2010
2010/1

tartalom:

Hatos Gyula: Az értelmi akadályozottsággal élő emberek: nevelésük, életük
Vágó Éva Anna
Budapest, APC Stúdió, 2008. Negyedik, átdolgozott, időszerű kiegészítésekkel bővített kiadás.

"Emberség és szaktudás" a kezdő alcíme Hatos Gyula új könyvében a nevelõi magatartásról szóló fejezetnek. Hitvallás is lehetne a hosszú pálya tudományos eredményeit összefoglaló, a gyógypedagógiai gyakorlat köré rendeződő munkának. Mi, akik a magyar gyógypedagógiai szakirodalomban elõször Hatos Gyula nevét ismerhettük meg avval a népességgel kapcsolatban, akiknek nevelésére készültünk, ismét megújult látásmóddal kiegészítve kapjuk kézhez a fõiskolai tanár tudását. A Gyógypedagógiai Kar névadójához hűen, a politikailag korrekt kutatásetikai elvek alapján "tevékenységével a veszélyeztető jelenségek kiküszöbölésére, az esélyegyenlőtlenségből származó hátrányok megszüntetésére törekedve hívja fel a figyelmet, a rendelkezésére álló tudományos eszközökkel." A teljes gyógypedagógiai gyakorlatot átfogó témák – annak jellegébõl fakadóan – elsõsorban a pedagógiai pszichológia, a tanulás, nevelés, fejlesztés kérdései köré rendezõdnek. Részletesen tárgyalja az együttnevelés, a befogadás problémáit, megkülönböztet szociális és "perszonális integrációt". Ez utóbbi fogalomról írja: "azt a képességet jelenti, amellyel az egyén akadályozottsága ellenére megtalálja identitását, és ellensúlyozni tudja a társadalmi szerepekben őt gyakran sújtó kiszolgáltatottságot, félreállítást."

A nevelési célok, területek, módszerek fejezete a "problematikus nevelési szempontokat" egy demokratikus társadalomra, befogadó környezetre vonatkoztatja. Felhívja a figyelmet arra, hogy abban a sajátos szituációban, amelyben az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése zajlik, nem könnyû megtalálni a helyes nevelési célokat és utakat. Vallja, hogy a beilleszkedési, integrációs képesség fejlesztése "vezetõ cél" az akadályozott tanulók nevelésében. A társadalmi hatásokat nevelési célból tekinti, az egyént gazdagító hatások, a közösség által nyújtott többlet oldaláról. Európai tapasztalatokra hivatkozva óv attól, hogy a szakmai elemzés kiindulópontja a "nevelõi szükséglet" legyen.

Izgalmas fejezete a könyvnek a kognitív fejlõdés új szemléletét bemutató rész. Az észlelés, a figyelem, az emlékezés, a gondolkodás jellegzetességei a gyakorló pedagógus számára különösen "feladják a leckét". Hogyan tanítható!? – kérdezi a csoportban tanító szakember nap mint nap az iskolában. Az értelmileg akadályozott gyermekek és felnõttek ugyanis a gondolkodás területén kerülnek legtávolabb nem akadályozott társaiktól. Ahogy a szerző írja: "nagyon sok pszichés jelenség – a mai értelmezések szerint – esetükben nem közvetlen, hanem közvetett kapcsolatban van az intelligencia fogyatékosságával."

A könyvben az életkori vertikum is megjelenik a kérdések horizontális szemlélete mellett: a csecsemõ – és a kisgyermekkor, az intézményhálózat az óvodától a felnõttek otthonáig, az iskoláskor a kezdetektõl a felnõttkorig. A korai segítségnyújtással kapcsolatban – hazai tapasztalatokat idézve – hívja fel a figyelmet arra, hogy a "korai" jelzõ nem jelent meghatározott idõpontot, sõt, gyermekenként nagyon eltérõ lehet. Lényege inkább "a megfelelõ idõ", azaz akkor kell indulnia a beavatkozásnak, amikor a fejlõdésben mutatkozó zavar felismerhetõ, érzékelhetõ, tehát a legkorábban, egyes esetekben már a megszületés után.

A "gyógypedagógiai nevelési és oktatási intézmény" mint a népesség szempontjából legátfogóbb intézmény az értelmileg akadályozottak számára is, Hatos Gyula bemutatásában módosul napjainkban. Az iskola ebbõl a szempontból az "élet tere", és nem elsõdlegesen ismereteket nyújtó, "mûveltséget" adó intézmény. Az iskolai élet így a tudás és szociális magatartás alakulásának sajátos ötvözetét adja. Az akadályozott gyermekek és fiatalok pedagógiai ellátásával kapcsolatos nemzetközi gyakorlat szerinti alapkövetelmények, sajátos vonások: "a képzés legyen egyénre szabott, helyileg elérhetõ, terjedjen ki minden speciális szükségletû személyre", beleértve a terápiás szükségletek, egyéni nevelési igények kielégítését is.

A könyvben új fejezetrészeket találunk az iskolai tanítás és tanulás gyakorlatára vonatkozóan. Hangsúlyt kap az ismert követelmény, "a fejlõdésnek való megfelelés", melyet a pedagógiai pszichológia kezdetei óta vallanak a szakmában – az iskolai gyakorlatból mégis gyakran hiányzik. A szerzõ tapasztalatát bizonyítja, hogy jelzi: "a tanulók iskolai terhelése feleljen meg az értelmi fejlettség fokának". Az oktatásban ugyancsak fokozott jelentõségû a célok strukturálása az értelmileg akadályozott gyermekek számára. (Itt jegyzendõ meg, hogy ama "egyéni differenciálás" a gyógypedagógiai iskolák és tanáraik speciális tudása, mely éppen az ép fejlõdésû gyermekek tanárai között metodikailag és szervezésben egyaránt nehezen megvalósíthatónak tûnik…) Ahogy Hatos Gyula is írja: " a tanárnak a tervezés során részletekbe menõen kell a cselekvés struktúráját, illetve egy-egy fogalmat elemezni. Végiggondolni, hogyan tudja világossá tenni a fogalom jegyeit, illetve a cselekvéssor lépéseit, végrehajtásának algoritmusait azon a szinten, amely a tanulók értelmi fejlettségének megfelel."

A transzfer alkalmazásával kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az "értelmi fogyatékosok" régi tanításában – éppen, mert a velük foglalkozók nem hittek abban, hogy képesek rá –, a gyógypedagógiai tanárok nem is készítették fel a gyermekeket az ismeretek változatos, új formákban történõ alkalmazására, hanem a meghatározott cselekvésekre "szoktatást" helyezték elõtérbe. Ehelyett a tanítást napjainkban úgy kell megszervezni, hogy sok alkalmat adjon a "teljes és értelemszerû" cselekvésre.

A multidiszciplináris szemléletnek megfelelõen a mûben helyet kap az értelmi akadályozottság korszerû meghatározása, osztályozások, szindromaleírás. A megközelítés irányultsága: szociális és etikai kérdések, antropológiai alapok, az értelmi akadályozottság megkülönböztetése más állapotoktól stb., valamint a "társadalmi befogadás" történeti áttekintése. Ez utóbbi téma – érzékeny más nézõpontokat érintvén, ugyancsak fontos része a könyvnek. Az un. alapfogalmak az értelmi fogyatékosság területén állandó mozgásban, változásban – és remélhetõleg pozitív fejlõdésben vannak. Hatos Gyula látásmódja ezekben a kérdésekben is világos, derûs, a hazai pedagógiai folyamatokat, a gyakorló gyógypedagógust segíteni szándékozó. A könyv egyedisége, hogy állításainak bizonyítására a hazai szakmunkákra és saját vizsgálataira bõséggel – és jogosan – hivatkozik. A párhuzamok és kitekintések, a külföldi példák, perspektívák, eredmények ugyancsak igazolják a szerző konzekvenciáit.

A közel 350 szerzõre hivatkozó, és 205 fogalmat tartalmazó kötet gyakorlati szemléletû, azaz "élõ emberek" rajzolódnak ki valamennyi megállapítása mögött, enciklopédikus gazdagságú munka. A 14 részre osztott tartalom szoros belsõ logikát tükröz. Az egyszerre szerteágazó és egyben tömör szerkezet nemcsak áttekinthetõ, de tananyagként is világos. Nyelvezete, stílusa is a gyakorló kutató-oktató tudósé. A tanulást segítõ szerkezeti elemek (mint például kiemelések, segítõ és összefoglaló kérdések) kezelhetõvé teszik a felnõtt tanuló számára is.

A könyv formai kivitele igényes. Az újszerű látásmódot jelzõ az esztétikus borító – különleges; többrétû tartalommal.

2010/1
Év: 2010
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2010 következő év

2010/1
2010/1

2010/2
2010/2

2010/3
2010/3

2010/4
2010/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05