2008
2008/4

tartalom:

Értelmileg akadályozottak pedagógiája szakosztály
Dr. Hatos Gyula
Miskolc, 2008. június 27.

A konferencia vezetõ gondolatának megfelelõen az értelmileg akadályozott gyermekek és felnõttek Észak-magyarországi intézményeinek munkatársai, gyógypedagógusai segítségével olyan programot sikerült összeállítani, amelyben megjelentek az elméleti, tudományos kutatási kérdések éppen úgy, mint az iskolák, otthonok, a felnõtt emberek mindennapi gondjai, eredményei.

A szakosztályban együttműködést, együttes tanulást kínálunk mindazoknak, akik az értelmi akadályozottsággal élõ gyermekeket nevelik, tanítják, felnõtt korukban mellettük vannak. Ez pedig a születéstõl a halálig tartó segítés, nevelés, tanítás, gondozás, pedagógiai kísérés keretében történik. A szakosztály szervezetét, mûködését erre az alapelvre építjük. Így a szakosztály ez évi programjaiban is szerepelt elõadás a korai gyógypedagógiai segítségnyújtásról, az óvoda, az iskolai élet – benne az együttnevelés (integráció), valamint a felnõttek kísérésének, önérvényesítésének, érdekképviseletének elméletérõl és gyakorlatáról.

A programban meghirdetett elõadások sora a helyszínen némileg módosult, jelen tájékoztatónkban azonban – a jobb áttekintés kedvéért témakörökhöz kapcsoltan ismertetjük õket.

Az ülést Kerekes Ferenc Béla elnökségi tag, szakosztályvezetõ-helyettes nyitotta meg.

A korai gyógypedagógiai segítségnyújtás és az óvodai nevelés kérdéseivel két elõadás foglalkozott.

Cserjési Mária (Miskolc) többek közt szólt arról, hogy milyen sokféle problémával fordulnak hozzájuk a korai "intervenció" keretében. Ma már például csak 14% körül van a Down-szindrómás gyermekek aránya (emlékezzünk rá, évtizedekkel ezelõtt velük indult a "korai fejlesztés"), de további egy hatod részben autista, illetve halmozottan sérült kisgyermekekkel is foglalkoznak. Sürgette, hogy a korai segítségnyújtás keretében is kapjanak lehetõséget a beszédjavítás, a logopédia szempontjai, megfelelõ módszerei. Örvendetesnek lehet tartani, hogy az utóbbi években az ellátottakon belül a 0-3 éves gyermekek aránya növekedett.

Wágner Pálné és Gáspár Ágota (Budapest) az óvodából kikerült gyermekek életútját követte tanulmányában: Ilyen jellegû kutatásban ez talán az egyik elsõ publikáció. Képet akartak kapni az 1971-ben a fõiskola keretében létesült óvoda egykori gyermekeinek életútjáról, problémáikról, eredményeikrõl. A nagyvárosi környezetet és ellátást tükrözõ eredmények azt mutatják, hogy itt a családi gondozásban már csak egyharmadnyi felnõtt maradt, (az országos átlag ennél sokkal rosszabb), 18% immár korszerû lakóotthoni ellátásban részesül, 38% pedig napközi foglalkoztatást kap (ami lehetne persze Budapesten akár 70-80%-os is).

Az iskola világából hozták az elõadók a következõ információkat:

Gazdáné Forray Henrietta (Ózd) az értelmileg akadályozott tanulók más csoportokkal való iskolai együttnevelésének problémáiról értekezett.

Barthel Betty – Bárdos Mária
(Budapest) tudományos kutatás keretében az együttes nevelésben résztvevõk szociális kapcsolati helyzetét mérte fel. Érdekessége volt a kutatásnak, hogy – többek között olasz gyermekek között folytatott felmérés eredményeivel való összehasonlításra is lehetõségük adódott. Szóltak az eredményes együttnevelés fontos feltételeirõl is.

Mede Perla (Budapest) az iskolai nevelés-oktatás gazdagítására, megújítására, mint esélyre és kihívásra összpontosított az alternatív iskolarendszerek, köztük a Montessori Mária nevével jelzett, immár lassan százéves mozgalom lényegérõl, gyógypedagógiai kapcsolatairól. Az egykor – a harmincas-negyvenes években – a gyógypedagógiai körökben ismert és támogatott pedagógiai elvet, módszereket, amelyekkel késõbb sokáig – több évtizeden át ideológiai okokból – csak a neveléstörténetben lehetett találkozni, ma újra keresik, alkalmazásuk, különösen külföldön – újra megerõsödött. Az elõadó dicséretesen felfigyelt a Montessori pedagógia gyógypedagógiai vonatkozásaira, a gyökerektõl kezdve, a különféle alkalmazásokban, irodalmi hivatkozásokban.

Béres Mária (Debrecen) egyike azoknak, akik ma a gyógypedagógiai tevékenységükben, a gyakorlatban is alkalmazzák Montessori eszközeit, és ezt publikálják is. Vetített képes elõadása közel hozta ezeket az eszközöket, eljárásokat, amelyek ma újra gazdagíthatják az értelmi akadályozottsággal élõ gyermekek iskoláit (ahogy egykor a negyvenes években a budai Alkotás utcai, Bárczi vezette gyógypedagógiai nevelõintézetét is).

A felnõttek világában különösen az angol nyelvterületen megerõsödõ érdekvédelmi mozgalmak a felnõtt értelmi fogyatékosok támogatásának új területeit jelenítik meg. Amint arról talán kevesen tudnak itthon, az 1990-es években az Egyesült Államokban kidolgozták az "Új segítõ paradigmát", amelyben megjelenik az önmeghatározás igénye, a személyközpontú tervezés, az értelmi fogyatékosok megnövekedett személyi függetlenségét, döntéshozatali képességét és pozitív életminõségét emelõ törekvés. Ezzel egy idõben nálunk, Európában (és hazánkban is, fõképpen Maria Bruckmüller asszony segítségével) határozott lépések történtek az addig uralkodó szemlélet, ellátási formák, módszerek megváltoztatására. A gondolat, melynek elõzményei már a rehabilitációs törekvésekig vezethetõk vissza, a "pedagógiai kísérésben" fogalmazódott meg, és a gyakorlatban, igaz csekélyebb formában, de olyan tényekben realizálódott, mint a felnõtt akadályozott emberek konferenciái, a lakóotthonok megváltozott életkörülményei, az életminõség vizsgálatok elterjedése a felnõtt intézmények világában.

Farkasné Gönczi Rita (Budapest) "Örök program – Önismeret, Realitás, Önérvényesítés, Közösségi érdekképviselet" címû elõadásában pontos, részletes elemzést adott az, érdekképviselet EQUAL programja 2004-ben az ÉFOÉSZ-ban indított munkájáról. (Örök program itt mozaikszó, a négy alapelem kezdõbetûibõl: önismeret, realitás... stb.) A sok területre kiterjedõ program részletes ismertetésére az egyesület igényes kiállítású kézikönyvet és munkafüzetet adott ki és hozott a részvevõknek az elõadó.

Tarnai Ottóné (Nyíregyháza) e programhoz kaönérvényesítéspcsolódó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesület képviseletében az önérvényesítés együtt-közösen, az Európai Szociális Alap és a magyar kormány által támogatott projektben újszerű munkakör kidolgozásával és bevezetésével bõvítették "az értelmi fogyatékossággal és/vagy autizmussal élõk" integrált munkaerõpiaci esélyeit. Az irodai asszisztens munkakörben betöltött szerepérõl két nyíregyházi fiatal számolt be, érdekesen, okosan.

A programban szerepelt még Regényi Enikõ Mária (Budapest) elõadása, amelyet a szerzõ távollétében kívántunk bemutatni, meg is érkezett az elõadás, de felolvasására már idõ hiányában nem került sor.

Az idõhiány végig szorító volt, – nem mintha az elõadók nem lettek volna elég fegyelmezettek, és ez annál kellemetlenebbül hatott, mert az érdeklõdés a szokottnál is nagyobb volt. Tagtársaink jogosan kívánták az elõadások utáni megbeszélés lehetõségét – amit be is terveztünk, azonban a 12 órára elõre hozott zárás, – ami végül a rendezõség megértésével a mi szakosztályunkban 13 órára módosult, sem tette lehetõvé a hozzászólások beiktatását.

Gazdag, nagyon tanulságos, hasznos együttlétben volt része a megjelenteknek, – akik közül többen a folyosóról tudták csak az elõadásokat követni. A budapesti Bárczi Iskola gáláns ajándéka azonban, amelyet Kajári Ildikó igazgató asszony hozott az iskolában folyó speciális szakképzés 10 évérõl, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet "Speciális szakiskolák országos szakmai tanulmányi versenyei 2007/2008." című reprezentatív kiadványa kárpótlásul, szép emlékül szolgált.

2008/4
Év: 2008
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05