bezár
 

art&design

2010. 11. 26.
Reményfutam
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Cseke Szilárd művészi pályafutását a kortárs művészeti életben már többszörösen elismerték. Életműve – a művész sokoldalúsága révén – több különálló korszakot takar: installációk és mobilok, figurális sztory-boardok és az absztrakt festészet határán balanszírozó erdő-képek. Reményfutam című kiállítása december 2-án 18.00.-kor nyílik meg a Molnár Ani Galériában.
Cseke Szilárd (Pápa, 1967) a Pécsi Egyetem Festőművész szakán végzett 1995-ben. Mesterei 1987-tól 1992-ig Keserü Ilona és Bencsik István voltak. Majd a Mesteriskolát Konkoly Gyula irányításával végezte. 1997-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 1997-ben Derkovits ösztöndíjban, 1998-ban az NKA alkotói ösztöndíjában részesült. 2006-ban erdőciklusával Strabag Festészeti Díjat kapott, 2007-ben pedig a Kunststiftung Baden Württemberg ösztöndíjasa lett. Ugyanebben az évben a Kristart Képzőművészeti program, 2008-ban az Art Universitas program díjazottja. 1995-től tagja, 2001-től 2003-ig alelnöke a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. Számtalan csoportos kiállításon való szereplése mellett számottevőek az egyéni kiállításai is, amelyek gyakran rendkívül frappáns tematika köré rendeződnek.
Cseke Szilárd - Fiatal ejjelior kutyajaval, 2010, olaj, vászon, 150x180cm.
Cseke Szilárd munkásságán belül egy olyan váltásnak lehetünk szemtanúi, ahol a festői attitűd megtartásával egy mindenkit érintő téma mentén született alkotások sorát látjuk. A sikeres erdő-sorozat után most figurális alkotásokkal találkozunk, amelyekben a természeti, környezeti problémát felváltották az emberi történetek. Most is a tematika része a változás és az alkalmazkodás, de az új képeken mindez emberi sorsokban jelenik meg.

Reményfutam címmel a Molnár Ani Galériában rendezett önálló kiállítás elsőként a találó szóösszetétellel kelti fel a figyelmet. A beszédes cím nemcsak a tematikáról árulkodik, hanem egy festői kép is egyben, ahogyan alkotásai is. Narratív előadásmóddal és Csekére oly jellemző tiszta festőiséggel avatja be a nézőt emberi sorsokba, történetekbe. Az egyes jeleneteket felfoghatjuk úgy is, mint egy-egy élet-kép kiemelését, másfelől ezek a kiragadott jelenetek magukba foglalják a manapság oly aktuális társadalmi létkérdést: a bevándorlók helyzetét, létérzését.
Cseke Szilárd - Szalloda munkasok St. Moritzban, 2010, olaj, vászon, 170x130cm.
A kompozíciók együttese olyan, mint egy érzékeny állapotfelmérés, a köztük lévő laza kötelék szabad asszociációkat kínál a nézőknek. Az egy téma mentén született alkotásokhoz vázlat gyanánt fotókat használt a művész, ugyanakkor a fotórealizmus idegen e munkáktól, mert az olaj-vászon képek sokkal inkább visszaadják az eredeti festészeti értékeket, azaz az anyaszerűséget és az érzékiséget.

Tehát e munkákon nem csak azt vesszük szemügyre, amit ábrázolnak, hanem azt is, ahogyan ábrázolnak. Az ecsetkezelés pasztózus, a szakmai biztonságot a vastag anyaghasználat bizonyítja. Realista képei elvonatkoztatott gesztusokból épülnek fel. A részletek, fények, áttörések, optikai színkeveredések megoldása bravúros, leleményes. A festészet médiuma úgy támad fel a képeken, hogy közben egyáltalán nem veszíti el konceptuális jellegét.

Cseke Szilárd a fotók élességét elmosva, érzéki festésmóddal a részleteket olykor az absztrakcióig sematizálja. Míg az erdős képein a látvány mellett az izgalmas, raszteres technikai megoldás vonzotta be a képbe a tekintetet, a mostani ciklusában a technikai megoldás mellett az új perspektívák és az aktuális témák szólítják meg a nézőt.

Különböző perspektívákból egy-egy kiragadott jelenet ábrázolja az otthonukat hátrahagyó kelet-európai munkavállalókat, mint például az éjjeliőrt kutyájával, a hólapátolókat, vagy a kisfiút idegenben. A nyugati életszínvonal reményében felvállalt gyökértelenség és ingázás egy mindannyiunk által tapasztalt jelenség. A folyamat, amelyet a képek szereplői felvállaltak, kimerítő, többségük csupán néhány évig képes így élni, új gyökereket ereszteni, beleolvadniuk az idegen társadalomba szinte lehetetlen, így többnyire kiszakadtságra ítéltetnek.

Mi is nap, mint nap találkozunk ilyen sorsokkal, akár úton útfélen az autóból, vonaton, vagy a környezetünkben, munkahelyünkön. A nyugaton való „szerencse-próbálás” kérdése pedig már valamennyiünkben felmerült. A kiállítés megtekinthető 2011. február 11-ig, keddtől péntekig 12 és 18 óra között.

 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Áfra János --


További írások a rovatból

art&design

Én lenni, nem Én lenni, nem
Késői gondolatok az „új szenzibilitásról”*
Interjú Tero Kuitunen tervezővel, a Wild at Heart című kiállítás kurátorával
art&design

Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk
Interjú Ladik Katalinnal irodalomról, színházról, női jelenlétről, földrajzi és történelmi helyzetekről
art&design

Velünk élő hagyományok Velünk élő hagyományok
Korniss Péter Változások című kiállítása Kolozsváron

Más művészeti ágakról

gyerek

Rajzolj nekem!
Idén az iskolai könyvtárakért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban
Peter Jackson: Akik már nem öregszenek meg
Bíró Zsófia: A macska mondja meg! BOOOK Kiadó, 2019


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés