2008
2008/1

tartalom:

Tanköteles hallássérült gyermekek aktív szókincsének vizsgálata
Bombolya Mónika

Az iskolai teljesítõképesség, a tanulási sikeresség alapvetõ feltétele az életkornak megfelelõ szókincs.

A hallássérült gyermekek esetében a hallás hiánya jelentõsen befolyásolja az anyanyelv elsajátítást. Az egyéni különbségek mellett általánosságban elmondható, hogy fogalomalkotási szintjük és szókincsük elmarad életkori szintjüktõl.

A jelen vizsgálatot a 2006-2007-es tanévben a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ iskolaérettségi vizsgálatán résztvevõ tanköteles korú hallássérült gyermekek körében végeztem.

A vizsgálati csoportba tartozó gyermekek a halláscsökkenés a közepes-súlyos fokú nagyothallásnak felel meg. Néhány cochlearis implantáción átesett gyermek is bekerült a mintába.

A vizsgálat célja: A tanköteles gyermekek aktív szókincsének mennyiségi és minõségi szempontú elemzése. A vizsgálathoz Gardner expresszív szókincstesztet használtam. A mennyiségi elemzés során a gyermekek aktív szókincsét vettem számba és viszonyítottan az életkori sztenderdhez. A minõségi elemzés során a képek megnevezésekor elõforduló hibákat elemeztem.

Az eredmények hasznos támpontjai lehetnek a szakértõi véleményben a fejlesztési területek és javaslatok pontos meghatározásának.

A hallássérült gyermekek esetében a hallás hiánya vagy csökkent volta jelentõsen befolyásolja az anyanyelv-elsajátítást. Az egyéni különbségek mellett általánosságban elmondható, hogy fogalomalkotási szintjük és szókincsük elmarad életkori szintjüktõl.

A szakirodalom szerint a hallássérültek passzív szókincse, ill. mondat- és szövegértése 6-7 éves elmaradást mutat halló kortársaikhoz képest. (Csányi 1976)

A jelen vizsgálat során a 2006-2007-es tanévben a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ iskolaérettségi vizsgálatán résztvevõ tanköteles korú hallássérült gyermekek körében végeztem.

Kiemelem, hogy a résztvevõk valamennyien integráltan (a halló gyerme- kekkel együtt) kezdik meg általános iskolai tanulmányaikat.

A vizsgálat célja:
1. Az iskolába lépõ hallássérült gyermekek aktív szókincsének vizsgálata. Eredményeik összevetése a 6 éves halló gyermekektõl elvárt eredménnyel. Az életkori szinttõl való elmaradás határértékeinek megállapítása ebben az életkorban.
2. A vizsgálati anyag minõségi elemzése során a képek megnevezésekor elõforduló hibák elemzése. Az eredményekkel a mennyiségi elemzést kívántam kiegészíteni, támpontokat adva a szakértõi véleményben a fejlesztési területek és javaslatok pontos meghatározásához.

A vizsgálatban résztvevõk köre:
A részvevõk kiválasztásánál az alábbi paramétereket vettem figyelembe:
1. Életkor: A vizsgálatban az 1999. szeptember 1. és 2001. május 31. között született tanköteles gyermekek vettek részt.
2. Hallásállapot: A hallásállapot szempontjából azokat a gyermekeket választottam ki, akiknek 50-80 dB-re becsült a halláscsökkenése. A választást az indokolja, hogy az adatok értelmezhetõsége szempontjából viszonylag homogén csoportról szerettem volna információt kapni. A középsúlyos fokban nagyothalló gyermekekrõl általánosságban elmondható, hogy beszédfejlõdésük meglassúbbodott, szókincsük szegényes, a nyelvtani szabályszerűségek korlátozott számban jelennek meg, beszédértésük bizonytalan, gyakran félreértik a szavakat; szórt figyelem, az akusztikus információ rövid idejû megtartása jellemezheti õket.
3. Halláskor: A beszédelsajátítás feltétele a tökéletes hallás. Ezt a gyermek a hallókészülék viselésével érheti el. A hallási kor azt az idõszakot jelöli, amióta hallókészülékkel rendelkezik a gyermek.
4. CI: A jelenleg legkorszerûbb hallásjavító eljárás a cochlearis implantáció. Amûtettel nyert hallástól nagy eredményeket várnak a beszédfejlõdést illetõen is.
5. Értelmi állapot: Tekintettel arra, hogy az értelmi állapot is befolyásolja a nyelvelsajátítást, a vizsgálati mintába olyan mentális nívójú gyermekeket válogattam be, akik értelmi állapotuk alapján általános iskolában kezdhetik tanulmányaikat (ennek alsó határa jelenleg IQ=70).

Az alábbi táblázat összefoglalva mutatja a vizsgálatban résztvevõ 36 gyermek fenti paraméterek szerinti megoszlását

 

Életkor                                         5;8 - 7;2 év
Halláskor                                      0;4 - 6;3 év
Halláscsökkenés mértéke                50 - 80 dB
CI                                                           12 fő
IQ                                                      75-140
 
1. táblázat: Paraméterek



Vizsgálati módszer:

A vizsgálathoz a gyakorlatban széles körben elterjedt Gardner-expresszív szókincstesztet használtam. A teszt magyar változata 1990-ben készült el, standardizálása folyamatban van. (Gardner 1979, Csányi 1990).

A szókincsvizsgálat expresszív jellegű. Életkori övezete: 2;0-11;11 év. A teszt 79 fekete-fehér, egyesével exponált képbõl áll. A feladat a képekhez tartozó fogalmak felismerése és megnevezése. A képsor csak fõneveket tartalmaz. A képek által megjelölt fogalmak fokozatosan, de nem egyenletesen nehezednek a gyakoribb elõfordulású szavaktól a ritkábbakig, a konkrét fogalmaktól az elvontabbakig. A 10-10 fogalmat tartalmazó kategória életkori övezet is egyben, amely olyan fogalmakat tartalmaz, amelyek az adott életkorban az aktív szókincs elemei. Az értékelés eredménye a helyes válaszok összességén alapuló kategóriába sorolás.

A képek megnevezésénél a gyermek hallás-, és beszédállapotától, valamint kifejezõkészségétõl függõen elfogadtam:
- Szavakat : - helyes kiejtéssel - hanghibákkal (néhány hangra kiterjedõ hanghiba) - diffúz diszláliás kiejtéssel (több hangra kiterjedõ hanghiba)
- Szótöredéket,
- Adekvátan használt ciklikus hangsorokat, gyermeknyelvi kifejezéseket, hangutánzó szavakat.

Pontosan rögzítettem, a gyermekek által adott megnevezéseket. Ez szolgált alapul a mennyiségi és minõségi elemzéshez egyaránt.


Az eredmények elemzése, értékelése


Mennyiségi elemzése:

A mennyiségi elemzés során az egyes gyermekek szókincsét határoztam meg, és viszonyítottam az életkori standardhoz.

Az alábbi ábra a gyermekek életkorát és aktív szókincsét mutatja be a 6 éves életkori szinthez viszonyítva.

1. ábra: Az aktív szókincs, az életkor és az életkori standard viszonya



A gyermekek életkora 5;8-7;2 év között van. Szókincsük: 3;0-7;11 év között szóródik.

Részletezve:

3;0-3;5 év között       8 fõ      22 %
3;6-4;5 év között      10 fõ      28 %
4;6 -5;11 év között      7 fõ      19 %
6;0-6;11 év között      9 fõ      25 %
7;0-7,11 év között      2 fõ      6 %

Az életkori szinttõl való elmaradás a gyermekek több mint felénél 2-3 évre tehetõ.

A CI műtéten átesett gyermekek eredményei:
3;0-3;5 év között      5 fõ      42 %
3;6-4;5 év között      4 fõ      33 %
4;6-5;11 év között      1 fõ      8 %
6;0-6;11 év között      2 fõ      17 %

Az életkori szinttõl való elmaradás esetükben is 2-3 évre tehetõ.

Fontos szempont a hallókészülékkel való ellátás ideje, ill. a hallókészülék viselése óta eltelt idõ. A 2. ábra a halláskor és a szókincs összefüggését szemlélteti.

A paraméterek ismertetése során említettem, hogy a "Halláskor" 0;4-6;3 év közötti a vizsgált gyermekek esetében.

2. ábra: A halláskor és a szókincs összefüggése



A jelen összefüggés szempontjából nem vettem figyelembe azoknak a gyermekeknek az eredményeit, akiknek a halláskora 2 évnél kevesebb. Az õ esetükben a halláskor nem értelmezhetõ. Halláscsökkenésükre viszonylag késõn derült fény. Halláscsökkenésük mértéke az enyhe és a közepes fokú nagyothallás határára tehetõ. Beszédfejlõdésük megindult. Jó szókinccsel, grammatikus mondatokban beszélnek. Hiányosságaikat nagyon jól kompenzálták. A halláscsökkenés gyanúja a kötelezõ orvosi szűrés, logopédiai szûrés, vagy a nem javuló kiejtési hibák miatt merült fel.

A grafikonon jól látható, hogy néhány eset kivételével a szókincsfejlõdés meghaladja a "Halláskort". Ha visszakövetjük azoknak a gyermekeknek az esetét, ahol nem haladja meg a szókincs a "Halláskort", az anamnesztikus adatok és az elõzmények között a beszédfejlõdést akadályozó vagy hátráltató egyéb tényezõt is találunk pl: extrém koraszülöttség, toxemias terhesség, perinatális sérülés, meningitis, syndroma, diszfázia tünetei, késõi életkorban történt CI.


Minõségi elemzés:

A 36 gyermektõl 1667 válaszos mintát nyertem. A minõségi elemzés során egyrészt a képmegnevezések alaki kifejezését vettem számba, másrészt a jellegzetes téves megnevezéseket soroltam hibacsoportokba és az elõfordulásuk gyakoriságát vettem számba.


Alaki kifejezés:

A minõségi elemzés lényeges eleme az egyes gyermekek esetében a megnevezés alaki megformáltsága. A teszt egyben a kiejtés-vizsgálat szerepét is betöltheti.

A vizsgált gyermekek esetében összességében elmondható, hogy válaszaik csak nagyon kis arányban mutatnak helyes kiejtést. A hanghibák aránya jelentõs, ami különösen a magas frekvenciájú hangokra valamint a zöngés-zöngétlen hangok cseréjére terjed ki. A diffúz diszláliás kiejtés is gyakori. Ezekben az esetekben a hanghiba több hangra terjed ki, a gyermek beszéde nehezen érthetõ. A szótöredék, gyermeknyelvi forma, adekvátan használt ciklikus hangsor, hangutánzó szavak, valamint az egyéb kategóriaként jelzett gesztus, vagy jel használata elenyészõ mértékben fordult elõ.

3.ábra: Alaki kifejezés



A gyermekek viszonylag nagy arányban, 27%-ban nem tudták megnevezni a képeket. Ennek okaira a késõbbiekben igyekszem rávilágítani.


Hibacsoportok és elõfordulási gyakoriságuk:

A képmegnevezések a következõképpen oszlanak meg: Az elemzés során valamennyi gyermek valamennyi megnyilvánulását figyelembe vettem.

4. ábra: Képmegnevezések



A téves megnevezések 13 %-ban fordultak elõ, ami 214 szó, kifejezés rendszerezését tette szükségessé.

Megjegyzem, hogy ezen megnevezések a 4;6-5;11 éves kategóriában vagy az afelett teljesítõ gyermekek esetében fordultak elõ. Ettõl a korcsoporttól tartalmaz a képanyag egyre ritkábban használt ill. elvontabb fogalmakat.

Az alábbi ábra elõfordulási gyakoriság szerint mutatja a tévesen megnevezett képeket.

5. ábra: Tévesen megnevezett képek



A téves megnevezéseket rendszerezve elõfordulási gyakoriságuk alapján rendeztem csoportokba azokat. A hibacsoportok meghatározásánál Zsoldos és Farkas (2005) felosztását vettem alapul, amit a válaszok jellegébõl adódóan továbbiakkal egészítettem ki.

6. ábra: Hibacsoportok



A nagyothalló gyermekek a nyelvfejlettségük jelen állapotában kevésbé használnak gyűjtõfogalmakat, helyette felsorolásokat adnak. A fogalmi hasonlóság és a külsõ hasonlóság alapján történõ téves megnevezés és a rokon értelmû szavak használata is jellemzõ.

A ritkábban használt, elvontabb fogalmak esetében a kép megnevezésére cselekvést, a lelõhelyet vagy a használat körülményeit, a tárgy funkcióját adják meg a gyerekek. Találkozhatunk körülírással, és kérdés megfogalmazásával is.

Példák:
Gyűjtõfogalom helyett felsorolás:
állatok – malac, boci, nyúl, zsiráf
gyümölcs – eper, alma, banán
ruha, ruházat – nadrág, póló, szoknya

Fogalmi hasonlóság:
hõmérõ - lázmérõ
körhinta – forgó
tűzhely - kályha

Rokon értelmű szavak:
autógumi – kerék
bõrönd - táska

Individuális megnevezés:
hableány – hallány
horgony – hajókikötõ
sorompó – kinyitók
nyereg – lóülés

Külsõ hasonlóság:
tigris – oroszlán
sámli – asztal
madár – galamb

Cselekvés megnevezése:
festõ – festeni, festenek
innivaló – iszik, inni

Rész-egész viszony:
tűzhely – sütõhely
kerék – lovasszekér
téglafal – tégla

Lelõhely, elõfordulási körülmény:
körhinta – búcsú
szobor – múzeum

Funkció:
lábnyom – taposó izé
lufi – fúj

Körülírás:
csavar – ezzel csavarja felfele
bútor – olyan dolgok, amire leülünk

Kérdés: Mi ez? Mit csinál?

Nagyobb arányban fordul elõ, amikor a gyerekek nem tudják megnevezni a képeket. Az összes válasz 27 %-át teszi ki.

A teszt instrukciója szerint 6 egymást követõ hibás válasz esetén kell abbahagyni a tesztelést. Természetesen ezeket a "hibás" válaszokat nem vettem figyelembe. A tetõt a 6 "hibás" választ megelõzõ pontszámnál húztam meg.

A következõ grafikonon azokat a fõneveket mutatom be, amelyeket a válaszadó gyermekek közel 1/3-a nem tudott megnevezni. A sorrend az életkori kategóriákon belüli sorrendet követi.

7. ábra: Főnevek, amelyeket nem tudtak megnevezni a gyermekek



A tévesztések vagy a megnevezés hiányának okai az alapvetõ szókincsbeli hiányosságokon túl a szóanyagok áttekintve azzal is magyarázható, hogy a fogalmak, tárgyak egy részével nyilvánvalóan kevésbé találkozhattak már vagy még a gyermekek.

Másik ok lehet az ábrázolásmód, ami a mai gyermekkönyvek, mesefilmek ábrázolásmódjához képest sokkal egyszerûbb, fekete-fehér, olykor nem egyértelmû a gyermekek számára.


Összefoglalva:

A vizsgálat szerint a tanköteles korú, iskolába lépés elõtt álló nagyothalló gyermekek aktív szókincse 3;0-7;11 év között szóródik. A gyermekek csupán 1/4-e rendelkezik az életkora szerint elvárt aktív szókinccsel. Az áltagos elmaradás a gyermekek több, mint felénél 2-3 évre tehetõ. Ugyanilyen mértékű elmaradás figyelhetõ meg a CI mûtéten átesett gyerekek esetében is.

A szókincs jellegét tekintve a gyakran használt fõneveket átlagosan jól megnevezik a gyermekek. Kevésbé használnak gyűjtõfogalmakat. A ritkábban használt, vagy elvont fõneveket ábrázoló képek megnevezésekor jellemzõen hasonlóság alapján, ill. individuális megnevezéssel adnak választ. 27%-ban azonban nem tudják ezeket a képeket megnevezni.

A hallókészülék viselésének ideje és a fejlesztés hatása egyenes arányban van a szókincs fejlõdésével. A fejlõdés mértéke természetesen az egyéni adottságoktól és körülményektõl is függ. Azoknál a gyermekeknél, akiknek szókincse elmarad a "halláskor-tól" a halláscsökkenésen túl a beszédfejlõdést akadályozó egyéb tényezõ is fennáll.

A vizsgálatban részt vevõ nagyothalló gyermekek többségének (3/4 részének) szókincse jelentõsen elmarad ép halló, iskolába lépés elõtt álló kortársaikétól, akikkel egy osztályban kezdik meg általános iskolai tanulmányaikat.

Az alacsony szókinccsel rendelkezõ gyermekek hallás-, és beszédállapotát gyenge beszédkivitelezés (diffúz diszláliás kiejtés, szótöredékek használata), alacsony mondatalkotási szint (szómondatok, töredékes szómondatok, rövid agrammatikus mondatok), valamint szituációfüggõ szövegértés jellemzi. A beszédértés során arcra-szájra figyelnek, a közlések ismétlését, egyszerűsítését, adott esetben magyarázatot igényelnek.

A szókincs nagymértékű elmaradása és a fenti körülmények a tanulási folyamatokat is jelentõsen hátráltathatják. A nagyothalló gyermekek tanulmányaik során fokozott figyelmet és célzott fejlesztést igényelnek.

 

Irodalom
 
  • CSÁNYI IVONNE (1976): A Peabody-Szókincsvizsgálat hazai alkalmazásának elsõ tapasztalatai siket és nagyothalló gyermekeknél. Magyar Pszichológiai Szemle 3. (242-260)
  • CSÁNYI YVONNE (1990): A Gardner expesszív egyszavas képes szókincsteszt. (kézirat)
  • GARDNER M. F. (1979): Expessiv One-Word Picture Vocabulary Test Novato. in. Academic Therapy Publication.
  • ZSOLDOS MÁRTA-FAZEKAS ANDREA (2005): Az aktív fogalmi szint vizsgálata diszfáziás és nem diszfáziás hallássérült tanulóknál. Gyógypedagógiai Szemle XXXIII. évf. (100-112)



2008/1
Év: 2008
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 1

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05