2013
2013/4

tartalom:

Beszámoló a MAGYE 2013. évi, Tatabányán megrendezett konferenciájáról

Gereben Ferencné: Köszöntés és megemlékezés
 
"Gyógypedagógus akarok lenni..."
(Gordosné 2006)

Tisztelettel köszöntöm valamennyi megjelentet, Vendégeinket, kollégáinkat, akik ezen az igen meleg nyári napon összegyûltek a MAGYE hagyományos, ezévi, 41. alkalommal megrendezett Országos Konferenciájára. Az évenkénti rendszerességgel összehívott szakmai találkozások jól jelzik a közös szándékot, hogy vessünk számot a közelmúlt történéseivel, gondoljuk át, beszéljük meg szakterületünk problémáit, mérjük fel, hogy a folyamatosan változó társadalmi és gazdasági környezet a közoktatás, a felsõoktatás, az egészségügy és a szociális szféra szolgáltató rendszereit milyen kihívások elé állítja a fogyatékossággal élők és családjaik megsegítésében, s próbálunk-e, tudunk-e a gyógypedagógia-tudomány és -gyakorlat kérdéseire reflektálni úgy, hogy a felvetések a korai ellátástól a felnőttek kíséréséig, az ország különböző régiói, különbözõ színterei és szakterületei számára némi segítséget nyújtsanak. Ezévi konferenciánk kerettémája, "A hagyományait megõrizve megújuló magyar gyógypedagógiai tevékenység" gondolata is az elmondottak jegyében született és azzal a sajnálatos aktualitással egészült ki, hogy szerzõje, Gordosné dr. Szabó Anna, sokunk tanítómestere, a múlt év végi váratlan eltávozása miatt már nem lehet közöttünk.

Így hát rá is emlékezünk, a MAGYE alapító tagjára, a GYOSZE alapító fõszerkesztõjére, a magyar gyógypedagógia emblematikus alakjára, aki a 2004-ben, elsõ ízben kiadott Gyógyító pedagógia kötet bevezetõ fejezetét indította ezekkel a szavakkal: "Gyógypedagógus akarok lenni..." Ugyanígy vallott 2006-ban, a Gyógypedagógus-történetek kötet számára fiatalkori önmagáról, amikor a debreceni siketek intézetének igazgatója, Gáspár János tanár úr heti egy órában, a "Gyógypedagógia" tantárgy keretében egy különös, újszerû, addig nem ismert világba vezette be az eredetileg orvosi pályára készülõ fiatal tanítónõt. "Gyógypedagógus akarok lenni" – határozta el, merthogy együtt van benne a "gyógy" és a "pedagógia". És nem ezt mondtuk mi magunk is, teremben itt ülõk többsége, amikor döntöttünk egykor a pályaválasztással kapcsolatban? Pedig nem egyszer talán nem is voltunk tisztában azzal, hogy valójában mire is vállalkozunk. A döntés kinek-kinek más-más módon, egy életre szóló elkötelezõdést jelentett. A gyógypedagógiát mûvelõk köre köztudottan erõs identitástudattal kötõdik választott pályájához. Gordos Anikó pályaíve sok állomáson keresztül a Bárczi-féle "Általános gyógypedagógia" órák hallgatásától a Fõiskola Tanulmányi Osztályának megszervezésén, vezetésén át az oktatói, fõigazgató-helyettesi, tanszékvezetõi, majd fõigazgatói szék betöltéséig vezetett, amelyet sok minden egyéb mellett a MAGYE és GYOSZE körüli társadalmi feladatok ellátása, valamint a magyar és nemzetközi gyógypedagógiai ismeretrendszer szempontjából jelentõs, aktív tudományos tevékenység kísért az utolsó pillanatig. A gyógypedagógiai alapismeretek tematizálása, a tágan és szûken értelmezett gyógypedagógia tudománymodelljének felrajzolása, az általános elméleti kérdések és a szakterületek fejlõdésének elemzése, a gyógypedagógiatörténeti ismeretrendszer egyes állomásainak, személyi vonatkozásainak összefoglalása, gyógypedagógiatörténeti portrék tükrében a hazai gyógypedagógusképzés fejlõdéstörténetének elemzése mind e gazdag életmû részét képezi. S most majd rajtunk, utódokon a sor, hogy mindezekre megpróbáljuk méltó választ adni, reflexiókat megfogalmazni a GYOSZE ezévi különszámában, amely a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, az Alapítvány a Fogyatékosokért és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, valamint egyéni szponzorálás alapján létrejövõ összefogással készül el novemberre, a Tudomány Napi rendezvény részeként.

A Gordos Anikó munkásságának, pályafutásának szóló személyi méltatás kereteibõl az ezévi konferenciánk mottójául választott kerettéma gondolati tartalma az idézett kontextus minden eleme szempontjából különös jelentõséggel bír. A 90-es évektõl folyamatosan zajló társadalmi átalakulásokat a gyógypedagógia sem kerülhette el. Intézmények szûntek meg, az összevonások miatt önállóságuk csorbult, új képzési formák indultak el, mint a gyógypedagógus-képzés egyetemi, illetve mester szintje, strukturális átrendezõdés folyik napjainkban, s ezek a hazai gyógypedagógiai tevékenység mûvelõit, magát a gyógypedagógus-társadalmat állandóan újabb és újabb kihívások elé állítják. A jogszabályi környezet módosulása, a finanszírozás kérdései, az egyéni életpálya alakulása, a diploma értékének elismerése, a feladatelosztás kérdései – ha sok pozitívumot is hordozhatnak – sok konfliktust generálva mennek végbe. Mert mindezek közben az egyre differenciáltabb szolgáltatások iránt nõ az igény, az érintettek és családjaik nem szenvedhetik meg e változásokat. A tudományos megismerés is a jobbítás szándékával fordul az érintettek felé. A társtudományokban, így a pszichológiában, a medicinában, kommunikáció- vagy a jogtudományban újabb ismeretek jelennek meg, amelyek a pedagógiai dominanciájú interdiszciplináris embertudományi értelmezést a nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás és rehabilitációs tevékenység értelmezési keretei felé tágítják – visszacsatolva a klasszikusnak mondható eredeti gyógyító-nevelés hagyományos koncepciójára, de erõteljesen hangsúlyozva az életminõség javításának, a társadalmi esélyegyenlõség, a társadalmi integráció biztosításának kérdéseit. Ha "...a neveléstudomány arra a felismerésre épül, hogy az emberi magatartás és annak belsõ feltételei alakíthatók, az alakító hatások szervezhetõk, kézben tarthatók, és a nevelés mint tudatos emberformáló tevékenység az alakító hatások mûködésmódjának ismeretében tudományos vizsgálódás, tervezés tárgyává tehetõ..." (KRON 1997, id. ILLYÉS 2001), a fenti kijelentés a gyógypedagógia tudományára és tevékenységi rendszerére ugyancsak érvényes. Az ezredforduló neveléstudományi arculatának felrajzolásakor egyértelmûvé vált, hogy a neveléstudomány tudáskínálata és a gyakorlat tudásszükséglete között nincs mindig összhang, a közoktatásban – amint azt Illyés hangsúlyozza – erõsödik a "pedagógiai tudatosság, a tudományos ismereteken alapuló professzionalizmus igénye". Az ún. "tanuló neveléstudomány" folyamatosan integrálja azokat az ismereteket, amelyek az emberi viselkedés befolyásolása szempontjából hatékonynak bizonyulnak, tudástartalmát bõvítik (ILLYÉS 2001; CSAPÓ–VIDÁKOVICH 2001). Az életminõség-szintû változtatások egyre alaposabb, differenciáltabb tudást követelnek meg, új kihívásokra keresnek választ, nem nélkülözhetik a "humán felfogások" átgondolt, tudományosan elemzett, rendszerszinten átgondolt összefoglalását és gyakorlatban történõ hasznosítását. A tantervek, programok, terápiák széleskörû kínálata valójában a megújuló gyógypedagógiai tevékenységnek az összetevõire hívja fel a figyelmet. Gordosné szóbeli közlését hivatkozzuk ennek kapcsán, miszerint "a gyógyító pedagógiát valójában klinika jellege emelte ki a neveléstudományból". Mindezek természetesen az adott személy életkorának, fejlettségi szintjének, képességstruktúrájának, az akadályozottság mértékének, a környezeti tényezõknek, az egyéni vagy csoportos ellátás formáinak, helyi lehetõségeinek megfelelõen módosulnak a maguk sokszínûségében. E résztevékenységek sokaságából építkezõ komplex folyamatban a bio-pszicho-szociális paradigma mentén – diagnosztika, a terápia és a gyógypedagógiai rehabilitáció kérdései mentén – strukturálódik a gyógypedagógia-tudomány és -gyakorlat klinikai ismeretrendszere, amely az eddigieknél professzionálisabb tudást vár el a pályára kerülõktõl, és újabb alap és továbbképzési formákat involvál. A professzió gyakorlására vonatkozó tudástartalmak szempontjából elkülönül az ismeretátadás speciális tantervi, módszertani kérdéseitõl, amelyek az iskolapedagógia területén válnak nélkülözhetetlenné a gyógypedagógiai tanári tevékenységében. A 2002-ben, a gyógypedagógia bicentenáriumára Gordosné által megfogalmazott gondolatok figyelembevételével – minden nehézséget számba véve, amely kétségkívül megnehezíti a hétköznapokat – elmondhatjuk, hogy a magyar gyógypedagógiai tevékenység olyan bázissal, olyan szakmai-szellemi muníciókkal rendelkezik, amelyekre lehet és kell is építeni. Egy szakmai szervezet, mint amilyen a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, ahogy a mögöttünk hagyott 40 évben, a továbbiakban is fõ feladatának tekinti, hogy teret adjon a véleménycseréknek, szakmailag vitás kérdések mûhelykonferenciák keretében történõ áttekintésének, szakmai konszenzusok megteremtésének, a döntéshozókkal történõ együttgondolkodásnak. Ehhez kívánok minden részvevõnek eredményes tanácskozást, s ezzel a MAGYE 41. Országos Konferenciáját megnyitom.

Tisztelt Kollégák!

Amikor Gordos Anikóról készültünk megemlékezni a mai együttlét alkalmával, még nem tudtunk arról a szomorú hírrõl, ami tegnap érkezett: elhunyt dr. Sári Jánosné, a Nagyothallók Általános Iskolájának volt igazgatója, a MAGYE konferenciák lelkes szervezõje és résztvevõje. Kérem, hogy néma felállással emlékezzünk végezetül mindkettõjükre, s a jelenleg nem nevesített eltávozott kollégáinkra.
 


A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének Elnöksége a 2013. évi 41. Országos Szakmai Konferencián a gyógypedagógiai ellátás színvonalának, a gyógypedagógiai tevékenység fejlesztésének, az egyesületi feladatok biztosításának területén az alábbi elismeréseket adta át:

Bárczi Gusztáv Díszoklevél

Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat nevelőtestülete számára

Autizmus Alapítvány Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény számára

Bárczi Gusztáv Emlékérem

Varga Imre ny. igazgató úrnak

Kapcsáné Németi Júliának, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonproft Kft. munkatársának

Egyesületi munkáért Érdemérem

Bacsó Ágnesnek, az Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat igazgatójának

Somlai Istvánnak, a MAGYE audiovizuális technikai kultúrájának folyamatos fejlesztése és honlapjának karbantartása területén folytatott tevékenységért

Valamennyiüknek ezúton is köszönet a magyar gyógypedagógus társadalom nevében!
 

 

SZAKOSZTÁLYI BESZÁMOLÓK

Autizmus szakosztály
(Őszi Tamásné szakosztályvezető)


Ebben az évben a szakosztály munkájában nagy hangsúlyt kapott azoknak a nemzetköziés hazai projekteknek, kutatásoknak a bemutatása, melyek hosszútávon meghatározóklehetnek a szakterület fejlõdése szempontjából. E mellett hagyományainkhozhíven bemutatkozott a MAGYE konferenciának otthont adó régió egyik gyakorlati mûűelye is.

A szakosztályon a következő előadások hangzottak el:

Ertl Dóra – Kovács Marianna – Takács Tünde: A komplex intézmény és az iskolánbelüli autista csoportok bemutatása. Autista csoportok részvétele az iskolai életben – Együnnepély története (A KEM Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, KészségfejlesztõSzakiskolája, Diákotthona és Gyermekotthona, Tata). A két elõadásból álló bemutatkozás gazdag film- és képanyaggal illusztrálta az intézményben folyó gyakorlati munkát.

Mahlerné Köfner Anikó: Nyolc-pont+ az autizmussal élõ személyek életminõségének javításáért – a TÁMOP 5.4.11. autizmus projekt bemutatása (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, Budapest). Élénk érdeklõdést váltott ki az elõadásban bemutatott, ebben az évben induló kiemelt projekt, mely hatalmas lehetõségeket teremthet a szakterület további fejlõdéséhez.

Havasi Ágnes – Stefanik Krisztina: Részvétel-e a részvétel, támogatás-e a támogatás? Kérdõíves vizsgálat pedagógusok körében a kommunikáció AAK eszközökkel való támogatásáról (ELTE BGGYK, Budapest). A hazánkban egyedülálló kutatás az alternatívaugmentatív kommunikációs eszközök alkalmazásának gyakorlatáról igen gazdag tényanyagot tárt a hallgatóság elé.

Farkas János: "ASD-KVÍZ" multimédiás deficit-specifikus fejlesztõ rendszer ASD-vel élõknek. Míg a nemzetközi gyakorlatban évek óta elérhetõk autizmus-specifikus szoftverek, magyarul sajnos még alig-alig állnak rendelkezésre hasonlók, ezért különösen értékes Farkas János munkája, aki szülõként saját ötlete alapján hozta létre a bemutatott komplex fejlesztõrendszert.

Szilvásy Zsuzsanna: Az Autism Europe 10. nemzetközi konferenciája – Budapest 2013. szeptember (Autisták Országos Szövetsége, Budapest). A háromévenként megszervezett tudományos konferencia az európai szülõszövetség és a szakterület egyik legjelentõsebb seregszemléje.

Janoch Lászlóné: Tendenciák és változások az autizmus spektrumzavar diagnosztikájában – Tapasztalatok az Autizmus Alapítvány Ambulanciáján (Autizmus Alapítvány Ambulanciája, Budapest). Az elõadás az országos szakambulancia több mint 20 éve gyûjtött adatai alapján nyújtott áttekintõ elemzést a diagnosztikus trendekrõl a nemzetközi szakirodalom tükrében.

Őszi Tamásné: Az SNI kerettantervek autizmus-specifikus adaptációjának lehetõsége (Autizmus Alapítvány EGYMI, Budapest). Az elõadás gyakorlati segítséget kívánt nyújtani az új kerettantervek bevezetéséhez, és tájékoztatott a ceglédi és budapesti szakemberek által elkészített, kapcsolódó szakmai anyagok elérhetőségéről.

Összegzés: A szakosztály munkája a résztvevõk kérdéseinek megválaszolásával, illetve az elhangzott elõadásokhoz kapcsolódó vélemények megvitatásával zárult.


Hallásfogyatékosság-ügyi Szakosztály
(Muraközy Andrea szakosztályvezető)


A szakosztályi napon a nyolc országos intézménybõl mindössze hat képviseltette magát. A jelenlévõ intézmények közül hárman egy-egy fõvel voltak jelen. Így a korábbi évekhez képest kevesen voltunk. Az alacsony részvétel hátterében az intézmények súlyos anyagi helyzete áll. A jelenlévõk is arról számoltak be, hogy saját maguk finanszírozták a szakmai programon való részvételt. A részt vevõ intézményvezetõk és gyógypedagógusok megosztották egymással azokat a nehézségeket, amelyet az intézmények átszervezése jelentett a tanév folyamán. Szó esett a szakszolgálati törvényrõl, mely valamennyi "egymi" szervezeti formában mûködõ intézményt hátrányosan érint abban a vonatkozásban, hogy a korai gondozási feladatot nem az adott intézmény látja el. Közös véleményünk szerint ez veszélyezteti az ellátás biztonságát, ezért hátrányosan érinti a hallássérült gyermekeket, családjukat. Ezt a véleményt a konferencia harmadik napján a szakosztályvezetõ közös állásfoglalásként az államtitkárság illetékesének továbbította.

Az elhangzott előadások:

Szabó Zsuzsanna – Hegedűs Alexandra: Gondolatok a bilingvális oktatásról (Hallássérültek Tanintézete, Budapest). Az elõadók ismertették a hallássérültek oktatás-nevelésében kialakult módszereket, köztük a bilingvális oktatást. A mai napig élénk szakmai viták kereszttüzében áll a hangosbeszéd–jelnyelvi oktatás elsõbbségének kérdése, illetve az, hogy a két kommunikációs csatorna együttes alkalmazása lenne-e a célszerûbb? A jelenlévõk a hangosbeszéd prioritása mellett foglaltak állást.

Lukács Szandra: Hangalapozás kisbabáknak – CI műtét utáni hangalapozás terápiás programjának bemutatása (Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, EGYMI és Diákotthon, Budapest). Az intézmény pályázati forrásból, külföldi szakanyag felhasználásával remek kézikönyvet állított össze, mely apró lépésekre lebontva mutatja be a hallásfejlesztés, beszédindítás mozzanatait. Szülõknek és szakembereknek egyaránt hasznos és szép kivitelû anyag készült el az intézmény gyógypedagógusainak köszönhetõen. Rövidesen hozzáférhetõ lesz a társintézmények számára is!

Kovács Zsuzsanna: Jövőképünk a törvényi változások tükrében (Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, EGYMI és Diákotthon, Budapest). Ez a tanév bõvelkedett a változásokban. Fokozatosan lépnek életbe a Nemzeti Köznevelési Törvény rendelkezései és az intézményi élet részleteit meghatározó rendeletek. Az intézményvezetés feladata, hogy a megváltozott jogszabályi környezetnek megfelelõen szervezze a munkát.

Dr. Farkasné Kovács Beáta: A sajátos nevelési igényű tanulók szakképzésének jövője (Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, EGYMI és Diákotthon, Budapest). A hallgatóság részletes és látványos összefoglalót kaphatott a szakképzésben bekövetkezõ változásokról és a jelenleg is nyitott kérdésekrõl.

Schikerna Katalin: Sajátos nevelési igényû gyermekek integrációja a soproni intézményekben (Tóth Antal Nevelési-Oktatási és Módszertani Központ, Sopron). Az elõadó az integrációt elõsegítõ rendezvényrõl számolt be. Egy attitûdformáló programsorozatba kaphattunk betekintést. A videóbejátszások tanúsága szerint érdekes és hasznos program valósult meg az intézményben.

Mikesy György: A 210 éves váci intézmény válaszai az újabb kihívásokra (Cházár András Többcélú Közoktatási Intézmény, Vác). Az elõadó bemutatta, hogy a nagy múltú intézmény folyamatosan újabb és újabb kihívások elõtt állt, és mindig megtalálta a megfelelõ válaszokat. Jelenleg is az a feladat, hogy megtaláljuk azt a formát az adott jogszabályi és finanszírozási keretek között, hogy a legteljesebb ellátást és fejlesztést tudjuk biztosítani a hozzánk forduló gyermekeknek és családoknak.

Gyurina Éva – Peti Zsuzsanna: Az integráció sajátos gyakorlata a Duráczky Módszertani Központban (Kaposvár). Betekintést kaphattunk abba a több évtizedre visszanyúló, eredményes munkába, melyet az intézmény gyógypedagógusai folytattak a hallássérültek sikeres integrációja terén. Ennek eredményeképpen a hallássérült gyermekek közel 75%-át integrált keretek között fejlesztik.

Összegzés: Értékes szakmai napot töltöttünk együtt. Gondjaink közösek, jó tanév végén ezeket megosztani. Bepillantottunk intézményeink életébe. Együtt képviseljük a hallássérült gyermekek és családjaik ügyét szakmai fórumokon.


Logopédiai Szakosztály
(Sósné Pintye Mária szakosztályvezető)


Szakosztályunk az idén két kérdéskörben csoportosította az elõadásokat. Egyrészt a logopédia aktuális problémái közül a szakszolgálati rendszer átalakulásához kapcsolódva a szakértõi vizsgálatok új eljárási rendjét, a gyermekek ellátásának változó struktúráját, valamint a logopédusok szerepét és feladatait igyekezett tisztázni, melyeket aztán a témával foglalkozó plenáris napon is megjelenített. A tagság fontosnak tartotta, hogy a MAGYE Logopédiai Szakosztálya más szakmai egyesületekkel egyeztetve közös szakmai álláspontot dolgozzon ki a szakszolgálati rendelettel kapcsolatban, és ezt az illetékes szakpolitikai államtitkárnak továbbítsa. Ez a munka folyamatosan zajlik a tanév folyamán. A másik témacsoport a logopédiai vizsgálatok és terápiás eljárások területén megjelent új innovációk bemutatása, a fejlesztések jelenlegi állásának ismertetése volt. Idén – új hagyományt teremtve – a tapasztalt kollégák mellett a legjobb végzõs hallgatók is bemutatták szakdolgozati, illetve Tudományos Diákköri Konferencián elhangzott kutatásaik eredményét az ülésen. Ezek az innovatív, friss szemléletû munkák kivívták a tagság elismerését.

Gereben Ferencné Zűrzavarok a nyelvi zavar körül (ELTE BGGYK, Budapest) című előadása az SNI/b tanulói populáció 2011/12. évi országos felülvizsgálatának tapasztalatait összegezve kívánta tisztázni a nyelvi zavar mint élõ diagnosztikus kategória tartalmát, és felhívni a figyelmet arra, hogy az ellátórendszer nem minden esetben képes a probléma súlyosságának megfelelõ terápiás forma kellõen korai hozzárendelésére.

Erősné Brunner Katalin A beszédvizsgáló országos szakértői és rehabilitációs bizottság és gyógypedagógiai szolgáltató központ helye, feladata az új pedagógiai szakszolgálati struktúrában (Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság, Budapest) című elõadásában a logopédiai szakértõi vizsgálatok megosztásának lehetőségéről és a bizottság új struktúrában betöltött helyzetéről beszélt.

Ternai Gabriella – Dékány Judit – Csonkáné Polgárdi Veronika – Vastag Jánosné A Dékány–Juhász-féle diszkalkulia pedagógiai vizsgálat sztenderdizált változata (Budapest II. kerületi Pedagógiai Szakszolgálat-Nevelési Tanácsadó; ELTE Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat, Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság) témában a szerzõk az átdolgozott diszkalkúlia-teszt koncepcióját és érvényességi vizsgálatának folyamatát, eredményeit ismertették.

Farkasné Kovács Éva (Nyitott Ház Módszertani Intézet, Logopédiai Szakszolgálat) Zalaegerszeg környéki települések nyelv- és beszédfejlettségi vizsgálatának tapasztalatai címmel a helyi szinten alkalmazott nyelvi szûrõvizsgálat kétéves eredményeit elemezte, összevetve ezeket a szakszolgálat ellátási tevékenységével.

Pozsár Eszter (Teleki-Wattay Mûvészeti Iskola, Pomáz) Írott nyelvi zavarral küzdõ gyermekek nehézségei a szolfézs- és zenetanulásban című előadásából megismerhettük a diszlexiás gyermekek szolfézstanulásban felmerülõ nehézségeit és azokat a módszereket, melyeket a kolléga fejlesztett ki e tehetséges gyermekek megsegítésére.

Udvarnoky Zsófia (ELTE BGGYK végzett hallgatója) Mesehelyzet-videók a beszédindító korai intervenció szolgálatában című előadása egy olyan, a szerzõ által kifejlesztett vizsgálati módszert ismertet, melyben a szülõk nyelvi közlésekre való érzékenységét vizsgálja az anya-gyermek interakciók közben.

Benke Zoltánné Ispány Mónika (ELTE BGGYK végzett hallgatója) A zenei hallási képességek összefüggései óvodáskori nyelvi képességekkel című elõadása az intenzív zenei nevelésben részt vevõ és részt nem vevõ gyermekek nyelvi képességeit összehasonlítva azt tapasztalta, hogy több mutató tekintetében elõbbiek jobban teljesítettek.

Huszár Karina (ELTE BGGYK végzett hallgatója) A fonológiai tudatosság spontán fejlődése nagyóvodás korban című szakdolgozatának összegzését mutatta be, mely a fonológiai tudatosság különbözõ szintjeinek fejlõdési útját elemezte.

Sipos Csenge Ágnes (ELTE BGGYK végzett hallgatója): A többnyelvűség hatása a korai gyermeknyelv fejlődésére címmel arról tudósított, hogy a kétnyelvûséggel társuló nyelvi zavar diagnosztikájában és terápiájában milyen akadályokkal kell megküzdenie a szakembereknek.

Láng Csenge (ELTE BGGYK végzett hallgatója) Afázia vagy járulékos diszfunkció? – Az afázia és a cerebrális parézis összehasonlítása egy esettanulmány tükrében című munkája bemutatja egy kettõs sérüléssel küzdõ fiatal diagnosztizálásának dilemmáját, a terápiás konzekvenciák ismertetésével.

A szakosztályi napot Műhelymunka zárta, melyben az egri és a székesfehérvári dadogó munkacsoport mutatta be a pszichológus és logopédus együttmûködését a dadogás kezelésében Fülöp Erzsébet logopédus és Koncz Eszter pszichológus (Székesfehérvári Pedagógiai Szakszolgálat Logopédiai Intézet), valamint Víghné Pogány Rózsa logopédus és Pacza Beáta pszichológus (Egri Városi Nevelési Tanácsadó, Pályaválasztási és Logopédiai Intézet) részvételével.


Korai Fejlesztési és Iskolaegészségügyi Szakosztály
(Melegné Steiner Ildikó szakosztályvezető)


2013-ban a korai intervencióban dolgozó, illetve e téma iránt érdeklődő szakemberek elõadói és részvételi kedve az elmúlt évekéhez képest némileg csökkent. A szakmapolitikai változások bizonytalanságai és az intézmények csekély ez irányú anyagi készletei nem kedveznek a tudományos életnek. Ennek ellenére a korai intervenció fontossága és súlya a gyógypedagógián belül ismét megmutatta magát a szakmai konferencián is. Az előadások után megbeszéléssel zártuk a szakmai programot, amit kiemelten fontosnak tartok, mert ezen és az ehhez hasonló megbeszéléseken egyeztethetõk a nézetek és a továbblépés lehetőségei.

Az előadások az elhangzás sorrendjében a következõk voltak:

Imréné Horváth Márta: Korai fejlesztés és gondozás, szakszolgálati feladatellátás magvalósítása Tatabányán (Éltes Mátyás EGYMI, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat, Tatabánya) címû elõadásában a kis létszámban dolgozó helyi "csapat" a napi küzdelmeken túl az elért eredményekrõl is beszámolt. Problémaként vetõdött fel a profiltisztítás kapcsán a szakszolgálat jövõje, az utazó tanár definiálása, a kötelezõ óraszám a különbözõ szakemberek tekintetében.

Volomné Nagy Mariann: A légzés- és a nyelészavarok kialakulásának okai, felismerésük, terápiás lehetõségeik (Dr. Volom Dental, Budapest) című előadásában felhívta a figyelmet a helytelen légzés okaira és negatív egészségügyi következményeire, a korai felismerés és kezelés fontosságára. Terápiás lehetõségként a légúti akadály megszûntetését (adenotomia), indiso-peleo-terápiát, Butteyko-féle légzésterápiát és a myofunkcionális trénerek használatát javasolta.

Meszéna Tamásné: Családközpontú korai intervenció a pedagógiai szakszolgálatok új intézményrendszerében (Általános Nevelési Központ, Pécs) címû elõadásában hangsúlyozta, hogy a komplex családközpontú korai intervenció csak megfelelõ intézményi keretek között tud mûködni. A 15/2013. EMMI Rendeletben meghatározott korai fejlesztõ keretszámok nem alkalmazkodnak a tényleges ellátáshoz (tankerületenként egy korai fejlesztõ státusz). Gyógytornász nem szerepel a rendeletben, csak pedagógiai munkát segítõ alkalmazottként maradhat. A logopédusokra más-más szabályozások vonatkoznak attól függõen, hogy szakszolgálatban, utazó logopédusként vagy szegregált SNI státuszú gyermekek ellátásában dolgoznak. Javasolja a helyi igényekhez alkalmazkodó rugalmas keretszámok és a hálózatos szolgáltatási rendszer kialakítását, a már meglévõ jó gyakorlatok bevonását az ágazatközi egyeztetésekbe és a korai intervencióban alkalmazható terápiák legitimizálását.

Dettre Imola: "Hallok, járok, beszélek" – Belsőfül rendellenességgel született kisgyermek komplex korai megsegítése Pécsett (Általános Nevelési Központ, Pécs) című esettanulmánya minden korai interventor számára példaértékû lehet.

Szűcs Sándor: "Mondjam vagy mutassam?" (Budapesti Korai Fejlesztõ Központ; BLISS Alapítvány) című előadásában azt a dilemmát feszegeti, hogy a gyógytornász mozgásfejlesztõ munkája során a mozgás- vagy a kommunikációfejlesztést részesítse-e elõnyben? Megítélése szerint a fejlesztett gyermeknek alapvetõ lehetõséget kell arra biztosítani, hogy bizonyos (mozgásos) helyzetekben jól tudjanak kommunikálni, kiléphessenek a helyzetbõl, tudjanak nemet mondani (mutatni, jelezni). Gondolatmenetében a gyógytornász gyógypedagógussá való átalakulását, szemléletváltását láthattuk.

Melegné Steiner Ildikó: Logopédiai tanácsadás a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságban (Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság, Budapest) címû elõadásában beszámolt a fenti intézményben régi ûrt betöltött, újonnan beindított logopédiai tanácsadásról, ami már akár 1,5-2 éves kortól igénybe vehetõ. A tanácsadás célja: közvetett úton biztosítani a nyugodt, tudással felvértezett szülõi hátteret és kellõ idõben megfelelõ ellátáshoz juttatni a rászoruló gyermekeket. Mindezekkel egy sor késõbbi problémát is megelõzhetünk. A bizottság tanácsadási esetszáma a vizsgálati esetszámhoz képest elenyészõ, de annál fontosabb mentálhigiénés és preventív tevékenység.

Komáromy Julianna: A klasszikus gyógypedagógia módszertana és eszközei napjainkban a korai fejlesztés gyakorlatában (Nyitott Ház Módszertani Intézet, Zalaegerszeg). A bemutatott intézmény iskolapéldája a Magyarországon az elsõk között mûködõ, ugyanakkor folyamatosan megújulni képes, a kor követelményeinek megfelelõ, emberközpontú korai fejlesztõ és gondozó központnak.

Madács Anita: A longitudinális Komplex Vizsgálat bemutatása, felvételének céljai, eszközei, vizsgálati profiljai, értékelési módja (BHRG Alapítvány, Budapest) címû elõadásában bemutatta a készülõ LongiKid vizsgálóeljárás jelenlegi készültségi állapotát. A vizsgálat az eltérõ fejlõdés korai kiszûrésére, organikus érési zavar, éretlenség, sérülés, illetve neurokognitív fejlõdési zavarok korai kimutatására alkalmas. A LongiKid neuromotoros, szenzoros-szenzomotoros szemléletû; egységes nyelvezete egészségügyi, pedagógiai, gyógypedagógiai és gyermekpszichológiai területen való alkalmazásra teszi alkalmassá.

Kereki Judit: A koragyermekkori intervenció problématerületei és fejlesztési területei (ELTE BGGYK, Budapest; Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minõség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Budapest) című előadásában bemutatta az egészségügy területén zajló "Koragyermekkori (0–7 év)" (TÁMOP 6.1.4.) kiemelt projektet. A program átfogó célja a 0-7 éves korú gyermekek egészséges életkezdetének támogatása, családjuk segítése, különös tekintettel a speciális támogatást igénylõ gyermekekre és családjaikra. A projekt elsõsorban az egészségügyi alapellátás szakembereinek eredményesebb munkavégzését kívánja elõsegíteni, ezzel is javítva a korai ellátórendszer mûködésének hatékonyságát.

Stadler Judit – Szakmáry Ildikó: "Kezdeti lépések" – bemutatkozik a Veresegyházi Korai Fejlesztõ Központ (VKÖTT EGYMI Korai Fejlesztõ és Gondozó Központ, Veresegyház) címû elõadásukban örömmel tájékoztatták a szakmát a kistérségükben beindult korai intervenciós tevékenységrõl és kezdeti eredményeikrõl.

A Korai Fejlesztés Szakosztály javaslatai a 15/2013. EMMI rendelet módosításához:

1. Az európai mintákhoz hasonlóan a 0-6/7 éves (tanköteles) kort megelõzõ idõszak, a kisgyermekkor egységes szemléleten alapuló, családközpontú megközelítése: a "fejlesztő nevelés" egy kiragadott éve indokolatlan. Miért nem maradhatnak ezek a gyerekek a korai fejlesztésben, ha többségi intézményes nevelésbe nem tudnak kerülni 5 éves korukban? A tankötelezettségük teljesítéséig, a fejlesztõ iskolai oktatás megkezdéséig maradhatnának az amúgy is folyamatban lévõ korai fejlesztésben. A sajátos nevelési igényű, korábban korai fejlesztésben részesült gyermek számára, ha integrált óvodai nevelésbe kerül, miért kell a szakszolgálati feladatellátást befejezni és átadni egy másik intézménynek, másik szakembernek? A korai fejlesztést követõen integrált óvodai nevelésbe kerülõ sajátos nevelési igényû gyermekek ellátását végezhessék továbbra is a családdal kapcsolatban álló szakszolgálatok szakemberei. A jelenlegi jogszabály ezt a konduktoroknak engedélyezi, a gyógypedagógusoknak nem.

2. A megyei szinten elõírt szakemberlétszám a helyi igényekhez igazodó rugalmas létszámkeret legyen. A szolgáltatási rendszer hatékony és gazdaságos mûködtetése érdekében sokszor a hálózatos mûködés indokolt, a rendelet pedig feltehetõen lakossági statisztika alapján állapítja meg a létesíthetõ minimális szakember állások számát.

3. A pedagógiai szakszolgálatnál, korai fejlesztésben dolgozó gyógytornász is legyen besorolható pedagógus munkakörbe. A pedagógiai szakszolgálatoknál korai mozgásfejlesztésben alkalmazható terápiás eljárások legitimizált listáját jó lenne, ha összeállítaná egy szakmai testület, és az azt végzõ szakemberek egyforma besorolás alá kellene, hogy essenek. A rendelet szerint jelenleg a gyógytornász pedagógiai munkát közvetlenül segítõ besorolása hátrányos helyzetet teremt a gyógytornászok számára.

4. A szakvizsga kötelezettség feltételeinek kidolgozása. A pedagógiai szakszolgálat intézménye a jelenlegi köznevelési törvény alapján is két különbözõ, egymástól jelentõsen eltérõ feladatot végez: A diagnosztikus feladatok esetében a szakértõi bizottságok (korábbi nevelési tanácsadókkal), akik az eltérõ fejlõdést, a fejlesztésre való jogosultságot, a plusz juttatásokat és az intézményes elhelyezésre vonatkozó javaslatot állapítják meg. A gyermekek rendszeres fejlesztése keretében pedig korai fejlesztést, logopédiai ellátást, gyógytestnevelést, konduktív ellátást biztosítanak. A diagnosztikus kompetenciával rendelkezõ intézményegységek esetében (szakértõi bizottságok) indokolt, hogy az eltérõ fejlõdést diagnosztizáló, többletjuttatásokat megállapító kollégákkal szemben magasabb szakmai követelményeket támasszon a törvény, és szakvizsga meglétét írja elõ, de ez indokolatlan a speciális végzettséggel rendelkezõ terápiás, rehabilitációs ellátást nyújtó szakemberek esetében (pl. egy logopédus végzettségű szakember beszédfejlesztõ munkáját szakvizsgához kötni nem indokolt, végzettsége feljogosítja a logopédiai terápia végzésére szakvizsga nélkül is, a gyógytestnevelõt úgyszintén).


Pszichopedagógiai Szakosztály
(dr. Eigner Bernadett szakosztályvezető)


A Pszichopedagógiai Szakosztály szakmai programjára igen sok érdeklõdõ kolléga volt kíváncsi. Igyekeztünk a programot úgy összeállítani, hogy komplexen mutassuk be a pszichopedagógia aktuális kérdéseit, tekintettel arra is, hogy a pszichopedagógusképzés idén negyven éves. Az elõadások áttekintést adtak múltról, jelenrõl, a pszichopedagógia sokszínûségét, széles módszer- és eszköztárát, több terepét bemutatva.

Elsőként dr. Eigner Bernadett A pszichopedagógia történeti és aktuális kérdései (ELTE BGGYK, Budapest) címmel tartotta meg elõadását. Mi a pszichopedagógia történeti öröksége, szemléleti kiindulópontja? Mennyire érvényesek ezek a célkitûzések még ma is? Hogyan változott idõközben a pszichopedagógia fogalma, alakultak tartalmai, koncepciói, célcsoportjai, területei, tevékenységi körei és kompetenciái? Mi a helye és a szerepe a szakmai palettán? Az elõadás fõleg ezekrõl a kérdésekrõl további együttgondolkodást indító felvetésekkel igyekezett képet adni.

Dr. Kiss László szakszolgálati és fogyatékosságügyi közoktatási referens A pszichopedagógia helye a jelenlegi köznevelés rendszerében (EMMI Oktatási Államtitkárság Közoktatás Irányítási Fõosztály, Budapest) című elõadásában a pszichopedagógiát érintõ jogtörténeti áttekintést kaptunk, hallhattunk a képzési, kimeneti követelményekben foglaltak alapján a pszichopedagógusok elhelyezkedésérõl, betölthetõ munkakörökrõl a köznevelési törvény és végrehajtási rendeletei alapján, és az elõadó aktuális kérdéseket, javaslatokat is felvetett.

Herr Nikoletta: A pszichopedagógusok helye és kompetenciái a közoktatás rendszerében. Az új Nemzeti Köznevelési Törvény adta lehetőségek és korlátok (Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium, Budapest; ELTE BGGYK, Budapest) témában tartott elõadást. Az előadó igyekezett rendszerezni és tisztázni az új terminológiai változásokat, és áttekinteni a szakmánk törvény adta lehetõségeit (Különleges bánásmódot igénylõ népességcsoport/ok; szakmai kompetenciák; munkakörök; átfedések más munkakörökkel; gyermekvédelem).

Kereki Judit és Vargáné dr. Molnár Márta A pszichopedagógus szerepe a gyermekegészségügyi ellátásban (ELTE BGGYK, Budapest) címû elõadásukban az elõadók hangsúlyozták, hogy az egészségügyben egyre fontosabbá válik az interdiszciplináris team munka. Milyen szerepe lehet ebben az átalakuló rendszerben a pszichopedagógusnak? A pszichopedagógusok a szakellátásban jórészt gyermek- és ifjúságpszichiátriai, neurológiai osztályokon vannak jelen. A krónikus beteg gyermekek komplex gondozásában betöltött szerepük azonban 40 éve, a szakalapítástól fogva várat magára.

Viz Krisztina Kórházpedagógusi munkám a Budai Gyermekkórházban (Fõvárosi Iskolaszanatórium, Általános Iskola, Budapest) című előadása a kórházpedagógus feladatát, a segítõ, fejlesztõ tevékenységet mutatta be.

Egri Tímea: Agresszió a zárt intézmények falai között (ELTE BGGYK, Budapest). A pszichopedagógia körébe tartozó olyan, zárt intézményben tartózkodó fiatalok vizsgálatára került sor, akik bûnelkövetéssel kapcsolatos magatartásproblémáik okán kerültek javító–nevelõ intézménybe vagy börtönkörnyezetbe. Fontos ezen célcsoportban is a terrorizálás, agresszivitás okainak, típusainak, megnyilvánulásainak pontos feltérképezése.

Földes Fanni: Agressziókezelési technikák a büntetés-végrehajtás intézményeiben (ELTE BGGYK, Budapest, BA szintű, pszichopedagógia szakos gyógypedagógus-képzés). Az elõadó bemutatta az általa kidolgozott készségfejlesztõ tréninget, melynek elsõdleges célja az agresszió kezelése a szabadságvesztés büntetés ideje alatt. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy egy nyolc alkalomból álló készségfejlesztõ tréning pozitív hatással bír-e a fogvatartottak személyiségfejlõdésére és reszocializációjára.

Major Zsolt Balázs: "MEGCSÓVÁLT TESTEM, LELKEM DARABJAI" – Pszichopedagógia: Mûvészet...?! (ELTE BGGYK, Budapest; Bokréta Lakásotthonok, Budapest) címû elõadásában – Dr. Volentics Annára, munkásságára, szellemiségére emlékezve – a pedagógia és pszichológia sajátos és szükségszerű "házasságából" születő gyakorlati módszertani lehetõségeket mutatta be, elsõsorban a gyermekvédelmi szakellátás terén ellátandó pszichopedagógiai feladatokra fókuszálva.

Csányi Andrea: Gyermekotthonban élõ, értelmileg akadályozott gyermekek zenés terápiája dr. Kokas Klára útmutatásai alapján (Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény, Gyõr). A kolléganõ a Kokas módszert pszichopedagógusként sajátos nevelési igényû gyermekekkel való zenés terápiás foglalkozásain alkalmazza több területen (értelmileg akadályozott gyermekek, beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdõ gyermekek, diszlexiás, diszgráfiás gyermekek, baba-mama csoportok).

Horváth Zsuzsanna: A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia használatának relevanciája sajátos nevelési igényű csoportoknál – egy PhD kutatás kezdetei (nehézségek, kutatási keretek és módszerek) (ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola Interdiszciplináris Gyógypedagógiai Doktori Alprogram). A PhD-hallgató doktori kutatásának célja, hogy különbözõ diagnosztikus módszerek segítségével feltérképezze a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás módszer hatékonyságát különbözõ sajátos nevelési igényű csoportok esetében.

Összefoglalva: az elõadások mellett "kerekasztal" formában is beszélgettünk a hallgatóságot is bevonva aktuális kérdésekrõl, problémákról, egy szakmai együtt-gondolkodásra is felhívva a kollégákat, az ELTE BGGYK Pszichopedagógiai Tanszékének munkatársaival, és dr. Kiss László minisztériumi közoktatási referens részvételével. A program végén a szakosztályvezetõ bejelentette egy pszichopedagógiai szakmai állásfoglalás készítésére irányuló szakosztályi szakmai mûhelymunka elindítását, melyben felkért szakértõk dolgoznak majd együtt, képviselve a pszichopedagógia fõ területeit, szakmai érdekeit.


Látásfogyatékosság-ügyi Szakosztály
(Hegyiné Honyek Katalin szakosztályvezető)


Szakosztályunk kis területet fog össze, kevés intézménnyel. Mégis jellemzõ a látássérültekkel foglakozó gyógypedagógiai szakemberekre a magas szakmai színvonal, az élethosszig való tanulás, a folyamatos innováció, az állandó megújulás. Ennek megfelelõen a konferencia szakosztályi napján érdekes, változatos, szakmailag megalapozott előadások hangzottak el.

Kiss Erika: Hogyan készül a szakértõi vélemény? A Látásvizsgáló OSZRB jelenlegi vizsgálati protokolljának bemutatása és a vizsgálatra érkezõk megoszlása a diagnózis és ellátás szerint (Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság, Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, Budapest). Megismertük az Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság team-munkáját, a szakemberek tevékenységének összehangoltságát, az alkalmazott eljárási rendet. Az elõadás tartalmazta a megvizsgált gyermekek diagnózis szerinti eloszlási arányait, a szükséges és elérhetõ eljárási módokat. Szó esett azokról a helyzetekrõl, amelyekben a gyermek képességei, fejleszthetõsége még nem derülnek ki egyértelmûen. A hozzászólások is jelezték, hogy a gyógypedagógiai szemlélet számára az egyik legnehezebb feladat megtalálni az optimális utat a gyermek és a szülő felé irányuló empátia, tapintat, illetve az objektív tájékoztatás között.

Léka István: A TARC-módszer elektronikus feldolgozása a Vakok Óvodájában végzett kutatás alapján (Vakok Általános Iskolája, Óvodája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Diákotthona és Gyermekotthona, Budapest). A súlyosan-halmozottan fogyatékos óvodáskorú gyerekkel végzett kutatás a Vakok Óvodájában mozgáskorlátozott, látássérült, tanulásban akadályozott gyerekeket érintett. Célja a mindennapi tevékenységek megtanulásának dokumentálása, a fejlõdés ütemének mérése és az ezekbõl való tanulságok leszûrése volt a TARC-módszer alkalmazásával. Megismertük a TARC-módszert, annak elõnyeit és hátárnyait. Az elõadó bemutatta a módszer dokumentálásának digitalizálására tett törekvéseit és a TARC Programot, mellyel rendkívül egyszerû lesz a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek fejlõdésének nyomon követése.

Kassai Ágnes: Óvodai nevelés és iskolára felkészítés halmozottan fogyatékos látássérült gyermekek esetében (Vakok Batthyány László Gyermekotthona, Budapest). A Vakok Batthyány László Gyermekotthona súlyosan-halmozottan (látás-, mozgás-, értelem-, kommunikáció) sérült gyermekek nevelésével foglalkozik. Az elõadásból megismertük az óvodai tagozaton folyó mindennapi életet, szakmai munkát. A napirend kialakítását, a programokat, a foglalkozások felépülését, a fejlesztõ munka területeit, kereteit. Az oda járó gyermekek súlyos állapotát figyelembe véve az intézmény szakemberei keresik azokat a lehetõségeket, amelyekkel a napi gyakorlatban optimálisan fejleszthetik a gyerekeket, és egyben vidámmá, boldoggá teszik életüket.

Kelemen Csilla: A Világsuli program a budapesti Gyengénlátók Iskolájában (Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona, Budapest). Az elõadásból egy rendkívül érdekes hároméves nemzetközi, innovatív projektet ismerhettünk meg, amely partnerségek kialakítására törekszik, a tanulók idegennyelvi, kommunikációs, kulturális és kooperatív képességeinek fejlesztésén keresztül a világ 60 országának iskolái között. A 10 magyarországi iskola között volt általános iskola, középiskola, köztük két tanítási nyelvû iskolák. A sajátos nevelési igényû tanulókat a Gyengénlátók Általános Iskolája és a Gyermekek Háza képviselte. Megismertük a változatos, értékes programokat, amelyeknek egy része a 10 tanulót számláló szûkebb csoportot érintette, de sok tevékenység kiterjedt az iskola egész közösségére is. Az elõadás bemutatta a látássérült tanulókkal történõ munkában rejlõ megvalósítási lehetõségeket, nehézségeket, sikereket és eredményeket. A hozzászólások során nagy elismeréssel reagáltak a résztvevõk arra, hogy a sajátos nevelési igényû tanulók teljes értékû résztvevõként dolgoztak a nemzetközi projekt keretei között az elõadó segítségével és irányításával.

Fazekas Ágnes: Az agressziókezelés lehetőségei gyógypedagógiai intézményekben (Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona, Budapest). Az iskolai agresszió terjedése világjelenség, és Magyarországon is az érdeklõdés homlokterébe került. Az elmúlt években egyre több iskolai bántalmazásra derült fény, amely felkeltette a figyelmet, fõként azok az esetek, ahol diákok vertek tanárokat. Az erõszak természetesen a sajátos nevelési igényû tanulók iskoláiban is jelen van, különösen ott, ahol diákotthonban élnek a gyermekek. A családjukat nélkülöző, sokszor pszichés zavarral küzdő gyerekek gyakran fordulnak egymás ellen. Az elõadó iskolapszichológusként nap mint nap találkozik ezzel a problémával, amit többféleképpen próbált megoldani, bevallása szerint sokáig kevés sikerrel. Elõadásában két olyan elméletet és gyakorlatot mutat be, amely alkalmas arra, hogy hatékonyan kezelje a bentlakásos iskolában élõ gyerekek agresszív viselkedését. A miliőterápia eredetileg az egészségügyben kidolgozott komplex, gyógyító eljárás, amely a kiscsoportban végzett munkát helyezi a középpontba, ettõl várja a személyiség épülését. A gyakorlat szerint a tanulók kertészkednek, falat díszítenek, szekrényajtókat mázolnak, fõznek, a segítõ felnõttek pedig nem csak pedagógusok, gyakran az iskola technikai dolgozói közül kerülnek ki. A Békés Iskolák Program pedig az egész iskolai közösség légkörének áthangolásával éri el az agresszív viselkedés visszaszorulását. Keretében minden dolgozó meghívásával kötetlen beszélgetést biztosít a szamovár klub; a tanévet végigkísérõ "Medve éve" programsorozatának fénypontja volt a "Nagy Medve nap", amely során 12 érdekesnél érdekesebb tevékenységet végezhettek a gyerekek. A fényképekkel kísért beszámolót számos elismerõ hozzászólás követett.

Bencze Anikó: 40 éves a látássérült gyermekek oktatása, nevelése Debrecenben (Hajdú-Bihar Megyei Általános Iskola és Kollégium Dr. Kettesy Aladár Általános Iskola Intézményegység, Debrecen). Hazánkban az elsõ, teljes tagozatú gyengénlátó gyermekek számára létrejött intézmény Debrecenben nyitotta meg kapuit 1972. szeptember 27- én. Negyven év telt el az intézmény megnyitása óta. Sok ember – tanítvány, pedagógus, itt dolgozó, szülõ – számára volt fontos és meghatározó a mai napig az iskola. Az elõadás sok-sok vidám és megható fényképpel elevenítette fel a legfontosabb eseményeket. Az eltelt idõszak ma már történelem, melynek ismerete fontos mindannyiunk számára. Tisztelettel és szeretettel emlékezzünk az itt tanítókra és tanulókra egyaránt. A múltba nézés erõt adhat a jelen kihívásaihoz, hitet a jövõ nemzedéke számára.

Kónya Kata: A gyógypedagógus/rehabilitációs tanár szerepe és feladata a vakvezetõs kutyás közlekedés oktatásában (Szempont Alapítvány, Budapest). A Szempont Alapítvány és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége Vakvezetõ Kutyaiskolája 2009- ben kezdte el a szoros szakmai együttmûködést a témában, a vakvezetõ kutyás látássérültek vizsgára való felkészítésében. 2010-ben a Magyar Terápiás és Segítõkutyás Szövetség Egyesület megújította a vakvezetõ kutyák vizsgaszabályzatát. Ettõl kezdve vesznek részt a Szempont Alapítvány rehabilitációs szakemberei (gyógypedagógus alapvégzettségûek) az MVGYOSZ-VKI vakvezetõ kutya átadásaiban, a látássérült személyek felkészítésében, valamint a vizsga során is aktív szerepet kapnak. Az elõadás során fényképek, videók segítségével bizonyosodhattunk meg a közös munka sikerérõl.

Összefoglalva: A szakosztály összefogása a mostani bizonytalan helyzetben nehéz feladat. A tagtársak a napi kihívásokkal küzdenek. Ennek ellenére továbbra is mûködnek a szakmai mûhelyek, gyarapítjuk módszertani repertoárunkat, részt veszünk a gyógypedagógus- képzésben.


Mozgásfogyatékosság-ügyi Szakosztály
(Fótiné Hoffmann Éva szakosztályvezető)


A szakosztályi ülés követte a konferencia fő témájaként kijelölt mottót. Tematikájában megjelent a hagyományait megõrzõ, ugyanakkor folyamatosan megújuló szomatopedagógia a képzés, az elméleti kutatások és a gyakorlat tükrében.

Fótiné Hoffmann Éva: Új hangsúlyok a szomatopedagógusok képzésében (ELTE BGGYK, Budapest) című előadása alapján elmondható, hogy a szomatopedagógusképzés az elmúlt közel másfél évtizedben a felsõoktatás változásaival együtt folyamatosan átalakult. A képzésnek idõről-időre válaszokat kellett keresni és találni a korai ellátásban, a közoktatásban, az egészségügyi és felnőtt ellátásban végbement új folyamatokra és ezáltal a megváltozott munkaerő-piaci igényekre.

Mlinkó Renáta: Új szempontok a mozgáskorlátozott gyermekek / tanulók komplex vizsgálataiban (ELTE BGGYK Budapest). A sajátos nevelési igény megállapításával kapcsolatos, a mozgáskorlátozott tanulónépességet érintő komplex diagnosztikai folyamat, az elmúlt évek újabb pszichodiagnosztikai eredményei, kutatási irányai és egy új, hazánkban először mozgáskorlátozott tanulók körében kipróbált önértékelési eljárás, valamint a szomatopedagógus hallgatók képzésébe beépült komplex diagnosztikai protokoll a szakterület kulcskérdései közé tartoznak.

Lénárt Zoltán: A felső végtagi funkciók vizsgálatának lehetőségei cerebralis pareticus személyeknél (ELTE BGGYK, Szomatopedagógia Tanszék, Budapest – ELTE Neveléstudományi Doktori iskola Interdiszciplináris Gyógypedagógiai Alprogram). Kutatási cél, hogy az ismételt mozgások stabilitásának, illetve varianciájának felhasználásával adjon mérhetõ információkat a felső végtagi mozgások koordinációjáról, minõségérõl. Ezzel lehetőséget teremtsen a központi idegrendszer korai károsodása miatt mozgáskorlátozottá vált személyek, illetve ép mozgású kortársaik mozgásfejlődésének összehasonlítására.

Berencsi Andrea: Ritka, mint a fehér holló? Ritka betegek a szomatopedagógiai ellátásban (ELTE BGGYK Szomatopedagógiai Tanszék, Budapest) témájú előadása a ritka betegségek jellemzõit, a "ritka" betegek ellátásának sajátosságait ismertette a pedagógiai gyakorlat szempontjából. Választ keresett azokra a kérdésekre, hova fordulhatunk, ha nincs információ egy betegségrõl, és hogyan értelmezhetjük, ha van?

Vámos Tibor – Berencsi Andrea (ELTE BGGYK Szomatopedagógiai Tanszék) – Fazekas Gábor (OORI, Szent János Kórház) – Kuniyasu Imanaka (Tokyo Metropolitan University, Tokyo, Japán) – Horváth Mónika (SE Egészségtudományi Kar) – Stefanik Györgyi (OORI): Innováció a szomatopedagógiában: Mozgástanulás stroke után variábilis gyakorlással című előadása hemiparetikus stroke betegek mozgástanulási vizsgálatát mutatta be az Alladin Diagnostic Device (ADD) mérőeszközzel, amely az OORI orvos-mérnöki rehabilitációs kutatási programja és az EU 6-os számú keretprogram Alladin-projektje keretében lett kifejlesztve. A kutatás célja olyan mozgástanulási módszer alkalmazása, amely segítségével a betegek könnyebben tudják elsajátítani a terápiás feladatokat a rehabilitációjuk során.

Galambos Katalin: Munkaerő-piaci kompetenciák (Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium, Budapest) témában bemutatta, hogy Magyarországon a megváltozott munkaképességû személyek (mely tartalmazza a fogyatékossággal élõ személyeket is) a munkaerőpiacon erõsen alulreprezentáltak. A gyógypedagógia fókuszában a kompetenciák munka-erőpiaci megközelítését és a területen lehetséges fejlesztési, beavatkozási lehetőségeket kell megjeleníteni.

Locsmándi Alajos: Hagyomány és megújulás (Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium, Budapest) című előadása bemutatta, hogy a Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium 110 éve gazdag, a korát minden időszakban meghaladó tevékenységével formálja mind a mai napig jelenét és alakítja jövőképét. A hagyomány az innováció terméke.

Bartos Adél (Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium, Budapest): Új eszközök a láthatáron témában bemutatta az új lehetőségeket a járássegítõ eszközök, a kerekes székek területén az elmúlt 5 évben. Ismertette az eszközellátásban részt vevõ szakemberek feladatvállalásait, vizsgálattól az ötletig, ötlettõl az eszköz kézhezvételéig, kézhezvételtõl a használatig.

Esztergomi Anna: Az együttnevelés különféle aspektusai a Csillagház gyakorlatában (Csillagház Általános Iskola, Budapest) című előadása bemutatta, hogy az intézmény milyen lehetõséget biztosít az eltérõ képességû gyermekek együtt, azonos csoportban történõ nevelésére. Az egyéni eltérések eredményesebb kezelését segíti a tanórai differenciáláson túl a különbözõ egyéni megsegítõ stratégiák, terápiák, tanulásszervezési eljárások beépítése a nevelés-oktatás napi gyakorlatába.

A Fiatalok fóruma keretében Krausz Kornélia (ELTE BGGYK, Budapest) A sportterápia hatása a spasticus cerebralis pareticus gyermekek járása szempontjából címmel tartott előadást. Ismertette a spasticus cerebralis pareticus gyermekek kéthónapos izomerõsítõ tréningjének hatását járás szempontjából (nemzetközi protokollok alapján). Bemutatta a terápia elõtti és utáni vizsgálatokat, mint: fizikális vizsgálat (ROM, izomerõ, spaszticitás, GMFCS), 3D járásanalízis, módosított TUG-teszt, FIM skála.

Somogyi Borbála (ELTE BGGYK, Budapest) – egy esettanulmány keretében – A vertikális függesztõ technika bemutatása, valamint hatásainak elemzése c. előadásában a módszer szomatopedagógiai rehabilitációban betöltött szerepét ismertette. A szerkezet magyar innovációként született, melynek elméleti alapjait, valamint gyakorlati, széleskörû felhasználhatóságát és hatásait mozgáskorlátozott személy esetében mutatta be.


Értelmileg Akadályozottak Pedagógiája Szakosztály
(dr. Radványi Katalin szakosztályvezető)


A szekció előadásaira olyan nagy számban történtek jelentkezések, hogy néhányat vissza kellett utasítanunk – ezt az alapján tettük, hogy a lehetséges elõadások számának betelte után jelentkezõket utasítottunk vissza. A szakosztályi elõadásokat így is két blokkra kiterjedõen szerveztük: az elsõ rész elõadásai többnyire (de nem kizárólagosan) az iskolai populációt érintették. A jelenleg is folyó nemzetközi AAK-s kutatáshoz illeszkedően Galgóczy Anna, Pál Horváth Rita és Mede Perla Az AAK kommunikációelméleti megközelítése és gyakorlati aspektusai (ELTE, BGGyK, Budapest; EGYMI Diákotthon és Gyermekotthon, Budapest) címmel, Simonics Benjámin pedig az Alternatív kommunikációs eszközök az FSZK-ban (Fogyatékosok Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest) címmel tartottak elõadást. Ehhez a témához szorosan kapcsolódott Pál-Horváth Rita Kérdések és lehetőségek az értelmileg akadályozott tanulók iskolai olvasástanításában (ELTE, BGGyK, Budapest; EGYMI Diákotthon és Gyermekotthon, Budapest). elõadása. A jelenleg alkalmazott terápiák körébõl Bozori Gabriella számolt be a lovasterápia lehetõségeirõl értelmileg akadályozott gyermekeknél Ló asszisztált tanulás: mi mindent tanulhatunk a lovaktól, vagy a lovak által? (Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat; Magyar Lovasterápia Szövetség) címmel. A gyakorlat oldaláról A HKI (Heidelbergi Kompetencia Inventár) alkalmazásának tapasztalatai az Integrált Közoktatási Intézményben témában hallhattuk még egy felmérés eredményeit Radványi Katalin és Radicsné Szerencsés Terézia interpretálásában. A szünet utáni részben több kutatási beszámolóra került sor: Heiszer Katalinnak (ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola Interdiszciplináris Gyógypedagógiai Alprogram) a Participatív kutatás az intellektuális fogyatékossággal élő emberek önérvényesítése érdekében c. kutatásáról, Radványi Katalin és Csorba János Magyarországi bentlakásos intézetekben élõ felnõtt értelmi fogyatékos emberek állapotának vizsgálata 15 év tükrében (ELTE BGGYK, Budapest) címmel vizsgálatuk eredményeirõl tartottak előadást. A kiskőrösi intézményben (Integrált Köznevelési Intézmény, Kiskőrös) folyó szabadidõs tevékenységrõl számolt be Viedner Mónika Tehetséggondozás, avagy országos versenyek kiépítése és fenntartása címmel. Előzetesen többen kérték, hogy a gyermekek diagnosztizálásának szempontjairól is hallhassanak. Ennek tett eleget Sztaniszlavszky Márta és Brém Zsófia a Fõvárosi IV.sz Szakértői Bizottságban folyó munkáról történõ beszámolójukban Gyógypedagógiai pszichológiai vizsgálati gyakorlat a középsúlyos értelmi fogyatékosok és a súlyosan halmozottan fogyatékosok körében címmel.


Tanulásban Akadályozottak Pedagógiája Szakosztály
(Sum Ferenc szakosztályvezető)


Bányásziné Lukács Margit Az óvodától az iskolába való egyéni átvezetések lehetséges módozatai (Integrált Köznevelési Intézmény, Kiskõrös) címû elõadásában összefoglalta tapasztalataikat és munkájukat az iskola világába való átmenet kapcsán. Megismertük az egyik jó gyakorlatukat, amelynek során kidolgozták az "Egyéni átvezetési terv az óvoda iskola átmenetre" dokumentumot.

Farkasné Gönczi Rita (ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola) doktori kutatását mutatta be. Előadása A diszkalkulia terminológiájának változása a szakszolgálati tevékenységben, illetve általános iskolák és érintett családok véleménye diagnosztikáról, terápiáról címet viselte. Kiemelendõ, hogy az elõadó participatív kutatást végzett, hiszen az érintett gyermekpopuláció megkérdezését követõen került sor az online, fejlesztõ eszközök, feladatok összeállítására.

Schaffer István Hogyan lehet jó gyakorlatokkal segíteni az integrációs folyamatokat? (Integrált Közoktatási Intézmény, Kiskõrös) címû elõadásában részletezte azt a 15 jó gyakorlatot, amelyek a többségi intézmények, pedagógusok számára segítséget jelenthetnek a mindennapi munkában (pl: kooperatív technikák, projektoktatás, portfólió stb. alkalmazása).

Vargáné Éder Etelka (Éltes Mátyás Nevelési-Oktatási Központ, Mosonmagyaróvár) elõadása kapcsolódott a korábban már meghallgatott témákhoz. Elõadásának címe Projektoktatás – hagyomány és modern nevelési-oktatási módszerek összekapcsolódása a gyógypedagógiában volt. Az elmúlt 10 évben intézményük gyakorlatába szervesen beépült a projektpedagógia, amelynek helye van gyógypedagógiai nevelõ-oktató-fejlesztõ munka során.

Fazekasné Fenyvesi Margit (Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzõ Fõiskolai Kar) – Papp Gabriella – Szabó Ákosné – Szekeres Ágota – Vargáné Molnár Márta (ELTE BGGyKar, Budapest) A képességfejlesztés lehetõségei tanulásban akadályozott tanulók körében címmel tartottak workshopot, amelynek keretén belül a hallgatók megismerhették az ELTE BGGYK által elnyert TÁMOP 4.1.2-08/2/A/KMR "Bárczi Gusztáv digitális tananyagfejlesztõ program – Projektrendszerû oktatási formák és ezeket támogató digitális tananyagok fejlesztése a gyógypedagógus-képzés BA- és MA-szintű moduljaihoz" pályázatban létrehozott digitális tananyagok egy részét. A tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirány képzési rendszerében hangsúlyos helyet kap a Képességfejlesztési modul, amely öt tanegységbõl épül fel (A kommunikációs képességek fejlesztésének módszertana, A kognitív képességek fejlesztésének módszertana, Az orientációs és kreatív képességek fejlesztésének módszertana, A motoros képességek fejlesztésének módszertana, A szociális képességek fejlesztésének módszertana). A workshop keretében bemutatásra kerültek a tananyagok, az elkészült videók egy része, játékos gyakorlatok, feladatok. A digitális tananyagok elérhetõk lesznek a tankonyvtar.hu oldalon, így a gyakorlatban dolgozó gyógypedagógusok, valamint a hallgatói gyakorlatokat segítõ gyakorlatvezetõk számára is.

Összességében nagyon hasznos délelõttöt töltöttünk el, hiszen gyakorlati és elméleti elõadásokat is hallottunk. Mindezt jól egészítette ki a workshop, amely egyfajta átmenetet jelentett e kettõ között.


Felnőtt Fogyatékosságügyi Szakosztály
(Cserti-Szauer Csilla mb. szakosztályvezető)


A Felnőtt Fogyatékosságügyi Szakosztály tagjai feladatuknak tekintik, hogy szoros együttmûködésben a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének többi szakosztályával, valamint a fogyatékos embereket képviselõ országos érdekvédelmi szervezetekkel, elõsegítsék a fogyatékos emberek teljes társadalmi befogadását az élet minden területén, ideértve az élethosszig tartó tanulás vívmányához való hozzáférés biztosítását, a komplex rehabilitációt, a foglalkoztatási kérdéseket, a közösségi alapú szolgáltatások és különféle lakhatási alternatívák megteremtésének ügyét éppúgy, mint a környezeti és információs hozzáférés megteremtéséhez való szakmai hozzájárulást.

A Szakosztály változatos eszközökkel kíván részt venni az Egyesület tevékenységében, melynek egyik fontos mérföldköve az Országos Szakmai Konferencián való megjelenés a 2013. évben is, ahol Horváth Péter üléselnök vezetésével az Átalakuló jogszabályok, átalakuló intézményi struktúra és innovatív szolgáltatások (ELTE BGGYK, Budapest) témakört tárgyaltuk az alábbiak szerint.

Kovács Ibolya A Komplex rehabilitáció jogszabályi és intézményi háttere (Budapest Főváros Kormányhivatala, Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv) témában elmondta, hogy 2012. január 1-től átalakult a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak rendszere, mely változás érinti a pénzbeli ellátások megállapítását, az egészségi állapot komplex minõsítését, és a foglalkoztathatóságot is. Az elõadó a létrejött rehabilitációs szakigazgatási szervek tevékenységét ismertette, kitérve az érintett célcsoporthoz kapcsolódó hatósági ügyekre, a minõsítõ (komplex) bizottságok mûködtetésére, valamint a foglalkozási rehabilitációs feladatokra.

Fehér Ildikó: Rehabilitáció – Érték – Változás: Megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci helyzetének elõsegítése érdekében történõ rendszerszintû képzési és szolgáltatásfejlesztési modellprogram (FSZK RÉV Programiroda, Budapest). A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és konzorciumi partnerei által megvalósításra kerülõ program, a "Rehabilitáció – Érték – Változás (RÉV): Megváltozott munkaképességű személyek munkaerõ-piaci helyzetének elősegítése érdekében történõ rendszerszintû képzési és szolgáltatásfejlesztési modellprogram" (TÁMOP-5.3.8-11/A1-2012-0001) című kiemelt projekt szakmai megvalósításának eredményeit összegezte.

Schenk Lászlóné Innovatív foglalkoztatási megoldások: az Esőemberekért Egyesület tevékenysége (Esőemberekért Egyesület, Tata) c. elõadásában beszámolt arról, hogy az Egyesület autista felnőttek számára nyújt lakhatási és felnõttképzési szolgáltatást, valamint munkahelyet biztosít. Az elõadó a szervezet eddigi tevékenységét mutatta be, külön kitérve az Aktív Mûhely Foglalkoztatást Fejlesztõ Eszközrendszerbõl származó eredményekre, valamint az Egyesület által mûködtetett társadalmi vállalkozás sikereire, tapasztalataira.

Füzessy Józsefné, a Munkaesély – Munkaerő-piaci Szolgáltatók Országos Szövetségének elnöke Alternatív munkaerő-piaci szolgáltatók a munkaerő-piaci befogadásért: a Munkaesély Szövetség tevékenysége témában elmondta: a 2008-ban alakult, jelenleg 27 tagszervezetből álló Munkaesély – Munkaerõpiaci Szolgáltatók Országos Szövetség alapvetõ célkitűzése, hogy növelje a munkaerõpiacon hátrányos helyzetû emberek foglalkoztatási szintjét. A Szövetség tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy a munkáltatók reális képet alkossanak a célcsoport foglalkoztatásának társadalmi fontosságáról és elõnyeiről.

Olach Csilla Az egész életen át tartó tanulás lehetőségei értelmi fogyatékossággal élő felnőttek számára című nemzetközi projekt hazai tapasztalatai-ról számolt be (ÉFOÉSZ, Budapest). Az elõadó által bemutatott "Pathways II – Az egész életen át tartó tanulás lehetõségei értelmi fogyatékossággal élõ felnõttek számára" elnevezésû projekt Európa 9 országában zajlik, az értelmi fogyatékossággal élõ emberek és családjaik európai ernyõszervezete, az Inclusion Europe koordinálásával. A Pathways II projekt célja, hogy ösztönözze az értelmi fogyatékossággal élõ emberek egész életen át tartó tanulásban való aktív részvételét képzésekkel és a különbözõ szakterületek együttmûködésének kezdeményezésével.

Farkasné Gönczi Rita, Bercse László, Galantin Rita, Grábics László, Mogony Klára: A mi életünk program – könnyen érthető információk értelmi fogyatékossággal élő személyek számára az egész életen át tartó tanulás jegyében (ÉFOÉSZ, Budapest). Az ENSZ Egyezmény 19. és 21. cikke alapján a megértési nehézséggel élõ személyek életviteli és társadalmi részvételét támogatóan az ÉFOÉSZ participatív módon kidolgozta "A mi életünk" programját, mely a mindennapokhoz nyújt általános és speciális ismereteket. A program keretében a könnyen érthetõ kommunikációval online adnak hírt a mindennapi eseményekrõl, bulvár témákról, képzéseket szerveznek, közösségi tevékenységeket generálnak.

Heiszer Katalin: Play decide módszer az értelmi fogyatékos emberek döntéshozatalának támogatására (ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola, Interdiszciplináris Gyógypedagógiai Doktori Alprogram). A Play decide nevű deliberatív módszer célja, hogy alapos és sokoldalú felkészítés után megismerhetõ legyen a lakosság véleménye az emberiséget érintõ komplex témakörökkel kapcsolatban, valamint hogy elõsegítse a kérdésekkel kapcsolatos megalapozott demokratikus döntéshozatalt. Az elõadó az intellektuális fogyatékossággal élõ emberek számára készített DVD használatának, valamint a lefolytatott participatív kutatásnak a tapasztalatait ismertette az önérvényesítésre való felkészítést tekintve.

Katona Vanda Felnőtt értelmi fogyatékos emberek életútjának elemzése (ELTE BGGYK, Budapest). Az értelmi fogyatékos felnõttek gyakran kiesnek a társadalom fõ látókörébõl, a társadalmi integrációjuk tekintetében számos hiányosság figyelhetõ meg. Az elõadó által bemutatott kvalitatív, interjús kutatás arra kereste a választ, hogy milyen életutakat jártak be a megkérdezettek, különösen a fennálló intézményrendszer keretein belül.

Adamecz Anna: A TÁMOP 1.1.1. program foglalkoztatási hatásának vizsgálata (Szakpolitikai Intézet, Budapest). Az Intézet 2012–2013-ban az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és az Open Society Institute megbízásából öt aktív foglalkoztatáspolitikai program célzás- és hatásvizsgálatát végezte el. Ezen programok egyike, a TÁMOP 1.1.1 megváltozott munkaképességû emberek munkaerõ-piaci helyzetének javítását célozta. Az elõadó a program hatásvizsgálatának tanulságait összegezte, megmutatta, hogy személyre szabott eszközök segítségével a programban részt vevõ megváltozott munkaképességű és iskolázatlan személyek nagyobb arányban tudtak elhelyezkedni, mint a párosítással választott kontrollcsoport tagjai.

Összefoglalva: A Felnőtt Fogyatékosságügyi Szakosztály tradícióira építve, valamint szem elõtt tartva a tanácskozás mottóját – "A hagyományait megõrizve megújult magyar gyógypedagógiai tevékenység" (GORDOSNÉ 2004) – elsõsorban foglalkoztatási és foglalkozási rehabilitációs témákat tárgyaltak az elõadók és a jelen lévõ résztvevõk. Kiemeljük, hogy a munka során az önrendelkezés kérdései is hangsúlyt kaptak, köszönhetõen a Szekcióban aktív tapasztalatú szakértõk, gyógypedagógusok és kutatók hozzászólásainak. Fórumot biztosítandó a Szakosztály tagjainak közös gondolkodásához levelező listát hoztunk létre.
 

ZÁRSZÓ

A gazdag programkínálat jól láttatja, hogy a társadalmi-jogszabályi-financiális és szaktudományi változásokkal folyamatosan szembesülni kényszerű gyógypedagógiai tevékenység rendszerében évről évre megjelennek az újabb elemek, a szakterület érzékelhetően törekszik tudásbázisának, ellátási formáinak korszerűsítésére. Ennek szellemében bocsátjuk közre
 
Fogyatékosságügy–rehabilitáció–szociális megsegítés

kerettémában a 2014. évi Szegeden rendezendő 42. Országos Szakmai Konferenciára szóló felhívásunkat, amelynek további részletei a MAGYE honlapján lesznek olvashatók!
 
Gereben Ferencné, a MAGYE elnöke

2013/4
Év: 2013
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2013 következő év

2013/1
2013/1

2013/2
2013/2

2013/3
2013/3

2013/4
2013/4

Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére
Emlékkötet Gordosné dr. Szabó Anna tiszteletére





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05