2010
2010/1

tartalom:

Az értelmileg akadályozott iskoláskorú gyermekeket ellátó intézmények helyzete – kérdőíves felmérés eredményei
Radványi Katalin ,  Mede Perla ,  Regényi Enikő Mária


Absztrakt

Az értelmileg akadályozott iskoláskorú gyermekek körében végzett vizsgálatok során egyre nagyobb hangsúlyt kap az intézményi szerkezeti felépítés és a fejlettségi típusok párhuzamos vizsgálata. Jelen vizsgálatunk 2009 májusában zajlott bázisintézményeink bevonásával. Eredményeink bemutatása után az összegzésben fogalmazzuk meg a szakmai tennivalókat.

Kulcsszavak: ÉA iskoláskorú gyermekek, problémák, KÁI


1. Bevezetés

Az értelmi akadályozottság (középsúlyos, súlyos fokú értelmi fogyatékosság) fogalma Magyarországon a nemzetközi trendeket követve jelentõs változásokon ment keresztül (Hatos, 2008). A tudományos értelmezések minden idõben befolyásolják a kutatási trendeket. Ezek a kutatások az adott területen egyrészt a pszichológiai és gyógypedagógiai diagnosztika, a mikro-, mezo- és a makrokörnyezet területeit érintik. Elõtérbe került a szociális készségek és adaptív jártasságok vizsgálata (RADVÁNYI 2001), valamint a kommunikáció fejlõdésének és fejleszthetõségének vizsgálata. (RADVÁNYI 2009; PLÉH–LUKÁCS–RACSMÁNY 2004)

Új szemlélet megjelenését érhetjük tetten a közoktatási törvény 2006-os módosításában, amelyben a legsúlyosabb fokban fogyatékos személyek ellátása is tankötelezettség körében valósul meg. Számukra létrehozott egy új ellátási formát, az ún. fejlesztõ iskolát. A jelenleg hatályos közoktatási törvény 30/A. § (2) pontja kimondja: "A fejlesztõ iskolai oktatásban a tanulókat a fogyatékosságuk, fejlettségük és életkoruk alapján osztják be fejlesztõ csoportokba." Tudjuk, hogy a törvénynek ez a paragrafusa szó szerint nem értelmezhetõ, hiszen ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy minden tanuló számára külön csoportot kell létrehozni. A gyakorlatban a törvény megváltozása elõtt is gyakran ellátták a KÁI-ban (középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok általános iskolája) a súlyosabban sérülteket. (Vö.: RADVÁNYI–REGÉNYI–MEDE–BARTHEL 2006) A törvénymódosítás kapcsán korábban – egy nemzetközi projekthez kapcsolódva- már vizsgáltuk, hogy a KÁI-ban milyen formában és mértékben jelenik meg a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanuló ellátása. (RADVÁNYI–REGÉNYI–MEDE–BARTHEL 2006)

Eközben – különösen az utóbbi években – az ellátórendszerben is jelentõs változások következtek be. Egyrészt bõvült az ellátások köre, ez növelte az elnevezések számát, ami sajnos a mindennapok gyakorlatában gyakran nem jár együtt az átláthatóság növekedésével. Tendenciaként érzékelhetõ, hogy az értelmi fogyatékosság terminológiájában a középsúlyos értelmi fogyatékos személyek (mint az értelmi akadályozottság egy szintje) helyzete az intézményrendszerben bizonytalanná vált, gyakran tapasztalható az úgynevezett "eggyel feljebb" integráció, ami azt jelenti, hogy az enyhe fokban sérültek általános iskolájában középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeket is oktatnak.

Jelenlegi felmérésünkben arra kerestük a választ, hogy a törvényileg még mindig KÁI-nak nevezett intézményekben vannak-e súlyosan fogyatékosok, az itt tanuló gyerekeket milyen szakemberek látják el, és fejlesztésükre milyen módszereket alkalmaznak?

Indokolja vizsgálatunkat az is, hogy a gyógypedagógus-képzés BA-MA gyakorlati óraszáma megemelkedett, a hallgatók képzésében színvonalas gyakorlóhelyekre van szükség.

2. A felmérés leírása

2.1 A felmérés módszere

Kérdőíves felmérést végeztünk a következő témakörökben:
  • Intézmény adatai
  • Szolgáltatások típusai
  • Fenntartó
  • Fejlesztések típusa
  • Intézményi önállóság
  • Intézményi együttműködések
  • Ellátottak köre, száma
  • Problémák
  • Személyi feltételek
2.2. Mintaválasztás módja

2009 tavaszán találkoztunk az intézmények képviselõivel. Ezek után küldtük ki a kérdõíveket a megbeszélésen részt vett 30 helyszínre. Az elõzetes egyeztetés ellenére csupán 14 helyrõl kaptunk vissza értékelhetõ adatokat. Mivel most csak az iskolák adatait összesítjük, a jelen feldolgozásban 12 helyszín adatai szerepelnek, ebbõl 1 budapesti és 11 vidéki intézmény (2 helyszín korai fejlesztõ volt).

Köszönjük a kérdőívet kitöltők és visszaküldők együttműködését!

3. A felmérés eredményei

3.1. Az intézmények elnevezése

Az 1. táblázatban az összes felkért intézmény profiljára utaló elnevezéseket olvashatjuk. Még a területen dolgozó szakemberek számár is meglehetõsen nehéz lehet az eligazodás. Gondoljuk át, hogy a nem szakemberek számára az elnevezések mennyire nyújthatnak támpontot a szükséges ellátáshoz illeszkedõ intézmény kiválasztásában. (Az intézmények elnevezéséből kihagytuk a helyszínre utaló részt, ennek a felsorolásnál nincs jelentősége.)

A táblázat egyben azt is bemutatja, hogy az előzetes felkérésnek hány intézmény tett eleget.
1. táblázat: Az intézmények profil szerinti megoszlása
1. táblázat: Az intézmények profil szerinti megoszlása

3.2. Az intézmények adatai

Összesen 12 iskolából (11 KÁI és 1 ÉÁI) kaptunk vissza értékelhetõ válaszokat. Valamennyi önkormányzati fenntartású intézmény, amibõl 8 megyei, 3 városi, 1 pedig kerületi fenntartású.

A felmért intézmények közül 2 helyszín kizárólag bentlakásos, 3 csak bejárásos formában nyújt szolgáltatást, a többi (7 intézmény) vegyes profilú a bejárás szempontjából.

10 önálló működésű, 2 összevont intézmény, melyek nem SNI gyermekeket ellátó intézményekkel kerültek összevonásra.

A felmérésben részt vevő intézmények közül egy KÁI nem biztosít a profiljának megfelelõ középfokú oktatást, és egy EÁI esetében annak ellenére van készségfejlesztõ speciális szakiskola, hogy általános iskolai szinten nem nyújt ennek a súlyossági foknak megfelelõ ellátást (nincs KÁI).
2. táblázat: Az intézmények által nyújtott közoktatási formák
2. táblázat: Az intézmények által nyújtott közoktatási formák

3.3. Szakszolgáltatások és egyéb szolgáltatások

Rákérdeztünk a szakszolgáltatások és egyéb szolgáltatások rendszerére (3. táblázat). Az egyéb szolgáltatások esetében a válaszadás nyitott kérdés formában történt, az intézmények saját maguk nevezték meg szolgáltatásaikat.
3. táblázat: Szakszolgáltatások és egyéb szolgáltatások
3. táblázat: Szakszolgáltatások és egyéb szolgáltatások

3.4. A szakellátás létszámadatai

A közoktatási törvény 121. § (28) pontja szerint "...az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatása". A gyógypedagógia alapszak képzési és kimeneti követelményeirõl szóló 15/2006 (IV. 03.) OM rendelet alapján szakirányú végzettségnek ezekben az intézményekben gyógypedagógia szakon értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon megszerzett diploma számít.

A 4. táblázat első felében az ellátottak körét soroljuk fel, a táblázat második részében az adott intézményben szakirányú végzettséggel dolgozó gyógypedagógusok száma szerepel (na = nincs adat).
4. táblázat: A szakellátás létszámadatai
4. táblázat: A szakellátás létszámadatai

Igen nagy eltérés mutatkozik abban, hogy egy-egy intézményben hány tanulót lát el egy gyógypedagógus (ld. összesen 1-5. oszlop). Erre a jelenségre nem tudtunk a felmérés alapján okot találni, arra sem, hogy bizonyos helyszíneken miért ilyen alacsony az értelmileg akadályozott szakos szakemberek aránya (2. sor). A korábbi hivatkozások alapján ez az arány a 2-5. oszlop összege, vagyis a szakirányú végzettséggel elláthatók száma, és az értelmileg akadályozottak szakirányon végzettek száma.

A 2. sorban a bejárás szempontjából vegyes profilú enyhe és középsúlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek iskolai fejlesztésénél a 41 megjelölt osztálytanítóra 35 gyógypedagógus jut.

3.5. Szakemberellátottság

Az intézményekben dolgozó szakemberellátottságot mind végzettségük, mind a státuszok tekintetében megvizsgáltuk.
5. táblázat: Szakemberek gyógypedagógiai végzettség szerinti megoszlása
5. táblázat: Szakemberek gyógypedagógiai végzettség szerinti megoszlása

A táblázat mutatja az intézményekben dolgozó gyógypedagógusok végzettség szerinti megoszlását. A kérdõívbõl nem derül ki, hogy ezek a végzettségek idõnként szakpárosítást jelentenek-e valamint, hogy az értelmileg akadályozottnak megjelölt szakvégzettség esetén milyen arányú az oligrofrénpedagógusok részvétele. A szak elnevezése a ’90-es évek közepén változott, jelentõsen kibõvített képzést jelent.

Konkrétan rákérdeztünk a nem gyógypedagógus végzettségû szakemberekre is. 8-8 esetben gyógytornász és konduktor, 5 esetben pszichológus, 3 esetben szociális munkás végzettséget neveztek meg.
Általunk meg nem nevezett egyéb szakemberek ennél jóval nagyobb arányban vesznek részt az oktató tevékenységben (83 fő).

Az egyéb végzettségűek megjelölésénél a következők adódtak: óvónő, tanító, tanár, szociálpedagógus, gyógy-testnevelõ, faipari szakoktató, kézmûves szakoktató, drámapedagógus, gyermekvédelmi felelõs, testnevelő.

A szakemberek a következő státuszokban dolgoznak:
1. ábra: A státuszok megoszlása intézményenként
1. ábra: A státuszok megoszlása intézményenként

Kiugróan magas az osztálytanítók és az "egyéb" szakemberek aránya. (1. ábra) Az "egyéb" kategóriában megjelöltek: könyvtáros, dajka, gyermekvédelmi szakember, utazótanár, habilitációs-rehabilitációs fejlesztõ szakember, logopédiai szakszolgáltatást nyújtó szakember (18), gyógytornász. 7 intézmény nem adta meg a státusz megnevezését.

3.5. Fejlesztés típusai

Megkérdeztük, hogy a gyógypedagógiai ellátáson kívül az egyes intézményekben milyen egyéb fejlesztések állnak rendelkezésre.

13 esetben jelöltek meg egyéb fejlesztést, mint (a kérdõívbõl kimásolva): MHGY, Montessori, báb terápia, számítógép, sport, Delacato, Frostig, HRG, DSGM, AAK, Tibeti hangterápia, Snoozelen, alapozó terápia.

A 6. táblázatból jól látható, hogy meglehetõsen széles választék áll rendelkezésre.
6. táblázat: Fejlesztések típusai
6. táblázat: Fejlesztések típusai

3.6. Intézményi együttműködések

Fontosnak tartottuk, hogy ne csak az intézményen belüli kapcsolatokra kérdezzünk rá, hanem az intézményen kívüli lehetõségekre is, mert ezek nagymértékben befolyásolhatják az ellátást.

Ezért megkérdeztük, hogy milyen intézményekkel, milyen kapcsolataik vannak és a következõ eredményeket kapuk (7. táblázat):
7. táblázat: Intézmények közötti együttmûködések fajtái
7. táblázat: Intézmények közötti együttműködések fajtái

A más intézményekkel történõ együttműködések mind számuk, mind formájuk tekintetében igen változatosak.

3.7. Problémák

Az elõzetes beszélgetések alapján 3 olyan területrõl esett a legtöbbször szó, ahol problémák jelentkeznek. Ezek: adminisztráció, oktatás, tárgyi ellátottság. Lehetõséget kívántunk adni, hogy esetenként más nehézségeket is felsoroljanak a válaszaikban, ezért egy "egyéb" kategóriát is megjelöltünk. A következõ válaszok adódtak:

Az adminisztráció terén:

A kategóriában mindössze 6 esetben kaptunk leírást. Ezek szerint egyre több az adminisztrációs munka. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az iskolai dokumentumok nagy része elavult, nem felel meg a velük szemben támasztott kritériumoknak (például a diákotthon naplóját emelték ki).

Az oktatás terén:

Ezen a területen 5 esetben kaptunk visszajelzést. Két esetben is az integrációt nevezik meg mint problémát; legfõképp a diákok év közbeni fluktuációja jelent gondot. Problémaként jelölték meg a kollégák a tankönyvellátást, ill. a tankönyvek mellõl hiányzó irányító tanmeneteket, tanári kézikönyveket.

A tárgyi ellátottság terén:

Ebben a témakörben 6 visszajelzést kaptunk. A válaszok alapján az esetek többségében (6 helyen = 50%) a költségvetés csökkenése és a nehéz pályáztatási rendszer miatt rossz az intézmények tárgyi ellátottsága.

Pozitívumként meg kell említeni, hogy a felmerülõ problémák mellett két helyrõl megfelelő eszközellátottságról kaptunk visszajelzést.

Egyéb problémák:


Itt is 6 esetben kaptunk visszajelzéseket, ezek a következők:
  1. szakmai érdekképviselet nagymértékű hiánya. Az egyik intézmény ebben a kategóriában jelezte a költségvetési hiányt, amit más intézmények a tárgyi eszközöknél jelöltek meg.
  2. pályázási lehetőségek megnehezítése (ami más intézmények által szintén a tárgyi eszközökkel kapcsolatosan megjelölt probléma),
  3. az összevonás veszélye.
Problémák valamennyi felkínált területen adódnak. Ezek nagy része anyagi jellegû, máshol úgy tűnik, hogy a válaszadók gátolva érzik magukat a szakmai elõrelépés megvalósításában. A válaszokból arra lehet következtetni, hogy az intézmények nehéz körülmények között végzett munka mellett olyan fenyegetettséget élnek meg, ami nem pusztán a szakemberek mindennapos munkáját nehezíti meg, hanem kihat az ellátottak megfelelõ fejlesztésére is.

4. Összefoglalás

A felmérésünk adatoktól független konklúziója az alacsony válaszadási hajlandóság. Ezzel a jelenséggel a jövõben mindenképpen foglalkozni kell.

A válaszadók bõséges adatszolgáltatást nyújtottak rendelkezésünkre. A nehezebben értelmezhetõ válaszok részben a pontatlan kérdésfeltevések következményei lehetnek. Néhány esetben viszont úgy tûnik, hogy a szakmán belül intenzívebb kommunikációra lenne szükség. Példák erre: a szakszolgáltatásoknál felsorolásra került a gyógytestnevelés és a logopédia, majd ugyan ezek a kiegészítõ fejlesztéseknél is megjelennek.

A felkért intézmények címébõl az elnevezéseket (típusokat) összesítettük, gyakorlatilag nem találtunk két hasonló elnevezésû intézményt. Csoportokat nem tudtunk alkotni. Lehet, hogy az elnevezések kiválasztói törvényi szabályozás alapján tették meg javaslataikat. Ez a jelenség azonban mindenféleképpen túlzás.

A szolgáltatási típusok területén az intézmények megfelelõ repertoárral rendelkeznek. Az egy fõre jutó ellátottak száma nagyon eltérõ.

A szakmai profilhoz képest az intézményben dolgozók végzettségei széles skálán mozognak. Igen különféle területen végzettek végeznek itt munkát. Jelen vizsgálat nem tér ki annak vizsgálatára, hogy az ilyen összetettség milyen szakmai haszonnal jár az adott intézménytípusban.
A vizsgálat nyomán további kérdések merülnek fel. Ilyen például, hogy az egyik intézményben megjelölt 41 osztálytanítói státuszt 35 gyógypedagógus látja el. Milyen végzettségû a többi 6 személy.

A fejlesztés típusainak felsorolásánál azon túl, hogy ugyancsak a lehetõségek széles köre tapasztalható, el kell gondolkodni azon, hogy a következetlenül használt terápia és fejlesztés fogalmak milyen súllyal jelennek meg a szakmában.

Említésre érdemes, hogy külön kategóriaként jelöltük meg a súlyos fogyatékos és a halmozottan fogyatékos személyeket, ez utóbbinál a társuló fogyatékosságokat is kértük felsorolni. A két kategória hasonló értelmezésére enged következtetni, hogy a halmozott fogyatékos kategóriában sehol nem jelölték meg, hogy milyen sérülései vannak a személynek.

Szem elõtt tartva, hogy a vizsgálat nem reprezentatív néhány eredmény mégis felhívó jelleggel kell, hogy bírjon. Pozitívumként a kezdeményezések sokszínûségét tapasztalhattuk, amely mind a fejlesztések jellegében, mind a külsõ kapcsolatrendszerekben tetten érhetõ. További kutatásra inspirál a személyi ellátottság néhány mutatója. A problémák precíz felsorolása a döntéshozók számára is felhívó jelleggel kell, hogy bírjon.

 

 
Irodalom

  • HATOS GYULA (2008): Az értelmi akadályozottsággal élõ emberek. APC Stúdió.
  • RADVÁNYI KATALIN: Kromoszóma-rendellenesség miatt fejlõdési elmaradást mutató Down-szindrómás személyek nyelvi készségeinek vizsgálata. In.: Gervain J. – Kovács K. – Lukács Á. – Racsmány M. (szerk.): Az ezerarcú elme. Tanulmányok Pléh Csaba 60. születésnapjára. Akadémiai K., Budapest, 2005. 88–101.
  • PLÉH CS. – LUKÁCS Á. – RACSMÁNY M. – KOVÁCS I. (2004): Másféle, fogyatékos vagy csak lassabb: A Williams-szindróma és a genetikai eredetû kognitív zavarok értelmezése. In. Gyõri Miklós (szerk.): Az emberi megismerés kibontakozása: társas kogníció, nyelv, emlékezet. Budapest: Gondolat. 69–82.
  • LUKÁCS, Á. – PLÉH, CS. – RACSMÁNY, M. (2004): Language in Hungarian children with Williams syndrome. In: Susanne Bartke and Julia Siegmüller (eds.) Williams Syndrome across Languages. Amsterdam: John Benjamins. 187–220.
  • RADVÁNYI KATALIN – REGÉNYI ENIKÕ – MEDE PERLA – BARTHEL BETTY (2006): Kinder mit schwerer und Mehrfachbehinderung in Schulen für Kinder mit geistiger Behinderung in Ungarn, Vorlesung an der Dozenten Tagung Wien.
Törvények
  • 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról
  • 2006. évi LXXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról
  • 15/2006 (IV. 03.) OM rendelet az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről
 

2010/1
Év: 2010
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2010 következő év

2010/1
2010/1

2010/2
2010/2

2010/3
2010/3

2010/4
2010/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05