A gyógypedagógus szakma egészének összefogására lenne szükség, az értelmileg akadályozott tanulók intézményei önállóságának megvédéséhez, az átszervezésre került ilyen típusú intézmények szakmai önállóságának megőrzéséhez és az értelmileg akadályozott tanulók tanuláshoz, szakszerű fejlesztéshez való jogának biztosításáért. Kerekes Ferenc Béla nyílt levele.

A gyógypedagógus szakma egészének összefogására lenne szükség, az értelmileg akadályozott tanulók intézményei önállóságának megvédéséhez, az átszervezésre került ilyen típusú intézmények szakmai önállóságának megőrzéséhez és az értelmileg akadályozott tanulók tanuláshoz, szakszerű fejlesztéshez való jogának biztosításáért.

Sajnos egyre több ilyen önálló intézmény más, hasonló vagy teljesen eltérő profilú intézménnyel történő összevonása hátrányosan érinti az értelmileg akadályozott tanulókat. Többnyire kimaradnak az országos és regionális programokban való részvételekből, mivel mentális képességeik gyengébbek, sőt a helyi ünnepségek szereplői, de nem ritkán még a résztvevői közül is.

A több évtizedig értelmileg akadályozottakkal foglalkozó pedagógusokat, olcsóbb, alacsonyabb szakképzettségű és más területen gyakorlatot szerző kollégák váltják fel. A súlyosabb, problémásabb gyerekek magántanulóvá válnak, vagy kikerülnek a csoportokból, esetleg a fejlesztő iskola kereteibe utalják őket.

A gazdaságossági tényezők és gyengébb mentális képességeik alapján, kevesebbet áldoznak nélkülözhetetlen tanulmányi kirándulásaikra, az iskola jobb képességű tanulói előnyére.

Többnyire nehezebben biztosítják számukra azt a sajátos környezetet és légkört, ami optimális fejlődésükhöz nélkülözhetetlen.

Az értelmileg akadályozottak speciális ellátásához nem értő, más fogyatékossági vagy más pedagógiai terület szakmai kompetenciájával rendelkező szakmai vezetők nem látják be, hogy ezeknek a gyerekeknek - magasabb normatív támogatásuk alapján is - speciális, többnyire egyéni fejlesztést igénylő terápiákra van szükségük. A magasabb normatívát a látszólagos hasznosság elve alapján az enyhébben sérült, vagy az ép tanulótársaik ellátásába forgatják be.

Ez a gyógypedagógiai szakmai alapelvek részleges, vagy teljes figyelmen kívül hagyásához vezet. Csak a Gyógypedagógia egészének összefogásával érhetjük el, hogy szakmánk, az értelmileg akadályozottak pedagógiája ne szoruljon háttérbe, szakterületünk ne süllyedjen vissza a több évtizeddel ezelőtti, vagy még annál is elmaradottabb helyzetbe.

Kérjük minden józan és a szakmájáért felelősséggel tartozó gyógypedagógus segítségét és támogatását!