2011
2011/1

tartalom:

Hogyan biztosítsunk a különféle közszolgáltatásokhoz egyenlő esélyű hozzáférést mindenkinek?
Gombkötő Andrea ,  Szauer Csilla ,  Páter Tünde ,  Szentkatolnay Miklós


Absztrakt

A közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása alapvetően befolyásolja a fogyatékos emberek társadalmi inklúziójának a kérdését, lehetőségeit – legyen szó közoktatásról, munkaerőpiacról vagy szociális rehabilitációról. Széles körű szakmai együttműködésre, sokszínű fejlesztési koncepcióra és programokra van szükség minden szinten ahhoz, hogy megteremtsünk egy mindenki számára használható és élhető világot. Cikkünkkel ehhez a közös gondolkodáshoz szeretnénk hozzájárulni.

Kulcsszavak: fogyatékos emberek, egyetemes tervezés, egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása


Bevezetés

Az Európai Parlament Fogyatékosügyi Csoportjának tagjai 2009-ben megalkotott munkatervükben kiemelt helyen foglalkoznak a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának kérdésével mint a fogyatékos emberek társadalmi inklúzióját erõsen meghatározó tényezővel. A Dr. Kósa Ádám magyar EP képviselõ vezette csoport célja, hogy az Európai Parlament adjon mindenki számára mintát a tekintetben, hogy miképpen kell és lehet hozzáférést adni az épített környezethez, a különféle egyeztetéseken és tárgyalásokon zajló kommunikációhoz, valamint az elektronikus információtartalmakhoz (Disability Intergroup, 2009).

Az Európai Bizottság által publikált, a 2010-2020 időszakra vonatkozó fogyatékosügyi stratégia megalkotását elõkészítõ felmérés szerint az egészségügyi, a képzési, a munkaerőpiaci és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés mikéntje alapvetõen meghatározza a fogyatékos emberek közösségi befogadását, érvényesülését (European Commission, 2010).

A civil érdekeket artikuláló European Disability Forum a 2011–2021 idõszakra vonatkozó Fogyatékosügyi Paktumban (EDF, 2009), valamint a Fogyatékosügyi Irányelv tervezetében (EDF, 2008) is hangsúlyos feladatként foglalkozik az egyenlõ esélyû hozzáférés biztosításának ügyével.

A következőkben – a téma aktualitása miatt – egyrészt a szakterület kereteit biztosító nemzetközi és hazai jogszabályi környezetet mutatjuk be röviden, másrészt pedig azokat az ígéretes gyakorlatokat, amelyek példaként szolgálnak az elvek hatékony megvalósítására.

I. Nemzetközi keretek

A közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának kérdéseivel minden a fogyatékosügyben meghatározó erõvel bíró szupranacionális szervezet, valamint az általuk kiadott irányelv kiemelt helyen foglalkozik.

Az ENSZ a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv címû dokumentum 9. cikkében nyilatkozik az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának ügyérõl. A Magyarország által a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikált egyezmény alapján a részes államoknak biztosítaniuk szükséges a fogyatékos emberek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz – beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket –, valamint más, nyilvánosan hozzáférhetõ vagy rendelkezésre álló lehetõségekhez, szolgáltatásokhoz a hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ez egyrészt a különféle akadályok és korlátok azonosítását, másrészt pedig ezek lebontását, felszámolását jelenti.

Az alapelvek megfogalmazása mellett konkrét lépések megtételét is elõírja a dokumentum:
  • minimális szabványokat és irányelveket szükséges létrehozni, hatályba léptetni és a végrehajtásukat ellenőrizni annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetõk legyenek;
  • intézkedéseket kell hozni annak elősegítésére, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményeket és szolgáltatásokat kínáló magánjogi jogalanyok figyelembe vegyék a hozzáférhetõség valamennyi aspektusát;
  • képzéseket kell támogatni az érdekelt felek számára az egyenlő esélyű hozzáférés kérdéseiről;
  • Braille, illetve könnyen érthetõ és olvasható jelzéseket kell biztosítani az épületekben és más, a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményekben;
  • segítő személyeket (például szakképzett jelnyelvi tolmácsot) és egyéb közvetítő eszközöket (például útmutatókat és felolvasóprogramokat) szükséges biztosítani annak érdekében, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetõk legyenek;
  • az új információs és kommunikációs technológiák (ideértve az Internetet is) tervezésébe, fejlesztésébe be kell vonni fogyatékos embereket, annak érdekében, hogy minél alacsonyabb költséggel tudjunk ezekhez a rendszerekhez hozzáférhetõséget biztosítani.
Az Európai Unió 2007. évi 738. számú közleményében deklarálta azokat a legfontosabb szakmai irányokat, amelyeket követve a tagállamok elõsegíthetik a fogyatékos emberek társadalmi inklúzióját. A dokumentum, ahogy elődei is, a 2009-2010. évek horizontális feladataként nevezi meg a termékek, szolgáltatások és az infrastruktúra akadálymentesítését, s ezáltal a különféle szolgáltatásokhoz történõ egyenlõ esélyû hozzáférés biztosítását. A korábbiaktól eltérõ módon azonban szinte minden fejlesztést az egyenlõ esélyû hozzáférés megteremtésének rendel alá: így például a munkaerõ-piaci integráció támogatását, a Bizottság fogyatékosügyre vonatkozó elemzõ kapacitásának a megszilárdítását is (European Commission, 2007).

A közlemény kimondja, hogy ha a fogyatékos emberek egyenlõ eséllyel férnek hozzá az alapvető termékekhez, szolgáltatásokhoz és infrastruktúrához, a többi állampolgárhoz hasonló módon tudnak fogyasztóként viselkedni. Ez okból az Európai Bizottság az egyenlõ esélyû hozzáférés biztosításához kapcsolódó jogszabályi keretek teljes körûvé tételén munkálkodik a közlekedés (European Parliament, 2006, 2007) és az infokommunikációs technológiák (European Parliament, 2002) területén egyaránt, továbbá kiegészíteni készül a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemre vonatkozó teljes közösségi jogszabályi keretet is.

Az Európa Tanács az évtized elején kiadott Tomari határozatban (Council of Europe, 2001) tette közismertté az Egyetemes Tervezés (Universal Design) fogalmát. Az Egyetemes Tervezés egy olyan stratégia, amely arra irányul, hogy a különféle környezetek és termékek mindenki számára a lehető legönállóbb és legtermészetesebb módon, adaptációk és speciális tervezési megoldások nélkül legyenek hozzáférhetõk, megismerhetõk és használhatók. A stratégia holisztikus megközelítése révén a különbözõ életkorú, testméretû és képességű használók igényeinek kiszolgálására törekedve, továbbá az emberi élet elõrehaladásával bekövetkező változások figyelembevételével elősegíti a fokozottan felhasználó központú tervezés irányába történõ elmozdulást (Pandula 2006).

Ezt a stratégiát erõsíti meg az emberi jogokért hatékonyan síkra szálló szervezet által 2003-ban elfogadott Malaga Deklaráció és a 2006–2015 idõszakra vonatkozó fogyatékosügyi akcióterv is. A dokumentumok az Egyetemes Tervezés elveit, gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit a felsőoktatás és a felnõttképzés rendszereiben megvalósuló képzések útján, valamint Egyetemes Tervezési szolgáltató központok által gondolják disszeminálni az érintett szakemberek és kliensek számára (Marton 2007).

II. Hazai keretek

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetésérõl szóló 2007. évi XCII. törvény alapján a Magyar Köztársaság 2010-ben számol be az ENSZ számára az Egyezmény megvalósításának elõrehaladásáról, a feladatok hazai végrehajtásáról. A magyar civil Caucus párhuzamos jelentése szerint a fizikai akadálymentesítés követelményrendszere és szakmai szabályai már jóval az ENSZ egyezmény elfogadását megelőzően megjelentek az építési eljárásra vonatkozó jogszabályokban és azok végrehajtására vonatkozó részletes szabályozásban, a hozzáférhetőség azonban, mint komplex fogalom – hozzáférhetõség az épített környezet, a kommunikáció, a közlekedés és a támogató szolgálatok, segédeszközök, a közszolgáltatásokhoz tekintetében – csak az utóbbi években vált elterjedté és használttá Magyarországon. (Gombos 2010)

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 5., 6. és 7. §-ban nyilatkozik a közszolgáltatásokhoz történõ egyenlõ esélyû hozzáférés biztosításának általános kereteirõl, alapelveirõl. Ennek alapján minden fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre. Továbbá a fogyatékos személyeknek, családtagjainak, segítőinek biztosítani kell a hozzáférés lehetõségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékos személyeket megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak.

Hozzáférhetõ az információ akkor, ha azt a fogyatékos személy érzékelheti, és az biztosítja számára a megfelelõ értelmezés lehetõségét. Az információs társadalom nyújtotta lehetõségek erõsítik az esélyegyenlõséget a fogyatékos személyek számára. A fogyatékos személyt megilleti az információs esélyegyenlõség az információs társadalmi szolgáltatások igénybevételekor.

