bezár
 

art&design

2012. 04. 13.
Az áldozatok fotói visszanéznek a falakról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Amikor a szegény mexikói iparváros, Ecatepec lakói a környező hegyek felé néznek, a térségükben zajló bandaháború áldozatainak arcát látják. Egy közösségi művészeti program részeként ugyanis gigantikus portréfotók borítják a betonházak falait. A cél: láthatóvá tenni a bűnözés okozta tragédiát, szélesebb értelemben pedig a hideg, észvesztő számokat igazi személyekhez kapcsolni.
"Túl gyakran emlegetjük a számokat - mondta a The New York Timesnak Marco Hernández Murrieta, a nevét viselő alapítvány elnöke, aki az óriásfotó-kezdeményezést megszervezte Mexikóváros egyik szegény elővárosában. - Mi arcot adunk a statisztikáknak."

Más csoportok nemrég az áldozatok hangját szólaltatták meg. Diego Luna, egy híres színész olyan mexikóiakat jelenített meg, akik a drogbandák összecsapásaiban vagy az emberi jogokat sértő erőszak következtében vesztették el szeretteiket. Egy Tienennombre nevű Twitter-oldal ugyancsak megnevezi a halottakat, megemlítve korukat és más személyes adataikat.

Mindezek a kísérletek nem csupán a közbiztonság mind súlyosabb hiánya által kiváltott frusztrációt tükrözik. A szakértők és aktivisták szerint azt a felháborodást is kifejezik, amelyet az elkövetők büntetlensége és az átláthatóság hiánya vált ki a mexikóiakban.


Középosztálybeli fiatalokat mozgósítanak

Csakhogy míg Latin-Amerikában az áldozatok nevében megszólalók eddig főleg a kormányoknak címezték szavaikat, manapság azok közül, akik Mexikóban fel akarják tárni a bűnöket, sokakat kevésbé érdekel a politika. Ők inkább szomszédaik gondolkodására próbálnak hatni. Kampányaik arra irányulnak, hogy felébresszék a társadalom lelkiismeretét, elriasszák az embereket erőszakcselekmények elkövetésétől vagy eltűrésétől. Éreztetni akarják az emberekkel, hogy milyen szenvedést okoz a bűnözés, és ehhez olyan kifejezési eszközöket használnak, amelyeket szóban vagy a közösségi média révén könnyen meg lehet osztani másokkal.

"Ezek a törekvések különböznek a régi jó felvonulásoktól - magyarázta el Andres Monroy-Hernández, a harvardi Berkman Center for Internet and Society kutatója. - Azok a menetek a munkásosztályhoz tartozó tömeget mozgósították karizmatikus szakszervezeti vagy politikai vezetők irányításával. Az új közösségi mozgalmak szerkezetileg különböznek: hálózati kapcsolataik vannak, másfajta, középosztálybeli fiatalokat mozgósítanak, olyanokat, akik alighanem a Foglaljuk el a Wall Streetet mozgalommal és az Arab Tavasszal éreznek együtt."

Az Ecatapec program ötlete egy francia fotóstól, JR-től ered, aki hatalmas fotókat helyez el épületeken és köztereken. Néhány éve a Párizs körüli lakótelepeken élő fiatalok poszterméretű arcait mutatta be, majd palesztinok és izraeliek portréit rakta ki egymás mellé az őket egymástól elválasztó fal mindkét oldalára.


A másik cipőjében

A Murrieta Alapítvány fotótanfolyamot szervezett a problémás negyedekben élő fiatalok számára, és megörökítendő témaként a bűntettek áldozatait jelölte meg számukra, meglehetősen tág értelmezésben. Azokon kívül, akik gyilkosságok szemtanúi voltak, rokonokat vesztettek el vagy akiket erőszak ért, ide tartoztak a drogfüggők, a bűnözők barátnői - még egy idős ember is, aki attól félt, hogy már sohasem fog találkozni bebörtönzött fiával. A kiválasztott személyek történeteiből külön kötetet állítottak össze.

A Cerro Gordo negyed, amelyet a terv megvalósítására kiválasztottak, először hallani sem akart az elképzelésről. "Mindenki politikát látott benne - idézte fel a 24 éves Antonio Olvera, egy helybéli lakos, aki közreműködött a poszterek kihelyezésében. - Valójában azonban ez csak művészet."

Maga Murrieta inkább "művészeti eszközökkel folytatott bűnmegelőzésként" jellemezte.

Hasonló törekvés vezeti a 31K Portraits for Peace kezdeményezést is, amely az ország legveszélyesebb városaiban 2000 posztert helyez el békére vágyó emberek arcaival.

Mexikó filmipari, színházi és kommunikációs köreiből verbuválódott az El Grito Más Fuerte nevű csoport, amely A másik cipőjében címmel készített egy igen sikeres, a mexikói médiában nagy figyelmet keltett videót. Az összeállításban mexikói hírességek mondták el Javier Sicilia költő történetét, akinek fiát tavaly meggyilkolták.

A szervezők szerint a video kísérlet volt arra, hogy "bemutassák az áldozatok fájdalmát, igazságkeresését és békevágyát". Bár bírálták a kormányt, követeléseik általános szinten maradtak ("Kevesebb büntetlenséget és több biztonságot!").


Elsodorták a viharok

Homero Aridjis mexikói költő és környezetvédő aktivista szerint ennél többre, az igazságszolgáltatás reformjára lenne szükség. Az intézmények megváltoztatása nélkül az áldozatok népszerűsítése szerinte csak még több zavart okoz, mert az embereket arra ösztönözheti, hogy saját kezükbe vegyék a rendfenntartást. Ő attól tart, hogy így az áldozatok akár maguk válhatnak inkvizítorrá.

Ecatepec lakói azt remélték, hogy a fotók felkeltik a kormányzat figyelmét, és arra fogják ösztönözni, hogy növelje a biztonságot, építsen jobb utakat. Az első képeket három hónapja tették fel, de Murrieta hiába reménykedett: eddig nem következett be javulás. A helybéliek szerint ma is hetente ismétlődnek a lövöldözések.

Ahogy a reményt, a fotókat is nehéz megőrizni. Az elsőként kihelyezett 35-ből már csak tíz van a helyén. A többit elsodorták a viharok vagy a szomszédok vitték el, hogy a vinilt, amelyre a képeket nyomtatták, házaik tetőinek jobb szigetelésére használják fel.

Az alapítvány vezetője szerint azonban a kísérletet "hangyaszorgalommal" folytatni kell.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

art&design

Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
art&design

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Erdély Jakab: Anyád hogy van? Diplomakiállítás Dr. Geréb Ágnes életéről
art&design

A Bauhaus sugárzó fénye A Bauhaus sugárzó fénye
Inspirációk a jövőből - A Symposion Társaság és a Magyar Elektrográfiai Társaság kiállítása

Más művészeti ágakról

irodalom

Civilizáció és zsigeri reakciók Civilizáció és zsigeri reakciók
Interjú Terézia Morával véletlenekről, önismeretről és arról, hogyan lesz mindebből irodalmi siker
Molnár T. Eszter válaszai a prae.hu körkérdésére
Frédéric Tellier: A tűzön át
Mészöly Ágnes válaszai a prae.hu körkérdésére


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés