2008
2008/3

tartalom:

A beszédészlelés szerepe az írásban és a helyesírásban
Bóna Judit

Bevezetés

Az írott anyanyelv elsajátítását számos tényezõ befolyásolja: a verbális és a vizuális memória mûködése, a logika, a figyelem, a tempó, a szókincs, a kezesség és az irányfelismerés életkor-specifikus megléte; de a legfontosabb feltétel a beszédészlelési folyamatok pontos mûködése.

A beszédészlelés a beszédpercepciós folyamat azon szakasza, amelyben a hangokat, hangkapcsolatokat azonosítjuk. Három szintje van: az akusztikai szint (a hangok akusztikai sajátosságainak – idõtartamának, intenzitásának és frekvenciaszerkezetének – meghatározása); a fonetikai szint (a beszédhang azonosítása); illetve a fonológiai szint (a beszédhangokhoz a megfelelõ fonémának a hozzárendelése). Ezeket különbözõ észlelési részfolyamatok egészítik ki: a szeriális (sorozat)észlelés, a beszédhang-differenciálás, a transzformációs észlelés, a ritmusészlelés és a vizuális észlelés (Gósy 2000). A beszédészlelési mûködések az anyanyelv-elsajátítás során fejlõdnek ki, ötéves kortól mindegyik részfolyamatban legalább 70%-os teljesítmény várható el. Hatéves kortól már 90-100%-ot várunk, hétéves kortól pedig mindegyik részfolyamat esetén 100%-os teljesítményt (Gósy 1995/2006).

A négy helyesírási alapelv alkalmazásához más-más percepciós működések szükségesek. A kiejtés szerinti írásmód (például: kocsi, kifli, bácsi) esetén a fonetikai észlelésnek, a szóelemzõ írásmód (például: csehvel, nyűdd, játszd) esetén a fonológiai észlelésnek és a nyelvi tudatosságnak van fontos szerepe, míg az egyszerűsítõ (például: jeggyel, hallak, rosszal) és a hagyományõrzõ elv (például gólya, bodza, Dessewffy) szerint írandó szavaknál a mentális lexikonban való tárolás a meghatározó. Az írott szövegekben leggyakrabban a kiejtés szerinti elvet alkalmazzuk (kb. 70,8%); a szóelemzõ írásmódot mindössze 8,5%-ban; a hagyomány szerinti írásmódú zavak kb. 18,6%-ban, míg az egyszerűsítés szerint írandó szavak mindössze 2,1%-ban jelennek meg (Gósy 2008).

Az íráshibák közé tartoznak azok a hibák, amelyek esetén a gyermek fonetikai észlelése nem mûködik jól, és/vagy nem képes a beszédhangokat pontosan megfeleltetni a betűknek. Ezeknek a gyermekeknek az írásaiban betűcserék, a betûkihagyások, betûbetoldások jelennek meg, pl.: idult ‘indult’; csóla ‘csóka’. Helyesírási hibákról akkor beszélünk, ha a helyesírási szabályoknak nem megfelelõ az írásmód, pl.: jöt ‘jött’; jáccik ’játszik’; battyányi ’Batthyány’.

A jelen kutatásunk célja az, hogy megvizsgáljuk, van-e különbség, illetve mely részfolyamatokban van különbség az írási és a helyesírási problémákkal küzdõ gyermekek között. Hipotézisünk szerint 1. a vizsgált gyermekek mindegyike elmaradást mutat a beszédészlelési tesztekben a tipikus fejlõdésű gyermekekhez képest; 2. az írásproblémákkal küzdõ gyermekek elmaradása súlyosabb, mint a helyesírási problémákkal küzdõ gyermekeké.


Anyag, módszer, kísérleti személyek

A vizsgálathoz a GMP-diagnosztika (Gósy 1995/2006) nyolc altesztjét használtuk: a beszédészlelés részfolyamatait vizsgáló GMP2-t, GMP3-at, GMP4-et és GMP5-öt; a szeriális észlelést tesztelõ GMP10-et; a vizuális memóra altesztjét (GMP9); a beszédhang-differenciálást (GMP17); illetve a transzformációs észlelést tesztelõ GMP18-at.

Az észlelési részfolyamatokat vizsgáló tesztekben a gyermekeknek különbözõ akusztikai szerkezetû szavakat és mondatokat kell megismételniük: a fehér zajjal elfedett szavak és mondatok (GMP2 és GMP3), illetve a szûk frekvenciás mondatok (GMP4) ismételtetésével az akusztikai és a fonetikai szint mûködésérõl; a gyorsított mondatok visszamondatásával (GMP5) a gyermek fonológiai észlelésérõl kapunk adatokat.

A rövid idejű vizuális memória vizsgálata során (GMP9) a gyermeknek 12 színes képet mutatunk, amelyeket a gyermeknek a képek letakarása után fel kell idéznie. A megnevezett képek száma és rendezettsége a képi emlékezet működésérõl nyújt információt, aminek fontos szerepe van a betûk elsajátításában, megtartásában és felidézésében.

A szeriális (avagy sorozat)észlelés vizsgálata során (GMP10) a gyermek feladata tíz értelmetlen hangsor visszamondása. A beszédhang-differenciálás tesztelésekor (GMP17) a gyermeknek két rövid értelmetlen hangsorról kell eldöntenie, hogy azonosak vagy különbözõek. A transzformációs észlelés pontos működése elengedhetetlen a beszédhangok betűnek való megfeleltetésében, ennek vizsgálata során (GMP18) 12 színes fakockát kell a gyermeknek betűknek megfeleltetnie, és a tesztelés során egyre komplexebb feladatokat megoldania (Gósy 2000).

A vizsgálatban összesen 127 gyermek vett részt, 4 életkori csoportban. A gyermekek mindegyike vagy írásproblémákkal vagy helyesírási nehézségekkel küzdött a tanító, illetõleg a fejlesztõ pedagógus véleménye alapján. A gyermekek megoszlása a nemek és az írási, illetve helyesírási probléma szerint az 1. táblázatban olvasható.

1. táblázat: A gyermekek megoszlása életkor és az írási, helyesírási probléma szerint


A szakirodalmi adatokkal megegyezõen (Schneider – Simon 1996) a fiúk aránya nagyobb, mint a lányoké, a jelen vizsgálatban 63%. A hétéveseknél megfigyelhetjük, hogy a vizsgált populációban mindössze 18% a helyesírási problémákkal küzdõ gyermek. Ez nem meglepõ, hiszen ezek a gyermekek még elsõsorban az írás elsajátításának szakaszában járnak, így a helyesírási problémák még nem manifesztálódnak. Anyolcévesek között ez az arány már 37%-ra nõ, míg kilencéves korra kiegyenlítõdik a két csoport aránya.


Eredmények

Mivel hétéves kortól a beszédpercepciós tesztekben a gyermekektõl 100%-ot várunk el, a gyermek eredményeit elõször együttesen elemeztük. Minden gyermeknél meghatároztuk a percepciós mutatót, azaz azt az értéket, amely a gyermeknek az alkalmazott tesztekben (kivéve a GMP9 számszerû adatát) elért átlagos teljesítményét szemlélteti. Az írásproblémákkal küzdõ gyermekek percepciós mutatója 75%, a helyesírási problémákat mutató gyermekeké 79%; ez a statisztika szerint nem jelent szignifikáns különbséget.

Az életkor függvényében is megvizsgáltuk a percepciós mutatókat (1. ábra). Az elvárt 100%-os teljesítménytõl mindegyik életkorban jelentõsen elmarad a gyermekek teljesítménye, függetlenül az írási/helyesírási problémától. Az átlagokat tekintve a vizsgált 7–9 éves gyermekek percepciós mutatójában nincs különbség, csak a 10 évesek teljesítménye jobb 9 százalékponttal. A 7 éveseknél a helyesírási hibákkal küzdõ gyermekek jobb eredményének két oka lehet. 1. a vizsgált gyermekek kis száma; 2. ebben az életkorban még elsõsorban az írás elsajátítása történik, a helyesírási hibák megjelenése és pedagógiai megítélése a gyermekek még alakuló fonológiai és grammatikai tudatosságára is visszavezethetõ. Az átlagértékek mögött természetesen nagy egyéni különbségek vannak.

1. ábra: Percepciós mutatók életkoronként


Az életkortól függetlenül összevetettük, hogy az egyes résztesztekben milyen eredményeket értek el az írásproblémákat, illetve a helyesírási problémákat mutató gyermekek (2. ábra). Az írásprobléma esetén az átlagos eredmények a transzformációs észlelésen kívül minden esetben a helyesírási problémákat mutató gyermekek eredményei alatt maradnak, bár a statisztikai elemzés szerint csak a GMP5-ös és a GMP17-es tesztekben van szignifikáns különbség az írási, illetve helyesírási problémával küzdõ gyermekek között (a GMP5 esetén F(1,125) = 3,946; p = 0,049; a GMP17 esetén F(1,121) = 3,913; p = 0,050). A leggyengébb eredményt mindkét csoportban a fonológiai észlelésnél (GMP5) kaptuk, de az elvártnál jóval gyengébben teljesítettek a gyermekek a szeriális és a transzformációs észlelés tesztjében is. A vizuális memória vizsgálatában (GMP9; ez nem szerepel az ábrán) is megmutatkozott a többi tesztben tapasztalt tendencia: az írásproblémás gyermekek átlagosan 6 képet (a szórás: 2–12), a helyesírási problémával küzdõk átlagosan 7 képet (a szórás: 3–11) tudtak felidézni.

2. ábra: A tesztek eredményei az írási és a helyesírási probléma függvényében


Árnyaltabb képet kapunk, ha életkoronként is elemezzük az eredményeket. A beszédészlelés akusztikai-fonetikai és fonológiai szintjét mérõ tesztek alapján megrajzolható egy görbe, amely a vizsgált gyermek észlelési teljesítményérõl, az elmaradás vagy zavar típusáról nyújt információt (Gósy 2000; Horváth 2007). Mivel 7 éves kortól mindegyik résztesztben 100% az elvárható, így ép beszédpercepciós mûködés esetén a 7–10 éves gyermekek percepciós görbéje 100%-on változatlan. A vizsgált gyermekek percepciós teljesítményének átlagából rajzolt görbéket a 3. és a 4. ábrán figyelhetjük meg.

3. ábra: Az írásproblémás gyermekek percepciós görbéi


4. ábra: A helyesírási hibákkal küzdő gyermekek percepciós görbéi


Az írásproblémákkal küzdõ gyermekek átlagolt percepciós görbéi "fordított teknõ" tendenciát mutatnak, míg a helyesírási problémás gyermekeket 7, 8 és 10 éves korban a "hegyvonulat", 9 éves korban pedig a "fordított teknõ" görbe jellemzi. Horváth (2007) 500 gyermek adatainak alapján megállapította, hogy a "fordított teknõ" görbét mutató gyermekekre az olvasás, szövegértés zavara, a matematikában tapasztalt problémák, gyakran általános tanulási nehézség jellemzõ. A "hegyvonulat" görbét mutató gyermekek esetében a szövegértés válik nehezítetté. Ez azt jelenti, hogy az általunk vizsgált gyermekek közül az írásproblémákkal küzdõk elmaradása súlyosabb, percepciós fejlesztésük nehezebb, mint a helyesírási problémákkal küzdõ gyermekeké; és a gyermekek többségénél további tanulási problémák jelezhetõk elõre. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a görbék tekintetében is mindegyik életkorban nagy egyéni különbségek vannak (2. táblázat).

2. táblázat: A percepciós görbék előfordulása a gyermekek arányában


A görbék formája mellett azt is figyelembe kell venni, hogy mennyire meredek a lefutásuk. Az átlagértékek alapján megrajzolt görbék azt mutatják, hogy a 8–9 éves, illetve a 7 éves írásproblémás gyermekeknél percepciós zavar, a 7 éves helyesírási problémás és a 10 évesek esetén pedig elmaradás tapasztalható.

A rövid idejű vizuális memória megfelelõ mûködése elengedhetetlen a betûk megtanulásában és a hagyományos írásmódú szavak megtanulásában. Ötéves kortól legalább 5 kép felidézése elvárható a gyermektõl (Lenneberg-féle mágikus szám), és fontos a felidézés sorrendje is. A GMP9-es tesztben a 127-bõl 17 gyermek (13%) volt olyan, aki mindössze 2-4 képet tudott felidézni, azaz a gyermekek 87%-ának jól működik a vizuális memóriája.

Az olvasás, írás tanulásakor elengedhetetlen a szeriális észlelés helyes mûködése, amely a beszédhangok, illetõleg a betűk sorrendiségének pontos felismerését jelenti. Hatéves kortól elvárható, hogy a gyermek hibátlanul ismételje a tíz értelmetlen hangsort a szeriális észlelés altesztjében (GMP10). Az esetleges hangátvetések, szótagcserék és a szótagelhagyások súlyos zavarról árulkodnak. A vizsgálatunkban részt vevõ gyermekeknek csak 13%-a ért el 100%-os teljesítményt, az írási és a helyesírási problémás gyermekek, illetõleg az egyes életkorok között nincs szignifikáns különbség (5. ábra).

5. ábra: A szeriális észlelés (GMP10) eredményei


Hétéves kortól az is elvárható, hogy az egyes percepciós részfolyamatok önállóan mûködjenek, az egyik részfolyamat ne függjön a másik sikerességétõl (Gósy – Horváth 2006). Gyakori azonban, hogy az olvasási zavarokkal, azaz az írott nyelv elsajátításával küzdõ gyermekeknél a fonológiai észlelés (GMP5) és a szeriális észlelés (GMP10) szoros összefüggést mutat (Imre 2006). Az általunk vizsgált gyermekeknél is szoros összefüggést, közepesen erõs pozitív korrelációt kaptunk a két részfolyamat között (p ? 0,001; r = 0,536).

A helyes beszédpercepciós mûködések egyik fontos feltétele, hogy a gyermekek képesek legyenek az anyanyelvükben létezõ beszédhangokat differenciálni. Ez a képesség elengedhetetlen a szókincsfejlõdéshez, illetve az olvasás és írás elsajátításához. Az olvasási nehézséggel küzdõ (Gráczi–Gósy – Imre 2007), illetve általános tanulási nehézségek miatt vizsgált gyermekek nagy részénél nem mûködik tökéletesen ez a percepciós részfolyamat (Gósy 2000). Hatéves korra a magyar egynyelvû gyermekektõl elvárható, hogy képesek legyenek az anyanyelvük beszédhangjait észlelni. Ez alól a hosszú- rövid oppozíció megkülönböztetése kivétel, ami azonban hétéves korra már nem okozhat problémát (Gósy 2006). Az általunk vizsgált gyermekek fõként az idõtartamok megkülönböztetésében adtak téves választ, de elõfordult a r-l tévesztése és a zöngésség-zöngétlenség hibás azonosítása is. Ebben az altesztben a gyermekek átlagos teljesítménye mindegyik életkori csoportban 80% fölötti (6. ábra).

6. ábra: A beszédhang-differenciálás eredményei


7. ábra: A transzformációs észlelés eredményei


Ahhoz, hogy a beszédhangokat képesek legyünk valamilyen vizuális jelenségnek, például a betûknek megfeleltetni, a transzformációs észlelés pontos működése szükséges. A vizsgált gyermekek 46%-a teljesítette ezt a tesztet (GMP18) hibátlanul (5 hétéves, 18 nyolcéves, 12 kilencéves, 24 tízéves), és mindegyik életkori csoportban volt 2-3 gyermek, aki egyik részfeladatot sem tudta megoldani. Az életkor elõrehaladtával a hét- és nyolcévesek, illetve a kilenc- és tízévesek között lehet javulást megfigyelni. A nyolcéves írásproblémás gyermekek meglepõ módon sokkal jobban teljesítettek, mint a hasonló korú helyesírási problémákkal küzdõk. Ennek az lehet az oka, hogy a gyermekek ebben az életkorban kezdenek el a helyesírással foglalkozni, és a helyesírási nehézségekkel küzdõk energiáit a magasabb nyelvi folyamatok kötik le. Így valószínûleg kevésbé tudnak az alacsonyabb nyelvi szintek működésére "figyelni".

