bezár
 

film

2016. 01. 14.
Örökké fiatalok
Paolo Sorrentino: Ifjúság
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Paolo Sorrentino már másodszorra nyúl az olasz filmgyártás, az európai modernizmus vezéralakjának, Federico Fellininek a munkásságához. Amíg A nagy szépség az Édes élet kiüresedett, dekadens világát idézte meg elsöprő sikerrel, addig az Ifjúság a 8 és ½ művészt és művészetét pellengélre állító önvallomását ismétli, kevésbé direkt, de hasonlóan egyéni módon.

Amíg a 8 és 1/2 nőkkel körülbástyázott, alkotói válságtól szenvedő rendezőzsenije egyértelmű alteregóként szolgált Fellini számára, addig Sorrentino Ifjúsága azzal a húzással teszi sokkal általánosabb megközelítésbe ugyanazokat a kérdésfelvetéseket, hogy két végletre bontja a alkotói attitűdöket.

Fred Ballinger (Michael Caine) és Mick Boyle (Harvey Keitel) már-már megszokottnak tekinthető nyaralását tölti egy svájci luxus-szanatóriumban – őszinte, régre nyúló barátságuk ellenére keresve sem lehetne ellenétesebb az élethez és az alkotáshoz való hozzáállásuk.

Ifjúság

Mickben lüktet a tenni akarás és az alkotói vágy, sokat látott filmesként a „nagy mű” elkészítésében reménykedik, ezzel szemben a visszavonult Fred már nem igazán vár sokat az élettől, művészetét lezártnak tekinti, és még az angol királynő kérésére sem hajlandó eljátszani azokat az ún. „könnyű dalokat”, amelyek alapján a világ emlékszik rá. Kevés idejük van hátra, és amíg  Fred az apátiát választja, addig Mick az utolsó cseppeket is megpróbálja kifacsarni az életből. A két idősödő barátnak már a foglalkozása is beszédes, amíg Mick sokkal közelebb áll a tömegkultúrához és a sztárkultuszhoz, addig Fred zeneszerző mivolta a magaskultúra allegóriaként is felfogható. Egyikük két kézzel fogódzkodik az életbe, ott akar lenni a reflektorfényben, miközben fél lábbal már a sírban van, míg a másik saját magától süpped el a közönyben, nem is különösebben foglalkoztatja, hogy mit szól hozzá a széles közönség, pedig valójában makk egészséges.

A szanatórium tömve van furcsábbnál furcsább karakterekkel, az elhízott Maradonától kezdve a soha meg nem szólaló idős házaspárig, ezek pedig többnyire épp úgy szolgáltatják alapját egy-egy humoros gegnek, mint az élet dolgain merengő dialógusoknak (elsősorban) a két főszereplő között. Közülük azonban kiemelkedik a magasabb színészi kihívásokat kereső, fiatal Jimmy Tree (Paul Dano), és a váratlanul magánéleti válságba került Lena, Fred lánya – akik egy másik, fiatalabb generáció képviselői a két öreggel szemben.

Ifjúság

Az Ifjúság pedig abban különbözik a legmarkánsabban Fellini életrajzi ihletésű darabjától, hogy a művészettel kapcsolatos témákat (mint pl.: önismétlés, önámítás, kiégés, stb.) nem csupán önmagukban vizsgálja, hanem párhuzamba állítja ezeket az öregedéssel és az elmúlással, ezáltal nyomatékosítva, hogy a művészetről és az életről való elmélkedések közé nyugodtan húzható egy egyenlőségjel – nem kell filmrendezőnek, színésznek vagy zeneszerzőnek lennünk ahhoz, hogy megfogalmazódjanak bennünk ugyanazok a kérdések, amelyek a film karaktereit is foglalkoztatják. Mick és Fred már közeledik az élete alkonyához, így jussuk az összegzés és a fiatalság iránt érzett, csodálattal vegyes sóvárgás, de végül csak egyiküknek sikerül megbékélnie, lezárni a múltat, és ismét arra a kevésre összpontosítani, ami még hátra van – miközben Lena és Jimmy előtt még rengeteg minden állhat, és ez épp olyan félelmetes, mint amennyire megnyugtató és izgalmas.

 

Ifjúság (Youth)

Színes, magyarul beszélő, olasz-svájci-angol-francia filmdráma, 118 perc, 2015
Írta és rednezte: Paolo Sorrentino
Szereplők: Michael Caine, Rachel Weisz, Paul Dano, Harvey Keitel, Jane Fonda
Forgalmazza: Mozinet
Bemutató: 2015. december 24.
Korhatár: 12

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Francis Ford Coppola: Apokalipszis most

Más művészeti ágakról

art&design

Instabil egyensúly Instabil egyensúly
A varázsló halála. Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban
irodalom

Nosztalgia, konyhaművészet és poszthumanizmus Nosztalgia, konyhaművészet és poszthumanizmus
A Prae Kiadó könyvheti bemutatkozása a Fugában
A második HUBBY-est a B32-ben, június 4-én


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés