2013
2013/1

tartalom:

A szülői stressz szerepe a korai anya-gyerek kapcsolatban
Eigner Bernadett



Absztrakt

A kezdeti rizikótényezők és a későbbi kapcsolat összefüggéseinek megismerésére irányuló kutatásomban ötven első gyermekes anyával vettem fel a kapcsolatot. Az anyai tényezőket és anya-gyerek párosok interakcióit vizsgáltam a gyermekek négy és fél hónapos korában. Olyan anyákat válogattam be a kutatásba, akik vagy eseménytelen terhességi és szülési időszak után hozták világra gyermeküket, vagy pedig veszélyeztetett terhesség és komplikációkkal terhelt szülés volt a történetükben. Fő kérdésem az volt, hogy mely tényezõk befolyásolják a korai anya-gyermek kapcsolat, ezen belül az interakciók minőségének alakulását. A korai interakciók minõségét befolyásoló tényezők közül a fókusz az anyai stresszre, illetve az anyai játékosságra irányult. A szülői stresszt a Szülõi Stressz Skála (PSI – Parenting Stress Index) hosszú változatával mértem. Az anya szorongását a STAI-Y – Állapot és Vonásszorongás Kérdőívvel, a depresszív jegyeket az Edinburgh Szülés utáni Depresszió Skálával (EPDS – Edinburgh Postnatal Depression Scale) mértem. A Szülés utáni Kapcsolat Skála (PBQ – The Postpartum Bonding Questionnare) kérdõív feltárja a késlekedő, hiányzó vagy inadekvát anyai válaszokat, a kóros harag érzetét a gyermekkel szemben, és az elutasító magatartást. Az interakciók megfigyelése a gyermek négy és fél hónapos korában "szemtől szembe" szabad játék helyzetben történt. A korai kapcsolat minőségét meghatározó tényezõkre irányuló kutatásomból most a szülői stressz hatásait mutatom be.

Kulcsszavak: "szemtől szembe" korai anya-gyerek interakciók, rizikó és protektív faktorok, szülõi stressz, szorongás, szülés utáni depresszió, korai kapcsolat


Bevezetés

A gyermeki szelf fejlõdésének meghatározója a korai gondozó-gyermek kapcsolat minősége. A kapcsolat a mindennapokban a gondozó felnõtt és a csecsemő, majd kisgyermek közötti mindennapos, játékos interakciók sorozatában ragadható meg, minősége az interakciók vizsgálatával elemezhető. A "szemtől szembe" korai interakciókban felismerhetõk a korai kapcsolati és kommunikációs zavarok, a megzavart együttlétek, a kóros fejlõdéshez vezetõ atipikus interakcionális jegyek. A korai kapcsolat minõségét erõteljesen befolyásolhatják az anya részérõl pszichés vagy pszichoszociális faktorok, melyek veszélyeztetõ tényezõk lehetnek a kapcsolat alakulásában. Ilyen tényezõ a felfokozott szülõi stressz, mely különbözõ okok miatt jelentõsen befolyásolhatja az anyai szerep megélését, felerõsítheti a szorongást, összefüggésben lehet a szülés utáni depresszió kialakulásával, a gyermek elfogadásával, a felé irányuló attitűddel, kommunikációval, és ezen keresztül a kapcsolat zavarához vezethet.

Egymásra hangolódás, korai interakciók

A gyermek fejlődése gondoskodó, támogató anyai jelenlét mellett valósulhat meg. Anya és gyermekének "egymásra találása", az egymásra való ráhangolódás hosszabb folyamat, hetek, hónapok kérdése. A kialakuló kapcsolat, mely késõbb a gyermek kötõdési típusában is megragadható, kölcsönös egymásra hatások, interakciók sorozataiból formálódik, és "belsõ munkamodellként" válik majd a további emberi kapcsolatok prototípusává. Az optimális anya-gyerek interakciós mintázatok segítik a fejlõdést. A mintázatok kutatására nagy hatással volt Mary Ainsworth munkássága (AINSWORTH–BELL–STAYTON 1971; AINSWORTH 1979), aki Idegen Helyzetnek nevezett eljárásával a kapcsolat biztonságosságát mérte. A biztonságos, illetve bizonytalan kötõdési típusok hátterében lévõ okokat kutatva nagy jelentõséget tulajdonított az anyai érzékenységnek (szenzitivitásnak), melynek következtében a ráhangolódás, és az egymásra hangolódás folyamata optimálisan alakul, megalapozva a biztonságos kötõdési mintát. A kötõdési mintázatokra utaló korai jelek már felismerhetõek a kialakulóban lévõ kötõdés fázisában az anya-gyerek interakciós viselkedések megfigyelésével.

Belsky (1984) a szülõség meghatározóit vizsgáló kutatásában három területet azonosított: a szülõk személyes lelki erõforrásai, a gyermek karakterisztikumai, valamint a stressz és a támogatás kontextuális forrásai. A kiegyensúlyozott korai kapcsolat alapvetõ meghatározója az anya, aki ideális esetben érzékenyen, kapcsolatkészen fordul újszülöttje, majd csecsemõje felé, és érzékeny válaszkészségével, adekvát anyai ráhangolódással, specifikus kommunikációs módokon biztosítja a csecsemõ számára a megfelelõ korai gondoskodó környezetet. A modern csecsemõkutatások eredményei megerõsítik, hogy a csecsemõk figyelemre méltó érzékelési és viselkedéses képességekkel születnek, melyekkel környezetüket észlelik, illetve arra válaszolnak. Az elsõ fél évben az együttesség élményei mégis túlsúlyban vannak, mert bár a csecsemõ aktív és elkülönült, mégis egy interakciós keretben mozog az anyával. Stern (é.n.1.) szerint az "együttlétegy módja-sémák" hatására bontakoznak ki a kapcsolati viselkedésmódok. Ahogy a cselekvések az érzékszervi-mozgásos sémákból bontakoznak ki (PIAGET 1978), úgy az interaktív viselkedések az együttlét-sémákból. És fordítva: az interaktív viselkedésmódok együttlét-sémákat mozgósítanak. Sameroff (1993) tranzakciós fejlõdésmodellje ezen túlmenõen kiemeli, hogy a környezeti hatásokat az egyén is formálja, így mintegy folyamatos "párbeszéd" alakul ki az egyén és környezete között.

Fontos kérdés, milyen korán és hogyan lehetséges azonosítani a veszélyeztetett fejlõdésre és kapcsolatra gyanús gyermekeket. A szülõket ért stressz hatását a gyermeknevelésre, a gyermekkel való interakciókra több kutatás vizsgálta és fontos tényezõként tüntette fel. Ayoub és mtsai (2001) Feldman és mtsai (2004), Martin és mtsai (1999), Pesonen és mtsai (2005), Crnic és mtsai (1990), DiPietro és mtsai (2006), vizsgálatai szerint a több stresszort érzékelõ anyák kevésbé szenzitíven vettek részt az interakciókban. Az anyai autoritatív stílus összefüggött a kötõdési biztonsággal, a házastársi elégedettséggel, a proszociális gyermeki viselkedéssel. Az anyai játékosság pozitív hatását több kutatás is igazolta a korai anya-gyerek kapcsolatra (FONAGY 1995; RUBIN és mtsai 1983; LIEBERMAN 1977; SINGER–RUMMO 1973; TREVARTHEN 1977; UZGIRIS 1984; STERN é.n.2.; GERGELY–WATSON 1998; GERGELY 2002).

A korai interakciók fontos szerepet játszanak a csecsemõ érzelemszabályozásának kialakításában. Stresszhelyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy az adott helyzettel hogyan tud megküzdeni az egyén – érzelemfókuszú vagy problémaorientált (ellenállóelkerülõ) módon. A biztonságos kötõdésû babák anyái sokkal bevonódottabbak voltak babáikkal való interakcióik során (LYONS-RUTH és mtsai 1987). Sokkal válaszkészebbek voltak a jelzéseikre (ISABELLA–BELSKY 1991; PEDERSON és mtsai 1990), sokkal alkalmasabb válaszokat adtak (SMITH–PEDERSON 1988), és megfelelõbb ütemben kommunikáltak (TETI és mtsai 1989), érzelmeik kifejezésében sokkal pozitívabbak (AINSWORTH és mtsai 1978), és kevésbé negatívak voltak (LYONS-RUTH és mtsai 1987), mint a bizonytalanul kötõdõ babák mamái. A korai interakciók minõsége, azok játékos stílusa hatással van a biztonságos kötõdés kialakulására. Az érzelmi kötõdést elõsegítõ interakciós stílusok közös jellemzõje az anyai érzékenység mértéke a gyermek viselkedési jelzéseire (AINSWORTH és mtsai 1978). A biztonságosan kötõdõ anya-gyerek párosokban a bevonódás, a szinkronitás közepes szintje figyelhetõ meg, míg bizonytalan kötõdésnél alacsonyabb vagy magasabb. A jó interakció legfõbb jellemzõje tehát nem a tökéletes szinkrónia vagy kontingencia, hanem az, ha képesek a felek az interakciós hibákat kijavítani. Tronick (1989) rámutat, hogy a szinkronitás szintje alacsonyabb pl. koraszülötteknél, mert ilyenkor az anya általában aktívabb, stimulálóbb.

A korai interakciókban megmutatkozó pozitív vagy negatív érzelmek befolyásolják a csecsemõ fejlõdését, viselkedését, érzelmi és viselkedéses válaszokra motiválják, valamint az érzéseknek megfelelõ megküzdési stratégia aktiválására. A negatív érzelmek megtapasztalása, megélése egyúttal stressz-szituációt is jelent, mely hatására védekezési mechanizmusok indulnak be. A stresszor az egyént válaszra, alkalmazkodásra készteti. A túl korai, kényszerû alkalmazkodás beláthatatlan következményekkel járhat (lásd pl. "hamis szelf" – WINNICOTT 2004). Az érzelmek szerepe kitüntetett lesz abban az életkorban, amikor a verbalitás még nem igazán mûködõképes; a csecsemõ a preverbális fejlõdési stádiumban még tanulja érzelmeit, azok megismerését, beazonosítását, kifejezését, melyhez nagy szüksége van a segítõ külsõ környezetre. A nem verbális kifejezések fõszerepet játszanak, sok információt nyújtanak a kapcsolat minõségérõl, harmóniájáról, zavartalanságáról, attitűdről, elfogadásról, kiegyenlítettségrõl és még sok egyéb olyan tényezõrõl, mely a gyermek érzelmi-szociális fejlõdésében meghatározó. Az érzelmek implicit, automatikus szabályozása a korai kapcsolatban formálódik. A megfelelõ korai tapasztalatok segítenek csökkenteni a károsító feszültségeket (distresszt), és pozitív érzelmi állapotokat generálnak. A "szemtõl szembe" interakciókban megjelenõ interakciós szinkronitás, az érzelmi ráhangolódások, a tükrözés, a mentalizáló hozzáállás, a kötõdési viselkedés mind az adaptív, jól mûködõ érzelemszabályozás szolgálatában állnak. A maladaptív érzelemszabályozás a megzavart szülõ-gyerek kapcsolatra, a károsító korai környezeti hatásokra, a nem jól mûködõ szülõi nevelési stílusokra jellemző.

A jó anya-gyerek kapcsolatban az intenzív érzelmeket az anya befolyásolja. Módosítja, enyhíti, így a gyermek toleranciára tesz szert az érzelmi feszültségekkel szemben. Az interakciókban már korán megjelennek olyan események, melyek zavaróak lehetnek a baba számára, és ezekkel igyekszik megbirkózni, már korán adaptív megküzdési stratégiákat kidolgozva például a zavaró, tolakodó, elhanyagoló, túlingerlõ, ellenséges impulzusok ellen. Az anya interakciós stílusát optimális esetben fizikai és érzelmi elérhetõség, bevonódottság, válaszkészség, érzékenység jellemzi. Sajnos, amikor ez a stílus nem optimálisan szenzitív, akkor ehhez a csecsemõnek interakciós viselkedésével alkalmazkodnia kell. Ezek legfõbb szerepe a védekezés a károsító, traumatikus hatásokkal szemben: a veszélyhelyzetekkel, az elutasítással, a szeparációval, a kiszámíthatatlansággal szemben. A nem optimális szülõi üzenetekre, viselkedésekre azok észlelésével, beazonosításával kialakítja a csecsemő a maga ún. "feltételes stratégiáit" (HINDE, idézi PÉLEY 2000), melyek adaptív védekezéseknek tekinthetõk a megzavart helyzetek kezelésében. Saját túlélésének maximalizálása vezeti a csecsemõt akkor, amikor nem optimális gondoskodást tapasztalva megpróbálja saját biztonságát optimalizálni ebben a helyzetben. Ezért nem tekinthetõk maladaptívnak a bizonytalan kötõdésû gyermekek elkerülõ, illetve ellenálló/rezisztens stratégiái, hanem azok az alkalmazkodást szolgálják, a megküzdés bizonyítékai.

A korai kapcsolati zavarok megnyilvánulásai az interakciókban megjelenõ mikrofrusztrációk, illetve erõsebb frusztrációk, esetleg traumák. Az ismétlõdõ, feszültséget okozó zavarmintázatok, kellemetlen tapasztalatok sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint a ritkán elõforduló tévesztések, hibák. Az interakciókban meglátható az anya stílusa, bánásmódja, a családi légkör, a családi patológiák. A korai interakciókban a zavarra utaló jegyek felismerése és beazonosítása közelebb vihet a csecsemõkori patológiák jobb felismeréséhez és kezeléséhez. Igen meggyõzõ példák mutatják, hogyan következnek a zavarjeleket mutató interakciókból és a hozzájuk kapcsolódó anyai fantáziákból az evés-, alvás-, emésztészavarok, ordítás és sírásrohamok, és hogyan játszik ebben szerepet a család többi tagja (N EMES 2000).

Egy Early Head Start program keretében végzett kutatás vizsgálta az elsõ évben ható faktorokat a késõbbi nyelvi és szociális fejlõdésre, valamint a két éves kori anya-gyerek interakciókra (AYOUB és mtsai 2001). Az anyai interakciós stílus erõteljes elõrejelzõje a gyermeki interakciós stílusnak a gyermek 24 hónapos korában. Az anyai interakciós stílus a gyermek nyelvi fejlõdését is befolyásolja. A korai intervencióban alternatívákat tanítanak a durva fizikai büntetés helyett, javítják az anyai mûveltséget, ismereteket, s ennek hatására javul a szülõ-gyerek interakció és a nyelvi fejlődés.

Fontos kérdés, milyen tényezõk okozzák a korai anyai odafordulásnak, a szenzitív gondoskodásnak a deficitjét. A korai viselkedési problémákhoz ugyancsak kapcsolódnak olyan faktorok, mint a nem megfelelõ szülõi hozzáállás – agresszió, gyanakvás, hangulati zavarok (SHAW és mtsai 1996; ZAHN-WAXLER és mtsai 1990) vagy házassági problémák, szülõi konfliktusok (BLOCK és mtsai 1986). Ezek mind csökkentik a szülõ azon képességét, hogy úgy reagáljon a gyermekére, hogy az elõsegítse a szelf-másik kapcsolat mentalizáló modelljének kialakulását. Azok a gyerekek, akik diszharmonikus családban nõnek fel egy szorongó/depressziós anyával, veszélyeztetettek érzelmi és viselkedészavarokra, azonban még tisztázatlan, hogy ez az összefüggés minek köszönhetõ: a posztnatális környezetnek, a prenatális védtelenségnek, vagy egy általános hajlamnak. Bekkhus és mtsai (2011) kutatásában a Norvég Anya és Gyermek Kohort Study (MoBa) 24.259 résztvevõjének adatai szerepeltek. Vizsgálták az anyai szorongást, depressziót, a családi diszharmóniát, valamint a gyermekükre irányuló fizikai és verbális agressziót. Az eredmények azt mutatják, hogy mind az anyai szorongás/depresszió, mind a családi diszharmónia stabilitást mutat a terhességtõl 18 hónapos korig, és a családi rizikó tartós hatása átívelt két idõszakon is.

A terhesség, szülés, gyermekágy sok stressz-teli eseményt jelent, melynek feldolgozása során sok szorongást élnek át az anyák. A veszélyek túlértékelése, egyéni képességek alábecsülése, a magabiztosság hiánya heves szorongást idéz elõ, mely akár pszichoszomatikus tünetek formájában is megjelenhet. Összefüggésben lehet a nehéz szüléssel, és a gyermekkel való késõbbi interakciók zavarttá válásával. Az anyai szorongás mértéke tehát fokozott rizikó faktorként jelentkezik a korai kapcsolatokban.

Stressz-kezelés és hatásai

Reissland (2006) kutatása során szignifikáns összefüggést talált a stressz, a depresszió és a gyermek elmaradott kognitív fejlõdése között. Eredményei azt mutatták, hogy azoknak az anyáknak a babái, akikre magas szülõi stressz volt jellemzõ, alacsonyan teljesítettek a szociális, kommunikációs és kognitív fejlõdést vizsgáló teszteken. A kutatások általában a nehéz életkörülményeket vizsgálják. Ilyenek a szegénység vagy az alacsony SES pontszám (BELLE 1981; WERNER–SMITH 1982), a szülői pszichopatológia (GARMEZY és mtsai 1984; SAMEROFF–SEIFER 1983), a gyermeki pszichopatológia (GREENSPAN–PORGES 1984; GUPTA 2007), a major gyermekkori betegségek vagy fogyatékosságok (BECKMAN 1983), és a jelentõs negatív életváltozások (CRNIC és mtsai 1983), vagy több rizikófaktor együttesen. Szokásosan a nagy stressz szignifikáns összefüggésben áll a kevésbé optimális szülõi vagy családi mûködésekkel, kevésbé optimális szülõ-gyerek interakciókkal, és alacsonyabb gyermeki kognitív kompetenciával. Bár világos, hogy a jelentõs mértékû életstresszek negatívan befolyásolják számos oldalát a szülõi, gyermek és családi rendszernek, a kutatások azt is sugallják, hogy a nagy életstresszek alacsony gyakorisággal fordulnak elõ a legtöbb családban (CRNIC–CREENBERG 1990). A kutatások (KANNER és mtsai 1981; LAZARUS 1984; LAZARUS és mtsai 1985) felteszik azt a kérdést is, hogy összehasonlítva a nagy stresszekkel, a relatíve kicsi napi stresszek (napi mérgelõdések) kumulatív hatása valószínûleg szignifikánsabb az alkalmazkodásban. Patterson (1982) kimutatta, hogy a napi bosszúságok, melyeket az anyák nap mint nap megélnek, valószínûsítette gyermekeik felé mutatott irritábilis válaszaikat az otthoni megfigyelések során, amelyek megnövelték a gyermekek agresszív válaszait. Hasonlóan Dumas és munkatársa (1993) is azt találta, hogy azok az anyák, akik naponta averzív interakciókat tapasztaltak más felnõttekkel, szignifikánsan averzívabbak voltak gyermekeikkel is.

A magas rizikójú populációkban a gyermekek kognitív fejlõdésére ható egyéni és kontextuális hatások modelljében a hatások három szintje volt kimutatható. A kognitív fejlõdésre közvetlen hatással volt az anyai érzékeny válaszkészség és a baba veleszületett érzelemszabályozó kapacitása. A b szinten, indirekt hatásként jelenik meg a szülõi stressz, hat az anyai szenzitivitásra, a baba érzelemszabályozására. A c szint kontextuális hatásokat (pl. társas támogatottság) jelez, melyeknek hatása van a kognitív fejlõdésre, a szülõi stressz emelésével vagy csökkentésével, ezáltal közvetett úton befolyásolva a kognitív kimenetet (FELDMAN és mtsai 2004). Az anyát a terhesség alatt ért stressz hatások, szorongásos vagy depressziós tünetek, különösen a terhesség elsõ két harmadában, bejósolják a babánál az anya által megítélt biológiai rendellenességeket, az újdonságra adott szorongást, és a nyûgösséget hat hónapos korban. Ezenkívül a biológiai rendellenességeket, negatív érzelmeket, szociális gátlást és boldogtalanságot a gyermek öt éves korában (MARTIN és mtsai 1999). Pesonen és mtsai (2005) kutatásukban mind a prenatális, mind a posztnatális szakaszban – hat hónapos korban – mérték az anyai stressz hatásokat. A pre- és posztnatális stressz tapasztalatok elõre jelezték a baba sokkal inkább negatív és általában reaktív temperamentumát. A magas stressz értékeket produkáló mamák (akár a terhesség alatt, akár késõbb) sokkal negatívabbnak észlelték babájuk temperamentumát. Az összefüggés nem volt magyarázható a depresszióval vagy a baba nemével.

A nagy életstressz, a kis napi bosszúságok és a szülõség összefüggéseit kutatta Crnic és munkatársai (1990). Az életstressz és a napi bosszúságok szignifikánsan elõre jelezték a gyermek, szülõ és családi státusz jellegzetességeit. Sõt, a napi bosszúságok voltak a leginkább erõteljes stresszt okozó faktorok. További eredmény, hogy az anya társas támogatottsága módosította a napi stresszek hatását az anyai viselkedésre. Az eredmények alátámasztották a kis stresszek hatását a mikroszociális folyamatokra, melyek a szülõ-gyerek kapcsolatot alakítják, és hozzájárulnak a gyermekek és családok diszfunkcionális mûködéséhez. Gelfand és mtsai (1992) klinikailag depressziós és nem depressziós anyák szülõi stressz mutatóit vizsgálták. A depressziós anyák több szülõi stresszrõl, napi bosszúságokról, megromlott házastársi kapcsolatokról, kevesebb társas támogatottságról számoltak be, és alacsonyabb szülõi kompetenciát mértek náluk, mint a nem depressziós anyáknál. Azoknál az anyáknál, akiknek nehéz temperamentumú volt a gyermeke, nagyobb stresszt jeleztek, és a "nehéz" gyermekeket nevelõ depressziós anyáknál magasabb volt a gyermekre fókuszáló stressz-szint. A depressziós csoportban a magas anyai stressz-szintet elõre jelezte a depresszió súlyossága, a gyermek temperamentuma, a házastársi kapcsolat, de a nem depressziós csoportban csak a demográfiai faktorok és a temperamentum volt elõrejelző tényező.

A korai kapcsolat alakulásában a segítő, támogató tényezõk módosíthatják a rizikó faktorok (anyai pszichopatológia) hatásait. Ilyen potenciális védő faktorok lehetnek: a belső erőforrások, megküzdés egészséges módjai, a partneri (az anya férje, élettársa) támogatás, a megfelelõ illeszkedés a szülő-csecsemő között ("goodness of fit"), az anyai "játékképesség", "játékosság" (playfulness) mint kvázi személyiségvonás és mint interakciós stílus. Azok az anyák, akik magas szinten elégedettek voltak a párkapcsolatukkal, sokkal inkább válaszkészek voltak csecsemőjükkel az interakciókban, bár ez az összefüggés nem állt az apákra (BROOM 1994). Más kutatás az anya-apa közötti konfliktusokat, az anya apa általi támogatottságát, az anyai viselkedést, és a gyermekanya kötõdést vizsgálta magas stresszel jellemezhetõ városi környezetben, afrikai amerikai családoknál (FINGER és mtsai 2009). A konfliktusos anya-apa kapcsolat összefüggést mutatott a problematikus anyai viselkedéssel, alacsony anyai érzékenységgel, a csecsemő bizonytalan kötõdésével, és a dezorganizált-dezorientált kötődéssel. Az anyai szenzitivitás döntő szerepét hangsúlyozza Isabella (1993). Az anyák alkalmazkodóképességének, megküzdésének erejét bizonyítja, hogy sérült, koraszülött gyermekek körében is nagyjából ugyanannyi a biztonságos kötõdésû gyermek, mint egészségeseknél. Az érzékenyen tükrözõ szülõi környezet hozzájárul az érzelmi tudatosság, az önkontroll kialakulásához.

