2012
2012/2

tartalom:

Hangterápiával is gyógyítható organikus hangképzési és beszédhibák
Balázs Boglárka



Absztrakt

Az organikus hangképzési és beszédhibák közös jellemzõje, hogy valamennyi esetben a fülünkkel halljuk a beszélõ gyermek hangjának csengési hibáját, és számtalan esetben mi, hallgatók a hangok képzésekor artikulációs és légzési hibákat is látunk. Maga az "organikus" elnevezés azt jelenti, hogy valamilyen szervi elváltozás okozza a hang tisztaságának zavarát, amelyet orvosi vizsgálattal meg lehet állapítani és az esetek egy részében orvosi kezeléssel meg is lehet szüntetni. Nem ilyen egyszerû természetesen a dolog, hiszen számtalan esetben a betegség meggyógyítása után a hangképzés nemhogy javulna, hanem rosszabb lesz. A fejlõdési rendellenességekben a súlyosabb esetekben az elsõ az, hogy a gyermek életképes legyen, lélegezni, nyelni tudjon. A kevésbé súlyos esetekben a beszéd kialakulásához a korai terápiák jönnek szóba. Gyulladásos betegségek gyermekkorban szerencsére ritkán fordulnak elõ olyan súlyossággal, hogy a beszédet és a hangképzést komolyan veszélyeztetnék. A daganatos betegségek ezzel szemben mind jóindulatú, mind rosszindulatú formában gyakrabban fordulnak elõ és az orvosi kezelés mellett a logopédiai terápiának igen nagy fontossága van, mert sokszor hosszú éveket kell a gyermekekkel foglalkozni, hogy a tanulásban megállják a helyüket. Az izom- és idegeredetű, valamint az endokrin hangképzési zavarokban a logopédiai terápia a legfontosabb. Az egyre gyakrabban elõforduló traumás betegségekben az életmentés után a hangképzés javítása válik szükségessé.

Kulcsszavak: diszfónia, diszlália, orrhangzósság, papilloma, n. recurrens-paresis


Bevezetés

A pedagógia és az orvostudomány egymásrautaltságának egyik legszebb példája az organikus beszédképzési hibák javítása.
A foniáter és a logopédus egymás nélkül "félkarú óriás". Nyilvánvaló, hogy mindenki a maga szakterületének legtökéletesebb ellátására törekszik. Nagyon fontos azonban annak a határvonalnak a pontos ismerete, amely a két szakmát elválasztja, ugyanakkor azonban mint átléphetõ elválasztót, sokszor feltétlenül szükséges átlépni a kezelések, a gyógyítás menetében.
Talán a legfontosabb különbség az, hogy a logopédus a hangképzõ szervek belsõ vizsgálatát nem tudja elvégezni, míg a foniáter nem ismeri pontosan azokat a tanári gyakorlatokat, amelyek végeztetésével a hangot meg lehet gyógyítani. Ez a tény szigorúan véve azt jelenti, hogy a kezelések folyamán a két szakember nem engedheti el egymás kezét, és végig együttmûködésre van szükség, természetesen ez nem napi kapcsolatot jelent.
Az organikus panaszoknál akár beszédhiba, akár hangképzési rendellenesség, az orvosi gyógyítási folyamat az elsődleges. Számtalan esetben hanggyakorlatokra alig van szükség, de legtöbb alkalommal hosszan tartó hangterápia kell, hogy következzen. A mûtéti esetek után az operáló orvos kontrollálja a beteget, így a gyógyulás folyamata kézben van tartva. Ennek ellenére elõfordul, hogy a szakszerû és gondos logopédiai terápia és az otthoni gyakorlás ellenére a hangképzés nem javul megfelelõen. Ilyenkor kérni kell a foniáter segítségét, hogy kiderüljön, nincs-e valamilyen rejtett hiba, amelyet az operáló orvos nem vehet észre.
Az organikus hangképzési és beszédhibák közös jellemzõje az, hogy valamennyi esetben a fülünkkel halljuk a gyermek hangjának csengési hibáját, beszéd közben artikulációs és légzési hibákat is látunk.
Maga az "organikus" elnevezés azt jelenti, hogy valamilyen szervi elváltozás okozza a beszéd zavarát. Az elváltozás orvosi vizsgálattal megállapítható és az esetek egy részében orvosi kezeléssel meg is lehet szüntetni. Nem ilyen egyszerû a dolog természetesen, mivel számtalan esetben a betegség meggyógyítása után a hangképzés nemhogy javulna, hanem rosszabb lesz. Ezekben az esetekben tehát az mutatkozik meg, hogy a foniátria és a logopédia csak együttesen tudja meggyógyítani ezeket a betegeket.
Organikus eredetû hangképzési és beszédzavarok
Az organikus eredetû hangképzési és beszédzavarok 7 csoportra oszthatók:. 1. fejlõdési rendellenességek 2. gyulladásos betegségek 3. daganatos betegségek 4. izomeredetû betegségek 5. idegeredetû betegségek 6. endokrin eredetû betegségek 7. traumás eredetû betegségek
1. Fejlõdési rendellenességek
A fejlõdési rendellenességek jelentõs része csak orvosi beavatkozást igényel, hiszen legfontosabb a légutak szabaddá tétele. A kifejezetten közös ellátást igénylõ elváltozás az ajak- és szájpadhasadék, valamint az organikus pöszeség.
Ajak- és szájpadhasadék: ez az elváltozás a magzati élet 5–12. hetében alakul ki familiáris és örökletes genetikai tényezõk következtében. A beszédkialakulás rendszerint késik, a kialakult beszéd elmosódott, dünnyögõ, monoton, ritmustalan, nyílt orrhangzós. Kezelés: az ajakhasadék zárását lehetõleg egy ülésben és mihamarabb, csecsemõkorban el kell végezni. A szájpadhasadék zárása legtöbbször csak több ülésben vihetõ végbe, de lehetõleg iskoláskorig el kell végezni. Hangterápia minden esetben szükséges, szinte minden beszédhiba és hangképzési hiba korrekciója szóba jön. A submucosus szájpadhasadék miatt végzett garatszûkítõ mûtét után is szükséges az orrhangzós terápia folytatása.
Organikus pöszeség: szervi eredetû pöszeségrõl akkor beszélünk, ha kimutatható veleszületett vagy szerzett szervi elváltozás okozza a beszédzavart. Ennek megfelelõen megkülönböztethetõ perifériás-impresszív eredetû pöszeség és perifériás-expresszív eredetû pöszeség.
Perifériás-impresszív eredetû pöszeség: az audiogén dyslalia. Kezelése a nagyothallás korszerû javításával vihetõ végbe szurdopedagógus segítségével.

Perifériás-expresszív pöszeségek: a dysglossia, az ajkak mozgáskorlátozottsága, a dyslalia labialis és a dyslalia dentalis. A kezelést fül-orr-gégészeti, szájsebészeti és fogszabályozási eljárás kezdi meg, de minden esetben hosszan tartó logopédiai beszédjavítás kell, hogy befejezze.
2. Gyulladásos betegségek
A gyulladásos betegségek fennállásukat tekintve két nagyobb csoportra oszthatók: heveny és idült gégehurutra.
Heveny gégehurut: a heveny gégehurut gyermekkorban gyakran elõfordul, mivel a gyermekek a nagyobb orrgaratmandula miatt gyakran szájlégzõk, így a megfázás nemcsak nátha, hanem torokgyulladás és rekedtség képében jelentkezik. Gyógyszerek hatására viszonylag hamar meggyógyulnak és logopédiai terápiát nem igényelnek.
Idült gégehurut: idült gégehurutról akkor beszélünk, ha a gyulladás 3 hét után is fennáll kezelés ellenére. Felnõttkorban, fõleg a dohányzás következtében, valamint a munkahelyi mérgezõ gázbelégzések miatt gyakran kialakul. Fõleg a hangképzés tisztaságát gátolja, orvosi és logopédiai kezelést is igényel. Gyermekkorban lényegesen ritkábban fordul elõ, mint felnõttkorban, de mind a hang, mind a beszédképzést gátolhatja.
3. Daganatos betegségek
A daganatos betegségek két csoportra oszthatók: jóindulatú- és rosszindulatú elváltozások. Jóindulatú elváltozások: polypus, cysta, papilloma. Rosszindulatú elváltozások: carcinoma, sarcoma. A daganatos betegségek gyermekkorban szerencsére szintén ritkán alakulnak ki.
Leggyakrabban a hangszalag cysták és a papillomák, a humán papilloma vírus okozta polypusok fordulnak elõ. Minden esetben mûtéti és hangterápiás kezelést igényelnek.
Külön kiemelést jelent a gége-papillómák utáni hangterápia. A kórképre a gyakori kiújulás a jellemzõ, amely a legkorszerûbb mûtéti technikák után is fennáll, nemegyszer összenövések miatt különbözõ hangréstágító mûtétekre is sort kell keríteni. A felnõttkori papilloma egyes esetekben rosszindulatúvá is alakulhat. Szerencsére a gyermekkori papillómára ez nem jellemzõ és a hormonális érés során felnõttkorra megszûnik. A legnagyobb baj az, hogy a gyermekek óvodai, iskolai idejében hosszabb-rövidebb hangtalanság áll fenn. Ezenkívül a többszöri kórházi mûtétek a gyermek és szülõ lelkének is súlyos traumát jelentenek. Nem egy esetben a tanulásban komoly hátrány a sok iskolai mulasztás. Ilyenkor a legfontosabb a szülõ, a logopédus és a fül-orr-gégész nagyon szoros munkakapcsolata. A hangterápia hatása sokszor úgy tûnik, hogy semmi, mégis gyakorolni kell, mert a hangképzési feladatok az egész hangképzõ rendszert dolgoztatják, nemcsak közvetlenül a hangszalagokat.
4. Izomeredetû betegségek
Az izomeredetû betegségek közül leggyakrabban a myasthenia gravis pseudoparalytika fordul elõ. Ezek a betegek igen sok esetben nyílt orrhangzósság miatt a foniátrián jelentkeznek. Tünetük a hangképzõ és az artikulációs izmok gyors kifáradása folyamatos beszéd közben: fokozódó rhinolalia aperta, a dysarthria paralytica és a myastheniás diszfónia. Kezelése rendszeres gyógyszerszedéssel történik, de logopédiailag a helyes légzés és artikuláció megtanítása nagyon fontos.
5. Idegrendszeri eredetû betegségek
Két fõ idegrendszeri eredetû betegséget különböztetünk meg: 1. centrális bénulások 2. perifériás bénulások
Mindkét esetben egyoldali és kétoldali elváltozások lehetnek. A hang és beszédképzés tekintetében az V, VII, VIII, IX, X és XII agyideg betegsége, bénulása jön szóba.
Centrális bénulások: meningitis és encephalitis következtében jöhetnek létre, sajnos az egyre fiatalabb korban kezdõdõ sclerosis multiplex is említést érdemel. A beszéd monoton és színtelen lesz, a hangterjedelem beszûkül, a hangtartás megrövidül, ritkán a beszéd nyílt orrhangzós lesz. A betegség az orvostudomány egyik legnehezebben gyógyítható esete, folyamatos gyógyszerkísérletekkel próbálják a betegek életét meghosszabbítani és elviselhetõvé tenni. A beszéd javítása ilyen esetekben még lelki támaszt is jelent a betegnek és már egy kisfokú javulás is reménnyel töltheti el.
Perifériás bénulások: sokkal gyakrabban fordulnak elõ. A nervus recurrens egyoldali bénulása akár megfázás és nyaki ütés következtében is létrejöhet. Felnõttkorban fõleg a nyaki mûtétek következménye. Legtöbb esetben orvosi kezelésre nincs is szükség, mivel a hangképzés hangterápiával meggyógyítható. Hirtelen kialakult kétoldali bénulás a nagyfokú légzésromlás miatt gyakran tracheotomia elvégzését teszi szükségessé. Az egyoldali bénulás is rontja a légzést, de légcsõmetszésre nincs szükség. A hangterápiás gyakorlatok mihamarabbi elkezdése megakadályozza a hangszalagok elvékonyodását és a bénult oldali atrophiát. (A gyakorlatok leírása az 1. mellékletben található.)
A nervus facialis bénulása fülbetegségek és fülmûtétek, de sokszor megfázás következtében is létrejön. Komoly artikulációs zavart okoz, mivel az ajakmozgatás azon az oldalon megbénul. Logopédiailag nyelvtornát, ajakcsücsörítéseket, fújó gyakorlatokat kell végeztetni.
A nervus glossopharyngeus bénulása nyílt orrhangzósságot okoz, amelyre az orrhangzós terápia alkalmazandó.
A nervus hypoglossus bénulása organikus pöszeséget okoz, hanggyakorlatokkal a dyslalia javítható.
6. Endokrin eredetû betegségek
Négy fõbb endokrin eredetû hangképzési betegséget különböztetünk meg: 1. hypophysis eredetû hangképzési zavar 2. mellékvese eredetû hangképzési zavar 3. pajzsmirigy eredetû hangképzési zavar 4. petefészek eredetû hangképzési zavar
Vizsgálatuk és kezelésük orvosi feladat. Nem tartozna tulajdonképpen ide, mégis itt érdemes beszélni a mutatio tardáról, amelyben nem mutatható ki elváltozás a hormonháztartásban, de mégis csak a hormonális éréskor bekövetkezõ anomália. A felnõttkorba kerülõ fiatalember a felnõtt méretû gégéjével továbbra is a gyermekhangját használja. Sajnos a család, de még a kezelőorvos sem gondol arra, hogy nem rendjén való az, hogy egy felnõtt férfi nõi hangon beszél. Ez a megemelt beszédhangmagasság fárasztó és gyakran hangszalagcsomókhoz és diszfóniához is vezet. Kezelése kizárólag logopédiai, hanggyakorlatokkal viszonylag könnyen elérhetõ a megfelelõ beszédhangmagasság használata.
7. Traumás eredetû hangképzési és beszédzavarok
Az utóbbi idõkben rohamosan növekvõ számú közlekedési balesetben egyre több gyermek sérül meg. A fej sérülései a leggyakrabban az orr, az ajkak, a nyelv, a lágyszájpad és a gégeporcok területén jelennek meg. Orvosi kezeléssel viszonylag jól gyógyíthatók, amennyiben végleges bénulás vagy szövethiány marad fenn, mindenképpen az eddig említett logopédiai hangterápiák alkalmazása szükséges.
Összegzés
Az emberi élet legfontosabb velejárója a tökéletes beszéd birtoklása kisgyermekkortól kezdve az egész lét folyamán. A születés pillanatától kezdve minden beszédhez szükséges szerv tökéletes mûködésére van szükség, ezért azok vizsgálata és kezelése elengedhetetlenül fontos. Az élethez szükséges légzés, amelynek tökéletlensége az elsõ percekben felhívja a figyelmet arra, hogy a légutakban valamilyen rendellenesség áll fenn. Az orvosi vizsgálatok döntik el, hogy a továbbiakban milyen beavatkozásokra van szükség az életben maradáshoz. Növekedéskor a beszéd kialakulásakor válnak nyilvánvalóvá, ha valamilyen az életet nem veszélyeztetõ, de a tökéletes hangképzést gátló szervi elváltozások is találhatók a gyermeknél. Az orvosi beavatkozások meggyógyíthatják a látható rendellenességeket, de a tökéletes beszéd- és hangképzés még további, tanári beavatkozást igényel.
1. melléklet
Hangképzési gyakorlatok hangszalagbénulás esetén 1. Számolás 1–10-ig, mérgesen, mélyen.
A fej pontosan középre néz, sem oldalra fordítani, sem lehajtani nem kell.
2. Számolás 90–99-ig. Fejünket jobbra fordítva az áll a vállhoz közelít és hangosan, mély hangon úgy számolunk, mintha rá akarnánk köpni a vállunkra.
3. A gyakorlatot megismételjük a baloldalra.
4. Nagy levegõt veszünk, mélyet köhintünk és gyorsan kapcsolunk hozzá egy ugyanolyan durva, hangos számot 1–10-ig, mint az elsõ gyakorlatban. Egy egység egy köhintésbõl és egy számból áll, ezután pihenni kell, mert a gyakorlat nagyon fárasztó. Érdemes a gyakorlást ezzel a lépéssel kezdeni, ha már az elsõ három gyakorlatot megtanultuk.

5. Kitapintjuk a gégét. Ujjainkat egyik oldalról ráfektetjük a gégére és a pajzsporc oldalát a porc hátsó élénél (a gége középvonalától kb. kétujjnyira hátrafelé, ahol lüktet az ér) egy ujjal átkampózzuk a túloldalra. Ezzel egy kicsit áttoljuk a gége hátsó részét, így a két kannaporc közelebb kerül egymáshoz. Kb. 2–3 mm-nyit szabad csak elkampózni. A fejet nem fordítjuk, nem emeljük, nem döntjük. Így számolunk 1–10-ig. Hivatalosan ellentétes kézzel tapintjuk ki a gégét a nyakunk túloldalán, de lehet az azonos oldalon, azonos kézzel nyomást gyakorolni a pajzsporcra, ha az könnyebben megy.
6. A gyakorlatot megismételjük a másik oldalra.
7. Kitapintjuk a gége tetejét. A porc V-alakú peremébe belekapaszkodunk a jobb kezünk 2. és 3. ujjával, majd fentrõl lefelé 1 cm-rel lehúzzuk, közben a fejünket ráhajtjuk, ezzel is segítve a lefelé húzást. Nagy levegõt veszünk és rendkívül mély, reszelõs hangon számolunk 1–10-ig, nem túl hangosan. Ez a gyakorlat a Gutzmann-féle "subtonális morgó". Ha nem ugrik be a mély hang, akkor a gége nincs jól lehúzva. Ennek a gyakorlatnak az elsajátítása nem könnyû, de rendkívül fontos. Mindig utolsó gyakorlatként végezzük.

Gyakorlás: 2 óránként 5 percig.

Irodalom
Archiv für Ohren-, Nasen und Kehlkopfheilkunde. Band 227. Heft 1–2 1980. B ALÁZS BOGLÁRKA – GÓSY MÁRIA (1988): Környezetünk hangjelenségeinek hatása a beszédre. Fül-
orr-gégegyógyászat 34. 145–150. B ALÁZS BOGLÁRKA (1988): A rekedtség kérdése a mindennapi foniátriai és logopédiai gyakorlatban.
Kongresszusi referátum. Szombathely. B ALÁZS BOGLÁRKA (2006): A rekedtség jelentõsége, diagnosztizálása és kezelése. Háziorvosi
Továbbképzõ Szemle XI. 9. 941–945. B ALÁZS BOGLÁRKA (2011): Hangterápiával is gyógyítható organikus hangképzési és beszédzavarok.
MAGYE és MFFL Társaság Konferenciája, Budapest. F RINT TIBOR – SURJÁN LÁSZLÓ (1982): A hangképzés és zavarai. Beszédzavarok. Medicina Könyv-
kiadó, Budapest. G ÓSY MÁRIA (2004): Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest. J ÜRGEN WENDLER – WOLFRAM SEIDNER (1987): Lehrbuch der Phoniatrie. VEB Georg Thieme, Lepzig.


 

2012/2
Év: 2012
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2012 következő év

2012/1
2012/1

2012/2
2012/2

2012/3
2012/3

2012/4
2012/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05