bezár
 

irodalom

2016. 03. 15.
Összeköt és szétválaszt
Nick Thorpe: A Duna. Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A BBC tudósítója, Nick Thorpe felkerekedett, hogy a Duna-menti népekről hosszú évek során összegyűjtött elméleti és gyakorlati háttéranyagát egy térben és időben is hosszú utazás után a saját, nagy Duna-könyvében közreadja. Mert akinek akár egyetlen apró kapcsolódási pontja is akad a folyó menti népek egyikével, az egyszer óhatatlanul eljut a Duna hullámzó, csendes, égszínkék, sötét-zavaros vagy éppen letűnt civilizációk történelmi épületeit elnyelő vizéhez, hogy aztán rácsodálkozhasson, mint egy nagy gyermek.

A könyv műfaja – mint ahogyan erre az alcíme is egyértelműen utal – leginkább a hagyományos úti beszámolókhoz hasonlítható. Itt azonban valamivel többről van szó, hiszen nem egy teljesen ismeretlen vidék leírására vállalkozott Thorpe, sokkal inkább saját otthonának határait helyezte át néhány száz kilométerrel: Nick Thorpe ugyanis már több mint 20 éve Budapesten él magyar feleségével. És bár ez talán egy kicsit részrehajlóvá teszi, ám mégsem csak a magyarokkal, hanem egész Kelet-Európával szemben. Thorpe szemében elhalványulnak a mi kis történelmünk során kialakított viszálykodások, berögződések, irigykedések. A szerző személyes hangvétele és közeli portréi lehetővé teszik, hogy ne csak az egyes országot általában, annak természeti adottságait, vadregényes dunai vizét, hanem magukat az embereket is szemügyre vegyük. A hovatartozás súlypontja áttevődik a nemzeti öntudatról egy közös és speciális, folyami kötődésre.

Az izgalmas, rendkívül szórakoztató és könnyed irodalmi stílusban megírt utazási tapasztalatok sokszor többet is kínálnak a szubjektív élmények egyszerű megosztásánál. Gyakoriak a nagy történelmi párhuzamok is, Thorpe zseniálisan játszik a régmúlt és a jelen egyensúlyban tartásával. Meglehet, hogy részben szakmai ártalom is, de mindenképpen üde színfoltként említendő a nagy történelemírók – például Hérodotosz – gondosan lehivatkozott szavainak rendszeresen felidézése. Ezáltal történelmi távlatot is kap Thorpe utazása, amely így nem csak térben, de időben is ismeretlen-egzotikus ajtókat nyitogat.

Az egzotikum egyébként újra és újra felbukkan a folyó mentén. A szerző az átlagostól eltérően választja meg az útvonal irányát: a folyó torkolatától halad egészen a folyó megszületéséig, forrásáig, a Duna-deltától a németországi Donaueschingenig, ahol a Duna még erőtlen és ártalmatlan érként játszadozik a kisvárosból induló sekély medrében, mint egy derűs kisgyermek. A gyenge kis folyamot elnézve ki hinné, hogy ez az a folyó, amelyben valaha óriási tokhal-populáció élte háborítatlan világát. Hogy ez az a folyó, amely torkolatánál talán még találkozhatunk ennek a gazdag populációnak hányattatott sorsú túlélőivel. Hogy ez az a folyó, amelyen valaha – nem is olyan régen – egy kis sziget, Ada Kaleh virágzó, egyedülálló mikro-kultúrája a folyószabályozás és a kommunista retorika végzetesen tragikus eredményeképpen örökre a folyó rabjává vált, hiszen a vízerőművek létesítésével elkerülhetetlen volt a vízszint megemelkedése. A sziget, amelyet annak békés – többségükben török – fenntartói és mozgatórugói már a XIV. században is laktak, 1968-ban vált a hullámok és az ész nélküli kultúra-pusztítás martalékává, hogy eztán már csupán az emberek gondolataiban és álmaiban éledjen fel egy-egy kósza, rövid pillanat, lassan legördülő könnycsepp erejéig. A donaueschingeni esetlen kis Dunát elnézve senki sem hinné, hogy ez az a Duna, amely a délszláv háború borzalmainak bölcs megfigyelőjeként csendesen-szótlanul mosta el a síró anyák keserű könnyeit, nemzeti hovatartozástól függetlenül… Ez az a folyó, amelyen megépült a Bős-Nagymarosi projekt szlovákiai része, amelynek kiötlésében a magyarok éppúgy benne voltak, mint a szomszédjaink, így sajnos az utolsó pillanatban való visszakozásukkal sem tudták megmenteni a vízerőmű rendkívül környezetkárosító hatásaitól az értékes természetvilágot.

