2013
2013/2

tartalom:

Adaptív viselkedés mérése mérsékelt intellektuális képességzavarral élő felnőttek magyar mintáján
Csákvári Judit



Absztrakt

Háttér: Az intellektuális képességzavar egyik hangsúlyos kritériuma az adaptív viselkedésben tapasztalható jelentős korlátozottság, így sürgetően szükséges az objektív mérés lehetõségének megteremtése.

Célok: A tanulmány célja, hogy bemutassa az adaptív viselkedés mérésének egy lehetséges eszközét mérsékelt intellektuális képességzavarral élõ felnõttek magyar mintáján. A kapott eredmények fényében értékelje a kísérleti magyar változat használhatóságát. Felmérje a minta adaptív viselkedés profilját.

Módszer: A Scales of Independent Behavior – Revised (Önálló viselkedés skálák) adaptív viselkedést mérõ skáláinak kísérleti magyar változatával végeztünk vizsgálatokat mérsékelt intellektuális képességzavarral élõ felnőttek (N=31 fő) magyar mintáján.

Eredmények: Az adaptív viselkedés átfogó mutatója és külön a motoros, szociális, személyes és közösségi komponense is vizsgálható, az eredmények illeszkednek a várt mérsékelt (középsúlyos) korlátozottság szinthez. A skála átfogó önállóság mutatója és az egyes adaptív viselkedést mérõ klaszterek értékei jelentős korrelációt mutatnak a legújabb, standardizált IQ teszttel mért értékekkel a mérsékel intellektuális képességzavarral – főként Down-szindrómával – élő felnőttek körében.

Értékelés: A kutatás eredményei ígéretesek, az adaptív viselkedés profilírozható az eljárással, de a közösségi élet klaszter magyar változata felülvizsgálatot igényel, a standard pontszám értékek jelentõsen alacsonyabbak a többi klaszter átlagától.

Kulcsszavak: intellektuális képességzavar, adaptív viselkedés mérés, Down-szindróma


1. Bevezetés

1.1 Intellektuális képességzavar (továbbiakban IKZ) és adaptív viselkedés

A fizikai és társas környezettel való hatékony bánásmód, a környezethez való illeszkedés alapja a széles értelemben vett kognitív mûködés. A hétköznapokban ez minden viselkedéses mozzanatban megnyilvánul. A társas beilleszkedés és az elérhetõ legmagasabb szintû önellátás szempontjából minden ember esetében kiemelt jelentõségû, hogy mennyire komplex és differenciált az a viselkedésrepertoár, ami az alkalmazkodást biztosítja. Intellektuális képességzavar esetén a populáció átlagához viszonyított jelentõs intelligencia elmaradás mellett az adaptív viselkedés jelentõs korlátai is jelen vannak (LÁNYINÉ ENGELMAYER 2009, 2012). Az intelligenciatesztelés bevezetése elõtt, már a 19. századtól kezdve az IKZ leírása olyan fogalmakkal történt, amik megfelelnek a ma használatos adaptív viselkedés fogalomnak (természetesen az adott kornak, kultúrának megfelelõ tartalommal). Itard, majd késõbb Seguin, akik az intellektuális képességzavar megfigyelhetõ jeleirõl beszámolnak, hangsúlyosan említik a szociális kompetencia hiányát, a készségfejlesztés szükségességét, a szociális normáknak való megfelelés és az öngondoskodás nehézségét (SCHALOCK 2011). A hivatalos definícióba elõször 1959-be kerül be az adaptív viselkedés kritérium, Heber jóvoltából, majd 1973-ban az AAMD (intellektuális képességzavarral foglalkozó amerikai egyesület akkori elnevezésének rövidítése) megújított definíciós és klasszifikációs kézikönyvében a korábbinál még hangsúlyosabb helyet kapott az adaptív viselkedés, ezt a kiadványt Grossman szerkesztette (lásd részletesen: LÁNYINÉ ENGELMAYER 2009, 2012: 102–111). Az adaptív viselkedés ettõl kezdve megkerülhetetlen kritériuma lett az intellektuális képességzavarnak, alapvetõ követelmény a diagnózisalkotásban is (NIHIRA 1999). A konstruktum pontos meghatározása, belsõ szerkezetének feltárása máig kutatott kérdés a szakirodalomban (THOMPSON et al. 1999). A fogalom objektiválása és a konszenzusos definíció kialakítása mellett azonban hangsúlyos a téma gyakorlati oldala is, az önállósági szint és támogatási szükséglet (CSÁKVÁRI 2012) optimalizálása az elérhetõ legmagasabb szintû adaptív viselkedést biztosíthatja és így a hatékony társas/társadalmi részvétel egyik kulcs komponense, tehát az objektív mérés lehetõségének kialakítása sürgetõen szükséges.

1.2 A mérés lehetőségei

Az intelligencia szint mellett az intellektuális képességzavar megléte, súlyosságának mértéke függ az adaptív viselkedés színvonalától is. A hazai szakirodalomban Lányiné már 1974-ben rávilágított arra (LÁNYINÉ ENGELMAYER 1988, 2009), hogy az intelligenciavizsgálat önmagában nem alkalmas a szocializációs szint és az érettség megismerésére, márpedig ezek pontos feltérképezése és egyénre szabott segítése, fejlesztése a társadalmi integráció fontos feltétele. Az intelligenciadeficit hatása a személyiségfejlõdésre igen összetett, a szorosan vett mentális mûködéseken kívül a viselkedéses megnyilvánulások minden szintjén megnyilvánulhat, a környezethez történõ értelmes alkalmazkodás több intelligencia definíciónak is része. Az önálló életvezetés, a társadalmi elfogadottság és tágan értelmezve a társadalmi befogadottság tehát áttételesen kapcsolódnak az intellektuális háttértényezõkhöz, de a kapcsolat közvetlen módon, az adaptív viselkedés és a támogatási szükséglet színvonala által is meghatározott.

Az adaptív viselkedés vagy azzal rokon konstruktumok mérésének hazai történetében, a pszichodiagnosztikai gyakorlatba való beillesztésében a Doll által kialakított Vineland szociális érettségi skála kiindulópontnak tekinthetõ. (A skála részletes bemutatását itt mellõzzük, errõl ld. részletesen LÁNYINÉ ENGELMAYER–MARTON 1991.) A skála fordítása és adaptálása után (1973–74) felnõtt és gyermekvizsgálatok egyaránt történtek, tipikusan fejlõdõ és intellektuális képességzavarral élõ populáción. A skála alkalmasnak bizonyult a szociális érettség felmérésére, informatív eredményeket adott alacsony intellektuális övezetben is, használata elterjedt.

A diagnosztikus repertoár bõvítésére tett kísérletnek tekinthetõ az Adaptív viselkedés skála (Adaptive Behavior Scale) 1974-es változatának lefordítása és kísérleti kipróbálása, de ez a hazai gyakorlatban nem terjedt el, bár nem publikált vizsgálatok történtek vele (LÁNYINÉ ENGELMAYER–MARTON 1991).

Harmadig eljárásként a Pedagógiai analízis és curriculum (eredeti neve: Progress Assessment Chart) P-A-C említendõ meg. Kidolgozása Günzburg nevéhez fûzõdik. A 20. század 60-as éveitõl kezdve több változatát alakította ki (GÜNZBURG 2000). A szociális kompetencia egyes területeit méri fel különbözõ súlyosságú intellektuális érintettség esetén. Lányiné fordította és végezte a próbavizsgálatokat, melyek tapasztalatai a skála hazai populáción való jól használhatóságát támasztották alá, a hazai gyakorlatban elterjedt, máig alkalmazott módszer.

Fontos megemlíteni még a Heidelbergi Kompetencia Inventárt (RADVÁNYI et al. 2012), amit Radványi vezetett be a hazai pszichodiagnosztikai gyakorlatba intellektuális képességzavarral élõ gyermekek vizsgálatára, a szociális kompetencia feltérképezésére. Az eljárást eredetileg is intellektuális képességzavarral élő gyermekek vizsgálatára dolgozták ki, tehát kellően részletes és a specifikus sajátosságokhoz igazodó tételekből áll, a praktikus, kognitív és szociális kompetencia területeit fedi le.

A nemzetközi gyakorlatban az adaptív viselkedés mérésére közel 200 eljárás van forgalomban (SPREAT 1999), a jelen tanulmányban a Bruininks és munkatársai által kidolgozott skálát mutatjuk be.

1.3 Scales of Independent Behavior – Revised (továbbiakban SIB-R)

A SIB-R az adaptív és a problémás viselkedés átfogó mérésére szerkesztett skála, amely elsõsorban az önálló mûködést vizsgálja otthoni, iskolai, munkahelyi vagy közösségi környezetben. A skála elsõ változatát 1984-ben publikálták, ennek standardizálása során a kiegészítõ mintába közel 500 fõ IKZ-val vagy hallássérüléssel vagy tanulási zavarral vagy viselkedés problémával élõ gyermek, serdülõ, felnõtt került bevonásra. A megújított változata 1996-ban került az amerikai piacra, Bruininks, Woodcock, Weatherman és Hill munkája eredményeként, 3-tól 90 éves korig összesen 2182 tipikusan fejlõdõ és 1681 atipikus fejlődésű (IKZ, mozgás- és szenzoros sérülés) személy volt a standardizációs és a kiegészítõ mintában (BRUININKS 1996; MINSHAWI 2007). Az angol nyelvû változatban az eredmények szülõknek készült bemutatása spanyolul is kinyerhetõ a szoftveres értékelésbõl, illetve a skála koreai változata is elkészült (CHO 2010). A skála nem kizárólag a diagnózisalkotásban segít, hanem kijelöli az egyénre szabott fejlesztési célokat, alapja az intervenciós munkának. Hazánkban elõször 2007-ben az ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Intézetében folyó OTKA kutatásban került kísérleti felhasználásra a kiadó engedélyével (CSÁKVÁRI 2010), jelen vizsgálatban is ez a kísérleti magyar változat került felvételre. Széles életkori tartományban, 0-80+ év között, mér. Lehetséges változatai: Teljes skála, rövidített, korai életkorra kidolgozott és látássérültek vizsgálatára használatos skálák.

A skála az adaptív viselkedést az önálló viselkedés szintjének maghatározásával kívánja mérni. Az önálló mûködés és az adaptív viselkedés fogalmai egyre fontosabbá válnak az egyén fejlesztése, támogatása, beilleszkedés és integrációja során. Az önállóság fogalom általában az egyénnek arra a képességére utal, hogy mennyire tud a társadalmi és közösségi elvárásoknak megfelelni, személyes függetlenségét megalapozni, fizikai szükségleteit kielégíteni, a társadalmi normáknak megfelelni és emberi kapcsolatait fenntartani. Az önálló működés területeiben való jártasság a korral valamint a fejlettségi állapottal változik színvonala az adaptív viselkedés során nyilvánul meg. Ennek változása bármelyik fejlõdési szakaszban bekövetkezhet a kora gyermekkortól a felnõttkorig. A skála szerzői szerint három fõ készségterület jelzi az adaptív viselkedés változását: (a) érettséget jelző ügyességek kifejlesztése és tökéletesítése (mint a beszéd, járás és szobatisztaság); (b) iskolai/tanulási készségek és fogalmak fejlõdése; (c) személyes, társadalmi és foglalkozásbeli beilleszkedés. Mivel az önálló működés és alkalmazkodási képesség társadalmilag meghatározott, az egyén teljesítményét azoknak a társadalmi és környezeti elvárásoknak megfelelõen kell vizsgálni, amik az egyén mûködésére kihatással vannak (BRUININKS et al. 1996).

A skála tartalmi és szerkezeti jellemzõit az amerikai változat kézikönyvére alapozva mutatjuk be (BRUININKS et al. 1996). Az eljárás két részbõl áll, külön történik az adaptív és a problémás (maladaptív) viselkedés mérése. Az adaptív skálák összesen 259 tételt tartalmaznak. A SIB-R 14 területen méri a viselkedéses önállóságot (alskálák A-tól N-ig), melyek 4 klaszterbe rendezõdnek (az eredeti angol nyelvû rövidítsek: Motor Skills – MS, Social Interaction and Communication Skills – SC, Personal Living Skills – PL és Community Living Skills – CL). Ezek együttes eredményéből (átlagából) számolható az átfogó önállóság mutatója (eredeti angol nyelvû rövidítése Broad Independece – BI). Az alábbi lista az egyes alskálákat sorolja föl.

MS Motoros készségek
A – Nagymozgás
B – Finommotorika

SC Társas interakciós, kommunikációs készségek
C – Társas interakciók
D – Nyelvi megértés
E – Nyelvi kifejezés

PL Személyes életvezetési készségek
F – Étkezés és ételkészítés
G – WC használat
H – Öltözködés
I – Személyes higiénia
J – Háztartási készségek

CL Társadalmi életvezetési készségek
K – Idő és pontosság
L – Pénz és értékek
M – Munkavégzés
N – Tájékozódás otthon/közösségben

Az egyes tételekre 0-3 nyerspont adható, mely pontszám az adott viselkedés kivitelezésének önállóságát tükrözi (0: nem csinálja az adott viselkedést, még felszólításra/kérésre sem, 3: mindig vagy majdnem mindig kivitelezi az adott viselkedést, felszólítás, kérés nélkül).

Az eljárás lehetővé teszi a viselkedési problémák vizsgálatát is. Nyolc típusú maladaptív viselkedést különböztet meg, melyek három klaszterbe rendeződnek:

Internalizált
– Önbántalmazó/önveszélyes
– Szokatlan vagy repetitív szokások
– Elszigetelődő vagy figyelemhiányos magatartás

Externalizált
– Mások bántalmazása
– Tárgyak/tulajdonok megrongálása
– Destruktív Magatartás

Aszociális
– Társadalmilag megbotránkoztató
– Együttműködésre nem hajlandó magatartás

Ezeket gyakoriság és súlyosság szerint pontozza. Jelen tanulmányban a maladaptív területet nem elemeztük, de szükségessége vitathatatlan az IKZ populáció belül is, fõleg súlyosan és halmozottan sérült, vagy autizmus spektrum zavarra is gyanús, vagy mentális betegséggel is (ún. kettős diagnózisú) küzdõ személyeknél.

A SIB-R-rel kapott eredmények számos értelmezési lehetõséget adnak. A skála többféle típusú információt ad a vizsgálati személyrõl, ezekre az információkra a hierarchikus egymásra épülés jellemzõ. Az elsõ szint a kritérium-alapú minõségi és mennyiségi elemzés, alapja a tételekre adott válaszok áttekintése, az egyéni viselkedés bejóslását, a készségek azonosítását, a támogatási szükségletek specifikálását teszi lehetõvé az egyes vizsgálati személyekre koncentrálva. A második szint norma-alapú megközelítés, a fejlõdési szint megállapítását célozza, a tételekre kapott nyerspontokból indul ki, melyeket a Rasch képesség pontszámra (Rasch Ability Score, angol nyelvû jelölése: W), illetve életkor ekvivalens (továbbiakban: ÉE) értékre vált, az egyéni fejlõdés szintjérõl ad információt. A W pontszám a hazai gyógypedagógiai pszichodagnosztikai gyakorlatban a Woodcock-Johnson Kognitív Képességek Tesztjében fordul még elõ (Woodcock, R.W. a SIB-R másodszerzõje is), a W skála középponti értéke 500, ami a jelen skálában egy átlagos 10 éves 8 hónapos (kb. 5. osztályos) gyermek teljesítményének felel meg. A harmadik szint szintén kritérium-alapú értelmezés, a teljesítmény az adott életkorra jellemzõ referencia W értéktõl való különbözőséggel (Rasch Difference Score, angol nyelvû jelölése: DIFF) valamint a Relatív jártassági index-szel (angol nyelvû jelölése: RMI) fejezhetõ ki. Az értelmezés negyedik szintje az adott életkorban elvárható normákhoz viszonyított egyéni teljesítmény meghatározását teszi lehetõvé, számszerû értéke a standard pontszám (Standard Score, angol nyelvû jelölése: SS) és a százalékos rang (Percentile Rank, angol nyelvû jelölése: PR). A statisztikai számítások preferált mutatója a W, a DIFF és az SS (BRUININKS et al. 1996).

1.4 Jelen tanulmány

A bemutatásra kerülő vizsgálat célja, hogy megismertesse a hazai szakemberekkel az adaptív viselkedés mérésének egy lehetséges eszközét, és bizonyítsa, hogy mérsékelt intellektuális képességzavarral élõ felnőttek magyar mintáján alkalmazható ez az új eljárás. A kapott eredmények fényében értékelje a kísérleti magyar változat használhatóságát. Felmérje a minta adaptív viselkedés profilját, azonosítsa az erősségeket és gyengeségeket, valamint a kapott eredményeket összehasonlítsa a rendelkezésre álló intelligenciamutatókkal. További cél, hogy a kapott eredmények mentén megvizsgálja a kísérleti magyar változat konstruktum validitását az alskálák és klaszterek belsõ korrelációjával.

Az adaptív terület eredményeinek ismertetésekor és elemzésekor jelen tanulmány is az angol változat rövidítéseit használja.

2. Módszer

2.1. Résztvevők

A vizsgálatban összesen 31 fő vett részt (58,1%-a, 18 fő férfi). Az életkor 17 év 6 hónap és 41 év 1 hónap között szóródott. A résztvevõk budapesti oktatási vagy szociális intézményi ellátásban részesültek, 11 fõ bentlakó, 20 fõ családban él. Mindannyian mérsékelt intellektuális képességavar (régi nevén: középsúlyos értelmi fogyatékosság) diagnózissal rendelkeztek, szakértõi bizottsági vagy orvosszakértõi szakértõi véleményben leírva. A bevonási kritériumok között szerepelt, hogy a személy hangzó beszéddel képes legyen kommunikálni (ez nem mindegyik vizsgálati személy esetében valósult meg), ne

legyen epilepsziája és csatlakozó szenzoros- vagy motoros sérülése, ne szedjen központi idegrendszerre ható gyógyszert. A minta tehát nem tekinthetõ reprezentatívnak budapesti mérsékelt súlyosságú IKZ személyek esetében sem. A rendelkezésre álló korábbi dokumentumok hiányossága miatt és a pontos eredmények érdekében az intellektuális képességzavar súlyosságát a WAIS-IV teszttel megvizsgáltuk (C SÁKVÁRI 2012b). A minta jelentõs részénél (93,6%) a teszt felvehetõ volt, 1 fõnél nem történt meg a teszt felvétele (nem volt elérhetõ), 1 fõ teljesítményébõl pedig nem lehetett teljes teszt IQ-t (TtIQ) számolni. A teljes teszt IQ eredmények alapján a mintából 1 fõnek (IQ 59) enyhe fokú intellektuális képességzavara van, a többi résztvevõ IQ-ja 40 és 55 közötti érték volt. Az intellektuális képességzavar hátterében Down-szindróma (DS), Williams- (WS), illetve törékeny X szindróma (FXS) állt, 1 fõ kóreredete ismeretlen. A vizsgálat céljáról a vizsgálati személyeket és szüleiket, gondviselõiket informáltuk, aláírásukkal kifejezték beleegyezésüket. A minta kóreredet, életkor és IQ szerinti összetételét az 1. táblázat tartalmazza.



2.2. Eszköz és eljárás

A viselkedéses önállóság színvonala egy nagyobb kutatás részeként került megállapításra. A SIB-R skála magyar adaptációjának kísérleti változatát használtuk, a teljes skálát alkalmaztuk. A vizsgálatok egyéni helyzetben történtek a vizsgálati személy és egy õt jól ismerõ személy (szülõ, gyógypedagógus) együttes válaszadásával. A skálát a hazai kísérleti változat egyik kialakítója és az eljárás használatára betanított két gyógypedagógus hallgató vette fel. Fontos megjegyeznünk, hogy a skála kísérleti használatra történt fordítása készült el. Az eredmények kiszámolásánál magyar standard hiányában az amerikai normákat használtuk, melyek nagy valószínûséggel nem feleltethetõk meg teljes egészben a hazai kulturális háttéren alapuló – és normarendszeren elvárt – életkoronként eltérõ viselkedéses önállósági szintnek. Ez az eredmények értelmezésénél nem hagyható figyelmen kívül.

2.3. Adatelemzés

Az adatok elemzése az IMB SPSS Statistic 20 szoftver használatával történt. Leíró statisztikai elemzés, korrelációs vizsgálatok és átlagok összehasonlítása t-próbával történek.

3. Eredmények

3.1 Az IKZ minta erõsségeinek és gyengeségeinek elemzése

A tanulmány egyik célja az IKZ-val élő felnőttek mintáján felvett SIB-R skála eredményeinek elemzése. A teszt az eredmények több szintű bemutatását teszi lehetõvé, mely a kinyerhetõ információk egyfajta hierarchiájának is tekinthetõ. A fejlõdési szint megállapításánál a nyers pontok úgynevezett W pontszámra válthatók, mely az erősségek és gyengeségek elemzésének alapját képezi. A 2. táblázat a minta egyes alskálákon elért teljesítményét mutatja W pontszámban és ÉE (év) értékben kifejezve.



Az 1. ábra szemlélteti, hogy az IKZ mintán belül a Háztartási készségek és a Társas interakciók terület számít jelentős erősségnek, illetve a WC-használat és a Személyes higiénia is az átlagos teljesítménynél jobb. A Pénz és érték, a Tájékozódás otthoni és közösségi környezetben és az Idő és pontosság a minta átlagos teljesítménytől lényegesen gyengébb területek.



Az alskálákon elért életkor-ekvivalens értékeket a 2. ábra mutatja be. Életkor szerint is a Háztartási készségek, illetve a WC használat és Személyes higiénia azok a területek, melyeken a legmagasabb életkori teljesítményt érte el a minta (az amerikai mintára kialakított W értékeket alapul véve). A W pontszám szerinti sorrendhez képest a Társas interakció a második legjobb helyrõl a negyedik helyre szorul vissza, ugyanazon W pontszám az egyes adaptív viselkedés területeken más-más életkori teljesítménynek felel meg.


Az egyes alskálák klaszterekbe rendezõdnek, melyek W pontszámai egy-egy fõ terület erõsségét vagy gyengeségét mutatják meg az adaptív viselkedés profilban, a táblázat utolsó oszlopa az életkor ekvivalens értékek átlagát (amerikai standardizációs minta teljesítménye alapján) mutatja (3. táblázat).



A 4 klaszter körül a Személyes élet területén kaptuk a legjobb teljesítményt, mely terület az önkiszolgálás, önellátás különféle tevékenységeit foglalja össze (ld. részletesebben az bevezető részben).

A skála lehetõvé tesz a tipikus populáció átlagos teljesítményével való összehasonlítást is, kétféle módon. A "Relatív jártassági index" egy hányados, aminek a nevezője konstans, értéke 90. (A táblázatban a számláló értékeit tüntettük fel.) Az index számlálója azt jelzi, hogy az adott személynek hány százalékos az önállósági szintje az adott készségekben, amely készségekben az azonos életkorú populáció teljesítménye 90%-os önállóságot mutat.

A "Standard pontszám" pszichometriai jellemzõit tekintve leginkább hasonlít az IQhoz, átlaga 100 szórása 15. Hazai standardunk nincs az eljáráshoz, így jelen tanulmányban az amerikai standardizációs minta normáihoz tudtuk viszonyítani a teljesítményt.

A 4. táblázat az IKZ-val élõ felnõttek RMI és SS eredményeit foglalja össze. Az SS értelmezési lehetõsége hasonlít leginkább (természetesen nem megfeleltethetõ annak) a hazai pszichometriai gyakorlatban ismert szociális kvóciens értelmezéséhez.



Ahogyan a W pontszámok már jelezték a Közösségi élet (CL) klaszterben elért jártassági index a leggyengébb és a standard pontszám is jelentősen (p< 0,001) gyengébb a többi klaszterhez képest (3. ábra és 5. táblázat), és így az átfogó önállóság mutatója is (BI) jelentõsen alacsonyabb a másik három klaszterhez képest.

A motoros, társas és kommunikációs, valamint a személyes élet klaszter standard pontszámai széles tartományban szóródnak, de a SIB-R-rel mért átlagok a korábbi elnevezéssel középsúlyos mértékû károsodást mutatják, az elvárt tartományba esnek, az önálló viselkedés mérsékelt akadályozottságát jelzik. A Közösségi élet (CL) klaszter esetében standard pontszám a minta 61%-ánál volt számolható, a többi vizsgálati személy által elért teljesítmény padló hatás miatt nem volt értelmezhető. A padló hatást a többi klaszter esetében nem tapasztaltuk, tehát valószínûsíthető, hogy a CL klaszterbe tartozó alskálák fordítási elégtelenségek miatt és/vagy az eltérő amerikai és magyar kulturális normák és elvárások okán másként mérnek hazai populációban, így az ezen a területen kapott eredmények csak ennek figyelembevételével, hipotetikusan értelmezhetők. A kapott eredményekbõl kitűnik, hogy a Közösségi élet készségek klaszter az egész mintában a leggyengébb. Ennek hátterében állhat (a fenti okokon kívül) egyrészt, hogy a Pénz és érték és az Idő és pontosság alskálák jelentős mértékben kapcsolódnak a számosság, számolás témához, ami a Down-szindrómás (és kisebb mértékben ugyan, de a Williamsszindrómás) populációnak ismert komoly nehézsége, másrészt a Tájékozódás otthon és közösségben alskála által elvárt önállósági szint a hazai családi és intézményi szocializációban sem jelenik meg erős elvárásként a felnőtt IKZ populációban. Tehát esetleg kifejezetten sérülés specifikus gyenge teljesítményt látunk az eredményekben. A CL klaszter jelentõs gyengesége kihat az Átfogó önállóság szintjére is.

3.2 Adaptív viselkedés és intellektuális funkciók kapcsolata

Az IKZ korszerű definíciója az intellektuális funkciók és az adaptív viselkedés jelentõs korlátozottságát egyaránt magába foglalja. Egy adaptív viselkedést mérõ eljárástól tehát elvárható, hogy IKZ diagnózissal rendelkezõ vizsgálati személyek körben az adaptív viselkedés színvonala erõs kapcsolatban legyen az intelligencia színvonalával. Vizsgálatunkban megkaptuk ezt az erõs kapcsolatot a SIB-R és a WAIS-IV esetében (6. táblázat). A WAIS-IV indexek és teljes teszt IQ értékek a – CL klaszter kivételével – az össze SIBR klaszterrel és a BI mutatóval erõsen, szignifikánsan korrelál. (A SIB-R és WAIS-IV teszten belüli korrelációi is jelentõsek és szignifikánsak, szürkével a két teszt egymás közötti korrelációját emeltük ki.) A WAIS-IV tesztnek korszerû hazai standardja van, tehát bizonyos mértékig – bár tudjuk, hogy alapvetõen eltérõ konstruktumot mér – ebben a speciális populációban, alkalmas lehet a hazai standardokkal nem rendelkezõ SIB-R-rel kapott eredmények validálására a jelen tanulmányban.

Ismert jelenség a szakirodalomban, hogy az adaptív skálák mérsékelt korrelációt mutatnak az IQ-val tipikus populáció esetén is, és ez a korreláció általában erõsödik, ha alacsonyabban funkcionáló, atipikus csoportokat vizsgálnak (MINSHAWI 2007). A közepes (vagy jelentõs) korreláció az intellektuális funkciók és adaptív viselkedés között a kutatókat arra a feltételezésre vezette, hogy közös konstruktumot keressenek a háttérben. A legnagyobb valószínûséggel a verbális és kommunikációs készségek terület lehet a közös háttértényezõ, ugyanis átlagos vagy ahhoz közeli intellektuális teljesítmény mellett is – amikor más adaptív területek és az IQ korrelációja már nem tapasztalható – a verbális és kommunikációs területtel megmarad az intellektuális funkcionálás együtt járása. Ezt az összefüggést számos szerzõ találta meg más IQ teszt (pl. a Stanford Binet IV.) és adaptív skála (pl. Vineland Adaptive Behavior Scale) felvétele esetén is, illetve más idegrendszeri fejlõdési zavarokban, pl. autizmus spektrum zavar (BOLTE–POUTSKA 2002). A 6. táblázat eredményeibõl kiemelendõ, hogy a legmagasabb klaszter-TtIQ korreláció saját vizsgálatunkban is a Társas interakció, kommunikáció klaszter esetén tapasztalható (r=0,881 p<0,01).

3.3 A kísérleti magyar változat belső korrelációi

Jelen tanulmány elsõdleges célja a skála használhatóságának vizsgálata intellektuális képességzavarral élõ felnõttek magyar mintáján, ennek érdekében az alskálák egyes mutatóit és kapcsolatukat is megvizsgáltuk, hogy skála belső érvényességét bizonyítsuk. A SIB-R (kísérleti magyar változat) 14 alskála és 4 klaszter W értékeinek interkorrelációját a 7. táblázat tartalmazza. A szürkével kiemelt korrelációs együtthatók az azonos klaszterbe tartozó alskálák interkorrelációját, sötét szürke alapon fehér értékek pedig az egyes klaszterekbe tartozó alskálák és az adott klaszter érték korrelációját mutatják.
A képre kattintva a táblázat megjelenik nagyobb méretben.

A klaszter értékek és a hozzájuk tartozó alskálák korrelációja minden esetben erõs, szignifikáns, még a Közösségi élet klaszter esetében is. Az azonos klaszter alá tartozó alskálák interkorrelációja, négy kivétellel, erõs, szignifikáns. A kivételek a korábban is jelzett Közösségi élet klaszter alskálái között vannak. Az Idő és pontosság nem korrelál a Munkavégzéssel és a Tájékozódás otthon/közösségben-nel sem, a Pénz és értékek szintén nem korrelál a Munkavégzéssel, valamin a Munkavégzés sem korrelál a Tájékozódás otthon/közösségben alskálával. A Pénz és érték alskála azonban korrelál az Idő és pontosság, valamint a Tájékozódás… alskálával is. A Munkavégzés az egyetlen olyan alskála, amely egyetlen másik alskálával sem korrelál szignifikánsan, a korrelációs együttható értékei is alacsonyak. A SIB-R kézikönyvben rendelkezésünkre álló amerikai adatok esetében a szerzõk az interkorrelációk esetében a szignifikancia szinteket nem jelölték, illetve csak a tipikus minta adatai kerültek publikálásra, így nemzetközi adatokkal nem tudjuk eredményeinket összehasonlítani.

4. Következtetések

Az eljárás a kapott eredmények több szintû elemzését és értelmezését teszi lehetõvé. Az eredmények értelmezésénél azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kulturálisan eltérõ lehet, hogy mely életkorban milyen teljesítményt várunk el adott adaptív viselkedés területen, így az amerikai mintán kialakított életkor-ekvivalens érték, relatív jártassági index és standard pontszám is csak ennek figyelembevételével értelmezhetõ. Bíztatónak találtuk, hogy a mérsékelt intellektuális képességzavart mutató személyek mintáján az elõzetesen elvárt értéktartományba estek a kapott eredmények a Közösségi élet klaszter kivételével. A Közösségi élet klaszter SS értéke jelentõsen alacsonyabb a többihez képest, bár életkor ekvivalens értéke a Motoros klaszternél jobb. Elképzelhetõ, bár magyar tipikus mintán végzett vizsgálatok hiányában nem eldönthetõ, hogy ezen a területen az amerikai társadalomban esetleg adott életkorban magasabbak az elvárások, mint nálunk. A SIB-R skála adaptív viselkedést mérõ részével kapott eredmények összességében bíztatóak, hazai standardok hiányában is segítik a viselkedéses profil feltárását, az erõsségek és gyengeségek azonosítását, a magyar mintán kialakított standardok szerint számolt IQ-val való magas és szignifikáns korrelációja egyértelmûvé teszi, hogy IKZ populáción a skála jelenlegi változata is érvényes eredményeket ad, hazai standardizálása sürgõs és hiánypótló lenne. Az eredményekbõl kiemelendõ az intelligencia mutatók és a társas, kommunikációs terület jelentõs együtt járása. Oksági magyarázatot meg sem kísérelve, érdemes kiemelni a szoros összefüggést IKZ esetében az intellektuális funkcionálás, a viselkedéses önállóság és alkalmazkodás valamint a szociális, kommunikációs készségek között, hiszen ennek az IKZ jelenségének alaposabb megértése és a gyakorlat szempontjából is komoly jelentõsége van, további kutatási és intervenciós irányokat egyaránt kijelölhet.

Az interkorrelációk megvizsgálása után elmondhatjuk, hogy a Közösségi élet klaszter áttekintést és hazai viszonyokra történõ adaptálást igényel, még akkor is, ha a minta fentebb említett specifikumait figyelembe vesszük. A másik három klaszter esetében a szignifikáns belsõ együtt járások alátámasztják, hogy az egyes tételek valóban egységes konstruktumot mérnek, alkalmasak az adaptív viselkedés vizsgálatára IKZ mintán.

Bár ebben a tanulmányban nem tértünk ki a maladaptív skála eredményeire, ismert jelenség IKZ-ban a viselkedésproblémák nagy gyakorisága (CSORBA et al. 2011). Más eljárásokkal végzett kutatások alátámasztják, hogy az IKZ-val élõ személyek körében a viselkedés problémák létrejöttében és fennmaradásában érintett faktor az adaptív viselkedés deficitje, a maladaptív viselkedés nem egyszerûen az adaptív nehézségek egyfajta megjelenése, hanem önálló konstruktum (MINSHAWI 2007; NUOVO 2007). A SIB-R további elõnye, hogy belsõ felépítése lehetõséget teremet arra, hogy egyszerre lehessen azonosítani az adaptív viselkedés szintjét, annak deficitjeit, illetve a problémás viselkedés jellegét, súlyosságát, a kettõ közötti kapcsolat feltárását, vizsgálatát.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk a vizsgálati személyeknek és a nekik szolgáltatást nyújtó intézményeknek, hogy idõt és energiát áldoztak a részvételre.

A kutatás az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg, a támogatási szerzõdés száma TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR2010-0003.

A SIB-R eljárás megvételét az OTKA 61463 sz. pályázata támogatta.


Irodalom
  • BOLTE, S.–POUTSKA, F. (2002): The relationship between General Cognitive level and Adaptive Behavior domains in Individuals with Autism with and without co-morbid Mental retardation. Child Psychiatry and Human Development, 33(2): 165–172.
  • BRUININKS, R.H. et al. (1996): Scales of Independent Behavior – Revised. Riverside Publishing, Rolling Meadows, IL, USA.
  • CHO, S. J. et al. (2010): Psychometric properties of a korean translation of the Scales of Independent Behavior – Revised. Assessment for Effective Intervention, 35, 103–113.
  • CSÁKVÁRI J. (2010): Az önálló életvezetés vizsgálatának lehetőségei súlyosan halmozottan sérült személyek körében. Előadás. Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Országos Tudományos Nagygyûlése, Pécs.
  • CSÁKVÁRI J. (2012a): A Szupport Intenzitás Skála (SIS) és hazai alkalmazásának tapasztalatai. In RADVÁNYI K. (szerk.): A diagnosztika aktuális kérdései. MPT. 13–22.
  • CSAKVARI, J. (2012b): WAIS-IV Assessment of Hungarian Adults with Intellectual Disability, mostly with Down syndrome. (in preparation)
  • CSORBA J. et al. (2011): A study of behavior profiles among intellectual disabled people in residential care in Hungary. Research in Developmental Disabilities, 32, 1757–1763.
  • GÜNZBURG, H.C. (2000): Az eljárás négy változata. In KEDL M.–LÁNYINÉ ENGELMAYER Á. (szerk.): Pedagógiai Analízis és Curriculum a szociális és személyiségfejlõdés mérésére értelmi fogyatékosoknál. (PAC) ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar, Budapest.
  • LÁNYINÉ ENGELMAYER Á. (1988): A Vineland Szociális Érettségi Skála hazai alkalmazásának tapasztalatairól. In T ORDA Á. (szerk.): Pszichodiagnosztika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 92–96.
  • LÁNYINÉ ENGELMAYER Á. (2009, 2012): Intellektuális képességzavar és pszichés fejlõdés. Medicina Kiadó, Budapest.
  • LÁNYINÉ ENGELMAYER Á.–MARTON K. (1991): Értelmi fogyatékosok szociális teljesítményeinek vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest.
  • MINSHAWI, N.F. (2007): Relationship Between Problem Behaviors, Function and Adaptive Skills in Individuals with Intellectual Disabilities. Dissertation. Louisiana State University.
  • NIHARA, K. (1999): Adaptive Behavior: A Historical Overview. In SCHALOCK, R. et al. (eds): Adaptive Behavior and Its Measurement. AAMR, Washington DC. 7–12.
  • NUOVO, S.F. et al. (2007): Psychiatric syndromes comorbid with mental retardation: Differences in cognitive and adaptive skills. Journal of Psychiatric Research, 41, 795–800.
  • RADVÁNYI K. et al. (2012): A pedagógiai diagnosztika lehetõségei enyhén és középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek együttnevelésében. Gyógypedagógiai Szemle, XL. 3. 214–225.
  • SCHALOCK, R. (1999): Adaptive Behavior and Its Measurement: Setting the Future Agenda. In SCHALOCK, R. et al. (eds): Adaptive Behavior and Its Measurement. AAMR, Washington DC. 209–222.
  • SCHALOCK, R. et al. (eds) (2010): Intellectual Disability. AAIDD, Washington DC.
  • SPREAT, S. (1999): Psychometric standards for Adaptive Behavior Assessment. In SCHALOCK, R. et al. (eds): Adaptive Behavior and Its Measurement. AAMR, Washington DC. 103–117.
  • THOMPSON, J. R. et al. (1999): Adaptive and maladaptive behavior: Functional and structural characteristics. In SCHALOCK, R. et al. (eds): Adaptive Behavior and Its Measurement. AAMR, Washington DC. 15–42.

2013/2
Év: 2013
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05