2012
2012/2

tartalom:

A beszéd- és mozgásfejlődés összefüggései
Rácz Katalin – F. Földi Rita – Barthel Betty



Absztrakt

Vizsgálatunkban 176 óvodás korú gyermek mozgását mértük fel Marton Dévényi Éva neurológus és munkatársai által kidolgozott mozgásfelmérõ tesztje alapján, mely az idegrendszeri érettség feltérképezésére alkalmas. A vizsgálatok végrehajtásához a szülõktõl beleegyezõ nyilatkozatot kértünk, és hozzájárulásukat az általunk mellékelt anamnesztikus adatlap kitöltésével erõsítették meg. Kutatásunk az állapotfelmérésben részt vett óvodás korú gyerekek státuszvizsgálatának analizálására irányult. A 176 vizsgált személy esetében értékelhetõ adatokat 70 fõnél kaptunk. Átlagéletkoruk 5 év 10 hónap. Nemek szerinti megoszlásuk: 28 lány, 42 fiú. A vizsgálatban résztvevõ gyerekeket a szülõk által kitöltött anamnesztikus adatlap kódolása alapján csoportokba osztottuk a beszédfejlõdés jellemzõi mentén. A csoportba sorolás a hazai és külföldi szakirodalom elemzésére támaszkodva történt. A normál lefolyású 1-es, míg bármilyen veszélyeztetettség, kóros lefolyás, eltérés 2-es számot kapott. Megvizsgáltuk a csoportok közötti különbséget, megnéztük, hogy a beszédfejlõdésben elmaradt gyerekek a mozgás területén miben térnek el a kontroll csoporttól. A két csoport teljesítménye között az idegrendszeri érettséget meghatározó mozgásoknál négy feladatnál találtunk szignifikáns eltérést (kisgyermekkori mozgások, szökdelés, dominancia, alsó-felsõ végtag koordinációs).

Kulcsszavak: beszédfejlõdés, mozgásfejlõdés, mozgáskoordináció, dominancia


I. Bevezetés

Számos szakember megerõsíti, hogy a csecsemõ saját mozgásán keresztül játékosan, kreatívan fedezi fel a világot, szerzi tapasztalatait, és ez adja az értelmi mûveletek eredetét. A gyerekek korai fejlõdésének alapja a motoros viselkedés és a motoros észlelés, melyek funkcionális egységet alkotnak (KIPHARD 2001; MARTON 2002). A mozgásbeli információk rendszerezése, raktározása, elõhívása rövid idõ alatt biztosítja a mozgásdinamika, az aktivitás agyi feltételrendszerének megjelenését. Ezek a folyamatok egyúttal a tanulás elemei is. Az észlelési folyamatok fejlõdésében, illetve a szenzoros integrációban kiemelten fontos szerepe van a mozgásnak, ezen belül is a természetes mozgásoknak. Kutatók, ideggyógyászok és terapeuták is egyhangúan megerõsítik, hogy a mozgások segítik a neurológiai érési folyamatokat, ezáltal az információk összerendezését.
Több szakember a beszédet a legkomplexebb teljesítménynek tekintik. A beszéd fejlõdését számos nem verbális elõkészítõ folyamat elõzi meg, és azok integrációja egy kritikus fejlõdési mértéket el kell érjen ahhoz, hogy a gyermek számára a beszéd elsajátítható legyen (AFFOLTER 1974). Az elõkészítõ folyamatok kutatásának és fejlesztésének nagy jelentõsége van a beszédzavarok és ezzel egyidejûleg az olvasás-írásnehézségek okainak feltárásában, megelõzésében. A beszédzavarok vagy az iskolai kudarcok csak másodlagosak, a primér okok a hiányos fejlõdésben, az elõkészítõ folyamatok normális lefolyásának zavarában keresendõk. A zavarok elsõdleges okait egy alacsonyabb fejlõdési szakaszban kell keresnünk az észlelési folyamatok körében.

II. Szakirodalmi áttekintés


II.1. A mozgás és észlelés jelentősége a beszédfejlődés folyamatában

A mozgásfejlõdés – az érés által determinált – szomatikus és pszichikus tulajdonságok olyan nem-, és életkorfüggõ változása, amely az ember alapvetõ mozgásformáiban, valamint a koordinációs és kondicionális képességek magasabb szintû mûködésében mérhetõ fel (ISTVÁNFI 2006). Fõbb jellemzői közé tartozik a genetikai meghatározottság, és a fejlõdés periodikus jellege. Az egészséges fejlõdéshez elengedhetetlenek az élettanilag előírt, csak az emberre jellemzõ, egymásutániságában nem felcserélhetõ, nem megváltoztatható mozgások jelenléte és segítsége. MARTON-DÉVÉNYI és mtsai (2005) vizsgálataik során azt a következtetést vonták le, hogy az emberre kizárólagosan jellemzõ egyedfejlõdési sor a kúszás-mászás-járás dominancia, és erre épül a kizárólag emberi kommunikációs forma a beszéd-írás-olvasás. A kommunikáció, vagyis a környezettel való kapcsolatteremtés akkor lesz jó, ha a gyermek problémamentesen végigmegy ezen a fejlõdési soron. Vagyis az idegrendszer ontogenetikailag teljes beérése szükséges ahhoz, hogy a kommunikációban alkalmazott formák – gesztusok, hanglejtések, mimikák stb. – mindegyike tökéletesen mûködjön. Az anyanyelvi szinten való elmaradás elégtelenül szervezett idegrendszerre vall.

Az iskolai tanulási zavarok elõrejelzõje az óvodáskorban jelentkezõ részfunkció vagy részképesség zavarok. "Részképesség zavaroknak nevezzük a tanulási zavarok azon alcsoportját, melyek az érzékelés, észlelés, mozgás, figyelem, beszéd, emlékezet, és a gondolkodás eltérõ mûködése következtében lépnek fel. A komplex fiziológiai vagy pszichológiai tevékenységek (beszéd, gondolkodás, írás, olvasás, számolás) megvalósulásához szükséges részképesség zavarait, vagy gyenge mûködését értjük. Kevésbé rendelkeznek lokális tünetekkel, inkább általánosságban befolyásolják a funkciórendszer mûködését. Az érintett tartományban késleltetik a fejlõdést, pl.: megkésett beszédfejlõdés esetében. Kialakulásukban jelentõs szerepet játszanak az információk feldolgozásának hiányosságai, pl.: látási és hallási ingerek feldolgozásának nehézségei, melyek a beszéd elsajátításának zavarást, és ebbõl következõen emocionális, majd viselkedészavart okozhat. (SPALLER-SPALLER 2006: 312–313).

A motoros funkciók segítik az ingerek rendezõdését, kiterjedését, és így a magasabb rendû funkciók fejlõdését is. (NAGYNÉ 1997). A mozgásészlelés befolyásolja és szabályozza a mozgást, ami visszahat arra, így a pontosabb mozgás jótékonyan hat az észlelési folyamatra (MARTON-DÉVÉNYI és mtsai 2002). A mozgás által külvilágból felvett ingerek, információk rendszerezése, összerendezése, válogatása, lokalizációja agyunk feladata. Az agy az észlelés (percepció) folyamataként értelmezi ezeket az érzékleteket, rendet és jelentést adva azoknak, így az ingerekbõl jelentéssel bíró dolgok lesznek. Mind az egyes érzékek mûködésében, mind az érzékletek összerendezésében felléphetnek nehézségek, anélkül, hogy észrevennénk. STEIN és WALSH (1997) fonológiai elméletükben kifejtik, hogy az írás és olvasástanulás valamennyi perceptuális képességünk maximumát igényli. Kifinomultabb látási, hallási és finom motorikai készséget kíván tõlünk, mint bármely más dolog megtanulása. Rendkívül kicsi szimbólumokat kell meg különböztetni, és fonemikus hangsorrendbe tenni, hogy szavakat alkossanak. A verbalitás alakulásának az alapja a hallás-észlelés megfelelõ színvonala, fejlettsége. Hároméves kor körül a gyermek már a beszédkészség birtokában van, de a verbalitás fejlõdésére jellemzõ a nemek közötti eltérés. A lányok beszédkészsége hamarabb fejlõdik (FÖLDI 2005).

II. 2. Beszédfejlődési zavarok

A beszédhez szükséges érési folyamatainak zavarai. A megkésett beszédfejlõdés a harmadik életévét betöltött gyermeknél figyelhetõ meg, és tüneteinek együttese a fejlõdés különbözõ szakaszaiban, különbözõ területeken jelennek meg. A beszédfejlõdés dinamikájának meglassúbbodásával, a fejlõdési stádiumok ütemével, a beszédfejlõdéshez szükséges részképességek és élettani feltételek egyenlõtlen fejlõdésével kapcsolatos zavarok, ahol a beszédfejlõdés szakaszainak ritmusa nem egyenletes és harmonikus. A beszédfejlõdési zavarok fontos ismérve az, hogy ép hallás és normális értelmi fejlõdés mellett alakulnak ki. A zavarok a következõk: megkésett beszédfejlõdés, auditív agnózia, verbális apraxiák, írási, helyesírási gyengeség, ritmuszavarok, mint dadogás és hadarás. (SPALLER-SPALLER 2006: 58)

A beszéd szempontjából az agy a felelõs a kommunikációért: képes az információk feldolgozására, tárolására, valamint az információk megválaszolására. A beszéd és a nyelv folyamatait a bal és a jobb agyfélteke együtt koordinálja. A beszéd központja a bal féltekében van: a Broca-terület a beszédprodukcióért, a Wernicke-terület a beszédmegértésért felelõs (LENDVAINÉ 2007). TRAUNER és mtsai (2000) neurológiai vizsgálatai a nyelvi problémás gyerekek 70%-ánál mutatott agyi eltérést, míg a kontroll csoport csupán 22%-ánál. P OWEL és BISHOP (1992) kutatásukkal alátámasztották, hogy a DCD/Developmental Coordination Disorder/Fejlõdési Koordináció Zavar és DLD/Developmental Language Disorder/Fejlõdési Nyelvi Zavar hátterében egyaránt azonos idegrendszeri rizikó faktor áll. Az, hogy melyik pszichológiai eltérés jelenik meg, az idõzítéstõl és az elhelyezkedéstõl függ.

Az idegrendszeri szervezõdési folyamat végén jelenik meg kizárólag az ember esetében a lateralizáció, vagy más néven oldalasság. Az agyfélteke-dominancia vagy lateralizáció az anyanyelv-elsajátítás során a nyelvi elemek hatására alakul ki. A dominancia megválasztása gyerekeknél csak a mozgás érzékszervi fejlõdés utolsó állomása, mondhatni a dominancia a fejlõdéssor koronája. Ekkor az agyunk egyik fele domináns féltekévé válik, és teljes oldalasságot alakít ki. Ha hároméves korra nem mutatható ki a gyermeknél a kézdominancia, zavarok jelentkezhetnek a beszédfejlõdésben, majd az írott nyelv elsajátításában is. A jobb félteke dominanciájánál gyakoribb a beszéd késése. A balkezesség erre utaló jel. A fejlesztésben is a stabil, azonos oldali dominancia kialakítását tartják a legfontosabbnak a két agyfélteke harmonikus együttmûködése céljából. M ARTON-DÉVÉNYI és mtsai (1999) a dominancia problémáját az idegrendszer részleges fejlõdési problémájaként és nem önálló okként kezeli.

Mára már világos, hogy az olvasási zavarnál a legnagyobb problémát a fonémák gyenge megkülönböztetése jelenti. Így a gyerekek 5 éves korukban mért fonológiai készsége elõrejelzi a késõbbi olvasási elõmenetelüket, és a fonológiai fejlesztés ennél fogva meggyorsíthatja az olvasástanulást.

Az emlékezésnek is nagy szerepe van a beszéd kialakulásában. Az ingerek megjegyzéséhez szükséges, hogy létrejöjjön az emléknyom, amely az ismétlõdések során bevésõdik. A gyakori ismétlés biztosítja a mélyebb bevésést (LENDVAINÉ 2007).

II. 3. A beszédfejlődésben elmaradott gyermekek körében végzett kutatási eredmények

A kutatók figyelme a központi idegrendszeri vezérlésre, annak összetettségére és ezeken keresztül a látszólag független részkészségek, képességek rejtett összefüggéseire terelõdött. Finnországban több szerzõ már évek óta foglalkozik a mozgás- és beszédfejlõdés közötti összefüggés vizsgálatával. Kutatásaik jelentõsége igazán abban rejlik, hogy a vizsgálatban résztvevõ gyerekek fejlõdését éveken keresztül követik. VIHOLAINEN (2002) a gyerekek beszéd- és mozgásfejlõdését vizsgálta 1,5 és 2 éves kor között. A normál fejlõdésû csoportnál azt tapasztalták, hogy akár a nagy-, akár a finommotoros fejlõdésük is lassú lehet anélkül, hogy bármilyen nyelvi fejlõdési lemaradást elõre jeleznének, míg a megkésett beszédfejlõdésû csoportról mindez nem mondható el. Valószínûnek tartják, hogy az elmaradt mozgásfejlõdés negatív hatással van arra, hogy a gyerek felfedezze a környezetét, ami hozzájárul a beszédfejlõdés lelassulásához. Késõbbi kutatásaikban (VIHOLAINEN és mtsai 2006) már 75 diszlexia-veszélyeztetett gyermek mozgásfejlõdését, nyelvi és olvasási készségét hasonlították össze egészséges gyermekek hasonló fejlõdési mutatóival. Eredményük alapján valószínûnek tartják, hogy a korai mozgásfejlõdés kapcsolatban áll a késõbbi olvasási készséggel. Azt azonban kihangsúlyozzák, hogy a lassú mozgásfejlõdés a nyelvi fejlõdéssel csak abban az esetben áll szoros összefüggésben, ha a gyermek családjában már találkoztak olvasási zavarral.

TRAUNER és mtsai (2000) vizsgálataik során arra az eredményre jutottak, hogy a Nyelvi Fejlődési Elmaradást (Developmental Language Impairment, DLI) mutató gyerekek mozgásfejlõdésében leginkább a járásban találtak késést. A leggyakoribb alulmûködésként a synkinézis, a finom mozgás és a hiperreflexia jelent meg náluk. A mozgásfejlõdés vizsgálatán túl megállapították, hogy a legtöbb neurológiai tünettel rendelkezõ gyerekek mutatják a legalacsonyabb nyelvi készségszintet. A szerzõ eredményei arra utalnak, hogy a DLI nem egyedülálló zavar, hanem jelzője lehet egyéb széles körben elterjedt idegrendszeri eltérésnek is.

RINTALA és LINJANA (2003) diszfáziás (beszéd- és nyelvi fejlõdés akadályozottsága) gyerekek nagymozgását és annak fejleszthetõségét vizsgálta. Megfigyeléseik szerint a diszfáziás gyerekek nagymozgása gyenge, amivel megerõsítést nyert az elmélet, miszerint a beszédzavaros gyerekek eltérõ alapú nagymozgás-szinttel rendelkeznek. Egy 8 hetes motoros fejlesztés következtében azonban határozott javulás mutatkozott a vizsgált területen.

W EBSTER és mtsai (2005) Nyelvi Fejlõdési Elmaradást mutató gyerekek finom- és nagy mozgását mérték fel iskolába lépéskor egyéb iskolaérettségi vizsgálattal összefüggésben. A gyerekek nyelvi, kognitív és motoros képességét tesztelték. A vizsgált gyerekek 52%-ánál motoros alulmûködést diagnosztizált. A finom- és nagy mozgások legerõsebben a kommunikációs pontszámokkal korreláltak, és csak mérsékelten a kognitív pontokkal. A kutatás alapján Webster megfogalmazza, hogy finom- és nagymozgások elmaradottsága együtt járó tünete a fejlõdési nyelvi zavarnak.

Vizsgálataival SHAPIRO (1990) felfigyelt arra, hogy a gyermekkori motoros és nyelvi fejlõdés kapcsolatban áll a késõbb megjelenõ olvasási zavarral. Úgy tapasztalta, hogy az említett két terület közül leginkább a korai nyelvi fejlõdés áll a diszlexiával kapcsolatban. A szerzõ úgy vélekedik, hogy bár a megkésett motoros fejlõdés nincs közvetlen kapcsolatban a kognícióval, azonban jelzõjeként szolgálhat egyéb idegrendszerbeli fejlõdési diszfunkciónak.

II. 4. Pszichomotoros fejlesztés jelentősége a beszédfejlődés segítésében

Irodalmi elemzések szerint a Nyelvi Fejlõdési Elmaradást (Developmental Language Impairment, DLI) mutató gyerekeknek nem csupán a beszédfejlõdése megkésett, hanem a mozgásfejlõdésük is. Már 1988-as vizsgálatok (S OMMERS 1988) is arról számolnak be, hogy 5-9 éves gyerekek finom motoros koordinációja összefüggésben van a nyelvi készségekkel. A részképesség zavarok, a tanulási és magatartásproblémák kezelésére ezért a 20. század második felében elõtérbe kerültek az olyan módszerek, melyek a tüneti kezelés helyett a probléma igazi forrását célozzák meg.

A pszichomotoros fejlesztés a pszichikus funkciók fejlesztését valósítja meg mozgástevékenységeken keresztül, idegrendszeri érési folyamatokra hat. Alkalmazását alátámasztja az agyi plaszticitás ténye, mely nem más, mint az ismételt akciós potenciál és transzmitter felszabadulás hatására a posztszinaptikus ingerküszöb csökken, a szinapszis így a késõbbiekben könnyebben váltható ki. Ennek ismeretében az érési folyamatokat segítõ ingerlés visszaállítja a normális fejlõdést, segítve ezzel az öngyógyító folyamatot.

MARTON-DÉVÉNYI és mtsai (2005) azt mondják; egyszerûen el kell kezdeni a gyermek mozgásstádiumának megfelelõ szintû gyakorlását, és ennek tökéletesedése elindíthatja az egyedül emberre jellemzõ kommunikáció szintjeinek a fejlõdését.  ONNOR és KUNTZ (1996) megfigyelései is alátámasztják ezt az elméletet, miszerint a 4 és 6 év közötti speciális nevelési igényű gyerekek kognitív képességei mozgással hatásosan fejleszthetők.

R INTALA és mtsai (1998) a DSM-IV kritériumai alapján Nyelvi Fejlődési Zavarral, kommunikációs nehézséggel, tanulási zavarral rendelkezõ 6-10 éves gyerekek körében a pszichomotoros fejlesztés és az általános testnevelés hatásosságát vizsgálták. Mozgásfelmérésükben a DLD-s gyerekek 71%-a 15%-nál gyengébben teljesített a motoros kompetencia tesztben, ami alapján kerültek bele a vizsgálati csoportba. A kiválasztott gyermekek egyik csoportja általános testnevelésben, míg a másik csoport pszichomotoros fejlesztésben vett részt. A kontroll vizsgálatokból kiderült, hogy azok a gyerekek, akik pszichomotoros fejlesztésben vettek részt, nagyobb fejlõdést mutattak, a nagymozgásokon belül különösen a tárgy kezelés területén. A kutatás elején a vizsgálatok alapján a pszichomotoros csoport 74%-a mutatott pontosan körülírt motoros problémát, míg a másik csoportnak mindössze 63%-a. Ezzel szemben a 10 héten át tartó rendszeres foglalkozás után az elsõ csoportból a gyerekek csupán 24%-a, míg az általános testneveléssel edzett gyerekek 44%-a maradt a mozgásprobléma kategóriában.

III. A kutatás bemutatása

III. 1. Mintavétel, vizsgálat menete

Mivel az óvodás korú gyerekek olvasási, írási, számolási teljesítményét nem tudjuk vizsgálni, ezért a szakirodalomból kiindulva nagy hangsúlyt fektettünk a gyerekek nagy- és finom mozgásának feltérképezésére. A szülõk által kitöltendõ anamnézisben kitértünk a gyerekek korai mozgás- és beszédfejlõdésére. Egy új, magyar mozgásterápia, az Alapozó Terápia kidolgozói számos korábbi és sikeres terápia elemeit átvették és egészítették ki saját tapasztalataikkal. Kutatásunkban ennek a terápiának a mozgásfelmérõ rendszerét alkalmaztuk.

2005 szeptembere óta összesen 176 gyermek mozgáskoordinációjának vizsgálatát és értékelését végeztük el Marton-Dévényi Éva neurológus és munkatársai által kidolgozott mozgásfelmérõ tesztje alapján. Kutatásunkat Budapest két óvodájában a Meséskert (n=114) és Liget óvodában (n=8) végeztük, valamint Marton-Dévényi Éva adatbázisából kiválasztottuk az 5-6 éves nagycsoportos óvodás gyerekek felméréseinek eredményeit (n=54). Vizsgálati munkánk megkezdése az óvodában dolgozó, általunk ismert fejlesztõ- és óvodapedagógus segítségével, illetve az óvodavezetõk hozzájárulásával történt. A vizsgálatok végrehajtásához a szülõktõl beleegyezõ nyilatkozatot kértünk, és hozzájárulásukat az általunk mellékelt anamnesztikus adatlap kitöltésével erõsítették meg.

A 176 vizsgált személy esetében értékelhetõ adatokat 70 fõnél kaptunk. Átlagéletkoruk 5 év 10 hónap. Nemek szerinti megoszlásuk: 28 lány, 42 fiú.

A gyermekek mozgását 103 paraméter mentén, 14 mozgáscsoportba sorolva (csecsemõkori nagymozgások, kisgyermekkori mozgások, keresztezett mozgások, egyensúly, statikus egyensúly, dinamikus egyensúly, egyéb-játékos egyensúly, rugalmasság, ritmus, testséma, mozgásreprodukció ábra után, finom motorika, térbeli mozgások, dominancia-preferencia) elemeztük. A gyermekek felmérése átlagosan 70 percet vett igénybe. Az adatok felvétele vizsgálati lapon történt. A mozgáscsoportokon belül a mozgásformákat meghatározott kritériumok alapján, 5-ös skálán értékeltük, a pontértékek összeadódtak. Kivételt ez alól a dominancia-preferencia képezett, ahol 4 értéket vehettek fel a gyerekek: 1 – jobb oldali, 2 – bal oldali, 3 – keresztezett, 4 – kialakulatlan. Az összpontszámból átlag-, illetve százalékos értéket is számoltunk.

Kutatásunk az állapotfelmérésben részt vett óvodás korú gyerekek státuszvizsgálatának analizálására irányult. Kutatásunk célja között szerepelt.

Megvizsgálni, hogy a beszédfejlõdésben elmaradt gyerekek milyen eltéréseket mutatnak a mozgás területén a kontroll csoporthoz képest.
Megvizsgálni, hogy a beszédfejlõdésben elmaradt gyerekek milyen dominanciával rendelkeznek.

Hipotézisek: A normál beszédfejlődést mutató gyerekek a mozgásfelmérésben jobban teljesítenek, mint és a beszédfejlõdésben elmaradt gyerekek. A beszédfejlõdésben elmaradt gyerekek nagyobb százaléka mutatnak kialakulatlan, illetve keresztezett dominanciát, mint a normál beszédfejlõdésû csoport.

III. 2. Vizsgálati eredményeink

70 felmért gyermek mozgásfelmérõ tesztjének eredményeit és az anamnesztikus adatokat elemeztük. A vizsgálatban résztvevõ gyerekeket a szakemberek felmérései és a szülõk által kitöltött anamnesztikus adatlap kódolása alapján csoportokba osztottuk. A csoportba sorolás a hazai és külföldi szakirodalom elemzésére támaszkodva történt. A beszédfejlõdés és mozgásfejlõdés kódolásánál a normál lefolyású 1-es, míg bármilyen veszélyeztetettség, kóros lefolyás, eltérés 2-es számot kapott (1. táblázat). Megvizsgáltuk a csoportok közötti különbséget, megnéztük, hogy a beszédfejlõdésben elmaradt gyerekek a mozgás területén miben térnek el a kontroll csoporttól.


Az adatok feldolgozása során kiszámítottuk az alapstatisztikai mutatókat. A pontértékek a mozgásfelmérést illetõen normál eloszlást mutatnak (1. diagram). A csoportok közötti különbség kimutatására két mintás t-próbát, míg az összefüggések vizsgálatára korrelációt alkalmaztunk.
1. diagram. A mozgásteljesítmény eloszlása (n=70)

A beszédfejlődés kategóriája alapján szignifikáns különbség a kisgyermekkori mozgásoknál, illetve a rugalmasságnál áll fenn. (2. táblázat)


A beszédfejlődés csoportosításon belül érdekes eredményekre jutottunk a dominancia, preferencia és az alsó és felső végtag-koordináció tekintetében. A dominancia és végtagkoordináció vizsgálatoknál is különbözött a két csoport eloszlása. A dominancia-vizsgálat azért fontos, mert a fül, szem, kéz, láb egy oldalon való preferálása feltételezi a két agyfélteke összehangolt mûködését. Azon belül az egyik agyfélteke szabályozó és integrációs fölényét mutatja, ami az iskolaérettség egyik feltétele (LAKATOS 2005).

Eredményeink tükrében megállapíthatjuk, hogy míg normál beszédfejlõdésű gyerekek 40%-a kialakult, azonos (jobb) oldali dominanciával rendelkezik, addig a beszédfejlődésben elmaradt csoportnak hasonló százalékos arányban (39%) kialakulatlan a dominanciája (2. diagram). A beszédfejlõdés szempontjából részfunkció-veszélyeztetett csoport összehangolt agyféltekei működésének éretlenségét így a preferált oldal elmaradása is jelzi.


Az idegrendszeri érettség másik meghatározó területén, az alsó és felsõ végtag koordináció feladatoknál is hasonló eredményre jutottunk. Míg a normál beszédfejlõdésû csoportnál (kék) 58%-ban harmonikus a kar – láb koordináció, addig a megkésett beszédfejlõdésû gyerekeknek csupán 39%-ának (piros). A felsõ és alsó végtag mozgásának összehangolása a normál beszédfejlõdésû gyerekek 42%-ának esett nehezére, ezzel szemben a beszédfejlõdésben megkésett gyerekek több mint felének (60%) volt nehéz feladatokat végrehajtani. (3. diagram) Az eredmények fordított arányosságot mutatnak.
3. diagram. Az alsó és felső végtag-koordináció százalékos megoszlása a két csoportnál

Összefoglalás

Az érzékelési, az értelmi és mozgásfolyamatok egyik szinten sem választhatóak el egymástól, egységes egészet képeznek. Minden szimbolikus tanulás az érzékszervi tanulásra, a külsõ és belsõ környezetbõl nyert információk elemzésére épül, ezért a mozgáskoordináció fejlesztése együtt jár a tanulási képességek fejlõdésével. A szenzomotoros mûködés a késõbbi értelem alapja, hiszen nem elég a környezet passzív szemlélése, befogadása, hanem aktívan foglalkozni kell a környezet tárgyaival, hogy tapasztalatból aktív ismeret jöjjön létre (P IAGET–INHELDER 2004). Az agyunkat tehát az életkorunknak megfelelõ adekvát ingernek kell érnie ahhoz, hogy az eljusson a teljes kapacitásához.

Azok a gyerekek, akiknél beszédfejlõdésrõl, beszédészlelési elmaradásról, a beszédprodukció zavaráról, gyenge beszédhallásról és beszédartikulációról számoltak be, az iskolaérettséget tekintve részfunkció-veszélyeztetettek. Mindezek a funkciózavarok megnehezítik az olvasás és írástanulás sikerességét (MAROSITS 2000). DEWEY (2002) vizsgálati eredményei alapján jelzi, hogy minden mozgásproblémás gyerek figyelmi, tanulási és szociális téren veszélyeztetett. A kognitív fejlesztésük így mozgásterápiával egészülhet ki. Az idegrendszer érési elmaradása az aktiváció és a mozgásszabályozás területén enyhe zavart okozhat, mely elegendõ ahhoz, hogy a mozgásról érkezõ visszacsatolás pontatlanná váljon. Ennek következtében a célvezérelt mozgások is pontatlanná válnak, így a lényeges és lényegtelen információk elkülönítése az iskolaéretlen, beszédfejlõdésben és mozgáskoordinációban elmaradást mutató gyermekeknél nehézségekbe ütközik.

A mozgékonyság, a mozgásigény tulajdonképpen életkori sajátosság, amely hatással van a fizikai és mentális fejlõdésre. Ezért a gyermekeknek biztosítani kell az életkoruk és fejlõdésük szempontjából nélkülözhetetlen mozgásformákhoz megvalósítható mozgásteret és eszközöket. A mozgás létfontosságú a gyerekek egészséges fejlõdése szempontjából, ezért megtiltani, lecsökkenteni, felgyorsítani azt szigorúan tilos.

Felhasznált irodalom
  • CONNOR-KUNTZ, F. J.–DUMMER, G. M. (1996): Teaching across the curriculum: Language physical education for preschool children, Adapted Physical Activity Quarterly, Vol 13., Issue 3., 302–315.
  • FÖLDI R. (2005): A hiperaktivitás organikus és lelki háttere, Comenius Bt., Pécs.
  • ISTVÁNFI CS. (2006): Mozgástanulás, mozgáskészség, mozgásügyesség, Plantin-Print Bt, Budapest.
  • KIPHARD, E. J. (2001): From persistent refleyes to mevement control. Early intervention in children with delayed motor development. Ergotherapie und Rehabilitation, (4), 11–17.
  • LAKATOS K., (2005): A mozgásérettség vizsgálatának jelentõsége a tanulási zavarok korai felismerésében. Doktori értekezés, Budapest.
  • LENDVAINÉ (2007): A megkésett beszédfejlõdés lehetséges és kizárható okai, valamint terápiás lehetõségek és eredmények egy konkrét gyermek esetében. Doktori értekezés, Veszprém.
  • MAROSITS I. (2000): A diszlexia-veszélyeztetettég jelei az óvodáskorban. Fejlesztõ pedagógia, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
  • MARTON-DÉVÉNYI É. (2002): Az alapozó terápia elmélete és gyakorlata. Fejlesztõ pedagógia, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
  • MARTON-DÉVÉNYI É.–SZERDAHELYI M.–TÓTH G.–KERESZTESI K. (1999): Alapozó Terápia. Fejlesztő Pedagógia, Különszám.
  • NAGYNÉ K. I. (1997): Ecce Homo. Fejlesztõ Pedagógia 4-5. Szám.
  • NAGYNÉ K.I. (1997): Mozgásfejlõdés kisgyermekkorban, MTE jegyzet, Exorg Kft., Budapest.
  • PIAGET, J.–INHELDER, B. (2004): Gyermeklélektan. Osiris kiadó, Budapest.
  • POWEL, R. P.–BISHOP, C. V. M. (1992): Clumsiness and perceptual problems in children with specific language impairment. Developmental Medicine and Child Neurology, Vol. 34., 755–765.
  • RINTALA, P., ÉS LINJANA, J. (2003): Scores on test of gross motor development of children with dysphasia: A pilot study. Perceptual and Motor Skills, 97 (31), 755–762.
  • RINTALA, P. et. al. (1998): The effects of a psychomotor training programme on motor skill development in children with developmental language disorders. Human Movement Science, Vol. 17, 721–737.
  • SHAPIRO B. K. et al. (1990): Precursors of Reading Delay: Neurodevelopmental Milestones, Pediatrics, 85, 416–420.
  • SOMMERS, R. K. (1988): Prediction of fine motor skills of children having language nd speech disorders. Perceptual and motor skills, 67 (1), 63-72.
  • SPALLER Á.–SPALLER K. (2006): Gyógypedagógiai ismeretek tára. Timp kiadó, Budapest.
  • STEIN, J.–WALSH, V. (1997): To see, but not to read: the magnocellular theory os dyslexia. Trends in Neuropscience, 20., 147–152.
  • TRAUNER D. et al. (2000): Neurological and MRI profiles of children with developmetnal language impairment. Devalopmental Medicine and Child Neurology, Vol. 42., Issue 7., 470–475.
  • VIHOLAINEN, H. et al. (2006): The early motor milestones in infancy and later toddler motor skills in toddlers: A structural equation model of motor development. Physical and Occupational Therapy in Pediatrics, 26 (1-2), 91–113.
  • WEBSTER, R. I. et al. (2005): Motor function at school age in children with preschool diagnosis of developmental language impairment. Journal of Pediatrics, Vol. 146., Issue 1., 80–85.

2012/2
Év: 2012
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2012 következő év

2012/1
2012/1

2012/2
2012/2

2012/3
2012/3

2012/4
2012/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05