2011
2011/2

tartalom:

Zusammen aufwachsen. Schritte zur frühen inklusiven Bildung und Erziehung
Papp Gabriella
Klinkhardt, Bad Heilbrunn. 2010

Alois Bürli (2009) svájci kutató számos tanulmányában vizsgálja az integráció, inklúzió elméletét, a fogalmak tartalmának alakulását, a napi praxist. Teszi ezt nemcsak hazája, vagy a közös német nyelv aspektusából, hanem harcos elkötelezettként küzd az összehasonlító gyógypedagógia eszköztárával a nemzetközi együttműködésekért. Integráció, illetve inklúzió a gyógypedagógia tudományának aktuális és központi kérdése. Ebben az összefüggésben új impulzusokra, ösztönzésre szorult a két fogalom.

Ha a kutatók kitekintenek külföldre, ha más országok gyakorlatát összehasonlítják, ha a nemzetközi normákhoz alkalmazkodnak, ha határokon átívelõ együttmûködéseket kezdeményeznek, az elmélet és gyakorlat új impulzusokkal gazdagodik. Nagyon fontos, hogy a nemzetközi gyógypedagógia mint önálló tudományterület vagy csupán egy nézõpont, túllépjen a kritikátlan, naiv megállapítások szintjén, reflektíven reagáljon a nagyító alá vett stratégiáira. A nemzetközi gyógypedagógia nem korlátozódhat csupán az összehasonlításra, a gondos leírásra, hanem a nemzetközi elõírások hálójában törekedni kell a határokon átívelõ együttműködésekre is.

Szokatlanul távolinak tűnhet az olvasó számára ez a kezdés. A "rendes" könyvismertetések szépen koncentrálnak már az első betűtől a szóban forgó könyvre. Én is ezt teszem ám! Ugyanis éppen Bürlit olvastam, amikor Zászkaliczky Péter megajándékozott a nemzetközi összehasonlító gyógypedagógia egyik legfrissebb kiadványával. Mintha egy közös kéz fûzte volna össze a szálakat. A Bürli által felvetettek, oly’ nagyon óhajtottak testesültek meg egy közös, nemzetközi együttműködés eredõjeként a kötetben.

A szerzők egy három évig tartó nemzetközi együttműködés keretében folytatták közös projektjüket. Early Childhood Education in Inclusive Settings’ / Frühe inklusive Bildung und Erziehung / Óvodáskorú gyermekek inkluzív nevelése címmel az Európai Unió által finanszírozott Sokrates Program keretében dolgozott együtt a Siegeni Egyetem (Németország), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Általános Gyógypedagógiai Tanszéke, a René Descartes/Sorbonne Egyetem (Franciaország), a bragai Minho Egyetem (Portugália) és a Malardalen Egyetem Vasterasból (Svédország). Olyan többségi intézményekkel dolgoztak együtt valamennyi országban, amelyek a gyermekek ellátását hároméves kortól hatéves korig végzik integrált körülmények között. A projekt célja az volt, hogy az óvodában dolgozó, az együttnevelést felvállaló pedagógusokat kísérjék. Az elsõ lépés a közös nemzetközi munkában az együttnevelés pedagógiai feltételrendszerének a feltérképezése, elemzése és összehasonlítása volt a részt vevõ országokban. Az összehasonlítás során nyilvánvalóvá vált, hogy lényeges különbség van a jogi háttér, az intézményi rendszer, az oktatás és nevelés elvei között. A kutatás középpontjában azok a pedagógiai komponensek álltak, amelyek az együttnevelést, az inklúziót szolgálták. Cél volt továbbá az is, hogy pozitív példák, jó gyakorlatok bemutatásával ösztönözzék a szerzõk az intézményeket arra, hogy sikeresen neveljenek együtt különbözõ gyermekeket. A nemzetközi team a fejlesztési eredményeit ebben a kötetben jelentette meg.

Egy egyre heterogénebbé váló társadalomban előbb-utóbb elengedhetetlen cél a kisgyermekek együttnevelésének kérdése. A korai szocializációs folyamatban rendkívüli jelentõségű a sokféleség megjelenése, annak legtermészetesebb módon való megélése, megtapasztalása. Az európai országokban az együttnevelés gyakorlata nagyon különböző. A fogyatékos gyermekek együttnevelésének kérdése különösen akkor és ott izgalmas, amikor és ahol hosszú ideig elkülönült intézményrendszer is működik. A nemzetközi kutatócsoport éppen ezért az óvodapedagógusokra fókuszálva készítette el kutatási beszámolóját. A különböző megoldásokat leírva és összehasonlítva azokhoz szól, akik nyitottak az együttnevelés iránt. A kötet szerzõi bemutatják a játék és tanulás lehetséges elemeit, tekintettel az inklúzióra. Ugyanakkor a szocializáció elméleti alapjaira is hagyatkoznak, a szakirodalom és a gyakorlat kapcsolatát is megteremtve. A kifejezett gyakorlati példák, modellek leírása a gyakorló szakembereknek nyújt hatékony segítséget. A szerzők különös figyelmet fordítottak arra, hogy az esetleírásokkal párhuzamosan a feltételrendszer bemutatására is kitérjenek, az egyes résztvevők kompetenciáit is bemutassák. Az olvasó a módszertani tervezéshez is kap konkrét segítséget.

A szerzők, bár az elméleti és gyakorlati fejezeteket önálló formában készítették el, arra bíztatják az olvasót, hogy azokat együtt fogadja be. Kifejezett céljuk volt továbbá az is, hogy a puszta információközlésen túl párbeszédet kezdjenek a célközönségükkel. Az egyes fejezetek végén kérdéseket fogalmaznak meg azzal a szándékkal, hogy reflexióra késztessenek. Abban bíznak, hogy a szakemberek az olvasottakat saját tapasztalataikon átszûrve, azzal kapcsolatot teremtve dolgozzák fel.

A könyv első nagy tartalmi egysége a bevezetés után három tanulmányt fog össze az inklúzió elvére való reflexió ernyője alatt. Összevetik az inklúzió különbözõ értelmezéseit egymással, kérdéseket fogalmaznak meg velük kapcsolatban, az integráció és inklúzió fogalmak közös és különbözõ elemeit értelmezik. Kiemelik a különbözőség, sokféleség természetességét, az inklúzió legitimitásának alapját.

A második egység az inklúzió gyakorlatát veszi górcső alá. Koncepcionális kérdéseket vetnek fel a szerzõk, köztük az ELTE BGGYK Általános Gyógypedagógiai Tanszékének kutatócsoportja (Garai Dóra, Kerekes Valéria, Schiffer Csilla, Tamás Katalin, Trócsányi Zsófia, Weiszburg Júlia és Zászkaliczky Péter). Az egyén oldaláról közelítenek, az inkluzív csoportban a strukturált szituációkat elemzik. Az inklúzió közös céljából kiindulva a szakmai tartalmak talaján vizsgálódnak, a szaktudást, beavatkozást, a különbözõ szakemberek szerepeit kutatják. Néhány kérdés álljon itt példaként a magyar kutatók tollából:
  • Terveznek-e a szakemberek közös aktivitást?
  • Kicserélik-e az információkat vagy az anyagaikat, amik kellenek ehhez az aktivitáshoz?
  • Működtetnek-e team megbeszéléseket, ahol a gyerekek viselkedéséről beszélgetnek?
  • Részt vesz-e a gyógypedagógus a csoport életének tervezésében, a fejlesztésben? Mennyire aktív a szerepe az óvodai csoport életében?
  • Van elégséges helye, ideje a gyógypedagógusnak, hogy a heterogén csoportban egyénileg dolgozzon? Gondoskodik-e a gyógypedagógus arról, hogy minden gyerek részt vegyen a tevékenységekben?
A következő tanulmány tovább elemzi a különleges gondoskodás kérdését. A gyakorlattal szorosan összefonódva vizsgálja azt a lehetőséget, hogyan lehet a specifikus, egyéni szükségleteket egy csoporton belül kielégíteni, kirekesztés nélkül a közös szocializációs tapasztalatokat szolgálni. A szaktudás, amit a különbözõ szakemberek a gyermekek szükségleteinek a szolgálatába állítanak, fabatkát sem érne a szülõkkel való együttműködés nélkül. Éppen ezért igen fontos tanulmányban mutatnak rá a szerzõk a szülõkkel való elengedhetetlen közös munkára. A szülõk részvétele egyenrangú a team munkájában. A szerzõk arra reflektálnak, hogyan sikerült ezt a kooperatív folyamatokban megvalósítani.

Valamennyi területen abból indulnak ki a kutatók, hogy az összes szakember felelõs a saját szakmai munkájáért. Ez azonban nemcsak az egyéni jóakaraton múlik, hanem azon, milyen tudásokat szerzett az egyén tanulmányai során az együttnevelésrõl, kooperációról, team munkáról stb. Ezért foglakozik az egyik fejezet a képzés és továbbképzés fontosságával, annak a lényeges, együttnevelést támogató elemeivel. Ebbõl kiindulva lát bele az olvasó azokba a kutatási eredményekbe, amelyek a kooperatív munkafolyamatok felépítését támogatják. Az óvoda különösen izgalmas helyszín, hiszen a mindennapos tevékenységek gyakorlása kitűnő terep a gyermekek számára a közös, az együttes megtapasztalására. Bármennyire is az óvodai élet állt a kutatás fókuszában, a szerzõk arról sem feledkeztek meg, hogy az óvoda utolsó éve egyúttal átmenet a következõ életszakaszba: iskolások is leszünk.

A harmadik tartalmi egységben az összehasonlító gyógypedagógia klasszikus módszertanát követve a résztvevő öt ország bemutatása következik. Egyrészt a nevelésoktatás központi irányelvei rajzolódnak ki a dokumentum-elemzések összefoglalása alapján, másrészt az egyes országok óvodáit ismerhetjük meg. A szerzők röviden bemutatják hazájuk óvodai ellátásának intézményi szerkezetét, az együttnevelésre vonatkozó társadalompolitikai irányelveket, a pedagógusképzés vonatkozó tartalmát. Végül megfogalmazzák, mi volt a céljuk, illetve hogyan, mire használhatók az útmutatások, leírások, elemzések.

Az ötödik fejezetben (negyedik tartalmi egységben) az óvodák életébe pillanthatunk be egy-egy konkrét szituáción keresztül. A pillanatfelvételeket megjegyzések, fejlesztéshez adott javaslatok egészítik ki, hasonlóan az alábbiakhoz:
Tamara két kislányt figyel, akik egy játék kenyérpirítóval játszanak. Ha lehúzzák a kart, a mûanyag kenyérszeletek lecsúsznak. Felhúzzák, a gép zúgni kezd, aztán kattan egyet, a kenyér kiugrik. Késõbb ott hagyják a kislányok a játékot. Tamara elveszi, megpróbálja mûködtetni, aztán elszalad, és távolabbról figyeli, mi történik. Semmi sem történik, a játék nem adja ki a várt hangot.

Most Tamara megrázza az egyik asztalnál játszó kisfiú vállát. A fiú nem érti, Tamara mit akar, és zavartan visszafordul az asztalhoz. Tamara, mivel nem tudja együttmûködésre bírni, ott hagyja.

Tamara az egyik asztalhoz ül. A gyógypedagógus kicsit távolabb egy másik asztalnál ül. Tamara hamarosan oda megy hozzá, játszani kezd a nyakláncával, megfogja a kezét, ölébe ül. A gyógypedagógus lovagoltatni kezdi. Tamara mosolyog és elszalad.

Tamara hamarosan visszajön a kenyérpirítóval és ráteszi a gyógypedagógus kezeit a játékra: "nyomd, nyomd!"

A gyógypedagógus lenyomja a kart és elfordítja a kereket. Tamara elbújik és figyeli, mi történik. Aztán visszajön, megismételteti az egészet, ugyanazokat a jeleket használva, mint korábban.

A gyógypedagógus megmutatja és elmagyarázza Tamarának, hogyan mûködik a játék. Tamara újra és újra felhúzza a pirítót, és egyre közelebb jön. A gyógypedagógus minden alkalommal bíztatja, hogy próbálja meg õ is. Végül, némi idõ után Tamara maga csinálja, de nem sikerül neki. A gyógypedagógus segít elfordítani a kereket úgy, hogy tartja a kezét. Némi gyakorlás után Tamara tudja mûködtetni a gépet. Tovább játszik vele.

 
Megjegyzések:

Tamara, öt éves autista kislány, aki más módon kommunikál, mint a többiek. Megpróbál kapcsolatot teremteni, de jelzése értelmetlen a társának. Általában nincs interakció és együttmûködés közte és csoporttársai között.

Érzelmei vegyesek: lenyűgözi a kenyérpirító, de fél is tőle. Megpróbálja rávenni azt a személyt, akiben bízik, segítsen neki. A gyógypedagógus segítségével Tamara biztonságos környezetben tanulja meg, hogyan mûködtesse a kenyérpirítót, ráadásul ezt a saját szükségleteihez, tempójához igazodva teheti. Emellett megtanulja azt is, hogyan küzdje le félelmeit, hogyan fejezze ki magát ahhoz, hogy megértsék őt.

A pedagógus attitűdje:
A gyógypedagógus célja az, hogy megértse a gyereket, megfelelően reagálhasson a kezdeményezésére. Megtanítsa a játék működtetését, segítsen a félelem leküzdésében.

Fejleszthető kompetenciák:
Tanulási módszerek, a technikai jelenségekről szerzett tudás.
Szociális kompetenciák.

Fontos elvek:

A gyermek szükségleteire és érdekeire összpontosítani.
A korlátok csökkentése.
A pedagógus tudása, hozzáállása.

A kötet német nyelvű. Fontosnak tartom azonban több okból is bemutatni. Egyrészt, mert egyre több olyan hallgató kerül be a gyógypedagógus-képzésbe, aki nyelvvizsgával rendelkezik, illetve csak úgy szerezhet alapszintű diplomát is, ha tanulmányai alatt nyelvvizsgát is szerez. Számukra kitűnő nyelvgyakorlás a tanulmánykötetben való elmélyedés. Másrészt, a mesterszinten kiemelt szerepet kapott összehasonlító gyógypedagógia kurzushoz szolgáltat olyan alapot, ami nemzetközi színtéren a magyar jelenlét ékes bizonyítéka.

A nemzetköziség azonban nemcsak a tudomány világában szükséges, hanem a hivatali, politikai szférában is elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony fogyatékos-ügyi politika érvényesüljön. A nemzetközi testületek egyaránt ezt hangsúlyozzák, talán éppen azért, mert hiányzik a gyógypedagógia területén ez a kötelezettség. A nemzetközi gyógypedagógiának nem szabad öncélúan működnie, a definíció- és pozícióharcban elvesznie, hiszen fontos célja és jelentõs előnye éppen a horizontok állandó szakmai és személyes tágításán nyugszik.

A kötet hamarosan magyar nyelven is megjelenik, így széles körben elérhetővé válhat. Németül tudók, ne várjanak addig!

A magyar változat bibliográfiai adatai: Garai Dóra – Zászkaliczky Péter (szerk.): Együtt növekedve. Óvodáskorú gyermekek inkluzív nevelésének lépései. ELTE BGGYK – ELTE Eötvös Kiadó, 2011.

2011/2
Év: 2011
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2011 következő év

2011/1
2011/1

2011/2
2011/2

2011/3-4
2011/3-4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05