2012
2012/2

tartalom:

Téri viszonyok és a nyelvi reprezentáció a koraszülötteknél
Györkő Enikő – Lábadi Beatrix – Beke Anna



Absztrakt

A kutatás célja, hogy összefüggést állapítson meg a nyelvi reprezentáció fejlődése és a téri nyelv megértése és használata között koraszülött gyermekeknél és illesztett kontrollnál. A vizsgálatban 3, 4, és 5 éves normál intelligenciájú gyermekek vettek részt, a koraszülött csoportba neurológiai tünetektől mentes, 1500 g alatt és 25–30 gesztációs hétre született gyermekek kerültek.

A kutatás során előzetesen feltártuk a koraszülött gyermekek anamnesztikus adatait, elemeztük a nyelvi fejlődésük állomásait és illesztettük a környezetük kulturális hátteréhez. A vizsgálatban egy valós háromdimenziós térben kutattuk a gyermekek téri relációs fogalmainak megértését és alkalmazását, az irányhármasság (HOL? HOVA? HONNAN?) dimenziói alapján, és a válaszokat összehasonlítottuk a nyelvfejlõdési adatokkal. Az 5 éves gyermekek esetében külön feltételben tanulmányoztuk a fõnévi allomorfok produkcióját.

Az eredmények azt mutatják, hogy összefüggés mutatható ki a téri relációs kifejezések megértése, használata és a koraszülött nyelvi fejlődésmenet között. Normál értelmi fejlettségű, de kissúllyal világra jött koraszülöttek lemaradást mutatnak a téri relációs kifejezések megértésének és produkciójának fejlõdésében. A fõnévi allomorfok használatában.

Kulcsszavak: koraszülött, nyelvi reprezentáció, téri nyelv


A téri megismerés

A tér ismerete és a benne való tájékozódás alapvetõ feltétele az emberi létnek. A mindennapi tevékenységek szervezése a térbeli világ ismeretében történik. A tárgyak helyének és helyzetének pontos, finom kódolása kritikus és egyben adaptív az emberi viselkedés szempontjából (HUTTENLOCHER–LOURENCO 2007), továbbá a dolgok térbeli elhelyezkedésének potenciális megismerése biológiai és pszichológiai szempontból is egyaránt elengedhetetlen. A statikus és mozgó tereptárgyak helyzetének meghatározása a fizikai környezetben, a hétköznapi rutin feladatok ellátása, a veszélyhelyzetek pontos helyének megítélése nem nélkülözheti a téri kódolást, az észlelt jelzések hatására a mozgás újra szervezése (reorganizáció) jön létre az akadályok elkerülésére (LANDAU–JACKENDOFF 2003). A tér ismerete és a benne való tájékozódás az emberi intelligencia alapvetõ komponense, a kognitív képességeken belül elkülönült szegmense a megismerésnek, (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER 2003). A téri tudás több tényezõ együttes működésére támaszkodik, mint a nyelv, az észlelés, és a kategorizálás (LAKUTSA–LANDAU 2005).

Számos neurológiai kutatás rávilágított arra a tényre, hogy a téri információ kódolása jól körül írható idegrendszeri háttérrel mûködik (EPSTEIN–DEYOE–PRESS–ROSEN–KANWISHER 2001; EPSTEIN–GRAHAM–DOWNING 2003). Saját neurológiai feldolgozói rendszere funkcionális megosztással működik az agykéregben, melyben jelentõs szerepet játszik a posterior parietális kéreg, a prefrontális és parahippocampális terület, valamint a hippocampus. (BURGESS–MAGUIRE–O’KEEFE 2002; GEOFFREY–D’ESPOSITO, A.–D’ESPOSITO, M. 1997; MOFFAT–ELKINS–RESNICK 2006; NEWCOMBE et al. 2003).

A térben való tájékozódás, a téri helyzet meghatározása nem vezethetõ vissza egyetlen kódolási módra. A tájékozódás során meghatározó a rendelkezésre álló információ mennyisége és jellege. Az eltérõ környezetek és a benne lévõ tereptárgyak különbözõ jelzéseket szolgáltatnak a szemlélõ számára, így a térben való tájékozódás a tér, a tereptárgyak és az észlelõ viszonyától függ. A téri észlelt információ reprezentálódása attól is függ, hogy a szemlélõ mennyire részese az adott helyzetnek, így a téri információ értelmezése alapvetően két viszonyítási rendszer mûködésére vezethetõ vissza. Az észlelt jelzések egyik reprezentációs módja, amikor a megfigyelõ saját magához viszonyít (megfigyelő központú referencia) másik módja, amikor a környezet tereptárgyaihoz (külső referenciájú téri reprezentáció) viszonyít, függetlenül az egyén helyzetétõl (1. ábra).


A felnőttek a téri tájékozódásuk során négy alapvető rendszert működtetnek a pozíciójuk meghatározására (NEWCOMBE–LEARMONTH 2000). Az egyik jellegzetes módja, amikor a környezetben található tárgyak válnak viszonyítási ponttá. A külsõ tereptárgyak, és a környezet referenciaként szolgálnak a pozíció és távolság meghatározásában, irányítják a kategorikus kódolást. A gyakori és prototipikus téri támpontok, mint az épületek és a geográfiai jellemzõk stabil viszonyítási rendszerként segítenek a hétköznapi eligazodásban. Bizonyított, hogy a környezet jelző ingerei (cue learning) támogatják a tárgyak pozíciójának meghatározását, és a hely emlékezetben tartását. Ez az úgynevezett jelzõinger tanulás, amely során egy speciális asszociációs kapcsolat jön létre a tárgy helyzete és a környezete között, ahogy a példa is mutatja: az észlelő elvárása, hogy a kávéscsésze általánosan az asztalon van és nem az asztal alatt helyezkedik el (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER 2003).

Továbbá jelentős szerepet játszik a téri kódolásban a Tolmantól származó eredeti elképzelés, a kognitív térkép használata. A téri helyzetek kódolása során elraktározzuk az információkat, melyeket adott helyzetben képesek vagyunk újra elõhívni. A helytanulás folyamatában hasznos információ az egymás mellett elhelyezkedõ tárgyak közötti távolság (disztális jelzés), így jól megkülönböztethetõ a tereptárgyak helyzete és iránya.

A tájékozódó személy a célhely elérése érdekében nem nélkülözheti a hozzávezetõ út téri ismeretét. Az útvonalról formálódó reprezentációban szerepet játszik a mozgásmintázat. A motoros tevékenység során asszociáció épül ki a külsõ referencia keret és mozgásmintázat között, ezáltal a környezet téri mintázatához illesztett mozgás szekvencia sajátítódik el (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER 2003). Ez a választanulás vagy szenzomotoros kódolás, amelyben a távolság kódolása és a közvetlen hozzákapcsolódó, összetett mozgásszekvenciák kiépülése zajlik. A folyamatban nélkülözhetetlenek az egyensúlyi, a kinesztetikus és vizuális forrásból származó ismeretek.

Egy adott célhely elérésre irányuló keresés összetett tájékozódást igényel. A kitűzött pont eléréséhez szükséges, hogy rögzítésre kerüljön a távolság és a megtett útvonal iránya. Az útvonal integráció (inercialis kódolás) során a mozgás által a téri reprezentáció folyamatosan megújul, hogy segítse az eligazodást.

A téri kódolás eltérő és összetett rendszerként működik a lokalizációs tudást illetõen (1. táblázat) attól függõen, hogy milyen forrásból származnak. A reprezentálódás módja a szerint változik, hogy az adott környezetbõl származó információk milyen téri jelleget képviselnek.


A téri reprezentáció alapvető négy alrendszerének fejlődése a születéstõl a serdülõkor szakaszáig tart. A gyermek fejlődésében a tér élményével és tapasztalatával, a perceptuális és a motoros képességek alakulásával (LÁBADI 2009), fokozatosan egyre össztettebb összefüggésrendszert hoz létre. A kezdeti időszaktól a téri kategorizáció mennyiségi és minõségi változása (NEWCOMBE–LEARMONTH 2000) egyre pontosabbá teszi az objektumok pozíciójának kódolását. A Piaget által kínált fejlõdési elmélet, vagyis a szenzomotoros tapasztalaton keresztül történő téri viszony megismerés, nem magyarázza teljes mértékben a korai csecsemõ vizsgálatok eredményeit, ahol a már néhány hónapos csecsemõk felismerik a térbeli kapcsolatokat (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER 2007). Quinn (1994) vizsgálata igazolta, hogy már három hónapos csecsemõk képesek az egyszerû térbeli helyzetek azonosítására, a fent és a lent kódolására.

A fiatal csecsemő helyhez kötött, a korai korlátozott motoros képessége akadályozza őt abban, hogy a teljes téri kódolási rendszer használja. A kezdeti vizsgálatok (ACREDOLO 1979; BREMNER–BRYANT 1977) igazolták, hogy a csecsemõk korai idõszakban elsõsorban a választanulás és jelzõingert használják a téri pozíció meghatározásában. A jelzõinger használat 5 hónapos csecsemõknél kiváltható. Ebben az idõszakban reprezentálódik a relatív magasság (BAILLARGEON 2004), és a perceptuálisan kiugró tereptárgyak a későbbi hónapokban segítik a helyes a térbeli kódolást (ACREDOLO–EVANS 1980; NEWCOMBE– HUTTENLOCHER 2003).

A helyzet- és helyváltoztató mozgásformák kialakulásával, a kódolás minõségi változáson megy keresztül, egyes motoros képességek más-más módon szervezik a pszichés funkciókat (LÁBADI 2009). Minden újonnan elsajátított mozgásfejlődési mérföldkõ az akció-percepció rendszer közötti kapcsolat új beállítását hozza létre (RIESER–HERBERT–PICK 2007; ATKINSON–BRADDICK 2007). Például a vizuális perspektíva változásával, a téri tapasztalatok is változnak, funkcionális újraszerveződés megy végbe. A statikus felülés után a mászás megjelenése különösen jelentős fejlődési állomás, amely által elérhetõvé válnak a tér tereptárgyai. A saját kezdeményezésre indított mozgás segítségével az allocentrikus téri referencia keretre támaszkodó reprezentáció korai formája is megjelenik (ACREDOLO 1990), 6,5 hónapos korban nyilvánvaló a használata (KAUFMAN–NEEDHAM 1999), az allocentrikus helyzet támpontjai segítik csecsemõt a téri kapcsolatok felismerésében. (MCKENZIE et al. 1984). Azonban, ha megváltoztatjuk a csecsemõ kiindulási pontját, akkor a tájékozódásban egocentrikus keretre támaszkodik. A gyermek 9–10 hónapos korában a mozgásfejlõdési tapasztalata által allocentrikus tájékozódási módra vált.

Az önálló mobilitással rendelkező 2 éves gyermek egyre ügyesebben használja az egocentrikus rendszert. Képessé válik a tárgyak elérésére a korai útvonal integráción keresztül az úgynevezett folyamatos térben (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER–LEARMONTH 1999). Ahhoz, hogy a gyermekek a helytanulást, mint fejlett téri reprezentációs rendszert használni tudják, kortikális szinten érési folyamatok és strukturális változások szükségesek (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER 2003).

A későbbi fejlődés során a sikeres tájékozódásban jelentős szerepet játszik a saját test mint referenciakeret. A saját testhez viszonyított tájékozódást már a 3 évesek is használják, és ez nem változik számottevõ mértékben 6 éves korig. A 3 éves gyerekek még eredményesebbek, ha a külsõ referencia kereteket, mint például egy szoba kereteit tudják felhasználni a viszonyításban (NARDINI–BURGESS–BRECKENRIDGE–ATKINSON 2006), továbbá képesek hasznosítani a távoli tereptárgyak helyzetét és a disztális jelzéseket (BULLENS–NARDINI–DOELLER–BRADICK–POSTMA–BURGESS 2009). A kísérleti helyzetek szerint a 4 évesek hatékonyabbak a megfigyelõ központú tájékozódásban, jobb eredményt mutatnak az elrejtett tárgyak megtalálásában, ha önmagukhoz kódolják az irányt (NARDINI–THOMAS–KNOWLAND–BRADDICK–ATKINSON 2009).

5 éves kortól változatos stratégiák jelennek meg a tájékozódásban. Annak ellenére, hogy még erõsebb a nézõközpontú tájékozódás, már felhasználják a mozgásos információkat. Még nem alkalmazzák az útvonal integrációs kódolást, azonban a megzavart orientációs helyzetben (reorientáció) hasznosítják a rendelkezésre álló mozgásos információt (NARDINI–THOMAS–KNOWLAND–BRADDICK–ATKINSON 2009). A nézõponttól független tájékozódás biztos használata 6–8 éves korra tehetõ (NARDINI–THOMAS–KNOWLAND–BRADDICK–ATKINSON 2009).

A téri nyelv és téri reprezentáció kapcsolata

A téri elrendezések kódolása, és megértése több modalitás-specifikus információ együttes eredménye. Az ember téri kódolásának alapvetõ sajátossága a többi élõlénnyel szemben, hogy képessé vált szimbolikus formában leírni a téri kapcsolatokat. Amíg az állatok többnyire észlelési rendszert (szaglás, mágneses mezõ) használnak, addig az ember az egyedüli lény, aki szimbolikus rendszert alkalmaz a tér kódolására (NEWCOMBE–HUTTENLOCHER 2007). A téri nyelv alapvetõ emberi tudás, mely kulturálisan megoszthatóvá teszi a tér ismeretét, és rugalmas alkalmazkodást biztosít a közösségen belül.

A téri képesség és a nyelv között dinamikus kapcsolat áll fenn (LANDAU–DESSALEGN– GOLDBERG 2009). A kapcsolat a tér és nyelv között kölcsönös, bármi kódolt a térben, az kódolt a nyelvben is (LANDAU–LAKUSTA 2006). A téri nyelv szemantikai alapjai a viszonyszavak és a toldalékok, amelyek térbeli tulajdonságokat kódolnak, leírják a téri reprezentációs keretet és jellemzik a benne lévõ tereptárgyak egymáshoz viszonyított kapcsolatát (LANDAU–LAKUSTA 2006). Korábban úgy gondolták, hogy a két reprezentáció autonómiája vitathatatlan, és az olyan formális nyelvi elemek, mint a fõnévi kifejezések és az igék nem közvetlen elemei a téri nyelvnek és nem játszanak szerepet a téri megismerésben. Az igék szemantikai szerepe a téri nyelv használatában kétségtelen (RICHARDSON–SPIVEY–BARSALOU–MCRAE 2003), kategorizálják a vertikális és horizontális irányokat (RICHARDSON–SPIVEY–EDELMAN–NAPLES 2001), facilitálják a kódolást.

A különböző nyelvek eltérő módon fejezik ki a téri kapcsolatokat a szemantikai rendszerben a viszonyszavak, toldalékok tükrében (CHOI–MCDONOUGH 2007). Annak ellenére, hogy a téri nyelv univerzális elemeket tartalmaz, a nyelv szelektív hatást gyakorol a téri kognícióra. (MUNNICH–LANDAU–DOSHER 2001). A téri nyelv kifejezéseiben tipizálja a nagyobb komponenseket, mint a tereptárgyat (céltárgy), vagy a referens objektumot (vonatkoztatási tárgy) és a teret (terület). A terület egyben leírja azt a viszonyt is, ami a kódolt tárgy és a vonatkoztatási tárgy között fennáll. Megjeleníti a térben zajló mozgást és annak módját, illetve az útvonalat és annak geometriai vonatkozásait (LANDAU és mtsai. 2009). Landau és kollégáinak értelmezése szerint a terület egyben megmutatja azt a viszonyt is, ami a kódolt tárgy és a vonatkoztatási tárgy között áll fenn (PLÉH–KIRÁLY–LUKÁCS–RACSMÁNY 2003). A nyelvek egy része prepozíciók segítségével jeleníti meg a téri kapcsolatot. Az angol nyelv viszonyt jelentõ igéket használ, a magyar nyelvben az igéhez igekötõ szükséges.

A magyar nyelvi rendszer téri kifejezései pontosan meghatározott grammatikai és lexikai struktúrába rendeződik, így dimenzionálisan vizsgálható (PLÉH 2007). A téri viszony jelzése az igekötõk, a határozószók, a helyragok, és a helyi névutók használatával valósul meg (LUKÁCS–PLÉH–RACSMÁNY 2007), mely hármas kódolási rendszerben épülnek fel (2. táblázat). Az irányhármasság alkalmas arra, hogy a ragok segítségével egyszerû, és a névutók használatával bonyolult kognitív szerkezettel írjuk le a téri viszonyrendszert (PLÉH 2001). A dinamikus ág szisztematikusan kódolja az ösvényt, elkülönítve a cél és a forrás téri viszonyát.


A téri nyelv neurológiai meghatározottsága (TRANEL–KEMMERER 2004), fejlődési sajátosságai, és elsajátítási mintázata (LANDAU–LAKUSTA 2009; Talmy, 2003), aktuális kutatási kérdése a megismerés tudománynak. A motoros és vizuális tapasztalatok mellett, a fejlõdés során a megjelenõ nyelvi képesség új és magasabb szintre emeli a gyermek téri megismerését. A téri megismerés és a nyelv szoros kapcsolatot mutat, bár nehezen dönthető el, hogy vajon a téri perceptuális rendszer alakítja ki a nyelvi kategóriákat, vagy fordítva, a nyelvi reprezentáció segíti elõ a sikeres téri tájékozódást (LANDAU–LAKUSTA 2009; HERMER-VAZQUEZ–MOFFET–MUNKHOLM 2001; PLÉH, 2007). Hosszú idõ óta tudományos kérdés a preverbális szakaszban miként reprezentálódik a téri nyelvi. A szemantikus tudás megszerzése párhuzamosan halad a téri reprezentáció fejlődésével, és interaktív kapcsolatban állnak egymással (QUINN 2007). Fejlõdés korai idõszaktól nyomon követhető. A kisgyermekek felismerik és reprodukálják a téri helyzetek (LAKUSTA–WAGNER–O’HEARN–LANDAU 2007), és képesek megérteni a nyelvi kapcsolatokat a szüleik megnyilvánulásaiból (CASASOLA–COHEN 2002). A preverbális fázisban alkalmassá válnak arra, hogy tanuljanak a szintaktikai tartalmakból, amelyek egy adott téri viszonyra vonatkoznak, és szemantikai kategóriákat alakítsanak ki. A téri kifejezések a téri viszonyokra irányítják figyelmüket. (CASSASOLA 2007).

Pléh és mtsai (1996) preferencia vizsgálata szerint a korai idõszakban a gyermekek megnyilvánulásaikban kevésbé fordulnak elõ névutók, a ragok használatában azonban jellegzetes megoszlást mutatnak. A 1;5 és 2;9 év közötti gyermekek területi viszonyt tekintve tartály és cél preferált.

A magyar anyanyelvű óvodáskorú gyermekek téri nyelv használata további jellegzetességet mutat. Ragok esetében megmarad a cél preferencia tartály viszonyban a fiatal és a nagyobb óvodáskorú gyermeknél (PLÉH–PALOTÁS–LŐRIK 2002). Továbbá prototipikus hatás figyelhetõ meg a téri kifejezések használatában a külső és belső viszonyok kódolása kapcsán, az eredmények szerint 5 és 8 éves kor között a tartályt nehéz felületként kezelni. Az eredmények szerint ebben a korban könnyebb a statikus kifejezések használata, mint a cél típus, ami az összetett viszonyok esetében is igaz. A fejlődés a forrás viszonyszavak irányába halad, óvodás korban még nehézséget jelent a honnan kérdésre irányuló hibátlan válaszok adása (PLÉH–PALOTÁS–LŐRIK 2002).

Koraszülöttség és következménye a nyelvi fejlődésre

Koraszülött gyermeknek nyilvánítjuk azt az újszülöttet a WHO ajánlása szerint, aki 37. terhességi hét előtt, 2500 g alatti súllyal jön a világra. Gesztációs hét alapján extrém éretleneknek tartjuk a 28. hét előtt születettek, a születési súly szerint pedig igen kissúlyúakat (1500 g alatt), igen-igen kissúlyúakat (1250 g alatt) és extrém kissúlyúakat (1000 g alatt) különböztetünk meg. Az utóbbi paraméterek magas perinatális kockázati tényezõket hordoznak a túlélés és a szomatomentális fejlõdés szempontjából (VIDA–SÁRKÁNY–FUNKE–GYARMATI–STORCZ és mtsai 2007). A megrövidült intrauterin stimuláció és a perinatális idõszakot jellemzõ deprivációs hatások rontják a fejlõdési esélyeket és megterhelik az éretlen idegrendszert, ami tovább csökkenti az alkalmazkodási esélyeket (CSIKY 2006). A koraszülött gyermekek fejlõdési vizsgálatai is arra utalnak, hogy számos területen elmaradást mutatnak a teljes gesztációs hétre született gyermekhez képest és ez a különbség területenként az iskolás korig megtartott (YLIHERVA–OLSÉN–SUVANTO–JÄRVELIN 2000). A koraszülöttek esetében magas kockázatú a pszichés fejlődés (SZANATI 2008), különös tekintettel a mozgás (BRAECKEL–BOS–BUTCHER–GEUZE 2008), a nyelv (HOPKINNS-GOLIGHTLY–RAZ–SANDER 2003) és az intellektus (ROSE–FELDMAN–JANKOWSKI 2001; ROSE–FELDMAN–JANKOWSKI 2002) területén. További rizikófaktor, hogy a temperamentum jellemzõk egyidejû és prediktív kapcsolatban állnak a mentális fejlődéssel, és ez a kapcsolat különösen kifejezett a kognitív és a nyelvi területen (FERENCZI–KALMÁR 2009). A nyelvi képességek fejlődési elmaradása tendenciaszerûen preverbális kortól kifejezett (SZANATI–NAGY 2006), az expresszív és a receptív beszéd fejlõdése késõbb indul meg (YLIHERVA et al., 2000). Jellegzetes vonás, az alacsony szókincs (MARSTON–PEACOCK– CALVERT–GREENOUGH–MARLOW 2007), a rövid mondatalkotás és a nehezítetett megértés (JANSSON-VERKASALO–VALKAMA–VAINIONPÄÄ–PÄÄKKÖ 2004). Azonban elvitathatatlan, hogy az idõben zajló stimulációs hatásokra a koraszülött gyerekek iskoláskor magasságában felzárkózást mutatnak a normál gesztációs hétre született gyerekekhez képest (FOSTER-COHEN–EDGIN–CHAMPION–WOODWARD 2007; KALMÁR–BORONKAI 2006). A képességstruktúra fejletlensége mindinkább késés, mintsem irreverzibilis állapot (SZANATI–NAGY 2006).

A tanulmányunk célja, hogy körüljárjuk a koraszülöttek téri viszonyokon keresztül megnyilvánuló nyelvi fejlõdését. Elsõsorban arra kerestünk választ, hogy milyen sajátosságot mutatnak a koraszülöttek a tipikusan fejlõdõ gyermekek téri nyelv használatában, milyen módon reprezentálódik a nyelvi terület alaktani fejlõdési sajátossága a produkcióban. Továbbá kíváncsiak voltunk arra is, hogy változnak a téri kifejezések használata a nézõközpontú és tárgyközpontú helyzetekben. Elgondolásunk szerint a koraszülött gyermekeknek a pre-, és perinatális szakaszban deprivációs hatások következményeit kell elszenvedniük és ez hatással van a nyelvi területen belül a téri nyelv használatára is.

Módszer

Résztvevők

A vizsgálatban 3, 4 és 5 éves normál intelligenciájú koraszülött gyermekek vettek részt, a csoportba neurológiai tünetektõl mentes, 1500 g alatt és 25-30 gesztációs hétre született gyermekek kerültek (3. táblázat). Az életkorválasztást elsõsorban az indokolta, hogy az irányhármasság szerinti helyviszonyokat jelölõ statikus és dinamikus névutók, illetve helyragok használatának intenzív fejlődése erre az életszakaszra esik (PLÉH 2007).


Tesztanyag

Két tesztanyagot használtunk a vizsgálatunk során. A névutók használatának vizsgálati eszköze egy a valós térben elhelyezett mátrix, melyben kisméretû tárgyakat helyeztünk el a gyermek előtt (1. kép).
1. kép. Vizsgálati mátrix a téri nyelv használatára

A nyelvi fejlettség érzékeny mutatója a fõnévi allomorf próba (PLÉH és mtsai 2002), ezért kiegészítő vizsgálatnak a PPL Nyelvfejlődési Szűrővizsgálat főnévi allomorf szubtesztjét alkalmaztuk az öt éves korosztályban.

Eljárás

A névutó használatára két kísérleti helyzetet alkalmaztunk. Külön vizsgáltuk a tárgy-, és nézetviszonyítású rendszereket. A tárgyviszonyítású helyzetben a gyermek a mátrix elõtt helyezkedett el, míg a nézetviszonyítású helyzetben a gyermek a mátrixban volt és válaszolt a vizsgálatvezetõ kérdéseire. A térben elhelyezett tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetére random módon, a hármas kódolásnak megfelelően statikus, dinamikus cél és forrás viszonyban kérdeztünk.

A főnévi allomorf próbában a gyermekek különböző nehézségű főnévi töveket toldalékolnak a bemutatott képek alapján PPL szerint. A vizsgált helyzet egy-, illetve kétmorfémás, ahol az öt éves gyermekeknek tárgyragot, többes számot vagy mindkettõt kellett használni.

Eredményeink

A téri kifejezések használatában, fõhatásként egyértelmû különbséget találtunk a koraszülött és a kontroll csoport között, és a különbség életkor szerint is megjelenik (F(4,45)=15,221p<,000). Az eredmények nyilvánvalóan igazolják, hogy a koraszülött gyermekek téri nyelv használata elmarad a tipikusan fejlődő gyermekekhez képest és ez mindhárom életkori csoportban határozottan megtartott (1. grafikon).
1. grafikon. Téri nyelv használata koraszülött és tipikusan fejlődő 3, 4, és 5 éves gyermekeknél

Megvizsgálva a téri viszonyítású rendszereket, további különbséget találtunk a két elemzett csoportban. A koraszülött gyermekek téri nyelv használata egyaránt elmarad tárgyközpontú (2. grafikon) helyzetben (F(4,45)=14,567p<,000) és nézőközpontú (3. grafikon) helyzetben (F(4,45)=11,390p<,000).
2. grafikon. Téri nyelv használata koraszülött és tipikusan fejlődő 3, 4, és 5 éves gyermekeknél tárgyviszonyítású helyzetben

Habár a téri nyelv fejlődésének különbsége életkorok szerint a két vizsgálati csoportban öt éves korig fennáll, azonban öt éves kortól a differencia csökkenését tapasztaltuk. Továbbá az is kiemelendő, hogy a téri nyelv helyes használata a nézõközpontú viszonyban lineárisan erősödő változást mutat.
3. grafikon. A téri nyelv használata koraszülött és tipikusan fejlődő 3, 4, és 5 éves gyermekeknél nézetviszonyítású helyzetben

Külön vizsgáltuk a válaszok megjelenését statikus és cél orientált viszonyszavak kapcsán. A statikus viszonyszavak esetében további szignifikáns különbséget találtunk a kutatott csoportokban. Nézõközpontú helyzetben hol kérdésre (4. grafikon) a koraszülött gyerekek korcsoportonként gyengébb, de azonos tendenciájú válaszokat adtak a kontroll csoporthoz képest (F(4,45)=10,924p <,000). A helyes válaszok lineáris fejlõdést mutatnak és a vizsgált, utolsó életkori csoportokban az eredmények összetartanak.
4. grafikon. Nézőközpontú válaszok célorientált helyzetben koraszülött és tipikusan fejlődő 3, 4, és 5 éves gyermekeknél

A tárgyközpontú viszonyítású helyzetekben (5. grafikon) a korcsoportok életkorok szerint továbbra is megtartják azonos pontértékeik különbségét, és a két csoport párhuzamosan szétválik F(4,45)=6,711p<,000).
5. grafikon. Tárgyközpontú válaszok célorientált helyzetben koraszülött és tipikusan fejlődő 3, 4, és 5 éves gyermekeknél

A további elemzés során úgy találtuk, hogy a koraszülött csoport erõsebb fejlődési tendenciát jelez a tárgyközpontú viszonyítású helyzetben hova kérdésre. (F(4,45)=18,822p<,000). Az ötéves koraszülött gyermekek válaszainak erõssége plafonhatást mutat, a két vizsgált csoport helyes válaszainak száma szorosan megközelítik egymást.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a koraszülött gyermekek téri nyelv használata korcsoportonként és a vizsgált helyzetenként is elmarad a tipikusan fejlõdõ gyermekek teljesítményéhez képest. Az egyes életkori csoportba tartozó koraszülött és a kontroll csoportba tartozó gyermekek helyes válaszainak százalékos megoszlása a 4. táblázatban látható.


Továbbá tanulmányoztuk a forrás viszonyszavak használatát. Eredményeink szerint nem találtunk különbséget a koraszülött és a tipikusan fejlődő csoportok között életkorok szerint, ebben a kísérleti helyzetben (5. táblázat). Ez az elemzés megerõsítette a korábbi kutatásokat (PLÉH 2007), hogy a forrásviszonyok kódolása még hét éveseknek is problémát okoz tipikus fejlõdés mellett.


A fõnevek toldalékolásának kísérleti helyzetét vizsgálva sem találtunk különbséget a többes szám, a tárgyrag és a két toldalék együttes használatában a koraszülött és a tipikusan fejlõdõ gyerekek között. A vizsgált 5 éves koraszülött gyerekek a fõnévragok használatában azonos teljesítményt nyújtanak, mint a kontroll csoport gyermekei. Az eredmények azt mutatták, hogy a koraszülött gyerekek a tárgyrag használatában sikeresebbek voltak (t(29) =2,138p<,017).

Végül kapcsolatot kerestünk a felvett anamnesztikus adatok és a vizsgált eredmények között. Az elemzés során kizárólag a koraszülött gyermekek eredményit a pre-, és a perinatális változók összefüggésében elemeztük. Az adatok alapján szignifikáns korrelációs kapcsolatot találtunk a gesztációs hét és a téri nyelv használata között (6. táblázat). Előzetes elvárásaink alapján azonban nem igazolódott, hogy az inkubátorban eltöltött idõ hatást gyakorolna a téri nyelv használatának kompetenciájára, illetve a születési súly mint az éretlenség egyik paramétere sem gyakorol hatást a vizsgált képességre.

Az eredmények szerint a koraszülöttség, mint éretlenség befolyásolja a téri nyelv kialakulását, de önmagában az inkubátorban eltöltött idõvel mint lehetséges deprivációs hatással nem mutat összefüggés.


Megbeszélés


Vizsgálataink megerõsítették, hogy a koraszülött gyermekek érésükben késést mutatnak a tipikusan fejlõdõ társaikhoz képest, és ez egyértelmûen megmutatkozik a téri nyelv használatában is a korai években. A vizsgált, veszélyeztetett csoport három és négy éves korban hordoznak felépülési szindrómákat lineáris fejlõdés mellett. Annak ellenére, hogy a koraszülöttek öt éves korukban felzárkózást tanúsítanak, azonban a helyesen használt téri kifejezések teljesítménye nem éri el a kontroll csoport eredményét.

A téri nyelv, a nyelvi rendszer sajátos területe. Magába foglalja a referencia-rendszereket, a ragokat és prepozíciókat. A téri nyelv azonban rendelkezik némi önállósággal a nyelvi rendszeren belül. Felépülése egy lineáris fejlõdés eredménye. Az eredmények értékelésénél azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magyar nyelv a téri nyelv szempontjából egy egocentrikus kereteket kínáló nyelv (PLÉH 2007), továbbá azt is, hogy a hazai vizsgálatok szerint a névutók tekintetében erõteljes irányhatások és nagyon határozott érés figyelhetõ meg négy- és nyolcéves gyermekek között. Az eredmények kiemelik, hogy a téri megismerés fejlõdése során a gyerekek többnyire nézõközpontú referenciát használnak. A környezetük pozícióját és a benne elhelyezkedő tárgyakat a saját testükhöz viszonyítva határozzák meg (PIAGET 1970).

Ivády Rozália és munkatársai (2008) szerint a mozgásos és a szemantikus terület hangsúlyos az intézményes téri nevelésben. Ez a tendencia már megmutatkozik az óvodás korosztály fejlesztõ-felzárkóztató nevelésben is. Magyarázatul szolgálhat arra a tényre, hogy a koraszülött gyerekek miért fejlõdnek gyorsabban a téri viszonyok megnevezésben az óvodás kor középsõ harmadában.

Az általunk vizsgált populációban a fõnév toldalékolási mintázata megegyezést mutat az átlagos teljesítményekkel (PLÉH és mtsai 2002). Adataink megerõsítették a koraszülöttek felzárkózó tendenciáját, az eredmények kiemelik a fejlõdési késés jelenlétét (SZANATI–NAGY 2006).

A biológiai tényezők értelmezése során arra a következtetésre jutottunk, hogy ugyan a gesztációs hét lerövidülése megemeli a nyelvi képességek fejlõdésének rizikóját, azonban nem hagyatkozhatunk kizárólag ennek egyoldalú magyarázatára. Vizsgálatunkból csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az anyaméhben eltöltött idõ hatást gyakorolhat a későbbi fejlõdés menetére, melyet a környezeti tényezõk akár súlyosbíthatnak.

Ma már lényeges tényezőnek számít a környezeti faktorok szerepe is. A korai fejlesztés, az egészséges anya-gyermek kapcsolat, vagy a támogató családi légkör akár jelentõsen enyhítheti a korai biológiai károsító hatásokat. A koraszülött gyermeket nevelõ szülõk fokozottabban "érzékelik a fejlõdési rizikóra utaló jegyeket" (HÁMORI 2010) és ennek elhárítására további fejlesztést iktatnak a kisgyermek nevelésébe.


Irodalom
  • ACREDOLO, L. P. (1977): Developmental changes in the ability to coordinate perspectives ofa largescale space. Developmental Psychology 13: 1–8.
  • ACREDOLO, L. P. (1990): Behavioral approaches to spatial orientation in infancy. In: A. DIAMOND (ed.): The Development and neural bases of higher cognitive functions. New York: New York Academy of Sciences, 596–607.
  • ACREDOLO, L. P.–EVANS, D. (1980): Developmental changes in the effects of landmarks on infant spatial behavior. Developmental Psychology 16: 312–318.
  • ATKINSON, J.–BRADICK, O. (2007): Visual and visuocognitive developmnet in children born very prematurely. In. C. VON HOFSTEN, K.–ROSENANDER (eds): Action to cognition. Elsevier. 123–150.
  • BAILLARGEON, R. (2004): Infants’ reasoning about hidden objects: evidence for event-general and event-specific expectations. Developmental Science 7:4 (2004), 391–424.
  • BRAECKEL, VAN K.–BOS, A. F.–BUTCHER, P. R.–GEUZE, R. H.–DUIJN, VAN M. A.–J. BOUMA, A. (2008): Less Efficient Elementary Visuomotor Processes in 7- to 10-Year-Old Preterm-Born Children Without Cerebral Palsy: An Indication of Impaired Dorsal Stream Processes. Neuropsychology. 22. 6. 755–764.
  • BREMNER, J. G.–BRYANT, P. E. (1977): Place versus responses as the basis of spatial errors made by young infants. Journal of Experimental Child Psychology 23: 162–171.
  • JESSIE BULLENS, J.–NARDINI, DOELLER, CH., F.–BRADDICK, O.–POSTMA, A.–BURGESS, N. (2010): The role of landmarks and boundaries in the development of spatial memory. Developmental Science 13:1 (2010), 170–180.
  • BURGESS, N.–MAGUIRE, E.–O’KEEFE, J. (2002): The human hippocampus and spatial and episodic memory. Neuron. Volume 35, Issue 4, 625–641.
  • CASASOLA, M.–COHEN, L. B. (2002): Infant categorization of containment, support, and tight fit spatial relationships. Developmental science, 5, 247–264.
  • CASASOLA, M.–BHAGWAT, J. (2007): Do novel word facilitate 18-month-olds’spatial categorization? Child Development, 2007,78. 6. 1818–1829.
  • CHOI, S.–MCDONOUGH, L. (2007): Adapting spatial concepts for different languages. In: PLUMERT, J.–M.–S PENCER, J., P.: The emergins spatial mind. Oxford: Universty Press.
  • CSIKY ERZSÉBET (2006): Koraszülöttek utóvizsgálatának eredményei. Gyógypedagógiai Szemle. Különszám: Magyar tudomány napja. 55–61.
  • EPSTEIN, R.–DEYOE, E. A.–PRESS, D. Z.–ROSEN, A. C.–KANWISHER, N. (2001): Neuropsychological evidence for a topographical learning mechanism in parahippocampal cortex. Cognitive Neuropsychology, 18, 481–508.
  • EPSTEIN, R.–GRAHAM, K. S.–DOWNING P. E. (2003): Viewpoint-specific scene reperesentations in human parahippocampal cortex. Neuron, 37, 865–876.
  • FERENCZI SZ. GY.–KALMÁR M. (2009): A temperamentum és a fejlõdés kapcsolata koraszülött és idõre született kisgyermekeknél. Gyógypedagógiai Szemle. 4.
  • FOSTER-COHEN, S.–EDGIN, J. O.–CHAMPION, P. R.–WOODWARD, L. J. (2007): Early Delayed Language Development in Very Preterm Infants: Evidence from the MacArthur-Bates CDI. Journal of Child Language. 34, 3, 655–675.
  • GEOFFREY, K.–D’ESPOSITO, A.–D’ESPOSITO, M. (1997): Enviromental Knowledge Is Subserved by Separable Dorsal/Ventral Neural Areas. Society for Neuroscience. Volume 17, Number 7, Issue of April 1, 1997 2512–2518.
  • HÁMORI ESZTER (2010): Csecsemőkori intencionalitás és fejlõdési rizikó szemmel – A "Fejlõdési rizikó" kutatási program a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. In: HÁMORI ESZTER (szerk.) Kutatás és terápia metszéspontjai. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar.
  • HERMER-VAZQUEZ, L.–MOFFET, A.–MUNKHOLM, P. (2001): Language, space, and the development of cognitive flexibility in humans: The case of two spatial memory tasks. Cognition, 79, 263–299.
  • HPOKINNS-GOLIGHTLY, T.–RAZ, S.–SANDER, C. G. (2003): Influence of Slight to Moderate Risk for Birth Hypoxia on Acquisition of Cognitive and Language Function in the Preterm Infant: A Cross-Sectional Comparison With Preterm-Birth Controls. Neuropsychology. 17. 1. 3–13.
  • HUTTENLOCHER, J.–LOURENCO, S. F. (2007): Using spatial categories to reason about location. In: PLUMERT, J. M.–SPENCER, J. P.: The emergins spatial mind. Oxford: Universty Press.
  • IVÁDY R.–FELHŐSI G.–PLÉH CS. (2008): A téri referencia keretek változása az életkorral tipikusan fejlõdõ és Williams szindrómás gyerekeknél. Magyar Pszichológia Szemle, 2008, 63. 1. 213–250.
  • JANSSON-VERKASALO, E.–VALKAMA, M.–VAINIONPÄÄ, L.–PÄÄKKÖ, E.–ILKKO, E.–LEHTIHALMES, M. (2004): Language development of very low birth weight children: a follow-up study. Folia Phoniatrica & Logopaedica, 56, 108–119.
  • KALMÁR M.–BORONKAI J. (2006): Meddig "koraszülött" a koraszülött gyerek? Magyar pszichológia Társaság, Nagygyûlés, 2006.
  • KAUFMAN–NEEDHAM (1999): Objective spatial coding by 6.5-month-old infants in a visual dishabituation task. Developmental Science, 2, 432–441.
  • LANDAU, B.–LAKUSTA, L. (2006): Spatial language and spatial representation. Autonomy and interaction. Johns Hopkins University.
  • LANDAU, B.–LAKUSTA, L. (2009): Spatial representation across species: geometry, language and maps. Current Opinion in Neurobiology. 19. 12–19.
  • LANDAU, B.–JACKENDOFF, R. (2003): A "mi" és a hol a téri nyelvbe és a téri megismerésben. In: LUKÁCS Á.–KIRÁLY I.–RACSMÁNY M.–PLÉH CS. (szerk.): A téri megismerés és a nyelv. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.
  • LÁBADI BEATRIX (2009): A cselekvés organizáló szerepe a téri megismerés kibontakozásában. Nyolc évtized. In: GYÖNGYÖSINÉ KISS E. (szerk.): Tanulmányok a Magyar Pszichológiai Társaság életébõl.
  • LUKÁCS Á.–PLÉH CS.–RACSMÁNY M. (2007):Téri megismerés és a nyelv. In: RACSMÁNY MIHÁLY (szerk.): A fejlõdés zavarai és vizsgálómódszere. Akadémiai Kiadó, Budapest.
  • MARSTON, L.–PEACOCK, J. L.–CALVERT, S. A.–GREENOUGH, A.–MARLOW, N. (2007): Factors affecting vocabulary acquisition at age two in children born 23–28 weeks gestation. Developmental Medicine and Child Neurology 2007, 49:591–596.
  • MOFFAT, S.D.–ELKINS, W.–RESNICK, S. M. (2006): Age differences in the neural systems supporting human allocentric spatial navigation. Neurobiology of aging. Volume 27, Issue 7. 965–972.
  • MUNNICH, E.–LANDAU, B.–DOSHER, B. A. (2001): Spatial language and spatial representation: acrosslinguistic comparison. Cognition 81, 171–207.
  • NARDINI M.–BURGESS, N.–BRECKENRIDGE, K.–ATKINSON, J. (2006): Differential developmental trajectories for egocentric, environmental and intrinsic frames of reference in spatial memory. Cognition 101. 153–172.
  • NARDINI, M.–THOMAS R. L.–VICTORIA C. P.–KNOWLAND, V. C. P.–BRADDICK, O. J.–ATKINSON, J. (2009): A viewpoint-independent process for spatial reorientation. Cognition 112. 241–248
  • NEWCOMB, N. S.–HUTTENLOCHER, J.–LEARMONTH, A. (1999): Infants’ coding of location in Continuous space. Infant Behavior and Developmnet 22 (4), 1999, 483–510.
  • NEWCOMB, N., S.–HUTTENLOCHER, J. (2003): Making space. The develpoment of spatial representation and reasoning. A Bradford Book The MIT Press Cambridge, Massachusetts, London.
  • NEWCOMB, N., S.–HUTTENLOCHER, J. (2007): Development of spatial Cognition. http://onlinelibrary.wiley.com Letöltés ideje: 2010. 07.10.
  • NEWCOMB, N.–LEARMONTH, A. (2000): Change and continuity in early spatial development: claiming the“radical middle". Infant Behavior and Development Volume 22, Issue 4, 457–474.
  • PLÉH CS. (2002) Nyelvfejlődési szűrővizsgálat (PPL) / PLÉH Csaba, Palotás Gábor, Lőrik József. Budapest, Akadémiai Kiadó.
  • PLÉH CS.–VINKLER ZS.–KÁLMÁN L. (1996): A téri kifejezések alaktana magyar gyermekeknél: Vizsgálat a CHILDES adatbázis alapján. Magyar Pszichológiai Szemle, 52, 235–246.
  • PLÉH CSABA (2001): Téri megismerés és a nyelv. Magyar Pszichológiai Szemle, LVI. 2. 263–286.
  • PLÉH CS. (2007): A tér és a nyelv világa. Magyar Pszichológiai Szemle, 2007, 62. 3. 279–312.
  • PLÉH CS. LUKÁCS Á., KIRÁLY I., RACSMÁNY M. (2003): A tér a szavak világában. In: LUKÁCS Á.–KIRÁLY I.–RACSMÁNY M.–PLÉH CS. (szerk.): A téri megismerés és a nyelv. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.
  • QUINN, P.C. (1994) The categorisation of above and below spatial relations by young infants. Child Development, 65, 58–69.
  • QUINN, P.C. (2007): Ont he infant’s prelinguistic conception of spatial relations. Three developmental trends and their implications for spatial language learning. In: PLUMERT, J.M.–SPENCER, J. P. (eds): The emergins spatial mind. Oxford: Universty Press.
  • RICHARDSON, D. C.–SPIVEY, M. J.–BARSALOU, L. W.–MCRAE, K. (2003) Spatial representations activated during real-time comprehension of verbs. Cognitev Science, 27, 767–780.
  • RICHARDSON, D. C.–SPIVEY, M. J.–EDELMAN, S.–NAPLES, A. D. (2001): “Language is spatial": Experimental evidence for image schemas of concrete and abstract verbs. Proceedings of the Twenty-third Annual Meeting of the Cognitive Science Society. Erlbaum: Mawhah, N J. 873–878.
  • RIESER, J. J.–HERBERT, L.–PICK, JR. (2007): Using locomotion to update spatial orientation. What changes with learning and development? In: P LUMERT, J. M.–SPENCER, J. P. (eds): The emergins spatial mind. Oxford: Universty Press.
  • ROSE, S., A.–FELDMAN, J. F.–JEFFERY J.–JANKOWSKI, J. J. (2001): Visual Short-Term Memory in the First Year of Life: Capacity and Recency Effects. Developmental Psychology. 37. 4. 539–549.
  • ROSE, S. A.–FELDMAN, J. F.–JEFFERY J.–JANKOWSKI, J. J. (2002): Processing Speed in the 1st Year of Life: A Longitudinal Studyof Preterm and Full-Term Infants. Developmental Psychology. 38. 6. 895–902.
  • SZANATI D.–NAGY I. (2006): A koraszülöttség mint a preverbális képességek fejlõdését befolyásoló tényezõ. Gyógypedagógia Szemle 2006/1.
  • SZANATI D. (2008): A koraszülöttség pszichés hatásai. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett tudományos konferencia kiadványa. Bács-Kiskun Megyei Tudományos Fórum II. kötet.
  • TALMY, L. (2003): The representation of Spatial Structure in Spoken and Signed Language. Perspectives on Classifier Constructions in Sign Language, ed. by KAREN EMMOREY. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum. 169–195.
  • TRANEL, D.–KEMMERER, D. (2004): Neuroanatomical correlates of locative prepositions Cognitive Neuropsychology, 21 (7), 719–749.
  • VIDA, G.–SÁRKÁNY I.–FUNKE, S.–GYARMATI J.–STORCZ J.–GAÁL V.–VINCZE O.–ERTL T. (2007): Extrém alacsony gesztációs korú koraszülöttek életkilátásai. Orvosi Hetilap 148. (48), 2279–2284.
  • YLIHERVA, A.–OLSÉN, P.–SUVANTO, A.–JÄRVELIN, M. R. (2000): Language abilities of 8-year-old preterm children among the northen Finland 1-year birth cohort for 1985–1986. Log Phon Vocol 2000; 25: 98–104.

2012/2
Év: 2012
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2012 következő év

2012/1
2012/1

2012/2
2012/2

2012/3
2012/3

2012/4
2012/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05