2008
2008/2

tartalom:

Átmeneti szegregációval a motiválás szolgálatában?
Herzogné Fürst Beáta
Egy több mint 20 évvel ezelőtt indult pedagógiai kísérlet utóhangja

(Visszapillantás az elsõ logopédiai 1. osztály indulására és a rendelkezésre álló nyomonkövetési adatok ismertetése.)

Talán egyik legmeghatározóbb emberi felelõsségünk, hogy a ránk bízottakat motiváljuk az ismeretszerzésre, az elõre vivõ célok megvalósítása felé. Ezt sok szeretettel, türelemmel kell tennünk, s éppen az esélyegyenlõség megva- lósulása érdekében a gyermekek egyéni lehetõségeit messzemenõen figyelembe véve, s az esetleges akadályok leküzdésében segítve õket. "…a tanári munka legfontosabb feladata, hogy a tanulók számára a legmegfelelõbb motivációs segítséget nyújtsa, amely elégséges feltételt jelenthet a tanulás valódi megvalósulásához." (Réthy, 2003, 83.)

"A motiválás egyrészt cél mint a személyiségfejlesztés programja a magasabb szintű motivációk kialakítására, s eszköz mint a megfelelõ hatékonyságú tanulás nélkülözhetetlen segítõje." (Réthy, 2003, 81.)

A motiválás szempontjából is meghatározónak vélem a családi hátteret, azt, hogy egy gyermek életútja hogyan indul, hiszen "A kezdet az egésznek a fele." (Arisztotelész) Az "egésznek" a másik feléhez azonban rengeteget tesz hozzá (jót vagy rosszat) az a nevelési – oktatási rendszer, melynek minden gyermek részese lesz, melynek aktív tagjaként elsajátíthatja a tudás – örömet szerzõ – "kavicsait". "Számos tényezõ motiválhat: a szülõi példa, a kör- nyezet, a szép kiállítású könyv, az érdekes szövegek, de leginkább a tudás. Az a gyerek, aki nem tud olvasni, nem is szeret olvasni." (Adamikné, 1996, 230.) S ha nem szeret olvasni, további ismeretszerzésére ez a lehetõség nem áll majd rendelkezésére. Az ALAPOK elsajátításának legoptimálisabb ideje a kisiskolás életkor. Vannak olyan gyermekek, akik súlyos beszédhibájuk és/vagy beszédpercepciójuk jelentõs érintettsége miatt az ALAPOK megszerzésének kezdetén már akadályokba ütköznek. Hogyan segíthetünk nekik? Valódi segítség számukra, ha nagy létszámú osztályokba integráljuk õket, vagy az átmeneti szegregáció szolgálja a javukat? Meixner Ildikó az átmeneti szegregáció fontosságát hangsúlyozta a gyermekek mindenek felett álló érdekében.

1984. szeptemberében – kísérleti jelleggel – Budapesten szervezõdött az elsõ nem bentlakásos logopédiai 1. osztály, a XI. Baranyai utcai általános iskolában.

A kísérlet hipotézise az volt, hogy nem szükséges az elsõ osztályos tantervet módosítani, hanem az osztályfoknak megfelelõ tantervi követelmények megtartásával, differenciált neveléssel-oktatással, intenzív logopédiai terápiával megelõzhetõk (elkerülhetõk) a késõbbi tanulási sikertelenségek. A kísérlet szakmai irányítója Meixner Ildikó volt.

A gyermekeknek a tananyagot az általános iskola 1. osztályos tanterve alapján kellett elvégezniük, az olvasás és írás kivételével. Az olvasás és írás elsajátítása a gyermekek egyéni lehetõségeinek és saját haladási tempójuknak megfelelõen történt (mindaddig, míg egy adott hang képzése nem volt megfelelõ, nem volt tanítható az adott hang írott formája, a betû).

Az elsõ félévben (voltak, akiknél a második félévben is) részben a Meixner-féle diszlexia prevenciós feladatlapok, másrészt pedig egy-egy tanulóra személyre szabottan a logopédus által elkészített feladatlapok alapján történt az olvasás tanítása, a kiscsoportos logopédiai foglalkozásokon. Azok a gyermekek, akik eljutottak a beszédhangok megfelelõ képzéséig, már az osztályközösségben (a tanító vezetésével) vettek részt az olvasásórákon. A ogopédiai foglalkozásokat a tanítási órákkal párhuzamosan, azok rendjéhez alkalmazkodva tartottuk, a beszédhibák, illetve a beszédet érintõ problémák sokféleségének megfelelõen.

A gyermekek diagnózisa felvételkor: sensomotoros dysphasia, motoros dysphasia, rhinophonia aperta, balbuties, dyslalia, hypacusis, elektív mutismus volt, s mindezek következtében diszlexia veszélyeztetettség is. Minden gyermek természetesen minden nap részesült logopédiai terápiában, átlagosan napi 2, de igény szerint napi 3 alkalommal.

Azt gondoltuk, elég sok idõ eltelt azóta, hogy az elsõ négy évfolyam gyermekeitõl elbúcsúztunk. Már felnõttek, s talán éppen most ítélhetõ meg jól, hogy a logopédiai elsõ osztály milyen segítséget nyújtott számukra: valóban megelõztük a tanulási sikertelenségeket? Ösztönöztük õket a további ismeretszerzésre?

Négy-öt évvel ezelõtti vizsgálódásunk során egy pedagógiai kísérlet két évtized után mutatkozó eredményeit szerettük volna megismerni.

Úgy véltük, hogy az ilyen jellegû kutatási probléma:
1. mindenképpen hozzájárulhat a pedagógia elméleti ismeretanyagához, hiszen ilyen távolságot átívelõ, logopédiai osztályok eredményességét kutató utóvizsgálat eddig – tudomásunk szerint – nem történt;
2. hasznos lehet a gyakorlat számára és nagyon idõszerû, hiszen az utóbbi években szakmai körökben sem egységes a logopédiai osztályok megítélése;
3. további, újabb kutatásokra ösztönözhet (pl. érdekes és tanulságos lenne szóbeli kikérdezés során tájékozódni arról, hogy az egykori súlyos beszédhibás gyermekek nyelvi rendszere – grammatikai, szemantika, szintaktikai struktúrák – milyen most, felnõtt korukban);
4. a téma kutatható, bár felvetõdött, hogy hosszú idõ eltelt azóta, s ezért talán sokan nem érhetõk el vagy csak többszöri próbálkozás után (sokan elköltöztek, talán az évek elhalványították az elsõ osztályos emlékeket);
5. a kutató számára megfelelt, hiszen a kíváncsiságon kívül az érzelmi indíttatás is adott volt;
6. véleményünk szerint nem járul ugyan hozzá a kutatás metodikájának fejlõdéséhez, de talán mégsem haszontalan.

Hipotézisünk az volt, hogy a logopédiai elsõ osztály személyre szabottan, hatásosan segítette a gyermekek fejlõdését és társadalmi beilleszkedését, verbális kommunikációs készségük intenzív fejlesztése által.

A kutatás módszeréül az írásbeli kikérdezést, a kérdõíves felmérést választottuk, nyílt (melyek egyértelmû, rövid válaszokat inspiráló ténykérdések) és zárt kérdésekkel.

A kérdõívet az 1984-88 között logopédiai elsõ osztályba járt tanulóknak küldtük el, összesen 55 fõnek (9 nõnek, 46 férfinek). 21 kérdõív – kitöltve – visszaérkezett. Tehát ezúttal 21 egykori logopédiai elsõ osztályos vála- szainak értékelésére szorítkozhatunk.

A visszajelzések alapján képet kaphatunk iskolai pályafutásuk (s ezáltal életpályájuk egy részének) alakulásáról.

Egy gyermek a logopédiai elsõ osztály után (1. kérdés) ismét elsõs lett, de már nem logopédiai osztályban, 20-an másodikba léptek. 1 leány a második osztályt ismételte. Az általános iskolai évek alatt tehát 19-en nem ismételtek osztályt (3. kérdés).

Sokszor felvetõdik a gyermekek beilleszkedésének (2. kérdés) kérdése a logopédiai osztály után, ahol védett környezetben, kislétszámú osztályban tanulhatnak. Beilleszkedésük természetesen nagymértékben függ az õket fogadó közegtõl. Attól is függ azonban, hogy a logopédiai osztályban mennyire sikerül rendezni a gyermek beszédhibáját s mennyire biztosak az alapok, melyeket ott elsajátítottak, hiszen ezek mind befolyásolják, hogy a gyermek bizonytalanul, kisebbrendűségi érzésekkel megterhelve lép az új közösségbe vagy bátrabban és nyitottan a további ismeretszerzésre. 2/3-ad részük könnyen beilleszkedett, 1/3-ad részük viszont nehezen.

Hogyan illeszkedett be a logopédiai első osztály után?

Az iskolai évek alatt 17-en nem váltottak iskolát (4. kérdés), 4-en viszont igen, egy közülük kétszer is (harmadikban és ötödikben), egy diák pedig 4-szer (egy dadogó leány, aki Vácott végezte a logopédiai 2. osztályt, felsõ tagozatos korában pedig a kõszegi beszédjavító általános iskola tanulója volt).

Az általános iskolai évek alatt a pedagógusok segítõ melléjük állását (6. kérdés) 9-en kifejezetten érezték, kismértékben szintén 9-en, ketten egyáltalán nem, 1 fõ pedig "szélsõségesen" érezte – tehát voltak tanárok, akik kifejezetten bíztatták, mások viszont demotiváló attitûddel viseltettek iránta.

Milyen mértékben érezte a pedagógusok segítségét az általános iskolában?

Kedvenc tantárgyat (5. kérdés) mindenki megjelölt, de változó hangsúllyal. Legtöbben a történelmet (11 esetben), 7-7 fõ a magyart és a matematikát jelölte kedvenc tantárgyként, a többi tantárgy kevesebb "szavazatot" kapott (a testnevelést 5-en, a technikát, földrajzot, fizikát, biológiát ketten-ketten jelölték meg, a pszichológiát mint tantárgyat, az ének- zenét és a rajzot 1-1 fõ jelölte egykori kedvenc tantárgyaként). Nagy öröm számunkra, hogy a verbális kommunikációjukban valamilyen módon (vagy éppen halmozottan) akadályozott tanulók a késõbbiekben éppen olyan tantárgyakat jelöltek meg nagyobb számban egykori kedvenc tantárgyukként, ahol bizony a verbális kommunikáció írott formája (olvasás és írás) igen jelentõs hangsúlyt kap.

A logopédiai elsõ osztály után 13 gyermekkel már a késõbbiekben nem foglalkozott logopédus (7. kérdés), 1 gyermekkel még ½ évig, 2 gyermekkel 2 évig, 2-2 gyermekkel 3, illetve 4 évig, 1 gyermekkel 6 évig (Vácott és Kõszegen, beszédjavító általános iskolában).

Az általános iskola után (8. kérdés) 5 gyermek gimnáziumban (1-1 fõ a Piaristáknál illetve a Szent Margit Gimnáziumban), 9-en szakközépiskolában (1-1 fõ az Öveges József Középiskolában illetve a Dr. Hetényi Géza Humán Szakközépiskolában), 6-an szakiskolában (1 közülük érettségit is szerzett), 1 "máshol" (egy gyenge képességû tanuló, egy speciális továbbképzõ iskolában) tanult tovább.

Hol tanult tovább az általános iskola után?

Idegen nyelvet 18-an tanultak (9. kérdés) – hárman középfokú nyelvvizsgával rendelkeznek –, 3-an egyáltalán nem. 5-en jelenleg is tanulnak idegen nyelvet, 1 fõ jelnyelvet tanul, jeltolmácsnak készül.

A megkeresésünkig megszerzett legmagasabb iskolai végzettség 14 esetben az érettségi, 5 fõnél a szakmunkás bizonyítvány, 1 fõnél egyetem, 1 fõnél a speciális szakiskolai végzettség volt.

Eddig megszerzett legmagasabb iskolai végzettsége


A válaszadás idején (10. kérdés) 9-en dolgoztak (autószerelõ, számítógép szervízelõ, forgalmi irányító a BKV-nál, raktáros-anyagbeszerzõ, adminisztrátor, gépjármûvezetõ illetve segítõ családtag családi vállalkozásban), 6-an tanultak (ELTE TTK matematika szak, SOTE Egészségügyi Fõiskolai Kar, Testnevelési Egyetem, Gábor Dénes Műszaki Fõiskolai Kar, 1 fõ Torontóban építészetet, virágkötõnek 1 fõ), 3-an tanultak és mellette dolgoztak, 1 fõ fõállású sportoló volt, 1 fõ katona, 1 fõ nem foglalkozott semmivel.

Jelenleg mivel foglalkozik?

Kedvenc szabadidõs tevékenységként (12. kérdés) jelölték az olvasást (12 fõ), sportolást (11 fõ), TV-nézést (8 fõ) és "egyebet" (13-an) – barátokkal közös program, horgászás, számítógépezés, kertészkedés, alvás, természetjárás, éneklés, zenehallgatás, kirándulás, barkácsolás.

Mivel foglalkozik szabadidejében?

Bár az elsõ négy évfolyam (3 kísérleti és még egy év) logopédiai 1. osztályosai közül csak 38 %-uk iskolai pályafutásáról, életútjáról vannak adataink, úgy véljük, a vizsgálódás nem volt hiábavaló. A kitöltve vissza- küldött kérdõívek alapján nyilvánvaló, hogy motiváltak a munkára, tanulásra, csupán egy válasz utal arra, hogy nem találta meg a helyét.

S végül is munkánk célja a logopédiai osztályokban éppúgy, mint bármely más osztályban, hogy a közösségért, az elõrevivõ célokért fáradozó embereket neveljünk.

Több mint két évtized távlatából úgy tűnik, hogy az akkori, átmeneti szegregáció a válaszolók javára vált.



 
Melléklet
Kedves egykori logopédiai elsõ osztályosok!

Több mint egy évtized telt el azóta, hogy elsõ osztály végén elbúcsúztunk. Néhányatokkal idõközben találkoztam, de mégis keveset tudok Rólatok. Érdekelne, hogyan alakult életetek. Mit tanultatok tovább - talán még éppen tanultok, vagy már dolgoztok? Mit?

Logopédiai osztályok azóta is mûködnek, sõt, egyre több. Sok olyan dolog van, aminek az eredményessége igazán csak talán évek, évtizedek múltán mérhetõ le. Ti is és a Titeket a logopédiai elsõ osztályban tanító pedagógusok is sokat fáradoztak, így magam is. Tanév végén öröm volt megtapasztalni, hogy szépen olvastatok, írtatok, szépen vagy egyre szebben beszéltetek. De azután hogy lett tovább?

 
Kedves ...................................!

Kérlek, válaszolj az alábbi kérdéseimre, illetve értelemszerûen karikázd be a megfelelõ választ!

1. Logopédiai elsõ osztály után:
a. második osztályba mentél
b. ismételted a logopédiai elsõ osztályt
c. osztályt ismételtél, de nem logopédiai osztályban

2. Logopédiai elsõ osztály után hogyan illeszkedtél az új közösségbe? a. könnyen
b. nehezen

3. Ismételtél-e osztályt az általános iskolában?
a. igen - ha igen, hányadikat:........................................................................
b. nem

4. Váltottál-e iskolát az általános iskolai évek alatt (kerültél-e másik iskolába)?
a. igen - ha igen, hányadik osztályban (osztályokban) ....................................................................................................................... és milyen típusú iskolába: ............................................................................ .......................................................................................................................
b. nem

5. Mi(k) volt(ak) a kedvenc tantárgya(i)d?
..................................................................

6. Általános iskolai tanulmányaid során érezted a pedagógusok segítõ melléd állását?
a. kifejezetten
b. kismértékben
c. egyáltalában nem

7. Logopédus hány évig foglalkozott még Veled?

..........................................................

8. Általános iskola után tanultál-e tovább, ha igen, hol?
a. gimnáziumban
melyikben? ......................................................................................................
b. szakközépiskolában
melyikben? ....................................................................................................
c. szakmunkásképzõben
melyikben? ....................................................................................................
d. másutt - hol? ...............................................................................................
Hány év alatt végezted el?...............................................................................

9. Idegen nyelvet tanultál-e?

a. igen - ha igen,
hány évig?............................................................................
milyen nyelvet?...................................................................
milyen eredménnyel?...........................................................
b. nem

Most tanulsz-e idegen nyelvet?
a. igen - ha igen,
milyen nyelvet?...................................................................
hol?......................................................................................
b. nem

10. Most mivel foglalkozol?
a. tanulsz - ha igen, hol és mit:........................................................................
b. dolgozol - ha igen, hol és mit:.....................................................................
c. egyéb:...........................................................................................................

11. Életkörülményeid hogyan alakultak?
a. egyedül élsz
- saját lakásodban
- önkormányzati lakásban
- lakást bérelsz
b. valakivel/valakikkel együtt élsz
- szüleiddel
- házastársaddal illetve társaddal
- egyéb: ...........................................

12. Mit csinálsz legszívesebben szabadidõdben?

a. olvasol
- újságot
- folyóiratot
- könyvet: - szépirodalmat –- szakirodalmat
b. sportolsz
c. TV-t nézel
d. egyéb: ...........................................

13. Van-e bármi még, amit fontosnak tartasz és szívesen megosztanád velem, mert úgy gondolod, összefügghet azzal, hogy logopédiai elsõ osztályba jártál?
......................................................................................................................................... .........................................................................................................................................

14. Megadnád a telefonszámodat, hogy esetleg felhívhassalak?

.........................................................................................................................................

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál kérdéseimre és biztosítlak afelõl, hogy az adatokat titkosan kezelem.

 
Irodalom
 
  • ADAMIKNÉ DR. JÁSZÓ ANNA: A beszédpercepció fejlettségének szerepe az olvasás-írás elsajátításában és tanításában. In: Gósy Mária (szerk.): Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Nikol Gmk, Budapest, 1996, 228-251.
  • FALUS IVÁN: A pedagógiai kutatás metodológiai kérdései. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, 9-33.
  • FALUS IVÁN: A kutatási eredmények értelmezése, közlése. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, 517-539.
  • MEIXNER ILDIKÓ: A beszédnevelés és a beszédfejlesztés kézikönyve. (A Meixner-féle beszédfejlesztés módszertana) Meixner Alapítvány, 2004.
  • MIHÁLY ILDIKÓ: PISA 2000 – a hivatalos OECD - jelentés tanulságai.
  • Internetrõl: www.oki.hu
  • NAHALKA ISTVÁN: Az oktatás célja. In: Golnhofer Erzsébet és Nahalka István (szerk.): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001, 114-141.
  • NÁDASI MÁRIA: A kikérdezés. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, 171-211.
  • RÉTHY ENDRÉNÉ: Motiváció, tanulás, tanítás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.
  • SCHAFFHAUSER, FRANZ: A nevelés alanyi feltételei. Telosz Kiadó, Budapest, 2000.

2008/2
Év: 2008
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05