2012
2012/3

tartalom:

Eset?-tanulmány: Halmozottan fogyatékos személyeket ellátó, bentlakásos intézetben élő személy kommunikációjának fejlesztése
Márián Anett



Absztrakt

A cikk egy esetbemutatáson keresztül azt igyekszik igazolni, hogy a komplex gyógypedagógiai fejlesztés minden életkorban fontos és lehetséges, a kommunikáció területén pedig nélkülözhetetlen, még a súlyosanhalmozottan fogyatékos személyeknél is.

Kulcsszavak: gyógypedagógiai fejlesztés, kommunikáció, értelmi fogyatékosság, beszéd


A cikk fõszereplője egy 31 éves férfi (a továbbiakban Ferencnek fogom hívni), aki kétéves kora óta él egy bentlakásos, súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket ellátó intézményben Budapesten. Ferencet Little-kórral (másképpen: Cerebral Palsy/CP/, újszülöttkori agysérülés) diagnosztizálták kétéves korában. Vezetõ tünete a spasztikus tetraplégia, amely mellett az értelmi képesség csökkent mûködése figyelhetõ meg. Anamnézise alapján 15 éves koráig kerekesszékes volt, majd állapota olyan súlyos mértékben romlott, hogy azóta kerekes ágyban fekszik, önálló közlekedésre nem képes. Lábai X alakú formát vesznek fel, kezei nagyjából derékszögben mozgathatóak. Mindkét kezén az elsõ három ujját tudja majdnem teljes értékûen használni. Bal keze ügyesebb. Ferenc általános testhelyzete a háton fekvés, de képes a hasára is fordulni: ilyenkor az alkarján támaszkodik. Intelligenciakvóciensét illetõen nincs adat. Utolsó gyógypedagógiai véleménye 2006-ból származik, SPAC/1 teszt alapján. Az SPAC/1 teszt alapján szeret és tud egyszerûen önmagától színezni, rajzolni, másolni – testi adottságaihoz mérten. Vokális és kinezikai jelek alapján próbál kommunikálni: fordulással, bólogatással, arckifejezéssel, karmozgatással, mutogatással, valamint szituatívan hangos, halk artikulálatlan hangokkal jelez. A környezetében és a saját személyében történt változásokat (pl. fáj valamije, éhes, kérni szeretne valamit stb.) önként, nagy erõkkel jelzi. Jól érti és érzi a környezete eseményeit, érzelmeit, és azt is jól megérti, hogyha kérnek tõle vagy közölnek vele valamit. Négy évvel ezelõtt rövid ideig (fél évig) tanult képes kommunikációt, a szóbeli közléseket egyszerû, egyértelmû kézjelekkel támogatták (pl. "Nézd meg!" kifejezés=szemre mutatás, majd a tárgyra).

2011 júliusának első hetében ismertem meg Ferencet, aki ekkor hallókészüléket viselt. Július végén kezdett el a szabadidõs foglalkozásaimon részt venni, amikor is felfigyeltem arra, hogy nagyon szereti a zenét, utánozza a cselekvéseket és színeket is tökéletesen egyeztet. Ezután egyéni fejlesztés keretein belül már délután is foglalkoztam vele. Egy ún. harmopicolo nevû hangszeren sikerült egy általam készített színkotta segítségével egy hónap alatt megtanítani õt a "Boci, boci tarka" c. dal eljátszására – én mutatom neki a színeket, õ pedig lejátssza az adott hangot. A Fogyatékkal Élõk 2011. augusztus 27-i "Ki mit tud?" versenyén ezzel a teljesítményével második lett a "Zene" kategóriában. Azóta már egy zenei oktávon belül bármit le tud játszani (hogyha a színeket mutatják hozzá), és tudja, hogyha hibázik (mindig elneveti magát, és nemet int a fejével).

