Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám (könyvajánló)



"Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn" – írja Sándor Erzsi Szegény anyám, ha látnám című, a Park Kiadónál október végén megjelenő könyvében.

2013. 10. 04. 23:38

Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek "jó" megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó. (a könyv fülszövege)

Amikor még nem olvastam a könyvet, is meggyőződésem volt, hogy örömtörténet. Nem lehet más. És ez egyedül az általam Sándor Bözsinek nevezett nő példátlan sikere.
Ha az ember gyereke megvakul, az nem öröm. De az élet maga attól még az lehet! Annak kell lennie!
Ezt tudta és teljesítette ki az anya. Látszólag lazán, amúgy teljesen természetesnek felfogva a helyzetét, telve humorral, bizakodással, miközben a sors időről időre gáncsot vetett elé, és neki küzdenie kellett. Muszáj volt küzdenie, hogy győzhessen. Lazán, természetesnek fogva föl, humorral, bizakodással. És Sándor Erzsi mindent legyűrt. Csinált ő is mindenfélét – és jól! –, de az mindegy! Azt magamról tudom, hogy vitatható. A gyerekeink boldogsága viszont megkérdőjelezhetetlen életmű. Bözsi e tekintetben győztes. (Verebes István)

Jobbára ő nevelt fel, noha nem korán kezdte. Már éppen főiskolás voltam. Elhűlve néztem, hogyan andalog a Sors Szküllája és Kharübdisze között. A nagyobbat néha elhoztam az oviból, a kisebbet igyekeztem nem nagyon zavarni a szabadságában. Aztán, sok évvel később, nagy egyetértésben ünnepeltük Zsó születésnapját egy kávéházban. Utána, az autóhoz menet, lazán nekivezettem Tomit egy villanyoszlopnak, mert éppen elmerültünk a beszélgetésben. Még húsz év után sem tudtam úgy kezelni, mint vakot. Ő röhögött, tapogatta a homlokát, én meg baromira szégyelltem magam. Ennyi. Ők nem akarnak tökéletesek lenni. Csak működnek. És közben folyton nevetni kell. (Bíró Kriszta)

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró.

A könyv folyamatosan frissülő Facebook-oldala: www.facebook.com/SzegenyAnyam

 





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05