bezár
 

irodalom

2014. 06. 27.
Fülekbe való könyvek
JAK műfordító tábor, 2014. Nyolcadik nap.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fülekbe való könyvek Fontos, hogy a szakma megmaradhasson szerelemnek, mondja este Berg Judit, és különösen fontos, ha annak gyümölcsei szerelmek gyümölcseihez szólnak, mondom most én, ilyen nehézkesen vezetve fel, hogy a gyerekirodalomról szólt a nyolcadik napunk.
Balázs Eszter Anna érkezik, gyakori vendégünk a táborban, és azt hiszem, szeret itt lenni; már a látványa által belengi a helyet a téma hangulata, melynek jegyében a mai nap telik majd. Arca csupa kedves mosoly és nyitottság, a fülében fehér virágocskával díszített kék borítójú apró, nyitott könyvecske fityeg. Gyerekirodalom, ez lesz ma a téma, fülekbe való könyvek.
 Eszter és a fülbevaló könyvek
Eszter a Kolibri Kiadó főszerkesztője és a gyermek- és ifjúsági irodalom szakértője. Amikor gyerekirodalomról beszélünk, beszélnünk kell annak hagyományairól is – mondja. A gyerekirodalomnak két nagy korszaka volt, sejtésünk szerint most a harmadikat éljük. Az 1900-as évektől érdemes kezdeni a vizsgálódást, a történet itt kezd érdekes lenni és elválni a felnőttirodalomtól. A felvirágzás az 1920-as évekre tehető, amikor is a nagy írók – így például Molnár Ferenc, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi vagy Szabó Lőrinc – elkezdtek kifejezetten gyermekközönségnek írni. Az 1950-es években egy újabb felvirágzásnak lehetünk tanúi, amikor a diktatúra kiiktatta az írókat, és azok nem jutottak publikációs lehetőséghez; nagyon értékes művek születtek abból, hogy gyerekkönyvek íróiként viszont megtűrték őket.
 
Nagyjából ezek hatására elkezdtek a gyermekre nem kis felnőttként tekinteni; létrejött egy kifejezetten gyermek- és ifjúsági könyvkiadó, mely később aztán Móra Ferenc nevét kapja. A rendszerváltással újabb változások jönnek; a Móra egyeduralma megszűnik, és rengeteg új kiadó lép a piacra, akik mind profitra szeretnének szert tenni. Ennek megfelelően azt adják ki, ami külföldön valami okból már bevált, és rengeteg vegyes, vagy kétes minőségű, külföldi gyerekkönyv özönlik be a piacra.
Eszter előadása a gyerek- és ifjúsági irodalomról
A merchandisingra épülő könyvek persze most is tartják magukat, de a 2000-es év örömteli változást, nagy fellendülést hozott; mára már vannak minőségi szempontból biztos lábon álló, garanciát jelentő könyvkiadók. Néhány éve az európai tendenciákkal egyező módon elkezdtek könyvkiadói csoportosulások létrejönni, melyek a terjesztési vagy akár tulajdonosi struktúra szintjén fonódnak össze. Az összerendeződés elsődleges oka a terjesztés; a könyvipacon évente jelenlevő, nagyjából 9000 címből 1400-1500 gyerekkönyv. A gyerekirodalom tehát igényes kiadói gárdával és igényes fiatal szerzőkkel büszkélkedhet, akik mellett búvópatakokként a nagy öregek is jelen vannak azért, gondoljunk csak Csukás Istvánra vagy Nemere Istvánra.
 
Ahol azonban még mindig hiány mutatkozik, az az ifjúsági irodalom. A két kategória közötti cezúra valahol 10-12 éves kor között kezdődik; ekkor már más kezdi érdekelni a gyerekeket, és míg korábban a szülő választotta számára a könyveket, ettől fogva már ő maga választ – máshogyan is kell megszólítani őket. Az ifjúsági irodalom túlságosan efemer, túl szeszélyesen működik, nem látható előre a sikere, ezért bizonytalan vállalkozás mindenkinek. Most azonban mintha ébredezne az ifjúsági irodalom – mondja Eszter. Nem csak a korosztályok, hanem a generációk közötti különbségre is figyelemmel kell lenni, és ez egyre többeknek sikerül. A mai tízéveseket ugyanis már nem lehet leíró részekkel lekötni, fontos a gyors vágás, a pörgős párbeszédek. Mindez azért van, mert az internethasználattal megváltoztak az olvasási szokások, megváltozott az olvasási technika is. A mai fiatalok érdeklődési körüknek megfelelően már funkcionálisan követnek egy-egy szálat a világhálón. E vándorló olvasásmód sok szálat, pörgős eseményeket kíván, mert csak így tarthatjuk fenn a tizenévesek érdeklődését.
Napozó könyvek
Az esti vendégünk, Berg Judit tudja ezt. Bármely korosztályhoz szól is, működnek a meséi, történetei. Profi gyerekkönyvírónak mondják, és ennek örül. "Korábban amolyan kis mesemondó anyukaként voltam számon tartva, és persze, abból nőttem ki, de akire ilyet mondanak, az már nem egy szerencsés, exhibicionista anyuka, az már olyasvalaki, aki működő, megformált, tudatos szöveget hoz létre." "Világéletemben szövegeket gyártottam – meséli. Régen nem leírtam őket, hanem ha olvastam valamit, és az tetszett, továbbgondoltam a történetet a szereplőkkel. Tizennégy-tizenöt éves koromig Robin Hood volt a szerelmem, sokszor nem is tudtam elaludni, úgy izgalomba jöttem a saját magam által kitalált történetektől."
 
