2011
2011/2

tartalom:

A DIS-QOL életminőség vizsgáló eljárás adaptálásának hazai eredményei értelmi fogyatékos személyek körében
Vargáné Molnár Márta, Paulik Edit, Tróznai Tibor, Kullmann Lajos

Absztrakt

Vizsgálatunkban az Egészségügyi Világszervezet rövidített, egészséggel összefüggő életminőséget mérő eszközének (WHOQOL-BREF) értelmi fogyatékos személyek részére adaptált és bõvített változatának pszichometriai jellemzőit teszteltük.

A vizsgálatban 166 értelmi fogyatékos személy (78 férfi és 88 nő) vett részt, átlagéletkoruk 28 év (IQR: 14) volt. Az adatgyűjtés kérdőíves interjú formában zajlott, amelynek során a WHOQOL-BREF rövidített életminőséget mérő kérdőívére épülve, egy fogyatékos személyek és gondozóik számára bővített domén alkalmazhatóságát is mértük. Ezen túlmenően vizsgáltuk a szociodemográfiai helyzetet, illetve a fogyatékosság mértékének önértékelését is.

Az értelmi fogyatékos személyek körében – az irodalmi adatokhoz hasonlóan – jellemző volt a pozitív válaszok dominanciája, a közepesnél jobb átlagértékek. A belső konzisztencia értéke mind a hazai, mind a nemzetközi vizsgálatban alacsonynak bizonyult. A kérdőív differenciáló képessége kiemelten az életkor, a nem, a jövedelem, a szubjektív egészségi és fogyatékossági állapot, valamint a fogyatékosságnak az egyén életére gyakorolt hatása vonatkozásában érvényesült.

A DIS-QOL kérdőív az értelmi fogyatékos személyek életminőségének felmérésére korlátozottan alkalmas, előnye ugyanakkor, hogy képes a különbözõ fogyatékos/beteg csoportok összehasonlítására és az egészséggel összefüggő életminõségük változásának követésére.

Kulcsszavak: értelmi fogyatékos személyek, életminőség, mérőeljárás


Bevezetés

Az életminőség (Quality of Life, QoL) fogalmát szakmai és hétköznapi életünk során egyre gyakrabban használjuk, s a különböző tudományterületeken számos definíciója ismert.

Az EVSZ (Egészségügyi Világszervezet, WHO) a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásának szempontjai már elkülönítik a fizikai integritást, tevékenységet és részvételt, s az egyén szûkebb-tágabb környezetének szerepét, felelõsségét is kiemelik. (EVSZ, 2004) Az EVSZ életminõség-koncepciója az egyén életben elfoglalt helyzetének észleletén alapul, melyet számos tényezõ befolyásol (például: kultúra, értékrendszer, célok, minták, elvárások.) (KULLMANN –HARANGOZÓ, 1999) Az életminõség tehát multifaktoriális fogalom, amely integrálja a szomatikus állapotot és mûködõképességet, a pszichés állapotot és a lelki-szellemi jóllétet, valamint a szociális mûködést a szakmai, a társas és a családi szférában. A bio-pszicho-szociális modell alkalmazásakor a beteg/fogyatékos személyek életminõségének meghatározása esetén az objektív mutatók mellett az életminõség szubjektív dimenzióit is figyelembe veszik, így az egyén önbecsülése elõtérbe került. (NOVÁK és mtsai 2006)

Az általános életminőség koncepciótól elkülönült fogalomként ismert az egészséggel összefüggõ életminõség (Health Related Quality of Life, HRQoL), melynek mérése eleinte számos módszertani bizonytalanságot vetetett fel, mára azonban már megbízhatóan felmérhetõként tartják számon. (NOVÁK és mtsai 2006)

Az életminőséget mérő kérdőíveket általában három csoportra bontják: a generikus kérdõívek (például: WHOQOL-100, MOS SF-36) (THE WHOQOL GROUP 1998; TRÓZNAI –KULLMANN 2006; WAREN 1992; PAULIK és mtsai 2007) segítségével az egészséggel összefüggő életminõség jellemzők általánosságban mérhetők, míg a specifikus kérdõívek egy konkrét betegségben szenvedő/fogyatékos személyekbõl álló csoport vizsgálatára kifejlesztett eszközök (WHOQOL-OLD). (TRÓZNAI –KULLMANN 2007) A moduláris kérdőívek a fent említett két kérdõív típus elõnyeit igyekeznek előtérbe helyezni: az összehasonlíthatóság kedvéért a generikus elemeket is alkalmazzák, de vegyítik azt a különbözõ betegségekre/fogyatékosságra vonatkozó modulokkal (például: KDQOL-SFTM) (BAROTFI és mtsai. 2006)

Az értelmi fogyatékos személyek életminőség mérése számos kérdést vet fel: az önbevallás, a szubjektivitás lehetõségei és korlátai is előtérbe kerülnek az eszközfejlesztés-mérés során. VERDUGO és munkatársainak kutatása négy alapvetõ tételt határozott meg az értelmi fogyatékos személyek életminõség mérése kapcsán:
  1. Az életminőség mérése magában foglalja azt a fokot, hogy kik rendelkeznek és képesek kifejezni az élettapasztalataikat.
  2. Az életminőség mérése olyan doméneket fejez ki, melyek a teljes és kölcsönösségen alapuló élethez járulnak hozzá.
  3. Az életminőség mérése figyelembe veszi a fizikai, szociális és kulturális környezetnek azokat a kontextusait, melyek fontosak az emberek számára.
  4. Az életminőség mérése magában foglal olyan mért tapasztalatokat, melyek relevánsak az emberiség számára és azokat is, melyek az egyén számára jelentõsek. (VERDUGO et al. 2005)
Az életminőség mérése számos lehetőséget rejt magában, elsõsorban visszajelzést ad a szolgáltatások minőségéről, ill. tájékoztat az életkörülményeket meghatározó prediktorokról. Az életminőség javítása minõségbiztosítási és etikai kérdéseket is feltételez. (VERDUGO et al. 2005) A fogyatékos személyek életminőségének mérésére szolgáló nemzetközi vizsgálatokban módszertani különbözõségeket is fellelhetünk – ezért is fontos a meghatározott protokoll szerint zajló vizsgálati működés (SCHALOCK 2008) –, így az eredmények sem feltétlenül mutatnak egy irányba, számos ellentmondás látható a különbözõ kutatási eredmények között. Az újabb vizsgálatok szerint a fogyatékos személyek esetében általában alacsonyabb egészséggel összefüggő életminőség tapasztalható (PATRICK et al. 2000; DRUM et al. 2008; HORNER –JOHNSON 2010), más, korábbi kutatások szerint azonban magasabb pontot érnek el az életminőség skálákon, mint egészséges társaik. (ALBRECHT –DEVLIEGER 1999).

Az Európai Unió és a WHO támogatásával zajló nemzetközi, 18 centrumot magába foglaló vizsgálat a testi/fizikai és intellektuális fogyatékos személyek életminõségének és ellátásának mérésére szolgáló eljárás kidolgozását tûzte ki célul. A mérõeljárás a WHOQOL nemzetközi munkacsoportja által korábban kidolgozott eszközre (WHOQOL-BREF) alapozva egy specifikus kérdõívet (WHOQOL-DIS) fejlesztett ki, melynek pilótavizsgálati adatait, a kidolgozás módszertani kérdéseit egy elõzetes tanulmányban közöltük. (KULLMANN és mtsai. 2008) Jelen vizsgálat célja az értelmi fogyatékos személyek körében végzett terepvizsgálati eredmények alapján a WHOQOLDIS pszichometriai jellemzõinek bemutatása. (Intellektuális fogyatékos: a nemzetközi munkacsoport intellectual disability (ID) csoportként nevezi meg e vizsgált populációt, melynek magyar alkalmazásakor hazai munkacsoportunk az intellektuális képességzavarral élő, azaz az értelmileg akadályozott és tanulásban akadályozott, enyhén értelmi fogyatékos személyek csoportját érti, s a továbbiakban a rövidség kedvéért az értelmi fogyatékos személyek megnevezést használja. )

Módszerek

Adatgyűjtés, vizsgálati minta

A nemzetközi vizsgálat mintáját 14 országos centrum 3772 résztvevõje alkotta (POWER et al. 2010), amelybõl 317 fõ képezte a magyar mintát: 151 fizikai és 166 értelmi fogyatékos személy. Jelen tanulmány az értelmi fogyatékos személyek életminõség mérésének hazai eredményeirõl számol be. A résztvevõk a fõváros bevonásán túl további 16 megye több mint 80 településérõl kerültek be. A mintaválasztásnak további kiemelt szempontja volt a nemi arányok kiegyenlítettsége, illetve a normál életkori eloszlás biztosítása.

Az értelmi fogyatékos személyek csoportjának vizsgálatában kizáró ok volt az együttműködési készség és a diszkriminatív képességek feltárásakor mért esetleges sikertelenség (lásd mérõeszközök alfejezet).

Az adatgyûjtés kérdõíves interjú formában zajlott. Az interjúkészítõk a hazai munkacsoport tagjaiból (orvos, pszichológus, gyógypedagógus, szociális szakember és gyógypedagógus hallgatók) kerültek ki. A vizsgálatba való beválasztás elõtt valamennyi interjúalany részletes írásos és szóbeli tájékoztatást kapott, majd írásos beleegyezésüket adták a részvételhez.

A vizsgálat során alkalmazott mérőeszközök

A fogyatékos személyek egészséggel összefüggő életminőségének mérésére kifejlesztett eszköz a WHOQOL-BREF-re épül, annak fogyatékos és proxi személyek számára adaptált és bõvített változata. A 39 tételbõl álló terepvizsgálati verzió a WHOQOL-BREF generikus kérdõív 26 kérdését, valamint további 13, fogyatékossági doménbe sorolt kérdést tartalmaz. A generikus rész 2 általános kérdésbõl és 4 doménbõl – fizikai, pszichológiai, társas kapcsolatok, környezet – épül fel (PAULIK és mtsai. 2007), a fogyatékossági domén pedig 1 általános és 12 specifikus tematikus kérdésbõl áll. Az értelmi fogyatékos személyek három-, illetve ötfokozatú ordinális skálán adták meg válaszaikat.

Ezen túlmenően vizsgáltuk a részt vevő személyek szociodemográfiai helyzetét, valamint fogyatékosságuk mértékének önértékelését (WHODAS II). (WHO, 2001) A WHODAS II egy többdimenziós, általános kérdõív, segítségével meghatározható az ún. DAS (Disability Assessment Scale) index, amelynek értéke annál nagyobb, minél korlátozottabb az egyén a mindennapi tevékenységeiben.

Az értelmi fogyatékos személyek vizsgálatakor a beválasztás két kritériuma az együttmûködési készség és a diszkriminatív képesség gyors felmérését szolgáló tesztek sikeres teljesítése volt. Az együttműködési készséget CUMMINS nyomán négy kérdéssel mértük; pl.: a vizsgálati személyhez tartozó tárgyra mutatva az interjút készítõ személy felteszi a kérdést: Önhöz tartozik-e ez (tárgy megnevezéssel)? ill. Ön választotta-e meg, hogy ki lakjon a szomszédban? (CUMMINS 1997) Amennyiben a fentiek értelmezése sikeres volt, a vizsgálati személy diszkriminatív képességének gyors mérésére került sor: az öt választható kategória (soha, nem túl gyakran, idõnként, gyakran, mindig) példákkal és vizuális támaszt nyújtó hangulatjelzõ kártyák segítségével került modellezésre; pl.: Utazott-e már ûrhajón a Holdra? (Soha).

Munkacsoportunk további tanulmányai ismertetik a vizsgált fizikai és értelmi fogyatékos személyek egészségügyi és szociális ellátással való elégedettségét (QOCS) (KULLMANN–PAULIK 2011), a fogyatékossággal kapcsolatos attitűdöket (ADS) (KULLMANN–PAULIK, közlés alatt), valamint a fizikai fogyatékos személyek életminõség mérésének eredményeit. (PAULIK és mtsai. 2010)

Etikai engedélyeztetés

A kutatás végzését a hazai koordináló intézet, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának kutatásetikai bizottsága hagyta jóvá.

Statisztikai elemzés

Az adatok feldolgozása az SPSS 17.0 programverzióval történt. Vizsgáltuk a hiányzó válaszok arányát, az egyes kérdések, illetve domének átlagértékét, a válaszok megoszlását, azoknak a legrosszabb és a legjobb válasz irányába való eltérését (padló/plafon effektus). Az életminõség kérdõív megbízhatóságát és érvényességét belsõ konzisztencia méréssel teszteltük a teljes kérdőívre, valamint az egyes tárgykörökre vonatkozó Cronbach alfa meghatározása alapján. Ez esetben a 0,7 fölötti értékeket tekintettük megbízhatónak. (SANTOS 1999) A folytonos változók közötti korrelációk vizsgálatára a Pearson-korrelációt használtuk. A kérdõívnek a részminták közötti differenciáló képességét az egyes tárgyköröknek a szociodemográfiai jellemzõkkel, illetve az egészségi állapottal és a fogyatékossággal kapcsolatos észlelések szerinti átlagpontszámainak ANOVA összehasonlítása alapján vizsgáltuk. Minden esetben szignifikánsnak a p<0.05 értéket tekintettük.

Eredmények

A magyar vizsgálati minta szociodemográfiai jellemzõit az 1. táblázat ismerteti. A vizsgált populáció 166 értelmi fogyatékos személybõl áll, átlagéletkoruk 28 év (medián 28, IQR 14), az eloszlási görbe jelentõsen balra tolt, mindössze 5,4%-uk 55 éves vagy annál idõsebb. Nemi arányok tekintetében kiegyenlített a minta, 47%-uk férfi. Részben a fiatal életkornak is köszönhetõen a vizsgált csoport családi állapotát tekintve dominánsan nõtlen vagy hajadon (79,5%-ban). Iskolai végzettségüket tekintve pedig, több mint a populáció fele járt speciális iskolába (54,8%) és 33,1%-uknak van általános iskolai végzettsége. Önbevallásuk szerint 43,4%-uk él otthonában és szorul valamilyen ellátásra, 19,3%-uk önálló és saját lakásában él, míg 30,2%-uk valamilyen lakóközösségben (bentlakásos intézményben) lakik. Az értelmi fogyatékos személyek közel fele (47%) fizetett alkalmazásban áll, oktatásban részesül 17,5% és nyugdíjas 16,3%. Anyagi helyzetüket átlagosnak ítélte a csoport fele (54,8%), közel harmada pedig átlag alattinak (30,7%).

Az egészségi és fogyatékossági állapot szubjektív megítélésére vonatkozó adatokat a 2. táblázat rögzíti. A vizsgálati személyek 40%-a érezte magát betegnek, ugyanakkor több mint fele (54,2%-a) nem tartotta magát fogyatékosnak. Azon válaszadók között, akik fogyatékosnak érzik magukat, 22,2% szerint a fogyatékosságuk nem látható, és további 20,8%-uk véli kissé vagy mérsékelten láthatónak. A válaszadó fogyatékos személyek közel fele (47,3%-a) érezte úgy, hogy fogyatékossága alig/enyhén van hatással életére, míg közel egyötödük (19,4%) súlyosnak vagy nagyon súlyosnak ítélte azt.

Az életminőségre vonatkozó kérdések válaszadási arányai, a legrosszabb és a legjobb válaszok aránya, illetve az egyes kérdésekre adott válaszok mediánnal korrigált átlagértékei igen jónak bizonyultak, kivéve két területet: a "nemi élet"-re vonatkozó kérdéskört (hiányzó válaszok százalékos aránya: 13,9%) és a "fogyatékosság általános hatása" (hiányzó válaszok százalékos aránya: 11,4%) kérdéskört, amelyek esetén igen magas volt a választ megtagadók aránya. A többi domén kérdésköreinél a hiányzó válaszok aránya 0,0-3,6% között mozgott. A válaszok ötfokozatú skálán történő értékelése mindössze az "általános életminõség", az "általános egészség" és a "fogyatékosság általános hatása" esetén jelent meg, míg a többi kérdéskörnél hármas válaszskálákon értékeltek a részt vevő személyek. A kérdéskörök mindegyikénél a plafon effektus volt megfigyelhetõ: az ötös skálán értékelhetõ kérdések átlaga 3,80 (SD: 1,27) és 3,97 (SD: 1,25) között mozgott, a dominánsan hármas válaszskálával mért értékek átlaga egyetlen, csak két domén három itemje esetében volt középértéknél rosszabb: a "Pszichológiai" (Szorongás/szomorúság – átlag: 1,92, SD: 0,63), illetve a "Fogyatékossági" domén (Támogatás – átlag: 1,97, SD: 0,80; Jövõ – átlag: 1,92, SD: 0,82) esetében.

A WHOQOL-BREF és a WHOQOL-DIS doménjeire vonatkozó megbízhatósági értékek hazai és nemzetközi adatait a 3. táblázat ismerteti. A magyar vizsgálati eredmények esetében a teljes kérdőívre vonatkozó Cronbach-alfa érték 0,765 volt, ám a részskálákon ennél rosszabb eredmények mutatkoztak. A legjobb értékek a "pszichológiai" és a "környezeti" doméneknél voltak megfigyelhetõk (Cronbach-alfa: 0,659 és 0,659), míg a legkedvezõtlenebb eredmények a "társas kapcsolatok" terén születtek (Cronbach-alfa: 0,456) mind a hazai, mind nemzetközi viszonylatban. (POWER et al. 2010) Míg azonban a nemzetközi mintán a "Fogyatékossági" modul belsõ konzisztenciája igen jónak bizonyult (Cronbach-alfa: 0,808), addig a hazai csoportban ez az érték igen alacsony volt (Cronbach-alfa: 0,571).

A szociodemográfiai jellemzők szerinti diszkriminatív képesség tekintetében a "Fogyatékossági" doménben a nemek közötti különbség megnyilvánult: a férfiak jobb eredményt értek el (p=0,031), míg az életkor szerint a "Társas kapcsolati" domén esetén találtunk az életkor elõrehaladtával közel szignifikáns, csökkenõ elégedettséget (p=0,064). Az életkörülmények vizsgálata során mindössze a "Környezeti" domén esetén tapasztaltunk számottevõ különbséget az otthon élõ, illetve a bentlakásos intézményben élõ értelmi fogyatékos személyek között: ebben a tekintetben a bentlakásos intézményben élõk jobbnak ítélték meg életminõségüket (p=0,02). A kedvezõtlenebb anyagi helyzet valamennyi tárgykörnél rosszabb életminõséggel társult, a "Pszichológiai" (p=0,001), "Társas kapcsolati" (p=0,041) és "Fogyatékossági" (p=0,039) doméneknél szignifikáns volt a kapcsolat. Annak megítélése, hogy fogyatékosnak érzike magukat a vizsgálati személyek a "Fogyatékossági" doménnel mutatott csupán kapcsolatot (p=0,033). A fogyatékosság hatása azonban a "Társas kapcsolati" domén esetén volt számottevõ (p=0,013). Ugyanakkor az egészségi állapot becslése a "Fizikai" doménnel állt szoros kapcsolatban (p<0,001).

A szociodemográfiai adatokkal, egészségpercepcióval és a fogyatékossággal/akadályozottsággal (DAS index) kapcsolatos tényezõkkel összefüggést mutató életminõség domének jellemzõit a 4. táblázat mutatja be. Az életkorral (fordított irányú) összefüggés mindössze a "Társas kapcsolati" domén esetén jelentkezett (R=-0,288), míg a nem tekintetében a "Fogyatékossági" modulban találtunk összefüggést (R=-0,168). A foglalkoztatottság nem mutatott kapcsolatot egyik egészséggel/fogyatékossággal összefüggõ doménnel sem, a jövedelem viszont az öt modul közül hárommal is fordított összefüggésben állt: "Pszichológiai" (R=-0,178), "Környezeti" (R=-0,197) és "Fogyatékossági" (R=-0,175). Az egészségi állapottal a "Fizikai" domén, a fogyatékossági állapottal pedig a "Fogyatékossági" domén korrelált. A fogyatékosság hatása a mindennapi életre mind a "Fizikai", mind a "Társas kapcsolati" domén tekintetében fordított irányú összefüggést mutatott. A DAS index és az összes életminõség domén közötti korrelációs együtthatók igen erõsnek bizonyultak (p<0,001).

Megbeszélés

Tanulmányunk a WHOQOL-DIS vizsgálat hazai alkalmazásának értelmi fogyatékos személyekre vonatkozó terepvizsgálati eredményeit, pszichometriai mutatóit ismerteti. Más fogyatékossággal élõk körében végzett vizsgálatokhoz hasonlóan (ALBRECHT–DEVLIEGER 1999) jellemző volt a jó válaszok dominanciája és a középértéknél jobb átlagértékek.

A mintába beválasztott személyek életkora jelentősen eltért a normál eloszlástól, mivel az érintett populáció jellemzőiből adódóan jórészt fiatal személyek beválasztása vált lehetõvé. Hazai mintánkban az 55 év alattiak több mint 90%-át tették ki a vizsgált csoportnak, ugyanakkor a hat központot felölelõ nemzetközi vizsgálati eredmények sem térnek el jelentõsen ettõl az aránytól: az 55 év alattiak 77%-ot tesznek ki. (SCHMIDT et al. 2010)

A megtapasztalt plafon effektus más fogyatékos csoportokat mérő tesztek esetén is észlelhetõ, gyakori jelenség. (FRIES et al. 2006)

A kérdőív belső konzisztenciájának értéke csak összességében éri el az elfogadhatónak/megbízhatónak minősülő (NUNNALLY –BERNSTEIN 1994) 0,7-es Cronbachalfa értéket. A legalacsonyabb értéket a "Társas kapcsolati" domén esetén mértük, ugyanakkor a WHOQOL-BREF validálásakor (SKEVINGTON et al. 2004), illetve a WHOQOL-DIS nemzetközi vizsgálat adatai szerint (POWER et al. 2010) és a hazai fizikai fogyatékos személyek vizsgálati eredményei (PAULIK és mtsai. 2010) is ugyanezen domén esetén voltak a legkevésbé megbízhatóak, melynek hátterében a domén kérdéseinek szórt tartalmi területekre vonatkozó jellemzõje állhat.

A kérdőív diszkriminatív képessége a nem, az életkor, életkörülmények, illetve a szubjektív egészségi és fogyatékossági állapot, valamint a fogyatékosságnak az egyén életére gyakorolt hatása vonatkozásában egy-egy területen érvényesült, legerõteljesebben pedig az anyagi helyzet szubjektív megítélése mentén volt érzékelhető.

A korrelációs elemzésekben az életminőség domének a DAS index-szel negatív kapcsolatot mutattak, melynek értelmében az egészséggel és fogyatékossággal kapcsolatos szubjektív élmények javulása esetén csökken a korlátozottság érzés. A szociodemográfiai eredmények közül az anyagi helyzet megítélése és az életminőség domének közül három tárgykör is fordított irányú összefüggést mutatott.

A WHOQOL-DIS értelmi fogyatékos személyekre vonatkozó kérdőíves vizsgálat eredményei egy multikulturális fejlesztés részét képzik. E kutatásból származó kérdőívfejlesztés előnyét az alkalmazhatóság széles spektruma jelenti, hiszen az általános és fogyatékosság-specifikus életminõség méréseket is lehetõvé teszi hazai és nemzetközi viszonylatban is. Magyarországon mindezidáig nem dolgoztak ki fogyatékos – kiemelten értelmi fogyatékos – személyek egészséggel összefüggõ életminõség mérésére alkalmas eszközt. Az életminõségmérés azonban nem csupán klinikai célok miatt releváns kérdés, hanem népegészségügyi problémák orvoslására (KOPP–KOVÁCS 2006) is alkalmas eszköz, amely mindinkább a multidiszciplináris szakmai teamek alapeszközeivé válhat. A gazdasági mutatók világában, az objektív haszonelvűség (pl.: DALY=Disability Adjusted Life Years) mellett kiemelten fontos, hogy a fogyatékos személyek egészséggel összefüggõ életminõsége is mérhetõvé váljon. (ZHOU et al. 2010)

Eredményeink limitációját alapvetõen az képzi, hogy a vizsgált népességcsoport kérdőíves mérésének metodikai nehézségei miatt korlátozottan alkalmas az értelmi fogyatékos személyek életminõségének mérésére. További korlátozó tényezőt jelent a mintaválasztásban a reprezentativitás hiánya. A vizsgálat keresztmetszeti jellege pedig a teszt-újrateszt elemzés lehetõségét vette el.

A WHOQOL-DIS széleskörű felhasználása – hasonlóan a WHO más felmérõ eszközeihez – térítésmentes, amennyiben ennek semmiféle kereskedelmi vonzata nincs.

Köszönetnyilvánítás

A kutatási projektet az EU 6. Keretprogram az "513723 – DIS-QOL" és az ELTE "PK HF 113-9/2008" számon támogatta.

A következõ külföldi intézmények vettek részt a kutatásban: Edinburghi Egyetem Klinikai és Egészségpszichológiai Intézete (koordinátor központ); WHO Központi Hivatala, Genf (kizárólag konzultáció); Barcelonai Egyetem Autonóm Alapítványa; Denis Diderot Egyetem, Párizs; Károly Egyetem Szociálpszichiátriai Központja, Prága; Tromsøi Egyetem Pszichológiai Intézete, Norvégia; Celar Bayal Egyetem Népegészségtani Intézete, Manisa, Törökország; Kísérleti és Klinikai Medicina Intézet, Vilnius; Szicíliai Népegészségtani Képzõ és Kutatóközpont, Caltanissetta; Pszichoszociális Medicina Központ, Hamburg; Tillburgi Egyetem, Pszichológiai Intézete, Hollandia; Sun Yat Sen Egyetem Orvosi Statisztikai és Epidemiológiai Intézete, Gangzhou, Kína; Rio Grande do Sul Állam Szövetségi Egyeteme, Porto Alegre, Brazília; Országos Mentális Egészségi és Idegtudományi Intézet, Bangalor, India; Köztársasági Egyetem Orvos-pszichológiai Intézete, Montevideo, Uruguay; Aucklandi Egyetem Rehabilitációs és Foglalkoztatási Csoport, Új-Zéland; RMIT Egyetem Egészségtudományi Kar Fogyatékosság Kutatócsoport és Melbourni Egyetem Pszichiátriai Tanszéke, Melbourne, Ausztrália.

Az interjú készítésben a szerzőkön kívül Belec Borbála szociológus, Nagy Lívia pszichológus, Bodnár Istvánné szociális szakértő, Dr. Hampel Katalin, Dr. Maróti-Nagy Ágnes, Dr. Putz Miklós, Dr. Szabó Éva és Dr. Vekerdy Nagy Zsuzsanna orvosok, Gajág Dóra, Kiss Gabriella Orsolya, Kopor Eszter, Somogyvári Anita, Szászné Meyer Katalin, Szemelrock Zsanett, Tóth Zsuzsanna, valamint Vass Tímea gyógypedagógusok, illetve gyógypedagógus hallgatók vettek részt.

A szerzők mind a külföldi, mind a hazai résztvevőknek köszönetet mondanak.

 

 
Bibliográfia
  • ALBRECHT G. L., DEVLIEGER P. J. (1999): The disability paradox: high quality of life against all odds. Social Science and Medicine 48(8): 977–988.
  • BAROTFI S., MOLNAR M. Z. és mtsai. (2006): Validation of the Kidney Disease Quality of LifeShort Form questionnaire in kidney transplant patients. Journal of Psychosomatic Research 60(5): 495–504.
  • CUMMINS R. A. (1997): Assessing quality of life. In: BROWN RI (Ed.): Quality of life for people with disabilities: Models, research and practice. 2nd edn. Cheltenham: Stanley Thornes.
  • DRUM C. E., HORNER-JOHNSON W., et al. (2008): Self-rated health and healthy days: Examining the "disability paradox". Disability and Health Journal 1(2): 71–78.
  • EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET (2004): A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO). Budapest, OEP-EüM-Medicina
  • FRIES J. F., BRUCE B. et al. (2006): More relevant, precise, and efficient items for assessment of physical function and disability: moving beyond the classic instruments. Annals of Rheumatic Diseases 65 Suppl 3: 6–21.
  • HORNER-JOHNSON W., KRAHN G. L. et al. (2010): Differential performance of SF-36 items in healthy adults with and without functional limitations. Archives of Physical Medicine and Rehabilitation 91: 570–575.
  • KOPP M., KOVÁCS M. E. (szerk) (2006): A magyar népesség életminõsége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest
  • KULLMANN L., HARANGOZÓ J. (1999): Az Egészségügyi Világszervezet életminőség vizsgáló módszerének hazai adaptációja. Orvosi Hetilap 140(35): 1947–1952.
  • KULLMANN L., TRÓZNAI T. és mtsai. (2008): Fogyatékossággal élõ emberek életminõség vizsgálatának fejlesztése. Gyógypedagógiai Szemle 36(1): 2–13.
  • KULLMANN L., PAULIK E. (2011): Fogyatékos személyek elégedettsége az egészségügyi és szociális ellátással – nemzetközi fejlesztésû kérdõív. Lege Artis Medicinae 21(2); 129–137.
  • KULLMANN L., PAULIK E.: A fogyatékossággal kapcsolatos attitûdök vizsgálata. Fogyatékosság és társadalom. Közlésre elfogadva.
  • NOVÁK M., STAUDER A. és mtsai. (2006): Az életminõség egészségtudományi kutatásának általános szempontjai. In: KOPP M, KOVÁCS ME. (szerk): A magyar népessége életminõsége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest; 24–36.
  • NUNNALLY J. C., BERNSTEIN I. H. (1994): Psychometric theory. 3rd ed. New York: McGraw-Hill PATRICK D. L., KINNE S. et al. (2000): Functional status and perceived quality of life in adults with and without chronic conditions. Journal of Clinical Epidemiology 53(8): 779–785.
  • PAULIK E., BELEC B. és mtsai. (2007): Az Egészségügyi Világszervezet rövidített életminõség kérdőívének hazai alkalmazhatóságáról. Orvosi Hetilap 148(4): 155–160.
  • PAULIK E., TRÓZNAI T. és mtsai. (2010): Fizikai fogyatékossággal élõ személyek életminőségének vizsgálata: az Egészségügyi Világszervezet életminőség-mérő eszközének adaptációja. Rehabilitáció 20(3): 134–141.
  • POWER M. J., GREEN A. M. et al (2010): Development of the WHOQOL Disabilities Module. Quality of Life Research 19:571–584.
  • SANTOS J. R. (1999): Cronbach’s Alpha: a tool for assessing the reliability of scales. The Journal of Extension 37(2): http://www.joe.org/joe/1999april/tt3.html
  • SCHALOCK R. L. (2008): The conceptualization and measurement of quality of life: Implications for program planning and evaluation in the field of intellectual disabilities. Evaluation and Program Planning 31(2): 181–190.
  • SCHMIDT S., POWER M. et al. (2010): Self and proxy rating of quality of life in adults with intellectual disabilities: Results from the DISQOL study. Research in Developmental Disabilities 31(5): 1015–1026.
  • SKEVINGTON S. M., LOTFY M. et al. (2004): The World Health Organization’s WHOQOL-BREF quality of life assessment: Psychometric properties and results of the international field trial. A Report from the WHOQOL Group. Quality of Life Research 13(2): 299–310.
  • THE WHOQOL GROUP (1998): The World Health Organization quality of life assessment (WHOQOL): Development and general psychometric properties. Social Science and Medicine 46(12): 1569–1585.
  • TRÓZNAI T., KULLMANN L. (2006): A WHOQOL-100 életminõség vizsgáló kérdõív magyar verziójának validálása. Rehabilitáció 16(2): 28–36.
  • TRÓZNAI T., KULLMANN L. (2007): Az idõs emberek életminõségének és idõsödéssel kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Lege Artis Medicinae 17(2): 137–143.
  • VERDUGO M. A., SCHALOCK R. L. et al (2005): Quality of life and its measurement: important principles and guidelines. Journal of Intellectual Disability Research 49(10): 707–717.
  • WAREN J. E., CD S. (1992): The MOS-36 Item Short Form Health Survey (SF-36). I. conceptual framework and item selection. Medical Care 30(6): 473–383.
  • WORLD HEALTH ORGANIZATION (2001): The World Health Organization disability assessment schedule II (WHODAS II). Geneva: World Health Organization. http://www.who.int/icidh/whodas/index.html
  • ZHOU S. C., CAI L. et al. (2010): Measuring the burden of disease using disability-adjusted life years in Shilin County of Yunnan Province, China. Environmental Health and Preventive Medicine. 2010 Sep 4. [Epub ahead of print]

2011/2
Év: 2011
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2011 következő év

2011/1
2011/1

2011/2
2011/2

2011/3-4
2011/3-4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05