Az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat 4.2 része a közszolgáltatásokhoz történõ egyenlő hozzáférés biztosításának kulcsterületeire hívja fel a figyelmet. Ennek alapján az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni a központi költségvetési szervek tulajdonában, kezelésében és vagyonkezelésében lévő épületek akadálymentesítését. Az önkormányzati tulajdonban, kezelésben vagy vagyonkezelésben lévõ épületek esetében prioritásként kell kezelni az egészségügyi, szociális és munkaügyi intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). A nevelési és nevelési-oktatási intézmények esetében legalább arra kell törekedni, hogy kistérségenként – a lakóhelyhez közel, elérhetõ távolságban – legyen legalább 1 akadálymentes óvoda, iskola.

A közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférését a legmodernebb információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával is segíteni kell, felszámolva ezáltal a fogyatékos személyek digitális írástudatlanságát.

A fogyatékos személyeknek önálló életvezetésükhöz bizonyos esetekben speciális információkra, illetve speciálisan megfogalmazott információkra van szükségük. Támogatni kell olyan kiadványok (nyomtatott, elektronikus vagy más technikával készült) elkészítését és terjesztését, amelyek pl. a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésről (fizikai és kommunikációs akadálymentességről) adnak tájékoztatást. Elõ kell segíteni – a honlapok akadálymentesítésével is – az információk hozzáférését Braille-formátumban vagy elektronikusan, szintetizált beszéddel, jelnyelven vagy feliratozással, könnyen érthető formában vagy piktogramokkal. Bővíteni szükséges mindazon információszolgáltató, tanácsadó, közvetítő szolgálatokat és tréningeket, amelyek révén a fogyatékos emberek tájékozódhatnak az általuk igénybe vehetõ szolgáltatások köréről, s amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az igényeiket érvényesíthessék.

A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény alapvetõ változásokat hozott a közszolgáltatásokhoz történõ egyenlõ esélyû hozzáférés biztosításának a területén. A jogszabály egyrészt rögzíti a hallássérült és a siketvak személyek nyelvi jogait, másrészt pedig biztosítja számukra a speciális kommunikációs rendszerek használatának és az állam által finanszírozott jelnyelvi tolmácsszolgáltatást igénybe vételének a lehetõségét.

A magyar civil Caucus párhuzamos jelentése kitér azokra a területekre is, ahol véleményük szerint a már meglévő jogszabályi és gyakorlati környezetet tovább kell fejleszteni, alakítani. Ilyen például – egyebek mellett – az "ésszerû alkalmazkodás" fogalmának és az ehhez kapcsolódó szabályrendszernek a beemelése a hazai szabályozásba, valamint a hozzáférhetőség területén annak az objektív, tényalapú regisztrációs rendszernek a kialakítása és bevezetése, mely indikátorként szolgálhat a jövõben a valós helyzet leírásához. A dokumentum emellett a jogszabályt végre nem hajtókkal szembeni szankciórendszer kialakítását sürgeti, valamint a hozzáférhetõség biztosítását lehetővé tévő pénzügyi források folyamatos rendelkezésre bocsátását. (Gombos 2010)

III. Ígéretes programok és gyakorlatok a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány berkeiből

III.1 Know-how biztosítása

A teljes körű (fizikai és infokommunikációs) akadálymentesítés, az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése érdekében a Közalapítvány kidolgozta a SEGÉDLET a közszolgáltatásokhoz való egyenlõ esélyű hozzáférés megteremtéséhez – Komplex akadálymentesítés című módszertani kiadványt (Pandula 2009), amelyben az épületek fizikai környezetének kialakításához, átalakításához, az infokommunikációs akadálymentesítéshez, valamint a szolgáltatások hozzáféréséhez adott szakmai segítséget. A kiadványt az európai uniós forrásokból akadálymentesítési céllal kiírt pályázatok, valamint ez egyéb beruházási témájú, de horizontálisan akadálymentesítést is tartalmazó konstrukciók esetében kötelező mellékletként vezették be a támogatási rendszerekbe. Fontos tudni azonban, hogy a SEGÉDLET nem mindig alkalmazható sablon, vagy igazságok gyűjteménye, hanem know-how, az egyetemes tervezés alkalmazásának ésszerûségére figyelmet felhívó ajánlás, amely tartalmazza a minimum követelményeket és segítséget ad egy-egy épület és szolgáltatás akadálymentes tervezéséhez, át- és megalkotáshoz. A SEGÉDLET kidolgozásakor a szemlélet az egyenlő esélyű hozzáférés eszméjéhez illeszkedve az élhetõbb, hozzáférhetőbb környezet kialakítására törekvés volt, annak támogatása, hogy a gyakorlatban is sikeresen megvalósuljanak a tervezõasztalnál és a további szakmai fejlesztõi körökben megszületett akadálymentesítési elképzelések.

III.2 Tudástár és képzésfejlesztések

A Közalapítvány módszertani fejlesztései jelentős mértékben növekedtek az elmúlt években az egyenlõ esélyû hozzáférés területén, amelyben nagy szerepet játszott a TÁMOP 5.4.5 "A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása" című kiemelt projekt megvalósítása. A kiemelt projekt fő célja az egyenlő esélyű hozzáféréshez és teljes akadálymentes környezet létrehozásához eredményes és hatékony ismereteket biztosító tudásbázis létrehozása és elterjesztésének megalapozása volt. A tudásbázis létrehozása a felsõoktatási tananyagfejlesztésben, valamint többségében akkreditált felnõttképzési programok kidolgozásában valósult meg.

A szakmai fejlesztéseket külső szakértőkből kialakított munkacsoportokkal közösen végeztük, akiket nyílt szakértõi pályázat keretében választottunk ki. A képzésfejlesztési munka az alábbi 4 témacsoportban indult el több mint száz képzésfejlesztési szakember közremûködésével.
  • Egyetemes és akadálymentes tervezés: minden mérnök szakmához kapcsolódóan kidolgozásra kerültek az akadálymentesség szempontjait tartalmazó felsõoktatási tantárgyak és ugyanazon tartalommal a mérnök és építész kamarák által akkreditált továbbképzések formájában. Elkészült továbbá egy összefoglaló felnõttképzési program, a rehabilitációs szakasszisztens, amelynek négy szakiránya van: építész, formatervezõ, külsõ környezettervezõ és épületgépész – épületvillamossági.
  • Egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása: a humán közszolgáltatásokban dolgozók számára kidolgozott képzési programok, amelyek alapvetően épülnek a szakmai személyiségfejlesztés módszertanára és a személyközi kapcsolatokon keresztüli, partneri együttműködés elfogadó és hatékony közegének megteremtését tűzték ki célul. Ebben a témacsoportban szintén felsõoktatási tantárgyak és szakmai továbbképzési programok kerültek kidolgozásra a következõ szakterületeken tanulók, dolgozók számára: pedagógia, pszichológia, egészségügy, informatika, kommunikáció, média, HR, szociális területek, kultúra, művelődés, szabadidő, sport.
  • Jelnyelvi képzések és továbbképzések: a magyar jelnyelv területén szükséges fejlesztések megindítása volt a cél. Ennek megfelelõen az európai nyelvi referenciakeretnek megfelelõen öt szinten: A1, A2, B1, B2 és C1 szinten került kidolgozásra a magyar jelnyelvi tanfolyamok tananyaga. Ezenkívül az alább felsorolt hat olyan képzési program készült el a hazai felsõoktatási szereplõk bevonásával, amelyek magyar jelnyelv felsõoktatásba történõ belépését indíthatják meg: magyar alapszakon belül magyar jelnyelv szakirány, valamint minor szak, jelnyelv szakos tanár mesterszak, hallássérült tanulók bilingvális oktatása-nevelése (szakirányú továbbképzés), idegen nyelvet jelnyelven tanító oktató (szakirányú továbbképzés), jelnyelvi képzés tolmácsoknak jelnyelvi tolmácsolásra (szakirányú továbbképzés), jelnyelvi képzés nyelvtanároknak jelnyelv tanítására (szakirányú továbbképzés). Továbbképzési lehetõségként kidolgozásra került még a felkészítés jelnyelvi fordítások készítésére, a feliratozás és a jegyzetelés (online tréning) képzési programja is.
  • Speciális képzési programok: a speciális kommunikációs szükségletű fogyatékos emberekkel dolgozó szakemberek továbbképzési programjai jelennek meg ebben a témacsoportban. Olyan szakterületek jelenlegi és jövendõbeli szakemberei számára alkottunk meg hiánypótló képzéseket, mint az autizmus, súlyosan halmozottan sérültség, siketvakság, fejlõdésmenetükben súlyosan akadályozottság, értelmi fogyatékosság (könnyen érhető kommunikációs képzési program) és a felnõttkorban hallássérülté vált szakterület.
A fejlesztés folyamatában a "Semmit rólunk, nélkülünk!" elv érvényesítése érdekében bevontuk a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteinek, így az AOSZ, az ÉFOÉSZ, a MEOSZ, az MVGYOSZ, a SINOSZ a SVOE és a Halmozottan Sérültek Szülõszövetsége szakembereit, akik közvetlenül érvényesíthették tudásukat és tapasztalataikat a képzési programok és tananyagok kidolgozása során.

A projekt eredménye közel 70 db képzési program, amelyeket a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megvalósításában közreműködő szakterületek továbbképzési rendszereiben (FAT, PAT, építész, mérnök, szociális, egészségügyi, közigazgatási továbbképzési rendszerek) fogunk akkreditáltatni. Az akkreditált továbbképzéseken kívül, a felsőoktatási intézmények számára is előkészítettünk befogadásra képzési programokat.

A kidolgozott tananyagokat, képzési programokat elhelyeztük egy elektronikus tudástárban, amelyben egyenlő esélyű módon hozzáférhetővé tettünk minden általunk kidolgozott képzési programot és a kapcsolódó szoftvereket, filmeket, hazai és külföldi szakirodalmak jegyzékét: http://tudastar.fszk.hu/.

A kidolgozott tudásanyag reményeink szerint valódi áttörést eredményezhet a hazai fogyatékosügy, azon belül is elsősorban az egyenlő esélyű hozzáférés és az egyetemes tervezés, mint oktatási programok területén, hiszen a naprakész tudással rendelkező szakembereket sokszor nélkülözõ közszolgáltatások számára nyújt lehetõséget a szakmai továbbképzésre, valamint a felsőoktatási tananyagokon keresztül a jövõ szakembereinek biztosítására.

A Közalapítvány fő feladata az elkövetkező időszakban a képzési programok középés felsõoktatási implementációjának megalapozása, támogatása, továbbá, mint a képzések tulajdonosa, akkreditált felnõttképzési intézményként, magas minõségû képzések szervezése és lebonyolítása. Amennyiben a jövõben a Közalapítvány által kidolgozott képzések lebonyolítására pályázati úton támogatást nyernek oktatási intézmények a képzések átadása és a lebonyolításhoz kapcsolódó minõségbiztosítás szintén kiemelt feladatként jelenik meg az FSZK számára.

III.3 Módszertan- és szolgáltatásfejlesztés

Az FSZK a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosításáért számos módszertan- és szolgáltatásfejlesztést generált és mûködtet. Ezek közül itt két programot ismertetünk részletesen azok fontossága és innovatív tartalma miatt: a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást és a felsőoktatási jegyzetelő szolgáltatást.

A jelnyelvi tolmácsolás a jelnyelvet használó siket és nagyothalló személyek közszolgáltatásokhoz való egyenlõ esélyű hozzáférésének egyik legfőbb eszköze. Magyarországon 2003-tól működnek jelnyelvi tolmácsszolgálatok, melyek nem önálló jogi személyek, az őket fenntartó szervezetek közvetlenül kapják a támogatást évről évre kiírt, változó keretösszegû forrásból, pályázati úton.

A pályázatok eredményes lebonyolítása mellett a szolgálatok szakmai, módszertani és pénzügyi mûködésének irányítását Közalapítványunk Magyar Jelnyelvi Programirodája látja el kezdettõl fogva. Az egyes pályázati programok tapasztalatainak felhasználásával fokozatosan alakultak ki a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás nyújtásával szemben támasztott elvárások, és a szolgálatok fenntartása során biztosítandó feltételek a "Semmit rólunk, nélkülünk!" elv alkalmazásával. Erre a jelenleg is mûködõ szolgáltatási modellre épül az Országgyûlés által tavaly novemberben elfogadott, a magyar jelnyelvrõl és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény.

Jelenleg Magyarországon 23 jelnyelvi tolmácsszolgálat biztosítja a siket, siketvak és nagyothalló személyek részére az akadálymentes kommunikációt. A szolgálatok közül 19 megyei, 3 fővárosi jelnyelvi tolmácsszolgálatként, továbbá egy, a siketvak személyek részére országos ellátási területen működő speciális tolmácsszolgálatként dolgozik. (A szolgálatok jegyzéke letölthető az FSZK honlapjáról.)

Az egységes szolgáltatási protokoll alapján mûködõ szolgálatok napi 4 órás ügyfélfogadással, és 24 órás készenléttel állnak az igénybe vevõk rendelkezésére. A szolgálatok az ügyfelek számára hozzáférhetõ és értelmezhetõ szolgáltatási renddel rendelkeznek, melyek részletesen tartalmazzák szolgáltatási tevékenységük leírását síkírásos, könnyen érthetõ, jelnyelvi formátumban, illetve Braille írásos változatban is.

A jelnyelvi tolmácsszolgálatokban betöltendő kötelező munkakörök száma és alkalmazási formái, a helyiségekkel és a tárgyi eszközökkel kapcsolatos követelmények biztosítják, hogy országos szinten, megyénként azonos feltételekkel igénybe vehetõ szolgáltatási hálózat áll az igénybevevõk rendelkezésére.

Kialakítottunk és alkalmazunk egy ellenõrzési rendszert, amelynek segítségével a programiroda munkatársai folyamatosan nyomon követik az alapszolgáltatás mûködését, a személyi és tárgyi minimum követelmények biztosítását az egyes szolgálatoknál, az egységes minõségi szint igénybevételének lehetõségét garantálva a felhasználók számára. Meghatározásra és bevezetésre került az ügyfélfogadási és a készenléti idõ be nem tartásához kötõdõ szankciók rendszere, amely szintén a felhasználók érdekeinek érvényesítését célozza.

A Közalapítvány által fenntartott elektronikus adatrögzítő rendszerben kerülnek rögzítésre a jelnyelvi tolmácsolással kapcsolatos adatok, melyekre építve lehet a fejlesztéseket alapozni, a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működését elemezni, tendenciákat jelezni. Ennek az adatbázisnak az alapján, valamint az utolsó két pályázati ciklus adatai részletes feldolgozásának köszönhetően tudjuk, hogy a megrendelések száma, a szolgáltatást igénybe vevők száma, a jelnyelvi tolmácsolásra fordított idő évről évre folyamatosan emelkedik (Szabó 2009) (Csuhai 2010).

A hálózat működésének főbb adatai az elemzések szerint a következőket mutatják: 2009. júniusa és 2010. májusa között 29.493 államilag támogatott megrendelést adott le a 2.317 regisztrált ügyfél, melyre összesen 38.016,25 óra tolmácsolási időt fordítottak a szolgálatok országosan. Az ezt megelõzõ támogatási idõszakban 2.122 fõ 26.661 megrendelést adott le, 32.959,5 tolmácsolási idõt regisztrálva (Szabó 2009) (Csuhai 2010).

Ha megnézzük a tolmácsszolgálat igénybevételének jellemzőit, akkor azt lájuk, hogy a nemek közötti arányok követik a hallássérültek ismert szociológiai összetétele szerinti 50-50% körüli arányt. A megrendelők átlag életkora: 45,7 év. Elsöprő többségben vannak, akik csak 1-2 megrendelést adnak le évente, õk csak a legszükségesebb esetekben fordulnak jelnyelvi tolmácshoz. 73% körül mozog a 10 alatti rendelésszámot leadók aránya. Országosan a szolgáltatást igénybe vevõk 76,9%-a siket személy, megyénként tekintve azonban egyes esetekben jól látható eltérések mutathatók ki. A tolmácsolási típusok elemzésekor azt láthatjuk, hogy az önálló életvitel támogatása, az egyéni igény, az egészségügy összesen az igénylések 84%-át adja. A sorrendben viszonylag magasan szerepel majdnem ezer esettel a felsõoktatási tanóra, de összességében a pályázati támogatásból finanszírozott középiskolai oktatás esti és levelezõ tagozatán, a szakképzésben tanulók részéről beérkezett megrendelések száma is jelentősen növekedett 2009-2010-es ciklusban. A működés során a felhasznált idõket tekintve az idõ kétharmadát teszi ki a tényleges tolmácsolás átlagosan, hangsúlyozva, hogy az átlagtól és egymástól is nagy eltéréseket mutatnak a szolgálatok. Térítés szempontjából a nem állami támogatásból történõ szolgáltatások száma elenyészõ mind esetszámban, mind pedig arányaiban. (Csuhai 2010)

A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény megszületéséig a szolgáltatás jogi szabályozás nélkül mûködött, a már említett pályázati forrás nagyságát a mindenkori gazdasági helyzet határozza meg. 2010. július elsejétõl a jelnyelvi tolmácsszolgálatok mûködtetése állami kötelezettség, a szolgálatok mûködéséhez szükséges forrást a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza. A törvénynek köszönhetően reményeink szerint stabil, pénzügyi és jogi háttere lesz a szolgálatoknak.

A jelnyelvi törvény alapján az állam által biztosított térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás teljes idõkerete évi 36.000 óra lesz jövõ évtõl. A 2011. január elsején életbe lépõ paragrafusok kimondják a jelnyelvi tolmácsoláshoz való jogot és a jogosultság mértékét az alábbiakban határozzák meg: korlátlanul igénybe lehet venni a közszolgálati tevékenységek során, például egészségügy. 120 óra tolmácsolást szabadon használhatnak majd fel a hallássérült személyek. A középiskolában és a felsőoktatásban tanulók további 120 órát igényelhetnek tanévenként, illetve a felnõttképzésben részt vevõ személy részére képzésenként a képzés óraszámának 20%-nak megfelelõ mértékû jelnyelvi tolmácsolást biztosít az állam.

A törvény alkotói építettek a Közalapítványunk közel 8 éves tapasztalatára és a jövőben is számítanak aktív szerepvállalásunkra.

Közalapítványunk kiemelten kezeli szakmai fejlesztései, szolgáltatásai generálása során a speciális szükségletű hallgatók tanulásának, önérvényesítésének segítését. Több évre visszatekintõ kapcsolatot tartunk fenn az egyesült államokbeli Rochester Institute of Technology (RIT) egyetemmel és annak a siket és nagyothalló fiatalok oktatásával foglalkozó karával, a National Technical Institute for the Deaf (NTID) intézménnyel, elsősorban a felsőoktatásban tanuló siket és nagyothalló tanulókat segítő szolgáltatások magyarországi adaptálásának elõkészítése érdekében.

Ezen az egyetemen a hallássérült fiatalok számára a szakképzéshez, a fõiskolai és egyetemi szintű továbbtanuláshoz a hozzáférést, a lemorzsolódás megakadályozását sokféle szervezett szolgáltatás biztosítja. A munkakapcsolat eredményeképpen dolgoztuk ki a jegyzetelõ szolgáltatást. Ennek célja a felsőoktatási intézményekben tanuló, önálló jegyzetelésre nem, vagy csak akadályozottan képes speciális igényű (siket, nagyothalló, mozgásfogyatékos, diszlexiás, diszgráfiás stb.) diákok számára az elhangzott információk írásbeli rögzítésének segítése.

A jegyzetelő képzés elvégzésére az FSZK által létrehozott, korábban már említett elektronikus Tudástár oldalon van lehetőség. A tananyag e-learning formában sajátítható el, a szolgáltatásba való bekapcsolódáshoz szükséges vizsga pedig az FSZK vizsgaközpontban teljesíthető előzetes egyeztetés alapján. A jegyzetelést jellemzően diákmunkában végzik a hallgatók.

Magát a jegyzetelő szolgáltatást a 2008/2009. tanév során a Debreceni Egyetemmel közösen kialakított fejlesztés során igyekeztünk Magyarországon meghonosítani. A programot értékelő tanulmány (Berényi 2009) tartalmazza azokat az ajánlásokat, amelyek segítik az ország többi felsőoktatási intézményét a szolgáltatás megismerésében és bevezetésében.

Tapasztalataink alapján elmondható, hogy a jegyzetelő programban résztvevő, fogyatékosságuk miatt eddig hátrányt szenvedő diákok bennmaradási esélyei nőnek, tanulmányi átlaguk javul a felsőoktatásban a segítő szolgáltatás által.

III.4 Forrásteremtés a sikeres megvalósításért

Az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatásával a fogyatékos emberek életminõségének javítására a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényben, valamint a Közalapítvány Alapító Okiratában elõírt feladatok teljesítése érdekében közintézmények akadálymentesítésére pályázatot hirdettünk. E pályázattal is szerettünk volna hozzájárulni a minden ember számára történõ egyenlõ hozzáférés megteremtéséhez.

A pályázat során 57 olyan intézmény akadálymentesítési átalakításához járultunk hozzá, amelyek a gyermekjóléti alap- vagy gyermekvédelmi szakellátásában, és a szociális alap- vagy szakosított ellátásban gondoskodnak ellátottjaikról. A pályázat során különös gondot fordítottunk a pályázatokban benyújtott tervek elõzetes ellenõrzésére és egyeztetésére a kedvezményezettekkel, hiszen egy jó terv lehet csak alapja a megfelelõ kivitelezésnek. A korábbi gyakorlatból tanulva azonban a kivitelezések során is támogatást nyújtottunk a nyertes pályázóknak, hogy magas minõségû akadálymentesítési munkálatok valósuljanak meg.

Nagy örömünkre ez a támogatás rendkívül hasznosnak bizonyult, kiváló eredmények születtek. Több esetben a hasznosság szempontja mellett esztétikailag is szép beruházások átadására kerülhetett sor. (P. Farkas 2010)

Összefoglalás

A közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása széles körű szakmai gondolkodást és sokszínű fejlesztési koncepciót igényel az emberek rendkívül szerteágazó igényei, szükségletei miatt. A 2010. évben éppen ezért elkezdtük tovább bővíteni azt a módszertani és szolgáltatási repertoárt, amely további szakmaterületeket és célcsoportokat von be a közös munkába.

Az egyik program célja olyan tanácsadó-szolgáltató központok létrehozásának az elõkészítése, illetve működésük megalapozása, melyek az egyenlő esélyű hozzáférés előmozdításában játszanak szerepet. A tervezett központok a fogyatékos személyek és családjaik, személyi segítőik valamint a helyi közszolgáltató intézmények számára nyújtanak szakmai segítséget az önálló életvitelt segítő eszközök és technikák megismerésében, a speciális kommunikációs segédeszközök használatában, valamint a tárgyi környezet adaptálási, akadálymentesítési lehetõségeiben. A központok a hatékony mûködés elérése érdekében a helyi szinten működő szolgáltatókkal és eszközforgalmazókkal szorosan együttmûködve alakítják ki szaktanácsadó szolgálatukat.

A másik kezdeményezés az augmentatív és alternatív kommunikációt (AAK) használókat célozza meg. Saját forrásából, egyéves kísérleti program során a Siketvakok Országos Egyesülete által fenntartott jelnyelvi tolmácsszolgálatnál Dr. Kálmán Zsófia szakmai támogatásával modellezzük az AAK használók számára hiánypótló, speciális kommunikációt segítő szolgáltatást. Ennek keretében megkezdődik a felhasználói igények, a szakemberszükséglet és az ellátási területek feltérképezése.

Felhasznált irodalom
  • Disability Intergroup (2009): Disability Intergroup Work Priorities 2009–2014. Letölthető: http://www.disabilityintergroup.eu/
  • European Commission (2010): Preparation of a new EU Disability Strategy 2010-2020. Summary of the main outcomes of the public consultation. European Commission, Brussels.
  • European Disability Forum (2009): Proposal for a European Pact on Disability. EDF, Brussels. Letölthető INNEN.
  • European Disability Forum (2008): Proposal by the European Disability Forum for a Comprehensive Directive fighting discrimination of Persons with Disabilitie. EDF, Brussels. Letölthető INNEN.
  • Európai Bizottság (2007): COM(2007) 738 végleges; A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A fogyatékos emberek helyzete az Európai Unióban: a 2008–2009-es európai cselekvési terv. European Commission, Brussels. Letölthető INNEN.
  • Európai Parlament (2006): Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól (EGT vonatkozású szöveg). Official Journal L 204, 26.7.2006, European Parliament, Brussels. Letölthető INNEN
  • Európai Parlament (2007): Az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti személyszállítást igénybe vevõ utasok jogairól és kötelezettségeirõl. Official Journal L 315, 3.12.2007, European Parliament, Brussels. Letölthető INNEN
  • Európai Parlament (2002): Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról ("Egyetemes szolgáltatási irányelv"). Official Jounal L 108, 4.24.2002, European Parliament, Brussels. Letölthető INNEN
  • Európa Tanács (2001): ResAP(2001)1 Határozat az Egyetemes Tervezés alapelveinek az épített környezettel és annak alakításával foglalkozó valamennyi szakma képzési tervébe történő bevezetésérõl. Council of Europe, Strassbourg.
  • PANDULA ANDRÁS (2006): Az Egyetemes Tervezés. Tervezési stratégia a társadalmi részvétel és egyenlő jogok biztosítására. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest. Letölthető INNEN
  • MARTON KINGA – SZAUER CSILLA (2007): Az Európa Tanács tízéves Akcióterve a befogadó társadalom megteremtéséért, valamint a dokumentum hatása a tagállamokra (I. rész). Gyógypedagógiai Szemle, 2007 – XXXV. évfolyam 3. szám, 182–189.
  • GOMBOS GÁBOR – KOVÁCS MELINDA – SZÖLLÖSINÉ FÖLDESI ERZSÉBET – DR. TAPOLCZAI GERGELY – CSATÓ ZSUZSA (szerk) (2010): Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok? A magyar civil Caucus párhuzamos jelentése az ENSZ egyezményrõl. ISBN 978-96388487-1-0, SINOSZ – MDAC – FESZT, Budapest. Letölthető INNEN
  • PANDULA ANDRÁS (szerk) (2009): SEGÉDLET a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtéséhez – Komplex akadálymentesítés. ISBN 978-963-87899-7-6, FSZK, Budapest. Letölthető INNEN
  • SZABÓ ATTILA – KOVÁCS ÁRPÁD – VELENCZEI ATTILA (2009): Jelnyelvi tolmácsszolgáltatás támogatása 2008. II. félévétől 2009. I. félévéig terjedő időszakra" pályázati program a számok tükrében. FSZK, Budapest. Letölthető INNEN
  • CSUHAI SÁNDOR – VERŐCZEI JÓZSEF (2010): Jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevételi adatainak elemzése a 2009. június 01. és 2010. május 31. közötti idõszakra vonatkozóan. FSZK, Budapest.
  • P. FARKAS ZSUZSA (2010): Hozzáférhetőség a szociális ellátásban. FSZK, Budapest. Letölthető INNEN
  • BERÉNYI ANDRÁS – JUHÁSZ PÉTER – FODOR – GÁL VALÉRIA – MÓZES BEA (2009): "A 1812 Rochester program – modellkísérlet" című program értékelő záró tanulmánya. Ajánlás a jegyzetelő szolgáltatás felsőfokú oktatási intézményekben történő biztosítására. FSZK, Budapest. Letölthető INNEN

2011/1
Év: 2011
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2011 következő év

2011/1
2011/1

2011/2
2011/2

2011/3-4
2011/3-4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05