bezár
 

zene

2013. 11. 12.
The Singing Ringing Tree
2013. november 16. A38 Hajó, 19.30
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kortárs zene a javából három fiatal zenész, zeneszerző, zenealkotó, zenében gondolkodó, zene által megnyilvánuló, zenében élő, zenét lélegző alkotó szellem, Baráth Bálint, Nagy Ákos és Matuz Gergely jóvoltából.
A szerzők saját bevallásuk szerint a gorkiji mottó szellemében dolgoznak, miszerint a hagyományt ugródeszkának és nem kanapénak kell tekinteni.

"Ennek fényében szeretnénk hidat képezni régi és új között. Szeretnénk, ha hallgatóságunk rácsodálkozna az ezüstszálakkal átszőtt zenetörténetre. Szeretnénk, ha idős és fiatal megértené, hogy szeretni érdemes a jelent és a benne jelenleg is alakuló, zajló művészetet, ami a ma emberéhez, a ma emberéért szól. Fontos a kortársi viselkedés, mert szembesít lényükkel! Fontos, mert a körülöttünk élő művészek általunk is ismert és megélt élményeivel, problémáival foglalkozik! Fontos, mert általa mi magunk is megérthetjük, hogy milyen világban élünk, hogy mi vesz minket körül! S hogy a kor, amelyben élünk és annak művészete jó-e vagy rossz? Amit ma elültetünk, ki aratja majd le, vagy - lesznek-e egyáltalán aratók? Ezt döntsék el majd a soron következő századok. Nekünk nincs más dolgunk, mint nyitott füllel, esztétikai és értékítélő képességünket kikapcsolva, aktív résztvevőként figyelni az éppen most alakuló, a hagyományát most létrehozó zenére!" (Nagy Ákos)

A műsoron:

Nagy Ákos - Ame no nori fue

Keresteš Szabolcs - CLV
Matuz Gergely - Dies Illa
Baráth Bálint - Suasu animi
Nagy Ákos - Ruptura
*
Matuz István - Dies Irae
Nagy Ákos - Chiaroscuro
Baráth Bálint - Canabasic
Madarász Iván - FürZogy
Baráth Bálint - Itako no arioso

Tánc: Takács Tímea, Pálfi Gabriella
Vizuál: Ciocan Flaviu

A szerzőkről röviden

Matuz Gergely középfokú zenei tanulmányait 1990-től a Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte, Csetényi Gyula és Dratsay Ákos irányítása alatt. Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének hallgatója volt két évig, majd a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának szintén két évig, ahol főiskolai oklevelet szerzett. Egyetemi diplomáját Szegeden szerezte.

1996-ban megalapította a Marcato Együttest, amely alapvetően a kortárs zenére specializálódott. Jelenleg a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának Fúvóskarnagy képzős növendéke, valamint a Pilisborosjenői Művészeti Iskola tanára. Kétszeres Artisjus-díjas a magyar kortárszene terjesztéséért. Számos rádió- és TV felvételt készített, a Hungarotonnál több lemeze is megjelent. Itthon és külföldön egyaránt foglalkoztatott koncertező művész.

Baráth Bálint 1983-ban született Dunaújvárosban, orvos szülők gyermekeként. Zenei érdeklődése korán megmutatkozott; sokat improvizált és zongorázni tanult szülővárosában, majd a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, Gerhát László növendékeként. Ezután a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet diákja lett, ahol mestere Choi Insu volt, akitől nemcsak zongorázni, hanem a szó legteljesebb értelmében zenélni tanult meg. Tanulmányait a párizsi École Normale de Musique – ban fejezte be, Erik Berchot osztályában. Jelenleg a Czövek Erna AMI tanszakvezető zongoratanára, emellett kurzusokat és workshopokat is tart, célul tűzve ki a kortárs zene terjesztését és megértésének elősegítését.

Papírra vetett darabokat a konzervatórium utolsó évében kezdett el komponálni. A zeneszerzést mindig is igyekezett elválasztani a zongorázástól. Míg előadóként híven szolgálja a különböző korok eszméit és zenei megoldásait, műveiben az univerzális szellem személyre szabott világát törekszik hallhatóvá tenni. Az emberi teremtési folyamat szinte minden produktuma érdekli: legyen az egy geometriai gondolat, vagy egy szerteágazó polifón szövet, esetleg egy ősi nép hiedelem –, dallam – és ritmusvilága. A művészeti ágak pluralizmusában, egymásrautaltságában hisz, legyen az európai, illetve Európán kívüli kifejező eszköz. Kompozíciói forrását a jelenségek hatásában, valamint a kollektív tudattalan kimeríthetetlen mélységeiben keresi. Gondolkodását a fejlődés szolgálatába állítja, művészeti tevékenységét a szubjektum és az objektum kapcsolatának a lehető legmagasabb szintre emelése irányítja, illetve valósítja meg. Az ember metamorfózisa, lelkének felemelkedése darabjainak állandó témája, ezzel kapcsolatos, sajátos eszméi vezetik a formák kialakításában.

Az idő előre haladtával zenéje egyre inkább polifon jellegűvé válik, a homofón gondolkodás vagy egy központi akkord használatában, vagy több kis hangköz permutációiban jelenik meg. Legújabb műveiben az általa kifejlesztett mikroforma, vagyis mikroformális gondolkodás, mint összetartó erő adja a zenei egységet.

Elektronikus műveiben sokszor alkalmazza a mikrotonalitást, ezzel együtt a különböző, saját vagy régi mesterektől átvett és transzmutált hangolási rendszereket (pelog, werckmeister, Úd). A szintetizátorok, samplerek, effektek sokszínűsége újra és újra alkotásra készteti. Komputerzenéi sokszor táplálkoznak hangszeres műveiből, azok egyfajta továbbgondolásai, a pszichoakusztika] bevonásával létrejövő zenei allegóriák.

Koncertjei és bemutatói három földrészen csendülnek fel, az Amerikai Egyesült Államoktól Japánig.

Nagy Ákos a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Ének-Zenei Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd a szintén helyi Széchenyi István Gimnázium diákja lett. Később a Rosti Pál Gimnáziumban, majd Budapesten érettségizett. Gyermekkorában a kötelező kóruséneklés mellett hegedülni tanult Petky Árpádtól a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskolában, amelyet 4 év után abbahagyott. Rendszeres zenei képzése innentől abbamaradt és autodidaktaként tanult tovább, mesterkurzusokat,szemináriumokat és egyetemi előadásokat látogatott.

Budapestre 2000 szeptemberében költözött. Két évig magánúton ellenpontot és zeneelméletet tanított és felvételire készítette elő a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkezőket.

Művészete szintetikus, szintetizáló hajlamú, amely a németalföldi polifón hagyományokból építkezik. Elemzi a késő gótikus és a kora reneszánsz zenei világot, amelynek nyomait művein éppen úgy tetten érhetjük, mint ahogy az erdélyi népzenét, az indiai, akhmer, a balinéz (gamelán) vagy a japán kultúráét (gagaku). Kutatja az Európán kívüli ritmus- és hangrendszereket. Újabb formák és újabb struktúrák érdeklik s ezeket sajátos dallamrajzolatokkal tölti ki, amelyek igen gyakran a nem temperáltrendszerből valók. Szinesztéziás hajlama miatt régóta kutatja és előszeretettel alkalmazza műveiben a mikrotonalitást, a különféle hangolási rendszereket. Évek óta kísérletezik különféle pszichoakusztikai "trükkökkel", például: különböző tempójú tremolók morfolásával, a binaurális ütem jelenségével, alacsony frekvenciás jelekkel, pulzárok és magnetárok, valamint más az űrbőlérkező rádiójelek hangjaival, különféle spektrális torzításokkal, tritonusz és oktávparadoxonokkal, glissandoszerű hatásokkal, skálaillúziókkal, Doppler-effektussal. Az akusztikus hangszerek mellett élénken érdeklődik az elektronikus hangszerek, az elektroakusztikus zenék és a hangszintézis különböző fajtái, valamint az ütőhangszerek iránt is.

Zenéje a korai és a Második világháború utáni avantgárdból, az amerikai experimentális, a korai pszichedelikus zenékből, számos európai és Európán kívüli népzenéből és természetesen a korábbi korok művészetéből táplálkozik.

Zenéje tömör tömböket rakosgat egymás mellé és ezek sokszor jelennek meg egymásra halmozva, amelyet layer technikának nevezett el. Kedveli a különféle matematikai sorozatokat, a variáció elve alapján szerveződő textúrákat, amelyeket bonyolult poliritmikus, politempós anyagokkal dúsít. Kamara és szóló hangszeres darabjai egyfajta organikus retikuláris (háló vagy vagy rácsszimmetria), transzlációs szimmetria mentén szerveződnek.

A kétezres évek elejétől sorra találkozhatunk cikkeivel, recenzióival, zenei tárgyú írásaival a kulturális lapok hasábjain. 2009 januárjában négy társával SZIMNIA (Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alapítvány) néven kortárs zenét propagáló, alkotóműhelyként is funkcionáló alapítványt hív életre, amelynek művészeti vezetője és programszervezője – ez azóta megszűnt. 2009 májusától Karnevál címmel kortárs zenei műsort vezet a budapestiFúzió Rádión (azóta megszűnt, illetve átkerült a Civil Rádióba, ami szintén megszűnt). 2011 októberétől Danczi Csaba László a Prae.hu internetes portálon készít vele interjúkat.

Több bemutatója hangzott el már Magyarországon, (Budapesten és a vidéki városokban egyaránt), Németországban,Olaszországban és Görögországban.
 

nyomtat

Szerzők

-- PRAE.HU --

A prae.hu művészeti portál 2006 óta jelenik meg, naponta friss művészeti hírekkel, tudósításokkal, és elemzésekkel, interjúkkal. Hat művészeti ág (irodalom, art&design, építészet, színház, zene, film) mellett gyerekrovata is van.


További írások a rovatból

The Underground Jazz Scene in Budapest Today: an Adventurous Introduction (Inverted Spectrum Records 2023)
zene

Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat keretében
Recenzió Ábrahám Márta: Chaconne-kézikönyvéről

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés