2012
2012/2

tartalom:

"Teremtő Beszéd": a verbális kommunikáció képességének változása és ennek viselkedésszabályozó hatása
Fábián Zsuzsanna
Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, Neveléstudományi Doktori Iskola, témavezető: Gereben Ferencné Phd. A szakcikk megírására Dr. Karácsony András stúdiumának keretében került sor.



Absztrakt

A tanulmány a beszédnek egy közismert, de kevésbé kutatott aspektusát állítja fókuszba: a beszédfejlesztésnek a személyiségre, az önismeretre és énképre gyakorolt hatását és ebben betöltött szerepét, felnőtteknél. A beszéd teremtő funkciói nem csupán a személyiség, a személy integritásának kialakítását, hanem a társadalomba való sikeres beilleszkedését is segítik, viselkedésmódosító hatásuk miatt. Ezért a logopédiai, beszédterápiai munkának indirekt módon személyiségformáló ereje van, és ennek megfelelően tudatosabb terapeutai hozzáállást igényel. A tanulmány felvázolja azokat az aspektusokat, amelyek ismerete a felnõtt, beszédben akadályozott személyek beszéd- és hangterápiájában hasznosulhatnak. Ismerteti továbbá a témában most induló kutatás fő vonalait, majd a tanulmányban leírtakat egy eset bemutatásával zárja.

Kulcsszavak: beszéd, beszédfejlesztés, önértékelés-énkép, logopédiai terápia, felnőtt beszédhibások


Bevezetés

A társadalomba való beilleszkedést és az ott elfoglalt helyet, szociális státuszt befolyásolja a beszélni tudás és a beszéd minõsége, a beszédprodukció.
Azok az emberek, akik valamilyen okból nem képesek magukat beszédben kifejezni vagy nem beszélnek hozzájuk/velük, szorongást, fájdalmat és kitaszítottságot élhetnek át. Számos példa bizonyítja, hogy mindenkinek megváltozik az élete azáltal, hogy képes lesz beszélni, jobban beszélni, vagy újra beszélni.
Több tudomány foglalkozik magával a beszéddel, annak létrejöttével, mibenlétével, folyamatával. Kutatják a személyiségre és a személyekre gyakorolt hatását, bemutatva azt a rendkívül bonyolult hatásrendszert, amelynek a középpontjában áll.
Emeljük ki a gyógypedagógia egyik szakterületét, a logopédiát, amely szerint "a beszéd a gyógypedagógia eszköz- és feladatrendszerében két funkciót is betölt: egyrészt a beszéd kiépítése, fejlesztése, a beszédhibák és zavarok megszüntetése cél és feladat, másrészt a beszéd a korrekciós módszerek és eljárások egyik legfőbb eleme és összetevõje. Körfolyamat, amelyben a beszélõ és a hallgató együttes szerepe jelenti az információk cseréjét, amely a sikeresség záloga. A kialakított verbális kapcsolatok befolyásolják a magasabb rendű pszichés folyamatokat is, így a viselkedés és magatartás szabályozásában is nagy szerepet töltenek be" (SUBOSITS 1982).

A társadalmi helyzet és a beszéd minõségének kapcsolata
E sorok írója logopédus-terapeutaként huszonöt éve ép értelmû, halló kisgyerekek beszédindításával foglalkozik, közben sok évig kórházban dolgozott, ahol afáziások beszéd-rehabilitációját végezte. Fõiskolán és egyetemen beszédtechnikát, nyilvános beszédet tanít. Közéleti emberek, televíziókban, rádióknál dolgozók azért keresik fel, mert magasabb színvonalú, szebb beszédet akarnak tanulni. A személy integritása, énképe és önbecsülése tekintetében a beszéd fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Felnõttként is többen igyekeznek rendezni a beszédhibájukat, beszédzavarukat. Azért járnak hangés/vagy beszédterápiára, mert azzal szembesülnek, hogy ha nem tudják megfelelõ formában kifejezni magukat, akkor nem tudnak megfelelni bizonyos, irányukban támasztott társadalmi elvárásoknak. Bizonyos munkakörök ellátása kifejezetten beszédbeli teljesítményhez kötött. Ezért felnõtt beszédhibásoknak a logopédiai terápia azt a helyet segíthet elfoglalni a társadalomban, ami az övék lehet tanulmányaik, végzettségük vagy elkötelezettségük alapján, de ehhez rendezõdnie kell a beszédüknek.
"Napjainkban igény fogalmazódik meg az átlagosnál jobb beszédtechnikai felkészültséggel rendelkezõk iránt, így a kifejezõbb verbális kommunikáció, a színvonalas beszéd, a beszélni tudás felértékelõdését figyelhetjük meg" (F ÁBIÁN 2005). Különösen is igaz ez a média, az üzleti élet, a kereskedelem és vendéglátás, valamint a közigazgatás és a politika magasabb szintjein. Ez esetükben azt jelenti, hogy nem elég felkészültnek lenni és megfelelõ külsõvel rendelkezni. A kongruencia, a harmonikus összkép elengedhetetlen feltétele a tiszta, mûvelt köznyelv lámpalázmentes használata.
Fontosak a fentebb leírtak hátterében húzódó összefüggések, mert akár nembeszélõ vagy alig beszélõ kisgyermekrõl, akár beszédét elvesztõ vagy beszédhibás felnõttrõl, akár az átlagosnál is jobban beszélni akaró emberrõl, közszereplõrõl van szó, a logopédus szaktudására (is) szükségük van.
A logopédia mint a gyógypedagógia-tudomány és -gyakorlat egyik alrendszere, a neveléstudományba ágyazott diszciplína. A logopédia az elnevezésében is hordozza a pedagógiai beavatkozás irányultságát. Mindemellett rendkívül kevés olyan hazai neveléstudományi kutatás áll rendelkezésre, illetve gyakorlatilag ismeretlenek az olyan jellegû hazai kutatások, amelyek a beszéd- és hangterápia személyiségre, a társas érintkezésre gyakorolt hatását igazolják, az interakciókban betöltött jelentõségét támasztják alá és mutatják be.
A beszédfejlesztés hatása a személyiségfejlõdésre (önismeret, énkép)
Az utóbbi években megnövekedett azon felnõttek száma, akik logopédiai fejlesztést kívánnak igénybe venni: felnõtt dadogók, hadarók, pöszék, diszfóniások, valamint a hivatásos beszélõk és az annak készülõk. Új lehetõségek nyílnak meg ugyanis azok elõtt, akik sikeres logopédiai beavatkozás, fejlesztés vagy hangterápia hatására a korábbinál szebben és/vagy jobban tudnak beszélni. Önkifejezésük fejlõdik, javul az önismeretük, változik az énképük is. Mivel jobban önmaguk lesznek, a saját magukról alkotott képet is jobban összhangba tudják hozni mások róluk alkotott képével.

"A kognitív tartalmakat, amelyek valamilyen magatartás vagy megnyilvánulás szempontjából lényegesek, és funkcióval bírnak, metaforikusan »képnek« szokták nevezni. A személyiségnek valamilyen képpel kell rendelkeznie arról, amihez viszonyul, amin cselekvést hajt végre. (…) A belsõ kép különösen az emberi viszonylatokban, a társadalommal való kölcsönhatásban érdekes és problematikus. (…) A személyiség a kommunikációkban egy képet próbál magából kivetíteni, amely segítségével interakcióit szabályozni szeretné. E tendencia arra irányul, hogy a másik emberben pozitív kép jöjjön létre. A másik kommunikációi alapján próbálunk tájékozódni, hogy ez sikerül-e, és ha negatív visszajelzéseket kapunk, akkor a tendencia érdekében változtatunk viselkedésünkön, kommunikációnkon" (B UDA 1994). A magatartás pedig akkor kongruens, ha a szituáció normáival összhangban van. A beszélni tanulók személyiségére így gyakorol hatást a sikeres beszéd- és hangterápia, illetve a verbális kommunikáció fejlesztése: a mindennapi interakcióikban hitelesebbé válnak, beszéddel kapcsolatos attitûdjük pozitívan változik, szorongásuk csökken. (Ez a késõbbiekben ismertetett kutatás egyik hipotézise.) A beszédtechnikai gyakorlás során például nemcsak maga a beszéd fejlõdik, hanem a kommunikáció egésze lesz hatékonyabb. Növekszik az önbizalom is, s az egész személyiség fejlõdik. A rendszeres és kitartó gyakorlás során személyiségbeli változások történnek, amelyeket egy idõ után a környezet jelez vissza a beszédet tanulónak. Ez további motivációt és erõt adhat a megkezdett változások és a gyakorlás folytatásához.
A beszéd teremtõ, létrehozó funkciói
A kommunikációkutatás (BUDA 1994) és a szociológia (COOLEY 1902) hangsúlyozza, hogy azáltal válik a személy igazán önmagává, ha képes kommunikálni, és értelmezni a látottakat, hallottakat, a társak által a közléseire adott reakciókat. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy a beszéd hozza létre, "teremti" a személyt. A társas viselkedés vezérelve azonban Goffman (1981) szerint az, hogy "a személyiség a másik emberben önmagáról kellemes benyomást akar kelteni, más szóval, az önmagáról benne élõ kedvezõ, idealizált képet akarja benne is kiváltani". Ha szembesül a felnõtt a beszédhibájából következõ korlátaival, a saját magáról alkotott képe általában nem marad pozitív.
A logopédus terapeuta ezért tanítja beszélni és segíti jobban beszélni a hozzá fordulókat. Munkájában a pedagógiai módszerek vannak túlsúlyban, mindemellett az egész személyiséget figyelembe veszi. Tevékenységében a tudatosság, a tervszerûség kiemelt jelentõségû, ehhez szükséges az alapos szakmai felkészültség, a társtudományok legújabb eredményeinek ismerete és a terapeuta-személyiség folyamatos fejlesztése. Õt magát is az a kölcsönös kommunikációs erõtér befolyásolja és "teremti meg", amelyben beszél, példát nyújt, hatást fejt ki, és amellyel párbeszédben áll.
Az interdiszciplináris kutatások legújabb eredményei, köztük a retorika (A CZÉL 2009) megerõsíti, hogy a beszéd ajándék. "Mondani" egyenértékû azzal, hogy "Adni". Igaz ez a logopédiai munkára is, mert azáltal, hogy információt közvetít, számára "mond" (valamit) a tanár, "ad" is valamit: méghozzá a személy számára rendkívül fontos dolgot. Annak a lehetõségét, hogy egyre inkább önmaga lehessen. Ezért a logopédusok számára éppen úgy, mint a beszédükben érintettek számára fontos, hogy ismerjék a beszédnek e személyiséget formáló aspektusait, és tudatosan törekedjenek ennek alkalmazására.
A beszéd, a beszélés azonban másként is fontos szerepet kap, annak létrehozó, "teremtõ" funkciója miatt. A személy az, aki létrehozza a beszédet. Teremtõ erejû a beszéd abban az értelemben, hogy az érintett személy a logopédus instrukcióit követve a terápia során teljesen új mechanizmusokat kelt életre, majd bekövetkezik az eddigiektõl eltérõ viselkedés megvalósulása légzésben, hangadásban, kiejtésben, kifejezésben, testtartásban.
Ezek az ismeretek a logopédiai intervenció hatékonyságát növelõ tényezõk lehetnek. A kölcsönösség és az együttmûködés hatását erõsítik, hogy felelõsen és tudatosan alkalmazva azokat, a logopédus attitûdje, valamint a fejlesztés tartalma és struktúrája terén – optimális eredményt hozzon. A beszéd és a személyiség, jelesül az önismeret és az énkép fejlesztése során érvényesülõ törvényszerûségek és összefüggések feltárása növelheti a logopédusok pedagógiai tevékenységének eredményességét.
A témában tervezett kutatásról
Kutatásom során azokat a folyamatokat és kapcsolatrendszereket kívánom feltárni és elemezni, amelyek során a felnõtt beszédben akadályozottból a társas érintkezésre nyitottabb ember lesz, az a személy, aki adekvát módon, nyelvi szempontból is helyesen képes kifejezni mindazt, amiben kompetens, és amit az értelmével már létrehozott. Vizsgálom, hogy ezt mi segíti, támogatja, és melyek a korlátok és gátló tényezõk ezekben a folyamatokban. A vizsgálatokon keresztül szándékozom bemutatni a verbális kommunikáció képességének változását, és ennek viselkedésmódosító szerepét, valamint hatását a sikeresebb társadalmi beilleszkedésre. Végül rámutatok, hogy mindebben hogyan jelenik meg a logopédus személye, mert több évtizedes munkám empirikus tapasztalatai azt mutatják, hogy a felkészült logopédus kulcsszereplõje a fenti folyamatoknak. Egy bizonyos többletre kell itt gondolni, amely messze túlmutat a tanár-tanítvány viszonyon, azon a sémán, hogy a beszéd- és hangfejlesztés csupán a kezelésre járó személy beszédét, beszédkompetenciáját változatja meg.
A logopédiai irányultságú kutatások mindeddig hangsúlyosan a gyermekpopulációra irányultak, erõteljesen elhanyagolt a felnõtt népesség nehézségeinek elemzése. Ezen belül marginálisan jelennek meg a társadalomban egyre növekvõ számú azon beszédhibások, akiknek társadalmi beilleszkedése beszédprobléma miatt ütközik akadályokba.
A kutatás alapvetõ módszere az egyének véleményének, attitûdjeinek és motívumainak felderítésére a szóbeli és írásbeli kikérdezés, és alkalmaz egy kifejezetten felnõtt beszédben akadályozottak számára kifejlesztett tesztet. Ez a VHI (Voice Handicap Index), a hangképzés általi akadályoztatás mutatója. A VHI a hangbeteg értékelése arról, hogy hangképzési zavara mennyire gátolja a mindennapi életben. Ez a mutató a terápia elõtti helyzetet és a kezelés eredményességét az érintett szemszögébõl tükrözi. A tesztet az Egyesült Államokban dolgozták ki és nemzetközileg széles körben használják (J ACONSON et al. 1997), amely 30 komponens (item) alapján jellemzi a hangbeteg életminõségét. A három terület, amelyet 10–10–10 item képvisel, a következõ: hangfunkció-zavar, pszichés és emocionális aspektus. Azokra az összefüggésekre kíváncsi, amelyek a beszédükben akadályozottak életmódjuk megváltoztatására kényszerítõ konkrét helyzete, az általuk átélt bizonytalanságok, és a hangterápia segítségével visszanyert társadalmi státuszuk között mutatkozik.
A kutatás nyomonkövetõ vizsgálat során adatokat kíván nyerni a meghatározott idõtartamban beszéd- és hangterápiában résztvevõkrõl, akik részben a beszédtechnikájuk fejlesztése érdekében, részben a fennálló beszédproblémájuk miatt fordultak logopédushoz.

Erõsíteni kívánja a gyógypedagógia- és fogyatékosságtudománynak azt az irányzatát, amely az érintett személyek bevonásával történik, és ami valójában a fogyatékosság társadalmi modelljét erõsíti meg (B ARNES 2008). Az elemzés az érintett népesség, a vizsgált populációs minta helyzete, szükséglete, elvárásai, életminõsége és a logopédiai szolgáltatás minõségének összefüggéseire világít rá.
Esetleírás
Mindaz, ami az eddigiekben ismertetésre és majd egy késõbbi közleményben kifejtésre kerül, egy esetleíráson keresztül válhat egyértelmûvé.
Néhány évvel ezelõtt logopédiai kezelésre jelentkezett egy jogász végzettségû, 30 év körüli fiatalember, aki mûszerészként dolgozott egy kis faluban. A beszédhibája, súlyos pöszesége (artikulációs zavara) miatt nem vették föl rendõrtiszti fõiskolára, pedig minden vágya az volt, hogy rendõr legyen.
Gyakorlatilag minden héten találkoztunk logopédiai fejlesztés keretében. Hét hónapnyi rendkívül kemény közös munka, tanulás és gyakorlás után beszédhibája rendezõdött, és sikerült bejutnia a vágyott fõiskolára. Elvégezte, és azóta is rendõrtisztként dolgozik.
De esete sokkal több annál, mint amit a fenti hét sor kifejez. A telefonos egyeztetéskor feltûnt, hogy egy nagyobb város melletti kis faluból jön
majd az elsõ találkozásra, Egerbe. Miért nem a hozzá közelebbi városba ment logopédushoz?
A logopédiai kezelõbe belépõ magas, jóvágású, rendezett külsejû fiatal férfi, Pál az elsõ, ismerkedõ beszélgetés közben furcsa, eltúlzott mozdulatokat tett a karjaival, kézfejével, miközben látszólag nyugodtan ült, és folyamatosan beszélt. A beszédvizsgálat alapján a diagnózisa interdentális és laterális szigmatizmus volt, ami azt jelenti, hogy a magyar nyelvi norma szerinti helyes hangzóképzés, kiejtés jelentõsen eltért a normától. A nyelvét a fogsora közé tolta, valamint oldalra is fordította az s a zs és a cs hangoknál. Mindebbõl csúnyán torz, és a kívülálló számára feltûnõ, komikusan hangzó beszéd vált hallhatóvá és láthatóvá.
Néhány szóban bemutatta a családját, szüleit, akikkel együtt lakott egy kis faluban. Sem õk, sem a néhány közeli barát nem tartották problémának ezt a beszédet. Barátnõje nem volt. Bár megszerezte a jogi végzettséget, diplomájával egyetlen munkahelyre sem vették fel, akárhová jelentkezett. A pályázatai alapján több helyre is behívták, de a személyes beszélgetés után nem alkalmazták. Így, mivel korábban, az érettségi után mûszerészi végzettséget szerzett, egy kisvállalkozónál elektromos háztartási gépeket javított. Közben megszületett benne az elhatározás, hogy rendõr lesz, és jelentkezett a Rendõrtiszti Fõiskolára. Ott többféle egészségügyi és pszichológiai vizsgálaton is átesnek a jelentkezõk, és van beszédalkalmassági vizsgálat is. Itt keményen szembesítették avval, hogy "ilyen beszéddel soha nem lesz rendõr", "javítsa ki a beszédhibáját, és akkor jöjjön el újra."
A közeli városban azt a tájékoztatást kapta a felkeresett logopédusoktól, hogy õk nem foglalkoznak felnõttekkel. Azt tanácsolták, forduljon egy Budapesten mûködõ, beszédhibás felnõtteket segítõ alapítványhoz, amelyet meg is keresett. Õk irányították hozzám.
Mindenek elõtt a motivációját akartam megtudni. Felnõttként ugyanis a beszédtanulás, a beszéd legkisebb mértékû megváltoztatása is rendkívül komoly energia-befektetést, sok gyakorlást, emiatt erõs motivációt kíván és feltételez. Elmondta, hogy jogásznak érzi magát, egyetemi évei alatt tudatosan készült az értelmiségi létre és jogi pályára.

Olvasottsága, érdeklõdési köre és ambíciói messze meghaladják azt a tudást, amit a mindennapokban használ, mint elektromos kisgép-javító. Rájött arra is, hogy a társkapcsolat kialakításában az elsõ benyomások döntõ jelentõségûek, ezért a beszédhibája esetleg akadálya annak is, hogy családot alapítson. A rendõrtisztek képzésének és elhelyezkedési lehetõségeinek utánanézve azonban azt gondolta, hogy neki ez az életpálya megfelelõ és kielégítõ lenne mind anyagilag, mind a változatossága miatt. Ez a három, igen erõs motivációs érv meggyõzött arról, hogy kitartó és céltudatos lesz.
Belefogtunk a terápiába. A gyakorlatok, amelyeket a szinte heti rendszerességgel történõ találkozások alkalmával végeztünk, nem csupán a megszokott formulákat tartalmazták. Testreszabott, újfajta gyakorlatokat is alkalmaztam. Sok fejtörést okozott, hogy az õ speciális igényeihez alakítsam az órák felépítését, és változatossá tegyük a számtalanszor ismételt mozdulatsorokat. El kellett érnem, hogy minimum napi fél órát gyakoroljon. A fejlesztés legelsõ idõszakában ez oda vezetett, hogy arcizmaiban komoly izomláz lépett fel, emiatt jószerivel csak pépeset tudott enni.
A logopédiai munka nem ismeri a varázspálcát. Csak a rendszeres, kitartó, célirányos mozdulatsorok hoznak/hozhatnak eredményt. A kisgyermekek még csak 2–3 éve használják a helytelenül képzett hangzókat a beszédükben, amikor pöszeség miatt terápiára kerülnek. Az újonnan kialakított hangok emiatt aránylag rövid idõ alatt beépülnek a beszédükbe, kiszorítva abból az eddig másképpen ejtetteket. Pál esetében ez a helytelen használat minimum huszonhét év volt. Az új hangok automatizálása rendkívüli nehézségekbe ütközött, holott a kialakításuk és felismerésük aránylag gyorsan sikerült. Gyakorlatilag vele együtt dolgoztam én is, mert folyamatosan figyelni, kutatni kellett, mit és miért csinál rosszul vagy másképp, mint ahogyan az ilyen típusú terápiáknál megszokott és szükséges a szép, tiszta ejtés kialakulásához.
A szülõk és a régi barátok ellenünk dolgoztak. Õk nevetségesnek tartották, hogy felnõtt ember logopédiai kezelésre jár, és azt is, ahogyan Pál elkezdte a már elsajátítottakat alkalmazni a mindennapi beszédében. Átsegíteni õt a kríziseken, tartani benne a lelket, tovább motiválni – ezek voltak a legfontosabb feladatok. Hinni esetenként helyette is, vizionálni a biztosan bekövetkezõ jövõt, az ép beszédû, rendõrtisztként dolgozó Pált. Kibeszélni a félelmeit, különösen, amikor közeledett az újabb felvételi eljárás idõpontja.
Ahogyan a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatunk fejlõdött, megmutatta a kedvenc verseit, rövid tanulmányt írt arról, amit a logopédiával való megismerkedése nyomán átélt. Ennek az írásnak a "Nyelvi önvallomás" címet adta, és összefoglalta benne a saját magával kapcsolatos gondolatait, érzéseit, vélekedését. Közben lassan, de biztosan megváltozott az egész ember: finomodtak a mozdulatai, természetesebbé vált a testtartása, hosszabban tartott szemkontaktust.
Az ismételt megmérettetés sikerült, és a Rendõrtiszti Fõiskola beszédalkalmassági felvételijét végzõ személy, aki ugyanaz volt, mint jó fél éve, alig hitt a szemének és a fülének. Kétszer is megkérdezte, hogy tényleg õ járt-e itt már egyszer. Felvették.
A közös munka elején beleegyezett, így videóra vettem a kezdeti stádiumban, majd többször is, egészen az utolsó találkozásunkig. Megbeszéltük, hogy ezt a felvételt csak akkor és csak az nézi majd meg, akit õ megnevez.
A szintentartáshoz legalább hetente még gyakorolnia kellett. Már nem járt órákra, amikor egy év múlva, egy szakmai konferencián bemutattam az esetét úgy, hogy kevés híján õ is jelen volt mint a demonstráció alanya. A rendõrtiszti pályára való készülés elfoglaltságai miatt azonban végül "csak" a felvételekbõl összeállított anyag került bemutatásra, hozzájárulásával, de személyi nyilvánosság nélkül. Miközben ezt egyeztettük, bejelentette, hogy menyasszonya van. Amikor hónapokkal késõbb egyszer véletlenül találkoztunk Budapesten, elmondta, hogy Budapesten él, és házas. Az egyik kerületi kapitányságon elég magas beosztásba került – a rendõrtiszti végzettség mellett meglévõ jogi diplomája miatt – és rendkívül elégedett volt.
Egy alkalommal, jó két évvel a közös munkánk lezárása után felhívott és találkoztunk. Egy DVD-lemezen odaadtam neki azokat a felvételeket, amelyeket a terápia elején, végén, illetve a gyakorlás során készítettem róla. Ezen beszél arról, hogy miért fordult logopédushoz, mik a tervei, és milyen erõfeszítéseket tett ezek megvalósulásáért. Itt látható néhány logopédiai gyakorlat végzése közben is. Elmondható, hogy az utolsó felvételen már egy másik ember beszél a kamera elõtt.
Izgalommal vártam, hogy vajon milyennek látja egykori önmagát? Pár nappal késõbb ezt az e-mailt kaptam tõle:
Kedves Zsuzsa! Nos, a felvételt otthon a kb. 70 cm átmérõjû TV készüléken »élveztük« végig a feleségemmel és az anyósommal. Mindhárman csendben szemléltük az eseményeket, ezt a csöndet csak ritkán törte meg egy-egy kacaj. Ez is inkább a suta kézmozdulataimnak szólt. Úgy vélem, hogy õket a mondandóm ragadta meg igazán, ami véleményük szerint kissé színpadias volt – egyébként utólag már szerintem is. De abban a lelkiállapotban minden pátosztól mentes szöveget nem tudtam volna elõadni. A beszédproblémával kapcsolatosan inkább elfogult kritikákat kaptam, a változás természetesen szembe(hangba)tûnõ volt.
Én egész idõ alatt a konyhából, egy üveg sör elfogyasztása mellett, csendben szemléltem a dolgokat, és közben teljesen egyedül éreztem magam. Azt hiszem, ez olyan dolog lehet, amikor megszületünk és meghalunk. Azokban a pillanatokban is egyedül van és marad az ember. Lehet ezeket az eseményeket közvetíteni a TV-n keresztül, vagy mint ebben az esetben videón, azonban a lelki dolgokat csak az éli át igazán, akivel megtörténik.
Mindezek ellenére erõs, karakteres filmet láthattam magamról, ami nem gyengítette, hanem megerõsítette azt a meggyõzõdésemet, hogy ezzel egy olyan kapun léptem át, ami másnak lehet, hogy csak egy egyszerû fából készült tákolmány, de nekem maga a »diadalív«."
Összegzés
Kutatómunkám megkezdésében komoly szerepet játszottak az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok. Pál esete – más sorstársaihoz hasonlóan – ékes példája az úgynevezett pillangóhatásnak – Edward Lorenz teóriája alapján –, amikor egy apró dolog megváltoztatásával képes minden megváltozni. Különösen igaz ez egy olyan komplex rendszerre, mint az emberi mûködés, amelyben egy jelentéktelennek tûnõ esemény – jelen esetben a beszédfejlesztés – hatása is továbbadódott és felnagyítódott.
A logopédusok és más szakemberek, szociológusok, pszichológusok, társadalom- és kommunikációkutatók számára tehát igen fontos megismerni a konkrét történéseken, egyéni életutak megismerésén keresztül is az énkép változását, a személy átalakulását, a társadalomban elfoglalt hely és szerep milyenségét, melynek egyik katalizátora lehet a BESZÉD és annak szükségletekhez igazodó egyéni fejlesztése.


Irodalomjegyzék
ACZÉL PETRA (2009): Új retorika. Közélet, kommunikáció, kampány. Kalligram Kiadó, Pozsony. BARNES, C.: Egy évtized változásai: reflexiók az "emancipatív" fogyatékosságkutatásra. Fordította: VÁNDOR JUDIT. In: Fogyatékosság és Társadalom I. évf. 2009/1. sz. 12–23.
BUDA BÉLA (1994): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Animula, Budapest.
COOLEY, C. H. (1902): Human Nature and the Social Order. In: NÉMEDI DÉNES: Klasszikus szociológia 1890–1945. Napvilág, Budapest, 1995. JACOBSON et. al. (1997): Voice Handicap Index. In: American Journal of Speech-Language Pathology.
August 1997. Vol. 6. 66–70. FÁBIÁN ZSUZSANNA (2005): A hatásos beszéd mestersége. Grafotip Kft., Eger. GOFFMAN, E. (1981): A hétköznapi élet szociálpszichológiája (Tanulmányok). Gondolat Kiadó,
Budapest. SUBOSITS ISTVÁN (1982): A beszédpedagógia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest.





 

2012/2
Év: 2012
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2012 következő év

2012/1
2012/1

2012/2
2012/2

2012/3
2012/3

2012/4
2012/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05