bezár
 

art&design

2011. 07. 09.
Francia magánmúzeumok látványos sikere
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A francia kulturális tájkép egyik rejtélyének számít, hogy míg a 37 országos múzeumra különböző címeken elköltött közpénzek nagysága a számvevőszék megállapítása szerint egy évtized alatt legalább 70 százalékkal nőtt, virágoznak és sokasodnak a magánkézben lévő múzeumok, amelyek egy garast sem kapnak az államtól.
Mint a párizsi Le Monde írja, a Culturespaces nevű privát vállalkozás 12 közintézmények által működtetésre átadott létesítményt kezel. Köztük van a Champs-Elysées egyik pazar XIX. századi palotáját és annak két művészeti gyűjteményét magában foglaló Jacquemart-André múzeum. A Culturespaces két saját ház megnyitására készül 2013 körül. Az egyik az Aix-en-Provence-i Caumont-palota, amelyet novemberben 10 millió euróért vásárolt meg és amelynek munkálataira további 5 millió eurót irányzott elő, a másikról egyelőre csak annyit közöltek, hogy Párizsban lesz, helyét még keresik.

A levelek és kéziratok múzeuma, amelynek a párizsi Saint-Germain bulváron lévő épületét 2010 áprilisára kibővítették, új kiállítási helyet nyit meg Brüsszelben, amelyet Georges Simenonról szóló anyaggal avat fel. A Maillol-múzeum, amely már bemutatta Párizsban a Medici-család kincseit, szeptemberben Pompei antik gazdagságát prezentálja. A párizsi képtár, a Pinacotheque 2011 januárjában nyitotta meg 3000 négyzetméteres új kiállító terét és ugyancsak arra készül, hogy további fővárosokban létesítsen kiállító helyiségeket.

Tagadhatatlan, hogy manapság igen látogatottak a múzeumok és tárlatok, egyik rekord dől meg a másik után, és természetesen a kisebb múzeumok egyike sem vetélkedhet a művészet olyan templomaival, mint a Louvre, az Orsay-múzeum vagy a Beaubourg-palota. Mégis: felvetődik a kérdés, mi e privát kézben lévő intézmények sikerének titka - írta a Le Monde.

Bruno Monnier, a Culturespaces elnök-vezérigazgatója erre azt a magyarázatot adja, hogy míg a köztulajdonú múzeumok költségeinek 70 százalékát a költségvetés fedezi, az ő vállalkozásuk által vezetett intézmények számára a látogatók a legfontosabbak, mert ők a fenntartók. "Az a politikánk, hogy a látogatót meghívottként fogadjuk, az intézménynek emberi és érzelmi töltést adunk az érthető nyelven megfogalmazott tudományos tartalom mellett. Ügyelünk arra, hogy olyan kiállításokat rendezzünk, amelyek nem veszteségesek: a várható vendégek számától tesszük függővé azt, hogy milyen összeget költhet a kiállítás biztosa" - hangoztatta. Nem válogatnak össze olyan anyagot, amely túl drága lenne, és nem fizetik tíz éven át a biztosokat.

Emellett több lábra helyezik bevételeiket: például 20 százalékra számítanak a múzeumban sorra kerülő vállalati estekből, 10 százalékra a büféből, 15 százalékra a könyvesboltból, 55 százalékra a jegyeladásból - ebben ma már a köztulajdonban lévő francia múzeumok is követik őket. A magánintézmények nem jutnak hozzá a világ 60 legnagyobb, egymás között kölcsönző múzeumát tömörítő Bizot-csoport kölcsöneihez, viszont Thomas Grenon múzeumi szakember logikus magyarázatot ad sikereikre: "Kisebb a biztosítási költségvetésük, viszont többet költenek kommunikációra, a belépők ára pedig rendszerint ugyanannyi, mint a köztulajdonban lévő intézményekben - akkor is, ha kiállítási területük rendszerint kisebb."

A magánmúzeumok anyaguk jellegétől - ideiglenes vagy állandó és elidegeníthetetlen gyűjtemény - és a finanszírozás módjától függően eltérő módszereket alkalmaznak. A gyűjtők által fenntartott Képtár (Pinacotheque) alapítója, Marc Restelleni elmondta, hogy az intézmény a letétbe helyezett gyűjteményeket fogadja be és fizet az ideiglenes kiállításokért, így honorálja az előkészítésben részt vevők munkáját - például az Ermitage anyagából rendezett kiállításon 20 ember nyolc hónapon át dolgozott. A levelek és kéziratok múzeumának gyűjteményei úgy jönnek létre, hogy az intézmény magánszemélyekkel együtt vásárol és az anyag közös tulajdonukba kerül. Ez a két megoldás gyökeresen szakít a múzeumok francia hagyományával, amely mereven különválasztja a művészetet a pénztől.

"A gyűjtő letétje az anyagi hasznot tartja szem előtt, és az ilyen spekuláció a galériák sajátja, nem a múzeumoké" - magyarázta a Le Monde-nak Patrizia Nitti, aki miután nagy olasz múzeumoknak dolgozott, ma a Maillol-múzeum kiállításait szervezi. - "Egy mű értékét az adja meg, ha kiállítják. Amennyiben egy papírdarabot, rajta egy rajzzal, bemutatnak valamely nagy festőnek szentelt kiállításon, értéke a nulláról fantasztikus nagyságúra nőhet."

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

art&design

Arcátlan Arcátlan
Klímariadó! - 19. ARC Közérzeti Kiállítás
Kőteleky Aywee munkáját a világ legjobbjai között tartják számon
art&design

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról

Más művészeti ágakról

Todd Phillips: Joker
irodalom

Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk
Interjú Ladik Katalinnal irodalomról, színházról, női jelenlétről, földrajzi és történelmi helyzetekről
Interjú Fejérvári Zoltánnal pályakezdésről, oktatásról, mentorokról, itthoni és külföldi lehetőségekről
irodalom

Elég gazdagok már nem leszünk sosem Elég gazdagok már nem leszünk sosem
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 4. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés