bezár
 

art&design

2011. 10. 04.
William Kentridge Pesten
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Kovásznai György és a saját művészete, a szocialista Budapest és az apartheid Johhanesburgja közötti hasonlóságokról és különbségekről, valamint a Szépművészeti Múzeumban jelenleg látható művéről is beszélt az "Itt sem voltam, a ló nem is az enyém" című kiállítás kísérőrendezvényeként megtartott keddi beszélgetésen William Kentridge világhírű dél-afrikai képzőművész.
A beszélgetést megelőzően Winkler Nóra műsorvezető felidézte: Kentridge budapesti látogatásában komoly szerepe volt a hetvenes évek legendás magyar képzőművésze, Kovásznai György munkáinak.

A Magyar Nemzeti Galéria Kovásznai-kiállítására ugyanis William Kentridge egy barátja is ellátogatott, és felhívta a figyelmet a két alkotó művészete közötti rokonságra.

Mint Winkler Nóra elárulta, a világ legnagyobb múzeumaiban rendszeresen kiállító dél-afrikai művész végül nemcsak a kedd esti beszélgetés erejéig látogatott Budapestre, hanem négy napot szánt a helyi művészeti szcéna mélyebb megismerésére.

Ezalatt Kentridge számos kiállítóhelyet és galériát felkeresett, valamint több magyar művésszel, köztük fiatalokkal is találkozott.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy johannesburgi alkotó első magyarországi látogatása idején valóságos "Kentridge-fesztivál" zajlik Budapesten: az október 16-ig látogatható tárlat és kísérőprogramjai mellett a Trafóban a művész Woyzeck-adaptációja is látható lesz a The Handspring Puppet Company előadásában október 7-én és 8-án.

A főigazgató a Kovásznai és Kentridge munkássága közötti rokonságról is szólt: a két művész sok ezer kilométer távolságra élt egymástól, mégis hasonló látásmóddal ábrázolták a világot. "Már egyik országban sincs diktatúra, mégis érvényes ma is mindkét életmű" - fogalmazott.


Szántó András New Yorkban élő íróval a múzeum teljesen megtelt Reneszánsz csarnokában folytatott beszélgetése során William Kentridge a Kovásznaival való párhuzamról elmondta: a magyar alkotó képzőművészeti filmjeiben ugyanazt az erős belső szükségletet és késztetést érzi, ami őt magát is az alkotásra ösztönzi.

Johannesburg és Budapest azonban földrajzilag és történelmükben is teljesen mások - fűzte hozzá William Kentridge.

Mint felidézte, dél-afrikaiként az apartheid idején nem kaphatott vízumot Magyarországra, így csak elképzelései lehettek Budapestről, melyekhez képest mostani, első látogatása során egészen más, sokkal színesebb kép fogadta.

A művész szerint felfedezhetők hasonlóságok a szocializmus Magyarországa és az apartheid időszakának Dél-Afrikája között, hazájában is létezett például cenzúra. Mikor például egy erotikus jelenetet is tartalmazó filmjét mutatta be a "publikációs bizottságnak", az közölte: a mű olyan rosszul van megrajzolva, hogy nem jelent veszélyt az erkölcsökre - szólt paradox sikeréről.

Saját pályafutásáról szólva felidézve: kezdetben nagyszabású olajképeket alkotó festő akart lenni, második hibáját akkor követte el, amikor a színészettel próbálkozott, majd filmes szeretett volna lenni. A számos irányba tett próbálkozások után végül visszatért a rajzoláshoz, ami elvezette az animációhoz és az arra épülő filmkészítéshez is, emellett azonban William Kentridge egy johannesburgi színházi társulattal is dolgozik.

A legjobban azonban műterme magányában szeret alkotni, hiszen ott nem bénítja a hibázástól való félelem, ilyen értelemben "a műterem a butaság biztos helye" - vallotta be.

Kentridge indulásakor Dél-Afrika is perifériának számított, így az első években a művész számos kudarcot élt meg nyugat-európai próbálkozásai során.

"Egyszer, évekkel később megláttam egy kezdő művészt portfóliójával kopogtatni egy galéria ajtaján, és felidéződtek bennem a saját korábbi megalázó tapasztalataim, olyannyira, hogy rosszul is lettem" - árulta el Kentridge.

A Szépművészeti Múzeumban látható nyolc videójában a művész az 1917-es orosz forradalom és a korabeli orosz avantgárd mozgalmak kifulladását, majd szellemi bukását vizsgálja. Mint Kentridge elmondta, Eizensteinék változásba vetett őszinte hite némileg emlékezteti őt az apartheid bukása utáni eufóriára, noha természetesen nem vonható szoros párhuzam a két korszak között.


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

art&design

Instabil egyensúly Instabil egyensúly
A varázsló halála. Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban
art&design

Publikus '90-es évek Publikus '90-es évek
A Publikus magánügyek. A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben című kiállításról a szentendrei MűvészetMalomban
art&design

Afrika másik arca Afrika másik arca
Az Excessocenus című kiállításról a Cervantes Intézetben

Más művészeti ágakról

Interjú Szegedi Katalinnal a külföldi gyerekkönyvkiadókról, a svéd nyelvű Palkóról, szerzőségről és hatásokról
színház

Csontdaráló Csontdaráló
Kele Fodor Ákos: Az egyse. Comico-tragicus fekete daljáték a legnagyobb bocsánatos bűnről
Sajtótájékoztató Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés