bezár
 

art&design

2013. 11. 15.
Az NDK mindennapi kultúrája
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Új múzeum mutatja be Berlinben a volt NDK mindennapi kultúráját, az állandó kiállítás az állampárti célokat és elvárásokat állítja szembe a keletnémet diktatúrában élő ember vágyaival és lehetőségeivel.
1990-ben az újraegyesült Németország keleti részén, az október 3-án életbe lépett egyesítési szerződéssel megszűnt NDK területén háromszor annyi háztartási hulladék keletkezett, mint nyugaton, az NSZK-ban. Nyugaton fejenként átlagosan 400 kilogramm szemetet termeltek, a keletnémetek pedig fejenként 1,2 tonna holmit dobtak ki. A különbség oka az, hogy keleten sokan meg akartak szabadulni a rendszerváltás és az újraegyesítés előtt korszak tárgyi maradványaitól - mondta Jürgen Reiche igazgató pénteken az új múzeum bemutatóján.
    
Ezt a leselejtezett mindennapi kultúrát mutatja be a korszak életvilágával foglalkozó első állami fenntartású múzeum, amelyet a német főváros egyik leghíresebb negyedében, a kelet-berlini Prenzlauer Bergben álló régi sörfőzdében működő kulturális központban, a Kulturbrauereiban rendeztek be.
    
A keletnémet múlttal több magánmúzeum foglalkozik, köztük a berlini NDK-múzeum ( http://www.ddr-museum.de/ ), ezek azonban jellemzően fekete-fehérben ábrázolják a történelmet, a diktatúrát és áldozatait mutatják be, vagy "retró múzeumok", ahol főleg a fogyasztás kultúrájáról, például a Trabantról és a Praktica fényképezőgépről van szó.
    
Az új múzeum ennél többre vállalkozik, 600 négyzetméteren 800 tárggyal és 200 dokumentummal, köztük több órányi, először a szombaton nyitó tárlaton látható archív filmfelvétellel mutatja be a propagandát és a mindennapok valóságát, az elnyomó-alávetett viszony mellett az erőszak és az integráció, az ellenőrzés és a bensőségesség vagy éppen a rendszerhűség és az ellenzékiség viszonyrendszerében ábrázolja az 1989-ben letűnt kor világát.
    
A kiállítás gyakran egyszerű ellentétpárokra épül. Látható például egy hatalmas tablón egy gyár kerítése, rajta egy transzparenssel, amelynek szövege szerint "a munkahelyem az én csataterem, ahol harcolok a békéért", mellette pedig számos fénykép gyárak elhanyagolt, lepusztult öltözőiről, ahol magukba roskadva cigarettáznak fáradt munkások.
    
A hiánygazdaság működését egyebek között a "dollárboltok" - a valutával rendelkező kiváltságosokat kiszolgáló Intershop hálózat - és az egyszerű ABC-k kínálatának egymás mellé helyezésével mutatják be, a lakótelepek elterjedését és a szűnni nem akaró lakásínséget pedig például a hárommilliomodik házgyári lakás átadását hirdető plakátokkal és egy rostocki tüntetésen készült fényképsorozattal. A belvárosi házak pusztulása miatt tiltakozók transzparensén az áll, hogy "ahol lerobbannak az épületek, ott az emberek is lerobbannak".
    
A történelem háza közhasznú alapítvány (Stiftung Haus der Geschichte - HGD) berlini állandó kiállításáról a Trabant sem maradhatott ki. Az autó egy balatoni nyaralásról származó fényképről készült hatalmas poszter előtt áll, rajta tetősátorral, amelyben műszálas takarókat és magyar gyártmányú Palma gumimatracokat helyeztek el. Mellette viszont rögtön egy keletnémet rendőrőrs egy szobáját rendezték be, az asztalon Erika írógéppel.
    
A propaganda és a valóság viszonyát, a pártállami és a személyes elvárások közötti feszültséget a legérzékletesebben talán az a tabló mutatja be, amelyen egy nagy felirat hirdeti, hogy a keletnémet állampolgár célja "szocialistaként dolgozni, tanulni és élni", alatta pedig kisiskolások fogalmazásai állnak 1988-ból arról, hogy miként képzelik el az életüket 2000-ben. Az írások akár 2013-ban is készülhettek volna, szinte mindegyik gyerek vágyai között van a magas fizetés, a családi ház és az autó, egy kislány pedig azt írta, hogy a férje bankigazgató lesz.
    
A HGD ingyen látogatható múzeuma jövő tavaszra készül el teljesen, akkor rendezik az első időszaki kiállítást, megnyitják a könyvtárat és információs központot, amely tudományos kutatóhelyként is működik majd. A múzeum első koncepciója 2008-ban készült, az állandó kiállítás szervezése 2011-ben kezdődött. A projektre 1,1 millió eurót fordítottak.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

Interjú Máté Bencével természetfotózásról, lesekről és technikákról, környezetvédelemről
art&design

Gondolkodásunk módszereiről Gondolkodásunk módszereiről
Beszélgetés Falcsik Marival, Walter Isaacson: Leonardo Da Vinci – a zseni közelről című könyvének fordítójával
Cséfalvay András: Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad
art&design

Afrika másik arca Afrika másik arca
Az Excessocenus című kiállításról a Cervantes Intézetben

Más művészeti ágakról

színház

A hetedik te magad légy A hetedik te magad légy
Mérlegen a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó
Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
irodalom

Utak a sötétségbe Utak a sötétségbe
Horváth Márk A digitalitás paroxizmusa: Spektákulum, szimulákrum, kibernetikai állapot és a virtualitás hiperkaotikus okkultúrája
Esterházy az Ódry Színpadon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés