2013
2013/1

tartalom:

TROG-H: új sztenderdizált módszer a nyelvtani megértés fejlődésének vizsgálatára
Lukács Ágnes – Győri Miklós – Rózsa Sándor



Absztrakt

Cikkünkben a nyelvtani fejlődés vizsgálatának egy újonnan adaptált sztenderdizált, egyszerű mérőeljárását szeretnénk bemutatni. A TROG-H (Test for Reception of Grammar-Hungarian; Nyelvtani Szerkezetek Megértése Teszt) a nyelvtani megértést vizsgálja, 72 tétellel. A résztvevőnek minden feladat esetében 4 kép közül kell választania azt az egyet, amelyik megfelel az elhangzott frázisnak vagy mondatnak. Ez az első magyar nyelvi teszt, amely tág életkori tartományban (3–14 éves korig, összesen 1476 gyerektől) tartalmaz reprezentatív mintán gyűjtött normatív adatokat. Reményeink és előzetes tapasztalataink szerint széles körben alkalmazható a nyelv és kommunikáció fejlődési zavarai, így a specifikus nyelvfejlődési zavar, a hallássérülés, értelmi sérülés, autizmus spektrum zavarok és a cerebrális parézis vizsgálatában, de a felnőttkori afázia nyelvi megértési képességeinek vizsgálatára is használható.

Kulcsszavak: nyelvtan, fejlődési zavarok, megértési képességek


Cikkünkben a nyelvtani fejlődés vizsgálatának egy újonnan adaptált sztenderdizált, egyszerú mérőeljárását szeretnénk bemutatni. Közleményünk – az autizmus spektrum zavarok bekezdés kivételével – a TROG magyar nyelvú kézikönyvébõl átvett részeket tartalmaz, beleértve az ábrákat és a grafikonokat is. (BISHOP, D.V.M. (2012): TROG – Test for Reception of Grammar. Kézikönyv. OS Hungary Tesztfejlesztő Kft. A hazai pszichometriai eredmények részletes bemutatás a kézikönyvben található: LUKÁCS Á.– GYŐRI M.–RÓZSA S. (2012): A TROG pszichometriai jellemzőinek magyar vizsgálata, a normák kialakítása. In BISHOP, D.V.M. (2012): TROG – Test for Reception of Grammar. Kézikönyv. OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) A TROG-H (Test for Reception of Grammar-Hungarian; Nyelvtani Szerkezetek Megértése Teszt) a nyelvtani megértést vizsgálja. A TROG Dorothy Bishop által összeállított és sztenderdizált eredeti angol nyelvű változata 1983-ban jelent meg. A mérőeszközzel végzett első magyar vizsgálatokat Dorothy Bishop útmutatásaival 2002-ben kezdtük meg. Az elmúlt évek során közel 1500 gyereket vizsgáltunk a teszttel; e nagy minta alapján készítettük el a TROG hazai normáit 3 éves kortól egészen 14 éves korig. (A TROG-ot népszerűségének és kiváló klinikai alkalmazhatóságának köszönhetően már több nyelvre is adaptálták (pl. svéd, olasz, dán), újabb változatát (TROG-2) és elektronikusan felvehetõ formáját (TROG-E) is kidolgozták. Bár a TROG-2 minden tétele újrarajzolt, az elméleti koncepció lényegében nem változott. Az új verzióban a feladatsorokat néhány új blokkal nehezítették, néhány könnyebben teljesíthetõt pedig elhagytak, a szókincskártyákat lecserélték képekre és a feladatokban szereplõ személyek és állatok viszonyát kifejezõ igéket általánosították, hogy a jelnyelvhasználók számára is egyértelmûen kifejezhetõ legyen.)

A TROG adaptációja régóta fennálló hiányt pótol: ez az elsõ magyar nyelvû, nyelvtani fejlõdést vizsgáló teszt, amely reprezentatív életkori normákkal rendelkezik és emellett jogtiszta. A magyar nyelvi fejlõdés vizsgálatában legalább két területen nehézséget okoz a sztenderdizált tesztek hiánya: 1.) ilyen tesztek nélkül nehéz megbízható képet kapni a tipikus nyelvi fejlõdés fõbb állomásairól, arról, hogy milyen életkorban milyen szerkezetek jelentenek problémát a gyerekeknek, milyen eltéréseket figyelhetünk meg ebben más nyelvekhez képest. Ennek az elméleti érdekességen kívül a gyakorlati jelentõsége is nagy lehet, például az iskolaérettség vizsgálatában, vagy a gyerekeknek szóló (például tankönyvi) nyelvezet kialakításában. 2.) A nyelvi és kommunikációs fejlõdés zavarainak megfelelõ diagnózisához elengedhetetlen a reprezentatív mintán sztenderdizált, életkori normákkal rendelkezõ tesztek használata. Az elméletileg motivált, specifikus funkciókat vizsgáló és részletes tesztek nemcsak a pontos diagnózisban, hanem a célzott és sikeres fejlesztésben is nagyon fontosak.

A magyar nyelvfejlõdés vizsgálatában eddig nem állt sztenderdizált nyelvi teszt a gyakorló szakemberek rendelkezésére, pedig a vizsgálataink során velünk együtt dolgozó logopédusok támogatásából és a TROG-H iránti lelkesedésébõl kiderült, hogy az ilyen tesztek jelentõsen segítenék a munkájukat. A TROG-H a nyelvtani tudás szintjének felmérésére szolgáló általános tesztként a diagnózis támogatásán túl lehetõvé teszi a különbözõ fejlõdési zavarokkal élõ csoportok nyelvi profiljának összehasonlítását, a szorosabban vett nyelvi, illetve kommunikációs zavarok megkülönböztetését, valamint a magyarban a sérülésre leginkább érzékeny szerkezetek összehasonlítását más nyelvek hasonló szerkezeteivel. Reményeink szerint tehát a TROG-H a gyakorló szakembereknek segítséget nyújt a diagnózisban és fejlesztésben, és sztenderdizált tesztként támogatja nemcsak a nyelvfejlõdési zavar(ok) diagnózisát, de a tipikus nyelvfejlõdés vizsgálatát is. Elõzetes eredmények azt mutatják, hogy az afáziák és más olyan felnõttkori zavarok vizsgálatában is hasznosnak bizonyulhat, ahol a nyelvi képességek sérülnek.

A tesztfelvétel nagy részben az ELTE PPK, valamint a PPKE pszichológus hallgatóinak mûhelymunkája volt (Lukács Ágnes és Gyõri Miklós irányításával), de jelentõs mennyiségû adatot köszönhetünk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola logopédus hallgatóinak is, és Kas Bencének, aki az ottani hallgatók munkáját megszervezte. Köszönettel tartozunk minden óvodának és iskolának, és az ott dolgozó pedagógusoknak, akik lehetõvé tették és segítették intézményükben a tesztelést. Az afáziás adatokat Mészáros Évának köszönhetjük.

Az adatok gyûjtésében és rendezésében az alábbi pályázatok keretében velünk dolgozó kutatási asszisztensek is segítséget nyújtottak: Morphological Deficits in Specific Language Impairment, A nyelv mentális reprezentációja, Nyelvi és emlékezeti funkciók kognitív neuropszichológiai vizsgálata, Kognitív és idegrendszeri plaszticitás, az ELTE Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE Kutatóegyetemi pályázata.

A teszt előnye, hogy tág életkori tartományban használható (4–12 éves korig), és afáziás (vagy más nyelvi nehézségekkel is járó zavart mutató) felnõttek vizsgálatára is alkalmas. A résztvevõnek minden feladat esetében 4 kép közül rámutatással kell választania azt az egyet, amelyik megfelel az elhangzott frázisnak vagy mondatnak, vagyis nem igényel a vizsgálati személytõl expresszív nyelvi viselkedést, vagyis beszédet. A tesztképek határozott körvonalakkal rendelkeznek és élénk színûek. A kidolgozás során fontos cél volt a vizuálisan nehezen megkülönböztethetõ vagy felismerhetõ képek kizárása. A tesztmondatok korlátozott, egyszerû szókincsre épülnek; így minimális annak az esélye, hogy valaki azért válaszol rosszul, mert nem ismeri az egyes szavak jelentését. Minden nyelvtani szerkezet megértésének vizsgálatához 4 olyan tétel tartozik, amelyekhez egyenként 4 válaszlehetõség társul. Ennek alapján 0,4% a valószínûsége annak, hogy a gyerek véletlenszerû mutogatással mind a 4 tételre helyesen válaszoljon. Ez azt jelenti, hogy a TROG valós képet tud adni az egyes szerkezetek megértésérõl, így nemcsak a megértés általános szintjének értékelésére használható, hanem rámutathat a személy számára külön nehézséget jelentõ specifikus területekre is. A hibamintázatok azonosítása jelezheti a megértés kudarcának okát is.

A teszt összeállításakor további szempontot jelentett az elterelõ ingerek (rossz válaszalternatívák) típusának kiválasztása. Egy többszörös választásos feladatban a teljesítményt nemcsak a tesztmondatok bonyolultsága befolyásolja, hanem az is számít, hogy milyen specifikus elterelõ elemek képezik részét annak a képsorozatnak, amibõl választani kell. Egy gyerek megértheti azt a mondatot, hogy "a kör a csillagban van" amikor a helyes választ jelentõ képen kívül még olyanok vannak, ahol a kör a csillag fölött, alatt és mellett van, de lehet, hogy rosszul válaszol ugyanerre a mondatra, ha az elterelõk között van olyan is, ahol egy csillag van egy körben és a szórend, valamint a ragok megértése kulcsfontosságúvá válik.

A nagyon gyengén teljesítõ gyerekek miatt Bishop fontosnak találta, hogy lexikális és nyelvtani elterelők is legyenek. A lexikális elterelő kép az egyik szó tartalma tekintetében tér el a tesztmondattól, míg a nyelvtani elterelő kép csak a nyelvtani szerkezetében, például egy toldalékban, funkciószóban, vagy szórendben különbözik attól. Például a TROG 31. tételénél (1. ábra) "A férfi kergeti a kutyát" esetében a 4. kép "A férfi simogatja a kutyát" és az 1. kép "A férfi kergeti a bevásárlókosarat" lexikális elterelők. A lexikális elterelők segítségével a hibamintázat alapján megállapíthatjuk, hogy a nyelvtani szerkezetek megértésével van-e specifikus nehézsége a gyereknek (ebben az esetben a vizsgálati személy a nyelvtani elterelõre mutatva hibázik), vagy általánosabb problémája van. Az a gyerek, aki nem figyel vagy nem emlékszik a tesztmondatra, vagy nem nézi végig alaposan a képeket, várhatóan sok lexikális hibát ejt. Az M blokkon túljutó gyerekek várhatóan már nem ejtenek túl sok lexikális hibát, ezért e pont után nincsenek lexikális elterelõk a tesztben. Innentől kezdve minden elterelõ elem nyelvtani, és minden elterelõ kép olyan helyzetet ábrázol, amelyet a célmondatban szereplõ szavak tartalmával le lehet írni, de más szórenddel vagy más nyelvtani szerkezettel.
 

A TROG magyar normáinak kialakítása

A TROG eredetileg az angol nyelvre kidolgozott nyelvfejlődési teszt, amely nyelvtani szerkezetek megértését vizsgálja az egyszerűektől a bonyolultak felé haladva. Miután Dorothy Bishop (1983), a TROG szerzõje nagylelkûen rendelkezésünkre bocsátotta a TROG-ot elõször a kutatásainkhoz, majd sztenderdizálás céljából is, azt találtuk, hogy a szerkezetek nagy részéhez könnyű magyar megfelelõt találni és elegendõ a fordítás, nincs szükség nyelvi adaptációra. Ugyanakkor a két nyelv közötti szerkezeti eltérések eredményeznek különbségeket is. Az M blokk az angolban az in és az on téri prepozíciókat vizsgálja, a magyar nyelv prepozíciók helyett a ragokkal (-ban és -on) jelöli ezeket a téri viszonyokat. A H blokkban (felcserélhető szereplőjű Alany-Ige-Tárgy szórendû mondatok) az angol gyerekeket a szórend és az igei szerkezet jellemzõi igazítják el, míg a magyarban elsősorban a fõnévi esetragok jelentik a kulcsot a szereplők azonosításához. Az eltérések ellenére a párhuzamos szerkezetek fejlõdése hasonló ívet mutat a két nyelvben, így a legtöbb esetben nem jelent problémát az angol szerkezetek átültetése a magyarra.

A magyar változatból az I és L blokkokat kihagytuk. Az I blokk az angolban a hímnemû/nõnemû személyes névmások megértését vizsgálja, a magyarban a névmások nem jelölnek nem szerinti különbségeket. Az L blokk az eredeti angolban felcserélhető szereplõjû passzív (szenvedő) szerkezeteket vizsgál, a magyarban a passzív szerkezetek használata ritkább, és az angol eredetiben használt igékbõl (kerget, tol) a magyarban nem képzünk passzív szerkezeteket, és a magyar passzív szerkezetekben általában nincs jelen a cselekvő ("A lány kergetve van a ló által" a magyarban sokkal kevésbé hangzik természetesen, mint az angol "The girl is chased by the horse"). A minta egy része esetében ezeket a passzív szerkezeteket aktív, Tárgy-Ige-Alany szórendű mondatokkal váltottuk fel, ezeken azonban a magyar gyerekek sokkal jobban teljesítettek, mint angol társaik a felcserélhető szereplõjû mondatokon (már 5 éves korban 85%, szemben az angol 5 évesek 50% körüli teljesítményével; az angolban a 85% körüli teljesítmény csak 8 éves korban jellemző). Ez azt mutatta, hogy az alternatív szerkezet a magyarban jóval kevésbé érzékeny az angol megfelelőjénél, és a fejlődési görbéje nem különbözik jelentősen a H blokkétól (felcserélhetõ szereplõjû Alany-Ige-Tárgy szórendű mondatok), ami a szerkezet kihagyása mellett szólt. Így a végsõ magyar változat összesen 18 blokkból, vagyis 18 x 4 = 72 tételbõl áll. A vizsgált szerkezeteket az 1. táblázat tartalmazza.

A vizsgálati személynek, mint említettük, minden tétel esetében 4 kép közül kell kiválasztania azt az egyet, amelyik megfelel a tesztfelvevõ által mondott kifejezésnek vagy mondatnak. Négy tétel alkot egy blokkot; mindegyik blokk egy adott szerkezet megértését vizsgálja. A tesztet általában a teljesített blokkok száma, nem pedig a helyesen megválaszolt egyedi tételek száma alapján értékeljük. Egy blokkot akkor tekintünk teljesítettnek, ha a gyerek mind a 4 tételre helyesen válaszolt. A blokkok nehézségi sorrendben követik egymást. A tesztfelvételt akkor kell abbahagyni, ha a személy 5 egymást követõ blokkot elhibáz. A tesztfelvétel kb. 10–20 percet vesz igénybe. A TROG segítségével a tesztfelvevõ megállapíthatja, hogy milyenek a vizsgálati személy megértési képességei a vele egykorúakhoz képest, és rámutathat a specifikus nehézséget jelentõ nyelvi szerkezetekre is.

Vizsgálati személyek

A mérőeszköz magyar adaptációs vizsgálatába összesen 1476 gyereket vontunk be. A gyerekek átlagéletkora 7,08 év (szórás: 2,73), a legfiatalabb gyerek 3 éves volt, míg a legidõsebb közel 14 éves. A különbözõ életkori övezetekbe esõ gyermekek nemek szerinti gyakoriságát a 2. táblázat szemlélteti.

A gyerekek egyharmada (34%) fővárosi, 45%-uk más városban, 21%-uk pedig községben él. Az édesanyák iskolai végzettsége tekintetében 8 általánost vagy kevesebb végzett 16%, szakmunkásképzõt végzett vagy érettségivel rendelkezett 48% és fõiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezett 36%. Az édesapák iskolai végzettsége megközelítõen hasonló mintázódást mutatott.

A fenti eloszlásokat összevethetjük a 2005-ös népszámlálás adataival (Mikrocenzus; KSH 2005), miszerint a 6–15 éves gyerekek körében az anyák legmagasabb iskolai végzettsége az alábbi eloszlást mutatja: 8 általános vagy kevesebb = 24%, szakmunkásképzõ vagy érettségi = 60%, fõiskola és egyetem = 16%. Láthatjuk, hogy a sztenderdizációs mintánkban a 8. általános és az annál alacsonyabb iskolai végzettségû, valamint a szakmunkásképzõ vagy érettségivel rendelkezõ anyák százalékos megoszlása alacsonyabb (16 vs. 24%, 48 vs. 60%), míg a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya magasabb (36 vs. 16%).

A szociodemográfiai jellemzõk és a TROG-H teljesítmény összefüggését a 3. táblázatban szemléltetjük. Láthatjuk, hogy a TROG-H tesztben elért eredménnyel a legszorosabb, ugyanakkor alacsony együttjárást az anya iskolai végzettsége, és a lakás szobáinak száma adta.

A brit sztenderdizációs mintán végzett elemzésekhez hasonlóan mi is megvizsgáltuk, hogy az elvárt reprezentatív minta százalékos arányaitól eltérõ iskolai végzettség mennyire befolyásolhatja a hazai normákat. A kapott eredményeink szerint megállapítható, hogy bár a szülõk iskolai végzettsége hatással van a TROG-ban elért teljesítményre, ez a tényezõ nem befolyásolta számottevõen a hazai normákat.

A nyelvi szerkezetek megértésének fejlődése a magyarban

Az adatgyűjtésnél az eredeti TROG sztenderdizációs minta életkori övezeteit tekintettük kiindulópontnak (2. táblázat), így igyekeztünk minden életkori övezetbe a normaképzéshez megfelelő számú gyereket gyûjteni. A 2. és 3. ábrák a TROG-H-ban nyújtott teljesítmény változását mutatják az életkor függvényében (itt csak éves felbontásban). Mindkettõrõl az olvasható le, hogy a TROG-H a tipikus fejlõdésû populációban 11 éves korig érzékeny a nyelvtani fejlõdésre, ezután 13 éves korig az átlagos teljesítmény nem javul annak ellenére, hogy még itt sem nem éri el a maximumot. A tételek szerinti elemzés magasabb teljesítményszintet mutat (annak megfelelõen, hogy egy blokk teljesítéséhez a hozzá tartozó 4 tétel mindegyikére helyesen kell válaszolni, ami szigorúbb kritérium).

A 2. ábra a blokkonkénti átlagos teljesítményeket mutatja életkori övezetenként. Ebbõl kiderül, hogy az utolsó blokk (T, Középre beágyazott mellékmondat, X-alany) teljesítése, vagyis az olyan középre beágyazott mellékmondatokat tartalmazó szerkezetek megértése, ahol a fõmondati fej funkciója eltér a mellékmondat alanyi funkciójától, még a 13 éveseknek is nehézséget okoz. Ezen kívül még az M (-ban és -on) és N (Középre beágyazott mellékmondat, alany-alany), valamint a P (fölött és alatt) és R (jobbra beágyazott mellékmondat, alany-X) blokkokban hibáznak alkalmanként az idõsebb korcsoportok tagjai. Ez a mintázat 7 éves kortól kezdõdõen jellemzõ. Úgy tűnik tehát, hogy a vonatkozó mellékmondatokat tartalmazó szerkezetek mellett a téri kifejezéseket tartalmazó mondatok megértése a legnehezebb. A 7 évesnél fiatalabbaknál a szerkezetek az E blokktól kezdődően fokozatosan nehezednek, de a fenti blokkok itt is nagyobb nehézséget jelentenek. Ebben a korcsoportban a fenti blokkok mellett problémát jelent a J (egyes/többes számú fõnévrag) és a K (középfok/felsőfok) blokk, a náluk is kisebbeknél pedig a H (felcserélhetõ szereplõjû mondatok), és alkalmanként a G (egyes/ többes számú személyes névmás) és F (háromelemû kombinációk) blokkok teljesítése is.

Az életkori övezetek és a teljesített blokkok lineáris funkciójának vizsgálata kiváló illeszkedést jelzett (F = 2065,0; p < 0,001), a 2 változó közötti korreláció mértéke pedig 0,76 volt. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a TROG-H-ban elért teljesítmény értékelésére a hazánkban is gyakran alkalmazott percentilis-értékeket, valamint az intelligenciamérésnél használatos sztenderd pontszámokat alkalmaztuk; ezeket az adatokat a kézikönyv tartalmazza, a mérõeszköz megbízhatóságára vonatkozó adatokkal együtt.

A TROG-H alkalmazhatóságának hazai tapasztalatai különbözõ klinikai csoportokban

Nyelvi képességek vizsgálata Williams-szindrómával élõ gyerekeknél a TROG használatával

A Williams-szindróma (WSz) genetikai sérülésen alapuló ritka (1/25000 élveszületés) neurokognitív fejlõdési zavar, amelyet a 7. kromoszóma hosszú karján bekövetkezõ mikrodeléció okoz (FRANGISKAKIS és mtsai 1996; KORENBERG és mtsai 2000). A szindróma fizikai és orvosi velejárói a következõk: jellegzetes arcberendezés, ízületi bántalmak, emésztési-, szív- és érrendszeri problémák, gyerekkori hiperkalcémia és a szívbõl vezetõ fõverõér szûkülete (WILLIAMS–BARRAT-BOYES–LOWE 1961; BEUREN 1972). A genetikai sérülés az értelmi képességeket is érinti: a Williams-szindróma enyhe-középsúlyos intellektuális képességzavart von maga után, ezen belül azonban a megismerõképességek eltérõ mértékben érintettek, és a szindrómára jellemzõ mintázatot mutatnak (pl. BELLUGI–LICHTENBERGER–JONES–LAI 2000). A problémamegoldás és tervezés súlyos zavart szenved, nagyfokú elmaradást mutatnak a téri emlékezeti, tanulási és konstrukciós képességek: új környéken egyedül képtelenek tájékozódni, a gyakran bejárt rövid útvonalakat is nehezen tanulják meg, rosszul rajzolnak és egyszerû mintázatokat sem tudnak pontosan lemásolni. Emellett a nyelvi képességeik a többi képességhez és más intellektuális képességzavarban szenvedõ csoportok nyelvi képességeihez mérten viszonylag jók.

A Williams-szindrómával élõk (WSz) nyelvi képességeivel kapcsolatban jelentõs vita bontakozott ki a szakirodalomban. A korai kutatások amellett érveltek, hogy a nyelv (pl. BELLUGI és mtsai 1988), vagy specifikusabban a nyelvtan (CLAHSEN–ALMAZAN 1998; CLAHSEN–TEMPLE 2003) szelektíven érintetlen marad a Williams-szindrómában az értelmi sérülés ellenére: ez fontos érv amellett, hogy a nyelvi képesség független más megismerõképességektõl. A vizsgálatok nagy része azonban ma már azt mutatja, hogy a WSz nyelvi teljesítménye azért elmarad a mentális kor alapján elvárhatótól, és a nyelvelsajátítás menete is atipikus lehet (VOLTERRA–CAPRICI–PEZZINI–SABBADINI–VICARI 1996; KARMILOFF-SMITH és mtsai 1997, 1998; THOMAS–KARMILOFF-SMITH 2002).

A TROG-ot számos tipikus és atipikus csoportokra irányuló nyelvfejlõdési vizsgálat alkalmazza a nyelvtani képességek általános mérõeszközeként és szûrõtesztként, illesztési mutatóként vagy akár speciális kísérleti célokra is. A WSz nyelvi vizsgálataiban is gyakran használják, bár az eredmények és a konklúziók nagy változatosságot mutatnak. Bellugi és mtsai elsõ eredményei (BELLUGI–MARKS–BIHRLE–SABO 1988; BELLUGI–BIHRLE–JERRIGAN–DOHERTY 1990; BELLUGI–WANG–JERRIGAN 1994) a jó nyelvi képességeket hangsúlyozták: az általuk vizsgált 6 WSz személy számára (szemben a fiatalabb tipikus fejlõdésû gyerekekkel és a Down-szindrómával élõkkel) nem jelentett nehézséget a bonyolultabb szerkezetek közé tartozó felcserélhetõ szereplõjû passzív mondatok megértése. Mervis és mtsai (1999) egy nagyobb vizsgálat (77 WSz személy) adatai alapján amellett érvelnek, hogy a nyelvtani megértés viszonylag jó, de nem érintetlen Williams-szindrómában. Ebben a mintában a WSz személyek 56%-a az életkorának megfelelõ normális tartományon belül teljesített, de a vonatkozó mellékmondatok (központi és jobbra beágyazás esetén is) megértése (központi és jobbra beágyazás esetén is) problémát jelentett. Karmiloff-Smith és mtsai (1997) egy másik mutatót használva 18 WSz személyt (8–34 éves, átlagéletkor: 18 év) teszteltek a TROG-gal: eredményeik szerint a WSz személyek átlagos tesztkora 6 év 7 hónap volt, ami sokkal alacsonyabb a szókincsszintjük alapján várhatónál. Ez a vizsgálat is megerõsítette, hogy a központi beágyazás a legnehezebb szerkezet, és a kvalitatív elemzés azt is megmutatta, hogy a WSz személyek inkább nyelvtani, nem pedig lexikális hibákat ejtettek, ami a nyelvtan érintetlensége ellen szól a WSz személyeknél. Az olasz anyanyelvû WSz személyek nyelvi teljesítményének vizsgálata során Volterra és mtsai (1996) is azt találták a TROGban, hogy a teljesítmény elmarad az életkor alapján várhatótól; az olasz verzióban a legtöbb hibát a prepozíciók és a névmások nem szerinti megkülönböztetésének megértését tesztelõ és a felcserélhetõ szereplõket tartalmazó blokkokban ejtették.

Jelentõs egyéni különbségek lehetnek a WSz nyelvtani képességeiben (ahogy más képességek terén is). Clahsen és Almazan (1998) is elemezték a vizsgálataikban 4 WSz személy TROG eredményeit, és 2 személynél hibátlan teljesítményt találtak, a másik 2 gyermek pedig a középfok/felsőfok (K), illetve a fölött és alatt (P) megértését tesztelõ blokkokban hibázott. Phillips, Jarrold, Baddeley és Karmiloff-Smith (2004) 32 WSz személy TROG teljesítményét (8:3–38:1 éves, átlagéletkor: 21:5 év) hasonlították egyrészt egy enyhe tanulási nehézségekkel küzdõ csoporthoz, másrészt tipikus fejlõdésû gyerekekhez. Ezzel az összehasonlítással az volt a céljuk, hogy megvizsgálják, vajon a WSz személyek gyengébb teljesítménye a téri elemeken mutatott speciális nehézségnek köszönhetõ-e (szerintük ide tartoznak a következõ blokkok: M (in és on), P (fölött és alatt), és K (hosszabb, nagyobb, magasabb, mint). A csoportokat szorosan illesztették a TROG-ban ejtett összes hiba száma szerint, a 3 csoport azonban eltérõ blokkokban hibázott. A WSz személyek a másik 2 csoporthoz képest jóval többet hibáztak a téri blokkokban (K, M és P), míg a másik 2 csoportnál kevesebb hibát ejtettek az S blokkban (sem X, sem Y szerkezet).

A Williams-szindróma átfogó kognitív vizsgálatának keretében (lásd LUKÁCS 2005; LUKÁCS–PLÉH–RACSMÁNY 2004, 2005, 2007; RACSMÁNY–LUKÁCS–PLÉH 2002, 2008) és megfelelő magyar tesztek hiányában fontosnak tartottuk, hogy ezt a csoportot megvizsgáljuk egy olyan teszttel, amit különbözõ nyelveken használtak már, ezáltal kiderülhet, hogy a magyarban – egy az angoltól szerkezetileg ennyire eltérõ nyelvben – ugyanazok a konstrukciók okoznak-e problémát a WSz nyelvtani teljesítményében. Az alábbiakban 19 Williams-szindrómával élõ személy (8–22 éves, átlagéletkor: 15,4 év) eredményei alapján mutatjuk be, hogy a magyar adatok hogyan illeszkednek a fenti képbe, és mit árulnak el a WSz nyelvi képességeirõl. A 5. és 6. ábrán az látható, hogy a 19 fõ eredményei hogyan helyezkednek el az életkori normákhoz képest. A vonalak a sztenderdizációs minta életkori átlagától való 1,5 szórásnyi eltérést mutatják, pozitív és negatív irányban. A 19 WSz személybõl a helyesen megválaszolt tételek száma (5. ábra) alapján 14, a teljesített blokkok száma (6. ábra) alapján 16 személy az így meghatározott övezeten kívül esik, vagy annak az alsó határán helyezkedik el. Ez önmagában jelzi, hogy Williams-szindrómában a nyelvi képességek is sérültek, és a nyelvi teljesítmény messze elmarad az életkor alapján várhatótól, ami a teljesített blokkoknak megfelelõen átlagosan 6,5 év (a normacsoport 15,4 éves átlagéletkorával szemben).


Nyelvtani megértés a specifikus nyelvfejlõdési zavarban a TROGH teljesítmény alapján

A TROG-ot a nemzetközi gyakorlatban leggyakrabban a nyelvi fejlõdés zavarainak vizsgálatára használják. A nyelvi fejlõdés speciális zavarában a központi deficit a nyelvi vagy nyelvtani tartományban jelentkezik. A specifikus nyelvfejlődési zavarral élő (SNYZ, az angol szakirodalomban specific language impairment, SLI) gyerekek a tipikus fejlődésre jellemző tempónál lassabban, és más minőségben sajátítják el az anyanyelvüket: 2–3 éves korban mondják ki az elsõ szavakat, így a szószerkezetek, mondatok használata még többet késik. A nyelvi zavar annak ellenére jelentkezik, hogy átlagos beszédkörnyezetben nevelkednek, érzékszerveik épek, értelmi képességük legalább átlagos, és neurológiai károsodás, pszichiátriai vagy szociális zavarok sem mutathatók ki náluk. A beszédhangokat rendszerint a normálistól eltérõen ejtik, így beszédük sokáig csak az ismerõsök számára érthetõ. Általában még iskoláskorban is egyszerû, gyakran nyelvtanilag hibás mondatokban beszélnek, szókincsük is kisebb, és a beszélt nyelv zavarához gyakran olvasási és írási problémák is társulnak. Mi a specifikus nyelvfejlõdési zavar vizsgálatában a TROG-H-t az elõzetes sztenderdizálási eredmények alapján szûrõtesztként alkalmaztuk, és így 79 olyan óvodás- és iskoláskorú nyelvi zavart mutató gyerek eredményeit mutatjuk be (átlagéletkor: 7,75 év), akik megfelelnek a specifikus nyelvfejlõdési zavar diagnózisában a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott kritériumoknak, vagyis a fenti kizáró kritériumokon túl 4 nyelvi teszt közül legalább kettõn minimum 1,5 szórásnyival elmarad a teljesítményük az életkori átlagtól. A tesztek a TROG-H mellett a következõk: a Peabody Képes Szókincsteszt (Peabody Picture Vocabulary Test; magyar változat CSÁNYI 1974) (A PPVT magyar változata (CSÁNYI 1974) nem használható ilyen módon, mert nem volt engedély a jogtulajdonostól a magyar adaptációra, nem rendelkezik megfelelő magyar standardokkal, és nem történt meg a teszt magyar adaptációja sem: a szólista az első angol verzió egyszerű fordítása, az elterelő képek megfelelő adaptációja nélkül.), a verbális rövidtávú emlékezeti terjedelmet mérõ Álszóismétlési teszt (RACSMÁNY–LUKÁCS–NÉMETH–PLÉH 2005) és a szerkezeti bonyolultságukban különböző mondatok ismétlését vizsgáló Magyar Mondatutánmondási Teszt (MAMUT; KAS–LUKÁCS [elõkészületben]). Kizáró körülmény volt a Raven Színes Progresszív Mátrixok (CPM; RAVEN–COURT–RAVEN 1987) nem-verbális intelligenciatesztben elért 85 IQ-pont alatti teljesítmény, vagy halláscsökkenésre, neurológiai problémára utaló adat.

Az SNYZ csoport jelentős elmaradást mutatott a teljesített blokkok számának megfelelõ életkor alapján. A csoport 7,75 éves átlagéletkorához képest a teljesített TROG-H blokkok számának megfelelõen kalkulált átlagéletkor 5,79 év. A nyelvi zavart mutató csoportot kettébontottuk, a fiatalabb csoportba az 5–7 éves gyerekek kerültek, az idõsebbek életkora 7–12 év volt. Az idõsebb csoportban (40 gyerek) jelentõsebb volt az elmaradás, az átlagéletkoruk 10,0 év, míg a teljesített TROG-H blokkok alapján számolt életkoruk 6,0 év volt; a fiatalabb csoport átlagéletkora 5,83 év, és a teljesített TROG-H blokkoknak megfelelõ átlagéletkoruk 5,23 év volt. Az 7. és 8. ábrák azt mutatják, hogy a nyelvi zavart mutató gyerekek TROG-H teljesítményei hogyan helyezkednek el az életkori normákhoz képest (a vonalak a fenti ábrákhoz hasonlóan itt is az átlagtól való 1,5 szórásnyi eltérést jelzik pozitív és negatív irányban is). A teljesített blokkok és a helyesen megválaszolt feladatok alapján is látható, hogy a gyerekek körülbelül fele a normál övezeten kívül vagy annak alsó határán helyezkedik el. Itt is feltûnik az a tendencia, hogy az alulteljesítők aránya nagyobb az idõsebb SNYZ gyerekek körében. Csak egy longitudinális vizsgálat tudná eldönteni, hogy a minta sajátosságainak tudható-e be, vagy a nyelvi zavar általános jellemzője, hogy az életkor elõrehaladtával nõ a lemaradás a tipikus fejlődéshez képest. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy az SNYZ gyerekek másik felének teljesítménye a normál övezetbe esett, ami azt jelzi, hogy náluk a kiválasztás nem a TROG-H teljesítményen, hanem a másik 2 nyelvi teszt eredményén alapult. Ez összhangban van azzal az általános megfigyeléssel, hogy a specifikus nyelvfejlõdési zavar nem egységes tünetegyüttes. A TROG-H használata tehát azontúl, hogy a gyerekek egy jelentõs részénél rámutat a nyelvi zavar meglétére, más tesztekkel együtt alkalmazva lehetõvé teszi az egyes altípusok elkülönítését, így a pontosabb diagnózist és fejlesztést is.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy Williams-szindrómával élõk, valamint a nyelvi zavart mutató gyerekek nyelvi teljesítményprofilja atipikus-e, vagy követi a tipikus fejlõdésre jellemzõ mintázatot. A 9. ábrán látható a WSz csoport, a fiatalabb és az idõsebb SNYZ csoport teljesítménye, és a fiatalabb életkori csoportnak megfelelõ tipikus fejlõdésmenetû csoport teljesítménye. Az SNYZ és a WSz csoport teljesítménymintázatát megvizsgálva mindössze 2 ponton találtunk jelentõs eltérést: az idõsebb SNYZ csoport számára a K blokk (felcserélhetõ szereplõjû Alany-Ige-Tárgy szórendû egyszerû mondatok) megértése már könnyebb, mint akár a fiatalabb SNYZ, akár a WSz csoportban, illetve a WSz csoport számára a két SNYZ csoport mintázatához képest viszonylag nehéz az O blokk (X, de nem Y) szerkezetének megértése. Úgy tûnik, a blokkok relatív nehézsége mindhárom csoportban követi a tipikus fejlõdésre jellemzõ mintázatot. Ez alapján azt feltételezhetjük, hogy bár a nyelvi fejlõdés elmaradásának különbözõ okai lehetnek, a nehézséget jelentõ szerkezetek ugyanazok, és megfelelnek azoknak, amik a tipikus fejlõdésben is késõbb kerülnek be a megértett szerkezetek sorába.

Ezek az eredmények fontosak a nyelv és a megismerõképességek függetlenségét érintõ elméleti vitában is. A nyelv, vagy specifikusabban a nyelvtan függetlenségét hirdetõk szerint a Williams-szindrómában a megismerõképességek általános zavara (értelmi sérülés) mellett meglepõen jó nyelvi képességekkel találkozunk, specifikus nyelvfejlõdési zavarban pedig elvileg fordított mintázat figyelhetõ meg: a nyelvi képességek sérülnek, miközben a megismerés többi része érintetlen. Ha ez a kettõs disszociáció valóban fennáll, ez fontos érv amellett, hogy a nyelv független a megismerés többi részétõl, és a nyelvi elsajátító- és feldolgozó-mechanizmusok csak a nyelv tartományán használt mûködési módok. Eredményeink azonban nem mutatják ezt a kettõs disszociációt: a WSz és SNYZ nyelvtani képességeit vizsgálva a TROG-H tesztben nem találtunk bizonyítékot a WSz személyeknél a nyelvtan szelektív érintetlenségére, és arra sem, hogy a 2 fejlõdési zavar nyelvi profilja jelentõs eltérést mutatna. A magyar WSz személyek vizsgálata részben más nyelveken végzett vizsgálatokhoz hasonló eredményeket hozott: a téri feladatok nehezebbnek bizonyultak a WSz személyek számára, de nem pusztán ezek miatt volt a WSz teljesítménye összességében gyengébb. A felcserélhetõ szereplõjû, valamint a beágyazott mellékmondatot tartalmazó szerkezetek is gyengébb teljesítményt eredményeztek csakúgy, mint a specifikus nyelvfejlõdési zavarban. A téri elemeket tartalmazó szerkezetek összességében mindkét csoportnak nehézséget okoztak, a középfok/felsõfok megértésével együtt; ezek a tipikus fejlõdésû gyerekek körében is a késõbb elsajátított szerkezetek közé tartoztak, így lehet, hogy nem(csak) a téri képességek deficitje magyarázhatja a gyengébb teljesítményt, hanem ezeknek a viszonyoknak a fogalmi és nyelvi leképezése is problémát jelenthet.

A TROG-H az autizmus spektrum zavarok vizsgálatában

Nem feltétlenül magától értetõdõ, de a receptív nyelvtani kompetencia vizsgálata mind a diagnosztikus és fejlesztõ munkában, mind pedig az alapkutatás területén igen fontos az autizmus spektrum zavarok kapcsán is. Amint az ma már széles körben ismert, az autizmus spektrum zavarok meghatározásának alapja minõségi fejlõdési zavar a komplex viselkedések három aspektusában: (1) a kölcsönös társas viselkedések, (2) a kölcsönös kommunikatív viselkedések, valamint (3) az érdeklõdés és a tevékenység adaptív, rugalmas szervezõdésének területén. A reciprok kommunikatív viselkedések zavara mind a nyelvi, mind a nem nyelvi kommunikációban jelentkezik, igen változatos formában. A zavar megnyilvánulása akkor különösen markáns, amikor olyan komplex kommunikációs viselkedésekrõl van szó, amelyek a másik szempontjának, belsõ állapotainak rugalmas figyelembe vételét igénylik. A kommunikációs viselkedések zavara megnyilvánul mind a személy saját aktív kommunikatív viselkedéseiben (esetenként ezek teljes hiányaként), mind pedig mások kommunikatív viselkedéseinek értelmezésében.

A fenti definíció értelmében tehát a nyelvi sérülések, pontosabban a nyelv formális aspektusainak sérülései nem tartoznak az autizmus spektrum zavarok lényegéhez. (Formális aspektusokon a nyelv mint kombinatorikus szimbólumrendszer nem szükségszerûen kommunikatív használatának alapjait képezõ tudást értjük: a fonetikai-fonológiai, lexikai és grammatikai-szintaktikai tudást. Ezek együttesen lehetõvé teszik jelentésteli és formailag adekvát kijelentések létrehozását és megértését, de nem involválják a megfelelõ pragmatikai és kommunikációs kompetenciát.) Ugyanakkor az autizmus spektrum változatossága a nyelvi, s szorosabban a grammatikai kompetenciában is jelentkezik. A klinikai kép így a nyelvtani képességek igen súlyosan sérülésétõl (esetenként teljes hiányától) az ép, sõt akár kiemelkedõ nyelvi kompetenciáig variál. Az autizmus spektrum mennyiségileg, az esetszámot tekintve is fontos részhalmazában, az Asperger szindrómában diagnosztikusan is feltételezzük a formailag ép nyelvi képességeket, így az ép grammatikát is.

Ugyanakkor a nyelvi (nyelvtani) zavar és az autizmus spektrum zavar nem ritka együttjárása nem tûnik véletlennek: az autizmus genetika hátterének feltárására irányuló kutatások például több olyan gén szerepét is kimutatták, amelyek a specifikus nyelvfejlõdési zavar létrejöttében is szerepet kapnak (ld. pl. SOKOL–LAHIRI 2011; GYÕRI (megjelenés alatt)).

A nyelvtani megértés vizsgálata, így a hazai gyakorlatban a TROG-H alkalmazása, tehát éppen arra segíthet választ találni – például egy diagnosztikus folyamatban –, hogy a nyelvi kommunikáció tapasztalt zavara mennyiben a szorosabban vett nyelvi (nyelvtani) képesség, s mennyiben a kommunikatív képesség zavarából fakad. Kissé sarkítva, s differenciáldiagnosztikai példával illusztrálva: a receptív nyelvtan vizsgálata döntõ lehet annak megítélésében, hogy egy adott esetben autizmus spektrum zavarról, nyelvfejlõdési zavarról (specifikus nyelvfejlõdési zavarról), vagy a kettõ együttes jelenlétérõl van-e szó. A nyelvtani fejlõdés monitorozása pedig egyszerre támogatja a szisztematikus fejlesztési folyamatot s a diagnózis idõszakos megerõsítését/revízióját.

A fenti gyakorlati szempontok mellett érdemes utalni arra is, hogy az utóbbi mintegy másfél évtizedben az autizmus spektrum zavarok mélyebb megértésére irányuló alapkutatásokban is központi kérdés lett az autizmus spektrum zavarok és a nyelvfejlõdési zavarok viszonya. A rendelkezésre álló eredmények kifejezetten ellentmondásosak. A sztenderd receptív nyelvi teszteket alkalmazó, az autizmus sajátos nyelvi profilját azonosítani igyekvõ, nagy mintákon nyert adatokat átlagoló vizsgálatok (pl. JARROLD és mtsai 1997) a tipikusan fejlõdõkhöz hasonló nyelvi profilt tártak fel. Ugyanakkor például az expresszív grammatikát tekintve kimutatható, hogy az illesztett mintákhoz viszonyítva a spontán beszédben kevésbé komplex szerkezeteket alkalmaznak az érintett gyerekek. A produktív szintaxis indexe több vizsgálatban is alacsonyabbnak mutatkozott, mint az illesztett kontrollcsoportoknál (pl. EIGSTI és mtsai 2007). A hatás kimutatható akkor is, ha saját kijelentéseik hosszához viszonyítjuk azok szintaktikai komplexitását – azaz a produktív szintaxis indexe alacsonyabb lesz a kijelentések átlagos hossza alapján prediktálhatónál, ha a predikció alapjául a tipikus fejlõdésben megfigyelhetõ összefüggést vesszük (SCARBOROUGH és mtsai 1991).

Mások, például Kjelgaard és Tager-Flusberg (2001), a nyelvi profil alapján igyekeztek alcsoportokat azonosítani az autizmus spektrumon belül (ld. még TAGER-FLUSBERG–JOSEPH 2003). Két ilyen, általuk prototipikusnak vélt alcsoportot azonosítottak: egy olyat, ahol a nyelvi képességmintázat (fonológiai, lexikai és grammatikai tesztekkel vizsgálva) nem mutatott eltérést a tipikus fejlõdéstõl; s egy másikat, ahol a nyelvi profil minõségi, és a specifikus nyelvfejlõdési zavarhoz (SNYZ) hasonló sérülést mutatott. Ez az atipikus nyelvi profil jellegzetesen együtt járt a produktív morfológia területén mutatkozó nehézségekkel is. Az SNYZ gyerekekhez hasonlóan a sérült profilt mutató, autizmussal élõ, angol anyanyelvû gyerekek erõs tendenciát mutattak az egyszerû múlt idõt, illetve az egyes szám harmadik személyû, jelen idejû igealakot jelölõ morfémák elhagyására (TAGER-FLUSBERG–JOSEPH 2003). Hasonló eredményeket kaptak korábban, kisebb mintákon Bartolucci és mtsai (1980) és Tager-Flusberg (1989) is. A nyelvi képességek autizmus spektrum zavarokban megjelenõ mintázatainak részletesebb tárgyalásáért lásd: GYŐRI (előkészületben).

A TROG-H használata tehát lényeges elõrelépést hozhat az autizmus spektrum zavarokkal kapcsolatos diagnosztikus és nyelvi-kommunikációs fejlesztõ munkában, s ugyanakkor – részben a magyar nyelvnek az angoltól eltérõ sajátosságai miatt – érdekes adalékokkal szolgálhat az alapkutatások számára is. A részben Stefanik (2005) vizsgálatából származó adatainkat a TROG sztenderdizálás alatt álló magyar változatával nyertük, ezeket Takács Boglárka (2008) elemezte. Ezek szintén arra utalnak, hogy autizmusban a nyelvtani mintázatok minõségileg térnek el a tipikus fejlõdésben tapasztalhatóaktól (10. ábra) – különösen, mivel magasan funkcionáló (ép intellektusú, klinikai értelemben jó nyelvi képességeket mutató) gyerekektõl származtak. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk az eredmények általánosításában a viszonylag alacsony elemszám (n = 19), és a heurisztikus illesztés miatt (az átlagos életkorból kiindulva 9 éves tipikusan fejlõdõk adataival történt az összehasonlítás).

Eredményeink részben egybeesnek szakirodalmi adatokkal (pl. FAY–SCHULER 1980; TAGER-FLUSBERG és mtsai 2005). Angol nyelvû autizmussal élõ személyeknél sajátos grammatikai nehézségként említik meg a deiktikus aspektusokkal összefüggõ nyelvtani szerkezetek kezelését, mind a megértésben, mind a produkcióban. Saját vizsgálatunkban ilyenek a komparatív szerkezetek (K blokk), angol nyelvû, autizmussal élõ beszélõknél pedig az igeidõk (tense) koordinálása.

Egy másik korábbi kutatásunkban sikerrel alkalmaztuk a TROG-H akkor sztenderdizálás alatt álló változatát arra, hogy a tudatelméleti képesség és a nyelvtan – tipikus és atipikus fejlõdésben is sokat vizsgált – kapcsolatára gyûjtsünk adatokat (GYÕRI és mtsai 2007). A vizsgálatban 55 tipikusan fejlõdõ gyerek (27 fiú, 28 lány; átlag életkor: 4;4 év, terjedelem: 2;10 év – 6;6 év; szórás: 11,6 hónap); 16 autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerek (15 fiú és 1 lány, átlagos életkoruk 10;2 év (7;7 – 11;9 évesig), szórás: 15,1 hónap); és 22 különféle nyelvfejlõdési zavarral küzdõ gyerek (7 lány, 15 fiú, átlag életkor: 6;5 év, terjedelem: 5 –7;7év:, szórás: 8,4 hónap) vett részt.

Alább, a 4. táblázatban csak az autizmus spektrum zavarral élõ minta korrelációs eredményeit reprodukáljuk. A kapott korrelációs mintázat – ahogy az angol nyelvû gyerekekrõl közölt vizsgálatokban is (pl. DE VILLIERS 2000; TAGER-FLUSBERG 2000) – hasonló volt a tipikus gyerekektõl nyert eredményekhez, de – megint csak egybeesve a nemzetközi szakirodalommal – erõsebb pozitív korrelációkat mutatott a grammatikai és a verbális tudatelméleti fejlõdés között, mint tipikus gyerekeknél. A nyelvi zavarral küzdõ csoport ezzel szemben nem mutatott koherens összefüggés-mintázatot.

Autizmus spektrum zavarral élõ gyerekektõl nyert fenti eredményeink jól illusztrálják, hogy a TROG magyar változata is igen hasznos eszköznek bizonyulhat nem csak a diagnosztikus-fejlesztõ munkában, de az e zavarokkal járó nyelvi-kommunikációs-kognitív nehézségek mintázatainak finomabb feltárásában is.

A TROG az afáziák vizsgálatában

Mészáros Éva (elõkészületben) különbözõ típusú afáziák vizsgálatára használta a TROG-H-t, az alábbi adatokért neki tarozunk köszönettel. Az alábbi eredményekhez egyelõre nincsenek életkorban illesztett felnõtt adatok, annyi azonban látható, hogy a TROG több olyan szerkezetet is tartalmaz, amelyek érzékenyek a felnõttkori nyelvi sérülésre is. Mészáros 16 afáziával diagnosztizált személyt vizsgált, és eredményeit a következõképpen összegzi. A non-fluens afáziások közül 5 vizsgálati személy, akik a WAB (Western Aphasia Battery; Western Afázia teszt) szerint súlyos értészavart mutatnak (globális afázia), a TROG magyar változatának A, B, C, D, E, J, Q, S blokkjában jobban teljesített, mint az F, G, H, K, M, O, P és R blokkokban. A legalacsonyabb teljesítményt az N és T blokkoknál talált. Az az 5 non-fluens afáziás , akik a WAB szerint közepesen súlyos értészavart mutattak (Broca-afázia), általában jobban teljesített, de hibátlan teljesítményt csak az A blokkban talált; teljesítményük alacsony volt a H, K, M, O, P, R, S blokkokban. A leggyengébb teljesítményt náluk is az N és T blokkokban figyelhetjük meg. A fluens afáziások közül háromnak (2 transzkortikális szenzoros, 1 Wernickeafáziás) a teljesítménye a középsúlyos Broca-afáziásokéhoz volt hasonló. A legalacsonyabb teljesítményt õk is a T blokkban mutatták. A 3 anomikus személynek volt a legmagasabb a teljesítménye, de itt sem volt hibátlan. A H, K, M, P, Q blokkok mellett, hasonlóan a többi csoporthoz, a T blokk jelentette a legnagyobb nehézséget. Az egyes blokkok szerinti teljesítményprofilokat a 11. ábra mutatja.

Az atipikus fejlõdésû csoportok fenti eredményeihez hasonlóan itt is a beágyazás (N, R és T blokkok) és a téri viszonyokat leíró szerkezetek jelentenek nagy nehézséget (M és P blokkok); ahogy már láttuk, ezek a szerkezetek a legnehezebbek a tipikus fejlõdésben is. Afáziában ezek mellett nehézséget jelenthet még a K blokk (középfok/felsõfok) és az O blokk (X, de nem Y) megértése is. Érdemes megfigyelni, hogy a többi blokkon is csak az anomikus csoportban éri el a teljesítmény a maximumot, és vannak különbségek az egyes típusokra jellemzõ profilok között is (a jelentõs egyéni variabilitás mellett). Ezeket a jellemzõket részletesebb elemzés fogja feltár ni és típusokhoz kötni (M ÉSZÁROS [elõkészületben]), életkorban is illesztett kontrolladatokkal. Annyit azonban már most is mutatnak az adatok, hogy a TROG magyar verziója alkalmas a különbözõ szintaktikai szerkezetek feldolgozásának (megértésének) épségének vizsgálatára a különbözõ típusú afáziásoknál. Mivel a blokkok kevés számú elemet tartalmaznak, a teszt elsõ, gyors grammatikai "szûrõtesztként" is a klinikai gyakorlatban is.

Alkalmazási lehetőségek

A TROG-H-t a nyelvtani megértés fejlõdésének vizsgálatára használhatják a szakemberek. A specifikus nyelvfejlõdési zavar (a magyar logopédiai terminológiában diszfázia, megkésett beszédfejlõdés, akadályozott beszédfejlõdés, beszédészlelési és megértési elmaradás) diagnózisában és leírásában különösen nagy segítséget nyújt a logopédusoknak és szakértõi bizottságoknak, de számos más olyan neurokognitív fejlõdési zavar leírásában is segítheti a pszichológusokat és gyógypedagógusokat, ahol a nyelvi fejlõdés érintett lehet (ilyen például az autizmus spektrum zavar vagy az intellektuális képességzavarral járó tünetegyüttesek). Iskoláskorban fontos kiegészítõ teszt lehet az írott nyelv elsajátítási és feldolgozási zavarainak (diszlexia, diszgráfia) vizsgálatában, mivel a diszlexia és diszgráfia gyakran a nyelvi fejlõdés zavarával együtt fordul elõ. A TROG-H segítségével megállapítható, hogy az olvasás és írás nehézségei mellett a nyelvtani megértés területén is mutatkozik-e sérülés. Ahogy a bevezetõben említettük, a TROG-H nemcsak a zavarok leírásában és diagnózisában lehet fontos, hanem a célzott fejlesztésben is, ezért azoknak a szakembereknek is ajánljuk, akik ezen a területen dolgoznak. Magyar felnõtt normatív adatok ugyan egyelõre nem állnak a rendelkezésünkre, de elõzetes eredmények és az angol tapasztalatok azt mutatják, hogy a TROG-H a nyelvet érintõ, felnõtt- és idõskorban jelentkezõ vagy szerzett zavaroknak a vizsgálatában is hasznos lehet (elsõsorban az afázia vizsgálatában, de az idõskori demencia különbözõ formáinak vizsgálatában is segítséget nyújthat).

Irodalom
  • BARTOLUCCI, G.–PIERCE, S.J.–STREINER, D. (1980): Cross-sectional studies of grammatical morphemes in autistic and mentally retarded children. Journal of Autism and Developmental Disorders, 10, 39–50.
  • BELLUGI, U.–BIHRLE, A.–JERNIGAN, T.–DOHERTY, S. (1990): Neuropsychological, neurological and neuroanatomical profile of Williams syndrome. American Journal of Medical Genetics, 6, 115–125.
  • BELLUGI, U.–LICHTENBERGER, L.–JONES, W.–LAI, Z. (2000): The neurocognitive profile of Williams syndrome: a complex pattern of strengths and weaknesses. Journal of Cognitive Neuroscience, 12, 7–29.
  • BELLUGI, U.–MARKS, S.–BIHRLE, A.–SABO, H. (1988): Dissociation between language and cognitive functions in Williams syndrome. In BISHOP, D.–MOGFORD, K. (eds): Language development in exceptional circumstances. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum. 177–189.
  • BELLUGI, U.–WANG, P. P. –J ERNIGAN, T.L. (1994): Williams syndrome: An unusual neuropsychological profile. In B ROMAN, S.–GRAFMAN, J. (eds): Atypical cognitive deficits in developmental disorders: Implications for brain function. Hillsdale, NJ: Erlbau. 23–56.
  • BEUREN, A.J. (1972): Supravalvular aortic stenosis: A complex syndrome with and without mental retardation. Birth Defects, 8, 45–46.
  • BISHOP, D.V.M. (1983). Test for Reception of Grammar. The author’s publication.
  • CLAHSEN, H.–ALMAZAN, M. (1998): Syntax and morphology in Williams syndrome. Cognition, 68(3), 167–198.
  • CLAHSEN, H.–TEMPLE, C. (2003): Words and rules in children with Williams syndrome. In LEVY, Y.–SCHAEFFER, J. (eds): Language competence across populations. Mahwah, NJ, Erlbaum Press. 323–352.
  • CSÁNYI, F.I. (1974): Peabody Szókincs-Teszt. Budapest: Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola.
  • DE VILLIERS, J. (2000): Language and theory of mind: what are the developmental relationships? In BARON-COHEN, S.–TAGER-FLUSBERG, H.–COHEN, D. J. (eds) (2000): Understanding Other Minds: Prespectives form Developmental Cognitive Neuroscience. Oxford University Press.
  • EIGSTI, I-M.–BENNETTO, L.–DADLANI, M. B. (2007): Beyond pragmatics: Morphosyntactic development in autism. Journal of Autism and Developmental Disorders, 37, 1007–1023.
  • FRANGISKAKIS, J.M.–EWART, A.K.–MORRIS, C.A.–MERVIS, C.B.–BERTRAND, J.–ROBINSON, B.F.–KLEIN, B.P. –E NSING, G.J.–EVERETT, L.A.–GREEN, E.D.–PRÖSCHEL, C.–GUTOWSKI, N.J.–NOBLE, M.–ATKINSON, D.L.–ODELBERG, S.J.–KEATING, M.T. (1996): LIM–Kinase1 hemizygosity implicated in impaired visuospatial constructive cognition. Cell, 86, 59–69.
  • GYÕRI M. (elõkészületben): Nyelv, kommunikáció és kogníció atipikus mintázatai és kapcsolatai autizmusban. In PLÉH CS.–LUKÁCS Á. (szerk.): A pszicholingvisztika magyar kézikönyve.
  • GYÕRI M. (megjelenés alatt): A neurokognitív fejlõdési zavarok viselkedésgenetikája. In BERECZKEI T.–HOFFMANN GY. (szerk.): Gének, gondolkodás, személyiség. Bevezetés a humán viselkedésgenetikába. Budapest: Akadémiai.
  • GYÕRI M.–HAHN N.–VÁRNAI ZS.–SAJÓ E.–STEFANIK K.–BALÁZS A. (2007): Nem verbális eljárás a hamisvélekedés-tulajdonítás tesztelésére: eredmények tipikusan fejlõdõ és atipikus fejlõdésû gyermekektõl. In RACSMÁNY M. (szerk.): A fejlõdés zavarai és vizsgálómódszerei. Neuropszichológiai diagnosztikai módszerek. Budapest: Akadémiai.
  • JARROLD, C.–BOUCHER, J.–RUSSELL, J. (1997): Language profiles in children with autism. Autism, 1, 1, 57–76.
  • KARMILOFF-SMITH, A.–GRANT, J.–BERTHOUD, I.–DAVIES, M.–HOWLIN, P.–UDWIN, O. (1997): Language and Williams syndrome: how intact is “intact"? Child Development, 68(2), 246–262.
  • KARMILOFF-SMITH, A.–TYLER, L.K.–VOICE, K.–SIMS, K.–UDWIN, O.–HOWLIN, P.–DAVIES, M. (1998): Lingustic dissociations in Williams syndrome: evaluating receptive syntax in on-line and off-line tasks. Neuropsychologia, 36, 343–351.
  • KAS, B.–LUKÁCS, Á. (elõkészületben): Magyar Mondatutánmondási Teszt.
  • KJELGAARD, M.–TAGER-FLUSBERG, H. (2001): An investigation of language impairment in autism: implications for genetic subgroups. Language and Cognitive Processes, 16, 287–308.
  • KORENBERG, J.R.–CHEN, X-N.–HIROTA, H.–LAI, Z.–BELLUGI, U.–BURIAN, D.–ROE, B.–MATSOUKA, R. (2000): Genome structure and cognitive map of Williams syndrome. Journal of Cognitive Neuroscience, 12, 89–107.
  • KSH (2005): Mikrocenzus 2005. Internetes hivatkozás: http://www.nepszamlalas.hu/mc2005/
  • LUKÁCS, Á. (2005): Language Abilities in Williams Syndrome. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • LUKÁCS, Á.–PLÉH, CS.–RACSMÁNY, M. (2004): Language in Hungarian children with Williams syndrome. In BARTKE, S.–SIEGMÜLLER, J. (eds): Williams Syndrome across Languages. Amsterdam: John Benjamins. 187–220.
  • LUKÁCS, Á.–PLÉH, CS.–RACSMÁNY, M. (2005): Nyelvi képességek Williams-szindrómában. Pszichológia, 4, 309–347.
  • LUKÁCS, Á.–PLÉH, CS.–RACSMÁNY, M. (2007): Spatial language in Williams syndrome: evidence for a special interaction? Journal of Child Language, 34/2, 311–343.
  • MERVIS, C.–MORRIS, C.A.–BERTRAND, J.–ROBINSON, B.F. (1999): Williams syndrome: Findings from an integrated program of research. In TAGER-FLUSBERG, H. (ed.): Neurodevelopmental disorders. Boston, Mass: MIT Press. 65–111.
  • MÉSZÁROS, É. (elõkészületben): A TROG-H az afáziák vizsgálatában.
  • PHILLIPS, C.E.–JARROLD, C.–BADDELEY, A.D.–GRANT, J.–KARMILOFF-SMITH, A. (2004): Comprehension of spatial language terms in Williams syndrome: evidence for an interaction between domains of strength and weakness. Cortex, 40, 85–101.
  • RACSMÁNY, M.–LUKÁCS, Á.–NÉMETH, D.–PLÉH, CS. (2005): A verbális munkamemória magyar nyelvû vizsgálóeljárásai. Magyar Pszichológiai Szemle, 4, 479–505.
  • RACSMÁNY, M.–LUKÁCS, Á.–PLÉH, CS. (2002): Munkamemória és nyelvelsajátítás Williams–szindrómában. (Working memory and language acquisition in Williams syndrome): Pszichológia, 22(3), 255–267.
  • RACSMÁNY, M.–LUKÁCS, Á.–PLÉH, CS. (2008): Támpont és útvonal, téri emlékezet Williams–szindrómában: a Térkép–feladat. In PLÉH CS. (szerk.): A fejlődési plaszticitás és idegrendszer. Budapest: Akadémiai Kiadó. 87–102.
  • RAVEN, J.–COURT, J.–RAVEN, J. (1987): Raven’s Progressive Matrices and Raven’s Colored Matrices. London: H. K. Lewis.
  • SCARBOROUGH, H.S.–RESCORLA, L.–TAGER-FLUSBERG, H.–FOWLER, A.E.–SUDHALTER, V. (1991): The relation of utterance length to grammatical complexity in normal and language-disordered groups. Applied Psycholinguistics, 12, 23–45.
  • SOKOL, D. K.–LAHIRI, D. K. (2011): The Genetics of Autism. In MATSON, J.L.–STURMEY, P. (eds): International Handbook of Autism and Pervasive Developmental Disorders (1st ed.). New York: Springer. 77–98.
  • STEFANIK K. (2005): Az iskoláskorra vonatkozó prognózis kérdése autizmusban – a korai képességmintázat és a naiv tudatelméleti vonatkozású viselkedések szerepe. Publikálatlan Ph.D. disszertáció. ELTE Pszichológiai Doktori Iskola.
  • TAGER-FLUSBERG, H. (1989): A psycholinguistic perspective on language development in the autistic child. In DAWSON, G. (ed.): Autism: New directions in diagnosis, nature and treatment. New York: Guilford Press. 92–115.
  • TAGER-FLUSBERG, H. (2000): Language and understanding minds: connections in autism. In BARON-COHEN, S.–TAGER-FLUSBERG, H.–COHEN, D. J. (eds) (2000): Understanding Other Minds: Perspectives form Developmental Cognitive Neuroscience. Oxford University Press.
  • TAGER-FLUSBERG, H.–JOSEPH, R.M. (2003): Identifying neurocognitive phenotypes in autism. In FRITH, U.–HILL, E. (eds): Autism: mind and brain. Oxford: Oxford University Press. 43–66.
  • TAGER-FLUSBERG, H.–PAUL, R.–LORD, C. (2005): Langauge and communication in autism. In VOLKMAR, F.–PAUL, R.–KLIN, A.–COHEN, D. (eds): Handbook of autism and pervasive developmental disorders. Vol. 1–2. Third Edition. Hoboken, NJ: Wiley. 335–364.
  • TAKÁCS B. (2008): Atypical patterns of syntax acquisition. Receptive grammar in autism, SLI and typical development, using the TROG-H. Nem publikált szakdolgozat, ELTE Pszichológiai Intézet.
  • THOMAS, M.S.C.–KARMILOFF-SMITH, A. (2002): Are developmental disorders like cases of adult brain damage? Implications from connectionist modelling. Behavioral and Brain Sciences, 25(6), 727–788.
  • VOLTERRA, V.–CAPIRCI, O.–PEZZINI, G.–SABBADINI, L.–VICARI, S. (1996): Linguistic Abilities in Italian Children with Williams Syndrome. Cortex, 32, 663–677.
  • WILLIAMS, J.C.P.–BARRATT–BOYES, B.G.–LOWE, J.B. (1961): Supravalvular aortic stenosis. Circulation, 24, 1311.

2013/1
Év: 2013
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05