2013
2013/4

tartalom:

A fonológiai profil feltárásának szerepe Down-szindrómás gyermekek logopédiai ellátásában
Tar Éva

 


Absztrakt

A Down-szindrómások viselkedésbeli tüneteit feltáró kutatások rámutatnak arra, hogy a genetikai eredet által meghatározott neurológiai deficit az értelmi érintettséggel járó egyéb kórképektől jól elkülöníthető beszédbeli, nyelvi és kommunikációs képességet eredményez, mely egyúttal meghatározza a logopédiai intervenció prioritásait is. A károsodást létrehozó faktorok eltérő kombinációja ugyanakkor csoporton belüli diverzitást eredményez, mely jelenség az általánosítások kerülésére, az egyéni képességprofil felrajzolására, szükségességére hívja fel a figyelmet. Jelen tanulmány egy spontán beszédében teljesen érthetetlen gyermek produktív fonológiai tudása jellemzőinek részletes feltárásával kívánja bemutatni azokat az általános és specifikus vonásokat, amelyek szükséges, de nem elégséges elemként az egyénre szabott terápia alapját képezik.

Kulcsszavak: Down-szindróma, atipikus nyelvfejlődés, fonológiai elemzés
 


Bevezetés

A Down-szindróma (a továbbiakban: DSZ) a leggyakoribb genetikai eredetű értelmi érintettséggel járó kórkép, a hazai statisztika szerint regisztrált gyakorisága 1,6 ezrelék (2009-es adat: BÉRES–VALEK–MÉTNEKI 2011). A kromoszóma-eltérés, a 21-es triszómia, a magzat agyi struktúráinak fejlődését befolyásolva strukturális és viselkedésben is megnyilvánuló sajátosságokat eredményez. A viselkedéses tünetek fejlődési szakaszokhoz köthetok (PATERSON 2001), legjelentősebb vonásaik egyike a nyelvi képességek súlyos elmaradása. A nyelvi teljesítmény a mentális korhoz képest gyengébb, a nyelvi és nem nyelvi kognitív képességek közt jelentos diszkrepancia áll fenn (CHAPMAN– HESKETH 2000, magyarul: PLÉH–KAS–LUKÁCS 2008). Kutatási eredmények azonban arra is rámutatnak, hogy a nyelv különbözo területeit illetően a károsodás eltéro mértéku (CHAPMAN–SCHWARTZ–KAY-RAINING BIRD 1991; KUMIN 1996, 2006; MILLER 1999; LAWS–BISHOP 2004; NAESS et al. 2011). Az expresszív aspektus elmaradása kifejezettebb a feldolgozó, receptív oldalhoz képest; különösen figyelemreméltó a beszéd érthetőségét kedvezotlenül befolyásoló tényezok magas száma. A nyelvi tudás általában megfigyelheto sajátossága a formális (fonológia, morfológia, szintaxis) szinteken megmutatkozó deficit, jobban megorzött szemantika mellett.

A fejlődési komponens, illetoleg az életkor szerepe a beszéd, a nyelv és a kommunikáció területén sem hagyható figyelmen kívül (pl. CHAPMAN et al. 1991; CARR 2005). Gyermekkorban a sikeres kommunikációt leginkább akadályozó tényezok a beszéd nehezen érthetősége, illetőleg a fonológiai fejlődés elmaradása, ebbol adódóan számos kutatás próbálta feltárni e fejlodési szakasz sajtosságait. Az eredményeket összefoglalva elmondható, hogy a fonémarendszerbe késobb épülnek be az olyan – egyébként a tipikus fejlodés során is késobb kialakuló – hangosztályok, mint a réshangok, az affrikáták és a likvidák (STOEL-GAMMON 1980). A hibamintázat azonban a perzisztáláson, vagyis egy adott fejlodési szintre jellemzo hibázás tartós fennállásán túl nagyfokú variabilitást, valamint a tipikus fejlodésben nem, vagy ritkán eloforduló, szokatlan hibázásokat (DODD–THOMPSON 2001; McCANN et al. 2008) is mutat, ezzel a fonológiai rendszer kiépülésének atipikus jellegére hívja fel a figyelmet. Az érthetoséget negatívan befolyásoló hibázások száma a közlés hosszával no (KUMIN 1994), az elmaradás spontán beszédben kifejezettebb, mint utánmondás során (DODD 1976). A fentiekben vázolt elmaradás szindróma-specifikus; a teljesítmény bizonyos nyelvi mutatók tekintetében elmarad az IQ-ban illesztett, nem specifikus kóreredetu intellektuális képességzavart mutatók teljesítményétol (CHAPMAN 2006; magyar morfológia területe: RADVÁNYI–PLÉH 2002; RADVÁNYI 2005), s jelentos azon tanulmányok száma is, mely különbözo, eltéro értelmi fejlodést eredményezo szindrómákkal összevetve is a DSZ speciális nyelvi-kommunikációs gyengeségeit fogalmazza meg (ABBEDUTO et al. 2001; RING–CLAHSEN 2005). Másrészrol azonban az eredményeket megfigyelve az is látható, hogy a teljesítmények megítélésében kerülni kell az általánosításokat. A kutatások azt mutatják, hogy a nyelvi, beszédfejlodést befolyásoló faktorok – mint például a neuroanatómiai eltérés, a specifikus orofaciális profil, a hipotónia, a halláskárosodás, a verbális rövidtávú emlékezet, az elme-teória – egyénenként eltéro súlyossággal és kombinációban károsodnak; a mintázat egyénenként különbözo képességprofilt, ezzel együtt a beszédbeli, nyelvi és kommunikációs képességeken belül megfigyelheto jelentos egyéni eltéréseket eredményez (PRYCE 1994, ABBEDUTO et al. 2001; JARROLD–BADDELEY– PHILLIPS 2002; PURSER–JARROLD 2005; MCPHERSON et al. 2007; SHOJI–KOIZUMI–OZAKI 2009). A Down-szindrómás gyermekeknél általában megfigyelheto artikulációs ügyetlenség és szegényes fonológiai tudás, valamint a fejlodést befolyásoló faktorok eltéro kombinációja fontos klinikai implikációval bír, nevezetesen felveti egy részletes, a nyelvi és beszéd teljesítmény aktuális szintjét meghatározó fonológiai vizsgálat elvégzésének szükségességét. Jelen tanulmány célja, hogy egy esetismertetésen keresztül bemutassa, hogyan képes a nyelvi fejlettség egy területét, a produktív fonológiai tudást tükrözo beszéd és nyelvi adatok elemzése feltárni az adott fonológiai rendszerre jellemzo speciális gyengeségeket, – amelyek további vizsgálati eredményekkel együtt lehetové teszik a beszédhanghiba pontos azonosítását, erre épüloen pedig az egyénre tervezett terápiát. Módszer Az esetbemutatás alanya egy transzlokációs Down-szindrómás 10;00 éves fiúgyermek (a továbbiakban F), akinél kromoszóma-rendellenességhez társuló értelmi akadályozottságot és hipotóniát diagnosztizáltak. A gyermek kommunikációs helyzetbe kerülve sokat és szívesen kommunikál, bár spontán beszéde szukebb és tágabb környezete számára is teljesen érthetetlen. A szegmentális fonológiai profil feltárása egy e célra összeállított vizsgáló eljárással történt (a vizsgálati anyagról és módszerrol részletesebben: S. TAR 2006), melynek során egy 125 itembol álló szólistához tartozó képanyagot kellett a gyermeknek eloször önállóan megnevezni, majd – a Down-szindrómások vizsgálatánál rutinszeruen alkalmazott eljárásnak megfeleloen – utánmondani. A két vizsgálati helyzetet ötperces mozgásos aktivitás választotta el egymástól. A nyelvi adatok elemzése a beszédhang és fonémaállomány összetételére, a szó- és szótagstruktúra sajátosságaira, valamint a hibázások jellegére tért ki. Egy adott beszédhang meglétének kritériuma az volt, hogy a gyermek legalább egy alkalommal felismerhetoen artikulálja azt, függetlenül attól, hogy nyelvi funkciójában jól használta-e a gyermek. A fonémaállomány feltérképezésében a kívánalom az volt, hogy egy adott beszédhang legalább két esetben nyelvi funkciójában (tehát a megfelelő szó megfelelő pozíciójában) jelenjen meg, és a torzítás mértéke – ha volt ilyen – nem lépjen át fonémahatárt. A hibázások természetének megítélése az egyszerűsítések típusán, valamint a hibamintázat jellegzetességein alapult. Az egyszerusítések kategorizálása a Grunwell (1987) által javasolt alkategóriák: rendszer-egyszerusítés, struktúraegyszerusítés, interakciós egyszerűsítés különböző típusai (pl. zárhangúsítás, mássalhangzó-kapcsolat redukciója, harmonizációs folyamatok) alapján, a hibamintázat értelmezése: tipikus folyamatok perzisztálása, kronológiai diszharmónia, szisztematikus hangpreferencia, szokatlan vagy idioszinkretikus folyamatok (GRUNWELL 1992) figyelembevételével történt. Az egyszerusítések abban az esetben voltak beszédre jellemzo sajátosságként értékelve, ha típusonként legalább kétszer elofordultak a beszédmintában. Az egyszerűsítési típusokról és az atipikus hibamintázat jellemzőiről részletesebben: S. Tar (2006, 2011). A tipikus nyelvi fejlődéssel való összevetés Lőrik (1982), Gósy (1984, 1998), valamint S. Tar (2006, 2007) munkái nyomán történt. Eredmények Spontán megnevezés A spontán megnevezés során F a 125 itembol 23 önálló megnevezésére volt képes. Az így eloállt beszédminta nem szolgáltatott elégséges alapot a további elemzés számára. Mindazonáltal e vizsgálati szakasz során egyértelművé vált az is, hogy a gyermek által felismert itemek száma (melyek jelentésére gesztusokkal, hangutánzással, rámutatással utalt) lényegesen több mint az érthetően produkált szóalakoké. Utánmondás Az utánmondás során nyert adatok (115/125) alapján a beszédhang- és fonémaállomány elsajátítottnak értékelt mássalhangzó-elemeit az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a beszédhangállomány csaknem teljes, a hiányzó elemek a zöngés alveoláris és posztalveoláris réshangok (z, zs) és affrikáták (dz, dzs), valamint a legyintő hang (r). A fonetikai pozíció jelentősen befolyásolja a beszédhangok megjelenését; a szóvégi pozíció mutatja a legerosebb korlátot, mind az artikulált elemek számát, mind pedig minoségét tekintve. Néhány szegmentum egyszeri elofordulásától eltekintve e fonetikai helyzetben a zöngétlen szibilánsokat artikulálja a gyermek. A magánhangzók állománya a felső nyelvállású labiális palatális kivételével (ü/ű) teljes. Fonémaállomány. Az artikulációsan sikeresen kivitelezett mássalhangzók nyelvi funkciójukban mind rendszerbeli státusukat, mind disztribúciójukat (a lehetséges fonetikai helyzetekben való előfordulásukat) tekintve erőteljes korlátokat mutatnak. A fonémarendszernek nem része a nazálisok és a likvidák hangosztálya. Az obstruenseken belül nem alakult ki zöngésségi oppozíció (azaz hiányoznak a zöngés zárhangok, réshangok és affrikáták); a képzési helyet tekintve pedig a réshangokon belül az alveoláris (sz). Szó eleji fonetikai helyzetben lényegesen több fonéma realizálódik, mint szó belsejiben, avagy szóvégiben: szó belsejében az alveoláris zárhang (t) és palatális approximáns (j), szóvégiben az alveoláris réshang (sz) jelenik meg. A szó eleji helyzet meghatározó szerepét mutatja továbbá, hogy stabil fonémahasználat (a lehetséges előfordulások legalább 75%-ában helyes megvalósulás) is e fonetikai pozícióban figyelhető meg, bár igen szuk azon szegmentumok köre, melyek az elsajátítottságnak e szintjét elérték. A magánhangzók állománya, a beszédhangoknál írtaknak megfelelően, a felső labiális palatális (ü/ű) kivételével elsajátított. A szó eleji szótagokat elemezve azonban csak az á, e, é, o esetében láthatunk stabil használatot.
KEP 257
A szóstruktúra is eroteljes korlátokat mutat, mind a szótagszámot, mind pedig a szótagstruktúrát illetoen. A fellelheto maximális szótagszám három, a preferált szótagszám ketto. Az elsajátított szótagstruktúra a CV és (mindössze a lehetoségek 17%-ában produkálva) a CVC (ahol C a mássalhangzót, V a magánhangzót jelöli); mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó szavak használata nem fordul elo. Hibatípusok. A hibázások többségükben a strukturális és interakciós egyszerusítések körébe tartoznak. A leggyakoribb struktúraegyszerusítés a mássalhangzó- és magánhangzó-kapcsolatok redukciója, valamint a szóvégi mássalhangzó elhagyása (pl. trón tó). Ritkábban eloforduló, de jellemzo strukturális egyszerusítés a szótagkihagyás (pl. papucs pacs), a szóeleji mássalhangzó elhagyása (pl. fecskeekke), valamint a szó- tagbetoldás. A szóvégi mássalhangzó- és a szótagtörlés figyelemreméltó tulajdonsága, hogy foként zárhangokra és zöngés szegmentumokra irányul (pl. szúnyogszú, szív szí). Az utánmondott szavak 7%-át egyszerusíti a gyermek betoldással; az érintett szóstruktúra többségében egyszótagú, zárlatot tartalmazó szóalak (azaz CVC), mely egy szóvégi helyzetben ejtett hozzáadott magánhangzó következményeként a gyermek által preferált CVCV alakot veszi fel (pl. pötty potto). Az interakciós egyszerusítések körébe tartozó szerkezetismétlés (a hangkörnyezet egy vagy több tulajdonságának ismétlése pl. csésze csécse), szerkezetátrendezés (egy vagy több hangtulajdonságnak nem az eloírt pozícióban való megjelenése pl. csengo kecson) és fúzió (a szóalak legalább két pozíciójára eloírt hangtulajdonságainak egy pozícióban való megjelenése pl. strand csazsa) mindegyike nagy számban jelen van a hibázások között. Rendszeregyszerusítés a magánhangzók esetében fordul elo, típusai a nyitás és hát- rahelyezés; az elobbiben érintett szegmentumok az i és az a (pl. gyík éé, óraólá), az utóbbiban az ü és az ö (pl. tu tú, övov). A mássalhangzós hibázások legfobb sajátossága a szavak közti variabilitás, melynek során egy még nem elsajátított szegmentum különbözo szavakban ejtve eltéro módon realizálódik (pl. a legyintohang /r/ megvalósulásaira rák há, óraólá, rózsatájá). A strukturális és interakciós hibázások következtében eloálló, a gyermek által leggyakrabban (az esetek 60%-ában) használt szóalak a CV, illetve CVCV alakzat (pl. szív szí, rózsatájá). A célszavak struktúrájára vonatkozó részleges tudást mutatja azonban például a hibázásoknak az a szabályszerusége, mely a célszavak és az egyszerusítés nyomán eloálló realizációk szótagszáma közt fedezheto fel: a CV-re egyszerusített szavak 75%-a egy szótagú célszó, míg a CVCV szerkezet célszavai közt 7% az egy szótagúak aránya, 55% a két szótagúaké és 38% a három szótagúaké. Hibamintázat. A fentebb említett strukturális egyszerusítések többsége, a szerkezetismétlések, valamint a magánhangzós rendszeregyszerusítések a tipikus nyelvi fejlodésu, fiatalabb gyermekek beszédében is megfigyelheto hibázások; hat éves kor után azonban elofordulásuk nem jellemzo, így a fejlodésbeli elmaradás e területen jelentos. Különösen figyelemre méltó e tekintetben azon strukturális és interakciós egyszerusítések jelenléte, melyek a fonológiai fejlodés kezdeti szakaszának hibázásait idézik (pl. szótagkihagyás, szerkezetismétlés). A hibázások együtt járása több tekintetben is atipikus mintázatot mutat. Látható ez egyrészt abból, hogy a fonológiai rendszer sajátosságai nem feleltethetok meg egészében egy korábbi fejlodési szakasz sajátosságainak sem. E kronológiai diszharmóniára utal egyrészt a fejlodésben késobb megjeleno rendszerelemek (veláris zárhang: /k, g/, posztalveoláris affrikáta /cs/), illetoleg a korai fejlodési szakaszra jellemzo hibatípusok együttes jelenléte (szótagtörlés, a fonetikai pozíció eroteljes korlátozó hatása, szerkezetismétlések magas száma). A beszédhangállományt tekintve látható, hogy a tipikus fejlodés során is késobb kialakuló elemek nem részei a rendszernek, kivétel ez alól az alveoláris affrikáta, mely hiánya a posztalveoláris affrikáta megléte mellett nem magyarázható fejlodési tényezokkel. A fonémaállomány zár-, réshangokra, affrikátákra és approximánsokra korlátozódik; a réshangok, affrikáták megléte a nazálisokkal szemben szintén olyan sajátossága F fonémarendszerének, mely nem illeszkedik az elsajátítás tipikus sorrendjéhez. Az atipikus fejlodésmenet további sajátossága a tipikus fejlodésben ritkán eloforduló hibázások jelenléte, mint például a szó eleji mássalhangzó elhagyása, illetoleg a szerkezetátrendezéssel realizált szóalakok magas száma is. Összegzés Jelen tanulmány célja volt, hogy egy esetismertetés keretein belül megmutassa, mennyiben segítheti egy részletes fonológiai profil az etiológia-alapú (azaz, az ismert kóreredet alapján bejósolható specifikus elmaradásokat figyelembe vevo), ugyanakkor személyre szabott beavatkozás megtervezését. Az eredmények megerosítik a Down-szindrómások spontán beszéde és utánmondása közt fennálló érthetoségbeli különbséget hangsúlyozó kutatási eredményeket. A korlátozott fonémaállomány, egyszeru szó- és szótagstruktúra, valamint az érhetoséget negatívan befolyásoló, esetenként szokatlan (atipikus) hibázások szintén a szindrómát leíró beszédbeli, nyelvi specifitások körébe tartoznak. Az eredmények indirekt módon a szavak hangalakjára és referenciális jelentésére vonatkozó tudás közti eltérésre is rámutatnak. A produktív fonológiai tudás aktuális realizálódása a fonológiai profil sajátosságait összefoglalva a következőképp alakul. A fonémaállomány erősen korlátozott, szemben a csaknem teljes beszédhangállománnyal. Ez a sajátosság a produktív fonológiai tudásnak nem kizárólag az artikuláció nehezítettségéből adódó hiányosságaira hívja fel a figyelmet. A preferált fonetikai pozíció a szó eleji, az elsajátított szegmentumok, különösen a fonémák nagy része ebben a fonetikai helyzetben jelenik meg, a gyermek beszédére jellemző sajátságos fonotaktikai mintázatot hozva ezzel létre. A szavak és szótagok struktúrája többségében a kanonikus gagyogás idoszakában megfigyelheto CV-kapcsolatból, illetőleg azok sorozatából áll. Összességében F beszéd és nyelvi állapota atipikus fonológiai profillal jellemezhető, melynek jellegzetessége a fonémaállományban és a szóalak struktúrájában tapasztalható 4–8 éves elmaradás, a tipikus fejlődésben szokatlan hibázások jelenléte, valamint a tudásnak és hibázásoknak a korábbi fejlődési szakaszok egyikének sem megfeleltethető sajátos együtt járása. A fejlődés fonológiai aspektusának e sajátosságai felhívják a figyelmet arra, hogy a fejlesztés során a hagyományos artikulációs terápián kívül egyéb, a szóstruktúra és a fonémarendszer kiépítését szolgáló, valamint a variabilitást csökkentő intervenciós eljárásokat is számításba kell venni. Az elemzés a hiányosságokon és azok sajátosságain kívül az elsajátított tudáselemeket is feltárta. A terápia tervezésében a hiányosságok célként, az erősségek kiindulási pontként fognak megjelenni. A rendelkezésre álló adatok elemzése a pontos diagnosztikai kategória (fonológiai zavar vs. verbális diszpraxia) megállapítását nem teszi lehetővé. A diagnózis felállításához a beszéd és nyelvi állapotról további információt nyújtó, valamint a beszédszervi működést leíró vizsgálatokra van még szükség. A háttérben zajló kognitív mechanizmusok (különös tekintettel az auditoros feldolgozás és a verbális munkamemória) muködését feltáró vizsgálatok pedig a részletes fejlesztési terv kidolgozását segítik majd. Addig is azonban, míg a beszéd csatornája elérhetové nem válik a gyermek számára, képességeihez illeszkedo alternatív kommunikációs eszköz bevezetésére van szükség, lehetové téve ezzel kommunikációs igényei kielégítését.

Felhasznált irodalom ABBEDUTO, L.–KARADOTTIR, S.–PAVETTO, M.–O’BRIEN, A.–KESIN, E. –WEISSMAN, M. D.–CAWTHON, S. (2001): The linguistic and cognitive profile of Down syndrome: Evidence from comparison with fragile X syndrome. Down Syndrome Research and Practice, 7/1, 9–15. BÉRES J.–VALEK A.–MÉTNEKI J. (2011): A Down szindróma (DS) szurési eredményei a VRONY adatai alapján. http://www.oefi.hu/rendezv/vrony/Down_sz_szuresi_eredmenyei.ppt#256,1. CARR, J. (2005): Stability and change in cognitive ability over the life span: A comparison of populations with and without Down’s syndrome. Journal of Intellectual Disability Research, 49, 915–928. CHAPMAN, R. S. (2006): Language learning in Down syndrome: The speech and language profile compared to adolescents with cognitive impairment of unknown origin. Down Syndrome Research and Practice, 10/2, 61–66. CHAPMAN, R. S.–SCHWARTZ. S. E.–KAY-RAINING BIRD, E. (1991): Language skills of children and adolescents with Down syndrome I: Comprehension. Journal of Speech and Hearing Research, 34, 1106–1120. CHAPMAN, R. S.–HESKETH, L. J. (2000): Behavioral phenotype of individuals with down syndrome. Mental retardation and developmental disabilities research review, 6, 84–95. DODD, B. (1976): A comparison of the phonological systems of mental age matched, normal, severely subnormal and Down’s syndrome children. British Journal of Disorders of Communication, 11, 27–42. DODD, B.–THOMPSON, L. (2001): Speech disorder in children with Down’s syndrome. Journal of Intellectual Disability Research, 45, 308–316. GÓSY M. (1984): Hangtani és szótani vizsgálatok hároméves gyermekek nyelvében. Nyelvtudományi Értekezések 119. Akadémiai Kiadó, Budapest. GÓSY M. (1998): A szavak hangalakjának változása a gyermeknyelvben. Beszédkutatás. Szófonetikai vizsgálatok. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest. 1–39. GRUNWELL, P. (1987): Clinical Phonology. Croom Helm, London–Sydney. GRUNWELL, P. (1992): Assessment of Child Phonology in the Clinical Context. In FERGUSON, A. C.– MENN, L.–STOEL-GAMMON, C. (eds): Phonological development. Models, research, implications. Timonium, York Press, Maryland. 457–483. J ARROLD, C.–BADDELEY, A.–PHILLIPS, C. E. (2002): Verbal short-term memory in Down syndrome: A problem of memory, audition, or speech? Journal of Speech, Language, and Hearing Research, 45, 531–544. KUMIN, L. (1994): Intelligibility of speech in children with Down syndrome in natural settings: parents’ perspective. Perceptual and Motor Skills, 78/1, 307–313. KUMIN, L. (1996): Speech and language skills in children with Down syndrome. Mental Retardation and Developmental Disabilities Research Review, 2, 109–115. KUMIN, L. (2006): Speech intelligibility and childhood verbal apraxia in children with Down syndrome. Down Syndrome Research and Practice, 10/1, 10–22. LAWS, G.–BISHOP, D. V. M. (2004): Verbal deficit in Down’s syndrome and specific language impairment: a comparison. International Journal of Language and Communication Disorders, 39/4, 423–451. LŐRIK J. (1982): Állami gondozott óvodások fonémaállományának fejlettsége. Gyógypedagógiai Szemle 10/2. 100–112. McCANN, J.–WOOD, S.E.–HARDCASTLE, W. J.–WISHART, J. G.