bezár
 

art&design

2012. 09. 14.
Szakrális kőemlékek - Kiállítás Pest utolsó copf stílusú lakóházában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Lelkes civilek önzetlen erőfeszítésével az enyészettől megmentett régi szakrális kő alkotásokból nyílik első alkalommal különleges kiállítás szombaton Budapest Belvárosában a HERADITAS Kulturális Egyesület bemutatótermében. Az elmúlt századokban ismeretlen mesterek által faragott, majd darabjaira hullott és mostanra újjáélesztett 17 szobor és néhány, az utak mentén valaha felállított kő feszület és szentek szobrainak fotói tekinthetők meg, amelyek mindegyike a letűnt korok vidéki életének egy-egy jobb sorsra érdemes mementója.
Szerte az országban, úton-útfélen, templomkertekben, temetőkben százszámra hevernek olyan muzeális értékű törmelékek, amelyek kidobva, elfelejtve, megrongálva, végleges semmivé válásra ítélve várják sorsuk beteljesedését. "Holott ezek a művek értékes alkotások, amelyek az adott környék kultúrhagyománya harmonikus egységéhez szervesen hozzá tartoznak, eltűnésükkel mindannyian szegényebbé válunk" - állítja a kiállításnak helyet adó Holló László, a népművészet mestere, kertépítő mérnök. 

    Amint az MTI-Pressnek elmondta, a civil mentés a 70-es években kezdődött, amikor turistaként a Veszprém megyei Barnag falu határában, a kálvária kápolna melletti gazban málladozó, vörös homokkőből faragott angyalszárnyat, láb és test töredéket talált. Kiderült, hogy egy az 1800-as években a kápolna homlokzatát díszítő szobrocska darabjaiba botlott, amely az épület felújításának elmaradása miatt leesett és széttört. A fej és a lábak már ekkor hiányoztak. A kődarabokat hazavitte és átadta Tősér Tamás szobrászművésznek, aki a töredékeket aprólékos munkával eredeti formája szerint egyesítette és egy, most a kiállításon is megszemlélhető angyalka-torzót készített belőle.

    A bútorok, dísztárgyak készítéséből élő népművész a következő évek országjárása során például a Balaton felvidékről, Heves megyéből származó, az Alföld egyes templomai közeléből, különféle temetőkben összekapart törmelék közül újabb kő szobor darabokat mentett meg, amelyeket összeillesztve, restaurálva jászdózsai házának kertjében őrzött meg. Időközben barátaival, Kovács István László építésszel, a néprajz tudós, dokumentumfilmes Tari Jánossal és Erdei Gábor építésszel több képző- és iparművésszel megalakították a HERADITAS egyesületet a szakrális és más kulturális értékek felkarolására, megmentésére.

A civil szervezet elnöke Holló László. Emlékezetes mentő akciójuk volt legutóbb például az ipartörténeti ritkaságnak számító pápateszéri vízimalmok egyikének felélesztését célzó kutató-tervező munka társadalmi összefogással.

    A köztereken roskadozó, kallódó, lényegében gazdátlan szobrok, útszéli emlékkeresztek, kőtöredékek valaha elsősorban vallási tematikával készültek, és a kisebb-nagyobb közösségek életében fontos szerepet töltöttek be. Nagyobb részüket elődeink jeles események, nagy megmenekülések megörökítésére állították fel. Egyik ilyen neves alkotás például a Budai Várban a Mátyás-templommal szemben ma is áll a díszes Szentháromság oszlop, amelyet az 1700-as években a nagy pestisjárványból megmenekülésük emlékére emelték a budai polgárok.
 
Ezek a szobrok nagy jelentőséggel bírtak, hozzájuk imádkoztak, keresztet vetettek az előttük elhaladók és gyakran eligazodási pontként szolgáltak az arra járó vándoroknak. Többségük a 18. század és az azt követő korok lenyomata, amikor a törökök kiűzése után a keresztény hit gyakorlása, a vallási felbuzdulás időszakában faragták ki őket a mesterek. A közösség részéről megbecsülésben volt részük, óvták őket, tavaszonként megtiszteltetésnek számító cselekedetként átmeszelték őket, akár a saját házaikat Az 50-es évek egyházüldözésének, a hagyományos falusi közösségek szétesésének következtében azonban ezen művek nagy része ebek harmincadjára került, nincs gazdájuk, ami felgyorsítja pusztulásukat - magyarázta Holló László. 

    Az egyesület elnöke jellemző példaként említette, Jászdózsa egyik keresztjét, az idő vasfoga által kikezdett, szakrális emléket, amelyet az egyesület szeretett volna felújítani, de tulajdonosi hozzájárulás nélkül ennek bürokratikus akadálya van. Márpedig az egyházi vagyon államosításának utóhatásaként máig tisztázatlan, kié is a múlt század elején készült alkotás, így az önkéntes vállalkozás hamvába holt.
Az egyesület a kiállítás megszervezésével egyúttal törekszik ezen kultúrhistóriai értékek további romlása megakadályozására ráirányítani a figyelmet. Elképzelésük szerint hivatalos intézmények közreműködésével ezen alkotásokat egy országos kőtárba kellene gyűjteni, amely a szocialista évtizedekben készült szobrok nagytétényi parkjához hasonlóan egyfajta idegenforgalmi értéket is képviselhetne.

Alkalmas helyszín lehetne például a jászapáti templom kertje, ahol sok mű elférne egymás közelében.  

    A szentekről készült szobrok és fotók - a leendő kőtár törzsanyaga - egyenlőre a HERADITAS bemutatótermében és pincéjében látható. A Vitkovics Mihály utcai épület önmagában is kuriózum, Pest egyetlen klasszicizáló késő barokk, vagy copf stílusú lakóháza, amely a 19. század végén még a Horváth Tivadar színművész felmenőinek tulajdonában lévő Vendéglő a Régi Jó Budapesten néven a város kedvelt szórakozóhelye volt. Az anno itt megfordult híres vendégek között vasárnapi ebédidőben olykor Jókai Mór is asztalt foglalt. Ma a kiállítóterem mellett népművészeti bolt működik a falak között.

    A kiállítás szeptember 15-én nyílik a Vitkovics Mihály utca 12. szám alatt és 23-ig tekinthető meg naponta délelőtt 10 óra és délután 6 óra között.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

art&design

Ami általános, ami emberi Ami általános, ami emberi
Interjú Ember Sárival lehetséges megközelítésekről, utazásokról, önazonosságról, piaccal való megbékélésről
art&design

Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
Kőteleky Aywee munkáját a világ legjobbjai között tartják számon
Interjú Máté Bencével természetfotózásról, lesekről és technikákról, környezetvédelemről

Más művészeti ágakról

Vénusz nercben a Vidéki Színházak Fesztiválján
irodalom

Boszorkánymesterek Boszorkánymesterek
Harry Partch vs Gergely Edit*
Interjú Néder Panni színházrendezővel a személyességről, intimitásról, Berlinről, autobiografikus színházról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés