2008
2008/1

tartalom:

Fogyatékossággal élő emberek életminőség vizsgálatának fejlesztése
Kullmann Lajos ,  Vargáné Molnár Márta ,  Tróznai Tibor ,  Paulik Edit
(Előzetes tanulmány)

A fogyatékossággal élõ emberek létezésének mint jelenségnek a kezelése, életfeltételeiknek és segítésüknek kérdése az emberiség egész történetét végigkíséri. Az átlagos képességűektõl eltérõ emberek csoportjai mindig adott kultúrkörre jellemzõ reagálásokat váltottak és váltanak ki. Ezek nyomon követése során a fogyatékosság nélkül élõ emberek egyedi megoldási mintáit találjuk meg. A kultúra történetének folyamata sajátos módon tükrözi az egészséges embereknek a gyengébbek, kiszolgáltatottak irányában gyakorolt pozitív és negatív megnyilvánulásait, melyek az elõítéletektõl, téves hiedelmektõl áthatott kirekesztõ magatartásformáktól kezdve a szolidáris, emberbaráti segítségig terjednek. Az ép emberekben a fogyatékossággal élõ, szokványos emberi képességeiktõl többé-kevésbé megfosztott embertársak létezésének tudata nem ritkán a hárítás lelki folyamatát indítja el, amelyhez gyakran kirekesztõ, távolságtartó magatartás kapcsolódik. (Kálmán és Könczei 2002)

A segítõ és emberbaráti magatartás az ép emberekétõl eltérõ tulajdonságú személyeket megpróbálja elfogadni és befogadni, nehézségeik megoldásában a segítségükre lenni, átlépve az épek és fogyatékosok közt húzódó láthatatlan határt, hogy megértse õket. (Illyés 2000) Ma már a különféle szaktudományok egész sora áll rendelkezésére, hogy a fogyatékosságot szakszerûen közelítse meg. Így többek között a gyógypedagógia, az orvostudomány, a jog, a filozófia, a kultúrtörténet, a közgazdaságtan, a nyelvtudomány és még sok más értelmezõ szakma érdeklõdésének homlokterébe került be a fogyatékossággal élõ embertársaink helyzetének értelmezése.

A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO) a fogyatékosságok értelmezésének fontos alapdokumentuma, amelyben az ember testi (fizikai integritás), személyes (tevékenység) és társadalmi (részvétel) dimenziója szerepel. Funkcióképességnek nevezi az osztályozás a három dimenzióban együttesen a zavarmentesség állapotát. A testi funkciók és struktúrák károsodhatnak, a tevékenység akadályozottá, a társadalom életében való részvétel korlátozottá válhat. Ezeket a zavarokat együttesen nevezi az Egészségügyi Világszervezet (2004) fogyatékosságnak. Az osztályozási rendszer nem foglalkozik a személyes tulajdonságok, valamint az érintett emberek saját élethelyzetükkel kapcsolatos érzéseinek, véleményének a vizsgálatával. Ezt a hiányosságot többek között életminõség vizsgálatokkal lehet pótolni.


Célkitűzés

Jelenleg nemzetközi összefogással, 18 ország részvételével folyó, az EU és a WHO által támogatott programban veszünk részt, amelynek feladata, hogy 18 évesnél idõsebb intellektuális és fizikai fogyatékossággal élõ emberek bevonásával egy terepvizsgálatra alkalmas kérdõív-készletet dolgozzon ki. A kutatómunka elsõ lépése a résztvevõ országok, illetve nyelvterületek vonatkozó szakirodalmának szisztematikus áttekintése volt. Ezt az egységes fogalom-meghatározások kidolgozása követte. A harmadik fázisban a résztvevõ centrumok fókusz csoportok vezetésével az alább ismertetésre kerülõ három célterületre vonatkozó kérdéseket generáltak. Az érintett populáción kívül családtagjaik és gondozóik, valamint szakemberek alkotta csoportok véleményét is összegyűjtötték. A negyedik munkafázis során Delphi technika alkalmazásával készültek el a próbavizsgálati kérdõívek. (Delbecq és van de Ven 1975) Munkacsoportunk ebben a fázisban kapcsolódott be a programba.

A most bemutatásra kerülõ kutatási fázis a próbavizsgálati kérdõívekkel fogyatékos személyek
• életének minõségét méri fel, számba véve az érintett személyek szociális, demográfiai helyzetének mutatóit, és
• az ellátásuk minõségére, illetve
• a fogyatékossággal kapcsolatos társadalmi beállítódásokra (attitűdökre) vonatkozó meglátásaikat is.

A kutatás fõcíme – Intellektuális és testi fogyatékossággal élõ emberek ellátásának és életének minõsége: integrált életvitel, szociális inklúzió és a szolgáltatások igénybevétele – tömören foglalja össze a vizsgálatok tárgyát.

A vizsgálat jelen szakaszának nem volt célkitûzése a fenti területeken értékelhetõ populációs adatok gyűjtése és elemzése. Ez a kutatási fázis csak a leendõ kérdõívek kifejlesztését szolgálta, valamint azok használhatóságára és elfogadására vonatkozó adatok gyûjtésére irányult.


Módszerek

A kutatás során a fenti problémafelvetéshez kapcsolódóan három mérõeszközt fejlesztünk és próbálunk ki:
1. Az ellátás minõségének mérésére szolgáló eszközt, hogy a rendelkezésre álló elhelyezési és ellátási lehetõségek mennyire felelnek meg a fogyatékosságokból adódó szükségleteknek. (QOC– ACFI).
2. A fogyatékossággal kapcsolatos, a fogyatékos emberek által észlelt attitûdök vizsgálatára szolgáló eszközt (ADS).
3. Fogyatékos személyek életminõségének felmérésére szolgáló kérdõívet, amely a WHO életminõség mérõ eszközének (WHOQOL-BREF) (Paulik és mtsai 2007) a fogyatékos személyek részére adaptált és bõvített változata (WHOQOL-DIS).

A vizsgálathoz használt kérdõívcsomag a három fõ kérdõív próbaváltozatán kívül a résztvevõ személyek szociális és demográfiai helyzetére, fogyatékosságuk mértékének önértékelésére (WHODAS-II) (WHO, Pösl és mtsai 2007), élettel való elégedettségükre (SWLS) (Diener és mtsai 1985), továbbá a vizsgálatunkban használt kérdõívekre vonatkozó véleményükre kérdez rá. A résztvevõk vizsgálattal kapcsolatos reflexiói nem kerültek pontozásra, ezek a felmérésünkben nem kvantitatív adatokként szerepelnek. Lényeges módszertani jellemzõ volt, hogy az egész felmérés személyre szabottan, négyszemközti interjú keretében zajlott, amely a kevésbé személyes, kizárólagosan önkitöltõs kérdõív-módszerhez képest az emberi kommunikáció helyzetébõl adódó kiegészítõ informálódás lehetõségeit is biztosította.

A vizsgálat elõtt valamennyi résztvevõ írásbeli és szükség szerint szóbeli tájékoztatót kapott, mely a részvétele mellett szóló döntésében segítette, és minden vizsgált személytõl írásos beleegyezõ nyilatkozatot kértünk. A részt- vevõket biztosítottuk adataik bizalmas kezelésérõl, továbbá az interjúkban való együttmûködés fakultatív jellegérõl (bármikor visszaléphettek, pihenõt kérhettek stb.), valamint arról, hogy sem a részvétel, sem annak megtagadása számukra hátrányos helyzetet nem idézhet elõ.


Vizsgálati minta


Hazai vizsgálati mintánkat speciális intézetekben (bentlakásos ápolási otthon, egyházi szeretetotthon, szociális intézet) ellátott személyekbõl, kórházi osztályon kezelt betegekbõl, fogyatékos személyek érdekképviseletét biztosító szervezetek tagjaiból, valamint személyes ismeretség útján megszólított magánszemélyekbõl állítottuk össze. Az ország több különbözõ részében (fõváros, Pest megye, Debrecen és környéke, Szeged és környéke) fogyatékossággal élõ embereket kerestünk fel, válaszaikat a módszertani részben leírtak szerint gyûjtöttük össze, elemzés céljából.

Vizsgálati mintánk 100 személybõl állott, 50 testi- (TF), 50 intellektuális fogyatékossággal (IF) élõ embert kérdeztünk meg. Az 50 TF személy közül 1 hallássérült, 4 látássérült, 45 személynek mozgásszervi károsodása volt. Az IF csoportba csak olyanokat választottunk be, akik elõ-felmérés során bizonyították a válaszok közötti diszkriminatív képességüket. Nem szerint 48 férfi és 52 nõ került vizsgálatra. Az átlagéletkor 40,9 (medián 38,5) év volt, a férfiaké 39,9, a nõké 41,8 év. A legfiatalabb válaszadó 19, a legidõsebb 92 éves volt. Az IF minta tagjai voltak fiatalabbak: 31,7 (medián 27), a TF 50-el (medián is 50) szemben. Egészségi állapot szerint 39-en betegnek, 61-en egészségesnek tartották magukat. 83 fõ saját magát fogyatékosnak, 11 nem fogyatékosnak tartja, illetve erre a kérdésünkre 6-an nem válaszoltak. A megkérdezett személyek 62 %-a válaszolt arra, hogy hány éve van fogyatékossága. A válaszadók átlagosan 30 éve ismerik fogyatékosságukat.

A két fogyatékossági csoport szocio-demográfiai jellemzõiben elõre várható különbségeket találtunk. Az IF csoportban jóval többen egyedülállók, intézetben élnek, illetve alacsonyabb az iskolai végzettségük, mintegy kétharmaduk speciális gyógypedagógiai képzésben részesült. A TF csoport tagjai közül többen tartják magukat fogyatékosnak, illetve fogyatékosságuk- ról többen állítják, hogy az látható. Nem volt különbség a két csoport szubjektíven megítélt jövedelmi viszonyaiban.


Eredmények


Az ismertetett célkitűzéseknek megfelelõen elsõsorban kvalitatív adatokat gyűjtöttünk, a kvantitatív adatokat nem a vizsgált populáció értékelésére, hanem a 18 centrumból aggregáltan, a végleges kérdõív kifejlesztése céljából hasznosítjuk. Elõbb a vizsgálattal kapcsolatos általános visszajelzéseket ismertetjük, és csak ezután az egyes kérdõívekkel kapcsolatosakat.

A tájékoztatás után csupán egy személy nem egyezett bele a vizsgálatba. A vizsgálatba vont személyek egy kivétellel végig együttmûködtek. Néhányan jelezték, hogy az interjút, amelynek átlagos kitöltési ideje 76 (medián 72, a legrövidebb 34, a leghosszabb 160) perc volt, fárasztónak tartják. Többen fogadták örömmel a felmérést, a velük, illetve általában a fogyatékos emberekkel való törõdés jeleként értékelték. A két minta között a vártnál kisebb volt a különbség az interjúk idõtartamában: IF 79 (medián 76), TF 73 (medián 68) perc.

Az interjú a vizsgálatról alkotott vélemény, és részleteiben egy kiválasztott kérdõív véleményezésével zárult. A kérdéseket többen tartották fontosnak és relevánsnak (11 fõ), mint amennyien – elsõsorban saját magukra vonatkoztatva – irrelevánsnak gondolták azokat, vagy azok egy részét (8 fõ). Egy-egy, különösen fontosnak tartott tárgykört külön nevesítettek is. Néhányan konkrétabb kérdéseket szerettek volna, illetve hiányoltak néhány saját szempontjukból fontosnak vélt témát. Mindössze hárman nyilvánították nehéznek, ketten viszont jól érthetõnek a kérdéseket.

A három kérdõív közül az ellátás minõségére és adekvát voltára vonatkozóval birkóztak meg legnehezebben. Ezt a visszajelzések jól tükrözik. Bár itt is érkeztek elismerõ vélemények, többen, az erre a kérdõívre vonatkozóan megkérdezett személyek közel fele úgy vélte, hogy a kérdések, vagy egy részük nem releváns, illetve túlzottan súlyos állapotban lévõk esetében lenne az. A megérthetõség vonatkozásában is ezt a kérdõívet értékelték legrosszabbul. A megkérdezettek 1/5-e nyilatkozott így. Többen pedig hiányoltak egyes, az anyagi helyzettel, iskolával, szociális intézettel, akadálymentességgel kapcsolatos speciális kérdéseket, illetve javaslatokat is tettek ilyenek beépítésére. Ezzel a kérdõívvel volt kapcsolatos a legtöbb módosító javaslat. A kérdõív egyes kérdéseire adott összesített válaszok az 1-5 fokozatú válaszskálán itt voltak egymáshoz a legközelebb, a legjobb válasz átlaga 4,23, a legrosszabb 2,36 volt. Másrészrõl ennek a kérdõívnek a kérdései között találtuk a legtöbb szignifikáns eltérést az IF, illetve TF csoport válaszai között. Az összesen 44 kérdés közül 12 kérdés esetében az IF csoport válasza, 2 esetében a TF válasza jelzett szignifikánsan nagyobb elégedettséget.

Az életminõség-felmérés részben a WHOQOL-BREF generikus kérdõív 26 kérdését, másrészt 20 speciális kérdést tartalmazott. A válaszolók gyakorlatilag azonos arányban véleményezték relevánsnak, illetve kevésbé rájuk vonatkozónak a kérdõívet. Hasonlóan megoszlott a vélemény a kérdések érthetõségével kapcsolatban. Az IF csoportnál valamivel jobban fogadta a kérdõívet a TF csoport. Egy IF csoportú válaszoló néhány kérdést kissé bántónak minõsített. A másik csoportban valaki kifogásolta az ismétlõdõ témájú kérdéseket. Az egyes kérdésekre adott válaszok szélsõértékei 4,51, illetve 1,69 volt az IF csoportban, illetve 3,13 és 2,12 a TF csoportban. (A két csoport csak ezen kérdõív esetében kissé más megfogalmazásban kapta az ugyanazon témájú kérdéseket. Az IF csoportban egyes kérdésekhez példák is csatlakoztak.) Nyolc kérdés esetében volt szignifikáns a válaszok átlagának különbsége a két csoport között, fele-fele arányban az egyik, illetve a másik csoport elégedettsége volt magasabb.

A fogyatékossággal kapcsolatos attitűdök kérdõívét kedvelték a válaszolók a leginkább, és úgy tűnik, ezt tartották a legtöbben megfelelõnek és fontosnak is. A módosító javaslatok egy része is inkább elismerõ jellegű volt. Természetesen itt is kaptunk ellenkezõ véleményeket, sõt egy válaszoló néhány kérdést "ostobának, bosszantónak" minõsített. Másvalaki néhány kérdést provokatívnak tartott. Ez volt a legrövidebb kérdõív, jelen formájában 38 kérdést tartalmazott. Az egyes kérdésekre adott válaszátlagok szélsõértékei 4,61 (ami az "5", legjobb válasz lehetõséghez igen közel áll) és 1,95 között változtak. Hat kérdésnél volt, mérsékelten szignifikáns eltérés a két csoport válaszai között, ebbõl öt esetben az IF csoport válaszai tükröztek nagyobb elégedettséget, illetve egyetértést egy-egy állítással.


Megbeszélés

Az Egészségügyi Világszervezet az 1990-es években kezdte el életminõségfelmérõ módszerének fejlesztését. Elõbb generikus kérdõíveket alkotott meg, majd hozzákezdett specifikus felmérõ eszközök fejlesztéséhez, így pl. idõs emberek életminõségét vizsgáló kérdõívet dolgozott ki. (Power és mtsai 2005, The WHOQOL-Group 1998a, b) E kutatásokba hazai munkacsoport is bekapcsolódott, több kérdõív magyar nyelvű, validált változata elérhetõ. (Kullmann és Harangozó 1999, Paulik és mtsai 2007, Tróznai és Kullmann 2006, 2007)

A fogyatékos emberek életminõség-vizsgálata is hosszabb múltra tekint vissza. Gyakoribbak a testi fogyatékos populációkra (Glassman és mtsai 2006, Hammell 2004, Mease és Menter 2006, Mitchell és mtsai 2005), mint az intellektuális fogyatékossággal, illetve kóros mentális állapotokkal élõ emberekre vonatkozó vizsgálatok. (Endermann 2006, Orley és mtsai 1998, Schwartz és Rabinowitz 2003, Skevington és Wright 2001) Éppen ezért az utóbbi csoportra vonatkozó vizsgálatokról részletesebben szólunk.

Az értelmi fogyatékos személyek (intellektuális fogyatékossággal élõk) életminõség-mérése igen nehéz feladat, bár e fogyatékossági csoporthoz tartozó egyének ily módon történõ vizsgálata is lehetségessé vált az utóbbi években. Jelentõségét, pl. az ellátás minõségére vonatkozó elõrejelzés fontossága határozza meg, s az ezáltal nyert potenciális minõségi javulás. A metodológiai pluralizmus elõsegíti e terület fejlõdését (Schalock 2004).

Az univerzalitás és a kultúrához kötöttség kettõs megjelenése is igazolt a legtöbb életminõséget vizsgáló kutatás szerint. (Jenaro és mtsai 2005, Caballo és mtsai 2005) A mérõeszközök rendszerszintű alkalmazása, a fejlesztés elengedhetetlen feltétellé kezdenek válni a fogyatékossággal élõ személyek életminõség-mérése során. (Keith és Bonham 2005) Az egészséggel összefüggõ életminõség mérésére alkalmas eljárások jórészt a betegelégedettség és a szociális ellátás minõségének mérésére is irányulnak. (Nota és mtsai 2006)

IF esetében több kutató még ma is a környezet (szülõ, ellátó szakember) ún. "proxy" véleményén alapuló vizsgálatokat végez. (Nota és mtsai 2006) Ezek, fõleg a szakember és az érintett véleménye között azonban jelentõs eltérés lehet, kisebb az eltérés az érintett és közeli hozzátartozója véleménye között. (Verdugo és mtsai 2005) Ezért, egyre inkább vizsgálják az érintett személyek véleményét is és az eredményeket ún. objektív mutatókkal vetik össze. (Hammell 2004, Verdugo és mtsai 2005) Jelen kutatási program ettõl az elképzeléstõl annyiban tér el, hogy az életminõséggel összefüggésben álló egyéb tényezõkrõl alkotott szubjektív véleményt is vizsgál. A terepvizsgálat során szóba jön a fogyatékossággal kapcsolatos proxy vélemények vizsgálata is a fentebb már említett körben.

Saját eredményeink bemutatásában csak a kérdõív fejlesztése szempontjából fontos, releváns adatokra szorítkozunk. Nem tárgyaljuk az egyes kérdésekre kapott válaszok eredményeit, sem ezek összefüggését a fogyatékosság formájával, illetve súlyosságával, sem szocio-demográfiai vagy egyéb adatokkal. Ezek a minta nagysága miatt amúgy sem engednének meg messzemenõ következtetéseket.

Az ismertetett kvalitatív adatok jelzik, hogy a fejlesztés stádiumában lévõ, ezért végleges formájuknál még minden bizonnyal hosszabb kérdõíveket a megkérdezett személyek általában kedvezõen fogadták, bár az interjút összességében inkább hosszúnak, fárasztónak találták. A kérdéseket csak részben tartották relevánsnak saját állapotukra vonatkozóan, illetve egyes kérdéseket kevésbé általános fogalmazásban szívesebben fogadtak volna. Nem gondoljuk, hogy ez a kutatás jelen szakaszában hiba lenne, hiszen a másik irányú válaszokkal nagyjából egyensúlyt lehetett érezni.

Az egyes kérdésekre kapott válasz-átlagok más életminõség vizsgálatokhoz viszonyítva is jelentõs eltérései, valamint a két vizsgált csoport között mutatkozó szignifikáns eltérések a próbavizsgálati stádiumban lévõ kérdõívek érzékenységét jelzik.

Megemlítjük továbbá, hogy az ellátás minõsége, illetve a fogyatékossággal kapcsolatos attitûd-kérdõívek egyes kérdéseit az életminõség kérdõívvel összevetve sok kérdés vonatkozásában szignifikáns korreláció mutatkozik; ezek egy része p<0,001 szintű összefüggés. Bemutatásukat azonban a kis esetszám, valamint a próbatanulmányi szakasz miatt nem tartjuk indokoltnak.

A három kérdõív közül az interjúban résztvevõ egyének az ellátás minõségére vonatkozót fogadták a legkevésbé pozitívan, valamint itt mutatkozott a legkisebb különbség a jó és a rossz válaszok között. Ennek okai további vizsgálatot érdemelnek, mégis, talán mélyebb elemzések nélkül is megkockáztatható magyarázatként az a tény, hogy a fogyatékos emberek véleményét errõl ritkán kérdezik, talán kisebbségiként megélt helyzetükben nehezebben nyilatkoznak meg, nehezebben mondanak negatív véleményt az általában a szolgáltatók körébõl kikerülõ interjúkészítõknek. A legnagyobb érdeklõdést a fogyatékossággal kapcsolatos attitûdöket vizsgáló felmérõ eszköz váltotta ki. Ez az érdeklõdés vélhetõen a fogyatékossággal élõ emberekkel való bánásmód nem mindig megfelelõ minõségébõl adódik. A bánásmód fontosságáról is szól az értelmi akadályozottsággal élõ idõs emberek segítését, kísérését tárgyaló, nemrég megjelent kiadvány. (Kézenfogva Alapítvány és Lebenshilfe Österreich 2006) A súlyosan, halmozottan fogyatékos embereket nevelõ családok életkörülményeirõl szóló jelentésnek szakmai tanulságain túl is fontos üzenete van, mert helyzetfeltárása önmagában is szemléletet, attitûdöt formál. (Bass 2004) A fogyatékossággal élõ emberekkel szemben megnyilvánuló elõítéletes magatartás hátterében sokszor az ismeretek hiányából adódó sztereotípiák állnak. Ezek felszámolá- sát a fogyatékos emberek reális megismertetése is segíti, akiknek egyenrangú embertársként való elfogadásra van szükségük. (Ignácz 2004)


Következtetések

Az ismertetett próbavizsgálat során alkalmazott kérdõíveket a vizsgált szemé- lyek elfogadták, az interjúkban együttműködtek, bár azt többen fárasztónak minõsítették. A válaszok alapján a kérdések megfelelõ differenciáló képessége feltételezhetõ. A három kérdõív közül a válaszadók körében a legnagyobb érdeklõdést és a legkedvezõbb reakciókat a fogyatékossággal kapcsolatos attitûdök kérdõíve váltotta ki, míg a legnehezebbnek és a legtöbb negatív észrevételt kiváltónak az ellátás minõségét vizsgáló bizonyult. Apróbavizsgálat alapján a végleges kérdõívek kidolgozása reménykeltõnek látszik.


Összefoglalás

Elõzmények: A fogyatékosságok értelmezése, a fogyatékossággal élõ emberek megértése, segítése az emberi kultúra történetének kiemelt fontosságú fejezete. A tárgyilagos és szakszerû értelmezés fontos állomása A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO). Az elméletalkotás tudományos törekvései mellett törekedni kell a fogyatékossággal élõ személyek megszólítására és a tõlük kapott adatok, vélemények elemzõ értékelésére.

Célkitűzés: A 18 ország részvételével zajló nemzetközi kutatási program jelen fázisában három – az életminõség, az ellátás minõsége, valamint a fogyatékossággal kapcsolatos attitûdök vizsgálatát megcélzó – kérdõív próbaváltozatát alkalmaztuk, hogy késõbbi, terepmunkára alkalmas formájuk kifejlesztésében közremûködjünk.

Vizsgált minta és módszer: 50 intellektuális és 50 fizikai fogyatékos- sággal élõ felnõtt ember vett részt vizsgálatunkban, 48 férfi és 52 nõ. Közülük 83 tartja magát fogyatékosnak, 11 nem, 6 fõ errõl nem nyilatkozott. Átlagos életkoruk 40,9 év. A felhasználásra került kérdõív-csomag a résztvevõkkel folytatott négyszemközti interjúk keretében került kitöltésre. Számszerű adatok statisztikai feldolgozása mellett a résztvevõ személyeknek a vizs- gálattal kapcsolatos meglátásait is elemeztük.

Eredmények: A vizsgált személyek az interjúkban együttmûködtek, de néhányan fárasztónak tartották. Az interjúk átlagos idõtartama 76 perc volt. A kérdéseket a válaszolók nagyobb része tartotta relevánsnak, mint ahányan ellenkezõ véleményt nyilvánítottak. Legkedvezõbben a fogyatékossággal kapcsolatos attitûdök kérdõívét fogadták, a legtöbb problémát, észrevételt az ellátás minõségére vonatkozó kérdõív okozta. A két vizsgálati csoport válaszai között sok kérdés esetében szignifikáns különbség észlelhetõ. Különbözõ kérdésekre adott válaszok átlaga jelentõs differenciát mutatott.

Következtetések: A próbavizsgálat során alkalmazott kérdõíveket a vizsgált személyek elfogadták, bár az interjút többen fárasztónak minõsítették. A kapott válaszok alapján a kérdések megfelelõ differenciáló képessége feltételezhetõ. A legnagyobb érdeklõdést és a legkedvezõbb reakciókat a fogyatékossággal kapcsolatos attitûdök kérdõíve váltotta ki, míg a legnehezebbnek és a legtöbb negatív észrevételt kiváltónak az ellátás minõségét vizsgáló bizonyult. A próbavizsgálat alapján a végleges kérdõívek kidolgozásának sikere várható.


Köszönetnyilvánítás

Az interjúk készítésében végzett közremûködésükért köszönetet mondunk Bodnár Istvánné (szociálpolitikai szakértõ, Országos Rehabilitációs és Szociális Intézet, Debrecen), Gerencsér Orsolya (gyógypedagógus hallgató, ELTE BGGYFK), Jusztuszné Sótonyi Andrea (vezetõ gyógypedagógus, Debrecen megyei jogú város önkormányzata Fogyatékosokat Ellátó Intézménye), Nagy Lívia (pszichológus, Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet) és Dr. Szabó Éva (fõorvos, Városi Egészségügyi Szolgálat, Debrecen) kollégáknak. A kutatást az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kara, illetve kisebb részben az EU 6. Keretprogram "513723 – DIS-QOL" szám alatt anyagilag is támogatta. Az Egészségügyi Világszervezet szakmai támogatást nyújtott.

 

Irodalom

 

  • BASS L. (szerk.) (2004) Jelentés a súlyosan-halmozottan fogyatékos embereket nevelõ családok életkörülményeirõl. Budapest, Kézenfogva Alapítvány.
  • CABALLO C, CRESPO M, JENARO C, VERDUGO MA, MARTINEZ JL. (2005) Factor structure of the Schalock and Keith Quality of Life Questionnaire (QOL-Q): validation on Mexican and Spanish samples.
  • Journal of Intellectual Disability Research 49(10): 773-776.
  • DELBECQ AL, VAN DE VEN A. (1975) Group techniques for programme planning. London, Scott Foresman and Co.
  • DIENER, E., EMMONS, R., LARSEN, J. & GRIFFIN, S. (1985) The Satisfaction With Life Scale. Journal of Personality Assessment 49(1): 71-75.
  • Egészségügyi Világszervezet (2004) A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. Budapest, Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium, Országos Egészségbiztosítási Pénztár és Medicina.
  • ENDERMANN M. (2006) Quality of life among people with epilepsy and mild intellectual disabilities in residential care. Epilepsy Behaviour 8(4): 703-712.
  • GLASSMAN S, GORNET MF, BRANCH C, POLLY D, PELOZA J, SCHWENDER JD, CARREON L. (2006) MOS Short Form 36 and Oswestry Disability Index outcomes in lumbar fusion: a multicenter experience. The Spine Journal 6: 21-26.
  • HAMMELL KW. (2004) Exploring quality of life following high spinal cord injury: a review and critique. Spinal Cord 42: 491-502. http://www .who.int/icidh/whodas
  • IGNÁCZ, B. (szerk.) (2004) Nem magánügy. Hiedelmek, stigmák, elõítéletek. Budapest, Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége.
  • LLYÉS S. (szerk.) (200) Gyógypedagógiai alapismeretek. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar.
  • JENARO C, VERDUGO MA, CABALLO C, BALBONI G, LACHAPELLE Y, OTREBSKI W, SCHALOCK RL. (2005) Crosscultural study of person-centred quality of life domains and indicators: a replication.  Journal of Intellectual Disability Research 49(10): 734-739.
  • KÁLMÁN ZS, KÖNCZEI GY. (2002) A Taigetosztól az esélyegyenlõségig. Budapest, Osiris Kiadó.
  • KEITH KD, BONHAM GS. (2005) The use of quality of life data at the organization and systems level. Journal of Intellectual Disability Research 49(10): 799-805.
  • Kézenfogva Alapítvány és Lebenshilfe Österreich. (2006) Idõskorú értelmi fogyatékos emberek kísérése, segítése. Budapest, Akadémiai Kiadó.
  • KULLMANN L, HARANGOZÓ J. (1999) Az Egészségügyi Világszervezet életminõség vizsgáló módszerének hazai adaptációja. Orvosi Hetilap 140: 1947-1952.
  • MEASE PJ, MENTER MA. (2006) Quality-of-life issues in psoriasis and psoriatic arthritis: outcome measures and therapies from a dermatological perspective. Journal of the American Academy of Dermatology 54(4): 685-704.
  • MITCHELL AJ, BENITO-LEON J, GONZALES JMM, RIVERA- NAVARRO J. (2005) Quality of life and its assessment in multiple sclerosis: integrating physical components of wellbeing. The Lancet Neurology 4: 556-566.
  • NOTA L, SORESI S, PERRY J. (2006) Quality of life in adults with intellec- tual disability: the Evaluation of Quality of Life Instrument. Journal of Intellectual Disability Research 50(5): 371-385.
  • ORLEY J, SAXENA S, HERMAN H. (1998) Quality of life and mental ill- ness: Reflections from the perspective of the WHOQOL. British Journal of Psychiatry 172: 291-293.
  • PAULIK E, BELEC B, MOLNÁR R, MÜLLER A, BELICZA É, KULLMANN L, NAGYMAJTÉNYI L. (2007) Az Egészségügyi Világszervezet rövidített életminõség kérdõívének hazai alkalmazhatóságáról. Orvosi Hetilap 148(4): 155-160.
  • POWER M, QUINN K, SCHMIDT S. (2005) Development of the WHO- QOL-Old Module. Quality of Life Research 14(10): 2197-2214.
  • PÖSL M, CIEZA A, STUCKI G. (2007) Psychometric properties of the WHODAS II in rehabilitation patients. Quality of Life Research 16(9): 1521-31.
  • SCHALOCK RL. (2004) The concept of quality of life: what we know and do not know. Journal of Intellectual Disability Research 48(3): 203-216.
  • SCHWARTZ C, RABINOWITZ S. (2003) Life satisfaction of people with intellectual disability living in community residences: perceptions of the residents, their parents and staff members. Journal of Intellectual Disability Research 47(2): 75-84.
  • SKEVINGTON SM, WRIGHT A. (2001) Changes in the quality of life of patients receiving antidepressant medication in primary care: valida- tion of the WHOQOL-100. British Journal of Psychiatry 178: 261-267.
  • The WHOQOL-Group. (1998) Development of the World Health Organization WHOQOL-BREF quality of life assessment. Psychosocial Medicine 28: 551-558.
  • The WHOQOL-Group. (1998) The World Health Organization quality of life assessment (WHOQOL): Development and general psychometric properties. Social Science and Medicine 46: 1569-1585.
  • TRÓZNAI T, KULLMANN L. (2006) A WHOQOL-100 életminõség vizsgáló kérdõív magyar verziójának validálása. Rehabilitáció 16(2): 28-36.
  • TRÓZNAI T. KULLMANN L. (2007) Idõs emberek életminõségének és idõsödéssel kapcsolatos attitûdjeinek vizsgálata. Lege Artis Medicinae 17(2): 137-143.
  • VERDUGO MA, SHALOCK RI, KEITH KD, STANCLIFFE RA. (2005) Quality of life and its measurement: important principles and guide- lines. Journal of Intellectual Disability Research 49(10): 707-717.

2008/1
Év: 2008
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 1

előző év 2008 következő év

2008/1
2008/1

2008/2
2008/2

2008/3
2008/3

2008/4
2008/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05