2013
2013/2

tartalom:

A hangképzési zavarok kezelésének jelentősége az egészségügyben – A klinikai logopédia feladata
Hacki Tamás



Absztrakt

A hangképzés, az artikuláció és a nyelvi képesség zavarai ma már nem "luxusbetegségnek", hanem a munkaképességet és az életminőséget alapvetõen rontó, patológiás állapotnak számítanak. A WHO "Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása, FNO" című kiadványában (2001) hangsúlyozza az emberi tevékenység és a társadalomban való részvétel fontosságát, és ezáltal fokozott követelményeket támaszt a kommunikációs zavarok orvosi, logopédiaigyógypedagógiai, rehabilitatív ellátásával szemben. A logopédiai terápiához, mint az egészségügyi ellátás egyik alkotórészéhez való hozzájutás állampolgári jog, ugyanakkor magas színvonalú klinikai logopédusképzés nélkül kétséges a gyógyítás ezen területének jövõje.

Kulcsszavak: FNO, klinikai logopédia, rehabilitáció, egészségügyi politika, foglalkoztatáspolitika


A cikk egyes részei megtalálhatók a 2013-ban kiadásra kerülő Foniátria és társtudományok című könyvben (ld. irodalomjegyzék).


A kommunikációs zavarok jelentõsége ma, FNO

Korunk kommunikációra épített világában a verbális információcsere a munkavégzés és a szabadidõtöltés alapeszköze. Száz évvel ezelõtt a kenyérkeresés eszköze főleg a testi munka volt, és a kommunikációs képességek nem játszottak fontos szerepet. Ma a fejlett, nyugati társadalmakban az emberek munkahelyi alkalmazásának 90%-a a kommunikációs képességeik figyelembe vételével történik (RUBEN 1999; US Dept. of Labor 2012).

A hangképzés és az artikuláció zavara gátolja a szakma és hivatás elsajátítását és gyakorlását, a személyiség érvényesülését a társadalomban. Azok a személyek, akiknek a beszédkészsége rossz, rosszabbul fizetett munkakörben tudnak elhelyezkedni, és közöttük több a munkanélküli, mint más funkciózavarban, fogyatékosságban szenvedõ embertársaik csoportjában (RUBEN 1999, 2003). A verbális kommunikáció javítása, illetve helyreállítása lényeges eleme a munkaképességnek, a családi és szociális környezetbe való újra-beilleszkedésnek és általában az életminõség javításának.

Az elmúlt évtizedekben még az orvostársadalom egy része által is luxusbetegségnek gondolt diszfónia ma már egyre inkább ugyanazt a patológiai realitást képviseli a medicina felfogásában, mint minden más, az embert az életvitelében gátló funkciózavar. Ehhez a felfogásbeli változáshoz jelentõsen hozzájárul az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2001-ben közreadott állásfoglalása, a "Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása" (FNO). A magyar fordítás (dr. Jancsó Ágnes) 2003-ban jelent meg.

A hangadás és beszéd funkciója, azaz a verbális kommunikáció képessége az FNOban egyenrangú szerepet kap a többi testi funkcióval és tevékenységgel. A rendszer feltünteti a funkcióhoz kapcsolódó testi struktúrákat, valamint a funkció által "működő" személy számára biztosított társadalmi tevékenységet (Tevékenység,részvétel) (1. és 2. táblázat). A funkciót és így a funkciózavarokat elõtérbe helyezõ felfogás erõsíti azt a gondolkodásmódot, amely a hangképzésben résztvevõ szervek patológiás elváltozásain túlmenõen, a mûködést és a mûködés céljait (kommunikáció) helyezi a terápiásrehabilitációs munka középpontjába. A funkciózavarok kezelésének, a rehabilitációnak elõtérbe helyezése felértékeli a logopédiát, mint klinikai diszciplínát. (A foniátria és logopédia szempontjából egyre fontosabbá váló funkciózavart, a diszfágiát ebben a cikkben nem tárgyaljuk. A nyelési zavaroknak megfelelő fejezetek az FNO táblázat mindhárom oszlopában megtalálhatók: lásd emésztőrendszer és funkciói, önellátás.)


A betegségek nemzetközi klasszifikációjának (International Classification of Diseases, ICD) jelentõsége ugyanakkor változatlan. Ez, a patológiás állapotok rendszere, részletesen felsorolja a hangképzésben résztvevõ szervek betegségeit és elváltozásait, és néhány, funkciózavarra utaló fogalmat is tartalmaz (diszfónia, pszichogén diszfónia és afónia). Az ICD-ben, szemben az FNO-val, kevésbé jelentkeznek a funkcionális összefüggések, míg az utóbbi a testi funkciók és a tevékenységek hangsúlyozásával a megelõzést, illetve a betegek szükségleteinek felismerését is szolgálja. Magyarországon eddig fõleg a rehabilitációban résztvevõ orvosok és az egészségbiztosítók figyeltek fel az FNO-ra, az orvosi közvélemény még kevésbé (KULLMANN–KUN 2010).

Multidiszciplinaritás, klinikai logopédia

A verbális kommunikáció zavara számos okra visszavezethetõ, bonyolult patomechanizmus alapján létrejövõ és sokarcú szimptómaegyüttest felmutató komplex funkciózavar. Ezért kezelésének, rehabilitációjának klinikai bennfekvõ és ambuláns szervezeti formája is multidiszciplinaritást igényel: a foniátriai, a logopédiai diagnosztika és a kezelés munkacsoportban, sokszor más szakmák bevonásával történik: így szerepet kap a neurológus, az operáló fül-orr-gégész, a pszichológus, a gyermekgyógyász, a gyógytornász, a fizikális terápia szakembere.

A multidiszciplinaritás ténye jelentős feladatokat ró az egészségpolitikára és nem utolsósorban a képzés szervezõire. Az egészségpolitikának és az egészségbiztosítóknak megfelelõ, a különbözõ szakmákat befogadó szervezeti struktúrát és anyagi feltételeket kell biztosítaniuk a szakemberek klinikai és ambuláns tevékenységéhez. A képzés feladata pedig az, hogy a foniátereket, a logopédusokat és a többi szakma képviselõit felkészítse az együttmûködésre, a kommunikációs zavarokat érintõ komplex rehabilitatív feladatok megoldása érdekében.

Jelenleg azonban a klinikai logopédus szak hiányzik a felsõfokú képzésbõl – kimaradt a bolognai átalakulások közepette. Vajon megengedheti-e magának ezt egy ország egészségügye? A hangképzés és a beszédfunkció zavarában szenvedõ személyek megfelelõ színvonalon történõ ellátása az egészségügyi nézõponton túl a foglalkoztatáspolitika szempontjából, a korszerû, kommunikációra épített társadalom formálásának érdekében is elengedhetetlen.

Irodalom
  • HACKI T. (2013): A hangképzés fiziológiája, patológiája és kezelése. In HIRSCHBERG J.–HACKI T.–MÉSZÁROS K. (szerk.): Foniátria és társtudományok. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest. (elõkészületben)
  • KULLMANN L.–KUN H. (2010): A fogyatékosság jelensége az orvostudományban. In ZÁSZKALICZKY P.–VERDES T. (szerk.): Tágabb értelemben vett gyógypedagógia. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar – ELTE Eötvös kiadó, Budapest.
  • RUBEN, R.J. (1999): Redefining the survival of the fittest: communication disorders in the 21st century. International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology, 49 (Suppl 1), 37–38.
  • RUBEN, R.J. (2003): Valedictory-why pediatric otorhinolaryngology is important. International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology, 67 (Suppl 1), 53–61.
  • US Department of Labor (2012): Employment by major industry sector. http://www.bls.gov/emp/ep_table_201.htm

2013/2
Év: 2013
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05