Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért
(szerk.: Fazekas Károly, Köllő János, Muraközy Balázs, Varga Júlia)


Zöld könyvAz Oktatási Kerekasztal célja, hogy a társadalom egészét rövid és hosszú távon egyaránt érintő kiemelt fontosságú kérdésekben elősegítse a konszenzus létrejöttét. Olyan elemzések elkészítését és minél szélesebb körű megvitatását kezdeményezi, amelyek eredményeként a mindenkori kormányok munkáját és a jogalkotási folyamatot hathatósan segitő ajánlások születhetnek. Tavaly jelent meg gondozásukban a Zöld könyv című hiánypótló kiadvány.



2009. 02. 06. 00:41

2008. november 25-én kerül megrendezésre a "Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért" című könyvbemutató és szakmai konferencia.

A könyv rövid összefoglalója letölthető innen (pdf).

A teljes könyv letölthető innen (pdf).

 


A Kerekasztal témái a következők voltak:


Dr. Herczog Mária – Koragyermekkori fejlesztés
  • Magyarországon a gyerekek 15-20%-a általános iskolás korára nem sajátítja el a beszéd és a társas érintkezés alapelemeit, nem alakul ki az alapvető logikai és számolási készségük. A kezdeti lemaradás az iskolában további hátrányokat szül, ami folyamatos rossz iskolai teljesítményhez, sikertelenséghez és kudarcokhoz, végül pedig sok esetben lemorzsolódáshoz vezet.
  • A kognitív és nem kognitív készségek kialakulását nem kellő mértékben stimuláló környezet már kora gyermekkorban hátrányos helyzetbe hozza a gyermekeket. A koragyerekkori fejlődésben jelentkező lemaradás összefügg a gyerek családi alacsony jövedelemszintjével, valamint a szülők alacsony iskolai végzettségével.
  • A kora gyermekkori környezeti hatásokat gazdagító beavatkozások hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekekből sikeresebb felnőttek legyenek. 

Nagy József – Az oktatás megújítása‎
  • Az iskolába lépő évjárat tanulói között több mint ötévnyi a fejlettségbeli különbség, ez a különbség az iskolában töltött tíz év alatt, vagyis a 10. évfolyam végéig a duplájára nő. Vagyis az iskola nemhogy csökkentené a különbségeket, de még növeli is: akinek az otthoni szocializációjának nem megfelelő, az már iskolás korában kirekesztődik a jövő középosztályából.
  • Az alsó tagozat nem képes a tanulók nagy hányadának olvasáskészségét a felső tagozaton elvárt szintre fejleszteni, a felső tagozat pedig nem alkalmazkodik a befogadott tanulók nagyon különböző fejlettségű olvasáskészségéhez. Az iskolák teljesítményét is rontja, hogy az első osztályba lépő gyerekek között szélsőségesen nagyok a fejlettségbeli különbségek.
  • Miközben a tanulók egy része az oktatásnak, a rendszeres otthoni tanulásnak köszönhetően folyamatosan továbbfejlődik, a tanulók negyede-harmada a 4-6. évfolyamtól kezdődően leblokkol, kikapcsol, tehát már 10-11 éves korukra megtanulják, hogy "reménytelen esetnek" tekintsék magukat, és ne is próbálkozzanak a társadalmi integrációval.
  • A szakiskolai tanulók alapvető értelmi készségeinek, képességeinek átlagos fejlettsége megreked az általános iskola 3-6. évfolyamos tanulóinak átlagos szintjén. Tanulási motiváltságuk és a szociális készségeik ennél is rosszabb helyzetet mutatnak: a legtöbb fejlődésmérés folyamatos visszafejlődést jelez. Az általános iskola utáni szakmunkás-képzés tehát valódi oktatási intézmény helyett jórészt az "elfekvő" tanulók intézménye. 


Dr. Havas Gábor – Esélyegyenlőség – deszegregáció
  • A társadalom kb. 700 ezres tartós mélyszegénységben élő rétege területileg és szociálisan is erős elszigeteltségben él: gettókban vagy erősen gettósodó területeken, alacsony színvonalú közszolgáltatások mellett.
  • Ennek a rétegnek már a többedik generációja válik úgy felnőtté, hogy újratermeli szülei alacsony iskolázottságát, és ezáltal az alacsony munkavállalási esélyeket is.
  • A közoktatás rendszerében ezek a tartós mélyszegénységen élő, hátrányos és halmozottan hátrányos gyerekek nem kapják meg a kitörés lehetőségét, mert a rendszer már a legalsó szintektől kezdve – különböző csatornákon át – elkülöníti vagy kirekeszti őket, megfosztva ezzel őket a normális fejlődés lehetőségétől.
  • Az óvodáztatás intézményi feltételei nem elégségesek ahhoz, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáskor előtt felhalmozódott hátrányait az óvoda érdemben csökkenteni tudja.
  • Az általános iskola első osztályába történő beiskolázás során érvényesülő intézményes szelekció jelentősen növeli az esélyét annak, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók korábbi években felhalmozódott hátrányai az általános iskolában tovább növekedjenek.
  • Az iskolai szegregációval többnyire együtt jár a tárgyi feltételek és a pedagógiai munka, a pedagógiai szolgáltatások átlagosnál lényegesen alacsonyabb színvonala. 


Csépe Valéria – Az SNI sajátos helyzete Magyarországon
  • A magyar törvényi szabályozás és ennek következményeként (bár a gyakorlat tapasztalatait tekintve inkább előzményeként) az ellátás jellegzetesen hibrid, esetenként szakmailag pontatlan kategóriákat használ.
  • Sajátos magyar paradoxonnak tekinthető, hogy a jogi szabályozást alig követi a közoktatás valódi, a különböző hátrányokat lefaragni képes, megfelelő színvonalú működése. A közoktatás jelenlegi működése alig csökkenti az atipikus fejlődésből következő esélykülönbségeket, így ma Magyarország azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek közoktatási rendszere növeli, vagy változatlanul hagyja a hátrányokat.
  • Az Sajátos Nevelési Igény (SNI), vagy korszerűbben különleges oktatási-nevelési szükséglet, nem szakmai, hanem finanszírozási kategória, azaz az SNI-be való bekerülés fenntartói és nem hátránycsökkentési érdek. A diagnosztika és az ellátó szakrendszer jelenlegi nyomorúságos helyzete kedvez az anomáliák kialakulásának, az, egyes tanulási zavar kategóriákba sorolt gyerek száma többszöröse a nemzetközi átlagnak.
  • Az SNI (különleges oktatási-nevelési szükséglet) jelenlegi, azaz fenntartói körben történő kezelése jelentős részben felelős a kialakult helyzetért, az ellátás anomáliáiért és a finanszírozás céltévesztéséért. A korszerű, standardizált diagnosztikai eszközrendszere hiánya növekvő problémákat generál, az eddiginél differenciáltabb, minőségellenőrzés alá vont alap-és szakellátó hálózat kialakítása tovább nem halogatható. 


Liskó Ilona – Szakképzés és lemorzsolódottak képzése

  • A szakiskolákra jelenleg igen nagy felelősség hárul a hátrányos helyzetű gyerekek középszintű oktatásában. Ha ezek a gyerekek továbbtanulnak az általános iskola után, többnyire szakiskolákba kerülnek. A statisztikai adatok szerint ezekben az iskolákban 10 év alatt megduplázódott a veszélyeztető családi körülmények között élő tanulók aránya, és ugyancsak kétszeresére nőtt a tanulási és beilleszkedési problémával küszködő tanulók aránya, miközben a másik két középfokú iskolában (gimnázium, szakközépiskola) ugyanezek az arányok csaknem változatlanok maradtak.
  • A tanulók családi körülményei és a középfokú iskolák képzési formái között szoros összefüggés van. A rendszerváltást követő közoktatási reformok főként az érettségit adó középiskolákat fejlesztették, vagyis elsősorban az előnyös helyzetű társadalmi rétegeknek kedveztek.
  • A szakiskolákban a tanulók készségfejlesztésének és oktatásának eredményessége messze alatta marad a magyar és az európai középfokú iskolák átlagának. A szakiskolák jelenleg nem képesek megfelelni annak a követelménynek, hogy az intézményekbe belépő, többségükben hátrányos helyzetű tanulók eredményes általános képzését biztosítsák. Ez természetesen azt is kétségessé teszi, hogy fel tudják-e készíteni őket az egyre bonyolultabb szakmai ismeretek elsajátítására.
  • A végzősök bő egyharmadának jelenleg esélye sincs arra, hogy munkát találjon. A munkaerőpiacon tartósan esélytelen fiatalok hosszú távon tetemes költségeket jelentenek az állam számára, segélyre szorulnak, ahelyett, hogy adófizetőként a bevételeket gyarapítanák.
  • A szakiskolai képzés színvonalát és eredményeit általános társadalmi elégedetlenség övezi: jelenleg minden ebben a képzésben érdekelt fél (szülők, gyerekek, pedagógusok, munkaadók) elégedetlen az iskolák teljesítményével.
  • Annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon, sürgős és hatékony beavatkozásra van szükség, teljesen újra kell gondolni a szakmunkásképzés jelenlegi intézményi feltételrendszerét.


Dr. Csapó Benő – Az oktatási rendszer fejlesztésének tudományos megalapozása,a kutatási háttér kiépítése

Az utóbbi néhány évtizedben számos országban dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődés bontakozott ki, amelynek hátterében szinte mindenütt az oktatás teljesítményeinek jelentős javulása állt. Az oktatást a tudományos kutatások eredményeinek hatékony alkalmazásával sikerült új fejlődési pályára állítaniuk. Magyarországon ennek a megfontolt oktatásfejlesztésnek, a tényeken és tudományos eredményeken alapuló oktatáspolitikának szinte nyoma sincs. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy szinte teljesen hiányzik az oktatás tudományos háttere.

Az oktatáskutatás infrastruktúrája és humán erőforrása sem fejlődött megfelelő mértékben, így az oktatás fejlesztésének jelenleg nincs meg a nemzetközi viszonylatban is korszerűnek mondható tudományos bázisa. Az adatgyűjtés önmagában nem tudomány. Az adatokban lévő értékes információk csak megfelelő szaktudással nyerhetők ki, ahogy az információk értelmezése és a tudományos eredmény megfogalmazása is felkészültséget igényel. A külföldön felhalmozott tudást sem lehet mindaddig beemelni és a helyi viszonyok között értelmezni, amíg nincs meg az a kutatói és elemzői kapacitás, mely a tudásimportot behozni és fogadni képes.

A hosszú távon sikeres oktatásfejlesztés feltétele az oktatás, a tanítás és a tanulás kutatásának megteremtése és megerősítése. Csak ilyen háttérrel lehet ugyanis olyan oktatási rendszert létrehozni, mely maga termeli ki a megoldásokat a felmerülő problémákra. Csak ilyen háttér támogatásával lehet áttérni a véleményen alapuló oktatáspolitikáról a tényeken, tudományos eredményeken alapuló oktatáspolitikára. 
 


Kertesi Gábor – A közoktatási intézmények teljesítményének mérése-értékelése, az iskolák elszámoltathatósága
  • Az oktatás minőségének javítása elképzelhetetlen valamilyen elszámoltathatósági rendszer létrehozása nélkül, mely a megfelelő ösztönzők működtetésével képes garantálni az oktatás színvonalát hosszú távon. Lehetővé kell tenni, hogy a szülők lássák, mit ad hozzá az iskola gyermekeik tudásához, az iskolák pedig ösztönözve legyenek arra, hogy a lehető legtöbbet kihozzák a gyerekekből.
  • A szereplők (diákok, tanárok, iskolák) teljesítményét jól tükröző információkat kell begyűjteni, ezekhez pedig a megfelelő értékelési rendszereket és ösztönzőket kapcsolni.
  • A kerekasztal feladata, hogy segítsen kialakítani az ezt elősegítő mérési és értékelési rendszereket. 
     


Kárpáti Andrea – Tanárképzés, továbbképzés
  • A tanárok minősége (képességekkel, felkészültséggel, végzettséggel mért működési színvonala) meghatározó szerepet játszik a tanulói eredményességben
  • A tanári pálya jelen pillanatban egyáltalán nem vonzó a jobb képességű tanulók számára
  • A tanárképzésre bekerült hallgatók erősen kontraszelektáltak, a pályakezdők között pedig sok a pályaelhagyó
  • Nagyon keveset tudunk a tanáraink kompetenciáiról és arról, hogy milyen kompetenciákkal kellene rendelkeznie a 21. században egy pedagógusnak
  • A tanárképzés tartalmilag korszerűsítésre szorul. Bár a szaktárgyi oldala hagyományosan magas színvonalú, nincs tartalmi és módszertani kapcsolatban a tanárképzés pedagógiai és pszichológiai részével. A képzés során sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kompetenciafejlesztésre.
  • Kutatásalapú tanárképzést kell kialakítani, mely képessé teszi a tanárjelölteket az élethosszig tartó tanulásra és a folyamatos megújulásra
  • A továbbképzési rendszernek nem szabad elszakadnia a képző helyektől. 

Varga Júlia – Iskolaügy intézményrendszere, finanszírozása
  • a centralizált és decentralizált feladatmegosztásnak nem sikerült olyan egyensúlyát megteremteni, mely elősegítené, hogy minden tanuló függetlenül lakóhelyétől és családi hátterétől részesüljön megfelelő szintű oktatási szolgáltatásokban;
  • a közoktatás támogatási rendszere kevés eredményt ért el a kiadási egyenlőtlenségek csökkentésében és a közoktatási ráfordítások és a települési önkormányzatok jövedelemtermelő képessége közötti erős kapcsolat enyhítésében;
  • a hátrányos helyzetű tanulók támogatására nyújtott többlettámogatások csekély eredményt értek el e csoport minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének segítésében;
  • a tanárok foglalkoztatásának és bérezésének szabályai negatív szelekciós folyamatokat erősítettek fel a tanári pályát választók körében, sok tanárt alacsony bérszinten foglalkoztat a közoktatási rendszer;
  • a tanárok bérezési rendszere, a gyakorlatilag csak a végzettség szintjét és a szolgálati időt figyelembe vevő bérezési rendszer csak nagyon kevés módot arra, hogy a nehezebb feladatokat végző pedagógusok bérében elismerjék e feladatokat, így a kevésbé jó képességű, felkészültségű tanárok nagyobb valószínűséggel tanítják a hátrányos helyzetű gyerekeket;
  • a tanári bérezésben alig van lehetőség a minőségi munka elismerésére;
  • a magyar közoktatás súlyos költség-hatékonysági problémákkal küzd. Ezek kezelése, a tanári túlfoglalkoztatás leépítése, a méretgazdaságosságnak nem megfelelő intézmények összevonása, bezárása viszont könnyen azzal a következménnyel járhat, hogy növekszik a különbség az ellátás minőségében és a hátrányos helyzetű tanulók relatíve még kevésbé jó szolgáltatásokhoz jutnak. 

Lannert Judit – Tanulói létszámcsökkenés
  • A halandóság és a halálozások számának csökkenése nem tudta ellensúlyozni a termékenység és a születések számának visszaesését. A születések száma 1975 óta először 2000-ben meghaladta ugyan az előző évit, látványos trendfordulásról azonban nem beszélhetünk, a születések száma inkább stagnálni látszik.
  • A tanulói létszám csökkenés mértékét olyan egyéb tényezők is befolyásolják, mint a be- és kivándorlások mértéke, a tankötelezettség hossza, a képzési formák hossza, az integrált oktatási formák elterjedése.
  • Mindezen tényezők hatását figyelembe vevő durva becslések alapján az iskoláskorú népesség létszámának minimum 5%-os csökkenése várható 2007 és 2013 között.
  • A tanulói létszám alakulása természetesen erőteljes hatással van az oktatás szervezésére és finanszírozására. Az oktatási kiadások várhatóan csökkenni fognak, ami megtakarítási lehetőséget jelent az állam számára. Miután a magyar közoktatás eredményessége elmarad a nemzetközi mezőnytől, ezért a felszabaduló összeget a közoktatásban lenne érdemes tartani, de ehhez a finanszírozási rendszer újragondolása és a megtakarítási lehetőségek nagyságának előzetes becslése szükséges.
  • A magyar közoktatás komoly problémákkal küzd hatékonysági, eredményességi és méltányossági szempontból egyaránt. Egyre több ráfordítás mellett sem emelkedik az oktatás színvonala: a rendszer pazarlóan működik.
  • A gyereklétszám csökkenéséből fakadó megtakarításokat célszerű lenne középtávon a pedagógusbérek növelésére fordítani, miután a kutatások azt mutatják, hogy leginkább a tanári munka minősége az, ami hat a tanulók teljesítményére. A jó pedagógusi teljesítmény magasabb bérekkel történő elismerésére van szükség. A béremelések mellett azonban az elbocsátásoknak is kritériumorientáltaknak kellene lennie.
  • Az oktatás minőségét az önkormányzatokon is számon kell kérni és erre kell ösztönözni a helyi választókat is. 

Köllő János – Foglalkoztatáspolitikai eszközök az érettségivel nem rendelkezők munkaerő-piaci helyzetének javítására és az oktatási reformok előmozdítására
  • A foglalkoztatás alacsony szintje korlátozza a magyar gazdaság növekedését. Hosszú távú megoldást csak a "foglalkoztathatóság" javításától várhatunk, melynek egyik kulcsa az oktatás megújítása.
  • Az alacsony iskolázottságú munkaerő foglalkoztatása 23 százalékponttal alacsonyabb az európai átlagnál. Az érettségivel nem rendelkező, és különösen a legfeljebb 8 osztályt végzett népesség foglalkoztatása az ország egész területén alacsony, néhány területen pedig kiugróan nagy a munkanélküliség aránya.
  • Szoros kapcsolat figyelhető meg az írás-olvasási és számolási alapkészségek valamint a foglalkoztatás szintje között. A fiatal korosztályok 20-25%-a funkcionális analfabétaként hagyja el az iskolarendszert. Nekik előreláthatóan komoly problémáik lesznek a munkavállalással és a mindennapokban való eligazodással egyaránt.
  • Magyarországon az érettségit nem szerzett fiatal felnőtteknek lenne a legnagyobb szükség az alapkészségeket pótló és szakismeretekre oktató felnőttképzésre. Ám éppen azok a rétegek nem jutnak hozzá a munkapiaci esélyeket javító szolgáltatásokhoz, akik arra a legjobban rászorulnak. 

Dr. Csapó Benő – A közoktatás második szakasza és az érettségi vizsga
  • Az iskola fejlesztésének egyik koncepcionális akadálya a reformokban való gondolkodás, amely nagyléptékű, egyszeri, látványos változástól várja a megoldást. De problémát okoz a szükséges változások léptékének alábecslése, a változásokkal szembeni ellenállás, a múlt iránti nosztalgia is.
  • Az iskolarendszerre – különösen annak második szakaszára – sok olyan struktúra ráépült, amely stabilizálja a helyzetet, és megakadályozza az érdemi változtatásokat.
  • A lemaradók felzárkóztatása tekintetében vannak a mai iskolának a legnagyobb hiányosságai, és egyben a legnagyobb fejlesztési tartalékai is. Ellentmondásos a szakképzés helyzete, nem tisztázott a közoktatás és a szakmunkásképzés viszonya.
  • A magyar iskolarendszer szelektivitásának fenntartása mellett leggyakrabban hangoztatott érv az, hogy ezáltal lehet megoldani, a tehetséges tanulók a képességeinek kibontakoztatását. Ez az érvelés sok szempontból hamis.
  • Azokban az országokban, ahol az élethosszig tartó tanulás a népesség nagyobb része számára realitássá vált, már nem várják el, hogy a középiskola lezárt, befejezett műveltséget nyújtson.
  • Az érettségi reformja jelentős előrelépést jelentett az egységesség és a standardizálás irányába, sokat javult a vizsga megbízhatósága és objektivitása. A kétszintűség azonban nem váltotta be a felvételi funkciókkal kapcsolatos várakozásokat. Az érettségi tárgyaknak a rendkívül differenciált rendszere nincs összhangban sem a közoktatás általános fejlődésével, sem a felsőoktatás igényeivel.

 





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05