Szeptemberben került a szocioterápiás csoportomba a délelõtti foglalkoztatás keretein belül. Az artikulációs gyakorlatok révén azt vettem észre, hogy rövid a nyelvféke. A mondókázások alkalmával pedig feltûnt, hogy nagyon szívesen utánozza a mimikát is. Számomra ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Ferenc hallókészülék nélkül is jól hall. Több, hanglokalizációs feladat sikeres végrehajtása révén pedig meg is bizonyosodtam errõl. Végül úgy döntöttem, hogy a beszédfejlõdés szintjeinek elsajátítási sorrendjét figyelembe véve terveztem meg a fejlesztést (H ORVÁTH 1996; RADVÁNYI 2006). Eszerint elõször a magánhangzókat ismertettem meg vele bemutatással, hangoztatással, képi támogatással. A tanítást a magánhangzókkal kezdtem – mára az ’ö’ és ’ü’ kivételével mindegyiket felismeri (szájállás, valamint a hangokat ábrázoló képek alapján), és ki is mondja azokat.

Idén (2012) januárban sikerült anyagi forrásokat, idõt és szakmai támogatást szerezni a vezetõségtõl, így el tudtam vinni Ferencet audiológiai és orr-fül-gégészeti vizsgálatra. Felcsippentették a nyelvfékét és bizonyítottá vált az is, hogy nincs szüksége a hallókészülékre. A nyelvfék-beavatkozás után, 2012. február 6-án kezdtem el vele a mássalhangzók tanulását. Mára a ’b’, ’p’, ’m’, ’h’, ’n’ és ’k’ mássalhangzókat biztosan ejti. Jelenleg folyamatban van a ’g’ hang tanulása. A megtanult (és jelentésének megfelelõen használt) szavai mostanra: ’nem’, ’hó’, ’mi’, ’baba’, ’papa’, ’mama’, ’kék’. Idõnként még téveszti a hangokat: rendszerint a nehéz mássalhangzókat cseréli azokra, amelyeket könnyebben ki tud mondani, például: nem – ’bem’. Kérésre korrigálja. Az ajakhangokat cseréli fel legtöbbször, ezek a legegyszerûbbek produkció szempontjából a számára: ’b’, ’p’, ’m’. Az elsõ két megtanult szó: a ’baba’ és a ’mama’. Hogyha szeretné felhívni a figyelmemet, mert közölni és mutatni szeretne valamit, akkor ezt a két szót hangosan mondja és váltogatja. Egyelõre csak velem kommunikál e két szóval, de kérésre bárkinek kimondja. Hogyha meglátja e szavak képi formáját vagy jelképét, akkor is örömmel kiált fel. Nála a ’nem’ szó teljes mértékben a szituációkhoz, kérdésekhez illeszkedik: csak akkor használja, ha tényleg nem szeretne valamit.

Úgy gondolom, Ferenc (életkorát és lehetõségeit figyelembe véve) óriási eredményeket ért el rövid idõ alatt. További terveim között szerepel, hogy képességeinek megfelelõen bõvítsem aktív szókincsét. Legfõbb célom, hogy kommunikációja sokkal érthetõbbé váljon környezete és társai számára. Mindezzel jobb szociális beilleszkedését, saját éntudatának fejlõdését szeretném elősegíteni: hogy érezhesse, igenis hatással van a világra, amelyben él.

Két jól értő, beszélő, szintén mozgássérült szobatársa van, akik nagyon örülnek annak, hogy Ferenc már szavakat mond. Beszélgetni akarnak vele (amit eddig nem tudtak), és egyre több közös programot szeretnének szervezni. Csodálatos dolog látni azt az örömöt, amit az ad számukra, hogy egyre többet értenek egymásból.

Irodalom
  • HORVÁTH M. SZ. (1996): Neurofoniátria. A beszédfejlődés és a beszéd zavarai. Animal Med Kft., Budapest.
  • RADVÁNYI K. (2006): A kommunikáció és a beszéd fejlesztése az értelmileg akadályozott gyermekeknél. In VARGA I. (szerk.): Speciális didaktika I. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, Szeged. 28–69.
A tanításban gyakorlati segítséget nyújtottak még az alábbi könyvek
  • BITTERA T.–JUHÁSZ Á. (2002): A megkésett beszédfejlődés terápiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
  • GÓSY M. (2006): GMP-diagnosztika. A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamatának vizsgálata, fejlesztési javaslatok. NIKOL Kkt., Budapest.

2012/3
Év: 2012
Szám: 3
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2012 következő év

2012/1
2012/1

2012/2
2012/2

2012/3
2012/3

2012/4
2012/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05