2008
2008/2

tartalom:

Értelmi fogyatékosság, cselekvõképesség, gondnokság és a gyógypedagógia
Wisinger János

Az 1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról és az 2003. évi CXXV. törvény az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról igen sok területen indította el hazánkban a fogyatékossággal élõ emberek életminõségének elemzését. Az egyre jobban mûködõ civil szervezetek egyre több összefüggésben kényszeríthették ki a komplex gondolkodásmódot a legkülön- félébb programok kisdolgozásakor. Ma már általánosságban használt meghatározás, hogy a fogyatékosság-ügy emberjogi kérdés, annak ellenére, hogy a szakma mindeddig nem gondolta végig komolyan ennek tételes a napi gyakorlatban jelentkezõ következményeit.

Fokozatosan érvényesülnek azok az újabb szakmai ideák és elvek, mint a normalizáció és integráció, melyek többnyire a nemzetközi tapasztalatok átvétele alapján jelennek meg. (sokszor felületessen, a hazai állapotokat és realitásokat figyelmen kívül hagyva).

Gondolkodásom középpontjában most csak az értelmi sérülésekkel élõ népesség áll, olyan súlyossági állapot határán, ahol a társadalmi életben való részvétel szempontjából, a legkritikusabb kérdés, az önálló életvezetésre való képesség. Ugyanakkor, ha a hétköznapi gyakorlatot megfigyeljük, egyre több kérdést és bizonytalanságot tapasztalunk a szakmai és civil segítõi feladatok meghatározásában, a gyógypedagógiai kompetenciák megfogalmazásában. A cselekvõképesség mint polgárjogilag szabályozott kategória és az értelmi fogyatékosság mint társadalmi akadályozottság kapcsolata megjelenik-e a gyógypedagógiai elmélet és gyakorlat területén.


Bennem egyebek mellett az alábbi kérdések merültek fel:

• A mai társadalmi viszonyok között a segítõi támogatást vagy a támogatott segítséget lehet-e/kell-e az életvezetésben alkalmazni?
• Milyen akadályai vannak az életvezetés segítésének és gyakorlatban való kiteljesítésének a mai, hatályos törvények értelmezése szerint?
• Melyek a civil módon gyakorolt és a hivatalosan szabályozott törvényes érdekképviselet tartalmai, határvonalai?
• Hol és hogyan kapcsolódnak a gyógypedagógiai ismereteinkhez a törvényes- és civil érdekképviselet mûködésének spontán- és hivatalos jogosítványai?
• Lehet-e úgy képviselni valakinek az érdekeit, és közben jogi eszközöket alkalmazni, hogy a képviselt sem az érdeksérelem veszélyét, sem annak kivédésére alkalmazott intézkedések tartalmát nem tudja megítélni, megélni?
• Szabályoz-e a jog olyan helyzeteket, amely szabályok megtartása olyan jogokat is érint, amelyek nincsenek szabályozva, ezért nem kérhetõ számon azok megsértése (pl.: segítõ és segített viszonya, az emberi méltóság KÖLCSÖNÖS tiszteletben tartása, stb.)?
• Adott esetben teljes cselekvõképtelenség (bírósági általi) kimondásával mennyiben válik az érintett valóságosan a cselekvésekbõl kizárttá olyan dolgokban is, amelyek a mindennapi életben a személyisége, képességei alapján hozzá tartozhatnának a harmonikus és önrendelkezõ életviteléhez?
• Mely kérdések esetében jelenhet meg a személyes – és ön- – érdekképviselet, amikor meghatározásra került az érdekképviseletre való képtelenség?


Egy másik összefüggésben


A társadalmi kapcsolatok működésének egyik eszköze egymás manipulálása, ill. manipulálhatósága.

Értelmi fogyatékos ember esetében ez a körülmény, a manipulálhatóság teremti meg a kiszolgáltatottság alaphelyzeteit.


S ebben az összefüggésben az újabb kérdések

• Van-e védelem a manipulálhatóság ártalmas hatásai ellen? Lehetséges-e, szükséges-e valamilyen szabályozás.
• Milyen eszközök alkalmazhatók úgy, hogy az érintett élettere a lehetõ legkisebb mértékben szûküljön be?
• Hogyan értelmezhetõ a közösség autonómiája és benne a személyes autonómia egy intézmény mûködési érdekeinek érvényesítésében?
• Hogyan valósítható meg a napi élet szabályozása érdeksérelem vagy jogsérelem nélkül.

A társadalmi élet szinte minden területe nevesítetten jelenik meg az alanyi jogok körében az Alkotmányban. A jogok gyakorlása, az autonómia megélése, élvezése az értelmi fogyatékos ember számára sokszor nem értelmezhetõ, sõt, gyakran még a sérelmek is csak külsõ segítséggel fogalmazhatók meg.

• Van-e a gyógypedagógia tudományának megfelelõ elméleti és gyakorlati mondanivalója minderrõl az érintettek cselekvõképességének értelmezését segítendõ a nevelési folyamatban?
• Kell-e, szükséges-e, lehet-e mindenkit (pl.: minden intézményi ellátottat) gondnokság alá helyezni?
• Ha igen, milyen (gondnoki?) intézményt kell ennek működõképes gyakorlatához hozzárendelni?
• Ha nem, hogyan lehet – milyen szabályozással – a jogok gyakorlásának egyenlõ mûködését garantálni az olyan közösségben, ahol különbözõ jogi státuszban élõk ellátása történik?
• A szülõ csak akkor törvényes képviselõje-e a felnõtt korú intézményi ellátottnak, ha gondnoka is egyben? S egyáltalán van-e a szülõnek valamilyen különleges jogosítványa, habár gyermeke felnõtt korú, cselekvõképes, mégis tengernyi akadályozottsággal él?
• A munkavállalást szükséges-e oly mértékben korlátozni, hogy a munkáltatónak érdeke legyen kizárni a munkavégzésbõl a feladatot ellátni képes fogyatékos embert?
• A saját családalapításnak igényével szemben az önálló döntés tekintetében mi legyen az álláspontunk, és saját etikai megfontolásaink tartalma mennyire manipulálhatja az érintett személyt, személyeket?

Úgy gondolom, mindezen kérdések megválaszolása sok elméleti kérdés tisztázását igényli. A tisztázáshoz azonnal keletkezik (már régen keletkezett volna) két feladatunk:


1. A minõsítési rendszer újjáalkotása

Benne csak az értelmi fogyatékos emberre értelmezhetõ cselekvõképesség és képtelenség tudományos meghatározása.


2. A képviseleti rendszer újragondolása

Törvénybe foglaltan a gondnoki/segítõi (támogatott döntési) folyamatok, feladatok, kompetenciák jogi, gyógypedagógiai, stb. pontos megfogalmazása.

A gondnokság intézményében a gyámság alá helyezés, illetve a cselekvõképességet kizáró gondnokság alá helyezés legfontosabb problémái:

A hatályos rendszer nem tesz különbséget idõskori demencia, elmebetegség, értelmi fogyatékosság, autizmus + értelmi fogyatékosság között. Ez azt is jelenti, hogy minden típusú, okozatú cselekvõképtelenség polgárjogi értelemben egyforma elbírálás alá esik és JELENLEG TELJES JOGFOSZTOTTSÁGOT EREDMÉNYEZ.

Ennek a helyzetnek a megszüntetése érdekében is kellene a gyógypedagógiának a cselekvõképesség, és -képtelenség kérdésével, tudományos mélységgel foglalkozni.

Azt is mondhatjuk, hogy az eddigiek más társadalomtudományok kérdéseihez is tartoznak, így ehhez kapcsolódna hozzá a gondnokság és a gondnokok jogosítványainak differenciálása, ill. feladatkörének elõírásai.

A Ptk. legutolsó módosítása pont az értelmi fogyatékosságra való tekintettel már megteremtette a többes gondnokok, a helyettes gondnokok fogalmát és lehetõségét, de a részletes szabályozást abbahagyva a kérdést sem az államigazgatás, sem a szakma nem tudja funkcionálisan alkalmazni.

A szakma alatt most csak azokat értem akik, gondnokként, feladatuk ellátása közben, kénytelenek (lennének) nemcsak az emberi, hanem megalapozott szakmai mérlegelések alapján is döntéseket hozni. Csakhogy errõl a megalapozottságról ma még nem beszélhetünk.

Van ugyan gondnok-képzés, de ennek tartalma alig foglalkozik szakmai kérdésekkel.

Ha foglalkozni akarna, akkor is bajban lenne, mert – mint mondottam – a gyógypedagógiának jelenleg igazán jól feltett kérdései még nincsenek. Az én legfontosabb kérdésem, hogy kell-e a gyógypedagógiának ezzel foglalkoznia?

Tapasztalataim és gyakorlatom alapján az ellenkezõjérõl nehezen lennék meggyõzhetõ.

Most itt csak arra van lehetõség, hogy néhány, közel sem az összes feladatot megfogalmazzam azzal az igénnyel, hogy a társ és/vagy határtudományok felé is jelezzem problémáinkat:


A gyógypedagógia feladatai

1. A fogyatékosság által a károsodások miatt a cselekvõképességet bizonyosan determináló mentális területek meg- és kijelölése, a fejleszthetõség és határvonalainak megállapítása (azt hisszük, hogy ebben viszonylag jól áll a gyógypedagógia, de szemléletében még soha nem foglalkozott a cselekvõképesség jogi értelemben vett, csak a felnõttkorban felmerülõ problémáival.)

2. A fentiekhez kapcsolva a gondolkozási funkciók fejlesztésének feladatai, (analízis-szintézis) és a cselekvések következményeinek, felismerésének fejlesztése, a döntésekhez szükséges mentális folyamatok gyakorlatának kialakítása.

3. A belátási képesség idõbeni, a szabályokra való emlékezést feltételezõ (rövid- és hosszú távú) és tartalmi korlátainak, illetve fejleszthetõségének módszertani kidolgozása.

4. Törvény- és szabályismeret alkalmazási képessége fejlesztésének (Gyp.) feladatai. A megismerés, megértés, bevésés és alkalmazási folyamatok kialakítása és módszereinek kidolgozása.

5. Autonóm ön- és közösségi érdekképviselet tartalmainak és határainak megfogalmazása, a támogató-, segítõ szolgálat alkalmazásának feladatai.


A gyógypedagógus (képzés) feladatai:

1. Nagyon komolyan vehetõ etikai kódex kidolgozása.

2. A támogató segítségnyújtás kompetencia-határainak kijelölése, a felelõsség (át)vállalás területeinek meghatározása.

3. A fogyatékosság-ügy és az emberi jogok kapcsolatának tematikus kidolgozása és a képzés szerves részévé alakítása.

4. A segítõ személy szakmai alkalmassági feltételeinek megfogalmazása.


A jog(elmélet) alkotás feladatai


1. A törvényes és minden szükséges képviselet, közvetlen és közvetett, fogyatékosság specifikus elméleti- és gyakorlati kérdéseinek tisztázása.

2. A fogyatékosság által érintett ember sajátosságaihoz igazított szabályozás kialakítása, összhangban a nemzetközi (legalább közelítõen) és hazai teljes (Ptk., Btk.) jogelmélet és -gyakorlat követelményeivel a cselekvõképesség értelmezésében.

3. A támogató/segítõ képviseleti jog és jogi képviseleti rendszer szabályainak kidolgozása, amelyben a gyógypedagógia aspektusait is kezeli az igazságügyi, bírósági, gyámügyi eljárás és gyakorlat, és elfogadja, kezelni tudja a gyógypedagógiai specifikumokat.

4. A jogelmélet és joggyakorlat értelmezése a vétõképesség (abúzusok kezelése) és a belátási képesség fogyatékosságügyi szempontból való figyelembevételével.

5. A minõsítési folyamat (BNO, FNO stb.) joggyakorlati kidolgozása, az eljárási szabályok fogyatékosság-specifikus szabályainak megalkotása és államigazgatási alkalmazásának bevezetése.


A szociológia feladatai:

Kutatások lefolytatása

1. a fogyatékossággal élõ emberek életében megjelenõ, életminõséget meghatározó, cselekvõképességgel kapcsolatos viszonyokról;

2. a társadalmi folyamatok összefüggéseinek kapcsolati elemei, az integráció, a cselekvõképesség és az autonómia korlátozásának szükségességérõl vagy szükségtelenségérõl,

3. az esélyegyenlõség megvalósulásának lehetõségeirõl és gyakorlati összeegyeztethetetlenségérõl az állapot miatt fennálló determinációkkal;

4. a pozitív diszkrimináció társadalmi hatásainak összefüggéseirõl (belátási képesség hiánya miatti) a felelõsségre vonás alóli mentességre, és az érdekérvényesítés (ön- és képviseleti) korlátainak elemzése vonatkozásában;

Természetesen sokáig lehetne folytatni az izgalmasnál izgalmasabb kérdések sorát és talán nem is tudnám hirtelen felsorolni a még érintett társtudományokat (pl. orvostudomány), de azt hiszem, ebben az ügyben a gyógypedagógia és mûvelõinek felelõssége megkérdõjelezhetetlen.

Irodalom


  • BÁNFALVY CSABA: A felnõtt értelmi fogyatékosok életminõsége. Budapest, 1966.
  • BÁNFALVY CSABA: Fogyatékosság és szociális hátrány. In: Illyés (szerk.) 2000. 81-116.
  • BÁNFALVY CSABA: Az intézetekben élő értelmi fogyatékosok életminõsége és a kitagolás aktualitása. In: Zászkaliczky (szerk.) 1988. 177-190.
  • BÁNFALVY CSABA: A fogyatékosok társadalmi integrációja és a gyógypedagógia szociológiai értelmezése. In: Csepeli et al (szerk.) 1977, 293-299.
  • HATOS GYULA (szerk.): Emberek értelmi akadályozottsággal. Dokumentumgyűjtemény az értelmi akadályozott emberekkel foglalkozó szervezetek, intézmények társaságok állásfoglalásaiból. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993.
  • HATOS GYULA (szerk.): Az imbecillitás, a társadalom és a gyógypedagógia. Budapest, BGGYTF, 1995
  • HATOS GYULA: Értelmileg akadályozott felnőttek pedagógiai kisérése. Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskoiai Kar 2000.
  • KÁLMÁN ZSÓFIA - KÖNCZEI GYÖRGY: Taigetosztól az esélyegyenlõségig. Budapest, Osiris Kiadó, 2000.
  • LITAVECZ ANNA: A cselekvõképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság joggyakorlata Magyarországon az értelmi fogyatékos emberek esetében. Záródolgozat, 2005.
  • ZÁSZKALICZKY PÉTER és VEDRES TAMÁS (szerk): Tágabb értelemben vett gyógypedagógia. ELTE. Kiadás 2004; Bíró Endre… A negatív diszkrimináció tilalmától az elõnyben részesítésig.
  • BNO-10. A mentális- és viselkedészavarok osztályozása. WHO-MPT, 1994.
  • Az emberi és állampolgári jogok érvényesülése a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonokban. Az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosának jelentése. 1996
  • A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása FNO; WHO; Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2003.
  • BNO-10 Zsebkönyv: Animula Kiadó 2004

 
Jogszabályok
 
  • 1952. évi III. törvény a Polgári Perrendtartásról
  • 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl
  • 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról
  • 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról
  • 1997. évi CXL. Törvény A fogyatékos személyek védelmérõl és jogegyenlõségük biztosításáról szóló
  • 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról
  • 100/1999. (XII. 10.) OGY határozat az Országos Fogyatékosügyi Programról
  • 1/2000. (X. 18.) SzCsM rendelet a fogyatékos személyek otthonában élõ és a rehabilitációs intézményben elhelyezett személyek állapotának felülvizsgálatáról
  • 9/2000. (VIII. 4.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást végzõ személyek továbbképzésérõl és a szociális szakvizsgáról
  • 1/2004. (I. 5.) ESzCsM rendelet a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselõ mûködésének feltételeiről.

2008/2
Év: 2008
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05