Az első kötet aztán praktikus okból született; a Hisztimesék létrejöttében kulcsszerepet játszott egy igen-igen hisztis kislány, aki nem akart felöltözni, aki "nem működnek a lábacskáim" indokkal pocsolyákban hempergett, és így tovább. És akinek az anyukája rájött, hogy egyetlen megoldása van a problémának, ha mesél a kislányról, aki nem akart felöltözni, akinek nem működtek a lábacskái, aki pocsolyába hempergett. A kislány tátott szájjal hallgatta a folyton mesélő Anyarádiót – Judit nevezte így magát akkoriban –, és hallgatja azóta rengeteg gyerek, saját szülei hangján ugyanazokat a történeteket.
Este Berg Judit mesélt nekünk
Judit egyébként – de az általa létrehozott szövegkorpusz bizonyosan – együtt nő a gyermekeivel, még ha ez nem feltétlenül tudatos is. Akkor kezdett kiskamaszoknak írni, amikor a legnagyobb gyermeke kiskamasz korba ért. Ez írói fejlődés is egyúttal, jegyzi meg Eszter, egyre nehezebb feladatokat adsz saját magadnak. És milyen igaz, első kamaszoknak szóló könyve, az Alma nem akármilyen kihívás volt. Sakkmese ez, mely egyszerre olvasható a sakkozni tudók számára, akik előtt egy mások számára hozzáférhetetlen tartomány is megnyílik olvasás közben, és egyszerre olvasható mindenfajta sakktudás nélkül. A Polgár nővérek sakktudása segítette Juditot írás közben, pontosabban maguk a nővérek, konzultációkkal, sakkrejtvények kidolgozásával; egy remek írónő és két remek sakkozó csak remek könyvet eredményezhetett, tessék hát olvasni!
 
Berg Judit a Ruminivel vált igazán ismertté, az egérke története regényfolyammá duzzadt, leágazott belőle egy napló, drámaszöveg, levélregény is. Most jön az utolsó, lezáró kötet. "Ruminit nagyon szeretem, tényleg az ötödik gyerekem, és még sok ötletem lenne, de nem akarom a végtelenségig húzni. Közben Rumini felnőtt, az utolsó regény végére már kamasz lett – ott elengedhetem a kezét." Mondja Judit, de a rajongók megnyugtatására elmondom, hogy azért hozzátette: "az a jó a kortárs irodalomban, hogy amíg a szerző él, addig semmi sem biztos."
 
Összesen már vagy nyolc sorozatot jegyez szerzőként Berg Judit, és bármennyire sikeres is valamiben, ha úgy érzi, hogy le kell zárnia, kérlelhetetlen, jó okkal. "Biztos fordítóként ti is érzitek, hogy van valami belső tűz, ami hajtja az embert alkotás közben, mintha hullámon lovagolna; ha rossz ütemben vág bele, beleborul, nem kap levegőt. Ha nem jön a hullám, nem csinálom. Fontos, hogy a szakma megmaradhasson szerelemnek, ne egy megunt házasság legyen belőle."
nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Sokoldalúság az egysíkúság ellen Sokoldalúság az egysíkúság ellen
Átadták a Kemény Zsigmond-díjat Kolozsváron
Láng Orsolya és Celler Kiss Tamás Késelése
Életrajz-változatok Takács Zsuzsára
irodalom

A mindenség ura jó kiindulópont A mindenség ura jó kiindulópont
Interjú Varga László Edgárral

Más művészeti ágakról

színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő
art&design

Kelet kávézó, hétfő este Kelet kávézó, hétfő este
Kurátori tevékenység: elmélet és gyakorlat határán?


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés