2010
2010/1

tartalom:

Mindig hadar-e a hadaró? – Akusztikai-fonetikai vizsgálatok tanulságai
Bóna Judit


Absztrakt

A hadarás a beszéd folyamatosságának zavara; legfőbb jellemzői a felgyorsult beszédtempó és/vagy ritmustalanság, az artikuláció pontatlansága (pl. hangkihagyások), illetve a megakadásjelenségek átlagosnál gyakoribb megjelenése. A hadaró beszéd sajátosságairól igen kevés magyar nyelvű akusztikai-fonetikai vizsgálat készült, ezekben elsősorban felolvasást vizsgálnak, illetve vetnek össze spontán narratívával.

A jelen tanulmányban egy hadaró férfi beszédét elemezzük négy beszédtípusban: spontán narratívában, képsorral irányított spontán beszédben, szándékosan lelassított spontán beszédben, illetve egy csoport előtt elmondott szónoki beszédben. A kutatás célja annak a leírása, hogy hogyan befolyásolja a beszédtípus a hadaró beszéd akusztikai-fonetikai és fonológiai sajátosságait. Az eredmények azt mutatják, hogy a csoport elõtt elmondott szónoki beszéd esetében hasonlított a legjobban a hadaró beszédprodukciója az átlagos beszélőkéhez.

Kulcsszavak: hadarás, akusztikai-fonetikai paraméterek, megakadásjelenségek, beszédtípusok


Bevezetés

A hadarás a beszéd folyamatosságát érintõ beszédzavar, amely minden kommunikációs csatornán, azaz az írásban és a gesztusok terén is megnyilvánul (VASSNÉ 2001). Jellegzetes tünetei a folyamatos beszédben az önálló szótagok, rövid szavak vagy kisebb szólamok túl gyakori ismétlése, a kitöltött szünetek átlagosnál gyakoribb megjelenése, a kórosan felgyorsult artikulációs sebesség és/vagy a ritmustalanság, a pontatlan, elmosódott artikuláció, a szóvégi magánhangzók megnyújtása, a ritmustalanság, a monotónia és a grammatikai formák tévesztése (GÖLLESZ 1990; WEISS 1991; DALY 1996).

A hadarás többféle változatban jelenhet meg. Gyakran társulhat diszláliával, diszlexiával és diszgráfiával; más esetekben dadogással (MYERS and ST. LOUIS 1992); de létezik tisztán is. Mindegyik típus közös jellemzõje a fent említett tünetek mellett a feszült és nyugtalan magatartás, a koncentrációs nehézség, a betegségtudat hiánya és a terápia teljes elutasítása (MUSSAFIA 1970). A hadarás súlyosságát különösen az adja, hogy könnyen átmehet dadogásba. Vigyázni kell azonban, hogy a hadarót nehogy megalapozatlanul dadogónak is diagnosztizáljuk, még ha a jelenség mutat is hasonló tüneteket (GÖLLESZ 1990; PREUS 1992).

A hadarás kialakulásának okai között organikus és genetikai okokat is találunk: fellelhetõ a specifikus családi öröklésmenet, a diffúz agyi károsodás, illetve az öröklött beszédgyengeség, amely gyakran más beszédzavarok, továbbá amuzikalitás és balkezesség megjelenésével jár együtt (MYERS és ST. LOUIS 1992).

A hadarás tüneteinek megjelenése egyébként függ az adott beszédszituációtól, a hadaró lelkiállapotától is. Ha a hadaró odafigyel a beszédére, ha ismeretlen szöveget olvas, ha idegenek elõtt beszél, illetve aktivizáljuk a gondolkodását, teljesítménye javul. Azonban családi, baráti körben folytatott beszélgetések során vagy ismert szöveg felolvasásakor tünetei rosszabbodnak (SUBOSITS 2001).

A hadarással kapcsolatosan kevés objektív empirikus kutatásról olvashatunk a nemzetközi szakirodalomban (CURLEE 1996); a magyarra vonatkozóan különösen kisszámú tanulmány készült a témában (KASSAI – VASSNÉ 1991; VASSNÉ – KASSAI 1991a; 1991b). Vassné Kovács Emõke és Kassai Ilona vizsgálataikban a hadaró beszéd dallamát, tempóját és szüneteit, illetve a magánhangzók idõtartamait vizsgálták. A temporális sajátosságokat eltérõ figyelemkoncentrációt igénylõ feladatok esetében: hangos olvasásban, irodalmi halandzsa felolvasásában és spontán beszédben elemezték. Megállapították, hogy bár a hadarók artikulációs tempója az átlagnál gyorsabb volt, a beszédtempójukat a gyakori szünettartás miatt a köznyelvi átlaghoz igen közelálló sebességértékek jellemezték. A hadarók több szünetet tartottak, mint a kontrollbeszélõk; beszédprodukciójukban a szünetek és hangos szakaszok nem egyenletes ritmusban követték egymást (VASSNÉ – KASSAI 1991a). A hadarók a beszédhangok idõtartamát rendkívül rugalmasan alakítják, minél súlyosabb a beszédhibájuk, annál szélesebb tartományban szórnak a magánhangzó-idõtartamok (KASSAI – VASSNÉ 1991). A monotónia is a hadarás súlyosságának a mutatója; minél monotonabb a beszéd, annál nagyobb fokú a zavar, amely a hadaró teljesítményére általánosan jellemzõ (VASSNÉ – KASSAI 1991b).

Az alábbiakban egy hadaró beszédét vizsgáljuk különbözõ beszédszituációkban: spontán narratívában, képsorral irányított spontán beszédben, szándékosan lelassított beszédben, illetve egy csoport elõtt elmondott, rögtönzött szónoki beszédben. Hipotéziseink szerint különbségeket találunk az egyes beszédprodukciók fonológiai sajátosságaiban, a tempóértékekben, a szünetezésben és a megakadások megjelenésében is.

Anyag, módszer, kísérleti személy

Vizsgálatunkhoz egy hadaró férfi beszédét rögzítettük négyféle beszédszituációban. A férfi 20 éves volt, magyar anyanyelvû, beszédprodukcióját a hétköznapi kommunikáció során gyors artikulációs tempó, hangkihagyások, ismétlések jellemezték. Logopédiai kezelésre nem járt.

Elõször spontán narratívát rögzítettünk vele. Olyan témákról kérdeztük, amelyekrõl, hosszasan, könnyedén, szívesen tudott beszélni; így a hobbijáról, illetve pályaválasztásának motivációiról beszélt. Ezután egy 10 képbõl álló képregényt mutattunk neki, errõl kellett összefüggõ történetet mesélnie (irányított spontán beszéd). A képregény szokatlan csattanót tartalmazott, amelynek megmagyarázása igen gondolkodtató feladatot jelentett a számára. A harmadik beszédszituációban arra kértük, hogy igen lassan, mintha idõsekhez beszélne, meséljen az egyetemrõl, ahova épp járt (jogásznak tanult). Végül egy csoport elõtt elmondott, rögtönzött szónoki beszédet rögzítettünk tõle videokamerával. A beszédre való felkészülésre 20 percet adtunk neki; ez a retorikai tanulmányainak köszönhetõen elegendõ volt arra, hogy mondanivalóját végiggondolja, de a beszéd pontos megírására nem adott lehetõséget. Így biztosítottuk, hogy az elõadás nagy összpontosítást igényeljen tõle.

Mivel a szónoki beszéd – amely összefüggõ, kerek szöveget alkotott – 2,5 perces volt, a spontán narratívából és az irányított spontán beszédből is hasonló hosszúságú részletet választottunk ki az elemzéshez. A lassítási feladat igen nagy nehézséget jelentett a hadarónak, alig több mint 1,5 percig tudott így beszélni. A vizsgált beszédprodukciók hossza az 1. táblázatban olvasható.
1. táblázat: A vizsgált beszédprodukciók hossza
1. táblázat: A vizsgált beszédprodukciók hossza

Mindegyik beszédprodukciót beszédszakaszonként (szünettõl szünetig terjedõ szakasz) annotáltuk a Praat 5.0 szoftver segítségével (www.praat.org). Megvizsgáltuk mindegyik fonológiai sajátosságait (hang- és szótagkihagyások); adatoltuk a megakadásjelenségeket (ismétlések, újraindítások, töltelékszavak stb.); megmértük a szünetek idõtartamát; kiszámoltuk a tagoltsági paramétert (hány szavanként tart szünetet a beszélõ); és meghatároztuk az artikulációs és a beszédtempó értékeit. A tempóértékeket nemcsak a magyarban szokásos hang/s-os mértékegységben számoltuk ki, hanem fonéma/s-ban is. Ez az érték azt a sebességet mutatja, amelynek megfelelõ tempójú beszédet a hallgatónak fel kell dolgoznia. A két mérõszámmal kifejezett érték közötti különbség az artikuláció pontosságáról is információkat ad. Ha nagy a különbség, a beszélõ sok hangot, szótagot hagy el a beszédben. Ha nincs vagy kicsi a különbség, a beszélõ artikulációja átlagos/pontos. Az artikulációs tempót beszédszakaszonként és a teljes beszédre vonatkozóan is meghatároztuk.

Az egyes beszédprodukciók adatait összevettettük, az adatokon statisztikai próbát is végeztünk az SPSS 13.0 szoftverrel (one-way ANOVA és Tukey post hoc teszt).

Eredmények

Az adatközlõ a természetes spontán beszéde során produkálta a legtöbb, hadarásra jellemzõ tünetet. Ebben a beszédtípusban gyakoriak voltak a hang- és szótagkihagyások; az ismétlések, a töltelékszavak és egyéb megakadások; illetve a gondolati rendezetlenség. A bizonytalanságból származó megakadások nagy száma jellemzõ volt az irányított spontán beszédre és a lassított beszédre is; ez utóbbiban a gondolatok gyakori ismétlése is megfigyelhetõ volt. A beszélőnek olyan nehéz volt ez a feladat, hogy ugyanazt a gondolatot (’az egyetem öt évig tart’) öt különbözõ módon ismételte el, amíg egy újabbra tért rá.

Hang- és szótagkihagyásokat a spontán narratívában minden 7. szóban találtunk. Az összes kihagyás 37,2%-ában szótagokat hagyott el a beszélõ; ebbõl 73% szóbelsei (pl.: könböző ’különböző’; in ’ilyen’, tujképpen ’tulajdonképen’), 27% szóvégi szótagokat érintett (pl.: valamenny ’valamennyire’, körülbe ’körülbelül’). A hangkihagyások (az összes kihagyás 62,8%-át tették ki) 59,3%-a mássalhangzókat érintett, 40,7%-a magánhangzókat (fõként az e hangot).

Az irányított spontán beszédben 36 szavanként fordultak elõ hang- és szótagkihagyások; a szónoki beszédben mindössze egyszer (estleg ’esetleg’); a lassított beszédprodukcióban pedig nem adatoltuk a jelenséget.

Az egyes beszédprodukciók temporális adatai a 2. táblázatban olvashatók.
2. táblázat: Temporális adatok
2. táblázat: Temporális adatok

A magyar köznyelvi átlagos artikulációs tempó (AT) értéke 12,5-14 hang/s (GÓSY 2004); a hadaró ezt az értéket alig lépi túl a spontán narratíva során (hang/s), a többi beszédprodukcióban pedig az artikulációs tempója átlagos vagy kicsivel átlag alatti. Ugyanakkor a fonéma/s-ban megadott tempóérték két beszédprodukcióban is nagyobb a köznyelvi átlagnál. A spontán narratívában nagy különbséget találunk: a hang/s-ban és a fonéma/s-ban megadott értékek közötti nagy eltérés a gyakori hang- és szótagkihagyásokra utal. Jóval kisebb különbséget találunk az irányított spontán beszéd esetén a két értékben, ekkor az AT egyik mérõszámmal megadott értéke sem haladja meg a köznyelvi átlagos tempóét. Bár a leglassabb artikulációs tempót a lassított beszédben mértük, ez az érték is alig marad a magyar köznyelvi átlagos AT alatt.

Az AT-értékeket beszédszakaszonként is megvizsgáltuk. Az 1. ábrán látszik, hogy az AT-értékek szóródása a spontán beszédben a legnagyobb, a legtöbb adat ebben a beszédtípusban a 17-18 hang/s-os tartományba esik. Szintén széles tartományban szóródnak az irányított spontán beszédben mért AT-adatok, míg a szónoki beszédben a legkisebb a szóródás. Ezek a különbségek a ritmustalanság mértékét is jelzik.
1. ábra: Az AT-értékek eloszlása beszédtípusonként
1. ábra: Az AT-értékek eloszlása beszédtípusonként

A statisztikai elemzés szerint szignifikáns különbség van az egyes beszédtípusokban adatolt AT-értékek között (a one-way ANOVA szerint a beszédtípusok között F(3, 278) = 5,115; p = 0,002; a Tukey post hoc teszt szerint a spontán narratíva szignifikánsan eltér a lassított beszédtõl [p = 0,002] és a szónoki beszédtõl [p = 0,019]; míg az irányított spontán beszéd egyik beszédtípustól sem tér el szignifikánsan, sem a lassított és a szónoki beszéd egymástól).

A szünetek aránya a spontán narratívában a legalacsonyabb: 28,3%, ám ebbõl a hezitálás ebben a beszédtípusban a legnagyobb mértékû (a szünetek 27,9%-a). A szünettartás mértékének növekedése az irányított spontán beszédben a gondolkodtató feladatnak köszönhetõ, míg a szónoki beszédben a hatáskeltés eszközeként is funkcionálhat. Egy kiugróan magas szünettartamot is adatoltunk ez utóbbi beszédtípusban, amelynek oka egyrészt beszédtervezési zavar, másrészt hatáskeltési szándék volt. A szándékosan lassított beszédprodukcióban megfigyelhetjük, hogy amíg a lassítás mértéke az AT-t tekintve nem túl nagy, a lassítás következménye a pontosabb artikuláció és a nagyobb arányú szünettartás. A szünetek eloszlását a 2. ábrából olvashatjuk le.
2. ábra: A szünetek eloszlása beszédtípusonként
2. ábra: A szünetek eloszlása beszédtípusonként

A statisztikai próba szerint a szünetek idõtartamában is szignifikáns különbség van az egyes beszédtípusok között (a one-way ANOVA szerint a beszédtípusok között F(3,329) = 9,704; p < 0,001; a Tukey post hoc teszt szerint azonban csak a szónoki beszéd és az összes többi beszédtípus között van szignifikáns különbség: p < 0,001). Ugyanakkor a beszédtípusok tagoltsága a szünetek megjelenésének gyakoriságáról árulkodik: a beszélõ a leggyakrabban az irányított spontán beszédben és a lassított beszédprodukcióban tartott szünetet (2,8 szavanként), míg a legfolyamatosabb beszédre a szónoki beszéd során volt képes (3,6 szavanként tartott szünetet).

A néma szünettõl különböző megakadások közül a hezitálás volt a leggyakoribb a beszédprodukciókban. Kivételt képezett a szónoki beszéd, ebben egyetlen megakadást adatoltunk, egy téves kezdést (hezitálást nem), ezért a megakadások elemzésében ezzel a beszédtípussal nem foglalkozunk. A leggyakrabban a spontán narratívát akasztották meg megakadások, 4,3 szavanként találtunk hezitálást, ismétlést, töltelékszavakat és egyéb megakadásokat. Az irányított spontán beszédben 6,4 szavanként, a lassított beszédprodukcióban 11 szavanként fordultak elõ megakadások. A megakadás-típusok gyakoriságát a 3. ábrából olvashatjuk le.
3. ábra: Az egyes megakadás-típusok gyakorisága (100% = az adott beszédtípusban elõforduló összes megakadás)
3. ábra: Az egyes megakadás-típusok gyakorisága
(100% = az adott beszédtípusban elõforduló összes megakadás)

Következtetések

Kiinduló hipotéziseink beigazolódtak. Az egyes beszédprodukciók között fonológiai és temporális különbségeket is találtunk. A hadaró természetes spontán beszédében találtuk a hadarásra jellemzõ legtöbb tünetet; ennek a beszédtípusnak volt a tempója a leggyorsabb, és ebben adatoltuk a legtöbb hezitálást és megakadásjelenséget is.

Az irányított spontán beszéd gondolkodtató feladatot jelentett a beszélõnek, amit az artikulációs és a beszédtempója, illetve a szünetek gyakoribb megjelenése is jeleztek.

Ugyanakkor a megakadások száma csökkent, az artikuláció pontosabbá vált ebben a beszédprodukcióban.

A lassítási feladat nagy nehézséget okozott a hadarónak. Erre egyrészt a gondolatainak többszöri elismétlése, másrészt a beszédprodukció rövidsége, harmadrészt a szünetek számának növekedése utalt. Bár a beszédszakaszonként mért artikulációs tempóinak az értéke szignifikánsan különbözött a spontán narratíváétól, az átlagos artikulációs tempója nem különbözött nagymértékben sem a spontán narratívában mért átlagtól, sem pedig a magyar köznyelvi átlagos artikulációs tempó értékétõl.

A legfolyamatosabb beszédprodukció a szónoki beszéd volt. Ebben a szituációban volt a legtöbb ideje a beszélõnek arra, hogy a gondolatait rendezze; de a legnagyobb stresszhelyzetet is ez jelentette a számára, hiszen csoport elõtt kellett beszélnie. Az artikulációja pontos volt, megakadásjelenségek nem tarkították a beszédét, az artikulációs tempója a magyar átlagos tempóértékre lassult. Mindezt a szünetek idõtartamának jelentõs megnyújtása is segítette.

Vizsgálatunk egyetlen beszélõ beszédprodukciójára irányult, azonban a tapasztalatok és a szakirodalom szerint az eredmények tipikusnak mondhatók. Mivel a hadarók ritkán keresik fel a logopédust, különösen fontos lenne, hogy a hadaró beszéd (objektív kutatásokkal is igazolható) sajátosságait ne csak a beszéddel foglalkozó szakemberek, hanem minden pedagógus alaposan megismerje, és megfelelõ tanácsokkal tudja ellátni a tanítványait. Hiszen a kezeletlen hadarás kihat a beszélõ személyiségére, és így az egész életére is.


 
Irodalom

  • CURLEE, R. F. (1996) Cluttering: data in search of understanding. In: Journal of Fluency Disorders, 21, 367–371.
  • DALY, D. A. (1996) "Cluttering: assessment, treatment planning, and case study illustration. In: Journal of Fluency Disorders, 21, 239–248.
  • GÓSY, M. (2004) Fonetika, a beszéd tudománya. Budapest, Osiris Kiadó.
  • GÖLLESZ V. (szerk.) (1990) Gyógypedagógiai kórtan. Tankönyvkiadó. Budapest, 378–382.
  • KASSAI I. – VASSNÉ KOVÁCS E. (1991) A magánhangzók időtartamviszonyai hadaró beszédben. In: Vassné Kovács E. (szerk.) Szemelvények a hadarás témakörébõl. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 101–112.
  • MUSSAFIA, M. (1970) Various aspects of cluttering. In: Folia Phoniatrica, 22, 337–346.
  • MYERS, F. L. – ST. LOUIS, K. O. (Eds.) (1992) Cluttering: A Clinical Perspective. Kibworth, England: Far Communications. PREUS, A. (1992) Cluttering and stuttering: Related, Different or Antagonistic Disorders? In: Myers, F. L. – St. Louis, K. O. (Eds.) 1992. Cluttering: A Clinical Perspective. Kibworth, England: Far Communications, 55–70.
  • SUBOSITS, I. (2001) A beszéd rendellenességei. Egyetemi Fonetikai Füzetek 30. Budapest.
  • VASSNÉ KOVÁCS E. (szerk.) (2001) A hadarás. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar, Budapest.
  • VASSNÉ KOVÁCS, E. – KASSAI, I. (1991a) A hadaró beszéd tempója és szünetei. In: Vassné Kovács E. (szerk.) Szemelvények a hadarás témakörébõl. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 79–86.
  • VASSNÉ KOVÁCS, E. – KASSAI, I. (1991b) A hadaró beszéd dallama. In: Vassné Kovács E. (szerk.) Szemelvények a hadarás témakörébõl. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 93–100.
  • WEISS, D. A. (1991): Hadarás. Tünetek. In: Vassné Kovács E. (szerk.) Szemelvények a hadarás témakörébõl. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 57–71.

2010/1
Év: 2010
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2010 következő év

2010/1
2010/1

2010/2
2010/2

2010/3
2010/3

2010/4
2010/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05