Módszer

"A játékosság szerepe a korai anya-gyerek kapcsolat alakulásában – a kapcsolati problémákat bejósló gyanújelek és moderátor tényezõk" címû doktori kutatásom a korai anya-csecsemõ interakciók vizsgálatára, és a kapcsolati problémákra veszélyeztetett – stressz alatt álló – anya-gyerek diádokra irányult. Az optimális vagy a zavarjeleket mutató interakciók minél korábbi beazonosítása azért is fontos, mert ezek a minõségek hatással vannak a gyermek további érzelmi-szociális és kognitív fejlõdésére, illetve társas kapcsolatainak, kötõdési mintázatának késõbbi alakulására. Célom a szülõvé válást meghatározó tényezõk vizsgálata a korai anya-gyermek kapcsolat kontextusában közvetlenül a gyermek megszületésétõl kezdve a gyermek öt hónapos koráig tartó idõszakban, a stressz alatt álló, veszélyeztetett anya-gyermek rendszerek korai felismerése, és a korai anya-gyerek interakciók minõségét befolyásoló faktorok megismerése, a hatások elemzése, mind a veszélyeztetõ (rizikó), mind a védõ (protektív) tényezõk figyelembe vételével. Annak vizsgálata, hogy a terhességi elõzményeknek és perinatális eseményeknek van-e bejósló értéke a négy és fél hónapos kori anya-gyerek interakciókra, illetve a szülõi stressz kialakulására.

Hipotéziseim

Feltételezem, hogy mind anyai, mind gyermeki oldalról vannak olyan tényezõk, melyek felelõssé tehetõk a kapcsolat rizikóssá, illetve optimálissá válásáért. Elõzetes várakozásaim szerint a kapcsolati zavarokra utaló jelek már igen korán, a szüléskor, illetve szülés utáni elsõ hónapban megjelennek, a negyedik hónapban pedig már egyértelmûen felismerhetõ a kapcsolati probléma gyanúja, mely a magasabb stresszel és a nem optimális interakciókkal jellemezhetõ. Valószínûsíthetõ, hogy a magasabb stresszt észlelõk körében gyakrabban fordulnak elõ zavarjeleket mutató interakciós mintázatok. Feltételezem, hogy a magas rizikó érték magasabb szülõi stressz értékkel fog együtt járni. A magas anyai stresszel jellemezhetõ anyák gyakrabban szorongóak, illetve depresszív tüneteik is gyakrabban vannak. Az anya gyermekéhez fûzõdõ kapcsolatának, ragaszkodásának problémái megnövekedett szülõi stresszel járnak együtt. Feltételezem, hogy az anyai játékosság fordított összefüggésben áll a szülõi stresszel, továbbá egyenes kapcsolatban a harmonikus interakciókkal.

Vizsgálati személyek

A vizsgálatban részt vevő személyek frissen szült, gyermekágyas anyák. Az anyákat random módon, az önkéntesség elve alapján választottam ki a szülészeti osztályokról. Nincs megkötés az életkorra, családi állapotra vagy szociális helyzetre vonatkozóan, csupán a tekintetben, hogy elsõ gyermeküket szülõ nõk legyenek. A kutatásba 50 elsõ gyermekes anyukát és gyermekét vontam be. Az anyák életkora 17–39 év közé esik. Az életkorok átlaga 30,3 év, szórás: 4,83. A gyermekek életkora szempontjából a minta kiegyenlített: összesen 26 lány, és 24 fiú került be. Mintámba budapesti és Budapest környéki anyák kerültek be. Az anyák kiválasztása során arra törekedtem, hogy azonos számú átlagos és (a terhességi-szülési folyamat megzavartsága miatt) veszélyeztetett anya kerüljön be. A veszélyeztetett kategóriába azok kerültek, akik veszélyeztetett terhesként álltak gondozás alatt, illetve már a terhesség elõtt, alatt, és a szülésnél is elõfordultak kezelést igénylõ problémák, betegségek, normálistól eltérõ lefolyású szülés, illetve szülésvezetés. Általánosságban elmondható a mintáról, hogy konszolidált, tagjai között zömében középosztálybeli anyák találhatók, mind végzettség, mind anyagi helyzet tekintetében. A minta nem reprezentatív, inkább a képzettebb, tájékozottabb, rendezett körülmények között élõ, terhességét, szülését jól fogadó, bevonódott, és a kutatás iránt általában érdeklõdõ anyák vettek részt, ezért a szélsõségeket el tudtuk kerülni.

Eszközök


Adatfelvétel: Tájékoztatás (írásos tájékoztató a kutatásról, nyilatkozat, szerzõdés); Saját kérdõív (alapadatok, szociális helyzet, nevelési stílus, házassági/házastársi elégedettség, saját szülõi kapcsolatok); Interjú; Kórházi dokumentációk tanulmányozása.

Vizsgáló eljárások

Szorongás/depresszió/stressz

STAI-Y – Állapot és Vonásszorongás Kérdőív (Spielberger). A mérõeszköz lehetővé teszi a szakember számára, hogy az átmeneti szorongásos állapotot meg tudja különböztetni a szorongásra való általános hajlamtól. Szülés utáni Depresszió Skála (Edinburgh Postnatal Depression Scale – EPDS). A szülés utáni depressziós tünetegyüttes megbízható mérési módszere. Specifikusan a postpartum depresszió felismerésére és követésére alkalmas. Alkalmazásával követhetõ a hangulat változása. Szülõi Stressz Skála (Parenting Stress Index – PSI, Abidin). A teszt célja, hogy azonosítsa azokat a szülõgyerek rendszereket, amelyek stressz alatt állnak, és fejlõdési vagy szülõi viselkedési, illetve gyermeki viselkedési problémákra veszélyeztetettek.

Interakciók megfigyelése

A gyermek négy és fél hónapos korában "szemtől szembe" szabad játék helyzetben megfigyeltem és videóra vettem az anya-gyerek interakciókat, a kódolás során különös tekintettel az anyai, a baba harmóniára, stílusra, anyai játékosságra, érzelemtükrözõ anyai kommunikációra, a kontingenciákra és a szinkronicitásra. Saját kódrendszerrel elemeztem az interakciók minõségét, átlagos, optimális vagy megzavart jellegét.

Anyai játékosság megfigyelése

A gyermek négy és fél hónapos korában "szemtől szembe" szabad játék helyzetben megfigyeltem és videóra vettem az anya-gyerek interakciókat. A kódolás szempontsora a Lieberman-féle Playfulness-skálát vette alapul.

Anyai elfogadás, kapcsolódás skála

A Szülés utáni Kapcsolat Skálát (The Postpartum Bonding Questionnare – PBQ) arra fejlesztették ki, hogy a korai diagnózisban meg lehessen határozni az anya-gyerek kapcsolati rendellenességeket. Az anyákat kérdezi a gyermekek karakterisztikumáról. Feltárja a késlekedõ vagy hiányzó anyai válaszokat, a kóros harag érzetét a gyermekkel szemben, és az elutasító magatartást. A skála négy fõ területet vizsgál, és ennek megfelelõen rendezi a pontszámokat is: Megromlott kötődés, Elutasítás és harag, Szorongás a gondozástól, Bántalmazás veszélye.

A vizsgálat menete

A kutatás során három alkalommal vettem fel kérdõíveket, alkalmaztam vizsgáló eljárásokat. Elsõ alkalommal a kórházban, a szülészeten az elõzetes jelzés alapján személyesen megkerestem a kórházi ágyánál a részvételre vállalkozó anyákat. Tájékoztatásra, megismerkedésre, megállapodásra került sor. Saját kérdõívet vettem fel interjú formájában, tanulmányoztam a kórházi dokumentációt. A szülés utáni depresszió, valamint a szorongás felmérésére szolgáló önkitöltõs kérdõíveket töltötte még ki az anya. Második alkalommal a csecsemõ egy hónapos korában, postai úton küldtem ki kérdőíveket a szülõi szorongás, illetve a depresszív tünetek megismerése céljából. Emellett kiküldtem a korai kapcsolat vizsgálatára a Szülés utáni Kapcsolat Skálát. Harmadik alkalommal a csecsemõ négy és fél hónapos korában a család otthonában találkoztunk. A találkozási alkalom fő céljai: stressz, korai kapcsolati és depresszió kérdõívek felvétele az anyától, a gyermek fejlettségének vizsgálata a Bayley III. fejlõdési skála használatával, az anyagyerek interakciók és az anyai játékosság megfigyelése és videó felvétele "szemtől szembe" szabad játék helyzetben.

Eredmények bemutatása és elemzése

Bemeneti rizikótényezők és anyai kimenetek (anyai ragaszkodás; szülői stressz) kapcsolata

A statisztikai elemzés során a rizikót folyamatos változóként kezeltem. A független változók az anyai pszichés és pszichoszociális, illetve a baba biológiai rizikó pontszámai. Az anyai pszichés rizikópontszám egyik anyai kimenettel sem korrelált közvetlenül. Azaz az anya kezdeti pszichés, illetve pszicho-szociális szempontból fennálló problémái (életkörülmények, traumák, stresszek, saját gyerekkor, anya anyjával való kapcsolata, anyai érzelmek, partnerkapcsolat problémái) nem jártak együtt a ragaszkodás, elfogadás problémáival, illetve a fokozott szülõi stressz kialakulásával. Ezeket a tényezõket a Szülés utáni Kapcsolat Skála (PBQ), illetve a Szülői Stress Skála (PSI) eredményeinek figyelembe vételével vizsgáltuk.

A biológiai rizikó pontszám szignifikáns eredményeket mutatott a PBQ, illetve a PSI skála pontszámokkal való korrelációban.

Önmagában tehát az anyát ért pszichés, illetve pszichoszociális stresszhatások, illetve szubjektív élményfeldolgozó mechanizmusai nem befolyásolták közvetlenül az anya alakuló ragaszkodását babájához, illetve a szülõséggel kapcsolatos feszültségeinek mértékét. Ebbõl következhet, hogy egyéb tényezõk hatására ezek a korai stresszek feldolgozhatók, túl lehet lépni rajtuk, meg lehet ezekkel küzdeni úgy, hogy ne befolyásolják az anya-gyermek kapcsolat minõségét. A biológiai rizikó pontszám szignifikáns eredményeket mutatott a PBQ, illetve a PSI teszt pontszámokkal való korrelációban. A fizikai, biológiai tényezõknek, zavarjelenségeknek, illetve patológiáknak az eredményeink szerint nagy szerepe van abban, hogy a korai anya-gyermek kapcsolat a szülői stressz alatt álló rendszerrel, illetve az anya babájához történõ ragaszkodásának, az anyaság és a gyermek elfogadásának minõségével lesz jellemezhetõ. Ezzel beazonosíthatjuk a veszélyeztetett anya-gyermek rendszereket.

Az anyák szülõi stressz (PSI) értékeinek (összes részterület, szülõi alskála, gyermek alskála, totál stressz) összefüggéseit vizsgáltuk a biológiai rizikó pontszám értékeivel. Eredményeink szerint a biológiai rizikó érték szignifikáns korrelációt mutatott a következõ szülõi stressz értékekkel: szülõi megerõsítés, követelmény, elfogadás. A veszélyeztetett csoportba sorolt anyáknak tehát nehézségeik voltak a gyermeki oldal több tételében megragadott érzéseikkel. A szülői megerősítésben elért magas értékek erőteljes veszélyeztetettséget jelentenek, tehát a gyors beavatkozás ilyenkor indokolt lehet, mivel a szülõben a gyerekével való kapcsolat nem jó érzéseket hoz létre, a szülõ úgy érzi, hogy a gyerek elutasítja õt, nem erõsíti meg szülõi mivoltában, s ez rombolja a saját magáról mint szülõrõl alkotott képét. A magas pontszám hátterében a következõk lehetnek: a gyerek válaszadó, reakcióra való képessége hiányos, a szülõ félreértelmezi, vagy képtelen pontosan megérteni a gyereket, esetleg a szülõ depressziós, és negatív reakciókat, válaszokat továbbít a gyerek felé.

A követelmény magas értékei esetén a szülõ megterhelõnek érzi a gyermekérõl való gondoskodást, úgy érzi, gyereke túl sokat kíván tõle, más esetben pedig a szülõ akar nagyon görcsösen megfelelni szülõi szerepének, ezért érzi túl nagynak az elvárásokat. A reakció természetes, ha azt tartjuk szem elõtt, hogy egy magas biológiai rizikóval rendelkezõ gyermek sok nehézséget, problémát, aggodalmat okoz, egészségi állapota, viselkedése eltér az átlagtól, így érthetõ, ha az átlagnál jobban leterheltnek érzi magát az anya.

Az elfogadás szintén a fenti okok miatt nehezítettebb egy veszélyeztetett, sérülékenyebb babánál, mint normális esetben. Magas értékeket érnek el az anyák ezen a területen, ha a gyermek fizikai, szellemi és érzelmi jellemzõi nem felelnek meg az elvárásoknak, amit, vagy amiket a szülei vele szemben támasztanak. Röviden, a gyerekkel azt éreztetik, hogy nem annyira vonzó, érdeklõdõ vagy kellemes, mint amennyire a szülei szerint kellene, hogy legyen. Ebben az esetben érdemes vizsgálni a gyermek valódi tulajdonságait, viselkedését, illetve azt, mennyire az anya szubjektív állapotából adódik a gyermek rejtett elutasítása. Segítségnyújtás szempontjából természetesen mindegy, melyik eset áll fenn, a gyermek elfogadásával küzdõ anyákat mindenképpen meg kell segíteni.

Ezek az eredmények megerõsítik a PBQ skála mutatói szerinti anyai kötõdési, elfogadási, az anyaszereppel való megbirkózásának problémáit, együttes jelenlétük figyelhetõ meg, talán azért is, mert hasonló jelenségekrõl van szó.

Feltevésem szerint az anyai pszichopatológia (depresszió, szorongás) meghatározó szerepet játszik a szülőséggel összefüggő stresszek kialakulásában.

A szülés utáni depresszív, illetve szorongásos tünetek feltevésem szerint negatív hatással lesznek a korai kapcsolat minõségére. A korai kapcsolat veszélyeztetettségét anyai, illetve interakcionális tényezõkkel jellemzem. Az anyai szerep, valamint a gyermek elfogadásával, a baba iránti ragaszkodással kapcsolatos problémákat a PBQ skála jelzi. A szülõséggel kapcsolatos fokozott stressz megélését a PSI skálával mérhetjük. Ezek az anyai tényezõk. Az interakció minõségére az anyai interakciós stílusokból, illetve anya és csecsemõje közötti összhangot kifejező interakció közös kód pontszámából következtetünk.

Az EPDS skálával mért depresszió értékek szignifikáns korrelációt mutattak az anyai tényezőkkel:
  • EPDS-PBQ közötti értékek szignifikáns korrelációt mutattak. A Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,56; p=0,001; N=50.
  • EPDS-PSI közötti értékek szignifikáns korrelációt mutattak. A Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,54; p=0,001; N=50.
A korai intervenció számára fontos adatokat szolgáltathat a részletes kvalitatív elemzés, ezért az EPDS skála értékeinek és a PSI egyes itemeinek kapcsolatát is kerestük. A három alkalommal (közvetlenül a szülés után, a baba 1, illetve 4,5 hónapos korában) felvett postpartum depressziót mérõ EPDS skála értékeinek kapcsolatát elemeztük a baba négy és fél hónapos korában az anyától felvett, szülõi stresszt mérõ PSI értékeivel, minden alskálával, illetve a fõ skálákkal is: gyermek alskála, szülõ alskála, teljes (total) stressz értékek. Az összefüggéseket elemezve láthatjuk, hogy a depressziós tünetekkel küzdõ anyáknál az elsõ alkalommal, közvetlenül a szülés után mért, a baba egy hónapos korában, illetve négy és fél hónapos korában felvett depresszió értékek szignifikáns pozitív korrelációt mutatnak a teljes stressz (total stress) pontszámmal. Ugyanez jellemzõ a szülõi alskála esetén is, míg a gyermek alskála tekintetében a szülés utáni pontszámmal nem, de az egy, illetve négy és fél hónapos kori pontszámokkal szignifikáns korrelációt tapasztalhatunk.

Mint a következõ ábrán láthatjuk, további részterületekkel mutatkozott szignifikáns összefüggés, mely intervenciós szempontokból lehet különös jelentõségû. A gyermek alskálán belül a követelmény, a szülõin belül a képesség, a kötõdés, a szûk szerep és a depresszió itemekkel. A gyermeki oldalt tekintve csupán a követelmény itemben van összefüggés, tehát amikor az a probléma, hogy az anya úgy érzi, gyermeke túl sokat követel tőle, nehéz vagy megoldhatatlan feladatok elé állítja. Ez a stressz-forrás gyakoribb első gyermeküket szült anyáknál, mint ez mintánkban is így van, akik erőteljesebben és talán görcsösebben igyekeznek megfelelni szülõi szerepüknek.

A szülői oldal négy alskáláját tekintve is erõteljesek az összefüggések: a képesség (kompetencia) esetén például szintén gyakoribb, hogy elsõ gyermekük szülei magasabb értéket érnek itt el, mivel még nem rendelkeznek megfelelõ jártassággal, szülői gyakorlattal a gyermeknevelés és gondozás területén. Ezek a szülõk gyakran érzik úgy, mintha csalódtak volna gyermekükben, mintha valahogy másképp képzelték volna el. Itt szintén fontos látni, hogy az összefüggések irányát nehéz meghatározni: vajon eleve a lehangoltabb, borús hangulata, negatív kedélyállapota miatt látja babáját másnak, nem megfelelõnek az anya, vagy esetleges temperamentumbeli illeszkedési problémák ("goodness, illetve poorness of fit") miatt lehangolttá válik attól, amit lát: ez a gyermek nem olyan, mint amilyet elképzelt, vagy aminek lennie kellene. Mindenesetre a magas mutatók specifikus intervenciós teendõket javallnak, mivel a "dupla" érintettség miatt nagyobb az anya mentális egészségbeli veszélyeztetettsége, s ezen keresztül a gyermek fejlõdésének, s kapcsolatuknak a veszélyeztetettsége is. A kötõdés dimenzióban elért magas pontszámok, párosítva a depressziós tünetekkel, nagy figyelmet érdemelnek esetleges késõbbi, kötõdési zavarokat elõrejelzõ értékük miatt. Két eset lehetséges: vagy a szülõ távol van érzelmileg gyermekétõl, hűvös vele, vagy úgy érzi, képtelen megfigyelni és megérteni gyermeke érzéseit vagy igényeit. A szûk szerepben elért magas pontszámok fõleg elsõ gyermekes szülõknél állandó feszültséget jeleznek, elsõsorban a baba elsõ életévében. A szülõ gyakran frusztráltnak és csalódottnak érzi magát azért, mert mintha a gyerek uralkodna rajta, és korlátozza õt, nem tudja úgy kiteljesíteni magát, mint gyerek nélkül tudná. Ezt az érzést természetesen a depresszív hangulat messzemenõen felerõsíti.

Az EPDS skálával mért depresszió értékek szignifikáns korrelációt mutattak az anyai tényezõkkel (anyai kötõdés – PBQ, szülõi stressz – PSI). Az EPDS-PBQ közötti értékek szignifikáns korrelációt mutattak. Az összefüggés nem meglepõ, hiszen a depressziós tünetekkel küzdõ anyák a világot sokkal megterhelõbbnek, lehangolóbbnak látják, a sötét oldalait hangsúlyozottabban élik meg, ebben a hangulatban pedig nem lehet az anyai szerepre sem a kellõ optimizmussal tekinteni, hiszen az még inkább nehezíti az anya terheit. A depressziós jegyek miatti erõtlenség is lehet az oka annak, hogy a PBQ skálában felerõsödnek például a szorongások a gondozással kapcsolatban, illetve saját nyomott hangulata miatt képtelen kellõ oldottsággal és figyelemmel fordulni babája felé az anya, ezért kötõdése, elfogadása babája iránt nem lesz zökkenõmentes.

A szülés utáni depresszió jeleinek kialakulásához vezetõ tényezõket kerestük. Feltételeztem, hogy a negatív szülésélménnyel rendelkezõ anyáknál gyakrabban alakulnak ki posztpartum depresszióra utaló tünetek. Ennek igazolására a Pearson-féle korrelációs vizsgálatot végeztem el. A szüléskor felvett saját kérdõívem szülésélményre vonatkozó szubskálájának értékeit és a három alkalommal felvett EPDS depresszió skálában elért pontszámok összefüggéseit elemeztem. Szignifikáns kapcsolatot (negatív korrelációt) találtam a szüléskor mért (r=-0,379: p<0,01), és a baba négy és fél hónapos korában mért depresszív tünetek és a szülésélmény között (r=-0,392: p<0,01).

A szorongás és a szülõi stressz összefüggései A szorongás és a kimeneti tényezõk (szülõi stressz, interakciós mutatók, anya ragaszkodása babájához) összefüggéseit vizsgálva a következõ eredményeket találtam. A szorongás értékeinek átlagát vettem, mind a vonás-, mind az állapotszorongás tekintetében. A szorongás elsõ értékét (1) közvetlenül a szülés utáni pár napban kaptam meg a teszt felvételével, a másodikat (2) pedig a baba egy hónapos korában postai úton kiküldve, és az anya által kitöltve és visszaküldve kaptuk. A szorongás értékek szignifikáns korrelációt mutattak az anyai tényezõkkel. A STAI-PBQ közötti értékek szignifikáns korrelációt mutattak. Az állapotszorongás és a PBQ között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,70; p=0,001; N=50. A vonásszorongás és a PBQ között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,60; p=0,001; N=50.

A STAI-PSI közötti értékek szignifikáns korrelációt mutattak. Az állapotszorongás és a PSI között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,53; p=0,001; N=50. A vonásszorongás és a PSI között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,55; p=0,001; N=50.

Az összefüggés főként a szülői alskálával volt kifejezett. Az állapotszorongás és a PSI szülõi alskála között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,54; p=0,001; N=50.

Az állapotszorongás és a PSI gyermek alskála között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,34; p=0,02; N=50. A vonásszorongás és a PSI szülõi alskála között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,64; p=0,001; N=50. A vonásszorongás és a PSI gyermek domain között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,32; p=0,02; N=50.

