2008
2008/4

tartalom:

Fejlesztési lehetőségek kései cochleáris implantáció (hallásjavító műtéti eljárás) után a beszédtanulás ideje előtt vagy alatt fellépő hallássérülés esetén
Loványi Eszter ,  Angyalné Várszegi Éda

Elõszó – Egy "implantos" és egy gyógypedagógus kettõse

A 16 éves korban történt kései cochleáris implantáció (CI) elõtti és utáni idõszakban együtt gyakoroltunk. Azt hisszük, senki sem várt nagy eredményt ettõl a mûtéttõl, sokan nem is bíztattak minket. Az operáció után nagyon nagy feladat várt ránk: a hallástanulás, hallástanítás. Úgy érezzük, hogy az elért eredmény minden fáradtságot megért. A gyógypedagógiai fejlesztés nagyon sikeres volt, – természetesen a késõbbi beavatkozás lehetõségeihez képest.

A tapasztalatok birtokában úgy gondoljuk, hogy a kései korban végzett cochleáris implantáció utáni terápia nagyon speciális terület, így a foglalkozások is sajátos felkészültséget igényelnek a szakemberektõl és bárkitõl, aki részt vesz a rehabilitációban.

A foglalkozások során megpróbáltuk átcsoportosítani a gyakorlatokat más területrõl – pl. kisgyermekkorban végzett foglalkozásokról –, illetve felhasználtuk az addigi tapasztalatainkat. Azonban nagyon hiányoltuk az olyan lehetõséget, hogy konzultáció, rövidebb összejövetel vagy továbbképzés során megvitathassuk a felmerült kérdéseket, megoszthassuk a tapasztalatainkat. Örültünk volna a kései CI után végezhetõ gyakorlatokat bemutató szakirodalomnak is.

Ezért szeretnénk ezt a kései CI-vel kapcsolatos gyakorlati szempontokat figyelembevevõ összefoglalót felajánlani mindenkinek (gyógypedagógusoknak, szülõknek, hallássérült személyeknek…), akinek szüksége lehet rá.

Természetesen nem egy komplex fejlesztési programról van szó, amelynek szigorúan követendõ lépései vannak, ez csupán egy ötletbörze. Az implantált személy egyéni képességeinek és szükségleteinek megfelelõen rengeteg másféle gyakorlat kitalálható és egészen más sorrendben is végezhetõek a feladatok.

Kívánjuk, hogy az implantált hallássérültek közül minél többen végig tudjanak menni ezen a nehéz úton, és részesülhessenek mindabban a pozitív élményben, amiben mi.

Loványi Eszter (gyógypedagógus, "CI-s"), Angyalné Várszegi Éda (gyógypedagógus)


Elméleti bevezetés

Tapasztalataink szerint a cochleáris implantációval kapcsolatos hazai és a nemzetközi szakirodalmak fõleg a kisgyermekkori hallásjavító beavatkozással foglalkoznak. Hiszen minél korábban implantálnak valakit, várhatóan annál jobb eredményeket fog elérni a beszéd- és a hallásfejlõdésben.

Ahogy az 1. ábra szemlélteti a "minél elõbb, annál jobb" elv szerint a 2-3 éves kor a legideálisabb a cochleáris implantációra. 6-8 éves kor után a mûtét hatékonyságának mértéke már jelentõsen csökken. Mindezzel együtt a 6-8 éves kor utáni mûtét bizonyos specifikus pszichoszociális tényezõk miatt mégis sikeres lehet, – annak ellenére, hogy a fejlõdés nem olyan feltûnõ, mint a 2-3 évesen operáltaknál. Például, ha nõ a gyermek biztonságérzete, már ez is nagy eredménynek számít az életminõség alakulása szempontjából. Természetesen a "minél elõbb, annál jobb" elv a posztlingvális esetekre is érvényes, azonban ezeknél a személyeknél a hallássérülés fellépése és a mûtét között eltelt idõ illetve a sikeresség nem áll olyan erõs összefüggésben. Az idõsebb korban implantált fiatalok és felnõttek helyzetével kapcsolatos szakterületi kutatások fõleg a posztlingvális esetekkel foglalkoznak. Ezeknél a betegeknél nyilvánvalóan sikeresebb a rehabilitációs folyamat, mint azoknál a kései mûtötteknél, akiknél pre- vagy perilingvális károsodás áll fenn. Azoknak, akik késõbb vesztették el a hallásukat, volt már hallásélményük, így várhatóan jobban fogják hasznosítani a CI-t (Csányi, 2002). 

1. ábra: A sérülés fellépése idejének és az eredményesség várható fokának összefüggése (Csányi, 2002)


Sajnos sokak számára az implantáció lehetõsége mindmáig csak egy késõbbi életszakaszban nyílik meg. Úgy gondoljuk, hogy a pre- és perilingvális esetekben történt kései – fiatal- vagy felnõttkori – implantálás is lehet sikeres, és megváltoztathatja a személy életminõségét. Ahallás útján így nyert bármely újabb információ segítheti a környezeti tájékozódást, pozitívan hathat az életmódra és a személyiségre, befolyásolhatja a tanulási teljesítményt és a tanulási attitûdöt. A CI mindezzel hozzájárulhat a sikeres szocializációhoz, társadalmi integrációhoz, a "lelki jóléthez" (Andorka, 2003; Austen, 2004; Loványi, 2008/b; Wayner és mtsa, 1998).

A siker megítélése – természetesen – az adott egyén és a környezet részérõl is nagyon szubjektív dolog. Mindenki másképp vélekedik arról, hogy a CI által mennyire változott meg az operált személy életminõsége. Az "eredmény" – a hallás, a beszédértés és az aktív kommunikáció szintje – állandóan módosul, változik és fejlõdik. Néhol kisebb-nagyobb mértékben visszaesések is bekövetkezhetnek. A kései cochleáris implantáció hatékonyságának különbözõ fokozatai lehetnek:

  • Abszolút sikeres az a személy, aki az implantátummal integrálódni tud a hallók társadalmába. A megítélés azonban ellentmondásos is lehet, hiszen ha a szociális környezet elfogadó, rosszabb nyelvi készség esetén is megtörténhet a társadalmi beilleszkedés, így ennek a kritériumnak az objektív megítélése rendkívül nehéz.
  • Nagyon sikeres az a személy, aki a szájról olvasást kiegészítve a CI által nyert akusztikus információkkal megfelelõen tud boldogulni a mindennapi kommunikációban.
  • Sikeres az is, aki a környezet zajait képes a CI segítségével felismerni, ezáltal jobban tud tájékozódni a világban.
  • Kevésbé sikeres az, aki a mindennapokban jobban tud boldogulni, mint ahogy a hallókészülék segítségével bármikor meg tudná tenni (Szamosközi és mtsai, 2005).
Véleményünk szerint, ha a hallássérült személy a mûtét elõtt semmit sem hallott, és a CI-vel nem jut el a legmagasabb, "csak" a környezet zajait ismeri fel, már akkor is sikeresnek tekinthetõ a használata, hiszen javult az életminõsége.

A jól halló gyermekek fõbb hallásfejlõdési szintjei a CI-t viselõ személyek fejlesztése során is részben megtalálhatóak. Ezek az ún. Erber-szintek nem váltják határozottan egymást, hanem átnyúlnak a következõkbe.
  1. Felfedezés, felfigyelés: az a képesség, amellyel az egyén reagál a hang jelenlétére vagy hiányára, lokalizálja és keresi a hangforrást. Ezek spontán reakciók (pl. felfigyelés zajokra vagy saját névre természetes helyzetben).
  2. Diszkriminálás: az a képesség, mellyel az egyén két vagy több hang esetében megállapítja, hogy azok megegyeznek vagy eltérnek egymástól (pl. annak jelzése, hogy a megadott mintától eltérõt vagy ugyanolyant hall; azonos vagy eltérõ összetételû párok megkülönböztetése).
  3. Felismerés: az a képesség, amellyel az egyén címkézi vagy meg tudja ismételni a hallottakat (különbözõ hangerõ, hangmagasság, hangszín és tempó; szótagok, kéttagú szavak).
  4. Megértés: az a képesség, amelynek alapján az egyén megérti a hallottak jelentését, és nem ismételi el az elhangzottakat, hanem rögtön reagál rájuk (pl. utasítások végrehajtása, kérdések megválaszolása, történet újramesélése) (Csányi, 2004).
A fenti hallásfejlõdési szintek ismerete segítségül szolgálhat az egyes feladatok továbbfejlesztésében.

Az ún. Pollack-szintek ismerete is hozzájárulhat a gyakorlatok bõvítéséhez és nehezítéséhez. Ahogy csökkennek a tartalmi támpontok, úgy nehezednek a gyakorlatok.
  1. Megerõsítés: tudja az implantált személy, hogy mit fog hallani. Avizuális ingerrel egyidejûleg jelenik meg az akusztikus élmény, a két inger közötti asszociáció a cél (pl. a tárgy vagy a kép akusztikus megnevezése során rámutatás arra).
  2. Differenciálás: az egyén elõtt képek, tárgyak vagy akár mondatok vannak, és ki kell választania, hogy mit hall. Eleinte fontos, hogy a differenciálás elõtt történjen megerõsítés, illetve a szavak vagy a mondatok nagyon eltérjenek egymástól (ritmus, hosszúság). Az elemszám növekedésével nehezednek a feladatok (minimálisan négy elembõl álljon a gyakorlat).
  3. Zárt témakör: az egyén számára ismert a téma, de már nincsenek elõtte a tárgyak. Ezen a szinten az emlékezetet terheljük (pl. hónapok, állatok, napok).
  4. Nyitott témakör: csak a témát adjuk meg a hallássérültnek, tehát nagyobb a választék (pl. számok, nevek, "Megmondom, hogy mit csináltam a hétvégén!").
  5. Teljesen nyitott témakör: semmilyen támpont nem segíti a hallássérült személyt, így nem tud kombinálni. Ekkor a hallottak hozzávetõleges visszaadását is nagy elismeréssel kell fogadni, hiszen ez egy nagyon nehéz feladat (pl. "Figyelj, hogy mit hallasz!) (Csányi, 1998).
A gyakorlás során érdemes figyelembe venni a gyógypedagógiai oktatás és a hallásnevelés néhány alapelvét.
  • Auditív-verbális (halló) környezet és az optimális beszédminta biztosítása.
  • Megfelelõ hangerõsítés (jól beállított CI, adó-vevõ készülék…).
  • Uniszenzoros hallásnevelés. (A szájról olvasás eltúlzásának elkerülése illetve kizárása. Ezért a foglalkozások során ajánlott egymás mellé ülni.)
  • A felnõtt (aki gyakorol a hallássérülttel) formailag és tartalmilag megfelelõ beszéde. (Természetes tempó, hangerõ, dallam és a hallás útján történõ beszédértés szintéhez igazodott nyelv.)
  • Rendszeres gyakorlás.
  • Egyénre szabott, az egyén kommunikációs stílusához igazított hallástréning.
  • Motiváció, az egyén érdeklõdési köréhez szabott témák, gyakorlatok.
  • Változatos gyakorlatok. (Egy foglalkozás során több feladattípus jelenjen meg.)
  • Hangsúly a beszédértésen. (Pl. ne csak a zörejeket és a hangokat gyakoroltassuk.)
  • Mindig legyen a fejlesztés során auditív és kommunikációs gyakorlat.
  • Haladás a könnyebbtõl a nehezebb felé.
  • Folyamatosan növekvõ elemszám.
  • A félrehallott szavak gyakori differenciáltatása. (Pl. ha a hallássérült a "Pali" helyett "Marit" értett, akkor addig mondjuk ebbõl a szópárból valamelyik szót, amíg ötször jól meghallotta és elismételte azt.)
  • A hasonló tulajdonságú "elemek" használatával nehezíthetõk a feladatok. (Pl. könnyebb: szilva-lila, nehezebb: fél-vél.)
  • Globális megközelítés. A gyakori differenciáltatáson kívül biztosítsuk olyan anyagokat is, amelyek lehetõséget nyújtanak a hallottak a szituációkból való kikövetkeztetésekre, a kombinációra (pl. a beszélgetés témájának ismerete).
  • Támpontok fokozatos megvonása.
  • Vizuális és akusztikus megerõsítés után könnyebb, vizuális segítség megvonása után nehezebb a feladat (Csányi, 1998; Speer és mtsa, 2002).
A lehetséges gyakorlatok rendszerét bemutató táblázat