–TIMMINS, C. (2008): The relationship between speech, oromotor, language and cognitive abilities in children with Down’s syndrome. International Journal of Language and Communication Disorders, 45/1, 83–95. McPHERSON, B.–LAI, S. P.–LEUNG, K. K.–NG, I. H. (2007): Hearing loss in Chinese school children with Down syndrome. International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology, 71, 1905–1915. MILLER, J. F. (1999): Profiles of language development in children with Down syndrome. In MILLER, J. F.–LEDDY. M.–LEAVITT, L. A. (eds): Improving the communication of people with Down syndrome. Brooks Baltimore. 11–40. NAESS, K. B.–LYSTER, S. H.–HULME, C.–MELBY-LERVAG, M. (2011): Language and verbal short-term memory skills in children with Down syndrome: A meta-analytic review. Researche in Developmental Disability, 32, 2225–2234. P ATERSON, S. (2001): Language and number in Down syndrome: The complex developmental trajectory from infancy to adulthood. Down Syndrome Research and Practice, 7/2, 79–86 PLÉH CS.–KAS B.–LUKÁCS Á. (2008): A nyelvi fejlodés zavarai. In KÁLLAY J.–BENDE I.–KARÁDI K.– RACSMÁNY M. (szerk.): Bevezetés a neuropszichológiába. Medicina, Budapest. PRYCE, M. (1994): The voice of people with Down syndrome: An EMG biofeedback study. Down Syndrome Researche and Practice, 2/3, 106–111. PURSER, H. R. M.–JARROLD, C. (2005): Impaired verbal short-term memory in Down syndrome reflects a capacity limitation rather than atypically rapid forgetting. Journal of Experimental Child Psychology, 91, 1–23. R ADVÁNYI K. (2005): Kromoszóma-rendellenesség miatt fejlodési elmaradást mutató Down- szindrómás személyek nyelvi készségeinek vizsgálata. In GERVAIN J.–KOVÁCS K.–LUKÁCS Á.– RACSMÁNY M. (szerk.): Az ezerarcú elme. Tanulmányok Pléh Csaba 60. születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Budapest. 88–101. RADVÁNYI K.–PLÉH CS. (2002): Középsúlyos értelmi fogyatékos iskoláskorú gyermekek beszédének néhány nyelvtani jellemzoje. Pszichológia, 22/3, 245–263. RING, M.–CLAHSEN, H. (2005): Distinct patterns of language impairment in Down’s syndrome and Williams syndrome: The case of syntactic chains. Journal of Neurolinguistics, 18, 479–501. SHOJI, H.–KOIZUMI, N.–OZAKI, H. (2009): Linguistic lateralization in adolescents with Down syndrome revealed by a dichotic monitoring test. Research in Developmental Disability, 30, 219–228. SEBESTYÉNNÉ TAR É. (2006): A 3–6 éves kori fonológiai fejlodés kronológiai mintázata a magyarban. Open Art, Budapest. SEBESTYÉNNÉ TAR É. (2007): Magánhangzó-kapcsolatok megjelenése a tipikus nyelvfejlodés 3–6 éves életkori szakaszában és a (nem következményesen) atipikus nyelvi fejlodésben. Beszédgyógyítás, I, 1–29. SEBESTYÉNNÉ TAR É. (2011): Atipikus fonológiai fejlodés és fonológiai folyamatok. Gyógypedagógiai Szemle, 39/3–4, 196–205. STOEL-GAMMON, C. (1980): Down syndrome phonology: Developmental patterns and intervention strategies. Down syndrome research and practice, 7/3, 93–100. SZENDE T. (1997): Alapalak és lazítási folyamatok. Studia et dissertationes 22. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest.

2013/4
Év: 2013
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05