A folyásiránnyal szembeni vándorlás mintegy megadja Thorpe kutakodásainak és kérdésfeltevéseinek ívét is. Már a hatalmas és kiismerhetetlenül lenyűgöző Duna-deltában, ahonnan a szerző elindul, szembesíti az olvasót önnön emberi gyarlóságával. Egyrészt saját létfenntartásunkon túl a felesleges kényelmünkért is képesek vagyunk szemellenzőn elpusztítani a minket körülölelő természetet, másrészt az emberek közti ellentétek és egyes embercsoportok esztelen elnyomása képes a Duna gyönyör torkolatának történelmébe is belepiszkítani. A Cernavodăt és Konstancát összekötő hosszú csatorna megépítését a kommunizmus első évtizedeiben politikai foglyokkal végeztették. A közel százezer emberből több tízezren vesztették ott életüket. Az utazó író méltósággal és a legmélyebb tisztelettel járja körül ezt a témát is.

Hasonló körültekintéssel jár el a nemzeteket érintő sztereotípiákkal kapcsolatban is. Bár az különféle nációk egyes lakóinak megismerése során óhatatlanul előbukkannak bizonyos általános előítéletek, ám Thorpe humorral és kellő közvetlenséggel veszi el ezeknek bántó élét. A sztereotípiák helyett sokkal inkább a kulturális sokszínűségen és a népek – immár megbékélt – emberi-vallási együttélésén, együttműködésén van a hangsúly. Minden portréból, minden megszólaltatott emberi sorsból egy közös öntudat árad: a dunai kötődés. A Duna-delta és a romániai Duna-csatorna kezd magához térni az ott dolgozó kényszermunkások fájdalmas sóhajainak elhalkulásával. Az 1999-es NATO rakéták által lerombolt szerb hidak újjáépülnek. A Bős-Nagymarosi gátrendszernél évről évre rengeteg – szlovák ÉS magyar – kenutúrás csodálkozik rá a víztömegre, és tudatosul bennük az ember mindenkori felelőssége. A Bécs környéki lazacok vígan ugrándoznak az árral szemben kialakított többlépcsős rendszeren át, amely lehetővé teszi számukra a gátak kikerülését.

Sokan hajlamosak elfelejteni, de Nick Thorpe rávilágít arra a nagyon is megnyugtató tényre, hogy a Duna él, és minden megpróbáltatás ellenére még mindig Európa talán legjelentősebb folyója, amely ha kell, összeköt, ha kell, elválaszt. Ez az a folyó, amely minden nemzeti civódás, mindenféle folyószabályozás és a teherhordó uszályok hol kisebb, hol nagyobb forgalma mellett is töretlenül folyik. Elsodor. Árad. Elönt. Apad. Magába zár. Menedéket nyújt. Enni ad.

Nick Thorpe: A Duna. Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig

Scolar Kiadó, 2015

358 oldal, 3950 Ft

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Varga Kende Lőrinc --


További írások a rovatból

irodalom

Egy Őrző levele Egy Őrző levele
Csepregi János, Dániel András, Kollár Árpád: Nyuca – bestiárium
irodalom

Üzenjük Brüsszelből II. Üzenjük Brüsszelből II.
Útinapló, 2021. október 18–25.
irodalom

Üzenjük Brüsszelből I. Üzenjük Brüsszelből I.
Útinapló, 2021. október 18–25.

Más művészeti ágakról

építészet

Kiállítótér egy erődben Kiállítótér egy erődben
Egy látogatásra érdemes új célpont
színház

A Desiré Fesztiválról – Szabadka, harmadik nap A Desiré Fesztiválról – Szabadka, harmadik nap
Desiré Central Station 2021 – The History and You
színház

Lírai szerepjátékok Lírai szerepjátékok
A Temesvári Stúdió Apró kozmikus félreértés című előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés