2011
2011/1

tartalom:

A kompetencia alapú fejlesztés értelmezése a kognitív képességek jelentős elmaradása esetén
Dr. Radványi Katalin


Absztrakt

A kompetencia alapú fejlesztés az oktatás nemzetközileg is kiemelt tényezőjévé vált. Magyarországon a Nemzeti Alaptanterv, majd a NAT alapján kidolgozott, a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatását szabályozó irányelvek a régi tartalomközpontú modellel szemben – amelynél tananyagot tartalmazó központi tantervek szabályozták az oktatást – ma minden iskola maga határozza meg saját célrendszerét, erre épül az iskola pedagógiai programja, ami a helyi tantervet is tartalmazza.

Értelmi akadályozottságnál (középsúlyos-súlyos fokú értelmi fogyatékosság esetén) az oktatás tartalma nem egyszerûen mennyiségi eltérést jelent a többi SNI-csoporthoz képest. A kulcskompetenciák nem minden esetben értelmezhetõek a többi csoporttal azonos formában, a szociális készségek, az érzelmi intelligencia, a kommunikáció fejlesztésének viszont kiemelt szerepe van.

Az életkori átlagtól jelentősen elmaradó képességekből történő kiindulás módszertanilag és diagnosztikailag is más kihívást jelent ebben az esetben a gyógypedagógus számára. A nevelés eltérő hangsúlyainak következtében időszerűvé vált egy olyan típusú kerettanterv (és tananyagrendszer) kidolgozása, amely a töredezett képességprofillal rendelkező, egyes területeken súlyos elmaradásokat mutató gyermekek esetében is lehetõvé teszi az azonos kurrikulum használatát.

A kihívás tehát kettős: csak nyitott kurrikulum megalkotásával lehet mindkettőnek megfelelni. A tanulmány ennek a folyamatnak az elsõ lépéseként, mintegy vitaindítóként kívánja felhívni a figyelmet néhány alapvető szakmai szempontra.

Kulcsszavak: középsúlyos-súlyos fokú értelmi fogyatékosság, kulcskompetenciák, szociális készségek, tanterv


1. A kompetencia értelmezése, a kompetenciaelméletek kialakulása, hatása a pedagógiára/gyógypedagógiára

1.1. Előzmények, fogalomalakulás, az értelmezés nehézségei

A "kompetencia" latin eredetű szó (competentia), jelentése: "illetékesség". A Pedagógiai lexikon (1997) szerint: "alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők" (II. kötet, 266.). E fogalommagyarázat alapján nyilvánvaló, hogy összetett rendszerrel állunk szemben. Van általános, hétköznapi (lásd a latin eredetet) értelmezése, és van tudományos relevanciájú, kutatásokra épülő meghatározása.
 
Mai köznyelvben tágabb értelemben használjuk a kifejezést, jelentései:
  • illetékesség, jogosultság, hatáskör,
  • hozzáértés, szakértelem (Nagy J. 2000.)
Sokan a témával való foglalkozás kezdetét, az elméleti kiindulást attól datálják, amikor Noam Chomsky 1957-ben a nyelvi fejlődéssel kapcsolatosan már különbséget tett a nyelvi kompetencia és a nyelvi performancia között.

Chomsky szerint a nyelvi tudás mindig nagyobb, mint amennyit felhasználunk belőle. Tapasztalataink mellett a nyelv tudásának velünk született komponensei is vannak. Vélhetően minden más kognitív rendszer is hasonlóan működik. A kompetencia ebben az esetben pszichológiai meghatározottságú, döntő tényező azonban a velünk született, öröklött képességek minõsége.

A nyelvi fejlődést tekintve életünk első évtizede meghatározó. A kompetenciaterületek esetében a fejlesztés a gyermekkortól a felnõttkorig tartó, tudatosan felépített, megtervezhetõ folyamat.

A "kompetencia" fogalmát ettől kezdve, a XX. század második felében már széleskörűen használják (ld.: Ontarioi konferencia, 1978; J.D. Wine, M.D. Smye: Social Competence, 1981; HKI kidolgozása, 1985). Wine (1981) "defektmodell" helyett kompetenciamodellt javasol, úgy véli, ez teszi lehetővé az emberi természet optimálisabb megközelítését.

Az 1990-es évektől a kompetencia a pedagógia tudományában is fontos fogalommá vált. Sokat foglalkoznak vele, értelmezik és új szempontokkal bővítik, ennek következtében a fogalom gazdagodott, illetve újabb, megválaszolásra váró problémák vetődtek fel, például különbözõ szerzők mást és mást hangsúlyoznak az egyén és a környezet közötti kölcsönhatás feltételeiként.

A tudásról alkotott ismereteink bővülnek

Az agykutatás, a kognitív pszichológia, a motivációkutatás és más tudományterületek kutatási eredményeinek a segítségével egyre többet tudunk a gondolkodási műveletekről, a képességek fejleszthetőségéről.

Az iskolai tudás minõségéről, szerkezetéről, valamint méréséről, értékelésérõl is gyarapodtak az ismereteink.

Információdús társadalmunkban egyre nagyobb értéke van annak, ha valaki többször meg tudja újítani a tudását, és új helyzetekben képes a tanultakat alkalmazni. Ezt a képességet nevezzük tudástranszfernek.

Salomon és Perkins (1989 in.: Molnár 2002) két, egymástól jelentősen eltérő transzferfolyamatot különböztet meg.
1. ábra
Az elmélet szerint az egyszerű transzferfolyamatok körébe a magas fokon begyakorolt képességek spontán, automatikus transzferálása vagy a csekély gondolkodást igénylő transzfermechanizmusok tartoznak. Ezek mûködése: megtanulunk, majd változatos helyzetekben gyakorolunk egy kognitív elemet, ami a változatosságnak köszönhetően fokozatosan automatikussá és flexibilissé válik. Később, a tanulási szituációhoz hasonló helyzetekben elõ tudjuk hívni az érintett flexibilis elemet, amely rugalmasságának köszönhetően illeszkedik az új szituációhoz. Egyre szélesebb körben használható képesség jön létre, egyre jobban elszakadva az eredeti szituációtól. Ilyen pl. az autóvezetés. Fő eleme az akkomodáció, ennek során hosszú idő alatt bővülnek a lehetõségek.

Ettől eltérő a "high road" transzferfolyamat, az "értelem csiszolása", melynek fő elemei az absztrakció és az alapelvek alkalmazása. Az alapelvek dekontextualizálása, általános sémákká alakítása történik, egyik útja az előkészített transzfer, melynek során már az előkészítő tanulási fázisban elsajátítjuk az alapelvvel együtt annak általánosításait is. Ebben a formában a korábbi tanulás kontextusfüggő helyzetben történik, eredményét később absztraháljuk és általánosítjuk, majd potenciálisan alkalmazható stratégiaként hívjuk elõ a releváns szituációban (Molnár 2004).

Greenspan (et al.) 1997-ben a kompetencia és az intelligencia kapcsolatát vizsgálva a személyes kompetenciáknak 4 területét különíti el, ezek: az akadémikus v. elméleti kompetenciák (kivéve a fogalmi intelligenciát); mindennapos kompetenciák (praktikus és szociális intelligencia), fizikai kompetencia és az érzelmi intelligencia.

1.2. Kereszttantervi kompetenciaterületek nemzetközi kidolgozása

A továbbiakban néhány olyan program és álláspont felvillantására kerül sor, amelyek a jelenlegi kompetenciafogalmakra jelentős hatással lehettek – a teljesség igénye nélkül:

Az 1990-es években nemzetközi szinten elemzéseket végeztek az OECD INES (Indicators of the Educational System) keretében. Olyan területeket igyekeztek a fejlesztés szempontjából kiemelni, amelyek:
  • nem köthetők pusztán kognitív folyamatokhoz
  • nem köthetők egyetlen tantárgyhoz (cross curricular competencies)
A kereszttantervi kompetenciaterületek alkotóelemei elsősorban az egyén szociális kompetenciáihoz köthetők (pl.: együttműködés, kritikus gondolkodás, önbecsülés, felelõsségérzet, tolerancia), de már a kompetenciaelemzések korai szakaszában jelentõs figyelmet kapott a problémamegoldás és a kommunikáció.
Az 1990-es években egyre több ország tantervfejlesztési munkálataiban kiemelt szerepet kaptak a kereszttantervi területek (Cross Curricular Aspects). Skóciában a következőterületekről volt szó: médiaoktatás, európai dimenzió, multikulturalitás, környezeti nevelés, vállalkozás, nemi tudatosság (Cross Curricular Aspects, 1993). (Vass 2005.)

2000 márciusában az Európai Uniós tagországok államfőinek döntése nyomán indult el az a munka az ún. lisszaboni folyamat keretében, amely 8 kulcskompetenciát határozott meg, illetve ezek fejlesztését állítja a tartalmi reformok középpontjába.

A fenntartható növekedés biztosítása érdekében ekkor került kidolgozásra az egész életen át tartó tanulás során elsajátítandó "új alapkészségek európai referenciakerete", amelynek meghatározó elemei "az információs és kommunikációs technológiák, a technológiai kultúra, az idegen nyelv, a vállalkozás és a szociális kapcsolatok területén szükséges készségek".

Ezeknek az alapelveknek a figyelembevételével került kialakításra a 8 kulcskompetencia az OECD DeSeCo- (Defining and Selecting Key Competencies) program (1997–2002) végrehajtásával, amelyet a Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal és az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma az USA Oktatásstatisztikai Központja közremûködésével végeztek el.

A munka során értelmezték a kulcskompetencia fogalmát, és felsorolták a legfontosabb területeket. Értelmezésük szerint: "A kompetencia képesség a komplex feladatok adott kontextusban történõ sikeres megoldására". A fogalom magában foglalja az ismeretek mobilizálását, a kognitív és gyakorlati képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és az értékeket egyaránt (Rychen – Salganik – McLaughlin 2003; Mihály 2002, 2003).

A DeSeCo-program (Definition and Selection of Competencies: Theoretical and Conceptual Foundations – DeSeCo) a kulcskompetenciák három kategóriáját különíti el:
  • az autonóm cselekvéssel,
  • az eszközök interaktív használatával és
  • a szociálisan heterogén környezetben való működéssel kapcsolatos kompetenciákat (pl.: másokkal való kapcsolatépítés, a csoportmunkában való együttműködés, konfliktuskezelés és -megoldás) (Rychen és Salganik 2001, Rychen és Salganik 2003.)
A kulcskompetenciákról tizenkét OECD-ország készített országjelentést, ebben a leggyakrabban említett kulcskompetenciák voltak:
  • együttműködés,
  • szociális kompetenciák,
  • alkalmazható tudás,
  • a tanulási és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kompetenciák (Trier 2002)
"A kulcskompetencia az ismeretek, készségek és attitûdök transzferábilis, többfunkciós egysége, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell ahhoz, hogy személyiségét kiteljesíthesse és fejleszthesse, be tudjon illeszkedni a társadalomba és foglalkoztatható legyen.

A kulcskompetenciákat, a kötelezõ oktatás, illetve képzés idõszaka alatt kell elsajátítani. A késõbbiekben, az egész életen át tartó tanulás során mindenféle tanulás alapját ezek a kompetenciák képezik." (OECD DeSeCo-program) (Pála K.: Kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztése Magyarországon, 2006)

Az Európa Tanács 2002-ben nyolc kulcskompetencia-területet különít el és javasol figyelembe venni, ezek:
  1. anyanyelvi és idegen nyelvi kommunikáció,
  2. információs és kommunikációs technológia,
  3. számolás, matematikai kompetenciák,
  4. természettudományi és technológiai kompetenciák,
  5. gyakornokoskodás,
  6. személyközi és állampolgári kompetenciák,
  7. tanulás,
  8. általános kultúra (Key Competencies, 2002, 23.).
Az Európa Tanács javaslatait figyelembe véve azután az Európai Unió munkabizottsága is az előzőekhez hasonló nyolc kulcskompetenciát értelmezett:
  1. kommunikáció anyanyelven és idegen nyelven,
  2. matematikai műveltség,
  3. alapkompetenciák természettudományi és technológiai téren,
  4. az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásához kapcsolódó képességek,
  5. a tanulni tanuláshoz,
  6. a személyközi és állampolgári kompetenciákhoz,
  7. a vállalkozói szellem elmélyítéséhez,
  8. a kulturális tudatosság kialakításához kapcsolható készségek és képességek.
2. Magyarországi kutatások

2.1. A kompetencia értelmezésének, változásainak háttere

Magyarországon Nagy József az előző évtizedek irányzatait összevetve 1995-ben definiálta a kompetencia fogalmát (1995). Felhívja a figyelmet a szociális kompetenciák fejlesztésének fontosságára.
2. ábra
Később Magyarországon a kompetenciafogalom a személyiség funkcionalitása mentén tovább gazdagodott (Nagy J. 1996, 2000). Elkülönült és megfogalmazásra került az egyén kognitív, szociális és személyes képességrendszere, ezzel lehetővé vált az összetett rendszerek mögött meghúzódó képességek feltérképezése, tipizálása, tudatosabb fejlesztése.

A műveltség (literacy) és kompetencia (competence) fogalmak elkülönültek (Csapó 2004, 2005). A pszichológiai rendszerként meghatározott kompetencia kevésbé tartalomfüggő, hogyan-tudásra helyezi a hangsúlyt.

Jelenleg a kompetenciafogalom értelmezése korántsem egyértelmű, többféle értelmezésével találkozhatunk. Beszélhetünk az egyén egy-egy szakterületen megnyilvánuló kompetenciájáról, ilyenkor az adott szakma képviselőjének hozzáértéséről, ügyességéről és alkalmasságáról van szó. A laikus közvélemény, a széles nyilvánosság és a döntéshozók egy része a kompetencia fogalmát vélhetően ebben az értelemben használja.

A napjainkban is zajló folyamatok sorában érdemes kiemelni a matematikai kompetencia területén Vidákovich Tibor által koordinált, valamint a Csapó Benő vezette MTA Képességkutató Központban zajló kutatásokat.
A személyiség funkcionális modellje (Nagy József, 2000)
3. ábra: A személyiség funkcionális modellje (Nagy József 2000)
 


Ebben a modellben (3. ábra):
  • Személyes kompetencia – az egyén túlélését szolgálja (pl.: önkiszolgálás)
  • Szociális kompetencia – az aktuális helyzetnek megfelelõen szervezik a viselkedést, az egyén érdekein túl a közösség érdekeit is szolgálja
  • Kognitív kompetenciák – funkciója a többi kompetencia szolgálata, alapja az általános problémamegoldó képesség, lényegében az információfeldolgozás megvalósító feltételrendszer
  • Speciális kompetenciák – foglalkozások ellátásához szükséges komponensrendszer
A kompetencia fogalmának újraértelmezésében szerepet játszottak az új tudáskoncepció mentén zajló nemzetközi mérési folyamatok (elsősorban a PISA-vizsgálatok).

A kereszttantervi területek megjelenítésének nyomdokain a szakértők megpróbálták az ún. tantárgyfüggetlen kompetenciákat számba venni.
A Québec-program (Vass, www.oki.hu) kilenc kereszttantervi kompetenciát négy kategóriába sorol be:
  • intellektuális kompetenciák (információhasználat, problémamegoldás, kritikai gondolkodás, kreativitás)
  • módszertani kompetenciák (hatékony munkamódszerek alkalmazása, információs és kommunikációs technológiák)
  • személyi és szociális kompetenciák (identitás, együttmûködés másokkal)
  • kommunikáció
Kognitív zavarok esetén a legfőbb probléma gyakran nem is az elsajátított tudásmennyiséggel van, hanem a tudás flexibilitásával, a kontextusfüggetlen (új helyzetekben történő) alkalmazással. A kompetenciaalapú fejlesztés több szempontból is fontos ilyen esetben. Alkalmazásával biztosított az a régen hangoztatott alapelv, miszerint az egyén meglévõ képességéig kell visszanyúlni a fejlesztésnél, másrészt a kompetenciák széleskörû értelmezésével egy ugyancsak régen kimondott szabály válik még érthetőbbé (és remélhetõleg egyértelmûen alkalmazottá), amely szerint első és legfontosabb célunk – ellentétben a még mindig elterjedt kognitív-kompetencia túlsúllyal – a viselkedés, a szociális kompetenciák fejlesztése.

2.2. A nyolc kulcskompetencia és értelmezésük (a kompetencia alapú oktatási programcsomagokhoz)

Érdemes végignézni, a kulcskompetenciák tartalmilag mire terjednek ki:

1. Anyanyelvi kommunikáció: a gondolatok, érzések és tények szóbeli és írásbeli formában történő kifejezésének és értelmezésének képessége a társadalmi és kulturális kontextusok teljes skáláján – a munkahelyen, otthon és a szabadidőben.

2. Idegen nyelvi kommunikáció: a gondolatok, érzések és tények szóban és írásban történő megértésének, kifejezésének és értelmezésének képessége a társadalmi és kulturális kontextusok megfelelő skáláján – a munkahelyen, otthon, a szabadidőben, az oktatásban és képzésben – az anyanyelvtõl különbözõ nyelve(ke)n, illetve az iskola tanítási nyelvén az egyéni igények és szükségletek szerint.

3. Matematikai, természettudományi és technológiai kompetenciák: a legalapvetőbb szinten az összeadás, kivonás, szorzás, osztás, a százalékok és a törtek használatának képességét foglalja magában fejben és írásban végzett számítások során, különféle mindennapi problémák megoldása céljából. Egy magasabb fejlettségi szinten a matematikai kompetencia a matematikai gondolkodásmód (logikus és térbeli gondolkodás) és a valóság magyarázatára és leírására egyetemesen használt matematikai kifejezésmód (képletek, modellek, geometriai ábrák, görbék, grafikonok) használatára való képesség és készség az adott kontextusnak megfelelően.

Természettudományi és technológiai kompetenciák: azoknak az ismereteknek és módszereknek a használatára való képesség és készség, amelyekkel a természettudományok a természeti világot magyarázzák. A technológiai kompetencia ennek a tudásnak az alkalmazása a természeti környezet átalakításában az ember felismert igényeire vagy szükségleteire válaszolva. A természettudomány a világ magyarázatára szolgáló ismeretek és módszerek alkalmazásának tudását jelenti, míg a technológiai az átalakított természeti környezetre vonatkozik.

4. Digitális kompetencia: az információs társadalom technológiáinak magabiztos és kritikus használatára való képesség a munkában, a szabadidõben és a kommunikációban. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásához kapcsolódó készségek a legalapvetõbb szinten a multimédia technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét ölelik fel, a multimédiás technológiai információk keresését, létrehozását és tárolását.

5. A "tanulás tanulása" a saját tanulás önállóan és csoportban történő szervezésének és szabályozásának a képességét foglalja magában. Részét képezi a hatékony idõbeosztás, a problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek különbözõ kontextusokban – otthon, a munkahelyen, az oktatásban és képzésben – történõ alkalmazásának képessége. Általánosabban fogalmazva a tanulás tanulása erõteljesen befolyásolja azt, hogy az egyén mennyire képes saját szakmai pályafutásának irányítására. (Falus 2004)

6. Személyközi és állampolgári kompetenciákhoz tartoznak mindazok a viselkedésformák, amelyeket az egyénnek el kell sajátítania ahhoz, hogy képes legyen hatékony és konstruktív módon részt venni a társadalmi életben, és szükség esetén meg tudja oldani a konfliktusokat. A személyközi kompetenciák nélkülözhetetlenek a hatékony személyes és csoportos érintkezésben és mind a köz-, mind a magánélet területén, alapját képezik a társadalmi életben való hatékony részvételnek. Elemei az interperszonális kapcsolatokban való hatékony működésének a privát szférában éppúgy, mint a munka világában.

7. A vállalkozói kompetencia része a változáshoz való pozitív viszonyulás, az egyén saját (pozitív és negatív) cselekedetei iránti felelõsség vállalása, a célok kitûzése és megvalósítása, valamint a sikerorientáltság, egy stratégiai szemléletmód kialakítását jelenti, az újítások elfogadásának és kialakításának a képességét.

8. Kulturális kompetencia (kreativitás): a gondolatok, élmények és érzések különféle módon – többek között zene, tánc, irodalom, szobrászat és festészet – történő kreatív kifejezésének fontosságát foglalja magába, vagyis a gondolatok, érzések, élmények kifejezésének képessége a művészetek eszközeivel. (OKI Budapest, 2006)

Mindebből jól látható, hogy az "életre tanulás", a társadalmi beilleszkedést elősegítő kompetenciák a nevelés fontos elemeivé váltak. Nagy József munkáiban jelentős szerepet kapnak az ún. "szociális kompetenciák". Értelmezésében:

"A személyiség legátfogóbb funkcionális rendszereit számba véve a személyiség funkcionális modelljét kapjuk. Biológiai értelemben a viselkedésnek két alapfunkciója van: az egyed, a személy túlélése és a faj túlélése. Az embernek mindenekelõtt önmagát (szervezetét és személyiségét) kell stabilizálnia (fenntartania, karbantartania) biológiai és pszichikus szükségleteinek, igényeinek kielégítésével, egészséges és kulturált életmódjának kialakításával, fenntartásával. Ezt szolgálja a személyes kompetencia, amely a személyes motívumok (szükségletek, önbizalom, életprogramok és hasonlók), valamint a személyes képességek (önkiszolgálás, önértékelés stb. és a hozzájuk tartozó szokások, készségek, ismeretek sokaságának) készleteivel működő komponensrendszer.

Az együttélést, a szűkebb és tágabb közösséget, a társadalmat szolgáló viselkedés a szociális kompetenciának köszönhetően valósul meg. E kompetenciák mûködésének feltétele, eszköze az információfeldolgozás, vagyis a kognitív kompetencia. E három általános kompetenciából a munkamegosztás következtében sok ezer speciális kompetencia (szakma, hivatás, hobbi stb.) differenciálódott, amelyekbõl egy-egy személy általában csak néhánnyal rendelkezik. A személyiség legfelsõbb viszonyítási alapja, viselkedésének legáltalánosabb szabályozója az éntudat és a személyes világtudat (ezek integrált ismeret- és motívumrendszere)". (Nagy J. 1995. 17.)

Általános, azaz nem tantárgyi területekhez köthető kompetenciákról van szó. A teljesség igénye nélkül (a tanulással, a gondolkodással, a kreativitással és a motiváltsággal kapcsolatos általános kompetenciákat nem részletezve) az alábbi kompetenciákról van szó:
  • kommunikációs kompetencia
  • együttműködési kompetencia
  • problémamegoldó kompetencia.
1. táblázat
A problémamegoldó kompetencia jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ez az első olyan kognitív kereszttantervi kompetencia, amelynek felmérésére 2003-ban a PISA-vizsgálat keretében sor került. A komplex problémamegoldást a PISA szakértõi csoportja az alábbiak szerint definiálta: "A problémamegoldás az egyén képessége arra, hogy kognitív eljárásokat használjon olyan reális, diszciplínákat átmetsző (cross-disciplinary) helyzetekben, amikor a megoldáshoz vezetõ út nem válik azonnal nyilvánvalóvá, és amikor a mûveltségi területek vagy tantervi tartalmak, amelyek esetleg felhasználhatók, nem találhatók meg a matematika, az olvasás vagy a természettudomány egyetlen területén belül." (PISA 2003)

A kommunikációs, az együttműködési és a problémamegoldó kompetencia a Nemzeti Alaptantervben három szinten jelenik meg:
  • átfogóan, a dokumentum egészére vonatkozóan, stratégiai szinten;
  • a kiemelt fejlesztési feladatok szintjén, kereszttantervi szinten;
  • műveltségterületi szinten.
Felhívják a figyelmet a megjelenésükben kimutatható hiányokra, "fehér foltokra" (2. táblázat, Vass 2005).
2. táblázat
Érdemes lenne a kompetenciaterületek megjelenését megvizsgálni az Irányelvekben is.


3. Kompetenciák jelentős mértékű kognitív zavarok esetén

3.1. Az értelmi fogyatékosság definíciójának változásai

Az Amerikai Értelmi Fogyatékosügyi Szövetség (American Association on Mental Retardation, AAMR) már a ’60-as évektõl felhívja a figyelmet a szociális készségek, adaptív jártasságok fontosságára az értelmi fogyatékosság diagnosztizálásában (in.: Radványi 2001). Grossmann és munkatársai szerint (1973) az értelmi elmaradottság ténye és mértéke nem állapítható meg csupán az intelligencia teszt eredményeire alapozva, hanem az adaptív viselkedést is figyelembe kell venni (AAMD állásfoglalása 1957).

1992-es definíciójukban 10 területet sorolnak fel, melyek közül 2 vagy több jelentős elmaradása esetén minősül értelmi fogyatékosnak a személy (az IQ és az életkor változatlanul kritérium).

3.2. Az általános kompetencia összefoglaló modellje és az AAMR-definíció

Az általános kompetencia összefoglaló modelljében (Greenspan & Greensfied 1992, 4. ábra) a kompetenciákat és az intelligenciát "összefésülik". Az ábra a személyes kompetenciáknál az intelligencia szerepét mutatja, mindkettőt szélesen értelmezve, a két fejlődési terület közötti tranzakcionális hatásokat érzékeltetve.
4. ábra
A modellben háromféle intelligenciát különböztetnek meg, ezek:
  • konceptuális intelligencia: tudományos, analizáló gondolkodás (az instrumentális kompetencia információfeldolgozás komponense)
  • praktikus intelligencia
  • szociális intelligencia
A szociális intelligencia szerintük: "… a személy azon képességének felel meg, hogy képes megérteni a szociális és interperszonális jelenségeket és eseményeket, és képes azokkal hatékonyan bánni." (Greenspan & Greensfied 1992, 449.) Ide tartoznak pl.: a szerepvállalás, személypercepció, erkölcsi ítélet, referenciális kommunikáció. A szociális intelligenciának vannak kognitív elemei, pl.:
  • személyérzékelés
  • a viselkedést befolyásoló kognitív területek, pl. a szerepátvétel
És vannak nem-intellektuális aspektusai:
  • temperamentum
  • karakter
Az AAMR elméletalkotói definíciójukat 2002-ben pontosították (3. táblázat), az adaptív jártasságokat 3 területbe sorolják.
3. táblázat
A Nemzeti Alaptanterv alapján a Sajátos nevelési igényû tanulók iskolai oktatásának irányelve (2/2005. (III. 1.) OM rendelet) jelenleg külön csoportként kezelve a középsúlyosan értelmi fogyatékosnak minõsített gyermekeket, iskolai oktatásukban fejlesztési területeket jelöl meg (4. táblázat).
4. táblázat: A KÁI (Középsúlyosan Értelmi Fogyatékosok Általános Iskolája) számára kijelölt fejlesztési területek és az azok alá rendelt részterületek.
4. táblázat: A KÁI (Középsúlyosan Értelmi Fogyatékosok Általános Iskolája) számára kijelölt fejlesztési területek és az azok alá rendelt részterületek.

Ezek a részterületek szolgálnak azután a kerettanterv meghatározott témaköreiként.

A hatályos jogszabályok alapján a középsúlyos fokban (vagy közepesen) értelmi fogyatékos gyermekek oktatására érvényes alapdokumentációról a következő jellemzőket kell észrevenni:

1. A csoport előítéletes megközelítése érhető tetten a többi SNI csoporttól (még az enyhén értelmi fogyatékosok csoportjától is) megkülönböztetett "fejlesztési terület" megnevezésben (műveltségi terület helyett). Önmagában az a tény, hogy egy személy ezeken a területeken nem képes csak az átlagostól kisebb teljesítményre, még nem indokolja a negatív implikációjú, minden más csoporttól eltérő elnevezést.

2. A többszörös áttétel során elvesztek a kompetenciaterületek például: – Kommunikáció. Helyette beszédfejlesztés és környezetismeret, ami teljesen téves, gyakran túlzó, és nem teljesíthetõ elvárásokhoz vezet. Ennek a félreértésnek köszönhető az a gyakorlatban gyakran előforduló téves eljárás, hogy alapozó szakaszban hagyományos logopédiai módszerekkel kívánják a gyermekek beszédindítását elérni. A kognitív zavarok mindig együtt járnak a kommunikációs nehézségekkel. Az oktatás kezdetén a gyermekek kevés kivételtõl eltekintve nem rendelkeznek jól érthetõ beszéddel és szókinccsel. Súlyos szakmai hiba ezekben az esetekben a beszédet erõltetni. Az alternatív kommunikáció lehetõségeit viszont biztosítani kell számukra.

Nem helyes a kommunikáció azon elemeirõl megfeledkezi, amelyek a nonverbális közlés eszközei, hiszen ezek (gesztus, mimika, ökológiai csatornák, térköz-szabályozás, szemkontaktus stb.) a szociális beilleszkedés elengedhetetlen feltételei.

Néhányan – különösen óvodáskorban – az elemi kommunikáció szintjén vannak, náluk a bazális kommunikáció és bazális stimuláció eszközei hatékonyak.

Olvasás-írás előkészítése és olvasás-írás. Az olvasás-írás elõkészítése elnevezés újra magában hordozza annak elméleti lehetõségét, hogy nem a kompetenciák fejlesztésére helyeződik a hangsúly, hanem részterületek kiragadott elemeit próbálják meg elsajátíttatni a gyermekekkel. A betűk olvasásának és írásának teljesen egyéni tempóját csak egy olyan kurrikulum biztosíthatja, amelyben a kis lépések elvén alapuló, ezeket a tevékenységeket megalapozó készségek fejlesztésén van hangsúly: a grafomotoros készségeket kell fejleszteni, a szem-kéz koordinációt, valamint azokat a kognitív területeket, amelyek megfelelõ szintje nélkül a tevékenység mechanikus, alulmotivált és személyiségromboló lesz.

3. Hiányoznak a felsorolásból olyan kompetenciák, amelyek viszont elengedhetetlenül szükséges területei a fejlesztésnek. Ilyen az én-tudat fejlesztése, a személyiség alakítása, az önérvényesítõ technikák fejlesztése stb. Rutinos gyógypedagógusok alkalmaznak módszereket e célok elérésére jelenleg is, de ezeknek nagyobb hangsúlyt kell kapniuk már a tervezésnél is.

A gyermekekkel kapcsolatosan bármilyen szakaszban vagy életkorban elérendő szintet kijelölni súlyos szakmai tévedés.

És végül: az oktatás hatékonyságának elõfeltétele a gyermekek alapos ismerete. A megismerés módszerei között a felmérés csak egy, objektivitása miatt azonban mindenképp nagy szereppel bír.

3.3. Kulcskompetenciák – NAT – Irányelvek

Az 5. ábrán az Európai Parlament ajánlásait, a Nemzeti Alaptanterv és az értelmi fogyatékosnak minősített tanulókra vonatkozó műveltségi (enyhe fokú értelmi fogyatékosságnál), illetve fejlesztési (középsúlyos fokú értelmi fogyatékosságnál) területek összehasonítását láthatjuk.

/Utóbbiak: (130/1995. (X. 26.) Korm. Rendelet; 243/2003. (XII. 17.) Korm. Rendelet; 2/2005. (III. 1.) OM rendelet) összevetése/
5. ábra

4. Egy szociális készségeket mérő eszköz kognitív zavarok esetén: a Heidelbergi Kompetencia Inventár

4.1. A módszer leírása

Az adaptív viselkedéssel szinonim fogalom már Dittmann-nál is az ún. "szociális kompetencia" (1982), ahogyan azt a Heidelbergi Kompetencia Inventár (HKI) készítõi, Holtz és munkatársai is használják.

A szociális kompetencia (az adaptív készségek) szerintük azt jelenti, hogy rendelkezünk olyan viselkedésmintákkal, amelyeket megfelelõen tudunk alkalmazni, és amelyek segítségével sikeresen megbirkózunk az életben adódó problémákkal (Sommer, in.: Holtz 1982).

A kérdéssor 152 tételből áll, a kérdések 19 alterületbe sorolhatók, amelyek 3 központi területhez tartoznak, a szociális kompetencia rendszere szerint Holtz (1994).

A három központi terület (Holtz, Eberle, Marker, 1994):
  • praktikus: a praktikus intelligenciát vizsgálja
  • kognitív: a konceptuális intelligenciát vizsgálja
  • szociális kompetencia: a szociális intelligenciát vizsgálja
A 19 alterület 8-8 tételből áll, amelyek egy alterületen belül nehézségi sorrendben követik egymást. A három központi terület: praktikus, kognitív és szociális kompetencia. Hangsúlyozzák azonban, hogy a faktoranalízissel is alátámasztott tagolás a 3 központi területre nem jelent abszolút elhatárolást.

A HKI összességében szűrő eljárás ("screening form") – írják a szerzõk, tehát olyan eszköz, amely áttekintõ képet nyújt a kompetens viselkedés különböző területeiről, de emellett szükséges lehet finomabb vizsgálati módszerek alkalmazása is.

A felvétel során megfigyelés vagy a közvetlen környezet kikérdezése alapján regisztráljuk, mennyire jellemző a viselkedés az adott személyre. Pontokat 0-3-ig lehet adni. A 0 azt jelenti, hogy egyáltalán nem, a 3 azt, hogy teljes mértékben jellemzõ a személyre az adott viselkedés, a gyakoriságot és a minõséget egyaránt figyelembe kell venni.

A HKI életkori normái: 7-16 éves, elsősorban nem diákotthonban élő értelmileg akadályozott tanulókra érvényesek. Úgy készült, hogy értelmileg akadályozottakkal foglalkozó felnőtt személyek minden külön elõképzettség nélkül megbízhatóan kitölthetik.

A skála többszöri átdolgozás után jelenleg a 08-as változatban áll rendelkezésre. A kérdéssor 152 tételbõl áll, a kérdések 19 alterületbe sorolhatók, amelyek 3 központi területhez tartoznak.

4.2. Iskoláskorú Down-szindrómás gyermekek vizsgálata HKI-val (Radványi 2001 a,b,c)

36 fő 12,6 átlagéletkorú (7,2–16,6) Down-szindrómás, középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek vizsgálatánál a követkeők adódtak:

Az öt faktor közül mindössze kettő mutat szignifikáns korrelációt az intelligenciahányadossal, az 1. faktor: Szocializáció – én funkciók és kommunikáció (0,35 p < 0,05); illetve a 2. faktor: Nyelv, olvasás – írás és beszéd (0, 53 p < 0,01). A 3. faktor: Tájékozódás térben, idõben, számokban; a 4. faktor: Önkiszolgálás, gyakorlati képességek; illetve az 5. faktor: A társadalmi kompetencia az IQ-val kapcsolatot nem mutat. Az eredmény hátterében az állhat, hogy az intelligencia méréséhez alkalmazott Bp.-Binet teszt erõsen verbális jellegû, így a kommunikáció, a nyelv és a beszéd révén függ össze az 1. és 2. faktorral.
6. ábra. A Heidelbergi Kompetencia Inventár összesítő ábrája (Holtz et al. 1982, 1994a,b)
6. ábra. A Heidelbergi Kompetencia Inventár összesítő ábrája (Holtz et al. 1982, 1994a,b
(A képre kattintva megjelenik nagyobb méretben)

A "kognitív kompetenciánál" várnánk nagyfokú, az összes alskálára kiterjedő korrelációs összefüggést az intelligencia kvócienssel. Ehhez képest a 9 alterületbõl 5-nél semmiféle összefüggés nem mutatkozik, 4 esetben viszont az IQ-val szoros korreláció adódott. Az alterületeket szemügyre véve már inkább értelmezhető a dolog: az első 5 esetben feltételezhetően olyan fajta tanulás működik, amely a hagyományos intelligenciatesztekkel mért területekkel esetleg nem hozható összefüggésbe. Ehhez tartozik, hogy a felsorolt területeken a Down-szindrómás emberek legtöbbje nem képes elég magas szintet elérni ahhoz, hogy felnőtt korára teljes és abszolút önállóságra tegyen szert. Ezen kívül a közlekedés, időbeli tájékozódás és geometriai alapfogalmak valamennyi területén a konkrétumokhoz kapcsolás segíthet egy nem túl magas szintű tudás elsajátításában.

A négy másik területnél viszont, ahol magas korrelációt találunk az intelligenciakvócienssel – a számolás, olvasás-írás, a beszédértés és a beszédprodukció – nem, vagy csak igen korlátozott mértékben játszik szerepet a cselekvésbe ágyazott ismeretszerzés (pl. a betűk kiformálása vékony drótból, vagy dörzspapírból kivágott alakjuk letapintása). A beszéd megindításánál (és megértésénél) először nagy szerepet kap a kontextus, a tárgyak és cselekvések megjelenítésének és hangalakjuk kimondásának egyidejűsége, de a gondolatok, érzelmek kifejezése igen hamar leválik a kontextusról, és kognitív elõfeltételek befolyásolják az eredményességet, valamint a kreativitás. Természetesen a környezeti tényezők (minta, motiváció) szerepe igen jelentõs, de mindez kizárólag a kognitív kapacitás igénybevételével képes hozzájárulni a beszédproduktumhoz. Az utóbbi területek szoros korrelációja az intelligenciával eredményezi az IQ és a kognitív kompetencia kapcsolatát jelen felmérésnél.

Ahogy a 6. ábrán látszik, a szociális kompetencia valamennyi alterülete pozitívan korrelál az IQ-val. A tanulás és munka, valamint az identitásának megtalálása p < 0.01 szinten, az önkontroll, önfenntartás, a perspektíva átvétele (szociális kapcsolatok) és az együttműködés/társadalmi előírások p < 0.05 szinten. A tanulás és munka kifejezetten kognitív teljesítményekre, pl. a figyelmi kapacitás terjedelmére, a célrairányultságra, az utasítások megértésére kérdez rá, az identitásának megtalálása a többszempontúság alakulását, a perspektívaváltás képességét vizsgálja (pl.: "felismeri, hogy saját viselkedése milyen hatással van mások érzéseire és hangulatára), illetve saját külső-belső változásait kell tudnia a gyermeknek megneveznie.

Az önkontroll a hosszabb távú célorientáltságot nézi, a késztetések késleltetésének képességét, az önfenntartás a személyi autonómia alakulását, az éntudatot, az érdekérvényesítést, míg a perspektíva átvétele/szociális kapcsolatok a más személyekkel folytatott interakciókban vizsgálja a szempontváltás képességét. Végül az Együttműködés/társadalmi elõírások a szabályok betartásának szintjéről ad mutatót.

Külföldi vizsgálat eredményeivel összevetve:
7. ábra

Összegezve

Kognitív zavarok esetén is a fejlesztés lényeges eleme a fejlesztendő kompetenciák meghatározása, ez egybecseng azzal a törekvéssel, hogy fejlesztési diagnózisra van szükség. A fejlesztés késõbbi szakaszában gyermekek fejlettségének vizsgálatánál az elsajátított kompetenciák meglétét rendszeresen szükséges ellenõrizni, olyan mérőeszközökkel, amelyek az alapvető kompetenciák meglévõ szintjét képesek megállapítani.

A fejlesztés megtervezésénél mindig számba kell venni az adott személynél aktuálisan fejlesztendő kompetenciákat – mindig egyénekre kell tervezni, akkor is, ha csoportos fejlesztést végzünk. A konceptuális intelligencia hiányosságai esetén még mindig nagy szerepe lehet a praktikus intelligenciának és a szociális intelligenciának.

Azok a kompetenciaterületek, amelyek a többségi általános iskolában, vagy az érzékszervi, mozgásos sérüléseknél fontosak, súlyosabb mértékû kognitív zavarok esetén nem nyújtanak elégséges támpontokat.

Az oktatás tartalmának megtervezésekor nem egyszerűen tantervet, hanem kurrikulumot kell készíteni.

A jelenleg érvényes minta: a kerettantervek valójában nem kerettantervek, hanem strukturált tantervek. Ha kerettantervet készítünk, az valóban kerettanterv is legyen, a kerettantervek ugyanis igen eltérő képességek esetén is megfelelő alapot nyújtanak az egy csoportban történő fejlesztéshez.

Fontos lenne a gyógypedagógiában az értelmileg akadályozott gyermekek oktatásának területén is a kompetenciamodellek figyelembevételével kidolgozni a központi iránymutatásokat, egy valódi kerettantervet.

Irodalom és háttéranyag
  • BÁTHORY Z. (2000): Tanulók, iskolák – különbségek. Egy differenciális tanításelmélet vázlata. OKKER Kiadó, Budapest.
  • CSAPÓ B. (2002): Az iskolai tudás felszíni rétegei: mit tükröznek az osztályzatok? In: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest. 45–90. (link)
  • CSAPÓ B. (2004): Tudás és iskola. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
  • CSAPÓ B. (2005): Tudásszintmérõ tesztek. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatásmódszereibe. PSZMP – Keraban Kiadó, Budapest.
  • NAT (2007). Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest. A bevezető részek (1–26.) és egy műveltségi terület (link).
  • Lisszaboni Európai Tanács, (2000. március 23–24.): Az elnökség következtetései. European Council. (Lisbon European Council) 23 and 24 March 2000. Presidency conclusions. (link)
  • Egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák (2006) in: A kompetencia. Kihívások és értelmezések. OKI Bp. alapján
  • FELVÉGI E. (2005): Gyorsjelentés a PISA 2003 összehasonlító tanulói teljesítménymérés nemzetközi eredményeirõl. Új Pedagógiai Szemle, 2005. 1. sz. 63–85.
  • GREENSPAN, S.I. & GRANSFIELD, J.M. (1992). Reconsidering the Construct of Mental Retardation: Implications of a Model of Social Competence. American Journal on Mental Retardation, 96, 442–553.
  • GREENSPAN, S.; DRISCOLL, J. F., DAWN P. (Ed); GENSHAFT, J. L. (Ed); HARRISON, P. L. (Ed). (1997).: Contemporary intellectual assessment: Theories, tests, and issues. (131–150). New York, NY, US: Guilford Press. xvi, 598.
  • HATOS GY. (2008): Az értelmi akadályozottsággal élõ emberek: nevelésük, életük. APC Stúdió. Szeged.
  • HOLTZ, K. L. – EBERLE, G. – HILLIG, A. – MARKER, K. R. (1982): Sozialkompetenz, als diagnostische und pädagogische Kategorie bei Geistig Behinderten. Geistige Behinderung, 1982. No.2. 97–107.
  • HOLTZ, K. L. (1994a): Geistige Behinderung und soziale Kompetenz. Heidelberg: HVA-Edition Schindele.
  • HOLTZ, K. L. – EBERLE, G. –  HILLIG, A. –  MARKER, K. R. (1994b): Heidelberger Kompetenz Inventar für geistig Behinderte. Handbuch. Heidelberg: HVA: Edition Schindele.
  • Key Competencies. A Developing Concept in General Compulsory Education. The Information Network on Education in Europe. Eurydice, European Unit. Brussels, 2002.
  • Learning for Tomorrow’s World. First Results from PISA 2003. OECD, Paris, 2004.
  • MIHÁLY I. (2002): OECD-szakértők a kulcskompetenciákról. Új Pedagógiai Szemle, 6. sz. Mihály I. (2003): Még egyszer a kulcskompetenciákról. Új Pedagógiai Szemle, 6. sz.
  • MOLNÁR GY. (2003): A komplex problémamegoldó képesség fejlettségét jelzõ tényezõk. Magyar Pedagógia, 1. sz.
  • MOLNÁR GY. (2004): Problémamegoldás és probléma alapú tanítás. Iskolakultúra, 2. sz.
  • NAGY J. (1995) : Segítés és pedagógia Kísérlet a nevelés mibenlétének újraértelmezésére. Magyar Pedagógia. 95. évf. 3–4. szám 157–200. (1995)
  • NAGY J. (1996): Nevelési kézikönyv. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged.
  • NAGY J. (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest.
  • NAGY J.: A kritikus kognitív készségek és képességek kritériumorientált fejlesztése. Kritikus kognitív készség. Új Pedagógiai Szemle, 2000/7.
  • NAGY J.: Kompetencia alapú, kritérumorientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Szeged, 2007.
  • KAPCSÁNÉ NÉMETI J. – KŐPATAKINÉ MÉSZÁROS M. (szerk.): Sajátos Nevelési Igényű Tanulók a Szakiskolában. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2007.
  • PÁLA K. (2008): Kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztése Magyarországon. (link)
  • Pedagógiai lexikon (Főszerkesztő: Báthory Zoltán–Falus Iván). Keraban Kiadó, Budapest, 1997, II., III. kötet.
  • Problem Solving for Tomorrow’s World-First Measures of Cross Curricular Competencies from PISA 2003.
  • RADVÁNYI K. (2001a): Szempontok a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek képességeinek megítéléséhez: iskoláskorú Down-szindrómás személyek értelmi szintjének, adaptív viselkedésének és otthoni környezetének vizsgálata. Bölcsészdoktori disszertáció. ELTE BTK Szociális megismerés pszichológiája Iskola, Budapest.
  • RADVÁNYI K. (2001b): Értelmileg akadályozott gyermekek vizsgálata a Heidelbergi Kompetencia Inventárral. Gyógypedagógiai Szemle különkiadása, 2001. "Tudomány Napja 1999" rendezvényén elhangzott elõadások kötete.
  • RADVÁNYI K. (2001c): Down szindrómás gyermekek adaptív viselkedésének mérése a Heidelbergi Kompetencia Inventár segítségével. Gyógypedagógiai Szemle 2001/3. 166–183.
  • RYCHEN, D.S. – SALGANIK, L.H. (Ed.): Defining and Selecting Key Competencies, Hogrefe 2001, 264., hardcover. (link)
  • RYCHEN, D.S. –  SALGANIK L.H. –  MCLAUGHLIN M.E. (Ed.): Definition and Selection of Key Competencies: Contributions to the Second DeSeCo Symposium Geneva 2002, Switzerland, 11-13 February, 2003 Neuchâtel.
  • RYCHEN, DOMINIQUE SIMONE –  SALGANIK, LAURA HERSH (ed): Key competencies for a successful life and a well functioning society. Gottingen, Germany: Hogrefe & Huber, 2003. xii, 206.
  • Summary of the Final Report. OECD/DeSeCo, 2003.
  • SZ. NYITRAI Á. (2008): Kompetencia alapú oktatás az alsó tagozaton. KPSZTI, 2008. március (link: PDF)
  • The PISA 2003 Assessment Framework. Mathematics, Reading, Science and Problem Solving Knowledge and Skills. OECD, Paris, 2003.
  • TRIER U.P. (2002): Key Competencies in OECD Countries – Similarities and Differences.
  • Twelve Countries Contributing to DeSeCo: A Summary Report. University of Neuchâtel, Switzerland 25–64.
  • VASS V. (2005): Nemzetközi folyamatok a programfejlesztésben. Új Pedagógiai Szemle, 3. sz.
  • VASS V.: A kompetencia fogalmának értelmezése. (link)
  • VIDÁKOVICH T.: (2001): Diagnosztikus tudásszint- és képességvizsgálatok. In: Csapó Benő és Vidákovich Tibor (szerk.): Neveléstudomány az ezredfordulón. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 314–327.
  • WINE, J. D. (1981): From defect to competence models. In: Wine, J. D. és Smye, M. D. (szerk.): Social Competence. The Guilford Press, New York.

2011/1
Év: 2011
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2011 következő év

2011/1
2011/1

2011/2
2011/2

2011/3-4
2011/3-4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05