Azt, hogy az ábrákon megfigyelhetõ tendenciák ellenére csak két tesztnél találtunk szignifikáns különbséget az írási, illetve a helyesírási problémákkal küzdõ gyermekek között a nagy egyéni különbségek okozhatják (8. és 9. ábra). Például két azonos percepciós mutatójú (65%), írási problémákkal küzdõ nyolcéves gyermek az egyes tesztekben teljesen eltérõ eredményeket produkált (3. táblázat).

3. táblázat: Két megegyező percepciós mutatójú gyermek teljesítménye az egyes tesztekben (GMP2-5 és GMP10-18 %; GMP9-nél db.)


A különbségek arra hívják fel a figyelmet, hogy bár az írási és a helyesírási problémák mögött mindig percepciós zavar is húzódik, a gyermekek fejlesztése egyénileg kell, hogy történjen.

8. ábra: Az írási problémás gyermekek percepciós mutatóinak szórása


9. ábra: A helyesírási problémás gyermekek percepciós mutatóinak szórása



Következtetések

Vizsgálatunkban írásproblémákkal és helyesírási nehézségekkel küzdõ gyermekek beszédészlelését elemeztük. A percepciós mutatók arról tanúskodnak, hogy mindegyik vizsgált gyermeknek valamilyen észlelési zavara vagy elmaradása van a tipikus fejlõdésû gyermekekhez képest.

Hipotézisünk, amely szerint az írásproblémás gyermekeknél súlyosabb elmaradás tapasztalható, tendenciaszerûen igazolódott; bár a nagy egyéni különbségek miatt szignifikáns különbség nincs a két csoport teljesítményében.

Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az iskola 1-4. osztályában is még fontos lenne a gyermekek beszédpercepciójának a hangsúlyozott fejlesztése, különös tekintettel a fonológiai és a szeriális észlelésre, illetve a beszédhang-differenciálásra.

 

Irodalom
 
  • GÓSY MÁRIA 1995/2006. GMP-diagnosztika. A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamatának vizsgálata, fejlesztési javaslatok. Nikol Kkt., Budapest.
  • GÓSY MÁRIA 2000. A hallástól a tanulásig. Nikol Kkt., Budapest.
  • GÓSY MÁRIA 2008. A beszédészlelés, az írás és a helyesírás összefüggései. Elõadás a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntõjén.
  • GÓSY MÁRIA – HORVÁTH VIKTÓRIA 2006. Beszédfeldolgozási folyamatok összefüggései gyermekkorban. Magyar Nyelvõr 130/4. 470–481.
  • GRÁCZI TEKLA ETELKA – GÓSY MÁRIA – IMRE ANGÉLA 2007. Olvasási nehézség és diszlexia a beszédfeldolgozás tükrében. In.: Gósy Mária (szerk.): Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Nikol Kkt., Budapest, 214–228.
  • HORVÁTH VIKTÓRIA 2007. Beszédészlelési folyamatok tipológiája 6–10 éves korban. In Gósy Mária (szerk.): Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. 271–284.
  • IMRE ANGÉLA 2006. Az olvasászavar és a beszédfeldolgozási folyamatok összefüggései. Beszédkutatás 2006. 160–171.
  • DR. SCHNEIDER JÚLIA – DR. SIMON FERENC 1996. Iskolai kudarcok beszédpercepciós hátterérõl. In.: Gósy Mária (szerk.): Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Nikol Kkt., Budapest, 143–162.

2008/3
Év: 2008
Szám: 3
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05