bezár
 

film

2014. 09. 26.
A nyugis gyilkos
Antonie Fuqua: A védelmező
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A védelmező egyszerre bátor és megalkuvó mozi, amiben Denzel Washington ismét teljes fordulatszámon írtja az ellent, a szünetekben pedig nyugisan hajtogatja a teafiltereket a szalvétájába. A rosszfiúk ráfizetnek, az igazság győz, a nézőt pedig egyszerre fogja el a nosztalgikus jóérzés és a kínos nyugtalanság.

Robert (Washington) teljesen átlagos életet él, mosogat, metrózgat, nevetgél, olvas. Antoine Fuqua nem sajnálta az időt az expozíciótól, bő fél óra is eltelik, mire a bonyodalom első csírái megjelennek, az összevert Teri (Cloe Graze Moretz) felbukkanásával. Az film azonban itt sem kapcsol magasabb fokozatba, helyette ciklikusan váltják egymást a hétköznapok megnyugtató és a háttérben történő piszkos ügyek nyugtalanító képei, melyeket rendszerint Robert feszesre vágott akciózásai szakítanak félbe. 

A védelmező szerencsésen nyúl vissza a bosszúfilmek gyökereihez, a '70-es-'80-as évekhez, ezt pedig nem csak mentalitásában (megalkuvást nem tűrő, önbíráskodásra hajlamos, megingathatatlan igazságérzékkel és gyilkoló képességekkel felvértezett főhős), hanem stúlisában is tükröződik. Ebben a filmben például senki sem fut, mindenki csak sétál, a nagy ellenségek pedig halálos nyugalommal fordítanak egymásnak hátat, vagy éppen ülnek le vacsorázni a másikkal. És ezzel nincs baj, ez a fajta macsó stílus jól áll a filmnek, mint úgy általában magának műfajnak is.

A védelmező

Vannak azonban pillanatok, amikor az alkotók aláfutnak a fenálló trendeknek, és Washington régivágású, old school akcióhőse modernkori szuperhőssé alakul. Lassított felvételen mutatott, táguló pupilla, a sportóra szuperkütyüként való kezelése, az ellenségek képességeinek felmérése, majd gyors likvidálása, nagyon badass belassítás arról, ahogy a hős az esőben lépdel, majd kegyetlenül lesúlyt az áldozataira... Önmaga paródiájává azért sosem válik a film, és legalább annyian vannak, akiknek tetszik ez a megközelítés (szuperhős mozikon szocializálódott közönség), mint akinek nem (a CGI korszak előtti VHS korszak fiai) – az azonban nem kérdés, hogy el kellett volna dönteni, melyik irányba indulnak el az alkotók.

Washington hozza a pókerarcú titkosügynököt, aki egy ideig még elviseli a körülötte tomboló igazságtalanságot, de aztán elgurul a gyógyszere, és kiírtja az egész maffiát, mert ki is tenne ilyet, ha nem ő? Marton Csokas az orosz eltakarító ember szerepében egy ideig méltó ellenfelének tűnik, de összességében túl sok játékidőt kap és kevés szerepet, ezért folymatosan veszít az erejéből. A védelmező legnagyobb hibája pedig nem is az, hogy akciófilmhez képest sokszor szokatlanul ráérősen halad előre (sőt!), vagy hogy a meglepő fordulatok is hiányoznak belőle (főleg akkor, ha Csokasra gondolunk), hanem hogy majd fél órával hoszabb a kelleténél – és itt megint visszakanyarodhatunk a trendhajhászáshoz, mert a film nem bírja megállni, hogy ne egy feleslegesen hosszúra nyújtott bombasztikus végső leszámolással végződjön, vagy hogy ne vetítse előre egy esetleges folytatás lehetőségét. 

A védelmező

Washinton és Csokas mellett Cloe Moretznek nyúlfarknyi, mégis annál fontosabb szerep jut, amit Moretz tökéletesen ki is töltött. Elsőre furcsa választásnak tűnt, mivel nem az a bombázó alkat, de épp erre az esetlenségre volt szükség ehhez a szerephez, mert Teri egyszerűen csak belekényszerül a szerepbe, ám valójában csak egy kislány. Teri történetén kívül akad még itt mexikói mellékszál is, ami a prostitúció és a korrupció mellett egy másik kényes témába is beletenyerel, de ezt a szálat nem igazán bontja ki a film, így az egyetlen funkciója, hogy a főhőst az ismerősein, szerettein keresztül lehessen terrorizálni.

A stílushoz visszakanyarodva viszont meg kell dícsérni a Fuqua-Wenk rendező-író párost, amiért filmjükben szándékosan tartózkodtak a tűzpárbajoktól, mert még ha a logika azt is diktálná, hogy pisztollyal lyuggassuk szitává a rosszfiúkat, a stílus inkább azt követeli, hogy válogatott barkácsmódszerekkel végezzünk velük, fúrógép, kalapács, vagy éppen dugóhúzó segítségével – mindezt természetesen haláli nyugalommal, rezzenéstelen arccal.

A védelmező valódi hiánycikk a mai amerikai akciófilmek körében, mert folyik benne a vér, nincs moralizálás, miközben nagyon egyértelmű üzenete van (vedd kezedbe a dolgokat, ember!), ami nem csak alibi szintjén van jelen, hanem valóban eköré épül a cselekmény (még ha néha picit szájbarágósan is). Ugyanakkor hagy némi hiányérzetet is, amiért nem volt kicsit bátrabb, és nem hagyta meg a főhőst egyszerű gyilkológépnek, hanem szuperhőst csinált belőle. 

 

A védelmező (The Equalizer) 2014
Rendező: Antonie Fuqua
Forgatókönyv: Richard Wenk, Michael Sloan & Richard Lindheim azonos című TV-sorozat alapján

Szereplők: Denzel Washington (Robert McCall), Chloe Grace Moretz (Teri), Vladimir Kulich (Vladimir Pushkin), Melissa Leo (Susan Plummer) Csókás Márton (Teddy) Haley Bennett (Mandy) Bill Pullman
Forgalmazza az Intercom
Bemutató: 2014. szeptember 25.

Korhatár: 18

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Sajtótájékoztató Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség
May el-Toukhy: Szívek királynője
Michael Herbig: A hőlégballon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés