2008
2008/2

tartalom:

Soproni Logopédiai és Pedagógiai Napok
Földes Tamásné
Sopron, 2008. április 3-4-5.

"Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban
Némelyik hangja mély, a másiké magas,
Megint másik hangosan csiripel a telefondróton,
És aki csak tapsolni tud, olyan is akad.."

(Margaret Mantel)
 
A "Fogjuk a kezed!" Egyesület immár 14. alkalommal rendezte meg a Soproni Logopédiai és Pedagógiai Napokat. A gyógypedagógusok és óvónõk, tanítók és tanárok, közoktatási vezetõk és fenntartók számára szervezett konferenciát "A fejlesztés egyéni útjai a közoktatásban (A személyre szabott oktatás, avagy az oktatás személyre szabása) címmel hírdették meg a szervezõk.

Az évente megrendezett szakmai szimpózion védnöke ezúttal is a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének fõtitkára, Mezeiné dr. Isépy Mária volt. A továbbképzés 30 órás akkreditált program, amelyet az OKM 3/6/2007. számon engedélyezett.

Az ország minden részébõl érkeztek résztvevõk. Közöttük sokan a konferencia rendszeres, visszatérõ vendégei.

A programot K. Németh Margit "Depresszió", valamint Licskainé Stipkovics Erika "A gyermeki agresszió, mint esély" címû elõadása nyitotta. Aprogram szervezõi nem is sejtették, hogy mennyire aktuális, a pedagógusok sokaságát foglalkoztató, a médiában is gyakran megjelenõ pedagógiai problémát boncolgatnak az elõadók. A depresszió "népbetegség", de vajon valóban az-e? Ha igen, mennyire érintettek a gyermekek? Mennyire meghatározó az anya-gyermek kapcsolat a depresszió kialakulásában és fennmaradásában? Az elõadás ezen kérdésekre kereste a választ. Akülönbözõ teóriák bemutatása mellet a gyermekkori tüneteket és azok jellemzõit vette számba, felhíva a figyelmet arra, ha legalább négy tünet együttes megjelenése mutatkozik, feltétlenül szakemberhez kell irányítani a gyermeket. A pedagógus folyamatosan kísérje figyelemmel a tanulók pozitív és negatív változásait. Ne címkézzük sem magatartásukat, sem a tanuláshoz való viszonyukat. Vegyük észre, ha kapcsolati problémákkal küzdenek, ha torzul észlelésük a világról, az énrõl és a jövõrõl. "Minden erõszak agresszió, de nem minden agresszió erõszak" – tudtuk meg a következõ elõadásból. Az elõadó végigvezette a hallgatóságot a gyermeki agresszió lélektani, mély lélektani okain, az egyes szerzõk, kutatók figyelemreméltó eredményein. Gyakorlati példákon, izgalmas eseteken keresztül elemezte az agresszió kezelésének módjait, lehetõségeit, a konkrét tennivalókat. Természetesen a hangsúly az agresszió preventív feladatainra helyezõdik. Kitért a pedagógus asszertív képességeinek szükségességére, valamint a fejlesztés, az önfejlõdés lehetõségeire, amellyel csökkenthetõk az intézményekben az agresszív megnyilvánulások. Az agresszív viselkedés a jéghegy csúcsa, mögötte igen súlyos és mély érzelmi, önértékelési zavar húzódik meg. Apedagógusok "Mit tegyek?" megjelöléssel 15 pontos, lépésrõl-lépésre megfogalmazott "receptettel" is megismerkedhettek, amelyet akár rögvest alkalmazni tudnak nevelõmunkájukban.

Dr. Szüdi János, az OKM szakállamtitkára a közoktatás szakszerû, hatékony és jogszerû mûködésére hívta fel a figyelmet. Változásokra van szükség, mivel a közoktatás ahelyett, hogy esélyt teremtene az eltérõ tár- sadalmi helyzetû diákok számára, növeli a tanulók közötti különbségeket. A közoktatás helyi közügy, amelynek törvényben megfogalmazott alapelvei megfelelõ jogi kereteket biztosítanak minden gyermek, tanuló számára. Különbségtételre csak ésszerű pedagógiai okok alapján kerülhet sor. A képességfejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt, nem az ismeretek mennyisége a döntõ. Az intézményekbe, a speciális képzést nyújtó osztályokba ne válogatással kerüljenek be a tanulók, hanem a sajátos nevelési igényûek, ill. hátrányos helyzetûek és halmozottan hátrányos helyzetűek a populáció települési megoszlásának megfelelõen, a többi tanulóval együtt nevelõdjenek. Fontos a szülõkkel való kapcsolattartás, a tájékoztatás. Cél, az iskola ne a társadalmi különbözõségekre építsen, hanem képes legyen valamennyi tanulója számára az egyéni fejlesztést biztosítani. Ezt szolgálják mindazon intézkedések, amelyek a körzethatárokkal, felvételekkel, a tankötelezettség teljesítésével, vizsgákkal, értékeléssel kapcsolatosan a közelmúltban születtek. Az esélyteremtést boncolgatta Nahalka István "Aszemélyre szabott tanulás elmélete és gyakorlata" című elõadásában is. A személyre szabott tanulás a modern, differenciáló pedagógia egyik alapfogalma, a fejlesztés, tanulás optimális feltételeinek biztosításához, az egyéni szükségletek kielégítéséhez kapcsolódik. A hagyományos oktatásszervezési módok nem támogatják az egyénhez igazított tanulási feltételek megteremtését. A tanulók nagyon különbözõek, értelemszerûen fejlesztésük sem lehet azonos. A tanár, tanító ne tankönyvet tanítson, hanem a gyermeket. A nevelés-oktatás formálódási folyamat, amely azonos értékek, eszmék követésén nyugszik.

"A tanítás szemléletmódjának, a pedagógus-szerepnek, a gyerek saját nevelési folyamataikba való bekapcsolódásának kell átalakulnia ahhoz, hogy az egyénre szabott tanulás ne csak szép elv maradjon, hanem a gyakorlati pedagógia szerves része legyen." – hangsúlyozta az elõadó. Mindehhez fejlesztésekre van szükség, olyan oktatási programcsomagokat kell a pedagógusok számára biztosítani, amelyek a személyre szabott tanulást szolgálják, az egyéni képességek kiteljesedését biztosítják. Kõpatakiné Mészáros Mária "Az egyéni fejlesztés az együttnevelés során. Egyéni fejlesztés, egyéni fejlesztési terv" címû elõadásában hangsúlyozta, az együttnevelés során valamennyi pedagógus differenciált fejlesztõ munkájára szükség van az eredményes inklúzió érdekében. Az együttműködés ugyanakkor támogatás is (pedagógus, gyógypedagógus, tanuló, szülõ), amelynek során a sajátos nevelési igényű tanuló egyéni fejlesztése felértékelõdik. A pedagógiai gyakorlat szûk értelmezésekor ez valóban egyéni fejlesztésként valósul meg, amikor a tanulót elkülönítve társaitól, a pedagógus egyénileg fejleszti. Az egyéni fejlesztés tágabb értelmezése szerint a program nem feltétlenül és csakis az egyének együttműködésekor valósul meg, hanem arra ad választ, hogyan lehet a tanulási folyamat minden szakaszában, társakkal együtt elérni az egyén fejlesztését, önmagához viszonyított alakulását, az egyéni nyomonkövetési rendszer megvalósítását. A fejlesztési folyamatban az explicit (formalizálható, rendszerezhetõ, átadható) tudás minimális, helyette az implicit (egyéni tapasztalatokra épülõ, cselekedtetésen át gazdagodó) tudás a domináns. Az elõadó alkalmazható algoritmusokra hívta fel a figyelmet, amelyben nulladik pontként az egyéni fejlesztési tervek alapját jelentõ pedagógiai diagnosztikát határozta meg. Kiemelt kulcsszavak: bizonyítékon alapuló fejlesztés, tanulási folyamat, egyéniesítés, pedagógiai diagnosztika, a pedagógus-kompetencia, együttmûködés. Csabay Katalin "Beszédfogyatékosság a közoktatásban" című korreferátumában arra vállalkozott, hogy a módosított közoktatási törvény és az irányelvek alapján a sajátos nevelési igényû beszédfogyatékosok meghatározását, a tanulási zavaroktól való megkülönböztetését, a beszédfogyatékosság közoktatásban való elhelyezését tisztázza. Leszögezte, a beszédfogyatékosság nem egyenlõ a beszédhibával. A Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ diagnosztikus munkáját és a vizsgálatok kapcsán a kompetencia-határokat pontosan elkülönítette, majd kitért az integráció és a szegregáció feltételeire, pedagógiai problémáira.

"Törvényesség, közoktatási intézmények a jogszabályok útvesztõjében" címmel dr. Kissné Terstyánszky Irén ismertette a törvényességi ellenõrzések tapasztalatait. A törvényalkotói szándék megértése és értelmezése elengedhetetlen követelmény, ami a törvényi szöveg "ízekre szedését" és egyfajta "józan" logika szerinti feldolgozását teszi szükségessé. A jogszabályok betartása, illetve betartatása egyrészt az intézményvezetõ, másrészt a fenntartó, valamint az ellenõrzési jogosítvánnyal rendelkezõ közigazgatósági hatósági jogkörrel felruházott szervek feladata. A gyakorlatból vett példákon keresztül mutatta be a tanügyi dokumentumok tartalmi, legitimációs eljárási hibáit, buktatóit. A folyamatosság, mint kritérium megköveteli a jogszabályi változások naprakész követését, értelmezését, az intézményi dokumentumok "karbantartását". A törvényesség az ágazati minõségpolitika része, és a célkitűzések – mint esélyegyenlõség, egyenlõ bánásmód, szolgáltató jelleg – minél szélesebb körû megvalósulását szolgálja.

A műhelymunkák között a logopédusok számára Dékány Judit "A diszkalkulia veszélyeztetettség" gondolatkörben elhangzott elõadásából kitûnt, legtöbbször csak az iskolában derül ki, hogy sérült a mennyiségi relációk felismerése, alkotása, a számfogalmak kialakulatlanok, a számjegyek felismerése és írása hibás, nagy nehézségekbe ütközik az alapmûveletek végzése, és esetleg a beszédértés és a gondolkodás gyengesége miatt az egyszerû szöveges feladatok megoldása is lehetetlen. Szükséges a korai felismerés és a kellõ idõben indított egyéni terápia. Dr. Marton-Dévényi Éva az "Alapozó terápiák a gyakorlatban" címmel igen érdekes, a hallgatóság számára sok, a gyakorlatban is hasznosítható információkkal szolgáló elõadást tartott. Kitért a terápia felépítésére és jellemzõire. Gondolati egységek: vizsgálat, terápia, kontroll; iskolai és iskolán kívüli megoldások; a csecsemõkori mozgásfejlõdés és a terápiában résztvevõ gyermek fejlesztése; az Alapozó Terápia fejlesztési rendszere. Az elõadást a mozgásterápia gyakorlati tapasztalati tették élményszerûvé, fokozva ezzel a megszerzett ismeretek hasznosíthatóságát. A szekcióban a beszédfogyatékos gyermek GMP vizsgálati problémáiról, a beszédfogyatékos óvodás gyermek szenzoros integrációs vizsgálatának kérdéseirõl, valamint az emberrajz vizsgálatának eredménye a testséma fejlesztésben témakörben korreferátumok is elhangzottak. Az óvodai szekció hallgatói Dr. Schneider Júlia és Dr. Simon Ferenc tolmácsolásában "A pedagógia és orvoslás határán: nátha, hallás, beszédértés, tanulás. A tanulási zavarok hátterében megjelenõ beszédészlelési és beszédmegértési problémák felismerése, megelõzése óvodás korban" témakörben igen érdekes és a mindennapi gyakorlathoz közel álló problémákról hallhattak. A beszédpercepció alapja az ép hallás. A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat vizsgálatánál ezért elengedhetetlenül szükséges a hallás megítélése, hiszen diffrenciáldiagnosztikai jelentõséggel, terápiás konzekvenciával bír. A középfül megváltozott mûködése miatt a hangátalakítási folyamatban megmutatkozó "torzulás" okán, a belsõ fül megfelelõ mûködése, az ép hallóideg, megfelelõen érett és pontosan mûködõ dekódolási folyamat mellett is "torz" elektromos impulzusok érkeznek az agyba. Ebben az esetben a beszédészlelés fejlesztése eredménytelen lehet, mert a hangátalakító rendszer – a fejlesztõ verbális feladatsorok elhangzásakor –, továbbra sem az eredeti akusztikai jelnek megfelelõ elektromos impulzusokat közvetíti az agyba. A beszédhallás vizsgálatára kifejlesztett GOH-eljárás gyakorlati alkalmazását ismerhették meg a jelenlévõk. A szakemberek hangsúlyozták, a GOH nyújtotta információ hiányában nem megítélhetõ, hogy a beszédészlelési folyamat a jelátalakítás hibája, avagy a dekódoló folyamat pontatlan működése miatt szenvedett zavart. Tekintettel arra, hogy a beszédpercepciós folyamat az alapja a nyelv írott változata (olvasás, írás) elsajátításának, az óvónõk a korai tünetfelismeréssel sokat tehetnek a gyermekek iskolai sikeressége érdekében.

Az általános iskolai szekcióban Sümeghiné Farkas Rita "A fejlesztési terv a tudatos segítõ munka fontos eszköze" című prezentációja a tervezés alapelveit, szempontjait taglalta. Vázolta a fejlesztõpedagógus feladatait, kompetenciahatárait, a fejlesztési terv készítésének lépéseit – a szakértõi véleménytõl a megvalósulásáig. A gyakorlati munkát segítõ szakirodalom, az eszközök és játékok bemutatásával konkrét segítségül szolgált a gyakorlati munkához. A sajátos nevelési igényû gyermekek, tanulók fejlesztésével külön szekció foglalkozott. Jenei Andrea "Az egyéni fejlesztés lehetõségei és formái az együttnevelés gyakorlatában" címet adta elõadásának, amelyben a fogyatékos ember esélyegyenlõségének megteremtését, munkaerõpiaci esélyeinek növelését szolgáló feltételként – ép társaikhoz hasonlóan –, minden elérhetõ tudáshoz és szakértelemhez való hozzáférést jelölte meg az alapképzésben, és a középfokú oktatásban egyaránt. A sajátos nevelési igényû gyermekek/tanulók integrált nevelése tágabban értelmezett habilitációs-rehabilitációs szemlélettel átitatott, egyénre szabott oktatás-nevelés megvalósítását jelenti. Az egyéni fejlesztés szereplõi, szinterei igen változatosak. Az utazó gyógypedagógus a tanulóhoz igazított adaptív tanulásszervezés szereplõje. A team tagjai egyéni fejlesztési tervben közösen, az elõzõ fejlesztési idõszak tapasztalataira építve, határozzák meg és rögzítik a fejlesztés céljait, feladatait, módszereit, eszközeit. A szekcióülésen bemutatott fejlesztési ter- vek, óravázlatok, tanmenet minták nemcsak a sajátos nevelési igényû tanulók, hanem tanulótársaik egyénre szabott oktatásának szervezésére is alkalmasak. Kosikné Kuslits Júlia és Ignátné Juhász Ilona korreferátuma a halmozottan sérült felsõtagozatos osztályokban alkalmazott élménypedagógia tapasztalatait foglalta össze.

A szakmai program harmadik napján a plenáris ülést Huba Judit nyitotta, aki a "Pszichomotoros fejlesztés új útjai" témakörben elsõként a balkezességrõl, annak vizsgálatairól és a balkezeseknek nyújtott segítségrõl szólt. A helyes beszéd, valamint a helyes írás és olvasás gyengeségét, mint ragályként terjedõ, alsó és felsõ tagozaton egyaránt megjelenõ problémát vázolta. Leszögezte, az anyanyelvi hiányosságok felsorolt tüneteit mutató tanulókat semmiképpen nem sorolhatjuk a diszlexiások közé. Viszont megállapíthatjuk, hogy ezen tanulók fejlõdése, anyanyelv-tanulása különféle okokból nem alapozza meg eléggé rendezett, megformált beszédüket, differenciált magán- és mássalhangzó használatukat, épkézláb fogalmazási készségüket, a magyar nyelv hangsúlyaival élõ, értelmezõ olvasásukat. Az elõadásban prevenciós és terápiás jelleggel is alkalmazható pszichomotoros koncepciójú ritmusnevelés lehetõségeirõl hallhattunk. A pszichomotoros alapozás fõként Affolter és Ayres munkásságán alapul, míg a ritmusnevelés Mimio Scheiblauer nyomdokait követi. Dr. Marton-Dévényi Éva a diszlexia egyik lehetséges okaként az agyfejlõdés és agyműködés szoros össze- tartozását az emberi kultúra változásával való összefüggéseként vizsgálta. Az agy nyelvi központjainak kialakulását elemezte, illetve azok mozaik szerkezetű működésére világított rá. Tekintettel arra, hogy az írásbeliség az emberiség történelmében jóval késõbb jelent meg, ezidáig az agyban nem alakult ki írás-olvasás központ, ezek a funkciók ráépültek a nyelvi központokra. Az elõadó a központi vezérlés folyamatait a diszlexia részjelenségei tükrében elemezte.

Az idegrendszerfejlesztõ mozgásterápiák logopédiai fejlesztésben betöltött szerepét hangsúlyozta. A mozgásterápia lehetõségei sorában szólt az automatizálás kérdésérõl, a járás jelentõségérõl, az implicit memóriáról, a fejlesztési regresszió mint nehézség és lehetõség problémakörérõl. Dr. Fodorné Földi Rita "Viselkedészavarok az iskolában – szocializációs problémák és hyperaktivitás" témakörben elhangzott gondolatai szintén nagyon aktuális problémákra hívták fel a figyelmet. Az SNI-s tanulók integrációja, különösen a viselkedészavarral küzdõ gyermekeké, lényegesen több nehézséget okoz. További probléma, hogy a kislétszámú osztályok megszûnésével a beilleszkedés szinte lehetetlen ezen tanulók számára. Az elõadás kitért azokra a fejlõdési jellemzõkre, amelyek a korai életkorban jelzik az iskolai beilleszkedés problémáit, ugyanakkor lehetõséget biztosítanak a prevencióra óvodás korban, vagy még azt megelõzõen. A korai fejlõdés során tapasztalható sajátos jellemzõk együttes elõfordulása alapján megfelelõ fejlesztõ foglakozások, vagy terápiás eljárások alkalmazhatók. A siker érdekében szükséges a gyermekorvos, védõnõ, bölcsõdei gondozó és óvodapedagógus hatékony bevonása a szülõ megsegítéséhez és a lehetõségek megismeréséhez. Az elõadó foglalkozott a téma egy sajátos aspektusával is, éspedig a nevelési attitüd, a családi szocializáció változásaival és ezek hatásaival a gyermek iskolai beilleszkedésére, társas kapcsolatainak alaku- lására. Kárpáthy Magdolna a személyiség megismerésének sajátos módjait "Milyen alternatívákról nem hallottunk még, van új a nap alatt?" címmel foglalta össze. Példák alapján mutatta be a személyiségben rejlõ, eddig ki nem használt, kellõen meg nem becsült lehetõségeket, azok megismerésének és kiaknázásának módjait. Ismertette a numerológia lényegét, a kéz és a lábfej, az ujjak hordozta "üzenetek" megfejtésének módjait, és a nevelésben való hasznosíthatóságát.

Görög Ibolya protokoll-szakértõ "Európaiság – hitelesség – portokoll a pedagógus munkájában" címet adta elõadásának, amelyben a "tanult ember", a pedagógus magatartását, viselkedésformáit elemezte, s rávilágított a sikeres és hatékony kommunikáció szabályaira. Hogyan öltözködjön, miként teremtsen kapcsolatot, milyen szófordulatokkal éljen a pedagógus, amikor a felettesével beszél, szülõvel vagy fenntartóval tárgyal, amikor gyermeket reguláz, vagy nemtetszését kívánja kifejezni.

A visszajelzések, és értékelõ lapok tanúsága szerint a konferencia témája aktuális volt, az elõadások a mindennapokban jelentkezõ pedagógiai problémákról szóltak, s a teoretikus megközelítéseket a gyakorlatban hasznosítható tapasztalatok, ismeretek, módszerek gazdagították. Reméljük 15. alkalommal is hasonlóan sikeres továbbképzésrõl számolhatunk be.

2008/2
Év: 2008
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05