A szülői stressz és a szülői kötődés értékeit vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy szinte minden egyes alskála szignifikáns összefüggést mutat a szülõ gyermekéhez való ragaszkodását tekintve. Az egy hónapos és négy és fél hónapos korban felvett Szülés utáni Kapcsolat Skála (PBQ – Postpartum Bonding Questionnare) az anyának a – szülõvé válás folyamatában alakuló – gyermekéhez való viszonyulására vet fényt. Arra, hogy a gyermekrõl való gondoskodás folyamata vajon szorongáskeltõ, feszültséget okozó-e vagy sem, vajon az anya képes-e õszintén, pozitív, meleg odafordulással elfogadni, szeretni gyermekét, vagy valamilyen ok miatt elutasító vele, haragszik-e rá, vagy ambivalens érzései vannak. Mivel a kérdõív viszonylag rövid, és meglehetõsen direkt állításokban fogalmaz, azoknál, akiknél a többiekéhez képest magasabb pontszámok vannak, erõteljesen jelzi a problémákat. Az anyák több ízben is megdöbbentek, amikor a kérdéseket olvasták. Voltak, akik majdnem elutasították a kérdõívet azzal, hogy nincs is ilyen anya, aki erre igen választ adna, illetve hogy egyáltalán hogy lehet ilyeneket kérdezni (pl. bántanám-e a babámat, bosszant, zavar a babám stb.). Sok esetben teljesen pozitív válaszokat adtak, a negatív tartalmú állításokra pedig azt a választ adták, hogy ilyenek soha nem fordulnak elõ. Ebbõl is azt feltételezzük, hogy aki már nem tagadja el negatív érzéseit, hanem nyíltan vállalja, azoknál nyilván erõsebbek ezek az érzések, gondolatok, és több szenvedést, feszültséget okoznak az anyának, mint annál, aki még hárítja, elfojtja ezeket.

Feltételeztem, hogy a veszélyeztető tényezők kimutatható jelenléte ellenére alakuló optimális kimenetben jelentős szerepe lesz az anya belső erőforrásainak, a "játékosság"-nak (playfulness). A játékosságot az interakciók megfigyelése és felvétele után videóról kódoltam, a Lieberman féle Játékosság (Playfulness) skálát alapul véve. A magas pontszámok jelezték a játékosság meglétét (játékos – illetve alacsony pontszámok: nem játékos). A játékosság és a megzavart kapcsolattal, stressz alatt álló rendszerrel jellemezhetõ anyai kimenetek (anyai ragaszkodás – PBQ, szülõi stressz – PSI értékek) között nem találtunk összefüggést. A játékosság és a PBQ között a Pearson korrelációs koefficiens értéke 0,01; p=0,97; N=50. A játékosság és a PSI között a Pearson korrelációs koefficiens értéke -0,16; p=0,27; N=50. Az anya játékosságának és a szülõi stressz egyes itemeinek az esetleges összefüggéseit Pearson korrelációs számítással kerestük. Eredményeink szerint a játékosság szignifikáns negatív kapcsolatban áll a szülõi stresszt mérő PSI teszt szülői alskálájában található depresszió itemmel (r=-0,293: p<0,05), és tendencia szintû kapcsolatban a szülõi alskálában található egészség dimenzióval (r=- 0,263: p<0,10).

A játékosság feltehetően védő faktorként hat a depressziós tünetekkel szemben, tehát egyrészt valószínûsíthetõ, hogy a játékosság és egészségesség kapcsolata a játékos ember nagyobb fizikai és szociális spontaneitásában, örömre való nagyobb fogékonyságában, optimistább hozzáállásában keresendõ, valamint játékosság és problémamegoldás kapcsolatában, melyek ellene hatnak annak, hogy az illetõ betegségbe meneküljön a problémái elõl. Másrészt, mivel egyértelmûen nem tudjuk meg az irányokat a korrelációs elemzésbõl, a másik irány is igen valószínű: a depresszív anya nem játékos.

Összegzés

Az anyák szülői stressz értékeinek és a kezdetekben fennálló rizikótényezõk, az anyai szorongás, depresszió, és a játékosság kapcsolatának vizsgálata során azt feltételeztem, hogy a szülõi stressz több alskálájával összefüggés mutatkozik. Az anyák szülõi stressz értékeinek összefüggéseit vizsgáltam az anyai pszichés és pszichoszociális, és baba biológiai rizikó pontszám értékeivel. A szülõi stressz és a szorongás együtt járásával kapcsolatban végeztem elemzést. Az eredmények azt mutatják, hogy felerõsíti a szülõséggel kapcsolatos stresszt, és megzavarja az anyai ragaszkodást a biológiai rizikótényezõk fennállása. Ez a későbbiekben negatív hatással lehet a kapcsolatra és a gyermek fejlõdésére. A szorongás értékei szignifikáns pozitív korrelációt mutatnak mind a teljes stressz, mind külön a gyermek, külön a szülõi oldal pontszámaival. A magas szorongásértékekkel jellemezhetõ anyák kockázata a szülõséggel kapcsolatos stresszekre fokozottabb. A szorongás a szülõi stressz skála egyes alskáláival: a szülõi megerõsítéssel, a követelménnyel, az elfogadással, a képességgel, a kapcsolattal, az egészséggel, a szûk szereppel, a depresszióval és a partnerkapcsolattal mutat szignifikáns pozitív együtt járásokat. A szülõi stressz és az anya érzelmi kapcsolata babájához (PBQ skálával mérve) értékeit vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy szinte minden egyes alskála szignifikáns összefüggést mutat az anya szülõséggel összefüggõ stresszével. A magas stressz-szint rontja az anya gyermekéhez való alakuló odafordulását, a meleg, elfogadó, zavartalan kapcsolat esélyét, mely a korai interakciókban már jól beazonosíthatóan megmutatkozik. Az anyai játékosság fontos eleme az optimális interakcióknak, és védõ tényezõként is funkcionál, közvetlen kapcsolatban van az anyai érzékeny (szenzitív) válaszkészséggel.

A kutatás célja volt a prevenció és a korai intervenció számára is adatokat szolgáltatni. Eredményeink azt mutatják, hogy több tényezõnek is jelentõsége lehet a prevenció szempontjából. Feltehetõen egy, a fentebb bemutatott faktorok szerepét is figyelembe vevõ, komplex prevenciós programmal sok esetben meg lehetne elõzni az anyagyerek kapcsolat zavarait, megromlását, a gyermek bizonytalan kötődési stílusának kialakulását, későbbi kedvezőtlen kognitív és érzelmi-szociális fejlõdési kimeneteket.

Irodalom
  • AINSWORTH, M. (1979): Infant-mother attachment. American Psychologist, 34.
  • AINSWORTH, M.D.S.–BELL, S.M.–STAYTON, D.J. (1971): Individual differences in strange situation behavior of one-year-olds. In SCHAFFER, H.R. (ed.): The Origins of Human Relationships. Academic Press, London. 17–57.
  • AINSWORTH, M.D.S.–BLEHAR, M.C.–WATERS, E.–WALL, S. (1978): Patterns of attachment. Hillsdale, NJ.: Erlbaum.
  • AYOUB, C.–PAN, B.A.–GUINEE, K.–RUSSELL, C.L. (2001): Relationships between family characteristics and young children’s language and socio-emotional development in families eligible for Early Head Start. Biennial Meeting of the Society for Research in Child Development, Minneapolis, MN, April
  • BECKMAN, P.J. (1983): The influences of selected child characteristics on stress in families of handicapped infants. American Journal of Mental Deflciency, 88, 150–156.
  • BEKKHUS, M.–RUTTER, M.–BARKER, E.D.–BORGE, A.I.H. (2011): The Role of Pre- and Postnatal Timing of Family Risk Factors on Child Behavior at 36 months. Journal of Abnormal Child Psychology, 39, 4., 611–621.
  • BELLE, D.E. (1981): The social network as a source ofboth stress and support to low-income mothers. Paper presented at the biennialmeeting of the Society for Research in Child Development, Boston, April 1981.
  • BELSKY, J. (1984): The determinant of parenting: a process model. Child Development, 1984, 55, 83–96.
  • BLOCK, J.H.–BLOCK, J.–GJERDE, P. (1986): The personality of children prior to divorce: a prospective study. Child Development, 57, 827–840.
  • BROOM, B. L. (1994): Impact of marital quality and psychological well-being on parental sensitivity. Nursing Research, 43, 138–143.
  • CRNIC, K. A.–GREENBERG, M. T. (1990): Minor Parenting Stresses with Young Children. Child Development, 61, 1628–1637.
  • CRNIC, K. A.–GREENBERG, M. T.–RAGOZIN, A. S.–ROBINSON, N. M.–BASHAM, R. (1983): Effects of stress and social support on mothers and premature and full-term infants. Child Development, 54, 209–217.
  • FELDMAN, R.–EIDELMAN, A.I.–ROTENBERG, N. (2004): Parenting Stress, Infant Emotion Regulation, Maternal Sensitivity, and the Cognitive Development of Triplets: A Model for Parent and Child Influences in a Unique Ecology. Child Development, 75, 6, 1774–1791.
  • FINGER, B.–HANS, S.L.–BERNSTEIN, V.J.–COX, S.M. (2009): Parent relationship quality and infant–mother attachment. Attachment & Human Development, 11, 3, May 2009, 285–306.
  • FONAGY, P. (1995): Playing with reality: the development of psychic reality and its malfunction in borderline patients. International Journal of Psycho-Analysis, 76, 39–44.
  • GARMEZY, N.–MASTEN, A. S.–TELLEGEN, A. (1984): The study of stress and competence in children: building blocks for developmental psychopathology. Child Development, 55, 97–111.
  • GELFAND, D. M.–TETI, D. M.–RADIN FOX, C.E. (1992): Sources od Parentung stress for depressed and non-depressed mothers of infants. Journal of Clinical Child Psychology, 21, 3., 262–272.
  • GERGELY GY.–WATSON J. S. (1998): A szülõi érzelemtükrözés szociális biofeedback modellje. Thalassa, 9, 1.
  • GERGELY GY. (2002): Az intencionális cselekvések értelmezése és utánzásos tanulása csecsemõkorban In CZIGLER I.–HALÁSZ L.–MARTON L.M. (szerk.): Az általánostól a különösig. Gondolat Kiadói Kör – MTA Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest. 207–227.
  • GREENSPAN, S.I.–PORGES, S.W. (1984): Psychopathology in Infancy and Early Childhood: Clinical Perspectives on the Organization of Sensory and Affective-Thematic Experience. Child Development, 1984, 55.
  • GUPTA, V. B. (2007): Comparison of Parenting Stress in Different Developmental Disabilities. Journal of Developmental and Physical Disabilities, 19, 417–425.
  • ISABELLA, R.A. (1993): Origins of attachement: maternal interactive behavior across the first year. Child Development, 64, 605–621.
  • ISABELLA, R.A.–BELSKY, J. (1991): Interactional synchrony and the origins of mother-infant attachement: a replication study. Child Development, 62, 373–384.
  • KANNER, A.D.–COYNE, J.C.–SCHAEFER, C.–LAZARUS, R.S. (1981): Comparison of two modes of stress measurement: Daily hassles and uplift versus major life events. Journal of Behavioral Medicine, 4, 1–39.
  • LAZARUS, R. S. (1984): Puzzles in the study of daily hassles. Journal of Behavioral Medicine, 7, 375–389.
  • LAZARUS, R.S.–DELONGIS, A.–FOLKMAN, S.–CRUEN, R. (1985): Stress and adaptational outcomes: The problem of confounded measures. American Psychologist, 40, 770–779.
  • LIEBERMAN, J.N. (1977): Playfulness: Its relationship to imagination and creativity. Academic Press, New York.
  • LYONS-RUTH, K.–GONNELL, D. B.–ZOLL, D.–STAHL, J. (1987): Infants at social risk: Relations among infant maltreatment, maternal behavior, and infant attachment behavior. Developmental Psychology, 23, 223–232.
  • MARTIN, R.P.–NOYES, J.–WISENBAKER, J.–HUTTUNEN, M.O. (1999): Prediction of Early Childhood Negative Emotionality and Inhibition from Maternal Distress during Pregnancy. MerrillPalmer Quarterly, 45.
  • NEMES L. (2000): A bennünk élõ gyermek. Filum, Budapest.
  • PATTERSON, G.R. (1982): Coercive family process. Eugene, OR, Castalia.
  • PEDERSON, D.R.–MORAN, G.–SITKO, C.–CAMPBELL, K.–GHESQUIRE, K.–ACTON, H. (1990): Maternal sensitivity and the security of infant-mother attachment: A Q-sort study. Child Development, 61, 1974–1983.
  • PESONEN, A-K.–RÄIKKÖNEN, K.–STRANDBERG, T.–JÄRVENPÄÄ, A.-L. (2005): “Continuity of maternal stress from the pre- to the postnatal period: associations with infant’s positive, negative and overall temperamental reactivity". Department of Psychology, University of Helsinki, Finland. Infant behavior and development volume, 28, 1., 36–47.
  • PÉLEY B. (2000): Az evolúciós gondolkodás szerepe a lelki fejlõdés modelljeiben. Pszichológia, 2000, (20), 3, 271–303.
  • PIAGET, J. (1978): Szimbólumképzés a gyermekkorban. Utánzás, játék és álom; a kép és ábrázolása. 2.kiadás. Paulus Hungarno – Kairosz, Budapest.
  • REISSLAND, N. (2006): “Postnatal depression and stress: effects on infant cognitive development over a three months period". Paper presented at the annual meeting of the XVth Biennial International Conference on Infant Studies, Westin Miyako, Kyoto, Japan, Jun 19.
  • RUBIN, K.–FEIN, G.–VANDENBERG, B.B. (1983): Play. In MUSSEN, P.H. (ed.): Handbook of Child Psychology. 4th ed. Wiley, New York. 693–774.
  • SAMEROFF, A.J. (1993): Models of development and developmental risk. In ZEANAH, C.H. Jr. (ed.): Handbook of Infant Mental Health. Guilford, New York. 3–13.
  • SAMEROFF, A.J.–SEIFER, R. (1983): Familial risk and child competence. Child Development, 54, 1254–1268.
  • SHAW, D.S.–OWENS, E.B.–VONDRA, J.I.–KEENAN, K.–WINSLOW, E.B. (1996): Early risk factors and pathways int he development of early disruptive behavior problems. Development and Psychopathology, 8. 679–699.
  • SINGER, D.G.–RUMMO, J. (1973): Ideational creativity and behavioral style in kindergarten aged children. Developmental Psychology, 8, 154–161.
  • SMITH, P.B.–PEDERSON, D.R. (1988): Maternal sensitivity and patterns of infant-mother attachment. Child Development, 59, 1097–1101.
  • STERN, D.N. (é.n.1.): A csecsemõ személyközi világa a pszichoanalízis és a fejlõdéslélektan tükrében. Animula Kiadó, Budapest.
  • STERN D.N. (é.n.2.): Az anyaság állapota. Animula Kiadó, Budapest.
  • TETI, D. M.–NAKAGAWA, M.–DAS, R.–WIRTH, O.–ABLARD, K. E. (1989, April): Behavioral correlates of child-mother attachment and attachment concordance among infants and older siblings. Paper presented at the biennial meeting of the Society for Research in Child Development, Kansas Gity, MO.
  • TREVARTHEN, C. (1977): Descriptive analysis of infant communicative behavior. In SCHAFFER, H. (ed.): Studies in Mother-Infant Interaction. Academic Press, London. 227–270.
  • TRONICK, E. (1989): Emotions and emotional communication in infants. American Psychologist, 44, 112–119.
  • UZGIRIS, I.C.–RAEFF, C. (?): Játék a szülõ-gyerek interakciókban (saját fordítás). Play in Parent-Child Interactions, 353–376.
  • W ERNER, E.E.–SMITH, R. (1982): Vulnerable but invincible: A longitudinal study of resilientchildren and youth. McGraw–Hill, New York.
  • WINNICOTT, D.W. (2004): A kapcsolatban bontakozó lélek. Válogatott tanulmányok (PÉLEY B. szerk.). Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
  • ZAHN-WAXLER, C.–IANOTTI, R.J.–CUMMINGS, E.M.–DENHAM, S. (1990): Antecendants of problem behavior in children of depressed mothers. Development and Psychopathology, 2, 271–292.

2013/1
Év: 2013
Szám: 1
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05