2008
2008/1

tartalom:

Huszonharmadik alkalommal...
Dr. Hatos Gyula

Nemrégen találkoztam egy családdal, ahol a kisiskolás gyermek – a külsõ szemlélõnek is észrevehetõen – fejlõdésében sérült. Ahogy az édesanya mondta "középsúlyos értelmi fogyatékos". Nyilván ahol eddig megfordult (és sok helyen volt) hallotta ezt a mára túlhaladott és vitatható nevet. Amikor azután megtudta, hogy régóta foglalkozom ezeknek az embereknek, gyermekeknek a világával, faggatni kezdett mindenrõl, ami életükrõl, állapotukról, jövõjükrõl megtudható. Túl vannak már sok keserű tapasztalaton, és néhány biztatáson, amelyeket inkább a korai gyógypedagógiai segítségben és az óvo- dában nyertek. Elmondtam, hogy gyermekük mit fog tanulni, hogyan tud tanulni, milyen eredmény várható, szóba hoztam a tanulmányi versenyt is. Az édesanya, – aki maga is nagyszerű tanító, – erre rögtön rákérdezett: "jól értettem, náluk is van ilyen verseny? Nem látszat dolog ez?"

Évtizedek óta kedves kollégáim – még máig is – tavaszonként küldik a meghívókat a hagyományossá volt rendezvényekre. Sajnos, most már egyre kevésbé tudok eleget tenni az invitálásnak, de lélekben mindig velük vagyok.

Ezen a tavaszon is – május 24-26. között – Hódmezõvásárhelyen megtartották az idei Koncz Dezsõ országos tanulmányi verseny döntõjét az értelmileg akadályozott gyermekek iskolái számára. Immár huszonharmadik alkalommal. Ez a szám sokat mond: egy olyan kezdeményezést jelent, amely életképes, idõtálló, amelynek értelme van, megmozgató, ösztönzõ tanulónak, tanárnak. Programot ad a felsõs gyermekeknek és tanáraiknak. Azt bizonyítja, hogy az értelmileg akadályozottsággal élõ gyermekek tanítása, nevelése teljesítményt hordoz (nem csak "foglalkoztat", "szoktat" ahogy régen gondolták).

Kezdettõl e versenyeket három területre írták ki: önmaguk ellátása, és környezetükben való önállóság bizonyítására, tájékozottságuk megmutatására és testi ügyességük, egyszerű sporttevékenységben való jártasságuk bemutatására. A 2007-es versenykiírás így fogalmaz: "a verseny célja: szociális készségek és a rehabilitáltsági szint mérése, új, megváltozott szituációkban".

A rendezõ iskolák tantestületei idõrõl-idõre más-más keretekbe helyezik az alapfeladatokat. Az idén az "erdei iskola" volt az a keret, benne bebizonyítani, mit tudnak a tanulók a természeti környezetrõl, az erdõ életérõl, hogyan készülnének egy túrára, és milyen ügyesek az erdei akadályversenyen – ami kilenc ügyességi feladat teljesítését jelentette.

Az ország több mint negyven iskolájából, – ahol a versenykiírás alapján készültek, megyei válogatáson keresztül nyolc csapat jutott az országos döntõbe. Nagymultú diákotthonos iskolák (Eger, Kömlõd, Somogyvár, Tiszalök, Zalaszentgrót) és új jelenségként három olyan iskola, amelyekben nem csak értelmileg akadályozott gyermekek tanulnak, és ma már "egységes gyógypedagógiai módszertani intézet" funkciót töltik be (Szegeden a Sólyom utcai iskola, Gyõrött a Radó Tibor iskola, valamint a budapesti Szellõ utcai iskola.)


A rendezõ, a hódmezõvásárhelyi iskola ez alaklommal külön kis – nagyon igényes kiállítású – tájékoztató könyvecskét adott közre, benne az iskola bemutatásával és a versenyfeltételek leírásával. Ezért érdemes errõl is szólni. A bemutatkozás során, ahol az óvodáról, iskoláról, szakiskoláról és a bentlakásos otthonokról szólnak, bemutatják még a különféle "terápiás" formákat (lovaglás, úszásoktatás, konduktív pedagógiai eljárások), a tehetséggondozást. (Micsoda új kifejezés a mi berkeinkben, ezen is csodálkozott volna az édesanya!) Nem hagyják ki a halmozottan, súlyosan sérült értelmileg aka- dályozott gyermekek számára szervezett "fejlesztõ iskolai oktatást" (ahogy õk nevezik a FIOK-ot), ami ténylegesen ma már külföldön az értelmileg akadályozott gyermekek iskolájának szerves része, nálunk is kezd elterjedni. A kötetet a gyógypedagógiát tanuló kiegészítõ szakos pedagógus hallgatók beszámolóival és az iskolai alapítvány híreivel zárják.

Köszönet illeti a közreadókat, a fényképekkel magukat vállalókat ezért a dokumentumértékû munkáért. Bizonyítja, hogy van élet iskoláinkban, biztatást ad kollégáknak, szülõknek, örömet a gyermekeknek, akik viszont látják magukat a képeken. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy a kisebb, nagyobb közösségeknek, társadalmi, gazdasági, politikai irányítóknak megmutassuk kik vagyunk, mire törekszünk, milyen sokrétû és eredményes az a munka, amely ma a gyógypedagógiai intézményekben folyik. (Tücsökkórus... avagy szeretettel nevelni. Összeállította és szerkesztette Beller Edit, felelõs szerkesztõ: Máténé Homoki Tünde, Hódmezõvásárhely, 2007).

2008/1
Év: 2008
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 1

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05