2010
2010/3

tartalom:

Az EU 2020 Stratégia és a fogyatékos emberek számára hozzáférhető szakiskolai innovációk Magyarországon
Fehér Ildikó ,  Schmitsek Szilvia ,  Schüttler Vera ,  Szauer Csilla



Absztrakt

Magyarország az első államok egyikeként a világon ratifikálta azt az ENSZ egyezményt, amely a fogyatékossággal élő személyek jogait fekteti le. A cikkben bemutatott programok mindegyike a sajátos nevelési igényű fiatalok életpálya-tervezését segíti elő oly módon, hogy közvetve vagy közvetlenül a szakmaválasztásra, az elhelyezkedésre, munkavállalásra készít fel, ezzel is elõsegítve az egyenlő esélyű társadalmi részvételt és a munkaerõpiaci integrációt.

Kulcsszavak: fogyatékkal élők, munkaerőpiac, integráció



Bevezetés

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke 2009. évi újraválasztásához kapcsolódóan ismertette azt a stratégiát, amely a Közösségek 2020-ig megvalósuló jövõképéhez vezetõ utat tartalmazza (Barroso 2010). A stratégia a 2010-ben záruló Lisszaboni reformfolyamat értékelésének pozitív és negatív tapasztalataira épül (Európai Bizottság 2010) és annak helyébe lép.

Az EU 2020 stratégia célja a Közösségek fenntartható növekedésének a biztosítása a tavalyi év súlyos gazdasági és pénzügyi válságát követõ idõszakban. Az Európai Bizottság álláspontja szerint (Európai Bizottság 2009) a válságot követõen új, fenntartható szociális piacgazdaságra kell áttérnie az Uniónak, ahol a jólét forrása az innováció és az erõforrások hatékonyabb és környezetbarát felhasználása. Ezen folyamatok legfontosabb inputja pedig a tudás.

A dokumentum alapján a közösségi szintû és tagállami szakmapolitikáknak erõsíteni kell a társadalmi kohéziót, reagálniuk kell a munkanélküliség kérdésére és ösztönözniük kell a társadalmi befogadást. Ehhez egészen biztosan szükséges újragondolni a tagállami oktatáspolitikákat és foglalkoztatáspolitikákat, valamint a hozzájuk kapcsolódó struktúrákat.

Jelen publikáció ehhez a közös gondolkodáshoz kíván hozzájárulni a hátrányos helyzetû és fogyatékos fiatalok szakmatanításának és munkaerõpiaci elhelyezkedésének tekintetében innovatív hazai gyakorlatok ismertetésével.

I. Az EU 2020 stratégia kapcsolata a fogyatékosüggyel

A stratégia három területen irányoz elõ tennivalókat, melyek közül különösen a második közvetlenül kapcsolódik a fogyatékos emberek képzési és munkaerõpiaci integrációjának ügyéhez.
  1. A gazdasági növekedés tudáson és innováción alapul. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell a K+F kapacitásukat és az innovációs teljesítményüket, valamint jobban ki kell használniuk az info-kommunikációs technológiák elõnyeit és létre kell hozniuk a közös digitális piacot.
  2. Befogadó és magas foglalkoztatási mutatójú társadalom megteremtése, ahol érvényesül a flexicurity elve (Flexicurity: flexibility and security, vagyis rugalmasság és biztonság.). Ez azt jelenti, hogy olyan képzési és munkaerõpiaci környezetet kell teremteni, ahol az emberek elsajátíthatják azokat a képességeket, kompetenciákat, amelyek az újonnan megjelenõ munkakörök betöltésére teszik alkalmassá õket. Szükség van egy Új Munkaerőpiaci Agenda megalkotására, amely lehetővé teszi az egész életen át tartó tanulás lehetõségéhez való egyenlõ esélyû hozzáférést, valamint a nem átlagos tanulási képességû tanulók, hallgatók oktatási rendszerekben való sikeres boldogulását. Fontos cél, hogy a munkaerőpiaci kereslet és kínálat találkozzon, és elháruljon minden akadály a munkaerõ szabad áramlása elõl.
  3. Környezetbarát növekedés megalapozása. Ez az jelenti, hogy a Közösségek úgy építsék versenyképes és fenntartható gazdaságaikat, hogy figyelembe vegyék a klímaváltozás és a környezetvédelem szempontjait.
Az EU 2020 Stratégiához, valamint az Unió 2003-2010 idõszakra vonatkozó Fogyatékosügyi Akciótervéhez kapcsolódóan a European Disability Forum kezdeményezte egy új egységes, uniós szintû fogyatékosügyi dokumentum megalkotásának a szükségességét. A 2011-2021 idõszakra vonatkozó Európai Fogyatékosügyi Paktum (EDF, 2009) elsõdleges célja, hogy hosszútávú és konzisztens irányt mutasson a tagállamoknak a fogyatékosügy minden területén, illeszkedve a többségi keretekhez. A Paktum tervezett prioritásai a következõk témánk vonatkozásában:
  • Egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása mindenki számára az oktatás területén;
  • Egyenlő bánásmód és egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása mindenki számára a foglalkoztatás területén, különös tekintettel a szakképzésre, a nyílt munkaerõpiaci elhelyezkedésre, a munka megtartására és a munkakörnyezet ésszerû átalakítására, valamint a korrekt bérezésre és karrierpolitikára;
  • A fogyatékos munkaerõ szabad áramlásának elõsegítése a tagállamok társadalombiztosítási és szociális szolgáltatási rendszereinek összehangolása által;
  • A különféle termékekhez és szolgáltatásokhoz, a közlekedéshez, az épített környezethez és az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása a közös piacon belül hozott egységes szabályozókkal és megvalósítási folyamatokkal, amelyek közvetítik az egyetemes tervezés követelményeit.
II. Hazai kezdeményezések

II.1. Szakiskolai program a hallássérült fiatalok munkaerőpiaci integrációjáért

Az általános iskola befejezését követően a hallássérült fiatalok továbbtanuló többsége szakiskolában, speciális szakiskolában folytatja tanulmányait. A speciális intézményekben tanuló fiatalok meghatározó hányadának kevésbé piacképes, alacsonyan kvalifikált szakmák választására nyílik lehetõségük.

Ma Magyarországon a hallássérült gyermekek mintegy 40%-a jár speciális iskolákba (70% siket és 30% nagyothalló), míg a fennmaradó 60% (70% nagyothalló, 30% siket) a hallók között, többségi iskolákban tanul. Az intézmények profilja mind összetettebbé válik, a tanulók a hallásveszteség és a járulékos egyéb fogyatékosságok szempontjából egyre heterogénebbek. Ezen a problémán belső differenciálással igyekeznek segíteni. Az oktatás idõtartama 1–2 évvel hosszabb a többségi iskolákénál. Az általános iskola befejezése után a hallássérült gyermekek oktatása a speciális iskola 9-10. évfolyamán, illetve középiskolában folytatódik. A speciális szakiskolai, illetve szakiskolai képzés elsõsorban egyszerű, alacsony presztízsû szakmák megtanulására ad lehetõséget.

Magyarországon nincs olyan a hallássérültek integrációját segítő több területre ható módszertan, amely kiterjedne az integrációt szolgáló szakképzésre, a fogyatékosságra speciálisan kidolgozott szolgáltatásfejlesztésre (gyógypedagógiai módszertani, szociális, egészségügyi és pályaorientációs, munkaerőpiaci szolgáltatások) és a fiatalok integrált foglalkoztatását biztosító munkahely megtalálására. Éppen ezért a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány hallássérült fiatalok eredményes munkába állítását támogató programjának célja a hallássérült tanulók, fiatalok számára hátránykompenzáló, munkaerõ-piaci elhelyezkedés esélyét növelõ új szolgáltatási programcsomag kidolgozása, kipróbálása és meghonosítása.

A Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Tanács támogatásával megvalósuló projekt keretében kidolgozásra kerülõ szolgáltatáscsomag középpontjában a szakképzésbe bevont hallássérült tanulók és közvetlen környezetük – szülők, szakképző intézmény – áll. A kidolgozásra kerülõ szolgáltatáscsomag a hallássérült fiatal társadalmi integrációját segítõ pedagógiai, szociális, egészségügyi, pályaorientációs és munkaerõ-piaci elemekbõl épül fel.
A szolgáltatáscsomag koordinációs központja egy adott térségben, településen mûködõ speciális iskolához kapcsolódó hallássérült személyeket ellátó pedagógiai szakszolgálatok, mivel ez az intézménytípus rendelkezik a szolgáltatáscsomag egyes elemeihez kapcsolódó feladatok ellátásához szükséges hallássérülés specifikus szakmai, módszertani és gyakorlati háttérrel. A hallássérült tanulók sikeres munkaerõ-piaci elhelyezkedését támogató szolgáltatáscsomag részei a pályaorientációs program mellett a szakmatanulás hatékonyságát segítõ szolgáltatás, a munkaerõ-piac igényeit figyelembe vevõ kiegészítõ szolgáltatás, a hallássérült fiatalok igényeihez igazodó gyógypedagógiai módszertani, illetve egészségügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatások.

A koordináló intézmény feladata az együttmûködés kialakítása minden olyan további szolgáltatóval, amely a fenti célok elérésében saját illetékességi területén segíti a fiatalt. (Pl. regionális munkaügyi központ, alternatív munkaerõ-piaci szolgáltató, szociális szolgáltató stb.)

Reményeink szerint az új szolgáltatási programcsomag képes megteremteni az élethosszig tartó tanulás feltételeit a hallássérült tanulók számára, és fenntartja számukra a továbbtanulás és a magasabb szintû képzettség megszerzésének esélyeit.

A program arra a mindenki által jól ismert ténymegállapításra épít, hogy Magyarországon nagyon sokféle szolgáltató, illetve jól képzett szakmai mûhely próbál magas színvonalú szolgáltatást biztosítani a saját ellátási területén. Programunk a már meglévõ, a szolgáltatási piacon már jelen lévõ szolgáltatók egybekapcsolásával, egyfajta helyi szolgáltatási hálózat kialakulásának ösztönzésével kívánja a hallássérült fiatalok szakképzéstõl a munkaerõpiacra való belépésig terjedõ életútjának támogatását eredményesebbé, hatékonyabbá tenni. Az egymástól szeparáltan mûködõ, egymásról olykor nem is tudó szolgáltatások kapacitásának, humánerõforrásának a hallássérült fiatalok igényeire reagáló célzott egybekapcsolása egyénre szabott hatékony megsegítést tud biztosítani minden rászoruló számára. A program során az egyes szolgáltatók szolgáltatási kínálatának személyre szabott egybehangolása a hallássérült fiatallal és családjával személyes kapcsolatban álló, a fiatal életútját követõ mentor feladata. A mentor kulcsszereplõje a szolgáltatáscsomag mûködtetésének. Tevékenysége olyan sokrétû összetett feladatokból áll, mint kapcsolati háló kialakítása, az együttmûködések lehetséges területeinek feltárása, együttmûködési megállapodások megkötése, szolgáltatások összekapcsolása, információáramlás biztosítása a fiatal, család és szolgáltatók hármasában.

A projekt elõkészítõ szakaszában a Közalapítvány megbízásából a Krolify Véleményés Szervezetkutató Intézet átfogó, kvantitatív kutatást végzett a hallássérült fiatalok iskolai és munkaerõ-piaci integrációjának témakörében. A kutatás három fõ részre tagolódott, a hallássérült fiatalok, a hallássérült gyermekek szülei, valamint a hallássérült fiatalokkal kapcsolatban álló szolgáltatók körében történt kérdõíves adatfelvételen alapuló vizsgálat.

A kérdõíves megkérdezések elsõsorban az iskolai oktatást segítõ módszerek alkalmazására és azok hasznosságára, az iskolai és társas integrációra, a szakma- és munkahelyválasztás motivációira, valamint a munkaerõ-piaccal kapcsolatos feltevésekre vonatkoztak.

"A három részkutatás eredményei jelentõs mértékben összecsengenek, a szerzett tapasztalatok alapján néhány egészen markáns problémakör vázolható fel.
  • a hallássérült fiatalok társas integrációja, különösen a halló kortárs-csoportok vonatkozásában nem kielégítő;
  • a hallássérült gyermekek egy jelentős csoportja komoly iskolai problémákkal szembesül, az iskolák teljesítménye a speciális igények kielégítésében elmarad a kívánatostól;
  • a hallássérült fiatalok és szüleik pályaválasztással, munkaerőpiaccal kapcsolatos információi hiányosak, a tájékoztatásban, orientálásban az iskola szerepe lenne a döntõ, viszont ezt a feladatot nem tudja teljes mértékben betölteni;
  • a hallássérült személyek munkaerőpiaci beilleszkedése, elhelyezkedése elsõsorban a tanult szakmájuknak megfelelõ munkakörök hiánya miatt nehézkes." (KROLIFY 2009, 155.) A kutatás során egyértelmûen kirajzolódott, hogy a hallássérült fiatalok iskolai és munkaerőpiaci integrációja komoly nehézségekkel terhelt. Az információáramlás javítása, a célzott tájékoztató, pályaorientációs programok, a gyermekek (és szüleik), valamint a szolgáltató intézmények közötti kapcsolatok intenzívebbé tétele nagyban segíthetné a jelenleg meglehetõsen problémás folyamatok zökkenőmentesebbé tételét. Alapvetõ fontosságú lenne a hallássérült fiatalok körében tapasztalható elzárkózás feloldása, a csoport fokozottabb társadalmi integrációjának elõmozdítása, a felelõs döntések fiatalok által történõ meghozatalának támogatása." (KROLIFY 2009. 12.)
A projekt egyik meghatározó eleme az a hallássérülés specifikus pályaorientációs program, amely az integráltan vagy speciális intézményekben tanuló hallássérült fiatalok életpályatervezését kívánja támogatni, segíteni. A pályaorientációs program koncepciójának kidolgozásában meghatározó gondolat – a projekt szemléleti kereteihez igazodva – a már meglévő szolgáltatási rendszer szereplõinek maximális mértékű bevonása. Terveink szerint a pályaorientációs program a helyi adottságoktól függõen nem feltétlenül osztálykeretben kerül megvalósításra. Elképzelhetõ – figyelembe véve, hogy az integrált tanulók kevés számban tanulnak egyazon intézményben, inkább elterjedt az a gyakorlat, hogy más-más intézményben folytatják tanulmányaikat –, hogy a pályaorientációs program kiscsoportos formában vagy egyéni foglalkozások keretében valósul majd meg. Ezért fontos, hogy a kidolgozandó program tartalmában és módszertanában is kínáljon olyan alternatívákat a megvalósítóknak, melyek lehetõvé teszik a helyi adottságokhoz való alkalmazkodást.

A projekt kidolgozása során mindvégig szem elõtt tartottuk, hogy az egyes szolgáltatók tevékenységének célzott koordinálása önmagában nem hozhatja meg a kívánt eredményességet anélkül, hogy a résztvevõk kellõen fel lennének készítve a célcsoport igényeinek ismeretére, illetve az egymással való kooperációra, a kialakított kapcsolati háló mûködtetésére. Éppen ezért a projekt részeként kidolgozásra kerültek azok a felkészítõ programok és tartalmak, amelyek minden szereplõ számára a neki szükséges információkat tartalmazza. Ezeknek a felkészítõ programoknak az összeállításában kiemelt szempontjaink voltak, hogy mindenki megfelelõ ismeretekkel rendelkezzen a hallássérültekrõl, ismerje a szolgáltatási hálóépítés technikáját és pontosan tudja definiálni a saját helyét ebben a szolgáltatási rendszerben.

A program kipróbálása folyamatban van. A szolgáltatáscsomag beválása esetén nemcsak a szakképzést, hanem a felnõttképzést és a felsõoktatást is kiegészítheti, továbbá segíti a nyílt munkaerõpiacon történõ elhelyezkedést és a munkaerõ-piaci igényeknek való megfelelést.

II.2. Dobbantó program, a lemorzsolódó sajátos nevelési igényű (SNI) szakiskolai tanulók iskolai és társadalmi integrációjának egyik lehetséges útja

A szakiskolai lemorzsolódás arányszáma a legutóbbi kutatások szerint 26%. Ez az évek óta növekvõ arányszám a szakiskolai képzéssel foglalkozó szakembereket arra késztette, hogy különbözõ országos szintû fejlesztéseket indítsanak el (pl. SZFP I-II.). Ezekre, illetve külföldi jó gyakorlatokra épít a Dobbantó program, amely a Munkaerõpiaci Alap képzési alaprész központi keretébõl, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet támogatásával valósul meg. A program megvalósító szervezete a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, szakmai vezetõje Bognár Mária.

A közoktatási törvény 126.§-a az SNI tanulók számára egy elõkészítõ osztály indítását teszi lehetõvé. Ez a törvény volt a háttere a Dobbantó program létrehozásának.

A Dobbantó program célja, hogy a 2008-2011 közötti idõszakban kipróbáljon egy olyan intézményfejlesztési formát, mely eredményesen felkészítheti a szakiskolákat a lemorzsolódás csökkentésére. A program szakemberei egy új pedagógiai program kidolgozásában és megvalósításában nyújtanak segítséget, mellyel a hagyományos iskolai képzésben kudarcot átélt fiatalok tanulási sikereket érhetnek el, és felkészülhetnek a munkaerõpiacra történõ sikeres kilépésre. Olyan sajátos nevelési igényû fiatalokról van szó, akik a megismerõ funkciók és/vagy a viselkedés fejlõdésének rendellenességével küzdenek és/vagy az iskolarendszerbõl korábban kisodródtak.

A program épít az eddigi hazai fejlesztésekre (MAG, SZFP-I, SZFP-II, EQUAL, NFT HEFOP 3.1.1. és 2.1.b.) és a nemzetközi szervezetek (E2C, APS International) jó gyakorlataira egyaránt.

A program megvalósítói

A Dobbantó programban 15 – pályázati úton bekerült – szakiskola vesz részt, mely vállalta, hogy a célcsoport számára a szakiskolai képzés 9. évfolyama elé elõkészítõ új évfolyamot szervez. A szakiskolák az ország különböző megyéiben találhatók, amelyek 2008 novemberétõl elkezdték a felkészülést a tanulóközpontú Dobbantó osztályok létrehozására. 2009 szeptemberétõl pedig megkezdõdött a munka az újonnan kialakított osztályokban.

A munka jelenleg az alábbi intézményekben zajlik: Martin János Szakiskola – Miskolc; "Esély Pedagógiai Központ" Általános Iskola, Speciális Szakiskola – Békéscsaba; BudaiVároskapu Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola – Pécs; FVM Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképzõ Iskola – Budapest; ADDETUR Alapítványi Gimnázium és Szakképzõ Iskola – Budapest; Göllesz Viktor Általános Iskola, Speciális Szakiskola – Iregszemcse; Éltes Mátyás Általános Iskola, Speciális Szakiskola – Nyírbátor; Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola – Budapest; Harruckern János Gimnázium, Szakképzõ Iskola, Készségfejlesztõ Speciális Szakiskola – Gyula; Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskola – Budapest; Esély Kövessi Erzsébet Szakképzõ Iskola – Budapest; Szász Márton Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola – Tapolca; Kecskeméti Mûszaki Szakképzõ Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégium – Kecskemét; Szolnoki Szolgáltatási Szakközép és Szakiskola – Szolnok; Kiskunfélegyházi Középiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Kollégium – Kiskunfélegyháza.

A program támogató rendszere

A Dobbantó program fókuszában a tanuló helyezkedik el, akinek egyéni szükségleteihez, fejlõdési igényeihez igazodó bánásmódot, személyközpontú tanítás-tanulást biztosít egy kompetenciaalapú programcsomag segítségével a pedagógus.

A fejlesztés tulajdonképpen egy releváns akciókutatás, mert a program egészére vonatkoztatott rendszeres önértékelést, reflexiót s megfelelõ szakmai támogatást biztosít. Ezáltal az intézmények saját változási folyamataiknak aktív gazdáivá tehetõk. Az intézményeket erre a szerepre több sajátos támogató rendszerrel készíti fel a program:
  • Az iskolák pedagógusait az iskolákban szervezett rendszeres tréningekkel és mentori segítséggel támogatja. A pedagógus-teameket a változást segítõ mentorok új pedagógiai módszerekkel (pl. adaptív és differenciált tanulásszervezés; a személyközpontú tanítástanulás folyamat, tanulási helyzetek, amelyek a tanulók alapszükségleteire összpontosítanak) és oktatási tartalmakkal (pl. kompetenciaalapú programcsomag), támogatási formákkal (pl.: szerzõdéses rendszer; segítõ párrendszer; segítõ és diákpárjának heti rendszerességû beszélgetése; egyéni fejlõdési terv; pályaorientáció) segítik.
  • Az intézményvezetés számára ún. "edu-coach" szolgáltatást biztosít. Az "edu-coach" olyan szakembert jelent, aki jártas az üzleti világban, s az intézményvezetõknek abban segít, hogy a szakiskola megtalálja a helyét a helyi közösségen belül az adott fenntartó bevonásával. Ezen kívül a helyi pedagógiai program kialakításában, megvalósításában, a változások kezelésének stratégiáiban és a munka világának megismerésében nyújt támogatást. Az iskolákba rendszeresen kijárnak az edu-coachok.
  • A program könnyen alkalmazható önértékelési eljárásokat bocsát az intézmények rendelkezésére, amelyek segítségével nyomon követhetik saját változásaikat, s mérföldköveket határozhatnak meg saját fejlõdési folyamatukban.
  • A Dobbantó program megvalósítását öt szakmai munkacsoport segíti, mindegyik azokra a nagy területekre szervezõdik, amelyeknek kitüntetett fontossága van a program kialakítása és eredményes megvalósítása szempontjából: tartalomfejlesztés, híd a munka világába, diáktámogatás, iskolafejlesztés, intézményesítés/fenntarthatóság.
A tartalomfejlesztõk elsősorban a NAT adott mûveltségterületeire épülõ modulokat fejlesztik, amelyek a következõk: anyanyelv (5 modul), matematika (2 modul), természetismeret és matematika (2 modul), természetismeret (1 modul), társadalomismeret (2 modul), idegen nyelv (2 modul) (Tartalomfejlesztõ és Híd mcs. 2009). A "Híd a munka világába" munkacsoport az életpálya-építéssel kapcsolatos modulokat fejleszti. Ezek az alapvetõ munkavállalói és életpálya-építési kompetenciákhoz kapcsolódó modulok (8 modul) és a munkavégzéssel kapcsolatos kompetenciákhoz tartozó modulok (22 modul) (Tartalomfejlesztõ és Híd mcs. 2009). A diáktámogatók a diákok személyiségének és teljes körû támogatási formáinak megismerésében segítik a pedagógusokat, s a következõ elv alapján támogatják õket: "Segítõk vagyunk, és ez azt is jelenti, hogy képesnek kell lennünk magunkkal mindazt megcsinálni, amit a segítettekkel teszünk vagy tõlük elvárunk." (Gyõrik és mtsai 2009. 25.). Az iskolafejlesztõk felelõsek a pedagógusok szakmai fejlesztéséért, a vezetésfejlesztésért, a szervezetfejlesztésért és a program helyi beágyazódásának elõsegítéséért. Az intézményesítõk feladatai az intézmények körének kiválasztása, a szakképzési rendszerbe való illeszkedés/illesztés kidolgozása, részvétel a Dobbantó mûködtetésében és a fenntarthatóság kialakítása.

Hol tart most a Dobbantó?

A programban 2009 szeptemberében a fejlesztési szakasz lezárása után megkezdődött a megvalósítás. Az iskolákban elkészültek a vonzó tanulási környezetet biztosító osztálytermek és felálltak a felkészült pedagógus-teamek. A 15 Dobbantó osztályba 169 tanuló jelentkezett. A tanulók közül 35,5%-nak van SNI A diagnózisa, 16,5%-nak SNI B diagnózisa, 12,4%-nak rendelkezik BTM diagnózissal és 35,5%-uknak nincs semmilyen diagnózisuk. A fiatalok 9,3%-a már az iskolarendszeren kívülrõl érkezett, tehát valamilyen képzésben lemorzsolódott. A saját iskolában évet ismétlõk száma megegyezik a más középiskolából érkezőkével kb. 15% (Intézményesítõ munkacsoport, 2009). Az általános iskolákból közvetlenül érkezõk aránya a legmagasabb, közel 60%.

A Dobbantó program eddig bizonyította megtartó erejét, ugyanis a szeptemberben beiratkozott diákok 95%-a még mindig szívesen tanul a saját Dobbantó osztályában. Tehát, aki lemarad, az nem feltétlenül marad ki. (A Dobbantóval kapcsolatos további információk a www. fszk.hu/dobbanto és a www.dobbantok.hu honlapokról tölthetők le.)

II.3. KOMP és MHGY programok a sikeres munkaerőpiaci felkészülésért

Az iskolai élet és a munkavállalás között igen nagy szakadék húzódik, ami nem csak az addigi életforma – idõbeosztás, tevékenységrendszer, felelõsségvállalás – gyökeres megváltozását jelenti, de magában hordozza az érzelmi feszültséggel járó átlépést a gyermek-létbõl a felnõtt-létbe. Lényegesen könnyebb a váltás egy fokozatos felkészítés mellett, átvezetve a fiatalokat az iskolából a munka világába.

Lényeges mindez olyan szemszögbõl is, hogy a munkanélküliség szempontjából köztudottan az egyik legveszélyeztetettebb társadalmi csoport a pályakezdõk köre. A speciális szakiskolák diákjai esetében általában halmozottan jelentkeznek hátrányok a fogyatékosság mellé: objektív megközelítésben a szakképzettség, munkatapasztalat hiánya, szubjektív oldalról pedig az önbizalomhiány, a negatív énkép, a munkavállaláshoz nélkülözhetetlen kulcskompetenciák gyengesége, olykor hiánya.

E hátrányok kezelésének egyik módja, ha a sajátos nevelési igényû fiatalokat a szakmaszerzésre ösztönözzük, illetve ezzel egyidejûleg elkezdõdik az a tudatos, célorientált folyamat, ami munkába állásukat segíti elõ a kompetenciafejlesztéssel megtámogatott életpályatervezés nyomán.

Az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának 2007–2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési terve – 1062/2007. (VIII. 7.) Korm. határozat IV./5. pontja alapján – rendelkezik arról, hogy: "…A szakképzésbe bekapcsolható fogyatékos fiatalok esetében a képzés és pályaorientáció intézményrendszerének fejlesztésével meg kell teremteni a képzés, a rehabilitáció és a foglalkoztatás összhangját."

A Fogyatékos Személyek Esélyegyelõségéért Közalapítvány ezen alapelvet szem elõtt tartva valósítja meg a "Kompetencia központú oktatásfejlesztés, a munkavállalásra való felkészítés egyéni programja" című – a szakértők által KOMP programnak elnevezett szakiskolai fejlesztést, amely filozófiájában és célrendszerét tekintve illeszkedik a Salva Vita Alapítvány által 1996-ban kialakított Munkahelyi Gyakorlat programhoz.

A KOMP program a Munkaerõpiaci Alap képzési alaprészének oktatásért felelõs miniszter rendelkezésébe tartozó keretének terhére valósul meg a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet támogatásával.

Átkelés a munka világába, avagy a KOMP program szerepe az életpálya tervezésben

A tanulmányaikat befejezõ fiatalok – legyenek volt bármely iskolatípus diákjai – gyakran számolnak be arról, hogy az iskola befejezését követõen nem találják helyüket a világban: már nem és még nem tartoznak egy adott helyre. Fokozódik ez az érzés akkor, ha a bizonyítvány megszerzését követõen nem egy másik – már szinte megszokott követelményrendszer mellett működő – iskolában folytatódik az életút, hanem a fiatal a munkavállalás küszöbén áll.

A KOMP program törekvése, hogy az intézményekben ne a végbizonyítvány megszerzése vagy "megszereztetése" legyen az iskolavezetés, a pedagógusok, a szülõk és a diákok célja, hanem a munkába állás lehetõségének tudatosítása, ennek érdekében pedig a tudatos életpálya-tervezési tevékenység megvalósítása. A tanulás és a munkavégzés közötti átkelésben, "át-kompolásban" nyújt közvetve segítséget a program.

Ennek érdekében kidolgozásra került a munkavállalásra elõkészítõ, orientációs programcsomag a speciális szakiskolák – és az integrációt felvállaló szakiskolák – részére, amelyet heti két tanórában dolgoznak fel a pedagógusok a tanulókkal. Az orientációs programcsomag feladatai az önismeret, a pozitív énkép és a munkavállaláshoz szükséges alapkompetenciák erõsítését célozzák. Bár a program a 9. évfolyamon tanuló diákok fejlesztését vállalja fel, azonban a szakiskola valamennyi évfolyamát érintõ fejlesztés kezdeteként is értelmezhetõ, hiszen hosszabb távon a már több szakiskola által bevezetett és sikerrel alkalmazott Munkahelyi Gyakorlat program elõkészítését is feladatának tekinti.

A KOMP program pilot jellegû, a pályázati ciklusban aktív együttmûködést teremt a pályázókkal a sajátosságokhoz igazodó gyakorlat, eszköztár, folyamatfejlesztés kialakítására, kipróbálására, a reflexiók beépítésére – vezetõi elkötelezettséget, nevelõtestületi nyitottságot, a változások bevezetését várva és segítve. Öt megvalósító intézményben, öt településen zajlik a modell-kipróbálás:
  • Martin János Szakképző Iskola, Miskolc (speciális szakiskola),
  • Pattantyús Ábrahám Géza Szakképző Iskola, Sajószentpéter (integráló intézmény),
  • Ganz Ábrahám és Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakiskola, Zalaegerszeg (integráló intézmény),
  • Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskola, Esztergom (speciális szakiskola),
  • RIDENS Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégium, Nyíregyháza (speciális szakiskola).
A program sajátossága, hogy a közoktatás keretein belül, a szakiskolákra irányuló más fejlesztésekkel összhangban és azoknak a hatásait felhasználva generál az intézményen belül szervezeti átalakulást, aktivizálva és bevonva a szereplõket (tanuló, pedagógus, intézmény, szülõ, munkaerõpiaci szereplõk), összekapcsolva a szakképzési tevékenységet az alapvetõ munkavállalói kompetenciák fejlesztésével, a munkaadók informálásával és a valódi munkavállalási gyakorlattal.

Az együttműködés során alakuló intézményfejlesztési-, intézményi-, intézményközi együttmûködési rendszer ösztönzi a pedagógusokat új, a tanulási környezetet és a fejlesztést elõsegítõ új módszerek kidolgozására, eszközök fejlesztésére, azok bemutatására és cseréjére a programban részt vevõ többi intézmény számára is, melynek jó alkalmat teremtenek a hálózati találkozók.

A speciális szakiskolák kezébe e fejlesztés által olyan eszköz adható, ami – a meglévõ szolgáltatási rendszerek mellett – erõsíti az intézmény szakmai és társadalmi presztízsét, kapcsolódik az iskolai kompetencia-fejlesztéshez és életpálya építési folyamathoz, emellett pedig a kapcsolatrendszert tárja szélesre – értékes partnerként a munkaerõpiac szereplõit bevonzva az intézmény látókörébe.

A KOMP program jelenleg a 9. évfolyam tanulóira fókuszál, azonban a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács döntése nyomán lehetõség lesz a fejlesztés folytatására a 10. évfolyamon is.

Munkahelyi Gyakorlat program, avagy egy lehetséges válasz az átalakuló munkáltatói elvárásokra

A munkavállalókkal kapcsolatos munkáltatói igények nem statikusak, hanem dinamikusan változnak. Ezért a foglalkoztatói igényeknek való megfelelés csak kellõ alkalmazkodással lehetséges. A hazai szakoktatási rendszer bár egyre inkább felismeri a munkaerõpiaci szükségletek és elvárások jelentõségét, maradéktalanul nem képes felkészíteni tanulóit a dinamikus változásokra.

A speciális szakiskolák esetében különösen izgalmas kérdés a fiatalok felkészítése a munkavállalásra, hiszen a közvélekedés, az elõítéletek és a diszkriminatív paradigmák léte gyakran nem kedvez az egyébként szakmailag kihívást jelentõ, de eredményeket felmutatni képes kísérleti programoknak.

Magyarországon az értelmi fogyatékos fiatalok oktatása alapvetõen szegregáltan történik, így a tanulók nem kapnak esélyt arra, hogy szembesüljenek a felnõtt társadalom és egyben a munkahelyek elvárásaival. A munkaadóknak sincs lehetõsége megismerni a sérült emberek munkavégzõ képességét, adottságait, ezért leginkább elzárkóznak a foglalkoztatásuk elõl. Ezt a két alapvetõ hiányosságot igyekszik megszüntetni a Munkahelyi Gyakorlat (MHGY) program, amely hidat képez az iskola zárt világa és a felnõtt társadalom között.

A Munkahelyi Gyakorlat program fejlesztése már nem a kísérleti fázisban tart, 1996ban dolgozta ki és vezette be Budapesten a Salva Vita Alapítvány (www.salvavita.hu); jelenleg az ország 17 településén mûködik a program, illetve az oktatási intézmények hálózati mûködését a módszergazda alapítvány támogatja.

A program a speciális szakiskolák értelmi fogyatékos, jól szocializált, megfelelõ munkaképességgel rendelkezõ tanulóit készíti fel az integrált munkavállalásra, a felnõtt életre. A gyakorlat során a tanulók heti egy alkalommal különbözõ nyílt munkaerõ-piaci munkahelyekre járnak gyakorlatra. Az évfolyamonként két-három – nagyobb személyi erõforrás esetén több – tanulót egy iskolai segítõ kíséri a munkahelyekre, ahol két-két hónapot töltenek, majd munkahelyet váltanak. Ennek következtében az iskolai tanév végére nyolc munkahelyet, és ezzel együtt nyolc munkatípust ismernek meg a település különböző pontjain.

A program kulcselemei összefoglalva (Salva Vita 2007):
  • a szakiskolás tanulók heti egy alkalommal,
  • 3-4 óra időtartamban,
  • 2, maximum 3 fős kiscsoportban,
  • kéthavonkénti váltásban,
  • mindvégig iskolai kísérő felügyelete mellett,
  • egyszerű, betanított munkakörben,
  • bérezés nélküli munkát végeznek.
A tanulók programba kerülését kiválasztás elõzi meg. A kiválasztásban olyan iskolai szakemberek vesznek részt, akik jól ismerik a fiatalokat. A kiválasztás szempontjai a megfelelő magatartás, egészségi állapot, de kiemelt figyelmet kap a munkakészség, motiváció, érettség is. A programba való bekerülés alsó korhatára 16 év. A pedagógusok az MHGY megkezdése elõtt a fiatalokat felkészítik a munkavégzésre, ami az alábbi témaköröket öleli fel: munkahelyi szabályok, elvárások, felnõtt viselkedés, kommunikáció, munkaés balesetvédelem, higiéniai ismeretek.

A program nem szakmatanuláshoz kötött, a hangsúly azon van, hogy minél szélesebb körben szerezzenek munkatapasztalatot a diákok. Képességeik alapján leginkább az egyszerû, betanított munkakörökben tudnak jól teljesíteni.

A diákok által – a gyakorlati tapasztalatok alapján megerõsített – betölthetõ munkakörök: raktárosi munkakör, irodai kisegítõ, élelmiszeripari munkakörök, termékösszeállító munkakörök, textil- és bõripari munkakörök, faipari munkák, könyvtári kisegítõ munkakör, építõipari munkakörök, elektrotechnikai betanított munkakörök, gyógyszertári kisegítõ feladatok, mosodai munka, szerszámkarbantartás, takarítói munkakör, mezõgazdasági, kertészeti munka, udvaros munkakör, konyhai munkakörök, állatgondozói munkakör, árufeltöltõ munkakör, nyomdai–papíripari munkakörök, segítõ, szociális munkakörök, postai munkakör.

A Munkahelyi Gyakorlat program intézményi szintû támogatása jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jóvoltából a Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs alaprész 2008. évi központi keretének terhére valósulhat meg.

Összefoglalás


Magyarország, az elsõ államok egyikeként a világon, ratifikálta azt az ENSZ egyezményt, amely a fogyatékossággal élõ személyek jogait fekteti le. Az egyezmény kötelezõ hatályának elismeréséül hazánkban az Országgyûlés megalkotta a 2007. évi XCII. törvényt. A jogszabály 24. cikke rendelkezik az oktatás területéhez kapcsolódó jogokról, így az alapfokú-, valamint a középfokú oktatásról. Az egyezmény előírja:

 
"…A részes államok képessé teszik a fogyatékossággal élõ személyeket életvezetési és szociális fejlõdési készségek elsajátítására, hogy elõsegítsék az oktatásban és a közösségben való teljes és egyenrangú részvételüket.

…A részes államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élõ személyek hátrányos megkülönböztetés nélkül és másokkal azonos alapon férnek hozzá az általános felsőfokú oktatáshoz, a szakképzéshez, felnõttoktatáshoz és élethosszig tartó tanuláshoz. E célból biztosítják az ésszerû alkalmazkodást a fogyatékossággal élõ személyek számára."

A cikkben bemutatott programok mindegyike – összhangban az ENSZ Egyezmény rendelkezéseivel – a sajátos nevelési igényû fiatalok életpálya tervezést segíti elõ oly módon, hogy közvetve vagy közvetlenül a szakmaválasztásra, az elhelyezkedésre, munkavállalásra készít fel, ezzel is elősegítve az egyenlő esélyű társadalmi részvételt és a munkaerőpiaci integrációt.

 
Felhasznált irodalom
 
  • Barroso, J. M. (2010): EUROPE 2020 – A strategy for sustainable growth and jobs. Contribution from the President of the European Commission to the informal meeting of Heads of State and Government of 11 February 2010. European Commission, Brüsszel.
  • European Disability Forum (2009): Proposal for a European Pact on Disability. EDF, Brüsszel.
  • European Disability Forum (2010): Fact and figures about disability. Letölthető: LINK, EDF, Brüsszel.
  • Európai Bizottság (2009): Bizottsági munkadokumentum – Konzultáció a jövőbeni "EU 2020" stratégiáról. Brüsszel, 2009.11.24. COM(2009)647 végleges. European Commission, Brüsszel.
  • Európai Bizottság (2010): Bizottsági szolgálati munkadokumentum – A lisszaboni stratégiát értékelõ dokumentum. Brüsszel, 2.2.2010 SEC(2010) 114 végleges. European Commission, Brüsszel.
  • KROLIFY Vélemény és Szervezetkutató Intézet (2009): Hallássérült fiatalok pályaorientációja és munkaerõpiaci integrációja – Diákok, szülõk és szolgáltató intézmények körében végzett kutatási tapasztalatok tükrében – kutatási zárótanulmány. LINK, 155 oldal. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, Budapest.
  • Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Intézet (2009): Szakiskolai mérések. 2008/2009. év végi mérés. https://www.nive.hu/index_sec.php, NSZFI, Budapest.
  • Tartalomfejlesztő és Híd a munka világába munkacsoport (2009): A Dobbantó program tanulásszervezés keretei. Munkaanyag. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, Budapest.
  • Győrik Edit és mtsai (2009): Diáktámogató munkacsoport. In: Hírlevél, 2009/I. szám. 25. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest.
  • Intézményesítő munkacsoport (2009): Kik járnak a 2009/2010-es tanév Dobbantós osztályába? In: Hírlevél, 2009/III. szám, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, Budapest.
  • Salva Vita Alapítvány (2007): Munkára készen – Útmutató munkáltatóknak. Salva Vita Alapítvány, Budapest
  • Bíró Veronika–Palkovics Rozália Natália (2006): "Hatás-vadászat" A Munkahelyi Gyakorlat hatásvizsgálata. Salva Vita Alapítvány, Budapest.

2010/3
Év: 2010
Szám: 3
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2010 következő év

2010/1
2010/1

2010/2
2010/2

2010/3
2010/3

2010/4
2010/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05