„Eltökéltek vagyunk abban, hogy szakítsunk az +eddig ti voltatok, most mi jövünk+ logikájával” – írta a kultúráért felelős államtitkár szerdán Facebook-oldalán.

„Eltökéltek vagyunk abban, hogy szakítsunk az +eddig ti voltatok, most mi jövünk+ logikájával” – írta a kultúráért felelős államtitkár szerdán Facebook-oldalán.

A pécsi Kodály Központban, a Müpában, a bécsi Musikvereinban, valamint az eszéki hangversenytermekben is koncerteket adna több mint száz zenemű megszólaltatásával az évad során a Pannon Filharmonikusok zenekar (PFZ), amely pénzügyi problémákkal küzd - közölték az együttes keddi évadnyitó sajtótájékoztatóján a zenekar vezetői a baranyai megyeszékhelyen.

Andrzej Wajda szeretett improvizálni, Roman Polanskinak viszont a forgatókönyv szent - mondta az MTI-nek a két legendás rendező visszatérő alkotótársa, A zongoristáért Oscar-díjra jelölt lengyel operatőr, Pawel Edelman. Az alkotó a szeptember 15. és 20. között esedékes Budapesti Klasszikus Film Maraton vendége lesz majd.

Három független budapesti galéria összefogásával rendezik meg első alkalommal a Budapest Independent Art Fairt (BIAF) október 9. és 11. között a Klauzál téri Vásárcsarnok emeletén.

Újabban az irodalom azon energiapontjai érdekelnek, ahol a harmadik utas népiesség az urbánussággal, vagy más néven polgári radikalizmussal találkozik. Az ember nem is gondolná, hogy ebből milyen sok van, hogy a kettő között mennyi egérút cincogott, és milyen könnyű volt rajtuk az átjárás. Meggyőződésem, hogy legmesszebb azok az alkotók jutottak, akik mindkettőt felé nyitottak voltak, és ebbe a csapatba tartozik Móricz Zsigmond is, aki felváltva csiki-csukizott a két oldal között, és rendszerint meg is nyerte a játékokat, bár élete végén a Kelet Népe című folyóiratával és Rózsa Sándorával a népi szárnyhoz nyargalt közelebb a nagy magyar pusztán, és a Kelet Népe főmunkatársai közé a népiek egész derékhada odatartozott: Sinka Istvántól Veres Péterig. – Acsai Roland „Reggeli jegyzetek” című sorozatának újabb írását olvashatják.

Meghalt Nádas Péter, olvassuk az e heti címlapon, s összeszorul a szívünk. Az ősz első száma az emlékezésről szól, a soha vissza nem térő alkalmakról, eltávozott és még köztünk lévő barátokról, akikre olyan jól esik most emlékezni. Pályatársak és tanítványok búcsúznak az ÉS lapjain a pár napja elhunyt írótól, a sok anekdota, személyes történet és elemzés mellett olvashatjuk a szerzővel készült egyik utolsó interjút is, amelyben – a sors nem kis iróniájával – éppen saját haláláról kérdezik.

Mindenkinek van egy haverja, aki nem akarja komolyan venni a problémáit. Főleg, ha mentális gondokról van szó. Bali Péter ezt a havert egy kötetté formálta. A Napkút Kiadó gondozásában megjelent Már megadtuk magunkat annak, ami csak holnap fog bennünket elnyelni című novellafüzére az emberi kapcsolatok törékenységét és az elidegenedést állítja a középpontba.

Óriási hatalmat, vagyont kapott az MMA többek közt abból a célból, hogy „a művészeti alkotás szabadságát, sokszínűségét, irányzatait, áramlatait” védelemben részesítse, és „a művészeti élet pluralitását, sokszínűségét” elősegítse, erre külön kötelezte is egy 2014-es alkotmánybírósági határozat. Cikkünkből kiderül, hogy az AB-határozatban foglaltaknak nem tett maradéktalanul eleget, épp az ellenkezőjét tette az Irodalmi Tagozat, amikor tagjait felvette, illetve akkor, amikor lehetősége lett volna az NKA-ban a sokszínűséget segítő döntéseket meghozni. Ezeket maga az MMA tudná – érdemi bocsánatkérés kíséretében – elismerni, kiküszöbölni és megváltoztatni, a nyilvánosság és a parlament felügyeletével, különös tekintettel arra, hogy ez törvényben is rögzített feladata: „figyelemmel kíséri a művészeti élet kérdéseit és meghatározó szellemi folyamatait, majd álláspontját, javaslatait a nyilvánosság elé tárja”.

A Cseresznyéskertben mindenki késésben van. Ranyevszkaja a felismeréssel, hogy a múlt nem tartja fenn önmagát, Gajev a cselekvéssel, Várja az élettel. Lopahin – aki a legpontosabban érti, hogy eljött a változás ideje – az egyetlen dologgal késik el, amit pénzzel nem lehet megvenni: saját érzelmeinek felismerésével. A Royal Shakespeare Company új előadásában ez a csehovi alapgondolat nem mindig áll össze színpadi egésszé, de akadnak pillanatok, amikor egyszer csak megérkezik Csehov. Mindenekelőtt Kenneth Branagh Lopahinjában.

Az államalapítás ünnepe és a hosszúhétvége utáni legfrissebb ÉS-ben a hétköznapoké a főszerep. Az utolsó nyári lapszámban a kijózanító valóság képei mellett azért jut hely a váratlannak is: a magyarországi mindennapokra fókuszáló prózarovat mellett Bíró-Balogh Tamás feuilletonbeli írására érdemes figyelnünk, amely vitriolos stílusban fejtegeti, meddig is ér el a kéz és a takaró; a szépirodalmi blokkot követő kritikarovat pedig tárgyalótermekből ismert feszültséggel és meghiúsuló eutópiák számbavételével élénkíti a kedélyeket.

Nehezen hiszem el, hogy elérkeztünk a Sziget utolsó napjához. Pont mire megjegyzem a neveket, arcokat és szövegeket, mire végre tájékozódni tudok a Hajógyári-sziget hatalmas területén, vége is a fesztiválnak. Mégsem búcsúként éljük ezt meg a KultúraPONT színpadánál: a Földalatti Slam Akadémia tagjai már azon gondolkodnak, hogyan tovább a jövőben.

Szakonyi Károly két korszakos remekműve, az Adáshiba és a Kutyabaj is újra hallható volt a közrádión hetek óta futó Archívumi válogatásban (visszahallgatható adás: 07.31. 06:04 és 07:04, illetve 08.09. 17:04), amelynek kulturális hátteréről a szerző egy elfeledett, 1974-es interjú kapcsán mesél. A beszélgetésből felsejlik a hazai rádiódramaturgia aranykora, a szocioriportok ihlette alkotói munka, valamint az a különleges korszak, amikor a Magyar Rádió stúdiói még a színházi élet legfontosabb tehetségkutató műhelyeként működtek.

Szakonyi Károly két korszakos remekműve, az Adáshiba és a Kutyabaj is újra hallható volt a közrádión hetek óta futó Archívumi válogatásban (visszahallgatható adás: 07.31. 06:04 és 07:04, illetve 08.09. 17:04), amelynek kulturális hátteréről a szerző egy elfeledett, 1974-es interjú kapcsán mesél. A beszélgetésből felsejlik a hazai rádiódramaturgia aranykora, a szocioriportok ihlette alkotói munka, valamint az a különleges korszak, amikor a Magyar Rádió stúdiói még a színházi élet legfontosabb tehetségkutató műhelyeként működtek.

A Sziget harmadik és negyedik napján már jóval fáradtabban, de lankadatlan lelkesedéssel foglalom el a helyemet a KultúraPONT színpadja előtt. Már számos slam ismerős számomra, viszont minden alkalommal valami újat is felfedezek ezekben a szövegekben, mindennap más-más sorok fognak meg. Mosolyogva figyelem, hogy sokan már annyiszor hallották fellépőtársaik szövegeit a próbák alatt, hogy halkan velük együtt mondják a közönség soraiból. A Földalatti Slam Akadémia eseménye a hét előrehaladtával egyre inkább az összművészet felé fordul: a slam és a zene mellett megjelenik a tánc és a képzőművészet is, továbbra is szem előtt tartva a központi témát: a szabadságot.

Kíváncsi voltam az e heti felhozatalra, így már a négyes-hatoson igyekeztem szemlézni a lapszám szerzőit, amennyire a túlzsúfolt járaton elfoglalt helyem ezt lehetővé tette. Prosenszki Róbert Bevezetés a transzilvanizmusba című írására a Feuilletonban rögvest felfigyeltem, és hasonló izgatottság fogott el Izsó Zita, valamint Szív Ernő (Darvasi László) nevét olvasva. Külön öröm volt látni, hogy Szilágyi Zsófia írása is megjelent az idei év számomra legjelentősebb, magyar nőtörténeti tanulmánykötetéről, és biztos voltam benne, hogy Tóth Ádám Tárlatban közölt írása sem fog csalódást okozni.

A Sziget első napján a térképet böngészve közelítem meg a KultúraPONT színpadját. A híres Before I Die fal melletti kultúrsarokban van valami rendkívül bensőséges, annak ellenére, hogy a nagyszínpados koncertek hangjával kell felvennie a versenyt. Keddtől szombatig, a 17:30–19:30 között egy multikulturális, zenével kísért slam poetry esemény várja a közönséget, amelynek középpontjában a szabadság – vagy éppen annak hiánya áll.

A türelem lekvárt főz című kötet Tina Oziewicz és Aleksandra Zając korábbi, magyarul 2025-ben megjelent, Az öröm trambulinon ugrál című könyvének folytatása. A lengyel alkotópáros újabb, az érzelmek kedvenc szokásait bemutató képeskönyve a Pagony Kiadó gondozásában idén jelent meg Körner Gábor fordításában.

Az már csak jelent valamit, ha a Werther egymás után két előadásán is megismételtetik a tenorral Osszián dalát - gondolhatnánk. Az idei Salzburgi Ünnepi Játékok egyik piros betűs napja lett a Benjamin Bernheim zajosan ünnepelt címszereplésével, Alain Altinoglu vezényletével, a brüsszeli La Monnaie Szimfonikus Zenekarával koncertszerűen előadott Werther: a fesztivál közönsége számára a sztártenor, számomra a belga zenekar apoteózisa.

Édesanyánk érintése örök emlék marad. Visszavágyódunk, például tinédzserkorunk könnyed pillanataiba, szívre tett kézzel hallgatjuk azóta is a slágereket, amikre évekkel ezelőtt buliztunk. Az e heti Élet és Irodalomban a nosztalgia kerül a középpontba, és a cikkek jelentős része a múltból szerez inspirációt, vagy történelmi eseményekhez kapcsolódóan boncolgat társadalmi problémákat.