2007
2007/2

tartalom:

Különös fejlődés - fejleszthetőség (Konferencia Illyés Sándor emlékére)
Dr. Zsoldos Márta ,  Dr. Csépe Valéria

Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya Pszichológiai Bizottsága és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kara a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2006. november 10-ére szervezett egész napos multidiszciplináris tudományos rendezvényt. A Magyar Tudomány Ünnepe kiemelt témájához – "Evolúció, fejlõdés, revolúció" – illeszkedõ "Különös fejlõdés – fejleszthetõség" című programot a szervezõk Illyés Sándor emlékének szentelték. A rendezvény mottójául tõle választották azt az idézetet, amely hûen fejezi ki a gyermeki fejlõdés eltérõ útjainak multidiszciplináris kutatásában kezdõlépést jelentõ törekvést:

"A lélektan és a neveléstudomány elsõ nagy találkozása a gyermeki lét különösségének, a gyermekkor másságának felismerését eredményezte."


A tudományos ülés elõadásai öt tudományterület dinamikus fejlõdésének tapasztalatait, új eredményeit mutatták be.

Hunyady György az MTA levelezõ tagja, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke bevezetõ elõadásában Illyés Sándor életművét méltatta. Kiemelte Illyés munkásságának azt a jellegzetes vonását, amelyet a tudományágak együttmûködésének keresése jellemzett. Illyés Sándor egyszerre volt a Ranschburg Pál által alapított iskola hagyományainak õrzõje, és az új eredmények integrálásának meghatározó alakja. Fõ törekvése volt a gyógypedagógiának mint komplex embertudománynak a továbbfejlesztése, a gyógypedagógiai gyakorlat gazdag tudáskincsének tudományos igényû feldolgozása, ellenõrizhetõvé és átörökíthetõvé tétele. Tudományos tevékenységének és témaválasztásának színessége és egyben tudományos igényessége, az interdiszciplinaritás hangsúlyozása értékteremtõ és sokak által követett modellnek bizonyult.

Zsoldos Márta és Hunyadi György (a háttérképen Illyés Sándor egyik utolsó fotója)Mesterházi Zsuzsa a gyógypedagógiai elméletalkotás fejlõdésének nyitott kérdéseirõl tartott elõadást. Rövid történeti bevezetõ után ismertette mindazt az átalakulást, amely a társadalomtudományok területén a fejlõdési eltérésekkel és a fogyatékossággal kapcsolatban megjelent, és amelynek a gyakorlatra háruló aktuális következménye az intervenció és az integráció kérdéseinek megfelelõ, tudományosan megalapozott megoldása. A gyógypedagógia egyik alapkérdése ma a fogyatékosság jelentéstartalmának változása, többrétegű és több tudomány ismereteire alapozó értelmezése. Az elõadó kitért olyan kérdésekre, mint "a sajátos nevelési igény" (SNI) szakmai és jogi értelmezése, a gyógypedagógia kompetenciája és a rehabilitáció új hangsúlyának megjelenése a gyógypedagógia, mint rehabilitációs tudományban.

Csányi Yvonne elõadása gyakorlati példákkal szolgált arra vonatkozóan, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásának milyen összetett a feltételrendszere. Az OECD Oktatáskutató és Innovációs Központja (OECD CERI) munkája a sajátos nevelési igényű gyermekek és fiatalok közoktatási lehetõségeinek feltárásával és kutatásával foglalkozik. A magyar projektben végzett regionális vizsgálatok a nevelési többlettámogatással kapcsolatban rámutattak arra, hogy egyes kategóriák (pl. tanulási nehézség, hátrányos helyzet) használata tisztázatlan, az integrált nevelési feltételek nem teljesek, a továbbtanulás nyomon követésének számos problémája van.

Kullmann Lajos "A funkcióképesség, a fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása" címmel a WHO továbbfejlesztett klasszifikációs rendszerérõl tartott elõadást. Bemutatta, hogy a rendszerre miként hatott a gyógypedagógiai kategóriák tartalmának változása, a fogyatékosság fogalmának rendszerelvű megközelítése, a fogyatékos emberek nemzetközi mozgalmainak eredménye, a természetes és társadalmi környezet kölcsönhatásának más hangsúlyú magyarázata.

Zsoldos Márta (a rendezvény BGGYFK szervezõje) az elõadásban bemutatott kutatásaiban a neurogén tanulási zavar elõjeleit és tüneteit mutató gyermekcsoportok fejlesztését követte nyomon két idõszakban, az iskolai tanulást megelõzõen és az iskolai tanulás folyamatában. Az egy tanévre kiterjedõ kognitív fejlesztõ terápia kezdetén és lezárásakor mért teljesítmények összehasonlításával vizsgálta a kognitív architektúra fejlõdési mintázatának változását. Az eredmények részben igazolták azt a feltevést, hogy a kognitív képességprofil változása életkor és iskolai osztály szerinti eltéréseket mutat. Beigazolódott, hogy a képességprofil bázisfunkcióira és a komplex működési jellemzõkre eltérõen hatnak a terápiás körülmények. Beigazolódott, hogy a fejlesztés hatására a kognitív architektúra egységesebbé, összerendezettebbé válik.

Gósy Mária legújabb kutatásainak eredményeit mutatta be. Az anyanyelv elsajátításának komplex beszédfejlõdési modelljébõl kiindulva azt vizsgálta, hogy a 4-9 éves gyermekek egyes beszédészlelési és beszédmegértési folyamatainak milyen a kapcsolatrendszere. Abeszédpercepciós folyamatok összefüggéseit egy, csaknem ezer fõs mintán vizsgálva, a folyamatok rejtett kapcsolatainak rendszerét sikerült feltárni. A kutatási eredmények azt igazolták, hogy az észlelési és megértési folyamatok fejlõdési hierarchiája eltérõ kronológiai mutatókkal jellemezhetõ. A fonetikai-fonológiai észlelés eltér a tipikus fejlõdésû gyermekek, a beszédhibások, a kétnyelvűek és az olvasási zavarokat mutató, a tanulásban akadályozott gyerekek között. Az adatok újabb tudományos bizonyítékai annak, hogy az írás és olvasás megtanulása milyen erõsen függ a beszédészlelés és beszédértés megfelelõ fejlettségétõl.

Pléh Csaba több tudományterület új eredményeit integráló elõadásában a nyelvfejlõdési zavarok magyarázó elméleteivel foglalkozott. Részletesen bemutatta az elmélettípusok diszciplinához illetve irányzatokhoz kötött eltéréseit és hasonlóságait. Külön kitért a nyelvtani elméletek, a feldolgozási nyelvi elméletek és általánosabb kognitív elméletek megállapításaira a tipikus és atipikus nyelvfejlõdéssel kapcsolatban. Kitért azokra a családfavizsgálatokra és ikerkutatásokra, amelyek a nyelvfejlõdési zavarok kutatásában a multidiszciplinaritás fokozott megjelenéséhez vezetett. Rámutatott, hogy a nyelvi tesztekben kapott eredmények a kognitív kockázati tényezõk megállapításának egyik lehetséges útját jelentik. Ismertette a magatartás- és molekuláris genetikának azokat az eredményeit, amelyek arra utalnak, hogy általános nyelvi gént egyelõre a kutatások nem tudtak kimutatni, egyes gének (ilyen FOXP2) azonban a nyelvi fejlõdésben kulcsszerepűek. Felhívta a figyelmet a genetikai magyarázó elméletekkel szembeni tudományos óvatosság szükségességére, különösen az érzékenységi és környezeti hatások szerepe miatt.

Csépe Valéria (szervezõ, a Pszichológiai Bizottság elnöke) elõadásában azokat az új kutatási eredményeket ismertette, amelyek az olvasás fejlõdésének és zavarainak kutatásában a pszichológia és az idegtudomány együttműködésében születtek. Saját és nemzetközi kutatási adatok bemutatásával szemléltette, hogy az olvasás sikeres megtanulásához a beszédészlelésnek és a vizuális észlelésnek milyen minimális fejlettsége szükséges. Saját kutatási adatokkal illusztrálta, hogy a beszédpercepció milyen elõfeltételt jelent az olvasáshoz és miként alakul át a beszédpercepció és ennek agyi képviselete az olvasás során. Ismertette azokat a legújabb kutatási adatokat, amelyek a beszédészlelésért és a tárgy- és alaklátásért felelõs agyi hálózatok integrációját biztosító mechanizmusokra utalnak. A saját és nemzetközi eredmények azt sejtetik, hogy az olvasásnak köszönhetõen az agy addig másra, másként használt területei vonódnak be, azaz újrahasznosulnak. Az olvasás fejlõdésének és zavarainak legújabb pszichológiai és idegtudományi adatai nem csupán az olvasó agy rendkívüli tulajdonságaira utalnak, hanem a fejlõdési diszlexiát is érthetõvé teszik.

Csapó Benõ elõadásában a neveléstudományi kutatások új eredményeit ismertette. Bemutatta, hogy miként fejlõdnek a képességek iskolai kontextusban, milyen a képességek fejlõdésének tipikus mintázata. A kognitív képességek vizsgálata során kapott fejlõdési görbék elemzése számos olyan tanulsággal szolgál, amelynek alapján érdemes újraértelmezni a tipikus és atipikus fejlõdést, különösen abban a sávban, amely a pedagógia és gyógypedagógia határvidékén húzódik. Példákkal illusztrálta, hogy miért nem lehetséges a képességek fejlõdésének szabályosságait egyetlen diszciplína tudásbázisán megérteni. A nagy populációk mérése alapján felállított fejlõdési jellemzõk normál eloszlást mutatnak, az egyéni különbségek azonban akár igen nagyok is lehetnek. A tanulási zavarok megértése és az iskolai rendszerben történõ ellátása új problémákat vet fel. A kognitív képességek és az iskolai teljesítmény megfelelõ mérésébõl származó eredmények (5-11. osztályok átlageredményei) arra utalnak, hogy a szélsõséges eltérések a nem a képességekhez igazodó oktatás következményei. Az interdiszciplináris kutatások vezethetnek a "diszciplináris determináció" ("ne a matematikát tanítsuk, hanem a gyereket!") megvalósulásához.

Katona Ferenc elõadásában a beszédészlelés és nyelvfejlõdés anatómiai és élettani bázisfolyamataival foglalkozott. Ezt azzal az új interaktív számítógépes programmal illusztrálta, amelynek segítségével számos szakterület mûvelõi rendszerben értelmezhetik az agyi és a kognitív folyamatok interakcióit.

Az egész napos rendezvényen valamennyi érintett tudományterületnek számos képviselõje és sok érdeklõdõ vett részt. Az elõadásokat vita, élénk szakmai eszmecsere követte.

A konferencia alkalmából, Illyés Sándor emléke elõtti tiszteletbõl elkészült a megjelent műveibõl összeállított bibliográfia külön kiadása a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar gondozásában, melyet a tudományos ülés résztvevõi kézbe kaptak.

2007/2
Év: 2007
Szám: 2
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2007 következő év

2007/1
2007/1

2007/2
2007/2

2007/3
2007/3

2007/4
2007/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05