2010
2010/3

tartalom:

"A füstben mi is vakok vagyunk"
Veress Éva ,  Fehér Zsigmond ,  Somorjai Ágnes

"Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni benne, hogy rátaláljon önmagán belül."

Az elképzelés

A 2009-es évben az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság fõigazgatója által, Dr. Balogh Imre özvegye felajánlása alapján kihirdetett pályázaton "Tájékozódás és közlekedés kedvezőtlen látási viszonyok között az érzékszerveink útján" című pályaművel és "A füstben mi is vakok vagyunk" jeligével Erdélyi István tű. őrnagy első helyezést ért el (Védelem 2009. XVI. évfolyam 4. számában megjelent cikk).

Tanulmányának idõszerûségét sajnos több szakmai baleset és személyes tapasztalat is igazolta. A dolgozat lényegi eleme, hogy a tájékozódási és közlekedési (továbbiakban: TK) technikák eddig látássérülteknek tanított, ám a látók számára is oktatható, megtanulható, segédeszköz nélküli elemeit beépítsük a tûzoltó alapképzésbe, majd a továbbképzésbe.

Napi szinten kiemelt igényként jelentkezik a tűzoltóknál, hogy felkészüljenek a tûzoltás, mûszaki mentés során bekövetkezett kedvezõtlen látási viszonyok között történõ biztonságos, balesetmentes tájékozódásra és közlekedésre segédeszközök nélkül is.

A fent említett tanulmány vizsgálja az érzékszervek útján történõ tájékozódás és közlekedés módszerét, annak érdekében, hogy miként lehet integrálni az ún. "vakos közlekedést" a tûzoltó szakmába.

A tanulmány egy új módszerre hívja fel a beavatkozói állomány figyelmét, mely kiegészítése a segédeszközös tájékozódásnak és közlekedésnek, de bármilyen jellegû probléma esetén alkalmazható, ezért nem elhanyagolható.

A Vakok Iskolájának tájékozódás és közlekedés tanárai törekedtek arra, hogy egy kísérleti tréning keretén belül megtanítsák azokat a technikákat, amelyek segítségével teljesen önállóan, magabiztosan és nem utolsósorban biztonságosan képes egy tűzoltó eligazodni az általa ismert terepen és útvonalakon, illetve ismeretlen útvonalon, idegen környezetben, kedvezõtlen látási viszonyok mellett is.

A tűzoltói TK módszer csak akkor érheti el a kívánt eredményt, ha a Vakok Iskolája közlekedés tanárainak szakmai ismereteit, a tûzoltók ismereteit, valamint a tréningeken részt vevõ oktatottaknak a képzés során összegyûjtött tapasztalatait ötvözzük, így alakítva azt a beavatkozások igényeihez. Az idõ elõrehaladtával az egyeztetések alapján a képzés módszertanában folyamatosan változtatások, módosítások történtek. Ennek megfelelõen minden esetben a kigondolt struktúra újra és újra kipróbálásra került, míg az biztosan használhatóvá és alkalmazhatóvá nem vált a mindennapi tûzoltói munka során.

A képzés alapjai és a jelen

Hazánkban a tűzoltó-társadalom nagymértékű megfiatalodáson esett át. Ennek következtében "elfogytak" a tapasztalt kollégák, akik a fiatalok képzését, rutinszerzését elõsegítették, munkájukat felügyelték. Erdélyi István tanulmányán túl ez adott motivációt ahhoz, hogy a Vakok Általános Iskolája a Fõvárosi Tûzoltóparancsnoksággal elkezdje a gyakorlati képzés módszertani anyagának kidolgozását.

A kísérleti képzésben az iskola részérõl 3 fõ tájékozódás és közlekedés tanár, a tűzoltóság részéről 5 fő vett részt. Mindenkinek meg volt a maga sajátos szerepe a kísérletben. Az elgondolás az volt, hogy két fő tűzoltó (továbbiakban: oktatottak) elsajátítja a "vakos" technika módszertanát, a tûzoltók számára használható, képzésükbe integrálható módszerrel, azt a tûzoltók sajátos munkakörülményeire és mozgásformáira adaptálva.

A tûzoltók kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy egyikük nagy gyakorlattal és tapasztalattal (20 év), míg a másik személy kevés rutinnal (1/2 év a kezdetekben) rendelkezzen, annak érdekében, hogy láthatóvá váljék, hogy az elért eredményeket milyen mértékben befolyásolja a szakmai tapasztalat és elõélet, illetve a kialakult készségek és képességek mennyiben tulajdoníthatók az új képzés eredményének. Az oktatás eleinte külön-külön, de azonos tematikával, majd a tûzoltó szakma szabályaihoz illeszkedve, párban történt.

A képzés elején mindketten ugyanazon feladatokat hajtották végre, de nem láthatták egymás fejlõdését. Az oktatás ezen szakaszában megtanították a TK tanárok az érzékszervek kifinomultabb használatát, és megmutatták – ahogy a tanulmány készítõjének oktatása során is – hogy nem csak a látás az, ami segíthet a tájékozódásban.

A második szakaszban a fentiek begyakoroltatása következett páros gyakorlatok keretében, védõfelszerelésben, kúszva vagy féltérdre ereszkedve, ahogyan azt a tûzoltó beavatkozások megkívánják. A fokozatosságnak itt is fontos szerepe volt. Ezek a gyakorlatok már többszintes épületekben, labirintusrendszerû pincékben, és több helyiségbõl álló lakásokban/irodákban történtek.

A fentiekben felvázolt szakaszok az oktatott tűzoltók számára 30 alkalmas tréninget öleltek fel.

A tájékozódás és közlekedés oktatásásnak célja
  • A tűzoltó TK módszerének, felépítésének ismertetése, elsajátítása, a napi munkavégzésbe való beépítése a létrehozott egységes kód és jelrendszer (kommunikáció) adaptálásával, mely által a tûzoltók képessé válnak kedvezõtlen látási viszonyok között magabiztosan tájékozódni és közlekedni. A módszer elsajátítását követõen a tûzoltók ismereteiket kis csoportokban "önállóan" tudják gyakorolni, tudásukat szinten tartani.
  • A biztonságos, balesetmentes munkavégzés elõsegítése, továbbá a gyakorlati évek alatt megszerzendõ közlekedési rutin idejének lerövidítése.
  • Fentiek felhasználásával mentális és áttekintő térképek készítése, ezek alkalmazásának megtanulása a felderítések hatékonyságának növelése céljából.
A képzés szakaszai, területei

1. Percepció, észlelés
  • Akusztikus (hallás);
  • Taktilis (tapintás);
  • Kinesztézia (mozgás- és izomérzékelés);
  • Tömegárnyék-jelenség.
2. Térképkészítés
  • Mentális térkép készítése, égtáj-használat és óra-analógia ("vonalas" és áttekintő);
  • Rajzban történő információrögzítés és -átadás.
3. Kommunikáció
  • Közös kódrendszer, szóhasználat.
A képzés során az oktatottakkal elért eredményeinket az alábbi táblázat tartalmazza:
táblázat
A fényviszonyokban hirtelen bekövetkezett változás miatt az agy gyakran produkál látászavart, pillanatnyi látásvesztést, mely – az elõbbiek által okozott stressz mellett – szintén zavaró, emellett pl. egyensúlyvesztés is bekövetkezhet. A módszer azt tanítja, hogy a sötétben ne akarjunk látni, hanem próbáljunk alkalmazkodni hozzá. Az alkalmazkodással megváltozhat a sötétséghez való viszonyunk, annak hirtelen bekövetkeztekor a pánik kialakulása idõben kitolható vagy elkerülhetõ.

A képzés továbbá egységesíti a különbözõ tûzoltóságokon kialakult kommunikációs jelrendszert, ezzel lecsökkentve a nagyobb eseményeknél elõforduló más-más egységektõl érkezõ kollégáknak a kommunikáció hiányából vagy annak félreértésébõl eredõ beavatkozási veszélyhelyzeteit. Véleményünk szerint ezzel a módszerrel lerövidíthetõ az ismeretlen, kedvezõtlen látási viszonyokat produkáló bevetési helyszínek felderítésének ideje, biztonságosabbá tehetõ a beavatkozás minden szinten, kezelhetõbbé válnak a beavatkozás okozta stresszhelyzetek.

A tapasztalatok alapján a kidolgozott módszer a tûzoltóságok alapképzésébe beilleszthetõ, az elsajátított képességek és készségek a napi továbbképzések során szinten tarthatók.

További elképzelések a jövõre vonatkozóan

1. Teleszkópos segédeszköz kifejlesztése

Elképzelésünk szerint ez az eszköz a vakok által használt fehér bot "továbbfejlesztett" változata, mely könnyű, nem éghető, hossza változtatható, valamint hangadó tulajdonsággal bír. A gyakorlatok során hasznosnak találtuk ennek használatát, mert:
  • kiterjeszti a kar hosszát, így az átvizsgálható teret növeli,
  • felületek és azok változásának észlelésére alkalmas,
  • anyagminőségek meghatározására alkalmas azok érintése vagy megközelítése nélkül,
  • irány és távolságtartást tesz lehetõvé fal vagy más vezetővonal mellett,
  • szintkülönbségek észlelése és előjelzése korábban történik, kisebb az aknába esés veszélye,
  • megkönnyíti és felgyorsítja a keresést és átvizsgálást tárgyak alatt és felett,
  • hangkeltő tulajdonságának köszönhetõen segíti az irány és térmeghatározást.
Ennek az eszköznek természetesen a tesztelési szakaszában tartunk csak. További fejlesztést és gondolkodást igényel a módszer kidolgozása, hogy ki és mikor használja, hány tûzoltónál legyen egyszerre, milyen munkafázisban kell és lehet használni, milyen mozgásformát kell alkalmazni a biztonságos és hatékony használathoz.

2. A képzés sikerességét segítő kiegészítő sport bevezetése

Mindenképpen említésre érdemes egy olyan sport, ami segíti érzékszerveink kifinomultabb használatát, valamint azokat továbbfejleszti. Biztosítja azon törekvésünket, hogy a vakos technika beépíthetõ a tűzoltó képzésbe és napi szinten gyakorolható. Ez a sport nem más, mint a csörgõlabdázás (goal-ball). A csörgőlabda a látássérültek szabadidõs és olimpiai sportja is egyben. Ez egy két-, háromfős csapat által teremben játszott labdajáték, mely vakon, azaz fedett szemmel történik.

A tűzoltók között azért szeretnénk minél szélesebb körben elterjeszteni, mert:
  • téri tájékozódást fejleszt,
  • hallási figyelmet fejleszt,
  • kommunikációs készségeket fejleszt,
  • szoktat a "vakos" helyzetekre,
  • mozgat,
  • minimális eszköz- és felszerelésigényű,
  • ráépül a képzésre, és szinten tartja a kialakult készségeket.
A játék – a sportélményen és a pozitív fiziológiai hatásain túl – elősegíti a társak együttes munkáját, fejleszti a koncentráló készséget és magabiztosabbá teszi a "vakon" mozgást. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ebben a sportágban minimális a sérülés lehetõsége, így csökkenthetõ a betegállományban töltött napok száma. Végül talán a legfontosabb: minimális anyagi áldozatot követel.

A fenti játékot néhány tûzoltó már kipróbálta egy csörgõlabda rendezvényen (Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola, 2010. február), ahol amatõr csapatuk elõkelõ 3. helyezést ért el. A rendezvény egyik jelenete az alábbi linken megtekinthető: LINK

3. Hangos-térkép a tűzoltóságok számára

Magyarországon a középületek akadálymentesítését törvény szabályozza. A fizikai akadálymentesítés info-kommunikációs akadálymentesítéssel is kiegészül a látássérültek számára, melynek egyik eleme a hangos-térkép.

A hangos-térkép része egy olyan áttekintõ térkép, amely tartalmazza, leírja egy épület emeleteinek, szintjeinek számát, folyosóinak elhelyezkedését, liftek, lépcsõházak helyét és szerkezetét, a padló, esetenként falburkolat anyagminõségét, a vezetõvonalak jelenlétét.

A már eddig többszáz épületrõl elkészült és folyamatosan bõvülõ adatbázis átadása és használatának bevezetése folyamatban van. Bõvebb információ a hangos-térképekrõl alábbi internetes oldalon: www.hangosterkep.hu

Disszemináció

Az oktatás magasabb szintjén már a tréner-képzés kidolgozása is folyamatban van, amely terveink szerint egy akkreditált 60 órás tanfolyam keretében zajlik. A képzés során a hallgató elméleti és gyakorlati oktatás-módszertani ismereteket szerez, majd az oktatásra "kiképzett" tűzoltó tanítja egy társát a fenti tematika szerint tanítási gyakorlaton szupervízió mellett. Természetesen az oktató-tűzoltók továbbképzése csak a Vakok Iskolájának trénerei felügyeletével elképzelhetõ a tapasztalatok feldolgozása, további fejlesztési lehetõségek kidolgozása miatt.

A tanulmány megjelenését követõen országos és nemzetközi szinten is nagy érdeklõdés övezte a képzést. Az alábbi helyszíneken tartottunk tájékoztató jellegû elõadásokat a módszerrõl, a képzés felépítésérõl, a jelenlegi helyzetrõl:
  • Láresz szakmai konferencia (Látássérült Személyek Rehabilitációs Szakembereinek Egyesülete);
  • Nemzetközi Enviter konferencia (European Network for Vision Impairment Training, Education & Research);
  • Kazincbarcika Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóság konferencia (Panelépületek tűzvédelme, tûzoltástaktikája, tûzoltási és tűzmegelõzési szakterület, valamint közösképviselõk részére);
  • Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakmai konferencia (TMMOV-k, szolgálatparancsnokok részére);
  • Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakmai továbbképzés (önkéntes tûzoltóparancsnokok, TMMOV-k, szolgálatparancsokok részére);
  • Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság mentésszervezési továbbképzés (tûzoltásvezetõi jogosultsággal rendelkezõk részére).
Mindemellett ezidáig kilenc európai ország vakügyi szervezete (Németország, Dánia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Anglia, Írország, Románia és Izland) kereste meg a Vakok Általános Iskoláját írásban együttmûködési szándékkal a képzési módszer átvételérõl. Néhány ország vakügyi szervezete már felvette a kapcsolatot a helyi tűzoltóságokkal is.

2010/3
Év: 2010
Szám: 3
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2010 következő év

2010/1
2010/1

2010/2
2010/2

2010/3
2010/3

2010/4
2010/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05