2011
2011/2

tartalom:

A szomatopedagógia kapcsolata a gyógypedagógia speciális pedagógiáival
Benczúr Miklósné

Absztrakt

A cikk bemutatja és elemzi, hogy a szomatopedagógia hogyan támogathatja az egyes fogyatékossági csoportoknál megjelenő mozgásszervi rendellenességek, funkcionális károsodások, motoros képességváltozások korrekcióját, javítását célzó szakos gyógypedagógiai résztevékenységeket.

Kulcsszavak: szomatopedagógia, mozgásnevelés, kapcsolódás más gyógypedagógiai szakpedagógiákkal


Bevezetés

Bevezető írásunkban a megváltozott tartási és mozgási funkciók, funkcionális rendszerek, és a motoros képességváltozások javításának szükségességét emeljük ki és hozzuk kapcsolatba a szomatopedagógiával és a szomatopedagógusi tevékenységgel. Igaz megállapításnak tartjuk, hogy "a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek" és az egyes sérülésspecifikus módszerek kompetenciája nemcsak az adott népesség megsegítését szolgálhatja, hanem a többi gyógypedagógiai szakterületét is (GORDOSNÉ 2004, 257).

A tanulmányban nem törekedtünk teljes körû feldolgozásra, csak annak igazolására, hogy a szomatopedagógia nemcsak a mozgáskorlátozott személyek rehabilitációjában, hanem a többi fogyatékossági területen is alapvető segítséget jelentõ gyógypedagógiai tevékenység, különös tekintettel a mozgásnevelésre.

A mozgásnevelésről mint a szomatopedagógiai résztevékenység elõzményéről

A mai Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, EGYMI és Diákotthon jogelõdjében (alapítva 1903) a múlt század legelejétõl a mozgáskorlátozott gyermekek ellátásának kulcskérdése a nevelés-oktatás összhangjában a mozgásszervi betegségek gyógyítása volt (mai szóval élve mozgásszervi rehabilitációja) (NÁDAS 2003). Ez az intézmény teremtette meg a hazai gyermek ortopédiát is. Az intézmény kórházi részlegében dolgozott Zinner Nándor, Horváth Mihály, Horváth Boldizsár, akik a hazai gyermek ortopédia elismert szakemberei és megalapítói voltak. Az intézmény iskolai részében a tanítás, a szakmai képzés, sõt a sportolás is a kor színvonalán túlmutató formában valósult meg egészen a negyvenes évek végéig (TÓTH GY. 1978), amikor a kórházi részleg és az iskolai-kollégiumi különvált és az iskola a Mexikói út 60. sz. alá költözött. Az ötvenes évektõl az iskola és diákotthon a kornak megfelelõen látta el a mozgáskorlátozott tanulók iskolai nevelését-oktatását, megoldva a tanulók sajátos testi nevelését és egyre szélesebb körben a mozgásszervi rehabilitációját is. Mozgásnevelés néven bevezette a gyógytornát és az adaptált testnevelést, valamint a mindennapos tevékenységre nevelést integráltan célzó sajátos szaktantárgyat (MOZGÁSNEVELÉSI TANTERV, OM 1979). Az intézményben folyó gyakorlati munka teremtette meg azt a kompetenciakört, amelyet ma a szomatopedagógia képvisel. A szomatopedagógia tananyagának összeállításában szerepet kapott továbbá a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek iskolai oktatásának a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetében folyó kutatása is. Csillaghegyen jött létre 1973-ban a Főiskola tudományos kísérleteként a halmozottan fogyatékos gyermekek részére mûködõ egésznapos iskola (ESZTERGOMI 1998, LÁNYINÉ 2000).

A szomatopedagógia összetettsége

A szomatopedagógia olyan összetett hatásrendszer, amelyben a medicinális-, pszichológiai-, pedagógiai módszerek, eljárások és eszközök hatása a mozgáskorlátozott személlyel és annak környezetével összhangban realizálódik. Összetettségébõl a következõkben csak a mozgásszervrendszer megváltozott mûködésére ható résztevékenységeket emeljük ki.

A szomatopedagógiai folyamat alapja a komplex szomatopedagógiai felmérés vagy folyamat diagnosztika, amely több lépésből álló diagnosztikus tevékenység. A mozgásos akadályozottság feltárása szempontjából kiindulópontja a mozgásszervi orvosi diagnózis és terápiás javaslat. A szomatopedagógiai állapotfelmérés – vizsgáló, elemzõ és értelmezõ megállapításokat tesz – összevetve a szakorvosi és pszichológiai megállapításokkal, az egyéb kiegészítő diagnosztikai eljárásokkal, a tágabb és szűkebb környezeti adottságokkal és elvárásokkal (B ERNOLÁK 2011).

A komplex állapotfelmérés többek között feltárja a mozgásszervek mûködését, a tartási és mozgási funkciókat és funkcionális képességeket, azok eltéréseit, a mindennapos és az életkornak megfelelő tevékenykedés szintjét és minden, a mozgással összefüggésben lévő képességet. Vizsgálja a környezetet, a tanulást, a kommunikációt és a személyi függetlenséget segítő technikai megsegítés szükségességét, valamint az attól való függetlenedés lehetõségeit. Mindezek alapján meghatározza a mozgásterápia, motoros képességfejlesztés menetét, technikáit, módszereit és eszközeit, eredménytelenség esetében pedig azok módosítását (BENCZÚR 2000: 43). A szomatopedagógia gyakorlatában ezt a résztevékenységet mozgásnevelésnek hívjuk.

A mozgásnevelés mint komplex pedagógiai és gyógyító tevékenység fõbb résztevékenységei:
  • A mozgásszervek működésének javítása, korrekciója és kompenzációja a fizioterápia eszközeivel. A gyógyító eljárások közül a gyógytornát, a masszázst alkalmazza, valamint a szükséges gyógyászati és rehabilitációs eszközöket. (A szakorvosi ellátás és a javasolt un. fizikoterápiás eljárások az egészségügyi ellátás igénybevételével történik.)
  • A motoros képességfejlesztés és sportági felkészítés, a testnevelés és sport mozgásanyagának, tevékenységformáinak adaptációjával;
  • Az életkornak megfelelő mindennapos tevékenységek megtanítása az önellátás feltételeinek a kialakításával, a mozgásos alkalmazkodó képesség optimális szintre emelése érdekében;
  • A kommunikációs képesség motoros feltételeinek javítása (BENCZÚR 2000).

A mozgásnevelés terápiás célú tevékenységei közül kiemeljük:
  • a diagnózis és mozgásállapot által meghatározott gyógytorna eljárásokat, masszázst, NDT koncepció alapján végzett és egyéb mozgásjavítás érdekében végzett kezeléseket
  • kommunikáció-beszédfejlesztő módszerek, motoros képességek javítása (etetés terápia, bazális terápia, augmentatív kommunikáció és az eszközhasználathoz szükséges motoros képességjavítás),
  • speciális technikai megsegítés, a gyógyászati és rehabilitációs eszközök használatának a megtanítása és begyakoroltatása, a mindennapos tevékenykedés segítése egyedi eszközhasználat útján (ergoterápia) és a környezet szükség szerinti adaptációjával,
  • hidroterápia, szubakvális mozgásnevelés,
  • korai komplex fejlesztõ terápiák és egyéb sajátos terápiás eljárások.
A fényképek a Mozgásjavító Általános Iskola fényképarchívumából valók.

A szomatopedagia szakos képzés során a hallgatók olyan alapozó medicinális, pszichológiai és pedagógiai ismereteket kapnak, amelyek alkalmassá teszik õket e speciális terápiák megtanulására az alapszak vagy a továbbképzések során, illetve további speciális terápiás eljárások és módszerek elsajátítására, pl. Ayres-terápia, Frostig-féle terápia, Fröhlich féle bazális terápia, mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmazható sajátos gyógytorna eljárások és egyéb kiegészítõ terápiák.

Ez a fajta motoros és funkcionális képességfeltárás és terápia, motoros képességfejlesztés mindazon esetekben támpontot adhat más fogyatékosságok esetében is, amikor a mozgásszervrendszer megváltozott működésének javítására van szükség.

Miért és hogyan hasznosítható a mozgásneveléshez kapcsolódó szomatopedagógiai résztevékenység a gyógypedagógiai szakpedagógiákban?

A fogyatékosság fajtájától és súlyosságától függően a gyógypedagógia kompetenciakörébe tartozó népességnél nagyon gyakoriak a mozgásszervi elváltozások, a fogyatékosságfüggõ funkcionális eltérések, sajátos egészségi állapotok.

Szakirodalmi ismereteink alapján elmondható, hogy eleink már a múlt század elején, közepén megfogalmazták a gyógypedagógia azon igényét, hogy szükség van olyan ismeretekre, és gyakorlati tevékenységekre a gyógypedagógiában, amelyek alapján a fogyatékosság okozta megváltozott mozgásfejlődést, a megváltozott tartási és mozgási funkciókat, annak következményeit kiküszöbölni vagy javítani lehet (VERÉDY 1904, HORVÁTH M. 1926).

TÓTH ZOLTÁN már 1933-ban megfogalmazta, hogy a gyógyító nevelés területén legtágabb a gyógytorna szó jelentése, amelyet a gyógyító nevelés nem gyógytorna címen tárgyal. Megfogalmazása szerint a testi hibák, rendellenességek és fogyatékosságok gyógyító nevelése a gyógypedagógia különbözõ fogyatékossági területein diagnosztikai és prognosztikai, valamint terápiás szempontjai a testi nevelés sajátosságait jelentik és a testi nevelés tanában jelennek meg (Magyar Pedagógiai Lexikon. I. rész. A-J. Szerk. Kemény Ferenc, Bp. 1933. Révai Kiadó).

Vagyis a gyógypedagógiai nevelésben a gyógytorna elméleti és gyakorlati ismereteit, tevékenységeit integrálni szükséges, és e sajátos tevékenységet elõdeink nemcsak a "testi fogyatékosok" nevelésében tartották szükséges gyógypedagógiai tevékenységnek, hanem a más fogyatékossági csoportok nevelésében is.

A gyógypedagógia különböző szakterületein a napjainkban végzett kutatások és felmérések is megerõsíteni látszanak a mozgási rendellenességek gyakoriságát és megfogalmazzák, hogy annak következményeit javítani, korrigálni szükséges (BARTHEL 2003; BUDAY 2010; KOVÁCS K. 2003: 144–145; IRÁNYELV 2005: 71; KOVÁCSNÉ 2011; WEISZ 2003). MÁRKUS a súlyos és halmozott fogyatékosság jellemző tüneteként említi a következőket: "A motoros (mozgás-) funkciók területén a fejkontroll és a tekintés kontrolljának hiánya, a felegyenesedés, állás, helyváltoztatás képességének súlyos nehézségei vagy hiánya, a végtagok (kar, kéz, láb) működésének súlyos zavarai, a komplex mozgásminták koordinációjának zavarai és a beszédszervek funkciózavarai fordulnak elő. A motoros funkciózavarok következtében minden mozgásaktivitást feltételező tevékenység területén akadályozottság figyelhető meg." (MÁRKUS 2011: 181)

Elmondhatjuk hogy a különböző fogyatékossági csoportoknál a fogyatékosságra jellemzően, de egyéni megnyilvánulásokkal – gyakran fordulnak elő:
  • Átlagtól eltérő szomatikus jellemzők, fejlettségi mutatók;
  • Megváltozott szenzomotoros fejlődés és mûködés (téri orientációs zavarok, testséma- és testhelyzet-érzékelési zavarok stb.);
  • Fej és testtartási rendellenességek, laza ízületek, tónustalan és/vagy feszes izomzat; gyakori mozgásszervi károsodások, betegségek, pl. cerebralparesis utáni állapotok, gerincdeformitások, ortopédiai elváltozások, neurológiai tünetek, epilepszia stb.;
  • Finommotoros koordináció zavarok, egyensúlyzavarok, motoros ügyetlenség;
  • Fizikai aktivitás csökkenése, túlsúlyosság, egészségkárosodások, megváltozott fizikai teljesítmény és terhelhetőség;
  • Megváltozott beszédmozgások és mimika, megváltozott légzésfunkció (BENCZÚR 2003). Mindezek a fogyatékosságra általánosan is, de egyedileg is olyan jellemzõen eltérõ feltételeket és annak alapján eltérõ szükségleteket jelentenek a nevelés folyamatában, amelyek tekintetbevétele nem hanyagolható el, és amelyek sajátos rehabilitációs szükségletek integrálását kívánják meg, sajátos részfeladatként jelennek meg a gyógypedagógia fogyatékosságspecifikus tevékenységei körében.
A szomatopedagógia a mozgásnevelés útján minden olyan esetben hasznos és megfelelõ segítséget adhat más fogyatékossági csoportok nevelésében, ahol az ilyen irányú gyógypedagógiai megsegítés szükségletként jelenik meg.

Összefoglalva

A szomatopedagógia szakos/szakirányt végzett gyógypedagógus felkészült az mozgásszervrendszer megváltozott működése okozta rehabilitáció feladatainak szakszerû ellátására, a mozgásnevelés oktatására – a fogyatékosságspecifikus gyógytorna, az adaptált testnevelés és sport mozgásanyagának, valamint a mindennapok mozgásos akadályozottságának csökkentésére, javítására, a sajátos mozgásjavítást szolgáló technikai segédeszközök használatára. Hatékonyságát növeli, ha más szakterülettel (szakiránnyal) ötvözve jelenik meg az egyes fogyatékossági csoportok gyógypedagógiai megsegítésében.

Az elmondottak igazolására és egyben tájékoztatásul szolgáljanak Katona Ferenc, Berényi Mariann és Kullmann Lajos következő cikkei. Ezekben a cikkekben a szerzők részletesen is bemutatják a szomatopedagógia ezen kompetenciáját megalapozó képzési tárgyakat és tartalmakat.

 
Felhasznált irodalom
  • BARTHEL B. (2003): Az értelmileg akadályozottak mozgását befolyásoló tényezõk, sajátos testnevelési és sportoktatási feladatok. In: Benczúr M.-né (szerk.). Adaptált testnevelés és sport. I. kötet. FONESZ, Budapest, 175–190.
  • BENCZÚR M.-NÉ (2000): Sérülésspecifikus mozgásnevelés. Mozgáskorlátozottak mozgásterápiája, adaptált testnevelése és mindennapos tevékenységre nevelése. ELTE BGGYFK, 245.
  • BENCZÚR M.-NÉ (2003): Az egészséges életre nevelés fogyatékosságspecifikus sajátosságairól. In: Benczúr M.-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. I. FONESZ. Budapest, 33–56.
  • BERNOLÁK B.-NÉ (2011): Funkcionális diagnosztika. Elõadás-gyűjtemény. Kézirat.
  • BUDAY JÓZSEF (2010): Tanulásban akadályozott gyermekek komplex vizsgálata. In: Gyógypedagógiai Szemle XXXVIII. Évf. 2. 136–144.
  • DOMBAINÉ ESZTERGOMI A.: (1998): 25 éves a Ráby utcai tagozat. In: Derera M. (szerk.): Kilencvenöt év a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában. Csillagház. A "Mozgásjavító" Általános Iskola és Diákotthon évkönyve. 35–54.
  • GORDOSNÉ SZABÓ A. (1994): A mozgáskorlátozottak és a gyógypedagógia kapcsolata. In: Gyógypedagógiai Szemle. Különszám. 16–25.
  • GORDOSNÉ SZABÓ A. (2004): Bevezetõ általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
  • HORVÁTH M. (1926): Gyógypedagógia és gyógytorna. In: Magyar Gyógypedagógia, 7–10 sz. 114–115.
  • KOVÁCS K. (2003): A gyengénlátó tanulók jellemzése, nevelésük, oktatásuk sajátosságai. In: Benczúr M.-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. I. kötet. FONESZ, Budapest, 138–148.
  • KOVÁCSNÉ FÜLÖP B. (2011): A gyengénlátó tanulók testnevelésének és sportjának sajátosságai. In: Benczúr M.-né (szerk.): Adaptált testkultúra és sport fogyatékosságspecifikus sajátosságai. ELTE BGYFK, Budapest, 124–129. (megjelenés alatt)
  • LÁNYINÉ ENGELMAYER Á. (2000): A súlyosan és halmozottan sérült gyermekek gyógypedagógiai ellátásának hazai előzményei. In: Gyógypedagógiai Szemle. Különszám. 6–9.
  • MÁRKUS E. (2005): Súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek nevelésének elméleti és gyakorlati problémái. Doktori értekezés, kézirat, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Neveléstudományi Doktori Iskola, Budapest.
  • MÁRKUS E: (2011): Halmozott fogyatékosság és testkulturális nevelés. In: Benczúr M.-né (szerk.): Adaptált testkultúra és sport fogyatékosságspecifikus sajátosságai. ELTE BGYFK, Budapest, 179–194. (megjelenés alatt)
  • NÁDAS P. (2003): Az eszme és a tettek születése. In. Nádas P. (szerk.): Száz esztendõ a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában. Budapest, ISBN 963 214 058 3. 13–89
  • VERÉDY K. (1904): A nyomorék gyermekek iskoláztatásáról In: Magyar Pedagógia, 1–5. TÓTH Z. (1933) Gyógytorna. In: Kemény Ferenc (szerk.): Magyar Pedagógiai Lexikon. I. rész. A J. Budapest, Révai Kiadó T
  • ÓTH GY. (szerk.) (1978): Szemelvénygyûjtemény a "Gyógypedagógia-történet"-hez. III.
  • Szomatopedagógia történet. Tankönyvkiadó, Budapest, 233.
  • WEISZ I. (2003). A vak tanulók testnevelése és sportoktatása. In: Benczúr M.-né (szerk.): Adaptált testnevelés és sport. I. kötet. FONESZ, Budapest. 149–162.
  • WEISZ I. (2011). A vak tanulók testnevelése és sportja. In: Benczúr M.-né (szerk.): Adaptált testkultúra és sport fogyatékosságspecifikus alapismeretei. ELTE BGGYFK, Budapest. (megjelenés alatt)
Szerző nélküli dokumentumok
  • IRÁNYELVEK a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai neveléséhez és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásához (a 2/2005.(III.1.) OM rendelethez). Budapest.
  • OKTATÁSI MINISZTÉRIUM (1979): Mozgásnevelés. Előkészítő csoport, 1-8. osztály. In: A Mozgásjavító Általános Iskola Nevelési és Oktatási terve, OM. 139–180.

2011/2
Év: 2011
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2011 következő év

2011/1
2011/1

2011/2
2011/2

2011/3-4
2011/3-4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05