2011
2011/2

tartalom:

Vízben végzett rehabilitációs foglalkozások értelmezése, jelentősége a gyógypedagógiában, tükröződése a gyógypedagógus képzésben
Bernolák Béláné

Absztrakt

A tanulmány bemutatja a vízben való foglalkozás különböző formáit, az individuum egészére gyakorolt hatásait. Kiemelten foglalkozik a hidroterápiával, a szubakvális tornával, összehasonlítva a szubakvális mozgásneveléssel. Röviden ismerteti a rehabilitációs úszásoktatás sajátosságait, a szakemberképzést.

Kulcsszavak: hidroterápia, szubakvális torna és szubakvális mozgásnevelés, rehabilitációs úszásoktató képzés
 


Bevezetés

A vízben végzett rehabilitációs foglalkozások a gyógypedagógiai nevelésben fontos résztevékenységek, ezért cikkünkben röviden összefoglaljuk a vízben végezhetõ foglalkozások legfontosabb ismereteit, valamint ismertetjük a rehabilitációs úszásoktató szakirányú továbbképzést.

A hidroterápia a vízben végzett terápiás tevékenység összefoglaló neve. Olyan terápiás célú szakkezelések gyûjtõneve, amely a víz fizikai tulajdonságait és termikus hatását használja fel gyógyítás céljából. Formái: szubakvális torna, örvényfürdõ, víz alatti zuhanymasszázs stb., amelyek célkitűzéseikben, elveikben azonosak, módszereik, eszközrendszereik eltérõek. Alkalmazásuk színtere fõként az egészségügy.

A fogyatékos személyek rehabilitációjában is jól hasznosítható a hidroterápia, illetve annak egyes részei. Kiemelten fontos a szubakvális torna minden olyan esetben, amikor a mozgásszervrendszer mûködésének javítása a cél.

A szubakvális torna – a hidroterápia sajátos eljárási módja – vízben végzett gyógytorna. Szakterülete az egészségügy, szakembere a gyógytornász. Kádas megfogalmazása szerint magába foglalja a vízbõl való kiemeléseket és vízbe helyezéseket. A mozgó testnek vagy testrésznek a vízben kell lennie, nem történhet a mozgás a vízen kívül. Módszerében a víz fizikai-hidrosztatikai-hidrodinamikai hatásait használja fel a gyógytornában, a szubakvális torna során. Az alkalmazott módszert és mozgásanyagot alapvetõen a terápia célja határozza meg. (KÁDAS 2003)

A szubakvális mozgásnevelés

A szubakvális mozgásnevelés a vízben történõ mozgásnevelés összefoglaló neve, szubakvális térben végzett foglalkozások összessége, a gyógypedagógiai rehabilitációnak része. Jellegzetessége, hogy a nevelési-oktatási, terápiai és rehabilitációs célú tevékenységét a személy valamennyi képességstruktúráját figyelembe véve, komplex vizsgálat és tervezés alapján, a szükségletek és lehetõségek figyelembe vételével végzi.

A víz fizikai és termikus tulajdonságain túl, a személyiség pozitív irányú befolyásolásával kedvezõen hat a fogyatékosság következményeire, például az önbizalom, az akaratnevelés területén, vagy a mozgásigény aktivizálásában.
1. ábra: A víz fizikai és kémiai hatása a gyógyításban

A tanulmány további részében fõként a mozgáskorlátozott személyek szubakvális térben történõ tevékenységével foglalkozunk.

A szomatopedagógia és a szubakvális mozgásnevelés

A víz eltérő fizikai, termikus tulajdonságai olyan komplex hatásokat biztosítanak a vízben tartózkodó személy számára, melyek egyéb körülmények között nem tapasztalhatók. A vízben végzett mozdulatok általában kevesebb erõt kívánnak, állandó egyensúlyozásra késztetnek, különös tapintási, akusztikus és vizuális élményt nyújtanak. Mindezek különleges élményt jelentenek, olyan lelki, pszichés állapotot, melyek aktivizálják a gyakorlást, tartós pozitív élménnyé teszik a vízben való foglalkozásokat. A vízben úgy mozoghatunk, ahogyan sehol máshol. A felhajtóerõ következtében képesek vagyunk lebegni, a víz segíti a test, a végtagok felfelé irányuló mozgásait. A hidrosztatikai nyomás, a közegellenállás segíti a statikus helyzetek megtartását, például vállig érõ vízben az ülés megtartását; csökkenti az eleséstõl való félelmet. A vízben vannak olyan jellemző mozgásos lehetőségek, amelyeket csak a víz tesz lehetővé. Például a vízbe belemerülhetünk, a vízbe bele lehet ugrani, a víz színén tovahaladhatunk, úszhatunk, a vízben a mozgást nemcsak két irányban, hanem háromban is végezhetjük. Ahhoz, hogy ezeket az élményeket tudatosítsuk, illetve biztosítsuk, alapos, hosszabb elõkészítõ munka szükséges.

Mozgáskorlátozottság esetében a mozgás-szervrendszer megváltozott mûködése, a módosult funkcionális képességek befolyásolása a vízben végezhetõ foglalkozások útján, sokrétű és többirányú foglalkozási formát jelent. A vízben való foglalkozások hatásainak elemzésében nem törekszünk teljes körû áttekintésre, csupán a terápia és a motoros képességfejlesztés mozgás-rehabilitációs komponenseivel foglalkozunk, részletesebben kifejtve a szubakvális mozgásnevelés, vagy akár uszodai nevelésnek is mondható vízben való foglalkozások fajtáit.

A szomatopedagógiai rehabilitációban a vízben végezhetõ tevékenységeket általános céljaik szempontjából három nagy csoportra osztjuk:
  • terápiás céllal végzett mozgáskezelésre (szubakvális torna),
  • a vízbiztonság kialakítására, szabadidős tevékenységekre, motoros képesség fejlesztésre, valamint 
  • az úszás előkészítésére.
Mindhárom tevékenységnek helye és szerepe van a komplex szomatopedagógiai rehabilitációban. Az érintett személy távoli és aktuális szükségletei, a foglalkozások tárgyi és személyi feltételei határozzák meg e tevékenységek típusát, módszerét és mozgásanyagát.

a) A szubakvális torna a szomatopedagógiában

A szomatopedagógiában a szubakvális torna a mozgásnevelés része, sajátos szakkezelés, amely a mozgásszervi diagnózis és a klinikai tünetek által meghatározott célok és mozgásanyag alapján integrálódhat a mozgásnevelésbe. Mozgáskorlátozottságnál a víz felhajtó ereje és termikus hatása a döntő.

A víz terápiás hatásának összetevõit a károsodott tartási- és mozgásfunkciók korrekciójára, kompenzációjára, a fiziológiás mozgások kialakítására alkalmazzuk, a terápiás célnak megfelelõen különböző testhelyzetekben, különbözõ terápiás céllal összeállított mozgásanyag útján.

A víz terápiás hatásának egyes elemei mozgáskorlátozottság esetében

A víz felhajtó ereje a vízben végzett mozgást könnyíti meg (pl. bénulásoknál), máskor a víz ellenállása nehezítheti a mozgást (pl. izomerõ növelés céljából), termikus hatása lazítja az izmokat és javítja a keringést (BENCZÚR 1988, 40–41). A víz felhajtóereje könnyebbé teszi a felhajtóerõ irányába történő mozgásokat, tehermentesít, és ez különösen az érintettség szempontjából használható fel terápiás céllal mozgáskorlátozottság esetében, pl. a karok felfelé irányuló mozgásában segíti a váll- és a könyökízület terápiás céllal végzett felsõ végtag tornáját, az ízületi mobilitást, az izomerõ és a koordináció javulását. A felhajtóerõ ellenében végzett mozgás az izomerőt növeli.

A hidrosztatikai nyomás stimulálja a tapintási érzékletet, stabilizál, mivel minden irányból egyenletes hat mozgás nélkül is, segíti a légzésrehabilitációt. A közegellenállás miatt a vízben történő haladással szemben fellépõ erõnek izomerõt növelõ hatása van (TÓTH 1997).

A víz termikus hatásai közül megemlítendő, hogy a meleg víz segíti az izomtónus csökkenését, a hideg víz tonizáló hatással van (INNENMOSER 1988, 24–46.)

Szubakvális torna során mozgáskorlátozottság esetében a mozgásos alapfeltételek, alapfunkciók javításának lehetőségei az izomtónus javítása, normalizálása, izomerő növelése, ízületi mozgásterjedelem befolyásolása, az egyensúly és koordináció fejlesztése.

A funkcionális képességek javulása a testtartás, helyváltoztatás, felső végtag működése javításában vagy stabilizálásában jelentős. Ebben egyértelműen nyilvánulhat meg a testtartás-prevenció, a helyes testhelyzet korrekciója vagy stabilizálása; a helyváltoztatás és a felső végtag működésének elősegítése, korrekciója, működési összhangjának javítása.

Jelentős eredménynek mondható a mozgástervezés pozitív változása a vízben észlelt újfajta mozgásos tapasztalat, mozgásélmény, sikerélmény által.

A légzés szabályozásával a vitálkapacitás és a légzésritmus javul, és ezáltal a kommunikációs készség fejlődik.

b) A motoros képességek fejlesztése

Mint említettük a szubakvális mozgásnevelés terápia és nevelés. Szubakvális mozgásnevelés a terápiás célú szubakvális tornán túl felöleli a motoros képességfejlesztés résztevékenységeit is, a szenzoros, kognitív, pszichés és szociális képességek befolyásolását egyaránt. A szubakvális mozgásnevelés a vízben végzett gyógytornán kívül alkalmazza a testnevelés vízben végzett adaptált mozgásanyagát, céljában a hangsúly a motoros képesség fejlesztésén, a vízbiztonság kialakításán, az úszás mozgások elõkészítésén és oktatásán van.

A vízbiztonság kialakítása és a vízben végzett különbözõ mozgás-feladatok segítik a koordinációs és kondicionális képességek fejlõdését, pl. testnevelési játékok egy része vízben is végezhető. A víz – mint más közeg – olyan pozitív tapasztalatot adó sajátos színtér, amelyben alkalmazott játékok fokozottabban elősegítik az erõ, ügyesség, gyorsaság és állóképesség fejlõdését. (HAMZA–FODOR–TÓTH 1995.). A segédeszköz nélküli mozgás, az a tény, hogy nem kell félni az eleséstõl önmagában biztosítéka az örömteli tevékenységnek, illetve a motoros képességek javulásának. A gyorsaság fejlesztése, a mindennapi élet tevékenységeinek megfelelõ gyorsasága az integráció egyik feltétele lehet, míg a kondicionálás a felnõtt élet minõségének egyik záloga.

Az úszás, az arra alkalmasak számára az úszósport, a kondicionális képességek megőrzése, fejlesztése szempontjából is jelentős.

Úszás előkészítés

Az úszás előkészítése, a vízbiztonság kialakítása szerves része a szubakvális mozgásnevelésnek. Fontos, hogy mindenki, akinek nem kontraindikált az úszás, tanuljon meg úszni. Ezért a mozgáskorlátozott személyek rehabilitációjában a vízbiztonság kialakítása az úszás elõkészítésének kiemelt feladataként jelenik meg.

A mozgáskorlátozottságok olyan sajátos tartási és mozgási, funkcionális eltérésekkel járnak, melyek az úszás tanítás szempontjából sajátosan módosítják annak módszertanát. A különböző eredetû izomerő, izomtónus változások, ízületi mobilitás változások, korlátozottságok, deformitások, alak- és fajsúlyváltozások, végtaghiányok, légzési problémák speciális feltételeket jelentenek és sajátos módszereket igényelnek az úszás megtanításához. (Ehhez ad segítséget a későbbiekben ismertetett rehabilitációs úszásoktató szakirányú képzés.)

c) A víz hatása a személyiség szenzoros, pszichés és szociális képességeire

A víz hatása a személyiség szenzoros, pszichés és szociális képességeire kiemelkedően fontos, ezért a gyógypedagógiai nevelés és oktatás minden területén jól alkalmazható.

A víz a mozgásos élmények, a mozgáskorrekció lehetőségén túl különleges szenzoros élményt nyújt. A levegővel ellentétben a víz látható, átlátszó, a felszínén hullámok kelthetõk, buborékokat lehet fújni; loccsan, csobban, különleges akusztikus érzékletet nyújt; lehet tapintani, húzni, tolni, fröcskölni vele, hideg, meleg érzetet kelt stb. Mindezek gazdagítják a személyiséget, felbecsülhetetlen tapasztalatot adnak, javítják a pszichés közérzetet.

A sikerélmény, a magabiztosság, az örömök az érzelmi élet gazdagításán keresztül a szociális érettség, a szocializáció formálói. A közösségi érzések, élmények, az alkalmazkodó képesség aktivizálása uszodai körülmények között az integrációt is elősegíti.

A szubakvális torna és szubakvális mozgásnevelés összehasonlítását a következő ábra mutatja:


Összefoglalva

A szubakvális mozgásnevelés tudatos, irányított és tervezett eljárások összessége. Elsõdleges feladata a károsodott tartási és mozgásfunkciók javítása, a gyógytorna integrálása a szubakvális torna terápiás eljárásainak alapelvei szerint. A terápiás célú feladatok mellett jelentõs a fizikai képességek, az egészséges életmódra nevelés, az önkiszolgálási tevékenységek (ADL), a pszichés és szociális funkciók javítása is. A foglalkozások során közvetve megvalósuló, de el nem hanyagolhatók az érzékelési, észlelési képességekre gyakorolt hatások, ezek fejlesztésére irányuló feladatok.

A szubakvális torna mellett említett feladatok, eljárások hatásai, a pszichés és szocializációs hatás természetesen érvényesül szubakvális torna során is, de a szubakvális mozgásnevelésben mindezen hatások kiaknázása tudatos tervezés alapján, szükség esetén fõ célkitûzésként történik.

Rehabilitációs úszásoktató szakirányú továbbképzési szak


A különböző fogyatékosságok gyógypedagógiai nevelésében-oktatásában szintén fontos szerepet kaphatnak a vízben végzett foglakozások, az úszás megtanítása. A mozgáskoordináció zavara, az egyensúlyi és testtartási problémák, a finommotorika fejletlensége, a motoros ügyetlenség a legtöbb fogyatékossági típusban jelentkezõ probléma. Így jogos igényként merült fel a sajátos vízi foglakozásokhoz értõ szakemberek képzése.

Ennek megoldására fõiskolánk Szomatopedagógia Tanszéke 1999-ben kidolgozta a SE Testnevelési és Sporttudományi Karral, valamint az SE Egészségügyi Fõiskola Fizioterápiai Tanszékével (illetve jogelõdjeivel) együttmûködésben a "rehabilitációs úszásoktatás" (RUO) szakirányú továbbképzési szakot.

A képzés célja a sajátos nevelési igényű gyermekekkel, az akadályozott vagy eltérõ fejlõdésmenetû csecsemõkkel, kisdedekkel, fogyatékos felnõttekkel foglalkozó gyógypedagógusokat, gyógytornászokat olyan speciális szaktudáshoz juttatni, amelynek birtokában képesek az alapdiplomájuknak megfelelõ népesség komplex rehabilitációját vízben végzett terápiával, mozgásneveléssel, az úszás oktatásával, az úszósportban való részvétel megalapozásával hatékonyabbá tenni.

A három féléves képzésen okleveles gyógytornászok és gyógypedagógusok vehetnek részt. A rehabilitációs úszásoktató tevékenységét orvosi diagnózisra és javaslatra építve, sérülésspecifikus tervezés alapján, a komplex rehabilitáció részeként végzi az alapdiplomájának megfelelõ szakterületen, a többi szakemberrel együttműködve.

A rehabilitációs úszásoktató szakirányú képzést végzettek kompetenciája az alapképzettségének megfelelő szakterületeken a következõőkre terjed ki:
  • szubakvális torna, szubakvális mozgásnevelés
  • 18 év alatti csoportos gyógyúszás (TB által támogatott)
  • a fogyatékos/akadályozott személyek rehabilitációs célú úszásoktatása és szinten tartása
  • felkészítés az úszósportra
  • a neuro-hydroterápia alkalmas az idegrendszeri sérült, fejlődésében veszélyeztetett, mozgásszervi elváltozásokat mutató csecsemők kezelésére,
  • épmozgású gyermekek alapfokú úszásoktatása

 
Felhasznált irodalom
  • BENCZÚR MIKLÓSNÉ (1988): Subaqualis torna. In: Benczúr (szerk.): Mozgásnevelés I-II. Tankönyvkiadó, Budapest, 40–41.
  • BERNOLÁK BÉLÁNÉ (szerk.) (2002): Hidroterápia és speciális úszásoktatás. Oktatási segédanyag a rehabilitációs úszóoktató szakirányú továbbképzéshez. ELTE BGGYFK.
  • INNENMOSER, JÜRGEN (1988): Milyen értéke van az úszásnak a fogyatékosok számára. In: Bernolák Béláné (szerk.) (2002): Hidroterápia és speciális úszásoktatás. (Fordította: Halmos Sándor) ELTE BGGYFK. Budapest 24–46.
  • HAMZA-FÖLDI-TÓTH (1995): Játék, egyensúlyozás, vízhez szoktatás. Budapest.
  • KÁDAS ÉVA (2003): Összefoglaló a subaqualis térben történõ mozgás alapjairól. Mozgásterápia. 4. sz. 8–11.
  • TÓTH ÁKOS (szerk.) (1997): Úszás Technika. Budapest, Aréna.
 

2011/2
Év: 2011
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2011 következő év

2011/1
2011/1

2011/2
2011/2

2011/3-4
2011/3-4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05