2008
2008/4

tartalom:

Esélyegyenlőség az ELTE Bölcsészettudományi Karán
Dr. Faix Dóra
avagy Hogyan segíthetnénk praktikusan

A törvények adta szabályozás és elõírások csupán feltételeket teremtenek az esélyegyenlõség megvalósításához egy egyetemen. Ahhoz, hogy valóban segítsünk bizonyos csoportoknak, sok ember önzetlen, önfeláldozó munkájára, idejére van szükség. Ezt tapasztaljuk nap mint nap az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol fontos lépést jelentett a Kar dékánjának pozitív hozzáállása, segítõkészsége és a kari Esélyegyenlõségi Bizottság létrehozása, annak ellenére, hogy valójában a hallgatók már jóval elõbb foglalkoztak társaik segítésével.

Az ELTE Kortárs Segítõ Csoportja évek óta önkéntes segítõkkel biztosítja a speciális szükségletû hallgatók kísérését, tananyaghoz való hozzáférését (könyvtárazás, felolvasás, digitalizálás révén), a Hallgatói Önkormányzaton belül létrejött HEM (határon túli magyarokért, esélyegyenlõségért és másoddiplomásokért felelõs) Bizottság pedig pályázatok, szociális támogatás és egyéb hivatalos támogatások által nyújt segítséget. Tulajdonképpen az õ munkájukat próbálta segíteni, összefogni a Kar azzal, hogy létrehozott egy 5 oktatóból és 3 hallgatóból álló Esélyegyenlõségi Bizottságot, amelynek elsõ feladata a Kari Esélyegyenlõségi Terv kidolgozása volt.

A Terv négy kiemelt célcsoport – a nõk, a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok, a speciális szükségletû (mozgássérült, látássérült, hallássérült, diszlexiás) hallgatók, valamint a határon túli magyarok – segítését tûzte ki célul. Az elsõ évben fõként a speciális szükségletű hallgatók segítése valósult meg, s hamar rájöttünk, hogy már ennek az egy csoportnak a támogatása is végtelenül munkaigényes feladat (a Bizottság tanár tagjai, oktatói, illetve kutatói feladataik elvégzése mellett, karitatív módon végzik ezt a tevékenységet).

Az ELTE Szervezeti és Mûködési Szabályzatának második kötetét képezõ Hallgatói Követelményrendszer (HKR) rendelkezik a speciális szükségletû hallgatókat megilletõ tanulmányi kedvezményekrõl (pl. a hallgató az elõadásokról hangfelvételt készíthet; igényelheti szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsga, illetve írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsga letételét), a speciális szükségletű hallgatóknak jogukban áll(na) soron kívül bekerülni az ETR-ben meghirdetett tantárgyakra és vizsgaidõpontokra (hiszen sok esetben komoly hátránnyal kell megküzdeniük a jelentkezés igen feszített tempójú pillanataiban), mégis azzal szembesülünk, hogy az oktatók a legtöbb esetben nem is ismerik a hallgatók ezen jogait, s e tekintetben az elektronikus rendszer sem mûködik megfelelõen. Megemlíthetnénk még a mozgássérült hallgatók nehézségeit is, akik sok esetben egyszerûen nem jutnak el óráik helyszínére. Ugyan minden épületbe be lehet jutni a mozgássérültek számára létesített lifttel, de azt tapasztaltuk, hogy bizonyos esetekben még ezek a speciális eszközök sem bírják el az elektromos kerekesszék súlyát. Az ilyen jellegû problémákon kívül azt látjuk, hogy sokszor a fénymásolás, esetleg egy diktafon vagy egy laptop biztosítása igen nagy segítséget jelentene speciális szükségletû hallgatóink számára.

Ezért tartom eddigi legnagyobb "sikerünk"-nek az ún. Esélyegyenlõségi szoba létrehozását, amely reményeink szerint ettõl a tanévtõl kezdve teljes erõbedobással mûködhet majd. A szobát önkéntes festõk a saját maguk által hozott alapanyagokkal újították fel, majd a Kar beszerezte a legfontosabbnak tûnõ eszközöket (fénymásoló, szkenner, laptop, diktafon), s reményeink szerint készletünk egyre bõvül majd. Természetesen azt szeretnénk, ha a hallgatók nagy hasznát vennék az Esélyegyenlõségi szoba által nyújtott lehetõségeknek.

De hozzá szeretnénk járulni a Kar dékánja által eltervezett ún. Kari stratégia létrehozásához is. Azonosulva céljaival, pozitív szemléletével és útmutató javaslataival, az általunk képviselt értékrendnek és szempontrendszernek megfelelõen kívánjuk kiegészíteni a dokumentumot, hogy helyet kapjon benne az esélyegyenlõség kérdése is, s ezáltal a Kar oktatói is megismerjék és magukévá tehessék célkitûzéseinket. Úgy véljük, a Karnak a saját keretein belül mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az esélyegyenlõség ügye kellõ nyilvánosságot kapjon (a Kari stratégián kívül programok és figyelemfelkeltõ rendezvények formájában, a kari honlapot is felhasználva), valamint törekednie kell arra, hogy csökkenjen azok száma, akik közömbösen, sõt néha sajnos ellenségesen viszonyulnak a speciális szükségletű hallgatókhoz.

Az esélyegyenlõséggel kapcsolatos terveink mellett szól az is, hogy nem csak a kiemelt célcsoportok számára lennének hasznosak. A megfelelõ akadálymentesítés például nem kizárólag a mozgássérült, kerekesszékkel közlekedõk helyzetét könnyítené meg, hanem a babakocsit toló kismamákét, az idõs emberekét, a túlsúlyosakét stb., s gondolhatunk az intézménybe valamely rendezvényre érkezõ vendégekre is. Az Esélyegyenlõségi stratégia megvalósulása a Kar minden "polgára" számára modern környezetet, korszerû szolgáltatásokat és humánus egyetemet jelentene.

2008/4
Év: 2008
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05