2013
2013/2

tartalom:

A digitális tananyagfejlesztés kihívásai
Novák Géza Máté –Virányi Anita

Az információs társadalomban a technológia, a digitális eszközök egyre nagyobb mértékben jelennek meg, hatással vannak életünkre, munkánkra, létezésünk számos dimenzióját határozzák meg. A folyamat átszövi és megváltoztatja a munkával, a tanulással kapcsolatos korábbi attitûdjeinket is, akár tetszik ez nekünk, akár nem. A megoldáskeresésben a proaktivitás látszik nyerõ stratégiának, azaz lépést tartani a változással, fejlõdni, fejleszteni tevékenységünket, annak formai és tartalmi elemeit egyaránt. A felsõoktatásban is megjelent ez a szemléletmód, hiszen kihívást jelent a digitális eszközöket, online ismeretszerzést elõnyben részesítõ hallgatók megszólítása a számukra is megfelelõ, érdekes, vonzó tanulási formákkal.

A kor kihívásai tehát bennünket is megtaláltak: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar 2009 tavaszán 15 kurzus digitális tananyagának elkészítésére adott be pályázatot a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatási rendszer keretében, TÁMOP-4.1.2-08/1/A/KMR-2009-007 jelű, Bárczi Gusztáv digitális tananyagfejlesztõ program – Projektrendszerű oktatási formák és ezeket támogató digitális tananyagok fejlesztése a gyógypedagógus-képzés BA- és MA-szintű moduljaihoz címmel.

A pályázatban jól képzett, különbözõ szakmai orientációjú oktatóink vállalkoztak a számukra még szokatlan feladatra: modulrendszerû, egymásra épülõ, egymással szoros kapcsolatban levõ, de mégis tartalmi és szervezeti kereteikben gyakran igen eltérõ kurzusokhoz digitális formában elkészített, blended learning (a jelenléti osztálytermi és a számítógéppel támogatott otthoni tanulás formáit kombináló) módon is feldolgozható tananyag megtervezése, kidolgozása, elkészítése várt a tizenhárom kollégára. (A szabványoknak megfelelõ SCORM megjeleníthetõség hivatott garantálni azt, hogy a pályázat eredményeként szabadon felhasználható tananyag beépíthetõ legyen egy-egy kurzusba; karunkon a Moodle alapú ELTE eLearning rendszerben kapnak helyet, és támogatják hallgatóink tanulási folyamatait.) Nem volt elõttünk még kitaposott út a karon, így vágtunk neki a nagy munkának. A tennivaló újszerû, a munkafolyamat együttmûködésen, oktatók, médiatechnikus, digitalizáláshoz értõ szakember, videofeliratozáshoz megfelelõ szöveget készítõ és a feliratozást megvalósító szakemberek, szakmai lektorok egyenrangú kooperációján alapult, ha nem is mindig hozott konfliktusmentes helyzeteket, de végül nagyon termékeny és innovatív munkát eredményezett.

A létrejövő tananyagok interaktívak, szemléletesek, nem csak lineáris feldolgozást tesznek lehetővé, gyakran a projektmódszer eszközeit alkalmazzák, az önellenőrzés lehetõségét biztosítják. Kialakításuknál szem elõtt tartottuk az akadálymentesség szempontjait, így látássérült és hallássérült hallgatóink számárai is – igényeiknek megfelelően a támogató technológia eszközeivel vagy anélkül – feldolgozhatóak.

A következőkben egyik, a tananyagfejlesztésben résztvevõ kollégánk, Novák Géza Máté mutatja be, hogyan élte meg õ ezt a szokatlan, ám mégis érdekes feladatot, s egyben utat mutat azok számára is, akik maguk nehezen tudják elképzelni, hogyan is lehet egy "nem monitorra vágyó" témában is hasznos és jól alkalmazható, a céljainkban megerõsítõ tananyagot készíteni.

Amikor 2011 őszén megkaptam ezt a feladatot: vegyek részt A felnőttkor pedagógiája című kurzus oktatójaként a tárgyhoz kapcsolódó digitális tananyag kidolgozásában, be kell, hogy valljam, motivációs problémáim is voltak. Semmi nem állt tőlem – mint művészetpedagógiával, drámával foglalkozó, alternatív tanulásszervezési eljárásokra építő projektszemináriumok tanárától – távolabb, mint a "DigiTÁMOP"-projektben (a kollégák ezen a rövidebb néven emlegették a munka során projektünket) való részvétel.

Korábban is meglehetõsen gyanakvóan szemléltem a digitális bennszülöttek mindenhová kisugárzó tudását, sõt doktorim szövegében keseregtem azon, hogy a nevelõ akciót, az eseményt, a performanszt, tehát az élet esztétikai-érzelmi-gondolati föltárását megcélzó kísérleteket talán végleg beszippantja, elnyeli a monitor virtuális horizontja. Vajon igaz-e, hogy Eric Frommal menekülünk a szabadság elől, s közben Susan Sontaggal sóhajtjuk: "a valóság mindinkább olyannak tûnik a számunkra, mint amilyennek a kamera mutatja." A "Légy szociális!" 20. századi minimum-elvárását ma egyre inkább így fordíthatjuk: "Légy online!" A transzformáció, a valamivé változás háromdimenziós tér-idõ, valóság-fikció játékai maholnap mosolyogtató, komolytalan retro-drámává szelídülnek? Dorothy Heathcote, brit drámatanár, sokunk mestere egy század eleji angliai iskolában szisszent így föl, mert abban a modern iskolában az összes fekete táblát és fehér krétát kidobták, hogy lecseréljék szép, új és modern 21. századi digitális taneszközökre: "A Jóisten mentse meg õket az áramszünettől!"

Aztán kollégáimmal, a DigiTÁMOP-os csapatban elkezdtünk képzõdni, tehát digitálisan is kompetencia-bõvíteni. Izgalmas utazás volt egy olyan területre, amelyben a fiatalok, tanítványaink bizony biztosabban mozognak, mint mi. A tudás megszerzése ebben a virtuális környezetben az ismeretek megosztásán és adaptív felhasználásán múlik. Amikor olyan kompetenciák fejlesztését célozzuk meg, mint a kommunikáció – kooperativitás – önreflexiós készségek arany háromszöge, megkerülhetetlenné válik a digitális tartalmak kifejlesztése és kiterjesztése, megosztása a szemináriumok korábban kizárólag papíralapú feladatain túl. Megkerülhetetlen és az oktatás hatékonysága szempontjából is releváns ez a kísérlet. Mégpedig azért, mert a nem digitális bennszülötteknek illik belátni, hogy digitális bennszülötteket is tanítanak és a felnõttkori (LLL) tanítás-tanulás is két egymáshoz paralel és egymásnak felelgetõ színtéren zajlik: az on-line, e-learning, virtuális világban és a háromdimenziós projektszemináriumi keretek között.

A projektszemináriumon – amikor a kész digitális tananyag tartalmakat teszteljük – a munkamódokban nem lesz különösebb változás. A levelezõ tagozaton az őszi félévben tartott tízórás blokk tapasztalatai szerint, tanulói aspektusból úgy tűnik, hallgatóink az alternatív pedagógiák tanulásszervezési eljárásainak megismerésével egy idõben képesek befogadni ezeket a digitális tartalmakat. Viszont a tanulás-tanítás nem korlátozódhat kizárólag a monitorra. Nem helyettesíthetõ a folyamatos interaktivitásra és hatékony csoportmunkára épülõ szemináriumi részvétel sem az oktatófilmek megtekintésével, sem az e-tananyagok elsajátításával. De a filmeknek, a szakértõkkel készített interjúknak, az intézményeket bemutató klipeknek, a digitális portfóliókból készült "lapozgatóknak" erejük lesz a tanulásban, eredményük a tanításban. Erejük lesz oktatói szempontból is, mert a megfilmesített tanulási helyzetek megvilágítják hallgatóink számára a módszertan finomhangolásait, reprezentálják a pedagógiai eljárások alkalmazásának sokszínûségét.

A felnőttkori tanulás tanulása és tanítása – digitálisan megsegítve – nem más, mint folyamatos késztetés a megismerésre és az önreflexióra. A konstruktivista oktatáselméleti paradigmából kiindulva is nyilvánvaló: a saját tapasztalat beemelésén keresztül a jó gyakorlatok megismerésén és a saját módszertani kultúra kifejlesztésén át újraértelmezzük és reflektáljuk a tanulás-tanítás helyzeteit. A felnõttkor pedagógiája kurzushoz készült digitális tananyag elkészült, a levelezõs képzésben való tesztelése sikeresnek mondható, így várakozással tekinthetünk a tavaszi félév elé, amikor már élesben, a harmincórás nappali képzésben kell golyóállóságát bizonyítania.

A DigiTÁMOP-projekt legnagyobb hozadéka az, hogy a két, egymással folyamatos interakcióban lévõ színtér virtuális és iskolai valóságaiban élõvé teszi a tanulási folyamatokat, "bekamerázza" a megszületõ tapasztalatot és "plángazdaggá" teszi a tudást. Bár néha nem fog ártani egy kis áramszünet…

Hisszük, hogy a gyógypedagógusi kompetenciák kialakítása során nem hanyagolható el a digitális kompetencia területének fejlesztése sem, hiszen a gondjainkra bízott gyerekek, tanulóink az információs társadalomban élnek, képességeik maximális kibontakoztatásához éppen ezért jól képzett, önmagát és tanítványait is sokrétûen fejleszteni képes, a kor kínálta eszközöket alkalmazni tudó gyógypedagógusokra van szükség.

A pályázat keretében megszületõ tananyagok a www.tankonyvtar.hu weboldalon a projekt lezárulta után – várhatóan 2013 nyarától – elérhetõk lesznek az érdeklõdõ felsõoktatási intézmények számára. Lehetõség nyílik felhasználásukra szakiránytól függetlenül az alapozó képzésben: több készülõ tananyag ebben a képzési szakaszban levõ kurzus fejlesztését célozza. A tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon tanuló hallgatók oktatásában pedig a módszertani kurzusok tartalmai jelennek meg digitális tananyag formájában.

A projekt szakmai munkája 2013. június 5-én zárult az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán megrendezett konferencián, ahol a tananyagok megtekintésére, a tartalmi koncepció megismerésére is lehetõségük nyílt az érdeklõdõknek.

2013/2
Év: 2013
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05