Feladatgyűjtemény a fenti táblázat rendszere alapján

Az alábbiakban látható az általunk rendszerezett, továbbfejlesztett, illetve saját tervezésû gyakorlatok sora. A feladatokat elsõsorban a 10 éves kor után történõ cochleáris implantáció esetén javasoljuk, azonban ezek a gyakorlatok módosíthatók az életkor és az érdeklõdés figyelembevételével. (Természetesen a gyakorlattípusok elvégzése során kizárólag a hallásra támaszkodunk.)

Zörejek, zajok
  • Zajok differenciálása (könnyebb: eltérõ tulajdonságú zörejek, nehezebb: hasonló tulajdonságú zörejek).
                         vízcsap, lépések, ajtócsapódás…
                         gyufás-, gyógyszeres-, fémdoboz csörgése…
  • Zajok, zörejek felismerése (mindennapos zajok a környezetbõl, magnóról lejátszott zörejek).
  • Zörejek hangerejének differenciálása a választási lehetõségek fokozatos növelésével (nagyon hangos, hangos, közepes, halk…).
  • Emberi hangadás (sírás, köhögés, nevetés, ének, beszéd…) differenciálása.
  • Hangszeres gyakorlatok (adott hangszer felismerése a többi közül, a hangszerek megkülönböztetése).
  • Ritmusgyakorlatok (tapsolás, dobolás, furulyázás…).
    – Ritmuskártyák segítségével.
    ritmuskártyák
    – A ritmus (koppintás, tapsolás…) alapján a megfelelõ szó, frázis, mondat kiválasztása.
    hangokKicsi lány.

Hangok, szótagok
  • Ritmusfeladatok szótagokkal (visszaadás pl. a hallottak megismétlésével vagy a ritmus eltapsolásával).
    bííí bi bi, bo bo bóóó bo…
  • Jelzés (pl. koppintás) a mintahang meghallásakor.
    á í e o u á é ü á a õ… (á)
  • Összetévesztett hangok (pl. "é" és "í") differenciálása.
    1. Az "é" hangoztatása; "é"-vel ritmusváltás (é-é-ééééééé-é...); az "é" hanggal szótagok ismétlése (tétété, mémémé…); halk, normál, hangos "é" visszamondása; hangsúlyos-hangsúlytalan szótagok visszaadása.
    2. A fenti gyakorlatok elvégzése az "í" hanggal.
    3. Az "é"és "í" hang differenciálása hallás után.
    4. Szótagok váltása (pípípé, pépépípé, pípépípépí…).
    5. A begyakorolt két hangot tartalmazó szavak visszaismétlése (késik, mégis, írnék...).
    6. Szavak differenciálása, ötszöri jó megoldásig (kés–kis, pikk–pék, még–míg, kéri–kirí…).
  • Szótagok differenciálása (eleinte a magánhangzók, majd a mássalhangzók térnek el).
     
  • Hangmagasság differenciálása szótagokkal (elõször két hangszint: magas, mély; majd három hangszint: magas, közepes, mély).
     
  • Szótagokból szóalkotás.
    le+ve+gõ=levegõ
  • A szavakból hiányzó hangok kiegészítése hallás útján (könnyebb: eltérõ tulajdonságú hangok, nehezebb: hasonló tulajdonságú hangok).
    k i á l t ó
    _ele, _ele, _ele (f-v)
  • Hangok differenciálása vagy felismerése (könnyebb: magánhangzók és eltérõ tulajdonságú hangok, nehezebb: mássalhangzók és hasonló tulajdonságú hangok).
     
  • Hangokból szóalkotás.
    l+á+m+p+a=lámpa
Hárombetûs játék (csak az elsõ szó adott, mindig egy betű változik).
"Gép.", "Géz."…




Szavak, frázisok
  • Szavak differenciálása hosszúság alapján (nem szükséges a megértés).
    "Virág-virágoskert." ("Melyik a hosszabb?")
  • Hétköznapi témák gyakori szavai (hónapok, napok, számok, színek, ruhák, ételek, járművek, testrészek…).

    Testrészek témakörében végezhetõ gyakorlatok:
    1. Testrészek nevének differenciálása ("Mutasd meg az orrod!", "Mutasd meg a lábad!", "Körözz a válladdal!", "Körözz a fejeddel"…).
    2. Összetett utasítások végrehajtása ("Emeld fel a jobb kezed és fogd meg a bal füled!", "Szoríts ökölbe mindkét kezed és ütögesd a fejedet!"...).
    3. A testrészek funkciója ("Mit csinálsz a szemeddel?", "Mivel érzed a szagokat?"...).
    4. Igésített testrészek nevének hallás utáni ismétlése, mondatalkotás a hallott szavakkal (fülel, fogzik, nyakaz, nyakal, vállal, kilábal…).
    5. Szerepjáték hallás alapján a megadott témakörben (pl. orvosnál: a beteg és az orvos párbeszéde).
    6. Rövid szöveg megértése (A kozmetikusnál).
    7. Az egészséggel kapcsolatos újságcikk olvasása, beszélgetés az olvasottakról.

     
  • Tematikusan összeállított szavak.
"Tematikusan összeállított szavak"
  • Hétköznapi szavak variációi.
    kék, piros, lila…/alma, körte, szilva ?"Kék dinnye." tegnapelõtt, tegnap, ma…/hétfõ, kedd, szerda…/volt, van, lesz ? "Holnapután péntek lesz." "Április 12." "Május 7."
  • "Mátrixok".
    "Zöld toll."…
    "Mátrixok" 1.

    "Add ide a piros papírt."… "Nagymama borsólevest fõz."



    "Tedd a kék háromszög mellé a lyukas négyzetet!"…
  • "Plusz egy poén"-típusú rejtvények. (A "meghatározásokat" mondjuk.)
    "Hárombetűs szó. Tél."

     
  • Azonos vagy eltérõ szópárok diszkriminálása elõzetes megerõsítés nélkül (jelzés: ugyanaz vagy különbözõ).
    "Gép-kép." (különbözõ), "Kép-kép." (ugyanaz)…
  • Mondatértékű szavak dallama.
    "Ugye." "Ugye?", "Oké." "Oké?", "Egyen!", "Egyen?"
  • Szavak differenciálása.
     
  • Szótagszámban és magánhangzókban eltérõ szavak. 
     
  • Szótagszámban azonos, magánhangzókban eltérõ szavak. 
     
  • Szótagszámban és magánhangzókban azonos szavak. 
     
  • Egytagú szavak eltérõ, majd azonos magánhangzókkal. 
     
  • Megadott szótõ különbözõ toldalékokkal.
    írok, írnak, írás, írat…
    asztalt, asztalról, asztalok, asztali…
  • Meghatározott ige többféle igekötõvel.
    elmegy, visszamegy, szétmegy, kimegy…
  • Összetett szavak egy állandó összetétellel.
    faasztal, íróasztal, ebédlõasztal…
  • Fõnevek különbözõ névutókkal.
    szék mellett, szék alatt, szék mögött…
  • Szójátékok. 
     
  • Az elõzõ szó utolsó betûjével kezdõdõ szó mondása.
    apa–akar–rádió…
  • Az elõzõ szavak megismétlése után új szó mondása (könnyebb, ha a téma adott).
    Éva–Éva, Dániel–Éva, Dániel, Katalin…
     
  • Összetett szavak megértése.
     
  • Szókeresõ rejtvények (hallás alapján kell megkeresni és kihúzni a különbözõ irányban elrejtett szavakat). 
     
  • Suttogott szavak megértése (eleinte lehet differenciálás megerõsítéssel vagy anélkül).
     
  • Mondatbõvítés.
     
  • Kérdõszavak megadásával (az alapmondatot és a kérdõszavakat kell megértenie a hallássérültnek).
    "Kati olvas." "Mit?" (Kati könyvet olvas.), "Hol?" (Kati a szobában könyvet olvas.)…
  • Kérdõszavak nélkül ("mondatpiramis" – mi bõvítjük).
    "A nõ iszik."
    "A nõ bort iszik."
    "A szép nõ bort iszik."
    "A szép nõ este bort iszik."…
     
  • Műveletek megadott (10-es, 1000-es…) számkörben.
    23-12=? ("Huszonháromból tizenkettõ.")
     
  • Melléknevek ellentétének mondása (ellentétes szavak).
    alacsony – ___? ___
  • Szavak közös kategóriájának (felsõfogalmának) megállapítása.
    "Autó, hajó, busz…"
  • A szó kitalálása a kezdõbetû és a szinonimái alapján (a szinonimaszótárban ritkábban használt szavak is találhatóak).
    "R-betűvel kezdõdik. Száguld, lohol, szalad."(rohan)
  • Busz, metró, vonat… megállók megértése valódi helyzetben, háttérzajban (elõzetes gyakorlással vagy anélkül).
     
  • Ritkábban használt szavak meghallása.
    konzultáció, geológus, skandalum, szubtrópusi…
  • Értelmetlen "szavak" megértése.
    "Hizsáb." "Akizék."…


Mondatok, szövegek
  • Mondatok differenciálása hosszúság alapján (a hallássérült személy elõtt lehet a mondatok listája, azoknak a hosszúsága a fõbb támpont).
    "Szia!", "Jó estét!", "Jó reggelt kívánok!"…
  • Bizonyos cselekvés (tapsolás, koppintás…) elvégzése a mintamondat meghallásakor.
    "Elmegyek az iskolába." ––-> dobolás
    "Lefekszem aludni.", "Elmegyek az iskolába." (dobolás), "Iskolába járok.", "Elmegyek az iskolába." (dobolás)…
  • Meghatározott hétköznapi témával (pl. idõjárás) kapcsolatos mondatok megértése, támponttal vagy anélkül (pl. az idõjárási viszonyokat ábrázoló térkép kivágása az újságból).
    "Süt a nap." "Zivatar várható." "Ma 5 fokot esik a hõmérséklet."
  • Hangszín differenciálása egy adott mondat alapján. (Nõ, férfi vagy melyik ismerõs mondja a mondatot?)
     
  • Azonos vagy eltérõ mondatpárok diszkriminálása elõzetes megerõsítés nélkül (jelzés: ugyanaz vagy különbözõ).
    "Itt az õsz. – Itt az õsz." (ugyanaz), "Itt az õsz. – Itt az ész." (különbözõ)…
  • Szöveges gyakorlatok. (A hallássérült személy láthatja a szöveget, nehezebb a feladat, ha elolvasás után elvesszük a szöveget.)
    – A frázisok közötti szünet megjelölése.
    – Mondatok, frázisok és szavak differenciálása.
    – Hangsúlyozás felismerése egy mondatban.
    – Tetszõleges szövegmegszakítás.
    – Egy-egy szó megváltoztatása a mondatban.
     
  • Egy vagy több utasítás megértése és végrehajtása (támponttal, majd támpont nélkül).
     
  • Képekrõl kérdések feltétele. 
     
  • Mondatok megértése kép alapján.
     
  • Általános kérdések.
    "Hány éves vagy? "Milyen nap volt tegnap?"…
  • Kérdés és állítás megkülönböztetése a hanglejtés alapján (eleinte megadott mondat, majd önálló megértés alapján).
    "Szép idõ van." "Szép idõ van?"…
  • Mondat elejének vagy végének megváltoztatása.
    "Gyűrd össze                                          a kanalat!"
    "Vágd el                  a papírt!"                         "Add ide               a tányért!"
    "Add ide                                                  a villát!"

     
  • Meghatározott cselekvések elvégzése bizonyos mondatok meghallásakor.
    "Jó napot kívánok!" ––-> kéz felemelése,
    "Szervusz!" ––-> dobbantás,
    "Szép estét kívánok!" ––-> tapsolás…
  • Énekek differenciálása dallam alapján (néhány ének megerõsítése után).
     
  • Beszélgetés egy képrõl, képsorozatról, tárgyról…
     
  • Társalgás egy megadott témáról.
    "Mi volt az iskolában?""Mi a véleményed a filmrõl?"…
  • Hangulatok, érzelmek (kedvesség, harag…) differenciálása mondatok alapján.
     
  • Beszédértés háttérzajban (rádió, TV, porszívó…). 
     
  • Tevékenységek végrehajtása.
    "Színezd ki azt a képet, amelyik…"
  • Körülírások megértése.
    "Kérem azt, amivel megmosod a fogad!" "Mire gondoltam? Négy lába van, ugat és õrzi a házat."…
  • Elkezdett mondat befejezése.
    "A lány olvasott, amíg…"
  • Kérdések az olvasott szöveg alapján (magában olvassa el a hallássérült).
     
  • Hallott történet újramesélése.
     
  • Történettel kapcsolatos kérdések.
     
  • Párbeszédek gyakorlása – kommunikációs helyzetek.
    – "Szövegkönyv" alapján.
    – Lehetséges variációk megadása.
    – Meghatározott téma (pl. a piacon) alapján.
    – Támpont nélkül.
     
  • Kazetták és CD-k hallgatása (mese, vers…).
    – A hallássérült személy látja a szöveget.
    – Emlékezetbõl (elolvasás után elvesszük a szöveget vagy ismert szöveg).
    – A szöveg elõzetes megerõsítése nélkül (teljesen ismeretlen szöveg).
     
  • Suttogott mondatok megértése.
     
  • Társasjátékok (Kérdezz-felelek, Trivial Pursuit…).
     
  • Keresztrejtvényfejtés. (A meghatározásokat kell megérteni hallás alapján és beírni a megoldást.)
     
  • A megfelelõ termék kikeresése katalógusból (eleinte nem mondatokkal, hanem szavakkal dolgozunk).
    "Fából készült, négy lába van, és tízezer forintba kerül." (asztal)
  • Az étel kitalálása a felolvasott recept alapján.
     
  • Rádióhallgatás. 
    – Férfi, nõ, gyermek hangjának megkülönböztetése.
    – Beszéd, ének és zene differenciálása.
    – Szavak, frázisok, mondatok kihallása (a témakör eleinte ismert lehet, pl. idõjárás-jelentés).
     
  • Telefonálás.
    – Pontos "szövegkönyv" összeállítása, annak elõzetes gyakorlása telefon nélkül, majd telefonon.
    – Lehetséges variációk megbeszélése.
    – Hova menjünk este? / Mit csináljuk ma este? / Mihez lenne kedved? – Szeretnék moziba / színházba / operába menni. …
    – Csak a téma (pl. esti program) adott.
    – Mindenféle támpont nélkül.
     
  • Gyermekdalok követése (mutatás ujjal a szövegben), megkülönböztetése dúdolás alapján.

Ez a lista még folytatható…


A hallásfejlõdés kontrollálásának lehetõségei

1. Az elsõ beállítás óta történõ fejlõdés általános feljegyzése.
A hallásfejlődés kontrollálásának lehetőségei

2. A hallásfejlõdés felmérése és az eredmény százalékos regisztrálása, a felmérés dátumának feljegyzése.
2.1. A magán- és a mássalhangzók felismerése hallás alapján, a visszamondott hibás hang jelölése (táblázatban).
2.2. 10 egytagú szó leírása diktálás után.
2.3. 10 kéttagú szó leírása hallás útján.
2.4. 10 köznapi tartalmú mondat megértése, visszamondása.
2.5. Válaszadás 10 köznapi tartalmú kérdésre.
2.6. Rövid szöveg hallás útján való megértésének ellenõrzése 10 kérdéssel (a kérdéseket írásban kapja meg a hallássérült személy).

3. EARS-teszt elvégzése a szakember által javasolt idõközönként.


Konklúzió

Egy kutatás eredményei azt tükrözik, hogy a kései cochleáris implantáció sok esetben sikeres lehet. Ez a siker teljesen más mértékû és más minõségû a kisgyermekkorban végzett mûtétekhez képest (Loványi, 2000/b). Úgy gondoljuk, hogy mindenkit önmagához kell mérni és értékelni. Fontos, hogy az implantált személy szubjektíven sikeresnek érezze magát. Reméljük, hogy ez a rövid összefoglaló hozzájárul ahhoz, hogy élvezetessé váljon a "hallástanulás", és az implantált egyén becsülni tudja azokat az apró sikereket és elõrelépéseket, amelyek hosszú, fáradságos munka eredményeképpen születtek meg.
 

Felhasznált szakirodalom
 
  • ANDORKA RUDOLF (2003): Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest.
  • AUSTEN, S. (2004): Cochlear implants in adults: the role of the psychologist. In: S. Austen – S. Crocker (ed.): Deafness in Mind: Working Psychologically with Deaf People across the Lifespan. Whurr Publishers, London and Philadelphia, p. 193-205.
  • CSÁNYI YVONNE (1998): A hallás-beszéd nevelése. ELTE-BGGYFK, Budapest.
  • CSÁNYI YVONNE (2002): Cochleáris implantáció és gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) szaktudás. In: Csányi (szerk.): Cochleáris implantáción átesett gyermekek terápiája és fejlõdése: Egy Soros projekt két éves munkájának eredményei. ELTE-BGGYFK, Budapest, p. 39-50.
  • CSÁNYI YVONNE (2004): Súlyos fokban hallássérült gyermekek hallásának és nyelvének fejlõdése, fejlesztése. In: Gordosné Szabó Anna (szerk.): Gyógyító pedagógia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, p. 171-188.
  • LOVÁNYI ESZTER (2008/a): Kérdõíves módszer kidolgozása a hallássérültek kései hallásjavító mûtéti eljárásának (cochleáris implantáció) eredményességére ható tényezõk vizsgálatához. ELTE-BGGYFK, Budapest, tudományos diákköri dolgozat.
  • LOVÁNYI ESZTER (2008/b): Kései cochleáris implantáció hatékonyságát befolyásoló tényezõk elemzése hallássérült személyeknél, avagy: Sohase késõ megtanulni hallani! ELTE-BGGYFK, Budapest, szakdolgozat.
  • SPEER JÓZSEFNÉ – RIBÁRI OTTÓ (2002): A cochleáris implantáció 15 év szakmai tapasztalatai alapján. In: Csányi (szerk.): Cochleáris implantáción átesett gyermekek terápiája és fejlõdése: Egy Soros projekt két éves munkájának eredményei. ELTE-BGGYFK, Budapest, p. 15-23.
  • SZAMOSKÖZI ALICE – TÓTH FERENC – TORKOS ATTILA – JARABIN JÁNOS – CZIGNER JENÕ – KISS JÓZSEF GÉZA – JÓRI JÓZSEF (2005): Cochlea implantáltak (re)habilitációja és a siker. (A Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának Vándorgyűlése Szeged, 2005. szeptember 1-3.) In: Fül-Orr-Gégegyógyászat 51(3),175, 2005, p. 59.
  • WAYNER, D. S. – ABRAHAMSON, J. E. (1998): Learning to Hear Again with a Cochlear Implant: An Audiologic Rehabilitation Curriculum Guide. Hear Again Inc., NY.
  •  

2008/4
Év: 2008
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05