bezár
 

irodalom

2018. 11. 07.
Egy kamaszkori fejlődésregény kapta a Goncourt-díjat
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy kamaszkori fejlődésregény kapta a Goncourt-díjat Egy 1990-es években játszódó kamaszkori fejlődésregény,  Nicolas Mathieu Leurs enfants apres eux (Utánuk a gyerekeik) című műve kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat - jelentették be szerdán Párizsban.

Az Actes Sud kiadó gondozásában megjelent 400 oldalas mű szociális és politikai látlelet Franciaország perifériális keleti részén, az elszegényedő vidék és a nagyvárosok peremén felnövő fiatalokról. A 40 éves szerzőnek ez a második regénye, a könyvkiadónak pedig hat év alatt a negyedik Goncourt-díjjal jutalmazott műve.

"Ez a díj feltehetően megváltoztatja az életemet. Oscar fiamra gondolok. Ilyen esetekben visszatérünk a gyökerekhez, a családomra, a szüleimre, a városra, ahol születtem, Epinalra, a regényben szereplő emberekre gondolok. Ez mind most hirtelen előjön" - mondta Nicolas Mathieu, amikor megérkezett az eredményhirdetés helyszínére, a párizsi Drouant étteremhez. 

A szerző saját bevallása szerint egy fejlődésregény mindig az illúziók elvesztésének története. Regényében egy csapat kamasz életét követi négy nyáron át 1992-ben, 1994-ben, 1996-ban és 1998-ban egy képzeletbeli kelet-franciaországi városban, Heillange-ban, amelyben könnyű ráismerni az elszegényedő keleti volt ipari városokra, amelyek a globalizáció veszteseinek számítanak. A regény fiatal hősei 14 évesen arról álmodoznak, hogy "lelépnek innen", a nyarakat pedig az olajszagú városszéli tóparton töltik abban reménykedve, hogy "történik valami".  

A regénye főhőse, Anthony, akinek apja volt gyári munkásként a napjait kertészkedéssel, ivással és gyűlölködéssel tölti. A regény azt sugallja, hogy az illúziók elvesztése után a kamaszokra is hasonló sors vár. 

"Arról a világról akartam mesélni, ahonnan származom. Ez egy irodalmi és politikai kísérlet. Amint arról beszélünk, hogyan élnek az emberek, hogyan szeretnek, politikai tettet hajtunk végre. Természetesen kicsit én is benne vagyok a regényben. Megpróbáltam rekonstruálni a jelen időt, megérteni, hogyan is élünk. Ez a részleteken keresztül történik, a lehető legjobban beillesztve a valóságba" - mondta a szerző. 

A másik legjelentősebb francia irodalmi elismerést, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-díjat a zsűri Valérie Manteau-nak ítélte Le sillon (A barázda) című regényéért, amely a 2007-ben meggyilkolt Hrant Dink örmény származású török újságíróról szól. 

A zsűri különdíjat adományozott Philippe Lancon Le lambeau (A foszlány) című regényének, amely az év egyik legnagyobb könyvsikere Franciaországban. A regény a hét elején megkapta a Femina-díjat is. 

Philippe Lancon, a Libération című napilap publicistája 2015. január 7-én a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségében tartózkodott, amikor Allah Akbar felkiáltással dzsihadisták behatoltak és 12 embert megöltek. Egy golyó az írót is arcon találta, aki a terroristák távozásáig a földön fekve halottnak tetette magát. 

A történet a merénylet előtti este kezdődik, amelyet a szerző színházban töltött. Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát nézte meg, amelyben a puritán Malvolio "meg akarja büntetni az élvezeteknek és érzelmeknek élő embereket annak a jónak nevében, ami képviselni gondol, és isten nevében mindent rosszat megenged magának ennek eléréséhez". Ami viszont Shakespeare-nél csak álom volt, az a szerző életében rémálommá válik másnap. 

A mű hatvan oldalon keresztül szinte egy szuszra idézi fel a Charlie Hebdo elleni támadást minden részletét. 
"Forgattam a nyelvemet a számban és az éreztem, hogy a repeszekre szétesett fogaim lebegnek mindenhol" - emlékszik vissza Lancon. "Később tudtam meg, hogy a szerkesztőség vérben úszott, de én benne fürdőztem, szinte semmit nem láttam" - olvasható a mű elején. 

A szerző számára azonban a neheze csak ezután következik. Lancon a kórházba szállítását követően elveszítette eszméletét. Szétroncsolódott arcát több mint húsz műtéttel állították helyre. A szöveg elsősorban a szerzőt támogató nővérek, orvosok, az ajtaja előtt posztoló rendőrök, a folyamatosan mellette lévő báty és az arcot helyreállító sebész, Chloé Bertolus története.  A regény november 13-án ér véget, amikor újabb 130 áldozatot követelő dzsihadista támadássorozat történt Párizs belvárosi kávéházaiban és a Bataclan klubban.
 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

irodalom

Leülni vagy nem ülni? Leülni vagy nem ülni?
A 2019-es Margódíj-átadó
irodalom

Irodalmi határátlépések Irodalmi határátlépések
Margó 2019 – Borges: Tangó, Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete és kortárs kínai science fiction
irodalom

Záróakkord Záróakkord
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 7. nap
irodalom

Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk
Interjú Ladik Katalinnal irodalomról, színházról, női jelenlétről, földrajzi és történelmi helyzetekről

Más művészeti ágakról

Christof Kurzmann és Mats Gustaffson duója az Újbudán
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje
Isabelle Duthoit improvizációs workshopja a Jazzaj szervezésében
Voicingers workshopok Budapesten


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés